Az olvasás – lelki szükséglet

Nem tudom, hogyan tárolod könyveidet, kézzel írott és nyomtatott jegyzeteidet, és azt sem, hogy hány van belőlük. De ha nem tartod őket rendben, és nem vigyázol rájuk, akkor még mindig nem fedezted fel az egyik legnagyobb kincsedet. Tekints rájuk úgy, mintha gyöngyszemek lennének, és teremts nekik méltó helyet magad körül. Ne bánj velük mostohán, ne tedd tönkre, és ne is hanyagold el őket, hogy csak álmodozzanak kezed érintéséről, ceruzád vonásáról, mély gondolatokba merült tekinteted simogatásáról.

Tekintsd őket élőlényeknek, mert a bennük leírt szavak nem értelmetlen jelek, hanem élő hangok, amelyek annál jobban erősödnek, minél jobban elmerül lelked az olvasásban. Ha a szíved szemével olvasol, a sorok és oldalak mozdulatlan igazságai intelligens lényekké válnak, és melléd szegődnek, hogy mindig segítségedre legyenek, ha szükséged van rájuk. Arra emlékeztetnek, hogy mi tesz jót neked, amikor szenvedsz vagy nevetsz, amikor kételkedsz, vagy amikor felfedezel egy igazságot, amely eddig rejtve volt előtted. Tanácsot adnak, ha bizonytalan vagy, és helyeselnek, ha jó döntést hozol. Kiszélesítik látókörödet. Közelebb visznek másokhoz. Tiszteletet ébresztenek benned a bölcsek iránt, és szeretetet azok iránt, akik kevesebbet tudnak nálad…

Olvasás közben egyedül lehetsz, miközben az egész világegyetem megnyílik előtted. Arra tanít, hogy erőfeszítés nélkül koncentrálj, olyan természetesen, mintha egy régi barátoddal beszélgetnél. Rögzíti az emlékeket és segíti az emlékezést. Fegyelmez és fejleszti a művészi érzéket. Rendezetté tesz és ihletet ad. A leírt betűk kis lényekként élnek benned, és hangokként szállnak ki a szádon, mint sok kis bölcsesség, ami a tiéd volt, és így mindenkié lesz.

Olvastad már?