A jelenlegi válság

Meggyőződésünk, hogy az emberiség jelenlegi válságát a mély bölcsesség elvesztése okozta. A válság nem szakadék, bár hasonlít rá: fordulópontról van szó, egy olyan kritikus pillanatról, amikor irányt kell váltani. Ennél a fordulópontnál találkozik a múlt és a jövő; a múlt, amely már nem elégíti ki az emberi szükségleteket, és a jövő, amelyet még nem ismerünk. A válság jellemzője lehet a passzivitás vagy a forradalom, a kiüresedett hagyományok, vagy az újjáépíteni nem akaró értelmetlen pusztítás. A válság a tegnap és a holnap között ingadozik, a máról azonban megfeledkezik, amelynek pedig, bármennyire is rövid és mulandó, szüksége van támaszt nyújtó alapra és meghatározott célra.

Ezért az akropoliszi filozófia szerint építenünk kell a jövőt, de nem szabad beleesnünk a képzelgés hibájába, illetve támaszkodnunk kell a múltra, de nem merenghetünk el rajta hiábavalóan.

A jelen megoldandó gondjai meglehetősen nagyok, így nem húzhatjuk a válság állapotát fölöslegesen a végtelenségig. Egy dolog a történelem egyik döntő pillanatában irányt váltani, és egészen más körbe-körbe forogni egy egész életen át…
Manapság egyre nagyobb a szorongás, a félelem és a kétségbeesés a tudatlanság, az elvek és a célok hiányának következtében.
Manapság egyre nagyobb teret nyer az ateizmus, az istentelenség és az érzéketlenség, ennek oka pedig a materializmusban keresendő, amely szintén a tudatlanság egyik formája.

Manapság egyre jobban terjed az erőszak, a nyilvánvalóan hiányzó bátorság elkorcsosult formája.
Manapság terjed az idealizmust helyettesítő fanatizmus: a saját eszmények iránti hűséget felváltotta a másképpen gondolkodók megsemmisítésének vágya.

Semmi kétség, a józan ész elhagyott bennünket… De mi nem akarjuk megszokni a tátongó ürességet. Szeretnénk rátalálni arra a másfajta, természetesen a réginél fejlettebb, kifinomultabb és szélesebb látókörű értelemre, amely a régi, már túlhaladott és terméketlen intellektuális irányzatok helyébe léphet.

Nyilvánvaló, hogy világunk mostani válságára nincs más orvosság, mint egy új és jobb világ megteremtése. Amikor azt mondjuk, hogy „új”, ez nem azt jelenti, hogy ezek az értékek régebben nem léteztek, hanem azt, hogy ma kevesen mernek ezek szerint élni. Amikor azt mondjuk, hogy „jobb”, nem arra gondolunk, hogy ma semmi sem jó, hanem arra, hogy a jót még jobbá kell tenni.

Ezt az új és jobb világot azonban nem lehet alapegysége, az új ember nélkül felépíteni, akinek az „Ismerd meg önmagad!” elvét kell követnie, és nem szabad elkeserednie attól, hogy még nem az, aki lenni szeretne, vagy hogy még azt sem tudja pontosan, mivé szeretne válni.

Megfelelő módon kell őt nevelni, azaz segíteni kell neki belső értékei kifejlesztésében és helyes megnyilvánításában. Az ilyen nevelés a bölcsességhez vezet, és miközben halad felé, az új ember filozófussá válik. Ez azt jelenti, hogy nem csupán keresi az Igazságot, hanem az általa megértett legnemesebb eszmények szerint is él; sohasem felejti el, hogy amilyen mértékben javul az ember, épp annyira javul a világ is.

Tudnia kell, hogy mi a háború és a szeretet értelme, és ezeket nyilvánvalóan nem szabad azonosítania az erőszakkal és a gyengeséggel. Harcolnia önmagával kell, a többi ember iránt pedig szeretetet kell táplálnia.

Erős kötelességtudattal kell rendelkeznie; nemcsak hogy nem menekülhet világának és korának kötelezettségei elől, de tudatosan vállalnia is kell őket, mert meggyőződése, hogy százszor jobb jó szándéktól vezérelve hibázni, mint önző módon tartózkodni a cselekvéstől, hiszen ekkor sem marad mentes a hibáktól.

Lelke fiatalságát teljességgel kell élnie; azonban nem élhet úgy, mint a kalandor, aki a változatosságban és a veszélyes helyzetekben leli kedvét. Lelkesedésnek kell áthatnia minden tettét, érzelmét, gondolatát, meggyőződését és akaratát.

Az Új Akropolisz azon fáradozik, hogy minden ember építse belső „Fellegvárát” a történelem tégláiból, hogy ezáltal az ember a történelem alkotója, és ne csupán szemlélője legyen. Ez a növekedés egyre önzetlenebbé teszi, és ennek hatására azért szeretne jobbá válni, hogy jobban tudjon másoknak példát mutatni, és azért szeretne többet tudni, hogy másokat tanítson.