Szerző
Fűben, fában van az orvosság – mondogatták régen a javasasszonyok. Napjainkra ez a felfogás annyiban módosult, hogy a füvek, a fák és a virágpor már nemcsak orvosság, hanem az allergiás tüneteket kiváltó egyik legfontosabb tényező is a tudomány állítása szerint. Ne ragadjunk le a felszínen, hanem vizsgáljuk meg, mi lehet az allergia igazi oka. Az allergiáé, amelynek előfordulása járványszerű méreteket öltött, és például Angliában (de valószínűleg minden más „civilizált” országban is) az elmúlt 40 év alatt megtízszereződött az iskoláskorú gyerekek között.
Mielőtt elkezdenénk részletezni témánkat, világosan kell látnunk, hogy nincs két egyforma ember, még akkor sem, ha kívülről tökéletesen hasonlítanak egymásra. Így nincs két olyan allergia sem, amely pontosan ugyanúgy alakulna ki, még ha tünetei azonosak lennének is. Az allergiás megbetegedések három fő csoportba sorolhatók:
• Az első típus a védekezőrendszer legyengült állapotának következménye. Ezek ételallergiák formájában nyilvánulnak meg. Ez nem is nevezhető igazi allergiának, inkább azt jelenti, hogy a szervezetünk nem visel el bizonyos ételeket, amelyek makacs fogyasztása végül a legváltozatosabb betegségeket okozhatja, de felelős lehet pl. az állandóan meglévő fáradtság kialakulásáért is. Oka a következő: a külső támadások ellen nem csak az immunrendszerrel tudunk védekezni. Mint ahogy az ember egy egységes rendszert alkot, ugyanúgy egyetlen sejtünknek is egy egységes rendszert kell alkotnia (mikrokozmosz-makrokozmosz). Az élő sejteknek is van egy önálló védőrendszere. Egészséges működés esetén a sejthártya véd minden külső károsító tényező behatolása ellen. Egy idő után, amikor a nem megfelelő ételekből származó anyagok felhalmozódnak a sejtekben, a sejt már nem lesz képes a károsodás után regenerálódni. Ekkor alakul ki az ételallergiának megfelelő tünetegyüttes.
• Az allergia második típusáért a szervezetünkkel kapcsolatba lépő idegen anyagok a felelősek. Ezek egy idő után olyan felfokozott készenléti állapotban tartják az immunrendszert, hogy az a legkisebb külső fizikai tényező hatására is túlzott reakcióval válaszol. Klasszikus allergiáról akkor beszélhetünk, amikor a normális külső ingerekre is vészhelyzetnek megfelelően reagál a védekezőrendszer. Ez az egyik leggyakoribb típus. Ide tartozik például a virágpor kiváltotta szénanátha.
• Előfordulhat az is, hogy akkor is túlzott lesz a reakció, amikor még nem is ért minket fizikai inger. Ebbe a csoportba a bizonyos lelki folyamatok következtében kialakult allergiák tartoznak, mondjuk az, amikor valakinek elég, ha csak rágondol a parlagfűre, és szervezetében máris beindul a kóros reakció. Leírtak olyan esetet is, amikor egy művirág látványa váltott ki súlyos asztmás rohamot (ugyanis a tüdőasztma is allergia). Ezt az ellenkező oldalról is bizonyították. Állítólagos házipor-allergiában szenvedő gyerekekkel végeztek megfigyeléseket. Összegyűjtötték őket egy kórteremben, majd a kutatók kimentek valamennyi gyerek otthonába, mintát vettek a háziporból, és azt észrevétlenül befújták a kórterem levegőjébe. Húsz gyerekből tizenkilenc semmiféle reakciót nem mutatott.
Logikusnak tűnik, hogy ha pszichés-gondolati úton kialakulhat az allergiás rosszullét, akkor az is lehetséges, hogy gondolatainkkal ellentétes irányba is befolyásoljuk az immunrendszer működését, és megszüntessük az allergiát. Vannak megfelelő pszichoterápiás módszerek, amelyek éppen erre épülnek. Itt a kezelés egy pontján felteszik azt a furcsa kérdést a betegnek, hogy mit nyerhet az allergiával. Az allergiának ugyanis vannak „előnyei”. Segíthetnek elkerülni például bizonyos kellemetlen, nehéz helyzeteket, és így tovább.
