Szerző
A lelki nagyság egyik különleges formája az, ha ismerjük saját gyengeségeinket. Ha viszont semmibe vesszük őket, akkor nem csupán ostoba hiúságunknak adjuk tanújelét, hanem azt is bizonyítjuk, hogy soha nem is leszünk képesek felülmúlni gyengeségeinket. Aki képes felismerni gyengeségeit, arra is rá tud jönni, hogyan javíthatja ki és helyettesítheti őket erősségeivel.Mi egy hiba? Nem lehet mindig bűnnek, torzulásnak tartani a hibákat, mert legtöbbször nem ennyire súlyos a helyzet. Egy hiba szinte mindig valamilyen űrt, hézagot jelent, ahol valami hiányzik. Vagy valamilyen tökéletlenséget mutat.
A hiányosságokat és a tökéletlenségeket pedig ki lehet javítani.
Először is őszintén, nem betegesen, hanem gyakorlatiasan és megfontoltan elemezzük hiányosságainkat és tökéletlenségeinket. Ismerjük meg őket és határozzuk meg a mértéküket.
Miután rájuk leltünk, ne abban a hitben bocsátkozzunk harcba velük, hogy mindjárt az első csatában győzedelmeskednünk kell felettük. Nem így lesz. Sem az első, sem a második alkalommal, sőt azután sem, ha üres kézzel indulunk csatába…
A következő lépés, hogy ugyanilyen elfogulatlanul vizsgáljuk meg erényeinket is, még ha nem is fejlesztettük ki őket egészen.
Itt az a lényeg, hogy naponta fejlesszük a személyiségben megnyilvánulni akaró, bennünk szunnyadó erőket, kis gyakorlatok és tettek formájában.
Az energiát nem a hibák elleni harcra kell összpontosítani, hanem az erények megerősítésére.
Sok csatát kell megvívni, hogy végső győzelmet arathassunk. De még így is előfordulhat, hogy valamelyik ellenség – valamelyik hiba – újra és újra felbukkan. Az addigi csatákban szerzett tapasztalatok viszont újra győzelemhez segítenek.
Ahogyan mondtuk, nem érdemes pusztán a hibákkal szembeszállni és pazarolni rájuk az energiát. Tegyük félre őket, mintha nem is léteznének, és közben teljes erővel lépjünk előre az erények fejlesztésében. De a hibákat nem szabad lebecsülni. Bár űrt és hiányt jelentenek, mégis csapdákat állítanak, amelyekbe bele lehet esni, ha figyelmetlenek vagyunk.