„Van kérdésed?” – ezzel a szlogennel hirdette meg 2017-ben a Filozófusok Éjszakáját az Új Akropolisz, és a programon szép számmal érkeztek a felvetések időről, sorsról, szabad akaratról, helyes cselekvésről, boldogságról és megannyi határokat feszegető és embert próbáló témáról. A kerekasztal-beszélgetéseken a közös nevező megtalálásához a szervezők Buddha, Konfuciusz, Platón, Marcus Aurelius, egyiptomi bölcsek és számos más filozófus gondolatait hívták segítségül.
2017. szeptember 23-án, szombat délután a kiben-kiben ott élő filozófusé, az örök kérdezőé volt a főszerep a Rigó utcában. A körasztaloknál zajló beszélgetéseken a résztvevők teret engedhettek kíváncsi vagy akár kételkedő énjüknek, és kifaggathatták az Új Akropolisz Filozófiai Iskola témavezetőit az iskola kurzusaival kapcsolatban. „Egyenes és éles kérdésekkel találkozhattunk – mondta el Kovács Péter instruktor. – A sztoikusokról, úgymint Marcus Aureliusról vagy akár Epiktétoszról tudjuk, úgy próbálták elérni a feladatok megoldásához szükséges belső nyugalmat, hogy sorra azt kérdezték maguktól, az adott probléma valójában tőlük függ-e vagy sem, és csak arra a nehézségre szántak időt, amelynek megoldása hatalmukban állt. Ezzel kapcsolatban merült fel a beszélgetésen, hogyan gyakorolhatták ezt a szemléletet.”
Egy másik asztalnál Bíró Hajnalka és beszélgetőtársai olyan kérdéseket húztak ki egy közös kalapból, minthogy „Mi az élet értelme?”, „Mi fontos az életben?”, „Milyen életelvekhez érdemes igazítanunk mindennapjainkat?”, vagy „Mi a boldogság?”. „Hosszan beszélgettünk az önazonosságról, hogy hogyan találhatja meg az ember, mi is a fontos neki – árulta el az egyik résztvevő. – Többen az őszinteség valamelyik aspektusa felől közelítették meg a válaszadást. Ha magunkkal őszinték tudunk lenni, az egyben azt is jelenti, hogy felvállaljuk magunkat. Erre annál inkább képes az ember, minél inkább felismeri, mi az, ami őbenne valóban értékes. És hogy mi értékes? Például az a cselekedet, amivel magamon jobbítani tudok, vagy amivel a környezetemnek adhatok, segíthetek rajta.”
Más asztaloknál látszólag más és más, végtére azonban mindenütt ugyanaz az entitás foglalkoztatta kérdezőket és válaszadókat: az ember. Hogy honnan jövünk, hol tartunk és merre haladunk, hol keressük az életünk értelmét, miben találhatjuk meg fejlődésünk kulcsát és vajon mennyiben hathatunk vagy kell hatnunk szűkebb-tágabb környezetünkre. Itt az ókori Egyiptom írnokainak bölcsességét, amott a karma és dharma törvényeit segítségül hívva. Valahol Platón Állam című művéből az újjászületés tanát lefestő Ér mítoszával, másutt Konfucius híres nemesember-eszményével, a felelős, emberséges és erős csün-cével ismerkedhettek az érdeklődők.
„Vezetik a végzetek az akarót, a nem akarót vonszolják” – ezzel a Seneca-idézettel pedig a Nagy Ildikó instruktorral beszélgetők találkozhattak, akik a sors és a szabad akarat kapcsolatáról elmélkedtek. „A római bölcs gondolata rávilágít – mondta Nagy Ildikó –, hogy az életben számos út nyílik előttünk, amelyeket így vagy úgy, de végig fogunk járni. Születés, óvoda, iskola, bulik, barátok, egyetem, nyelvvizsga, diploma, álláskeresések, akár külföld, lakás, autó, házasság, gyerekek, felnevelni, beosztani, kiosztani, unokák, nyugdíj… Azt azonban, hogy egyrészt ezt mennyire könnyeden vagy akadozva, milyen döntéseket hozva tesszük, másrészt, hogy ennél valami többet is keresünk, hogy vannak-e kérdéseink és kutatjuk-e rá a válaszokat, rajtunk áll.”
Ha te is úgy gondolod, hogy ennél többről szól az élet, akkor vedd kezedbe az irányítást, és indulj el a cselekvő filozófia útján! Tudás és tett egysége, ezt keressük közösen, ennek elérésében segítünk!
