Esemény típus
Előadás
Időpont
Helyszín
Főnix Kultúrműhely, Budapest, Rigó utca 6–8.
Mi gyorsabb, mint a szél? Mi okoz bajt? Mi a legnagyobb méreg? Mi tartja fenn a világot? Mi az, ami mindnyájunk számára elkerülhetetlen? Mi a legnagyobb csoda? Ezeken a kérdéseken töprenghettek együtt 2014 februárjának első délutánján „Az önmagán győztes ember fegyvere” című előadás résztvevői.
De nem csak ők, hiszen az ősi indiai eposzban, a Mahábharatában, a Tó szelleme teszi fel ezeket a kérdéseket Judhistirának, a legbölcsebb pándavának. Pándu fiai közül ő az egyetlen, aki képes megfelelni ezekre a kérdésekre, így a Tó szelleme, aki maga Dharma isten, a Törvény, nemcsak hogy életben hagyja, hanem visszaadja neki fivéreit is, akik elbuktak a válaszadás próbáján, és az életükkel fizettek a tudatlanságukért. Első látásra-olvasásra kegyetlennek tűnhet ez az ítélet, de vajon nem az életünk a tét, amikor választ keresünk az élet és a sors nagy kérdéseire?
Bernát Ottilia előadó a Bhagávad-gítából indulva filmrészletekkel és gondolatébresztő kérdésekkel adott színes betekintést az indiai mű szimbolikájába, a Nagy Harcba, amely Kuruksétra mezején zajlott, de amelyet valójában minden ember maga vív saját belső harcterén. Ebben „egymásnak ereszti” erényeit (a pándavákat) és leküzdendő gyengeségeit (a kauravákat), hogy megszerezze saját belső Hásztinapuráját, a bölcsességet és a tökéletességet.
Felmerült a kérdés, hogy vajon hogyan indul el az ember ezen az úton, milyen lehetőségei vannak, hogy a mindennapjaiban közelebb jusson céljához? Az egyik ilyen hasznos eszköz az elmélkedés lehet. Ez alatt nem az elvonulást, vagy a hosszas töprengést értjük, hanem az elgondolkodást önmagunkról, a dolgok természetéről és a minket körül vevő közösségről és világról. Ez a fajta rátekintés jótékony távolságot teremt, és megadja a lehetőséget, hogy rápillantsunk az életünkre, kilépjünk egy percre az áramló folyóból és megszemléljük a hordalékát – hogy eldöntsünk, mit érdemes magunkkal vinnünk és mit kell letennünk, hogy ne akadályozzon tovább.
A megkülönböztetésben segítségünkre van a Gúnák tana, amely szerint a természetet két nagy ellentét mozgatja. A Radzsasz, vagyis az élethez való ragaszkodás, amely megjelenhet állandó, szüntelen mozgásban, büszkeségben, szenvedélyes természetben, és a Tamasz, a tudatlanság, tehetetlenség, a nemtörődömség, önbizalomhiány, az akarathiány. Mindkettőben hiányok torlódnak egymásra, amelyekben azonban nem az „arany középút” a keresendő, hanem a kiemelkedési pont, amely – akárcsak az elmélkedésnél – nyitottságot teremt, változásra képes nyugalmat, harmóniát.
Az előadás egyik záró akkordjaként gyakorlatban is próbára tehették magukat a résztvevők: egy három perces koncentrációs gyakorlat után megállapították, hogy az elme és a gondolatok olyanok, „mint a szélbe kitett lámpás”, kavarognak, tekeregnek, nyughatatlanok. Nem véletlenül emeli ki a legtöbb keleti tanítás, hogy az elme uralása és irányítása nemcsak az egyik legnagyobb feladat, de a legnagyobb hatalom is. Ha megtanuljuk új gondolatokkal lecserélni a régieket, az az első lépés lehet ahhoz, hogy megtaláljuk a helyes viszonyulás kulcsát. A megváltozott gondolatok nyomán azonban az is megváltozik, amit a mindennapokban teszünk – a sorsunk pedig megújult gondolataink nyomán születő új cselekedeteink láncolata.
Könyvajánló a témához:
Összpontosítás és belső felébredés
Bhagávad-gíta (Magyar Teozófiai Társulat kiadása)
A kötetek megvásárolhatók az Új Akropolisz könyvesboltjában. (1085 Budapest, Rigó u. 6–8.)
