Café Szókratész: Lelkizés nélkül a Lélekről
Café Szókratész: Lelkizés nélkül a Lélekről
„Hogy lelked növekedjen, legelőször észre kell venned a létezését”
Jorge A. Livraga
Lelkivilágunk összetett és gazdag birodalom, ahol a lélekölő unalomtól a szellemi inspirációkig sok minden megfér. Mégis, a hétköznapokban gyakran elfelejtünk törődni azzal, mi zajlik odabenn. Pedig – Marcus Aurelius szerint –, ez egyenes út a boldogtalansághoz.
Érzelmeink és gondolataink világa változékony és ingatag, és nem könnyű kiismerni. De ha sikerül letisztítani a fölösleget, rátalálhatunk egy olyan stabil „alaprétegre” – Weöres Sándor szavaival –, ahol nemcsak a vágyott harmóniát találjuk meg, de kiapadhatatlan erő forrására is bukkanunk.
Ezért sok filozófus buzdít belső életre, ami alatt nem lelkizést értettek, hanem az érzelem- és gondolatvilágunkon végzett kitartó munkát. Eredménye pedig több, mint kiegyensúlyozottság: erő és harmónia.
Az értelem és a lelkesedés, az intuíció és a lelkierő, a nagylelkűség és a lélekjelenlét mind csak akkor szegődhetnek mellénk az életben, ha megbarátkozunk ezzel a titokzatos, belső világgal: a saját lelkünkkel.
Novemberi beszélgetésünkben erre teszünk közös kísérletet.