Saját készítésű kefirgombával és csírával – az egészségért és a természetért

Az Új Akropolisz Filozófiai Iskolában minden hónapban meghallgathatnak az érdeklődők egy egyórás előadást arról, hogyan viszonyulhatunk tudatosabban környezetünkhöz, és elsősorban a természethez. A szelektív szemétgyűjtéstől a madáretető-építésig számos téma elhangzott már ezeken az alkalmakon, sőt, a látogatók rendszerint maguk is készíthetnek madáreleséget, etetőt vagy ami épp terítéken van. Február 23-án Apáti János saját készítésű kefirt és maga ültette csírákat mutatott be, ecsetelve az előállítás tapasztalatait – hangsúlyosan nem szakértőként, hanem egy hétköznapi ember tapasztalatával.

A természettel harmóniában álló életvitel keresése a filozófiai gondolkodás része, de elsajátítani magunk tudjuk. Manapság egyre inkább igaz, hogy csak arról tudjuk, pontosan milyen összetevőkből áll, amit saját kezűleg kotyvasztunk össze. A hirdetések mind „a legfrissebb zöldségekből” előállított és „válogatott alapanyagokból” elkészített finomságokról regélnek, de a hangzatos szlogenek sokszor csak játszanak a szavakkal.

A boltok polcain sorakozó készételek elvétve érkeznek olyan gazdaságból, ahol az állatok és növények természetes módon, mesterséges táp- és vegyszertől mentesen, szaporítóeljárások nélkül nőnek és fejlődnek. Az élelmiszer- és más iparok – kivételek szerencsére mindig akadnak – a „vedd el, ami neked kell, és nem kell adnod semmit cserébe” elvén valósággal kizsigerelik a természetet. A legtöbben bele sem gondolunk, de valójában sok lehetőségünk van arra, hogy egyre csökkentsük részvételünket ebben a felelőtlen „ostromban”, amely könnyen lehet, hogy végül mindkét fél ellehetetlenülését okozza majd.

Számos alapvető élelmiszerhez, nélkülözhetetlen alapanyaghoz, elengedhetetlen tápanyaghoz hozzájuthatnunk egyszerű otthoni eljárásokkal. Ezek töredéke lehet az otthoni kefirkészítés valamint a csíráztatás különböző magokból. Olyan egyszerű műveletek ezek, hogy bárki bármikor elkezdheti az otthoni „biogazdálkodást” az alábbi eljárásokkal. Ki tudja, ki mitől kap rá a természetes ízekre?

Kaukázusi kefir

Apáti János, az Új Akropolisz Filozófiai Iskola instruktora évek óta csak saját maga készítette kefirt és olyan csírákat fogyaszt, amelyek a nappalijában hajtanak. Arról, hogy milyen jótékony hatásai vannak a kaukázusi kefirnek (vagy akár magának a gombának), valamint elkészítéséről olvasónk számos szakértő írást talál internetszerte. Ahány ház, annyi szokás, így a legjobb, ha mindenki maga fejleszti ki a neki leginkább megfelelő eljárást. Ebben a körben mindössze néhány egyszerű tapasztalatot osztunk meg kedvcsináló gyanánt. Hogyan készül a kaukázusi finomság?

A kaukázusi kefirgomba nagyon szapora jószág, az előadó elmondta, hogy öt éve jutott hozzá egy kávéskanálnyi tenyészethez, és azóta se kellett pótolni az állományt. A gombákat nem is szükséges mindig felhasználni, lefagyasztva is vígan elállnak. Amikor szaporítani szeretnénk, helyezzünk bő tejbe valamennyit belőle, majd egy idő után szűrjük le vagy el is tehetjük későbbre.

Közel másfél liter tejhez egy púpos evőkanál gombát adjunk. A kupakot nem szabad teljesen rázárni, mert erjedés közben széndioxid keletkezik. Tapasztaljuk ki, hogy mennyi az az érési idő, amely alatt a kedvünk szerinti legjobb állagú kefir elkészül, de másfél-két nap után biztosan fogyasztható. Ha kész, válasszuk külön az irót és a kefirt, utóbbit szűrjük le, és a gombát mossuk le hideg folyó vízzel, majd rakjuk el egy következő erjesztéshez. Az irót is felhasználhatjuk például kenyérsütéshez.

