42 napig várta a látogatókat az Egyiptom napok az egri FILO-Pontban. A posztereken megelevenedett az ősi kultúra művészete, tudománya, nevelési elvei, ma is alkalmazható tudása. A tárlatvezetések kitértek a világ számos kézművesműhelyében készült szobormásolatok szimbolikus üzenetére is. Két félórás kisfilm mutatta be a látogatóknak a szentélykörzeteket, valamint Ízisz és Ozirisz mítoszának több szintű értelmezését. A látogatók próbára tehették magukat a Szenet játékban, melyet néhány éve elevenített fel a magyarországi Új Akropolisz Egyiptom Kutatócsoportja.
Korosztálytól, munkakörtől, s várostól függetlenül is sokan megfordultak az egri kiállításon. Többször a legkisebbek lelkesedése hozta el az egész családot, egy 6-7 éves fiú már évek óta (! :)) régész akar lenni, s nem tudtunk olyan tablót mutatni, amelyen ne ismert volna fel valakit. Ez az ősi vonzalom szinte minden évszázadban feléledt a történelem során is az emberekben. Amikor még nem szemlélődni, turistaként jártunk oda, például a klasszikus ókorban tanulni mentek oda Görögországból. Járt ott Thálész, Szólón, Platón… Az egyiptomi papok szavait Platón írásaiban is olvashatjuk, s az intelmek, amelyek ránk maradtak, évezredek múltával is egy mélyen vallásos, a természettel is összhangban élő, az erkölcsi törvényeket betartó civilizációról árulkodnak.
Belső, emberi erőket ragadtak meg az állatábrázolások révén is, isteneik példaképek évezredeken keresztül. Szimbolikus a nyelv, az építészet, az ábrázolások. Mindez a tárlatvezetések alkalmával is elgondolkodásra ösztönzött, ezért nem egy visszajáró látogatóval találkoztunk a másfél hónap alatt. Hiszen a mintegy 30 tabló, a szobrok, a kisplasztikák elég sok lehetőséget rejtenek a továbbgondolásra és tanaik ma is lehetséges alkalmazására. Diákok épp a történelmi Egyiptomról, az írnokokról kaptak házi feladatot, s legjobbnak látták itt megoldani és megválaszolni a kérdéseket.
Kettő félórás kisfilm repítette a látogatókat a Nílus partjára, mini mozitermünkben. Megelevenedtek Théba, Edfu, Philae… templomai, a gazdagon és tartalmas mondanivalóval díszített sírok, az élethez és a halálhoz való természetes viszonyulásuk pedig a ma emberének is szóló emlékeztető. Vajon hányan vitték magukkal a szívmérlegelés üzenetét? Számot vetünk-e újra és újra tetteink elkerülhetetlen következményével? Hányan gondolták végig Ízisz nagy, egységet teremtő útját a négy égtájat konkrétan és szimbolikusan is bejárva? Legbelsőbb érzéseink és gondolataink talán nem megoszthatók egy kiállítótérben, de ha már megszületett a belső mozgás, adjunk formát neki cselekedeteinkben.
Az izgalom és a megnyugvás egyszerre volt jelen a Szenet játék termében, ahol a több évvel ezelőtt felelevenített és kutatott „komoly játék” sokaknak adott választ számukra fontos kérdésekre. Ráléptem megint a Feledés Házára? A Megújulás Mezejére volt szükségem többször a játék során? Kacérkodtam a játékostársam visszavetésével? Rohantam vagy az öt bábu összetartozását tartottam szem előtt? Hogyan lépek - hogyan élek? Az Átkelés játéka egy út, de elsősorban belső út. Ezért örömteli felismerésekkel jár – no persze annak, aki valóban keres és kérdez, és nem csak visszhangként szeretné visszahallani saját elképzeléseit.
Eltelt a 42 nap és egy mágikus civilizáció kiköltözött termeinkből, átadta helyét Görögország, Róma, India nagy tanítóinak, filozófusainak, hogy a ma keresői tovább folytathassák összehasonlító tanulmányozásukat, a mindannyiunkban nyugvó képességek, jó tulajdonságok felfedezését és megélését. Nem csak kutató, kereső emberként, hanem közös munkálkodásra, alkotásra, együttműködésre vágyó egyénként is. Mert talán ez az egyik legnagyobb erő, amit Ámon-Ré, Ozirisz és Ízisz birodalmától – ahogy az egyiptomiak hívták a Szeretett Földtől – tanulhatunk: az Egység ereje.