2015. november

Amit ma megteszel, holnapra megemel

Az idő. Örök ellenlábasunk a mindennapok csataterén. Idő. Amelyből hol többet szeretnénk, hol pedig épp azt kívánjuk, hogy sebesebben peregjen – de bárhogy is, valahogy gyakorta úgy tapasztaljuk, mintha épp az ellenkezőjét tenné, mint amire szükségünk volna. És ebben a percről-perce zajló viaskodásban már-már el is feledkezünk arról, hogy ez az idő a múló idő, amely „eljár” felettünk. A profán idő, amely alatt elintézzük apró-cseprő ügyeinket, csupán a kistestvére annak a hosszabb, maradandóbb időszemléletnek, amelynek égisze alatt időtállóbb tetteket hajthatunk végre.

A hosszabb, akár karóránkkal sem mérhető, ciklusokat átölelő, időtlen időnek általában kevesebb jelentőséget tulajdonítunk. Talán azért, mert eredményei nem a jelenben, hanem jó eséllyel a jövőben mutatkoznak csak meg, és – ahogy az örökbecsű Platón érvel – a távolabbit egész egyszerűen kisebbnek látjuk a közelinél. Eltörpülni látszanak a távlatok, ha beleveszve a percharcba, leszegett fővel pusztán a jelennek élünk.

Mivel az ember az emberiséggel és a természettel együtt egy nála nagyobb egészet alkot, ahhoz, hogy ne zárja be magát a szűk évekbe vagy egy életöltőbe, hosszabb távú célokat is maga elé kell tűznie. Ekkor a néhány nap alatt kisarjadó törekvések mellett megjelennek olyanok is, amelyek csak évek múltán borulnak virágba. S bár lehet, hogy mi már nem is örülhetünk majd a gyümölcseinek, de ez nem is számít, mert tudjuk, hogy bármit tegyünk is a jelenben, azzal annak a nagy egésznek az építését, fejlődését segítjük, amely mindig magán viseli majd időtlen énünk kézjegyét.

Klasszikus értelemben vett filozófia	Gollam nem bírta, Gügésznek sikerül?	Az eltűnt igazságosság nyomában A filozófia világnapján

Klasszikus értelemben vett filozófia

Nem lehet eléggé hangsúlyozni az alapvető különbséget a klasszikus értelemben vett filozófia és a között az intellektuális-verbális tevékenység között, amivé a filozófia manapság leegyszerűsödött.

Napjainkban kevesen merik filozófusnak nevezni magukat. A filozófiaoktatás a különböző gondolkodási rendszerek és azok megalkotóinak történeti áttekintésére, illetve egyik-másik elmélet vagy szerző jelentősége fölötti vitára korlátozódik. Korunk filozófusa legfeljebb egy jó gyűjtő, archiváló, aki az elfogadottnak számító történelmi kereteken belül rendezi el a nézeteket, esetleg egy kritikus, előadó vagy író, aki összefoglalja ismereteit.

Kevesen tartják a filozófiát életmódnak, és emiatt cselekvési módnak is. Kevesen olyan bátrak és eltökéltek, hogy merjenek szabadon gondolkodni és nézeteiket kendőzetlenül ki is fejezni. Az a néhány kivétel becsületére válik a mindenre kiterjedő, klasszikus értelemben vett filozófiának, amely képes megvilágítani az élet sokrétűségét, sőt, valódi megoldásokat is találni az élet nehézségeire.

Annak az intellektuális-verbális tevékenységnek, amire korábban utaltunk, saját határain belül van létjogosultsága. Az ember azonban sokkal több egy gondolkodó elménél és egy nyelvhasználónál, aki több-kevesebb pontossággal fogalmazza meg gondolatait. Az ókori, hagyományos nézet szerint nem határozhatjuk meg egyszerűen racionális lényként, akit az értelme különböztet meg az állatoktól, a növényektől és az ásványoktól. Ha így lenne, mellőzhetnénk az érzelmeket, az energiát és a hordozóul szolgáló fizikai testet is. Az emberi természet sokfélesége azonban a legkülönbözőbb formákban nyilvánul meg, és intelligens összehangolással mindegyiknek megvan a maga szerepe.

Ezért a mindenre kiterjedő filozófia fontosságát hangsúlyozzuk, amely fejleszti és harmonizálja az ember valamennyi potenciális képességét; a filozófiáét, amely lehetővé teszi, hogy jobban megismerjük önmagunkat, az életünket és a világegyetemet, amelynek részei vagyunk.

A filozófusnak cselekvési módszerekre is szüksége van, hogy megbirkózhasson minden helyzettel és tapasztalattal – ezeket a filozófiától sajátítja el, ha életközeli és teljes körű. Ha nem is minden nehézségre kínálkozik megoldás, legalább néven tudjuk nevezni őket, felismerni a valódi kérdéseket, elviselni a szenvedést, és megtanulni együtt élni vele.

