2010. július-augusztus

Erénynek erejével

Ezt a címet adtuk a 16. alkalommal megrendezett Történet- és mesepályázatunknak, hiszen az idei kiírásban arra hívtuk fel pályázóinkat, hogy etikai témájú írásokban tegyék próbára alkotókészségüket, megjelenítő erejüket, erkölcsi és szociális érzéküket. Az amatőr, rendszeresen nem publikáló tollforgatóktól vagy billentyűzet-kattogtatóktól olyan történeteket, meséket vártunk, amelyek formai, nyelvi szépségük mellett elgondolkodtató tartalmakat, eszmei értékeket is magukban hordoznak. Szerettünk volna honlapunkon olyan pályamunkákat összegyűjteni és közkinccsé tenni, amelyek képesek a ma emberének szóló, újszerű formákba öltöztetni időtálló, örök eszményeket: az erényeket.

Kölcsey Ferenc szavaival élve:
„Ismerni a jót könnyebb, mint követni; sőt még az sem nehéz, hogy némelykor jó vagy éppen nemes tettet vigyünk véghez: de egész éltedet meghatározott elv szerént intézve, sohasem tenni mást, mint amit az erkölcsiség kíván; s még akkor sem, midőn haszon, bátorlét, indulat heve vagy szenvedelem ereje másfelé ragad; ezt hívják erénynek.”

És nem csalatkoztunk, sőt! Az erények, amelyek képesek összehangolni és harmonizálni a különböző emberi kifejezési formákat (gondolatokat, érzelmeket, cselekedeteket), sokakat megihlettek és írásra serkentettek. Talán mert az egyik legnehezebb dolog a világon a felmerülő akadályok és nehézségek ellenére is elvek mentén, erényesen élni. Ezért járunk annyian nyitott szemmel: jó, igaz és szép mintákat, belénk ivódó példákat keresünk a saját boldogulásunkra. Erről a belső harcról, nemesedésről szól megannyi hőstörténet, dráma, embersors tanulsága, amelyek világot gyújtanak a jobbításra törekvőknek a miértekben és hogyanokban.

Filozófiai és irodalmi vénájú pályázóinktól összesen 318 írásmű érkezett. Voltak, akik életükben először vállalkoztak arra, hogy nyilvános megmérettetésen szerepeltessék művüket – nem kevés sikerrel –, és szép számmal akadtak sok-sok éve író és pályázó, rutinos szerzők is, akiket kifejezetten a kiírás témája ösztönzött erkölcsi választás elé állító élethelyzetek ábrázolására, helyes döntések mentén alakuló jellemek megformálására és leheletfinom üzenetek átadására.

A több mint kéthónapos előzsűrizés és értékelés után – a pályaművek összhossza kb. 1300 oldalra rúgott – 30 írásmunka került be a középdöntőbe, a legjobbak közé. Emellett azonban kiemeltünk még további 20 ígéretes pályamunkát is, amelyekben a zsűri, Kovács M. Balázs író elnökletével (http://kovacsmbalazs.hu/) pusztán egy-egy nagyobb vagy több kisebb hibát vagy hiányosságot talált. Ezekben az írásokban a legtöbbször nem sokon múlott – javítható, elsajátítható fogásokon –, hogy továbbjuthassanak.

Az érték- és emberközpontú gondolkodás jegyében a tehetséggondozás és az egyéni képességek kibontakoztatása megkülönböztetett figyelmet élvez a pályázaton, ezért az írásműveket – egészen a döntőig – leginkább önmagukhoz képest értékeltük. Nem egymással mértük össze őket, hanem minden egyes írást a maga valójában, egyediségében, valamint egy részletesen kidolgozott, 30 összetevős szempontrendszer alapján pontoztunk. Mivel alkotói rangadónkon a szerzők mellett a nemes versengésé a főszerep, a középdöntőbe jutott pályázók támogatásképpen egyéni értékelést kérhettek a zsűritől. A kért véleményeket, amelyek elemzik az írások erősségeit és továbbfejlődési lehetőségeit, közvetlenül az adott pályaművek után, a hozzászólások között tettük közzé.

Hogy ezek után hogyan szűkítette le a zsűri a kört a 15 legjobb írásra, és azokból mi alapján választotta ki a helyezetteket, no és a győztest? Az elbíráláskor ugyanolyan fontos szerepet töltött be a külcsín és a belbecs, de ha választás elé kerültek az ítészek, akkor az utóbbit választották. Mert lehet egy mese vagy történet formailag és nyelvileg bármilyen ékes, ha a tartalom nem fényesebb nála, akkor az olvasó lelkét és szellemét pusztán csak gyönyörködteti, de nem hagy benne maradandó, továbbvihető emléket. Ezért azokat az írásműveket részesítettük előnyben, amelyek a szép formákon, hangulatteremtésen és ügyes történetszövésen túl erényeket, erkölcsi karaktereket is életre tudtak kelteni.

