Filo-Café

Manapság divatja van az önkéntességnek, a PR-on túl egyre többen ismerik fel a társadalmi felelősségvállalás szükségességét. De amikor valami divattá, államilag vagy cégesen támogatottá válik, könnyen veszítheti el a valódi lényegét.

Mit is jelent valójában az önkéntesség?

A valódi önkéntesség alapja az önzetlenség, melynek ellentéte az önzés. Önzetlenül cselekedni az képes, aki úgy érzi, van olyan ideje, pénze, energiája, amit fel tud ajánlani másoknak, és cserébe nincs szüksége semmire. Se elismerésre, se köszönetre, de még csak arra sem vágyik, hogy ha majd ő segítségre szorul, akkor valaki, vagy a sors megsegítse. A valódi önzetlenség Marcus Aurelius szavaival:

"Van olyan ember, aki, ha embertársával jót tett, azonnal kész a hálát számlázni. Van olyan, aki ezt ugyan nem teszi meg, de azért befelé mégiscsak adósának tekinti a másikat, s nagyon is tudatában van jótéteményének. Más viszont egyáltalában nem tartja számon, amit tett, hanem hasonlatos a fürtöt termő szőlőtőhöz, mely ha egyszer meghozta gyümölcsét, semmi mást nem kíván többé. A jótékony ember, akárcsak a ló, ha futott, a kutya, ha vadra bukkant, a méh, ha mézet gyűjtött, nem veri dobra tettét, hanem tovább folytatja áldásos munkáját, mint ahogyan a szőlőtő, ha eljön az ideje, ismét meghozza a maga fürtjét."

Mit ad az embernek a valódi önzetlenség? Hogyan segíti az önismeretet? Hogyan lehet megvalósítani, mik azok a tényezők, amelyek segítik vagy éppen gátolják a megvalósítását? Mit jelent az önzetlenség a Belső harc, a harmónia és a szellemi felemelkedés szempontjából?

A program elején röviden bevezetjük a témát, majd a Café módszerrel kiscsoportos beszélgetéseket tartunk. A beszélgetések összefoglalója után lesz lehetőség további kérdések közös megbeszélésére is.