Utazás előtt összecsomagolunk. Azt, annyi napra és annyit pakolunk be, amennyi szükséges. Lehet, hogy több tárgyat, ruhát vennénk fel vagy választanánk egy-egy alkalomra, ha minden kéznél lenne – ahogy általában –, de ilyenkor megelégszünk azzal, amit előre bekészítünk, és nincs is ezzel bajunk. Elvégre nem az a célunk az utazással. Valamit elintézni, megtapasztalni, világot látni indulunk útnak, és az fontosabb, mint a holmik, amiket azért viszünk magunkkal, hogy megkönnyítsék utazásunkat.
Mintha utazáskor jobban tudatában lennénk, hogy az élet elsősorban nem a tulajdonról, a tárgyak felhalmozásáról szól. Különböző okokból ugyanis gyakran késztetést érzünk, hogy megvegyük azt is, amire nincs is feltétlenül szükségünk. Mert nem számít, elfér otthon, találunk neki helyet a szekrényeinkben, polcainkon… Könnyű a dolgunk, mert nem kell mindig magunkkal vinnünk, mint a bőröndöt.
De ha elgondolkodunk rajta egy kicsit, beláthatjuk, hogy valahogyan mégis mindent magunkkal cipelünk. Mert rendezni kell a tárgyainkat, le kell törölni róluk a port, helyet foglalnak, új szekrényre lesz szükségünk a tárolásukhoz… És még az érzéseinkben és gondolatainkban is helyet foglalnak, mert azonosulunk velük, valamit ébresztenek bennünk vagy valamire emlékeztetnek. Ettől szűkül a külső-belső terünk. Minél inkább telezsúfoljuk, annál kevesebb mozgást tesz lehetővé. És egy idő után a múlt több helyet foglal el az életünkben, mint a jövő. Olyan érzés hatalmasodhat el rajtunk, hogy kalitkába zárt madár életét éljük, pedig nincs más gond, minthogy az anyagban fuldoklunk.
Szabadságra vágyunk, de nem tudjuk pontosan, mi segíthetne rajtunk. Tegyünk egy kísérletet! Szabaduljunk meg minden nap egyvalamitől. De ne csak egyszerűen kidobjuk, hanem keressünk neki jobb helyet. Lehet, hogy valaki más jobban ki tudná használni vagy nagyobb szüksége van rá. Elajándékozhatjuk, felajánlhatjuk valamelyik karitatív szervezetnek vagy újrahasznosíthatjuk, ha megoldható. Eközben azt is megfigyelhetjük, hogy nem mindig könnyű méltón megszabadulni a sok-sok csecsebecsétől, ami nálunk ragadt. És fontoljuk meg kétszer vagy háromszor is, mielőtt valami újat vennénk.
Gondoljunk arra, hogy az egész élet voltaképpen nem más, mint egy utazás téren és időn át. Miért súlyosbítanánk a saját bőröndünket azzal, amire nincs is szükségünk? Életünk utazásán sem lehet az a célunk, hogy minél több mindenünk legyen.
Szép, tartalmas nyarat kívánunk minden kedves olvasónknak, és javasoljuk, hogy próbálják ki ezt a kis gyakorlatot… hogy nagyobb külső-belső teret nyerjünk testünknek és lelkünknek. Így megújult erővel tudunk majd nekikezdeni a belső életre serkentő őszi lecsendesedésnek.
Képek forrása: flickr