Idei győztesünk, Bujáki Márton Öt pohár víz című alkotása több szereplő szemszögéből is bemutatja, hogy válságos viszonyok között élő főszereplőjének van rejtett szívtartaléka. Márk meg tudja találni a módját, hogyan kerekedjen felül életkörülményein. A történet úgy építkezik, hogy a szerzőnek egyáltalán nem kellett a történet végét jelzőkkel cicomáznia, és képes volt nélkülözni mindenféle nagyszavas, direkt tanulságot, hiszen átütő erővel érezzük és tudjuk: a nagylelkűség példája összegződik a – címet is tartalommal telítő – befejezésben.

Czank Bernadett A kincs című meséjében (megosztott 2. hely) egy gyermekőrző manó remekbe szabott karakterábrázolásával találkozhat az olvasó. Nagy érdeme az írásnak, hogy hiányzik belőle mindenféle túlzás, Bendő átalakulása nem hirtelen, egyik pillanatról a másikra megy végbe. A mesében mindig van valaki, aki ráébreszti a főszereplőt, hogy gondolja át cselekedeteit. Senki sem kényszeríti, de senki nem is old meg helyette semmit. Az apró lényből végül hős lesz, aki bár nem érzi jól magát a bőrében, mégis képes önfeláldozó, helyes döntést hozni.

A Rosszkedvrabló című történetet (megosztott 2. hely) – kellemes meglepetésre – Bodonovics Regina, tavalyi harmadik helyezettünk írta. Képzeletgazdag írásának igazi ereje abban van, hogy a hétköznapi valóságba szövi bele a csodát: a szereplőket gyöngéd gondoskodással zökkentik ki jótevőik a valós gondok kerékvágásából. Bár valójában nem tudjuk meg, hogy a gondviselők tényleg angyalok-e, ez mégsem hagy kétséget az olvasóban. A tanulság könnyed finomsággal szövi át a pályaművet, ami nagyon jót tesz az írásnak, és valójában nekünk is.

Lipp Dominika Minden út kómába vezet... című írásmunkája (3. hely és közönségdíj) nemcsak közvetlen hangneme, hanem nézőpontváltásai miatt is közel hozza a főszereplőben lezajló tudati folyamatokat. Egy sorsfordító baleset teremt alkalmat arra, hogy súlytalan, tiszta pillantást vessen saját személyiségére, kapcsolataira. Ez az éber állapot ráébreszti a kontrasztra aközött, amit eddig gondolt és amit most tapasztal. Szinte lehetetlen kívülállónak maradni – mi is felvesszük az elgondolkodtató, határokat feszegető látásmódot.

A helyezettek jutalmain felül a zsűri különdíjat adott néhány további szerzőnek is, akiknek írása valamilyen szempontból kiemelkedett a mezőnyből. A legérzékletesebb hangulatfestésért könyvjutalmat kapott Józsa Mara Perselypénz című alkotásával. A legeredetibb ötletért Bögös András: Egy Lassie nevű botpoloska dicső élete (kaland 18 bejegyzésben) című meséje szintén könyvjutalomban részesült. A zsűri elnöke különdíjban részesítette Bokros Ágnes A varázskabát című történetét, amely híven adja vissza egy kiskamasz fiú lelkében összecsapó, ellentétes érzelmeket. Könyvvel jutalmaztuk legifjabb szerzőnket, Göbölös Virág Annát is, aki 14 évesen Kutyavilág című írásával bekerült az ígéretes 20 szerző közé. És végül, de nem utolsósorban, rangidősként legidősebb szerzőnket, Nárai Istvánt (80 éves) is könyvvel ajándékoztuk meg, aki kiemelkedett Fejbe lőtték Kellner Jancsit című életszagú történetével, melyben szívszorító a bátorság és felelőtlenség ellentéte.

Olvasóink a díjnyertes írásművek linkjeit az eredményhirdetésről készült képes tudósítással együtt a http://palyazat.ujakropolisz.hu oldalon lelhetik fel. Reméljük, hogy a nyári pihenés idejére pályázatunk bőséges gondolkodni- és olvasnivalóval szolgál a mesék és történetek kedvelőinek.

Kellemes töltődést kívánunk!

Héjja Edit

gunk is képesek vagyunk hozzátenni néhány sort az Élet Könyvéhez.

