A filozófia szó jelentése: „a bölcsesség, avagy a tudás szeretete”. Olyan út ez, amelyet az Igazság napja világít be. Mindaz, ami ennek az alaptermészetének ellentmond, nem filozófia, hanem üres okoskodás, mások gondolatainak átfogalmazása, amely az eredeti tanításból csak annyira tud táplálkozni, amennyire egy levesestálba merített kanálnak jut a levesből és az ízéből.
Az élet és a halál az egységes Élet két oldala. Aki ezt még csak nem is sejti, ne nevezze magát elhamarkodottan filozófusnak, hiszen még rá sem lépett a felfelé vezető ösvényre.
Az Új Akropolisz mint filozófiai mozgalom egyik legfőbb célja, hogy olyan kérdéseket ébresszen az emberben, amelyek elvezetnek az önismerethez. Ezekből a kérdésekből tudunk kiindulni, a gond viszont az, hogy a legtöbben egész életükben megelégszenek pusztán a kérdések felvetésével, a legrosszabb pedig, hogy ahogy öregszenek és egyre kényelmesebbé válnak, a legtöbbről meg is feledkeznek.
Az Új Akropolisz a klasszikus ókori filozófia forrásait szeretné újra hozzáférhetővé tenni, hiszen ez az egyetlen filozófia, amely az azóta is újra meg újra felbukkanó igazságok mélyére hatolt; amely nem hajhászta a népszerűséget, nem vált a tudatlanság terjesztésének eszközévé, és nem használták fenyegetésül. Ennek Szókratész a bizonyítéka.
Filozófiánk nem szemlélődő, álorientalista, hanem aktívan viszonyul az élethez és a Rejtélyhez. Létfontosságú, hogy az ember elfogadja sorsát a Földön, kövesse isteni elődeit, és vállalja történelmi kora és a jövő kihívásait. Legyen olyan, mint egy hajó, amely keményfából faragott evezőkkel szeli az élet folyóját, ne pedig úszó szeméthalom, amelyet kiszolgáltatottan, dicstelenül sodor a víz oda, ahol majd elrohad. Filozófiánk a cselekvés filozófiája: a cselekvésé minden szinten, ahol tudatosak vagyunk, de nem a vele járó jutalom, hanem maga a cselekvés ösztönöz bennünket, hiszen segít megvalósítani önmagunkat és boldogsággal tölt el. Az aktív viszonyulásnak köszönhetően örökké fiatalok maradunk, tudatában vagyunk halhatatlanságunknak és a cselekvő élet minden pillanatában jelenlévő derűnek.
Hogy a világ illúzió? Tudjuk… De minthogy ez a meghatározás is a világ része, maga is csalóka. Az, amit az „orientalisták” illúziónak hívnak, csupán a valóság egyik aspektusa, arca, amely átszínezi a fényt. Az „illúzió” elmélete – szegényes és eltorzított változata az ősi indiaiak Mája istennőjének – sokakat megtéveszthet, mert azt kezdik hinni, hogy létezhet olyan hely, ahol Isten nincs jelen, mint például az illúzióban. Ha ez így lenne, az illúzió határt szabna Istennek, vagyis a valóságnak, de az effajta filozófiainak tűnő ostobaság csupán arról árulkodik, hogy aki kiötlötte, még a legegyszerűbb következtetést sem képes levonni.
Ha a természet ciklusait, az örök visszatérés jelenségét vizsgáljuk, a víz körforgását a felhőtől a tengerig, majd vissza, vagy a nappalok, az éjszakák és az évszakok váltakozását, világosan kitűnik a természet egységes mivolta, az a folyamatos és következetes működés, amely előre megszabott tervet követ. Ennek a tervnek része az ember is. Ő is születik és meghal… majd újra születik… és újra meghal. Ennyire egyszerű és egyértelmű az egész.
Valamennyi ókori ezoterikus iskola ezt tanította, mint ahogy korai szakaszukban a vallások is, amikor alapítóikon keresztül eljutott az emberiséghez Isten fénye. Egyes egyházak népszerű formában még mindig őrzik a régi tanítás többé-kevésbé eltorzult maradványait, mások pedig „tiltólistán” lévő könyvekbe és „apokrif evangéliumokba” temették el, gondosan őrizve könyvtáraik labirintusaiban arra az esetre, ha netán hasznukra fordíthatnák ezeket az „ördögi” tanokat. Sok hit mindig is sokat ígért és keveset kért, hogy híveket szerezzen... Az ilyesfajta taktikának sohasem kedvezett, ha az emberek ismerték a reinkarnáció eszméjét, hiszen ez egy hosszú, nehézségekkel teli utat vázol fel, amelyet az ok-okozat törvénye ural, ahol a feloldozást sem megvenni, sem kiváltságos személyeknek odaajándékozni nem lehet. Aki hibát követ el, megfizet érte, legyen bár koldus vagy király. Mellesleg az utóbbi fog jobban megfizetni, hiszen a koldusnál kedvezőbb lehetőségeket kapott… Minden korona töviskorona…
Az új, akropoliszi filozófia emberek millióit fogja megszabadítani a halálfélelemtől, mint ahogy ezt már ezrekkel megtette, hitüktől, foglalkozásuktól, származásuktól függetlenül. Ez az ősi, éltető esszencia éleszti újra az emberiség kiszáradt fáját. És virágba fog borulni, és gyümölcsöt fog hozni. És fészkeknek ad otthont, és az új madarak köszöntik az új hajnalt, mert ismét felkel az élet ragyogó napja, lassan, de feltartóztathatatlanul.
Az élet és a halál új, filozófiai megközelítése
Szerző
Cimkék