Nagy Ildikó
Mi gyorsabb, mint a szél? Mi okoz bajt? Mi a legnagyobb méreg? Mi tartja fenn a világot? Mi az, ami mindnyájunk számára elkerülhetetlen? Mi a legnagyobb csoda? Ezeken a kérdéseken töprenghettek együtt 2014 februárjának első délutánján „Az önmagán győztes ember fegyvere” című előadás résztvevői.De nem csak ők, hiszen az ősi indiai eposzban, a Mahábharatában, a Tó szelleme teszi fel ezeket a kérdéseket Judhistirának, a legbölcsebb pándavának. Pándu fiai közül ő az egyetlen, aki képes megfelelni ezekre a kérdésekre, így a Tó szelleme, aki maga Dharma isten, a Törvény, nemcsak hogy életben hagyja, hanem visszaadja neki fivéreit is, akik elbuktak a válaszadás próbáján, és az életükkel fizettek a tudatlanságukért. Első látásra-olvasásra kegyetlennek tűnhet ez az ítélet, de vajon nem az életünk a tét, amikor választ keresünk az élet és a sors nagy kérdéseire?
Bernát Ottilia előadó a Bhagávad-gítából indulva filmrészletekkel és gondolatébresztő kérdésekkel adott színes betekintést az indiai mű szimbolikájába, a Nagy Harcba, amely Kuruksétra mezején zajlott, de amelyet valójában minden ember maga vív saját belső harcterén. Ebben „egymásnak ereszti” erényeit (a pándavákat) és leküzdendő gyengeségeit (a kauravákat), hogy megszerezze saját belső Hásztinapuráját, a bölcsességet és a tökéletességet.
Felmerült a kérdés, hogy vajon hogyan indul el az ember ezen az úton, milyen lehetőségei vannak, hogy a mindennapjaiban közelebb jusson céljához? Az egyik ilyen hasznos eszköz az elmélkedés lehet. Ez alatt nem az elvonulást, vagy a hosszas töprengést értjük, hanem az elgondolkodást önmagunkról, a dolgok természetéről és a minket körül vevő közösségről és világról. Ez a fajta rátekintés jótékony távolságot teremt, és megadja a lehetőséget, hogy rápillantsunk az életünkre, kilépjünk egy percre az áramló folyóból és megszemléljük a hordalékát – hogy eldöntsünk, mit érdemes magunkkal vinnünk és mit kell letennünk, hogy ne akadályozzon tovább.
A megkülönböztetésben segítségünkre van a Gúnák tana, amely szerint a természetet két nagy ellentét mozgatja. A Radzsasz, vagyis az élethez való ragaszkodás, amely megjelenhet állandó, szüntelen mozgásban, büszkeségben, szenvedélyes természetben, és a Tamasz, a tudatlanság, tehetetlenség, a nemtörődömség, önbizalomhiány, az akarathiány. Mindkettőben hiányok torlódnak egymásra, amelyekben azonban nem az „arany középút” a keresendő, hanem a kiemelkedési pont, amely – akárcsak az elmélkedésnél – nyitottságot teremt, változásra képes nyugalmat, harmóniát.
Az előadás egyik záró akkordjaként gyakorlatban is próbára tehették magukat a résztvevők: egy három perces koncentrációs gyakorlat után megállapították, hogy az elme és a gondolatok olyanok, „mint a szélbe kitett lámpás”, kavarognak, tekeregnek, nyughatatlanok. Nem véletlenül emeli ki a legtöbb keleti tanítás, hogy az elme uralása és irányítása nemcsak az egyik legnagyobb feladat, de a legnagyobb hatalom is. Ha megtanuljuk új gondolatokkal lecserélni a régieket, az az első lépés lehet ahhoz, hogy megtaláljuk a helyes viszonyulás kulcsát. A megváltozott gondolatok nyomán azonban az is megváltozik, amit a mindennapokban teszünk – a sorsunk pedig megújult gondolataink nyomán születő új cselekedeteink láncolata.
Könyvajánló a témához:
Összpontosítás és belső felébredés
Bhagávad-gíta (Magyar Teozófiai Társulat kiadása)
A kötetek megvásárolhatók az Új Akropolisz könyvesboltjában. (1085 Budapest, Rigó u. 6–8.)
Nagy Ildikó