„Semmi sem fontosabb a gondolataink féken tartásánál. Ügyelni kell az elme vad elefántjára, nehogy elszabaduljon, elkóboroljon. Csakis így őrizheti meg nyugalmát az ember, így kerülheti el, hogy kiszolgáltassa magát külső körülmények hatásának. Még ha eldugott remetelakban élünk is, ha gondolatainkat nem tartjuk folyamatosan szigorú felügyelet alatt, messzire kalandoznak. Még a teljes magányban is negatív érzések, rossz gondolatok seregei támadhatnak ránk.”
(Tendzin Gjaco)
„Sok mindent gondolkodás nélkül csinálunk, nem mérjük fel a következményeket, nem gondoljuk végig, hány embert fog érinteni, amit teszünk. Semelyik tett sem lehet teljesen független. Ha valamit megmozgatunk, valami más is mozog vele együtt.”
(Delia Steinberg Guzmán)
„A fizikai világ csupán tükre a mentálisnak. Az a baj, hogy ennek nem vagyunk mindig tudatában, hiszen a hétköznapok anyagisága elvakított, és megfeledkeztünk róla, hogy ugyanúgy gondoznunk kell a mentális világot, mint a fizikait. Ahogyan mozgatással edzhetjük az izmot, a mentális testünk alkotóelemeit is edzésben tarthatjuk, ha foglalkozunk velük.”
(Jorge Ángel Livraga)
„Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít. A jó gondolat ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás – felemelkedés.”
(Hioszi Tatiosz)
„Néha a legfurcsább ötlet, a legképtelenebbnek tetsző gondolat is oly erősen befészkeli magát az agyba, hogy az ember végül már megvalósíthatónak képzeli… Sőt: ha az ilyen ötlet erős, szenvedélyes kívánsággal párosul, akkor az ember végzetszerűnek, elkerülhetetlennek, a sors rendelésének tekinti, és lehetetlennek tartja, hogy meg ne valósuljon.”
(Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij)
„Egyetlen helyes gondolat megfordíthatja a sorsot.”
(Lucius Annaeus Seneca)
„Ha nincs összpontosítás, felszínesség és a változatosság keresése jelenik meg. A felszínességnek egyértelmű az oka: a tudat legkülsőbb burkában mozgunk, így elveszítjük a mélyebbre jutás lehetőségét. A változatosság keresése hasonló okok miatt jelentkezik: a dolgok gyorsabban mozognak a felszínen, mint a középpontban. A központ békés, a felszín hullámzó. Ez utóbbiban keressük a változatosságot, és azt hisszük, hogy a dolgok csak akkor fontosak, ha újak.”
(Delia Steinberg Guzmán)
„Aki gondolatait a valóban létezőkre irányítja, annak nincs ideje arra, hogy állandóan lefelé nézzen az emberek ügyes-bajos dolgaira, s a velük való tülekedésben irigységgel és rosszindulattal teljék el…”
(Platón)
„Gyakorta elhanyagoljuk az elménket; nem figyelünk oda, hogy naponta tisztítsuk, mossuk és tápláljuk. Ahogy a fizikai testet az anyagi táplálék tartja életben, az elmét a gondolatok éltetik. Ha mindennap ügyelnénk erre, más lenne az ereje, teljesítménye, és mások lennének a lehetőségei.”
(Jorge Ángel Livraga)
„A tanuló ne gondolatokat, hanem gondolkozni tanuljon.”
(Immanuel Kant)
„Tudni gondolkodni az elme feletti uralmat jelenti, mégpedig azért, hogy rendet teremthessünk benne. Fel kell ismernünk és minél jobban megtisztítanunk gondolatainkat, össze kell kötnünk egyiket a másikkal, hogy összefüggő egészet alkossanak.”
(Delia Steinberg Guzmán)
„Ha ugyanúgy fejlesztettük volna a gondolatátvitelt, ahogyan a többi képességünket, akkor nem fogadhatnánk be a gondolatokat a szavakhoz hasonló módon? Nem volt már olyan érzésünk, hogy olvasunk a beszélgetőtársunk gondolataiban? És hányszor fordult már elő sokunk életében, hogy megéreztük, amikor valamelyik hozzánk közeli, szeretett emberrel történt valami, mintha megszólalt volna valami bennünk? Ez személyes, érezhető és objektív bizonyítéka a mentális világ, vagyis egy olyan dimenzió létezésének, amelyben az elme mozog.”
(Jorge Ángel Livraga)
„A lélekjelenlét a nyugalom körét vonja körénk, hogy el tudjunk gondolkodni és ki tudjunk kerülni a kelepcéből. A béke szigetét hozza a felszínre a vihar kellős közepén. Csillapítja a szenvedélyességet, tisztítja az elmét.”
(Delia Steinberg Guzmán)
„A meseterápiában nem a mese gyógyít. Még egyetlen mese sem gyógyított meg senkit. Abban a változási, fejlődési folyamatban, valamint létezési és gondolkodási módban van a gyógyító erő, amit a mese elindít. A cselekvésre való hajlandóságban és képességben, amit a mese pusztán aktivizál. A rejtett lehetőségek meglátásában. Abban a világképben, amelynek alapja a gondolat, a szó és a tett egysége: azt mondjuk, amit gondolunk, és azt tesszük, amit mondunk.”
(Boldizsár Ildikó)
„Az elgondolkodás az az erény, amely lehetővé teszi, hogy a dolgok mélyére lássunk és ne ragadjunk le a felszínnél, segít minket abban, hogy jobban megismerjük magunkat, és hogy tovább erősítsük belső életünket.”
(Delia Steinberg Guzmán)
„Amikor egy nagyobb nehézség előtt állunk, tartsunk ki még egy percig. Ne arra gondoljunk, hogy ki kell bírni még egy órát, egy napot, egy évet, egy egész életet; nem, csak egy percet, csak egy árva percet, aztán még egyet, és így fokozatosan hosszú idővé nyúlik. Hatalmas az elménk ereje.”
(Jorge Ángel Livraga)
„A derűs ember boldogabban él, mint akinek fejében örökösen vészjósló, komor gondolatok kavarognak, s figyelme a jelen és a jövő megítélésében is szinte mindig csak a már meglevő, valamint a bekövetkezendőnek, elkerülhetetlennek vélt bajok, sérelmek, bosszúságok körül forog.”
(Philip Zimbardo)
„A legfontosabb, hogy irányítsuk az elménket. A képzelőerőből képzelgés lesz, amikor gondolataink körkörössé válnak. Ezért őrködnünk kell gondolataink felett. Igyekeznünk kell uralmunk alá vonni a képzeletünket, hogy ne váljon képzelgéssé, mert az olyan, akár egy megvadult polip, amely elragad magával. Hogyan különböztessük meg azt, ami hozzánk tartozik, a lelkünk része, attól, ami csupán hozzánk tapadt? Ami a lélek sajátja, az hosszú életű. Ami nem maradandó, az nem tartozhat a lélekhez.”
(Jorge Ángel Livraga)
„A tiszta érzés és az igaz gondolat egyforma szépen szólal meg a világ minden nyelvén.”
(Örkény István)
Képek sorrendben: Hartwig HKD; Alba Pifarré Amigó (forrás: flickr.com)