Tudnivalók:
- Alapszabály (a csíránál is), hogy annál jobb, minél inkább hasonló közeget teremtünk nekik, mint amilyen a természetes életterük.
- Az eljárás végbemegy bármilyen állati eredetű tejjel, laktózmentessel és pasztörizálttal is.
- Ne tegyük ki fénynek a gombákat és a készülő vagy kész kefirt sem (ez ugyancsak igaz a csírákra is).
- Ne érintkezzen fémmel sem a gomba, sem a kefir.
- Bármilyen üvegben készíthetjük, de praktikus, ha a fala áttetsző, hogy nyomon követhessük az erjedési folyamatot.

Csírák

A csíráztatásról is bőséges nyomtatott és online szakirodalmat találunk. Ezeket is érdemes átbogarászni, hiszen ezerféle magból hajthatjuk ezeket a növényeket, amelyeket utána fogyaszthatunk szendvicsben, olívaolajjal és kevés sóval, salátaként, levesbe aprítva. Apáti János a következőkre hívta fel a figyelmet:
- Rengetegféle magot lehet kapni (pl. görögszéna, lucerna, vöröshere, brokkoli – ez a négy kb. ugyanolyan sebességgel nő –, repce, mustár, retek, zsálya, lenmag stb.), azonban ügyeljünk a választáskor arra, hogy kimondottan csíráztatásra való magot vegyünk.
- A magokat érdemes hűtőben tárolni, mert úgy jobban megőrzik a csírázóképességüket. Ez azt is jelenti, hogy a magok egy idő után elvesztik ezt a képességüket (hozzávetőleg fél év alatt), úgyhogy ha lehet, frisset vásároljunk.
- Többféle magot is csíráztathatunk egyszerre, de arra ügyeljünk, hogy olyanokat válogassunk össze, amelyek közel azonos sebességgel sarjadnak.
- A magokat először feláztatjuk: egy csapott evőkanálhoz kb. egy deci vizet adunk. Alaposan összekeverjük, ettől a romlott magok fennmaradnak a víz tetején, és ezeket le tudjuk önteni. Az első vizet, amely leáztatja a rátelepedett koszt a magokról, érdemes leönteni, majd újra cserélni.
- Legalább 3–4 óra áztatás után lukacsos áztatóedényre öntjük a magokat, majd néhányszor erősen megrázzuk úgy, hogy minden fölösleges vízcsepp leperegjen róluk (nehogy bepenészedjenek). Hogy milyen edényt használunk, ez is rajtunk áll, természetesen erre a célra is lehet külön csíráztatóedényeket kapni.
- A magokat – és majd a csírákat – ezután legalább napi kétszer le kell mosni, hideg vagy langyos vízzel, de nem meleggel. Az egyik legjobb módszer, ha tus alá tesszük az edényünket, mert a több sugárban folyó víz biztosan átmossa a csírákat. A folyamatot ezúttal is a maradék vízcseppek lerázásával zárjuk.
- Mikor a magok már csírázásnak indulnak, legelőször gyökeret eresztenek, és ezek a kis gyököcskék átbújnak az edényünk lukacsain. Időről-időre ezért érdemes a csírákba belemarkolni és úgy kiemelni őket, hogy a gyökerek kibújjanak a lukakból, hiszen később ezek megerősödnek és már csak elszakítani tudjuk őket, de ez pár könnyed mozdulattal elkerülhető.
- A magokat és a csírakezdeményeket óvjuk a fénytől, de ahogy a kb. 3–4 milliméteres csírák színe fehérből kezd zöldbe hajlani, már igénylik a nap sugarait. Mi pedig már fogyaszthatjuk is a zsenge, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag zöld hajtásokat.