Delia Steinberg Guzmán
Az Új Akropolisz nemzetközi elnöke

---

A hónap rejtélye

Előző havi feladványunk megoldása:
Az emberi Lélek a Tűz elemhez kapcsolódik, és a hozzá tartozó szerv a Szív. A kínai klasszikus szövegek szó szerint azt írják, hogy a Lélek a Szívben lakik. A Lélek a hagyományok szerint égi eredetű, miként a Tűz is, gondoljunk a Napból áradó hőségre, vagy akár az égből lesújtó villámokra.
A Lélek természete rokon a tűz természetével. A tűz meleget és fényt ad. A lelki tűz nemcsak a szeretet melegét adja, de a tudás világosságát is. A Lélek nem öregszik, miként a tűz sem. A tudásunkból akármilyen sokat adhatunk másoknak, nem lesz kevesebb, miként a tűz sem lesz kisebb, ha sok mécsest gyújtanak meg róla. És végül a tűz függőleges természetű, az ég felé tör, miként a Lélek is oda száll vissza a mulandó testtől való elválását követően.

Nyári feladványunk:
Marcus Aurelius, a filozófuscsászár a markomann háborúk idején sokat időzött Pannoniában, és Aquincumot is többször felkereste. Erről szoborfejek, kerámiák, pénzek tanúskodnak. Bár nem tartozott a hadakozást kedvelő császárok közé, és ezt sokan nehezményezték, mégis úgy érezte, hogy példamutatásával, vagyonával és személyes jelenlétével is helyt kell állnia a nehéz háborúban. Valahol a közelben, katonai táborban írhatta Elmélkedések címen ismert művét, amelyben a sztoikus filozófia gondolatainak gyakorlati tapasztalatairól elmélkedik. Ennek egyik része szerint:
„Vesd ki magadból a véleményt, és mentve vagy. Ki akadályoz meg, hogy eltávolítsd?” (12. 25.)

Mit gondolsz, mit jelent a „vélemény”, mit értett rajta Marcus Aurelius? Ha van ötleted, elehir[kukac]ujakropolisz.hu (írd meg nekünk). A legtalálóbb gondolatok szerzői között jegyeket sorsolunk ki egy tetszés szerinti programunkra, vagy választhatnak egyet Fortuna füzeteink közül.

---

Azt mondták... a reményről

„A remény nem azonos az örömmel, melyet akkor érzünk, amikor jól mennek a dolgok, vagy a tettrekészséggel, amellyel belevágunk egy jónak ígérkező üzletbe. A remény semmiképpen nem azonos a derűlátással. Sokkal inkább munkálkodás egy ügy sikeréért. Nem abbéli hitünk, hogy valami jól fog sikerülni, hanem a bizonyosság, hogy valami értelmessel foglalkozunk, akár sikerrel járunk, akár nem. Ez a remény erőt ad, hogy éljünk, hogy kipróbáljunk új dolgokat, még reménytelennek tűnő körülmények között is.”
(Václav Havel)

„A jövő nincs teljesen hatalmunkban, viszont nem áll teljességgel hatalmunkon kívül.”
(Epikurosz)

„Nem ismerek reménykeltőbb érzést, mint az ember kétségbevonhatatlan képességét, hogy tudatos erőfeszítéssel felemelje saját életét.”
(Henry David Thoreau)

„Ha néha a fájdalom el is homályosítja lelkünket, a vidámság előtör, arra emlékeztetve bennünket, hogy minden fájdalom a tudatlanság gyümölcse, a kijavítható tévedéseké, és újra felkel a remény csillaga. Újra megered az a gyönyörű, belső forrás, amely nem ismer bukásokat, hanem csupán lehetőségeket.”
(Delia Steinberg Guzmán)

„Látom ringani a bárkát,
De bárkása hol marad?
Lépj belé, ne tétovázz hát,
A vitorla már dagad!
Merni kell és hinni, hinni!
Nincs a sorsnak záloga,
Csodaországba bevinni
Más se tudhat, csak csoda.”
(Friedrich Schiller)

„Lehet, hogy az út, amelyet kinek-kinek követnie kell, már ott húzódik a lába előtt, csak látni nem látja.”
(John Ronald Reuel Tolkien)

„Annak, aki vár, az idő minden ajtót kinyit.”
(kínai közmondás)

„Aki nem tud hinni, az vár. Aki hisz valamiben, az indul.”
(Khioszi Tatiosz)

További idézetek a reményről

---

Ajánljuk

Magyarország nemzeti parkjai

Üdítő nyári programot keresünk, lehetőleg jó levegőn és csendes helyen? Nem tudunk vagy akarunk külföldre utazni? Szívesen kötnénk össze a nyaralást egy kis ismeretszerzéssel? A tíz magyar nemzeti park közös honlapján, ahonnan elérhetők az egyes parkok külön oldalai is, bátran kutakodhatunk. Hajnali madárfigyelő kenuzás a Fertő-tavon, magyar pásztorkutyák terelőversenye, csillagnézés a zselici Csillagoségbolt-parkban, börzsönyi gerincvándorlás, gyógynövény-ismereti túrák, több tucatnyi tanösvény – szinte nincs olyan tájegysége az országnak, ahol ne lehetne valamilyen izgalmas természetjáró programot találni. Magyarország nemzeti parkjai