Esemény típus
Természetvédelmi akció
Időpont
Helyszín
Duna-Ipoly Nemzeti Park
Polgári természetőr szolgálat a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban
2016. február 7-én, idei első ökológiai akciónkon „meglepetés program” várt a polgári természetőrök munkáját segítő önkéntesek maroknyi csapatára a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban. Eredetileg fakivágást és erdőkarbantartási munkákat terveztünk egy érzékeny gyeptársulás védelmében. Ám mivel nem fagyott át eléggé a talaj, komoly taposási károkat okoztunk volna a védett területen. Egy ilyen helyzet jól rámutat, hogy miért fontos erény a tudatosság, az előrelátás és a felelősségteljes gondolkodás a természetvédelemben is. De ha már felmerült a téma, polgári természetőreink további példákat sorolva örömmel beszélgettek erről az önkéntesekkel.
Természetesen a Nemzeti Parkban mindig akad tennivaló, így a csapatra egy 6 km-es kerítésszakasz bejárása és ellenőrzése várt. Egy rövid elméleti felkészítés (és egy néhány km-es túra) után kezdetét vette az emelkedőkkel, lejtőkkel, néhol sárral, néhol szúrós bozóttal tarkított, de felettébb jó hangulatú út. Bizony szükség volt minden szemre, hogy egyetlen sérülés vagy javítanivaló hiba se kerülje el a figyelmet. Több helyen mély kaparásnyomok éktelenkedtek a kerítés tövében, néhol a kidőlt fák földig szakították a dróthálót, máshol a kerítés csupán megroggyant, összenyomódott teteje őrizte a korábban rádőlt, súlyos fatörzsek nyomát. A kisebb sérüléseket, mint az itt-ott félrecsúszott drótokat a csapat is meg tudta javítani, azonban néhány szakaszon komplett kerítéselemeket vágtak ki és vittek el az emberek. A kivágott darabok helyén át tudnak járni az őzek és vaddisznók, pedig a vadkerítések feladata éppen az, hogy megakadályozzák a nagyvadakat, hogy megrágják vagy kitapossák a védett erdőállományokat. A sérülésekről, hibákról térkép, fotódokumentáció, valamint GPS helymeghatározás is készült, hogy segítsük a Nemzeti Park szakembereinek későbbi munkáját.
Ha már úton voltunk, az elénk kerülő szeméttől is megszabadítottuk a védett területnek számító erdőrészt, így „fél zsáknyival tisztább” helyet hagytunk magunk után.
A nap természetesen nemcsak a feladatok végzéséről szólt. A hasznos túra közben lehetőségünk nyílt megcsodálni a téli álmából éppen csak ébredező erdőt, a tavasz közeledtét éneklő madarak társaságában ebédelni, beszélgetni vagy csöndben elmélkedni és örülni, hogy ha csak egy napra is, de magunk mögött hagyhattuk a város zaját.
Bakos Bettina
2016. február 7-én, idei első ökológiai akciónkon „meglepetés program” várt a polgári természetőrök munkáját segítő önkéntesek maroknyi csapatára a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban. Eredetileg fakivágást és erdőkarbantartási munkákat terveztünk egy érzékeny gyeptársulás védelmében. Ám mivel nem fagyott át eléggé a talaj, komoly taposási károkat okoztunk volna a védett területen. Egy ilyen helyzet jól rámutat, hogy miért fontos erény a tudatosság, az előrelátás és a felelősségteljes gondolkodás a természetvédelemben is. De ha már felmerült a téma, polgári természetőreink további példákat sorolva örömmel beszélgettek erről az önkéntesekkel.
2016. február 7-én, idei első ökológiai akciónkon „meglepetés program” várt a polgári természetőrök munkáját segítő önkéntesek maroknyi csapatára a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban. Eredetileg fakivágást és erdőkarbantartási munkákat terveztünk egy érzékeny gyeptársulás védelmében. Ám mivel nem fagyott át eléggé a talaj, komoly taposási károkat okoztunk volna a védett területen. Egy ilyen helyzet jól rámutat, hogy miért fontos erény a tudatosság, az előrelátás és a felelősségteljes gondolkodás a természetvédelemben is. De ha már felmerült a téma, polgári természetőreink további példákat sorolva örömmel beszélgettek erről az önkéntesekkel. Természetesen a Nemzeti Parkban mindig akad tennivaló, így a csapatra egy 6 km-es kerítésszakasz bejárása és ellenőrzése várt. Egy rövid elméleti felkészítés (és egy néhány km-es túra) után kezdetét vette az emelkedőkkel, lejtőkkel, néhol sárral, néhol szúrós bozóttal tarkított, de felettébb jó hangulatú út. Bizony szükség volt minden szemre, hogy egyetlen sérülés vagy javítanivaló hiba se kerülje el a figyelmet. Több helyen mély kaparásnyomok éktelenkedtek a kerítés tövében, néhol a kidőlt fák földig szakították a dróthálót, máshol a kerítés csupán megroggyant, összenyomódott teteje őrizte a korábban rádőlt, súlyos fatörzsek nyomát. A kisebb sérüléseket, mint az itt-ott félrecsúszott drótokat a csapat is meg tudta javítani, azonban néhány szakaszon komplett kerítéselemeket vágtak ki és vittek el az emberek. A kivágott darabok helyén át tudnak járni az őzek és vaddisznók, pedig a vadkerítések feladata éppen az, hogy megakadályozzák a nagyvadakat, hogy megrágják vagy kitapossák a védett erdőállományokat. A sérülésekről, hibákról térkép, fotódokumentáció, valamint GPS helymeghatározás is készült, hogy segítsük a Nemzeti Park szakembereinek későbbi munkáját.
Ha már úton voltunk, az elénk kerülő szeméttől is megszabadítottuk a védett területnek számító erdőrészt, így „fél zsáknyival tisztább” helyet hagytunk magunk után.
A nap természetesen nemcsak a feladatok végzéséről szólt. A hasznos túra közben lehetőségünk nyílt megcsodálni a téli álmából éppen csak ébredező erdőt, a tavasz közeledtét éneklő madarak társaságában ebédelni, beszélgetni vagy csöndben elmélkedni és örülni, hogy ha csak egy napra is, de magunk mögött hagyhattuk a város zaját.
Bakos Bettina