„Amiként az aranyhoz semmit sem kell hozzátenni ahhoz, hogy csillogva előtűnjék, hanem a föld szennyét kell róla eltávolítani, úgy a léleknek sincs semmiféle hozzátoldásra szüksége ahhoz, hogy szépnek tűnjék, viszont meg kell szabadulnia a test gondjaitól és távol kell űznie magától a szorongó nyugtalanságot, valamint a vágy és a félelem indulatát: legott elővillan a lélek természetes szépsége.”
(Marsilio Ficino)
„Esők után, melyek borúba vonták
A házakat és a lelkeket,
Ha nap derül nyugatnak horizontján,
Oly csodálatosak a fellegek:
Aranyban égnek és bíborban égnek
S az alkonyatba hulló messzeségek
Úgy tündökölnek túlvilági szépen,
Hogy szinte fáj a ragyogó azúr.”
(Juhász Gyula)
„Az öröklét háromféleképpen sugárzik át a mulandóba: mint létezés, feltétlen érvény, igazság; mint az időbelit az időtlen felé vonó jóság; s mint az előbbi kettőnek formai tényezője, szépség. (…) Az igazság, jóság, szépség már nem magától-értetődő, hanem keresni kell. Az igazság keresése a tudomány, a jóságé a törvény, a szépségé a művészet.”
(Weöres Sándor)
„Az élet öregebb, mint minden, ami él; a szépség már szárnyalt, mielőtt a szép fogalma megszületett volna a Földön, és az igazság igaz volt már kimondása előtt is.”
(Khalil Gibran)
„Az életet úgy kell megérteni, mint egy zeneművet. Ha el tudsz vonatkozni mindattól a kellemes, vagy kellemetlen hatástól, melyet az élet dolgai, egyenként, egyéniségednek jelentenek: felismered a közös szépséget a hullámok játékában és tested fájásaiban, és az események váltakozásában és érzéseid, gondolataid áramlásában és mindenben. Mind más és mindig más és mégis mindig azonos.”
(Weöres Sándor)
Szépség idézetek
Cimkék