Szerző
Egyetértünk a preszókratikus, a platonista és az újplatonista filozófusokkal abban, hogy a világegyetem egy hatalmas élőlény, makrobiosz. Naprendszerei a sejtekhez, galaxisai a szövetekhez, galaxiscsaládjai a szervekhez hasonlíthatók. Ezek a részek állandóan megújulnak, miközben az egész ciklikusan átlép az anyagi megnyilvánulásból energetikai szintre, majd ebből egy újabb megtestesülés fázisába. Az indiai hagyomány ezzel kapcsolatban Manuvantarákról és Pralajákról, Brahman ki- és belégzéséről beszél.A világegyetem tehát megszületik, felnő és meghal, ahogyan minden más élőlény is. Egyedül a nagysága zavar meg bennünket, pedig önmagában semmi sem nagy vagy kicsi, csupán valamivel összehasonlítva. Ha eltekintünk ettől a látszólagos különbségtől, látni fogjuk, hogy hasonlóan viselkedik egy üstökös és egy vegyértékelektron, annak ellenére, hogy a köztük lévő nagyságbeli különbség szinte beláthatatlan.
Világegyetem alatt azt értjük, amit mi magunk és a műszereink érzékelni tudnak, és amiben fizikai és mentális életünk zajlik. Ez nem jelenti azt, hogy nem léteznek más világok olyan dimenziókban, amelyekhez nem férünk hozzá. Ettől még ugyanolyan valóságosak lehetnek: egy kora középkori ember számára nem léteztek mikrobák, mert nem látta őket, körülötte mégis emberek haltak meg a mikrobák okozta betegségekben. Nem akkor teremtünk meg valamit, mikor először meglátjuk. Sok olyan dolog létezhet, aminek csak azért nem vagyunk tudatában, mert még nem fedeztük fel. Sőt a felfedezett világban sem tükrözi minden a valóságot, hiszen olyan csillagokat is létezőnek látunk, amelyek valójában már több ezer éve kihunytak, mivel fényük, mely fénysebességgel érkezik hozzánk, hosszú idő alatt éri el a Földet. Hasonlóképpen, vannak újonnan született csillagok is, amelyek fénye csak jóval később ér el hozzánk… Talán a mostani emberiség nem is fogja meglátni őket.
Van, amit tudunk a világegyetemről, és van, amit nem, de ennek nincs nagy jelentősége. Jóllehet, lefényképeztük a Hold másik oldalát, de az ember erkölcsi és szellemi szintje ezzel szemernyit sem nőtt: továbbra is tart a kegyetlenkedés, a kizsákmányolás, hódít a tudatlanság és a félelem.
Valószínű, hogy a világegyetemben léteznek hasonló, illetve gyökeresen eltérő életformák is: értelem feletti, értelmes és értelemmel nem rendelkező lények. Esetleg kapcsolatba is léphetünk velük az űrutazás révén vagy más eszköz segítségével. Ma, amikor tudjuk, hogy tökéletes vákuum nem létezik, azt is elképzelhetjük, hogy van űrbéli növény- és állatvilág is.
Ez a végtelenül harmonikus, matematikai pontossággal kigondolt hatalmas élőlény – a világegyetemünk – minden kétséget kizáró bizonyíték arra, hogy létezik egy Isteni Gondolat, amely ideákat sugároz ki, némelyek közülük transzcendensek, mások pedig formát öltöttek. Mi magunk is Isten által kigondolt lények vagyunk, gondolatának szerves részei, képzeletének teremtményei. Valahányszor „elalszik”, a világegyetem leganyagibb részei alszanak el vele, valahányszor „meghal”, a világegyetem leganyagibb részei halnak meg vele. És valahányszor újra megnyilvánul, a világegyetem ismét sebesen haladni kezd a jövő felé.
Ezen a folyamaton túl csak Misztérium van, az isteni Misztérium, a világegyetem eredete. Ha arra sem vagyunk képesek, hogy egy egyszerű, porba rajzolt kör kezdetét meghatározzuk, akkor azt se utasítsuk el, hogy körülölel bennünket a Misztérium, és mi magunk is a részei vagyunk.
Az egész világegyetem mozgásban van. Nem tudjuk, honnan jön és merre megy, csak azt, hogy a sorsunk: menni. Törekedjünk erre minél jobban és minél méltóságteljesebben.
Cimkék