Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola szervezte előadássorozat bevezető előadásán Doba Éva tibetológus a tibeti mandalák szimbólumrendszerébe vezette be a résztvevőket. A különböző mandalatípusok elméleti körbejárását az elmélyedést segítő gyakorlatok kísérték.
A mandala szanszkrit szó, jelentése kör, ugyanakkor szóösszetétel is, amelyben a „manda” azt jelenti, hogy valaminek a lényege, a „la” szócska pedig azt, hogy valaminek az elérése, valamihez való eljutás. A mandala szó jelentése: a lényeg elérése – érzékeltette Doba Éva a mandalák jelentőségét.
A mandala a természetben is lépten-nyomon megjelenik a kör alakú képződményekben, a vízbe hulló tárgyak képezte körkörös ábrák például tökéletesen visszatükrözik szerkezetét.
A tibeti mandalák első pillantásra színpompás képi ábrázolása mögött bonyolult szimbólumrendszer húzódik meg, amelyet a szerzetesek évtizedekig tanulmányoznak, hogy segítségével elérjék a bölcsességet, vagyis visszatérjenek a középpontba, az emberekben eredendően meglévő teljességhez.
A filozófiának, amelynek jelentése a bölcsesség szeretete, ugyanez a célja, így a filozófiát mandalagyakorlatként is elképzelhetjük. Legtágabb értelemben a mandalák magát a kozmoszt jelentik, egy kozmikus világmodellt jelenítenek meg, amelyben minden benne van.Ugyanígy a Föld is felfogható mandalaként, ahol minden harmonikusan működik.
Az előadó kihangsúlyozta, hogy bár a mandalákat elsősorban síkbeli alakzatokként ismerjük, valójában ezek is térbeli szintek leképeződései. Nem véletlen, hogy számos olyan épületre találunk példát, amelyek háromdimenziós mandala képét adják. Kiemelt jelentőségű ebből a szempontból az indonéziai Borobudur, a világ legnagyobb buddhista épülete, amely az egész déli félteke legnagyobb építménye is egyben.
Mint minden mandalának, ennek is az ég és a föld szimbolikus összekapcsolása a célja. A teraszos piramis alakban épült templom öt alsó terasza a földi létet jelképezi, a fölöttük elhelyezkedő három kör alakú terasz a szellemi világ szimbóluma. Ez az elrendezés azt üzeni, hogy életünk során mindig felfelé haladjunk, és a szellemi világ felé közeledjünk, illetve ha végigjártunk egy szintet, akkor lépjünk tovább a következő lépcsőfokra lépni.
A mandala külső körein, vagyis az egyes szinteken való átjutásnak az a szerepe, hogy a gyakorlatot végző eljusson a mandala közepéhez, ahol a mandala szíve, esszenciája található. Itt mindig valamilyen istenség lakik, és az egész mandalagyakorlatnak az a célja, hogy lehívjuk az isteni erőt, igyekezzünk vele egyesülni, és meg is találjuk magunkban ezt az erőt. Ez azért fontos, hogy segítségével nemesebb érzéseket csiholjunk magunkban, és ezeket, például a könyörületességet aktívan gyakoroljuk az életben.
Az előadás második felében a homokmandalák szimbólumairól, szerepéről és céljáról mesélt Doba Éva. Az anyagválasztás is szimbolikus, hiszen minden homokszem életünk egy-egy pillanatának feleltethető meg. Ahogyan élünk, ahogyan egymás után elrendezzük a homokszemeket, olyan lesz a végső kép is.
A mandalák készítése közben nagyon sok erényt fejlesztenek ki a szerzetesek, mivel ez a művelet erős koncentrációt igényel,nagyon pontosan kell követniük a leírást, hogy nehogy megmásítsák a tanítást. Ugyanakkor az egész folyamat nagy kitartást és megfelelő tudatállapotot követel, hogy ne veszítsék szem elől az egész tevékenység célját, vagyis hogy fentről, az égből lehozzanak egy kis tökéletességet, és ezt létrehozzák a földön is.
Szimbolikus jelentőségű a záróceremónia is, amikor az öt napon át nagy koncentrációval létrehozott művet megáldják, a felhalmozott erényeket felajánlják az embereknek, majd az egészet összesöprik. Miközben a nemragaszkodás erényét gyakorolják, azt vallják, hogy a megtett út számít, nem az eredmény, és a mandala megtartásának legjobb módja az összesöprés, hiszen önmagunkban kell továbbvinni a tanítást.
Az előadást kísérő gyakorlatok arra vezették rá a résztvevőket, hogy a mandalák tanulmányozása, illetve a mandalagyakorlatok mindenkit megajándékozhatnak azzal, hogy közelebb kerüljön a bölcsességhez, vagyis a benne rejlő teljesség felfejtéséhez.