Ennél többet aligha érdemes erről írni. A többi már gyakorlás kérdése. Lássunk hozzá a magunkban szunnyadó filozófus felébresztéséhez, tegyük hozzáférhetővé számára a megfelelő ismereteket, és legfőképpen tanítsuk meg, hogyan válhat művésszé és tudóssá az élet sokoldalú és csodás gyakorlóterepén.

Kelts életre egy szimbólumot!	Légy a cselekvő derű embere	III. Filozófusok Éjszakája
Mi a szimbólum? Hogyan alkalmazhatjuk a szimbólumok jelképezte erőt mindennapjainkban? Erről tudhattunk meg többet szimbólumfestő workshopunkon. Tovább	Hogyan ne füstöljön el a fejünk egy idegesítő helyzetben? Vagy nem is a helyzet az idegesítő, csak a róla alkotott véleményünk? Az előadáson a sztoikusok bevált tanácsait vettük számba, hogy kulcsokat leljünk a derűs élethez. Tovább	Kosztolányi és Karinthy gondolatai, hősökről és szájhősökről szóló rádiójáték, néhány életmentő elsősegély-praktika és barokk táncház várta a III. Filozófusok Éjszakájára látogatókat Győrben. Tovább

Gollam nem bírta, Gügésznek sikerül?

Mozgásszínház a Főnix Kultúrműhelyben

Tolkien talán leghíresebb művében, a Gyűrűk Urában központi szerepet kap a hatalmat jelképező varázsgyűrű. De a gyűrű szimbóluma ennél is többet rejt: önismeret, önuralom, önmagunk feletti hatalom összefüggéseit. Soktényezős egyenlet. Hány és hányféle a vágy arca, amely hatalmába kerítheti az embert! Sőt, a rögeszméig srófolható szenvedély olyannyira elhatalmasodhat az értelem felett, hogy egészen ki is vetkőzhetünk magunkból. Ez a szimbólum az ember mélyéig hatol és az önirányítás kérdéskörét érinti: Mi vezérel bennünket? Mely részünk fogja a kormányt és mikor hová fog vezetni az út?

Ugyanezzel a szimbólummal találkozunk Gügész történetében, Platón Az Állam című művének második kötetében is. Gügész pásztorként élt, ám egyszer nagy eső támadt, megremegett a föld és egy nagy árok hasadt a pásztor előtt. Ő ámulva nézte, majd leszállt a mélyébe, ahol megpillantott egy érclovat, abban pedig egy ajtóval lezárt üreget. Hamarosan kiderült, hogy az üreg egy óriás sírját rejtette, akinek kezén egy csodálatos gyűrű csillogott. Gügész magához vette az ékszert, és ahogy az ujján forgatta, hamarosan felfedezte, hogy ha a gyűrű ékkövét befelé fordítja, láthatatlanná válik, ha kifelé, újra mindenki látja és beszél hozzá.

Egy varázsszerszám a hős kezében mágikus eszközzé válik, amivel képes önmaga korlátait felülmúlva másokért cselekedni. De ha valaki érdemtelenül birtokolja, bajt hozhat a fejére, és pusztulást másokra. Tolkien klasszikusa mesterien ábrázolja, mivé válik a korlátlan lehetőségek bűvkörébe kerülő, még gyenge hobbitjellem, és hogyan kezdi el észrevétlenül felemészteni a Gollamban lévő jót mindaz, amit önös céllal kaparint meg vagy vesz el, egyre kevésbé válogatva az eszközökben. De megannyi más história is feldolgozta, hogy mit kezd az erővel az ember, no és mit kezd az erő az emberrel: ott van a Csillagok háborúja, a germán mitológiát feldolgozó Niebelungok kincse vagy a vámpíros történetek garmadája.

De vajon mi történne, ha egyszer mi is szert tehetnénk egy ilyen varázseszközre? Ki ne gondolna időnként arra, milyen jó lenne, ha megtehetnénk bármit. És vajon mire használnánk egy ilyen delejes tárgyat? Megállítanánk az időt és néha visszatekernénk? Meddig mennénk el? Ami az elején játék és kíváncsiság, kihallgatni mások beszélgetéseit, vagy meglesni a másnapi vizsgakérdéseket – mikor fordul a visszájára? Mikor kezdené el égetni a kezünket? És a hétköznapi élethelyzetekben vajon észrevesszük-e, ha egy-egy pillanatra „hozzánk kerül a gyűrű”? Tudunk-e élni a birtokunkban lévő erővel?

Nap mint nap akad olyasmi, amit „hatalmunkban áll” megtenni vagy nem megtenni. Helyesen döntünk, amikor senki nem áll mögöttünk? Gügész történetén keresztül Platón és a mozgásszínház tagjai segíthetnek elgondolkodni azon, hogy etikai értelemben valójában mi felett van hatalmunk.

