 |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
PROGRAMJAINK:
|
Filozófia mint életforma  „Egyszer egy bolha folyton háborgatott egy embert. Ez megfogta, és rákiáltott: »Ki vagy te, hogy minden tagomat végiglegeled, és keresztül-kasul csipkedsz?« A bolha visszafelelt: »Így élünk mi, ne ölj meg, mert nagy kárt nem okozunk!« Az ember nevetve viszonozta: »Tüstént meghalsz saját kezem által, mert sohasem szabad hagyni, hogy a rossz – legyen az kicsiny vagy nagy – gyökeret verjen valahol.«A mese azt mutatja, hogy a rossznak, akár kicsiny, akár nagy, nem szabad irgalmazni.” (Aiszóposz) Megéri? Életünk során gyakran mérlegeljük, mire is érdemes fordítanunk az energiánkat, és sokszor elhangzik környezetünkben a „nem éri meg” mondat. Olyan mintha az élet egy vegyesbolt kirakatát tárná elénk, és arra biztatna, hogy kiválasszuk, mi érdekes és mi egyáltalán nem fontos számunkra.  Felötlik azonban, hogy bármit is választunk, minden követel energiát, erőfeszítést, csakhogy bizonyos dolgok megérik a fáradságot, mások viszont nem.Tegyük fel a kérdést: mi éri meg mostanság a fáradságot? Az első helyet a mindennapi teendők szokták elfoglalni, amin a megélhetéshez és a kényelem eléréséhez kapcsolódó feladatok értendők. Ezután a kellemesen megfoghatatlan érzelmi és gondolati közérzetre fordított energia következik; mélyre engedni az érzelmeket és a gondolatokat ugyanis csak bonyodalmakhoz vezet, ami végképp nem kifizetődő. Általában vonzó a sodrásnak átengedni magunkat, alkalmazkodni az uralkodó irányzatokhoz, ürességgel kitölteni az üres órákat, hogy ne tűnjön fel az ürességük. Hivatás, kutatás, önismeret, szeretet, barátság… már nem annyira „menő”, nem éri meg, nem jár előnyökkel egy olyan társadalomban, amely nem becsüli sokra őket. De ha csak egy kicsit elgondolkodnánk, meglátnánk, hogy vannak olyan dolgok, amelyek mindig megérték és most is megérik a fáradságot: ezek a maradandó dolgok, amelyek nem foszlanak szerte hamar, hanem elkísérnek bennünket ma, és holnap is az életünk részei lesznek. – Megéri felismerni önmagunkban a tudatos embert, hiszen amit ily módon sajátítunk el, minden bizonnyal maradandóvá lesz, és nem foszthat meg tőle minket senki. – Minél közelebb kerülünk – az ész vagy az intuíció révén – a fontos igazságokhoz, ami alatt stabil, fajsúlyos nézeteket értünk, annál magabiztosabbak leszünk, és ez igenis megéri a fáradságot. – Minél jobban ismerünk és megértünk másokat, nehézségeikkel együtt, annál több társra találunk és barátságot kötünk, és ez akkor is megéri, ha ezek közül nem mindegyik lesz tartós. – Amikor egy önmagunknak és másoknak is hasznos tevékenységre fordítunk energiát, értelmet adunk az életnek, és ez is megéri, hiszen mindaddig elkísér, amíg csak élünk. Mindezek és sok minden más is maradandó érték, amelyekre rálelhetünk az időt átszelő filozófiai hagyományokban világszerte. És megéri ezek szerint élni: a filozófiát életformául választani. Delia Steinberg Guzmán Az Új Akropolisz nemzetközi elnöke Szellőztető Egy játékos barangolásra – avagy egy barangolós játékra – hívja olvasóinkat a Szellőztető rovata.  Biztosan többen tapasztalták, hogy ha messziről jött vendégeknek mutatják be városukat, falujukat, akkor egy kicsit az idegen szemével nézve maguk is jobban felfedezik lakóhelyük szépségeit, amelyek nem is olyan rejtettek, csak éppen nem figyelünk rájuk. Játékunk célja éppen ez: észrevenni a szépet és értékest magunk körül.
