Az eltűnt igazságosság felkutatása – a színfalakon innen és túl

Az Új Akropolisz Kulturális Egyesület FILO-Szín társulatának célja, hogy a bölcsességet a színház nyelvén tolmácsolja, és így a művészet segítségével hozza közelebb a régi filozófusok tanításait. Legutóbb Platón Az állam című művének második könyvéből merítve Gügész történetét állították színpadra A filozófia világnapján. A történetben mérlegre kerül a boldog és az igazságos élet közti különbség. Különbség? – az előadást követő beszélgetés akörül forgott, hogyan találhatjuk meg az összhangot az erényes és az örömteli élet között.

A maszkban bemutatott mozdulatjáték elején Gügészre még a gondjára bízott bárányok sem hallgatnak, a királyi udvarba sincs belépése, hiába áhítja. Ám miután rátalál egy láthatatlanná tévő gyűrűre, hatalmát használva előbb főpásztorrá, majd udvari férfiúvá, végül királlyá válik. De az egyszerű pásztor nem uralkodásra termett, így a zsarnok és a birodalom egyaránt hamar megsínyli az érdemtelen vezető nagyravágyását.

Az előadást követően a jelenlévők a színtársulattal és az Új Akropolisz Platón-kutatócsoportjának néhány tagjával beszélgethettek. A közönség először arra volt kíváncsi, hogyan állt össze a műsor, amire a rendező, Gáspár Ildikó elmondta, hogy a forgatókönyv megírásakor Platón mellett Hérodotosz műveit is felhasználták, aki öt generáción keresztül ismerteti Gügész történetét. Nála szerepel, hogy miután Gügész zsarnokká válik, későbbi leszármazottja, Kroiszosz szembesül az igazságtalan hatalomgyakorlás következményeivel. A boldogságot hajszolja, de fékezhetetlen hatalomvágya egy sikertelen háborúba sodorja, és mikor kivégzése előtt áll, számot vet életével és ráébred, hiába bővelkedett vagyonban és hatalomban, soha nem volt igazán boldog. A két sors közti kapcsolatot erősítette az a rendezői döntés, hogy Kroiszosz sorsát Gügész következő életeként láthatták a nézők.

De vajon hol siklott ki Gügész-Kroiszosz élete, vágyaik kergetése közben hol vesztették el a boldogság fonalát? Platón az emberi lélek megismerésének és az igazságosság kifejtésének is több művet szentel. A kutatócsoport tagjai, Deák Szilvia és Klebercz Orsolya ezekből villantottak fel néhány gondolatot. Platón szitához hasonlítja az ember vágyakkal teli részét: hiszen aminek a megszerzésére valamilyen mohó vágyunk vezet, azt előbb-utóbb el fogjuk veszíteni. Az önző, zsarnoki, mértéktelen vágyakat természetükből adódóan soha nem lehet kielégíteni. Gügész és Kroiszosz mindig többet és többet akartak maguknak, és ezért bárkin átgázoltak. Így jár kéz a kézben az igazságtalanság és a boldogtalanság.

De vajon az igazságosság elvezet a boldogsághoz? Hiszen sokszor látjuk, hogy a csaló könnyebben boldogul, hamarabb jut előre. Csakhogy aki Gügészhez hasonlóan nem dolgozott meg a megszerzett hatalomért, akit felkészületlenül ér a lehetőség és az azzal mindig együtt járó felelősség, az megrészegülten kezdi követni vágyait, míg azok végül felemésztik. Platón ékesen bizonyítja Az államban, hogy hiába tűnhet úgy eleinte, végső soron sosem gyümölcsözőbb pusztán igazságosnak látszani, mint valóban annak lenni.

De ha – mint bármely más mítosz vagy mese hősei – érdemdús tettek végén nyerünk valamilyen új képességet, és józanul élünk vele, maradandó örömökben részesülhetünk. Amennyire erényekben gazdag életet élünk, úgy gazdagszunk majd mi is – talán nem trónon ülve, nem dúskálva az anyagi javakban; de amire így teszünk szert, azt nem is veszítjük el soha.

Bujáki Márton