A pszichotherápia persze nem minden esetben segít. Különböztessük meg az allergiákat, és ne essünk a másik végletbe, amikor mindent csak lelki síkon akarunk megoldani. Az első két típusnál például gyakran a szervezet tisztítása a gyógyulás alapja. De egy súlyos allergiából kigyógyulni valószínűleg testi-lelki szinten történő változtatások egész sorával lehet, különben bármikor visszatérhetnek a tünetek, hogy figyelmeztessenek minket: nem jó irányba tartunk.
Mielőtt elkezdenénk részletezni témánkat, világosan kell látnunk, hogy nincs két egyforma ember, még akkor sem, ha kívülről tökéletesen hasonlítanak egymásra. Így nincs két olyan allergia sem, amely pontosan ugyanúgy alakulna ki, még ha tünetei azonosak lennének is. Az allergiás megbetegedések három fő csoportba sorolhatók:
• Az első típus a védekezőrendszer legyengült állapotának következménye. Ezek ételallergiák formájában nyilvánulnak meg. Ez nem is nevezhető igazi allergiának, inkább azt jelenti, hogy a szervezetünk nem visel el bizonyos ételeket, amelyek makacs fogyasztása végül a legváltozatosabb betegségeket okozhatja, de felelős lehet pl. az állandóan meglévő fáradtság kialakulásáért is. Oka a következő: a külső támadások ellen nem csak az immunrendszerrel tudunk védekezni. Mint ahogy az ember egy egységes rendszert alkot, ugyanúgy egyetlen sejtünknek is egy egységes rendszert kell alkotnia (mikrokozmosz-makrokozmosz). Az élő sejteknek is van egy önálló védőrendszere. Egészséges működés esetén a sejthártya véd minden külső károsító tényező behatolása ellen. Egy idő után, amikor a nem megfelelő ételekből származó anyagok felhalmozódnak a sejtekben, a sejt már nem lesz képes a károsodás után regenerálódni. Ekkor alakul ki az ételallergiának megfelelő tünetegyüttes.
• Az allergia második típusáért a szervezetünkkel kapcsolatba lépő idegen anyagok a felelősek. Ezek egy idő után olyan felfokozott készenléti állapotban tartják az immunrendszert, hogy az a legkisebb külső fizikai tényező hatására is túlzott reakcióval válaszol. Klasszikus allergiáról akkor beszélhetünk, amikor a normális külső ingerekre is vészhelyzetnek megfelelően reagál a védekezőrendszer. Ez az egyik leggyakoribb típus. Ide tartozik például a virágpor kiváltotta szénanátha.
• Előfordulhat az is, hogy akkor is túlzott lesz a reakció, amikor még nem is ért minket fizikai inger. Ebbe a csoportba a bizonyos lelki folyamatok következtében kialakult allergiák tartoznak, mondjuk az, amikor valakinek elég, ha csak rágondol a parlagfűre, és szervezetében máris beindul a kóros reakció. Leírtak olyan esetet is, amikor egy művirág látványa váltott ki súlyos asztmás rohamot (ugyanis a tüdőasztma is allergia). Ezt az ellenkező oldalról is bizonyították. Állítólagos házipor-allergiában szenvedő gyerekekkel végeztek megfigyeléseket. Összegyűjtötték őket egy kórteremben, majd a kutatók kimentek valamennyi gyerek otthonába, mintát vettek a háziporból, és azt észrevétlenül befújták a kórterem levegőjébe. Húsz gyerekből tizenkilenc semmiféle reakciót nem mutatott.
Logikusnak tűnik, hogy ha pszichés-gondolati úton kialakulhat az allergiás rosszullét, akkor az is lehetséges, hogy gondolatainkkal ellentétes irányba is befolyásoljuk az immunrendszer működését, és megszüntessük az allergiát. Vannak megfelelő pszichoterápiás módszerek, amelyek éppen erre épülnek. Itt a kezelés egy pontján felteszik azt a furcsa kérdést a betegnek, hogy mit nyerhet az allergiával. Az allergiának ugyanis vannak „előnyei”. Segíthetnek elkerülni például bizonyos kellemetlen, nehéz helyzeteket, és így tovább.
A pszichotherápia persze nem minden esetben segít. Különböztessük meg az allergiákat, és ne essünk a másik végletbe, amikor mindent csak lelki síkon akarunk megoldani. Az első két típusnál például gyakran a szervezet tisztítása a gyógyulás alapja. De egy súlyos allergiából kigyógyulni valószínűleg testi-lelki szinten történő változtatások egész sorával lehet, különben bármikor visszatérhetnek a tünetek, hogy figyelmeztessenek minket: nem jó irányba tartunk.