Műhelytitkok – Tamo harcművészeti műhely
Műhelytitkok – Tamo harcművészeti műhely
Gyakran hallani a szamurájokkal kapcsolatban mindenféle klisét. Életük végéig feltétel nélküli hűséget esküdtek uruknak, életüket a fegyveres harcnak szentelték, becsületük az életüknél is fontosabb volt, és ha elveszítették azt, életüket saját kezűleg oltották ki. Mindezekben a klisékben a függést, a kötöttséget, az ember szabadságának korlátozását, végül pedig a halál állandó, fenyegető közelségét fogja fel a nyugati gondolkodás. Pedig, ha jobban meggondoljuk, a napnál világosabb, hogy több köze van mindezeknek az élethez!
A bushik, vagy harcosok - ahogy a szamurájokat ténylegesen hívták -, számára az élet és a halál összeérő, egymást folyamatosan felváltani képes ciklusai voltak a létezésnek. Bár nem találunk utalást arra, hogy hittek volna a „könyv vallásainak” tanításaiból kiértett, az életet követő valamilyen túlvilági folytatásban, azt minden bizonnyal felismerhették, hogy a létezésnek a fizikait messze felülmúló szellemi régiói sokkal közelebb állnak a valósághoz, mint maga a testet öltött élet. A buddhizmus különféle szektáinak tanításával a fegyveres harc, az önmagát nem kímélő harcos eszményítése kéz a kézben járt, és nagyjából a 12. századra kialakul a tökéletes harcost megszemélyesítő bugeisa, az ember, aki a megvilágosodást a harc ösvényén keresi…
„A harcos valójában olyan embert jelent, aki ragaszkodik a szeretet erejéhez, és ezért a szolgálatába áll.” Uesiba Morihei
Egy óra mozgásos filozófia taidzsucu technikával. A részvétel kényelmes ruházatban. (Átöltözés megoldható.)