Kapcsolódó programunk:
Az Új Akropolisz FILO-Szín társulata mozdulatjátékban eleveníti meg Gügész történetét A filozófia világnapján. Az előadás során kiderül, mihez kezd Platón történetében Gügész a gyűrűvel, az azt követő beszélgetésben pedig az igazságosság szemszögéből járjuk körül a témát.
 

---

Filozófiai kvíz

Előző kvízünk helyes megfejtései: 1.c., 2.b., 3.b.

E havi kvízünk témája a cselekvés.

1. Ha az embernek van egy jó ötlete, amihez szeretné, ha mások is csatlakoznának, a legjobb, amit tehet, …
a) …hogy hírverést kelt körülötte. Aláírásgyűjtést indít, vagy különböző, témába vágó internetes fórumokon 5–10 álnéven elterjeszti az ötletét.
b) …hogy megkeresi a témával foglalkozó szakembereket, és javasolja nekik, vegyék fontolóra az ötletét. Nem érdemes azt hinni, hogy mi találtuk fel a spanyolviaszt.
c) …hogy nekilát. Kell valaki, aki megteszi az első lépést, aztán aki lát benne lehetőséget, majd bekapcsolódik.

2. „A tetteidben bátor légy, szavaidban pedig megfontolt.” (Konfuciusz) Mit jelenthet ez?
a) Először üss, aztán oszthatod az észt, ha rendeződtek az erőviszonyok.
b) Mindig jól gondold meg, mit mondasz, mert mások a beszéded alapján ítélnek meg. Tetteid pedig legyenek látványosak, mindenkinek tetszők.
c) Inkább ötször gondold meg, mit ejtesz ki a szádon, mielőtt valami olyasmit mondanál, ami visszahull rád. Tetteidben azonban lehetsz megfontolatlan.
d) Ez a bölcs eszménye, aki tudja, mit tesz és mond, és a kettő összhangban áll egymással.

3. Indiában úgy tartják, hogy a helyes cselekvés elvezet a megszabaduláshoz. De mit értenek vajon helyes cselekvés alatt?
a) Olyan tetteket, amelyek szó szerint megfelelnek a Védák előírásainak. Mindezek a szabályok garantálják, hogy az ember lemondással kiérdemelje a megszabadulást.
b) Ha az ember azt teszi, amit helyesnek tart, függetlenül attól, hogy mások helyeslik-e, vagy hogy a rá váró következmények kellemesek vagy kellemetlenek lesznek-e.
c) Ügyes cselekvést, amelynek segítségével az ember bármi áron képes megvalósítani a céljait.

4. Mivel egészítenéd ki a következő Goethe-idézetet? „Gondolkodni könnyű, cselekedni nehéz. De ....................... cselekedni a legnehezebb.”
a) az elvárások szerint
b) mindig helytállva
c) gondolataink szerint

elehir[kukac]ujakropolisz.hu (Írd meg nekünk) tippjeidet! A helyes megfejtők között jegyeket sorsolunk ki, amelyek beválthatók egy tetszés szerinti programunkra.

 

---

Kitekintő

Az eltűnt igazságosság nyomában A filozófia világnapján

Az igazságosság az együttélés egyik vitathatatlan alapértéke. Szinte nincs olyan ember vagy közösség, aki – legalább névlegesen – ne tekintené alapvető értéknek, megvalósult példáit mégis szinte nagyítóval kell keresni. A fogalom eredeti jelentése mára csaknem elveszett, filmes klisévé vagy erkölcsi közhellyé silányult.

Még sincs ember, akit hidegen hagyna ez a kérdés. Legyen szó magánéletről vagy közügyekről, a korrektség, a tisztesség, az egyenesség, a méltányosság, a felelősségvállalás és az őszinteség megnyilvánulásai a mai napig megbecsülést váltanak ki. Az igazságtalanságot pedig fájó emlékként őrzi a lelkünk, akár minket ért sérelem, akár mi magunk vetettük el a sulykot.

Hogy gyógyírt leljünk ezekre, A filozófia világnapján rövid témafelvetéseket követően kiscsoportos beszélgetésekben eredünk a rejtőzködő igazságosság nyomába: miben áll ez a hőn áhított emberi képesség, és hogyan tehetjük nyíltabbá és egyenesebbé először magunkat, és ezzel a környezetünket? Megvalósítható-e az igazságosság, és ha igen, hogyan? Elég, ha nem hazudunk és nem tartozunk senkinek? Tolerancia kell hozzá vagy inkább szigor, erély vagy önmérséklet? Nem fogják kihasználni a jóhiszeműségünket? Miben különbözik a tisztességes ember a balektól, és miért tűnhet úgy, hogy a képmutatóknak áll a világ?

További programjaink A filozófia világnapján:

Budapest
Emberarcú önkéntesség/idealizmus

Győr
A filozófia világnapja

Pécs
A filozófia 1001 éjszakája
A filozófia mint az élet művészete
A Szépség utáni vágy
A halál mint létlehetőség

Székesfehérvár
Zselenszky-est, játékos önsorsfonás és beszélgetés