Mi a félelem?

A félelem az egyik olyan lelki tényező, amely minden téren gátolja vagy teljesen leállítja az ember fejlődését. Tudjuk, hogy a félelem a pszichére jellemző nyomasztó érzelem, mégis nyilvánvaló, hogy hatóköre nem ezen a szinten kezdődik, és nem is itt ér véget. A félelem leereszkedik és megbénítja a testet, felemelkedik és megbénítja az elmét, saját „házában” pedig megdermeszti a legnemesebb érzelmeket.

Mindenki fél vagy félt valamikor, vagy attól tart, hogy ismét úrrá lesz rajta a félelem. Aki ezt tagadja, csupán elkendőzi, hiúságnak álcázza félelmét. Nem az a kérdés, hogy érzünk-e vagy éreztünk-e valaha félelmet, hanem az, hogy megtaláljuk-e a módját annak, hogy ez az érzés ne gátoljon bennünket a további fejlődésünkben...

Mi a félelem?

A bizonytalanság egyik formája…
Az ismeretlennel szembeni gyávaság egyik formája…
Bizonytalanság: akárhány éves is az ember, nem tudhat tökéletesen mindent, amit szeretett volna megtanulni és megérteni, sőt saját magát sem képes uralni. A bizonytalanság – a tudatlanság egyik arca – megfoszt bennünket erőnktől, hacsak nem fedjük fel, mi rejtőzik az álarca mögött, és nem indítunk harcot ellene akarattal és kitartással.

Gyengeség: a félelem olyan, mint a sűrű köd: megakadályozza, hogy tovább lássunk az orrunknál.
Aki a félelem miatt nem cselekszik, egyre inkább elgyengül, ugyanúgy, mint ahogy mozgáshiányos életmód mellett az izmok is petyhüdtté válnak.

A bátorság – nem vakmerőség! –, a magabiztosság és az akarat fokozatos erősítésével a köd szertefoszlik, elmúlik a gyengeség, és újra képesek leszünk járni.

Legyen mindenki türelmes saját magával, és legyen tudatában, hogy mindenki más is a saját nehézségeivel és félelmeivel harcol.

Félsz? Fogd kézen a félelmedet és vele együtt haladj tovább. Csak az a fontos, hogy ne állj meg. Egy idő után észreveszed, hogy a félelem, amely addig kísért, már nincs ott, a kezed szabaddá vált.