A képen nem mindennapi fák láthatók: 19. századi irodalmunk egyik nagy alakja szívesen sétált és pihent ezek alatt a híres tölgyek alatt. A középkorban János vitézeknek is nevezett keresztes lovagok egy erődítményt emeltek, több szerzetesrend kolostort épített itt. Azt mondták... az önismeretről „Ha a józan ész szabályainak megfelelő módon, buzgón, határozottan, békés lélekkel azt teszed, amit a pillanat kíván, ha sem jobbra, sem balra nem nézel, hanem géniuszodat olyan tisztán igyekszel megőrizni, mintha már vissza kellene adnod; ha még hozzá mit sem vársz és mitől sem remegsz: ha úgy cselekszel, hogy tevékenységed mindig összhangban áll a természettel, és minden szavadban-megnyilatkozásodban beéred a hősi időkre emlékeztető igazsággal, akkor boldogan élsz. Márpedig ebben senki meg nem akadályozhat.” (Marcus Aurelius) „Ami ma vagy, tegnapi gondolataidból ered, s amit most gondolsz, holnapi életedet formálja. Életünk az elménk teremtménye. Aki tisztátalan elmével szól vagy cselekszik, azt úgy követi a szenvedés, mint kocsiba fogott igásállatot a kerék. Ami ma vagy, tegnapi gondolataidból ered, s amit most gondolsz, holnapi életedet formálja. Életünk az elménk teremtménye. Aki tiszta elmével szól vagy cselekszik, azt úgy követi az öröm, mint a saját árnyéka.” (Buddha) „Ismerd meg önmagad és megismered a világegyetemet, ismerd meg a világegyetemet és megismered önmagad!” (A delphoi jósda felirata) „Mihelyst társaid jó és rossz tulajdonságaival foglalkozol, rést nyitsz a szíveden, amin belép a gonoszság. Mások vizsgálata, bírálata és a velük való versengés gyöngévé tesz, majd legyőz téged.” (Ueshiba Morihei) „Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte. Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.” (Seneca) „Az ember szempontjából így hangzik a döntő kérdés: vállalod-e a végtelent vagy sem? Ez életének kritériuma. Csak akkor nem vesztegetem érdeklődésemet semmiségekre és csekély jelentőségű dolgokra, hogyha tudom, hogy a határtalan a lényeg. Ha ezt nem tudom, akkor ilyen vagy olyan tulajdonság kedvéért, amelyet személyes javamnak tekintek, ragaszkodom hozzá, hogy a világban számítsak valakinek. Tehát, mondjuk, a tehetségem vagy a szépségem miatt. Minél erősebben ragaszkodik vélt tulajdonához az ember, és minél kevésbé érzi meg a lényeget, annál kevésbé elégíti ki az élete. Korlátozva érzi magát, mivel korlátozottak a szándékai, ez pedig irigységet és féltékenységet szül. Megváltoznak a vágyak és a beállítódás is, ha megértjük és érezzük, hogy már ebben az életben hozzákapcsolódtunk a határtalanhoz. Végső soron csak a lényeg révén számít valaminek az ember, és ha az nincs a birtokában, akkor elrontotta az életét. A másik emberrel való kapcsolatban is az a döntő, vajon kifejeződik-e benne a határtalan vagy sem.” (C. G. Jung) „Ha nem vagy rá hajlandó, hogy változtass az életeden, nem lehet rajtad segíteni.” (Hippokratész) „Tűzz magad elé egy jellemet mintaképül, és ahhoz igazodj, akár egyedül vagy, akár az emberek között!” (Epiktétosz) „Aki sorsát maga kívánja irányítani, ismernie kell önmagát: lelkialkatát, ítélőképességét, tehetségét, hajlamait.” (Akhilleusz Tatiosz) „Amíg nem ismerjük, nem vesszük komolyan, nem tiszteljük magunkat, nem békülünk meg önmagunkkal és nem éljük saját életünket, addig csupán, mint a marionett, külső hatásoknak és törvényeknek engedelmeskedve, idegen életet élünk.” (Hermann Hesse) „Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.” (Weöres Sándor) További idézetek Ajánljuk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
