Emberarcú önkéntesség/idealizmus

A filozófia világnapján az Új Akropolisz Hunyadi Kultúrműhelyében az önkéntesség és az emberarcú idealizmus volt terítéken. A 2015. november 19-i kerekasztal-beszélgetés meghívottjai olyan cselekvő civilek voltak, akik az élet valamely területén aktívan munkálkodnak másokért, de a közönség soraiból is bárki megoszthatta gondolatait a tettekre váltott ideákról.

Kisközösségek szerepe a világban

Az első kérdés rögtön azt firtatta, hogy látják a résztvevők a világban kialakult jelenlegi helyzetet. Aszalós Kinga, a Hősök tere program egyik magyarországi alapítója a kisközösségek szerepét emelte ki, és az ebben rejlő jellemformáló erőt. Az, hogy egyre több ember érzi magát magányosnak, sok feszültséget okoz. A család, egy jó munkahelyi közösség vagy a közös érdeklődés alapján szerveződő csoportok viszont azt erősítik, hogy tartozunk valahová, ezért oldják a feszültséget és jó hatással vannak a jellemfejlődésre is. A kisközösségben ugyanis mindenkinek megvan a feladata és felelőssége, amiben önállóan dönthet. Egyenlőségen alapul, de van egyértelmű vezető, aki kimondja a végső szót, és végül, van egy önmagán túlmutató célja.

Tréfás Gábor, az Utcafront Szolgálat szociális munkása, ezt egészítette ki azzal, hogy manapság sok szerveződés jön létre, amely úgy határozza meg magát, mint a valami vagy valaki ellen harcolók közössége. Az ilyen célok azonban lehetetlenné teszik a közösségek harmonikus együttélését, ezért fontos, hogy célok a pozitív értékekről szóljanak, arról, amiért a résztvevők közösen szeretnének tenni. Sipos Mónika, az oktatási- nevelési kérdésekkel foglalkozó Aurora Borealis alapítvány alapítója is azt emelte ki, mennyire fontos lenne elérni, hogy a tetteink mögött ne a félelem, hanem a jobbítani akarás legyen a hajtóerő egyéni és közösségi szinten is.

Balog Edina, a Kamasztér Alapítvány alapítója a család szerepét hangsúlyozta. Mint mondta, ha az első 6 évben egy gyermek megfelelő mintákat kap (mint az idősek tisztelete, nem szemetelés vagy a különbözőség elfogadása), sokkal valószínűbb, hogy ha felnőttként olyan pozícióba kerül, ahol lehetősége nyílik nyugdíjjal vagy környezetvédelemmel kapcsolatban dönteni, helyesen választ majd. Toleránsan közelít a többi emberhez, miközben igyekszik megérteni a különbségek okát.

A megelőzés szerepe

Innen már adódott a válasz a következő kérdésre is, hogy mit tehetünk azért, hogy ami segíti az emberek jobbá válását, együttélését, az megmaradjon, továbbhagyományozódjon, a rossz dolgok viszont mérséklődjenek. A feleletek meglehetősen egybecsengtek ezúttal is. Legyen szó nevelési témákról, szociális problémákról, a tapasztalatok azt mutatják, a prevenció a legfontosabb, azon belül is az emberek gondolkodásának átalakítása. A „menővé” tett követendő célok, megelőlegezett bizalommal kapcsolatos működő példák sorát említették a résztvevők Afrikától Portugálián át hazai, saját tapasztalatokig.

Apáti János, az Új Akropolisz Hunyadi Kultúrműhelyének vezetője Platónra hivatkozva felhívta a figyelmet arra is, hogy fontos szétválasztani az optimálisnak tekintett eredményt a most elérhetőnek látszótól. Hiszen ahogy számos olyan technikai vívmányt használunk, amit megálmodóik korában még lehetetlennek tartottak, az etikai gondolkodásban sem kell megkérdőjeleznünk egy cél helyességét pusztán azért, mert egyelőre nem világos az oda vezető út.

Tóth Olivér, filozófia szakos doktorandusz az elméleti filozófia oldaláról közelítette meg a kérdést. Ahogy mondta, az „asztal mögött” ülők hozzájárulása ugyan sokszor kevésbé látványos, mégis fontosak az elvi tisztázások, hogy árnyaltan lássuk, mi rejlik egy-egy intuitívan kialakított álláspontunk mögött és érdemes tisztában lenni azzal is, mik következnek belőlük.

Milyen a bölcs ember?

Az alapos rálátás, sok szempontot figyelembe vevő gondolkodásmód után már adódott a kérdés: Milyen a bölcs ember? A beszélgetés idején is megtekinthető Ariadné fonala kiállítás neves filozófusok életútját és fontosabb gondolatait mutatja be, de vajon mi bennük a közös?

A válaszok végül visszavezettek az első témához: a bölcs embert az különbözteti meg az egyszerűen csak okostól, hogy tudja, mikor mit érdemes mondani vagy tenni, és eszerint is cselekszik, hasznára válva ezzel a környezetének. Így talán az is világosabbá válik, miért mondhatta Macuura Koicsiro, az UNESCO korábbi főigazgatója, hogy a bölcsesség keresése, a filozófiai elgondolkodás „a demokrácia, az emberi jogok és az igazságos társadalom alapja”, így a kulcs a békés együttélés és a jobb minőségű élet stabil alapjának megteremtéséhez is, amely minden önkéntesként cselekvő ember közös célja.

Az estet záró spontán örömzenélés és az addiginál is kötetlenebb formában folytatódó beszélgetések azt mutatták, hogy a felvetett témák még sok kibontható gondolatot rejtenek és sok vidám percet ígérnek, közösségben, magunkon túl mutató célokért, együtt fejlődve, cselekedve.

A beszélgetés résztvevői voltak:

• Aszalós Kinga, a Hősök tere program egyik magyarországi alapítója, főszervezője volt, jelenleg a Momentán Társulat nevű improvizációs színházban tevékenykedik.
• Balog Edina, a Kamasztér Alapítvány alapítójaként érkezett. A szervezet kamaszoknak, fiatal felnőtteknek ad segítséget, hogy játékokon keresztül ismerjék meg jobban önmagukat és tanulják megoldani az életben felmerülő problémáikat.
• Sipos Mónika pedig az Aurora Borealis alapítvány alapítója, akiknek komplex Nyújtsd a kezed! oktatási programjában középiskolás önkéntesekkel állami gondozott gyerekeknek tartanak az iskolai tananyagot alternatív (gyakorlatibb) módon feldolgozó fél-egy éves kurzusokat.
• Az urak sorát a filozófia szakos doktorandusz, Tóth Olivér nyitotta, aki az elméleti filozófia által lehetővé tett, megalapozott nézőpontváltásokról beszélt
• és jelen volt még Tréfás Gábor, az Utcafront Szolgálat szociális munkása, akikkel az Új Akropolisz bő fél éve működik együtt, közös programokat szervezve az intézmény lakóival és lakóinak.
• Valamint Apáti János, az Új Akropolisz Hunyadi Kultúrműhelyének vezetője és Klebercz Orsolya, az egyesület egyik önkéntese.