Esemény típus
Előadás
Időpont
Helyszín
Főnix Kultúrműhely, Budapest, Rigó utca 6–8.
- Tud sakkozni?
- Ó hogyne! Bár 10 játszmából 8-szor megverem magam.
- És a maradék kettőben?
- Akkor többnyire én győzök!
A fenti párbeszéd a Macskafogóban hangzik el Grabovsky és a rendőrfőnök között… de lehetne talán bármelyikünk belső monológja is. Ezzel kezdte Klebercz Orsolya „A belső harcról” szóló előadását, az Új Akropolisz „Ez is filozófia!” című programsorozatának első részében, 2014. szeptember 19-én, pénteken este. Rámutatott, hogy a földben utat törő csírától kezdve az állatok életben maradásért folytatott küzdelméig, minden harcol a természetben, egyedül az ember választhatja meg azonban, hogy mely területen harcol.
Ha tudjuk, hogy harcolnunk kell, akkor tudnunk kell azt is, hogy miért, ki ellen és milyen eszközökkel. Számos gyakorlati eszközt kaptak a jelenlévők, hogy milyen taktikát válasszanak az egyéni fejlődés belső harcához. Ueshiba Morihei szavaival élve például „Csak azok fejlődnek, akik szüntelenül gyakorolnak.” Vagyis jobban járunk, ha magunk választjuk meg a küzdőterepet – és ha mondjuk, hajlunk a lustaságra, akkor mostantól a lépcsőt választjuk a lift helyett – mintha megvárjuk, amíg az élet kényszerít bele helyzetekbe. A magunk választotta nehézség leküzdése belső szabadsággal és erőérzettel tölt el, ezzel pedig nemcsak az éberségünk és a fogékonyságunk nő, hanem elkezdjük tanulni azt is, amit a régi indiaiak „helyes cselekvésnek” neveztek.
Dr. Németh István belgyógyász, akupunktúrás orvos innen vette át a stafétát, amikor a filozófia és az orvoslás kapcsolatáról beszélt. Elmondta, hogy amennyire igaz az, hogy minden kettősségből áll, annyira igaz az is, hogy ezek a kettősségek (jin és jang, fény és sötét, nő és férfi, stb.) folyamatosan harmóniára törekszenek egymással. És bár sokszor tűnik úgy, hogy harcolnak, mégis helyesebb, ha inkább egymás kiegészítéseiként tekintünk rájuk. A filozófia abban segít, hogy működési törvényeiket megismerjük és felismerjük magunkban és a világban, hogy könnyebben tájékozódjunk belső utunkon. Aki elkezdi járni a filozófia útját, az tapasztalni fogja, mennyi kézzel fogható segítséget kap érzelmi, gondolati dilemmáinak megoldásához.
Az egyik ilyen segítséget pedig Kovács Balázs ismertette meg a látogatókkal a harmadik részben. Az ősi, egyiptomi Szenet játék, az „Átkelés” játéka, egy egyszerűnek látszó társasjáték formájában ad lehetőséget arra, hogy megismerjük kicsiben az élet nagy törvényeit. Hiszen a sors (hogy milyen pálcikákat dobunk és hányat léphetünk) megadja a kereteket, de hogy ezek között hogyan mozgunk (hogyan lépünk bábuinkkal), mi döntjük el. A játéktéren található kedvező és kedvezőtlen mezők, illetve a játékostárs bábui pedig a körülmények, amelyek segítenek vagy akadályoznak a célunk elérésében – hogy kivezessük a bábuinkat a tábláról. A különleges 5. bábu, a Ba, vagyis az Egyiptomi felfogásban a szárnyas léleklény, az ember halhatatlan részét jelképezi, amely külső és belső utakat járva egyre csak célja felé igyekszik: hogy visszataláljon ahhoz a szellemi békéhez, amely a kettősségeken és az ellentéteken túl, a belső harc eredményeként vár rá.
Nagy Ildikó
- Tud sakkozni?- Ó hogyne! Bár 10 játszmából 8-szor megverem magam.
- És a maradék kettőben?
- Akkor többnyire én győzök!
A fenti párbeszéd a Macskafogóban hangzik el Grabovsky és a rendőrfőnök között… de lehetne talán bármelyikünk belső monológja is. Ezzel kezdte Klebercz Orsolya „A belső harcról” szóló előadását, az Új Akropolisz „Ez is filozófia!” című programsorozatának első részében, 2014. szeptember 19-én, pénteken este. Rámutatott, hogy a földben utat törő csírától kezdve az állatok életben maradásért folytatott küzdelméig, minden harcol a természetben, egyedül az ember választhatja meg azonban, hogy mely területen harcol.
Ha tudjuk, hogy harcolnunk kell, akkor tudnunk kell azt is, hogy miért, ki ellen és milyen eszközökkel. Számos gyakorlati eszközt kaptak a jelenlévők, hogy milyen taktikát válasszanak az egyéni fejlődés belső harcához. Ueshiba Morihei szavaival élve például „Csak azok fejlődnek, akik szüntelenül gyakorolnak.” Vagyis jobban járunk, ha magunk választjuk meg a küzdőterepet – és ha mondjuk, hajlunk a lustaságra, akkor mostantól a lépcsőt választjuk a lift helyett – mintha megvárjuk, amíg az élet kényszerít bele helyzetekbe. A magunk választotta nehézség leküzdése belső szabadsággal és erőérzettel tölt el, ezzel pedig nemcsak az éberségünk és a fogékonyságunk nő, hanem elkezdjük tanulni azt is, amit a régi indiaiak „helyes cselekvésnek” neveztek.
Dr. Németh István belgyógyász, akupunktúrás orvos innen vette át a stafétát, amikor a filozófia és az orvoslás kapcsolatáról beszélt. Elmondta, hogy amennyire igaz az, hogy minden kettősségből áll, annyira igaz az is, hogy ezek a kettősségek (jin és jang, fény és sötét, nő és férfi, stb.) folyamatosan harmóniára törekszenek egymással. És bár sokszor tűnik úgy, hogy harcolnak, mégis helyesebb, ha inkább egymás kiegészítéseiként tekintünk rájuk. A filozófia abban segít, hogy működési törvényeiket megismerjük és felismerjük magunkban és a világban, hogy könnyebben tájékozódjunk belső utunkon. Aki elkezdi járni a filozófia útját, az tapasztalni fogja, mennyi kézzel fogható segítséget kap érzelmi, gondolati dilemmáinak megoldásához.
Az egyik ilyen segítséget pedig Kovács Balázs ismertette meg a látogatókkal a harmadik részben. Az ősi, egyiptomi Szenet játék, az „Átkelés” játéka, egy egyszerűnek látszó társasjáték formájában ad lehetőséget arra, hogy megismerjük kicsiben az élet nagy törvényeit. Hiszen a sors (hogy milyen pálcikákat dobunk és hányat léphetünk) megadja a kereteket, de hogy ezek között hogyan mozgunk (hogyan lépünk bábuinkkal), mi döntjük el. A játéktéren található kedvező és kedvezőtlen mezők, illetve a játékostárs bábui pedig a körülmények, amelyek segítenek vagy akadályoznak a célunk elérésében – hogy kivezessük a bábuinkat a tábláról. A különleges 5. bábu, a Ba, vagyis az Egyiptomi felfogásban a szárnyas léleklény, az ember halhatatlan részét jelképezi, amely külső és belső utakat járva egyre csak célja felé igyekszik: hogy visszataláljon ahhoz a szellemi békéhez, amely a kettősségeken és az ellentéteken túl, a belső harc eredményeként vár rá. Nagy Ildikó