Kincset rejtő, értékőrző szimbólumok

2017. június 24-én kora délutántól éjszakába nyúlóan várta a szimbólumfejtésre, -festésre és társasjátékozásra kész közönséget az Új Akropolisz Filozófiai Iskola a Múzeumok Éjszakáján. A rendezvénysorozat Rigó utcai állomásán a résztvevők műkő fali díszt festhettek, mandalát színezhettek, együttműködést serkentő társasjátékot játszhattak, kétóránként pedig ősi szimbólumok jelentéseiről hallgathattak előadásokat.

„Minden szimbólum egy titkos ajtó, amely ősi kincseket őriz” – hirdette programját az Új Akropolisz Főnix Kultúrműhelye, amely június 24-én szombaton 14 órakor kitárta kapuit és várta az érdeklődőket. Aki csak ecsetet ragadott, késő éjjelig festhetett magyar és antik szimbólumokat ábrázoló, műkő fali díszeket, amelyeket Múzeumok Éjszakája karszalag felmutatásával díjmentesen haza is vihetett. A többek közt ókori egyiptomi, görög vagy keleti kultúrák képzőművészetükben nem pusztán a szépség és a harmónia kifejezésére törekedtek, hanem az alkotásokra és tárgyakra üzenetként tekintettek, amely valamely örök értékre emlékezteti a lelket. Ezért ha valaki nem pusztán az alkotás örömében szeretett volna elmélyedni, a filozófiai iskola Athéné műhelyének [https://www.ujakropolisz.hu/athene-muhely-ertekorzo-ajandekok-muhelye] önkéntesei az egyes szimbólumok jelentésrétegeiről is meséltek két festékréteg felvitele között. Doba Éva, a műhely vezetője elmondta: „Az anyagon túl egy ideával vagy szellemi képességgel is dolgozunk magunkban ilyenkor. Így amikor kézbe vesszük az egyiptomi szkarabeuszt, amely Hepert, a felkelő Napot szimbolizálja, tudjuk, hogy bennünk is ott rejlik a mindenkori Heper ereje, annak az embernek a jelképe, aki képes minden nappal belül is megújulni.”

Ahogy a csodaszarvas [https://www.ujakropolisz.hu/kezmuves/csodaszarvas] vagy a szkarabeusz, épp úgy a mandala is szimbólum. A színpompás, aprólékosan részletezett kép különböző szinteken szól hozzánk – ezt megtapasztalhatta bárki, aki rászánta az időt és színes ceruzájával új életre keltett egy fekete-fehér fénymásolatot. Épp így várja ezer lehetőség az életben, hogy a mélyén rejlő szépséget és jelentésértéket egy kis energiaráfordítással mi magunk csaljuk elő.

Manapság második virágzásukat élik a különböző társasjátékok, de igen ritka az a típus, amelyben nem legyőzni kell partnerünket, hanem ha eredményesen együttműködünk, közösen juthatunk el célunkig. Az Új Akropolisz saját készítésű táblásjátékain megelevenedett Platón Barlangmítosza, egy piramison pedig egymást segítő, a bölcsességig vezető úttá válnak a politika, a tudomány, a művészet é a vallás. A kalandos kedvű MúzÉj-látogatók azonban az antik Szenet játékot is kipróbálhatták, ha feltettek maguknak egy fontos kérdést az elején. Az ókori Egyiptom idejéből fennmaradt táblajátékban nemcsak öt bábunkat lehet célba juttatni, hanem a közben felmerülő szituációk abban is segítenek, hogy rálássunk nehézségeink okára, találjuk meg a megfelelő stratégiát, és könnyed lélekkel tanuljunk abból, amit megtapasztalunk.

És hogy a szépre fogékony és játékos kedvű léleknek a tudásszomja is csillapodhasson, 17 órai kezdettel minden páratlan órában magyar, görög, egyiptomi, indiai és egyetemes szimbólumok jelentéseiről hallhattak a látogatók előadásokat bő háromnegyed órában. A szimbólumfejtések mindenkori célja, hogy tudatosítsuk magunkban felsejlő erényeinket, amelyeket az egyes jelképek megjelenítenek. Az esten kiderült, hogy a labirintus mélyén várakozó, bikafejű alak – többek közt – életünknek azokat a pillanatait jeleníti meg, mikor megfáradtan vagy haragvóan és vakon lebeszéljük magunkat arról, hogy azt tegyük, amit józan belátással a legjobbnak vélnénk. Így a labirintusba induló hérosz, Thészeusz a mindnyájunkban ott rejlő hős, aki vállalja az önismeret munkáját, s ezzel saját kezébe veszi élete irányítását.

Fény derült arra is, hogy az életfa számos kultúra mitológiájában megjelenik, és hogy egyik jelentésében magát az embert szimbolizálja: elméje biztos támasz, ahogy a fát óvja erős gyökere, szíve pedig jóságossá és bátorrá teszi, ahogy a lombkorona is otthont ad számos élőlénynek, miközben dacol a viharok hozta viszontagságokkal. És számos érdekességet hallhatott még a közönség, a mandala titkáról, a lótusz üzenetéről, a világ köldökéről, a kolibriről mint a harcos jelképéről vagy a kardról, amelynek felépítése párhuzamba állítható az ember és a világegyetem felépítésével.

A rövidebb-hosszabb beszámolók persze nem pusztán önmagukban jelentettek érdekességet, az előadók a szimbólumfejtéssel az alkotás jelentőségének mélyebb rétegeibe engedtek betekintést. „Szabadságunkban áll folyamatosan fejlődni, kísérletezni, tökéletesedni, újítani magunkon, ami azon mérhető le, hogy képesek leszünk egyre szebbet alkotni. – mondta Doba Éva. – Ebben végtelenek a lehetőségek. A platonikusok nyelvén fogalmazva: aki látja a szépet, az a jót is látja. Az arányok, színek és a szimbólumban rejlő tanítás együtt adják a tárgy szépségét, amelynek látványa harmóniát szül a lélekben, így közelebb visz a Jó ideájához. Voltaképpen minden ilyen ősi jelentésű, mai technikával készült alkotás is egy-egy szellemi üzenet arról, ami minden emberben közös. Az alkotó szerepe, hogy ezek látható formát öltsenek.”