| |
Életre szóló filozófia
Mivé válhatok? |
Sorozatunkon az élet lényeges kérdéseit igyekszünk körüljárni Kelet és Nyugat bölcseinek szellemi hagyatékára és a résztvevők tapasztalataira is alapozva.
A témákon túl olyan egyszerű gyakorlatokat is mutatunk, amelyek kapcsolódnak a megismert tanításokhoz és hagyományokhoz, és segítenek természetes képességeink erősítésében, mint például a figyelem, az összpontosítás, az emlékezet, a képzelet, érzelmi folyamataink uralása és az akarat.
Csatlakozz országszerte induló kurzusunkhoz:
• Pécs: november 3. csütörtök, 18:00
• Székesfehérvár: november 7. hétfő, 18:30
További részletek itt.
|
| Ihlet - A tökéletes megpillantásának képessége |
FILO-Art műhely
Időpont: november 11. péntek, 18:00 órától
Helyszín: FILO-Pont, Győr, Kálóczy tér 15.
Ha szívesen elmélyülnél és felszabadítanád alkotóerőidet, kilépve a mindennapok szürkeségéből, akkor szívesen látunk filozófiával átszőtt művészeti műhelyünkön.
|
| Élet – játék – szimbólum a filozófia világnapján |
Filozófiai társasjátékok
Időpont: november 17. csütörtök, 18:30 órától
Helyszín: Főnix Kultúrműhely, Budapest, VIII. Rigó u. 6–8.
A játék lelkesedést, izgalmat szül, de nem csupán kikapcsolódás, hanem tanulás önmagunkról és a világról. Egy rövid előadást követően saját fejlesztésű társasjátékaink és a szimbólumok segítségével együtt fedezzük fel rejtett értékeinket.
További programjaink országszerte a filozófia világnapján
|
| Mit adnak nekünk a szimbólumok? |
Szimbólumok a platóni Barlangban oda és vissza
Időpont: november 25. péntek, 18:00 órától
Helyszín: az Új Akropolisz pécsi központja, Pécs, Ferencesek utcája 24.
Vajon mi lehet a kapcsolat az egyiptomi szívmérlegelés jelenete, Platón barlanghasonlata, a sárkány barlangjába bemerészkedő legkisebb fiú elszántsága, vagy az önmagunkkal való szembenézés bátorsága és őszintesége között? Miről mesélhetnek nekünk ezek a szimbolikus jelenetek?
További programjaink országszerte a filozófia világnapján
|
|
|
|
Halottak napja – élők emlékeztetője
 Volt egyszer egy rövid korszak az emberiség, különösen a fejlett társadalmak történetében, mikor minden korábbinál ellentmondásosabb viszonya volt a halálhoz. Az iszonyat különös élvezetével szemlélte mások szenvedéseit híradásokból és túlélőshow-kban, miközben irtózott a nehéz munkától, napjait irodaszékekben, estéit kanapékomfortban töltötte. Közben az akciófilmeket nézve nevetett a mellékszereplők megölésének komikus ábrázolásán, de saját elmúlására még gondolni sem mert, és a családokban tabuként kezelték a vég szükségszerű eljövetelét.
Csak remélhetjük, hogy az utánunk érkezők így, az akkori közelmúlt rövid érájaként emlékeznek majd a mi paradox jelenünkre. A 21. század első évtizedeire mintha meghasadt volna a tudatunk, és egy testben két lélek élne: az egyik aktív, de csak a külvilágra figyel, a másik tompán rostokol félelmei börtönében. Az egyik énünk úgy fogyasztja az erőszakos tartalmakat, mintha cukorka lenne, a másik énünk kiszalad a világból, ha a legkisebb szenvedés is fenyegeti. És mintha kettejük közt rég megszakadt volna a kommunikáció: úgy próbálunk teljes életet élni, hogy elhessegetjük a majdani elmúlás tényét.
A filozófia azonban évezredek óta fontos témának tartja a halált, mintha a bölcsesség szeretete, és életmódként alkalmazása elképzelhetetlen volna anélkül, hogy megbarátkozzunk halandó mivoltunkkal. Hogyan is élhetne teljes életet az, aki az élet egyik legfontosabb jellemzőjéről nem hajlandó tudomást venni? Hogyan válhat felnőtté bárki, aki nem képes elsiratni gyermekkorát? Hogyan változhatnánk, fejlődhetnénk, ha a megkövesedett, idejétmúlt tulajdonságainknak nincsen merszünk búcsút inteni?
Mindnyájunkkal megesik, hogy ragaszkodunk valamihez, ami már a miénk, még ha tudjuk is, hogy ideje volna megválnunk tőle, hiszen nagy bátorságot igényel elhagyni a biztos múltat az ismeretlen jövőért. De lehetséges-e másképpen aktív életet élni? Megragadni a lehetőségeinket, legyenek azok körülményeink vagy adottságaink, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki mindennapjainkból? Ha elképzelünk egy skálát, egyik végén a léttel, a másikon annak ellentétével, hová helyeznénk magunkat?
[Tovább…]
dr. Bujáki Márton
|
Nálunk történt
Összeomlás helyett…
 Október 8-án tartott előadást Ócsai András közgazdász az emberiséget jelenleg fenyegető legnagyobb természeti-társadalmi veszélyekről az Új Akropolisz Filozófiai Iskola Központjában. A Főnix Kultúrműhelyben az előadó nem pusztán az ún. összeomlástan aktuális eredményeit tárta a közönség elé. A hallgatóság kérdéseire válaszolva azzal is foglalkozott, hogy vajon mit tehetünk a veszélyhelyzetekben a belső összeomlás elkerüléséért, és ha ezt megtettük, hathatunk-e bárhogyan arra is, hogy összefogva megelőzzük a globális katasztrófa bekövetkezését.
Ócsai András az „Összeomlás helyett” című októberi előadásán széleskörűen felvázolta, milyen drasztikus léptékű változásokat eredményez az emberiség tevékenysége az ökoszisztémában. Többek között a műtrágya túlzó használata, az esőerdők ipari célú irtása, a CO2-kibocsátás stb. mind olyan tényezők, amelyek miatt pl. a fajok kihalási üteme a százszorosa most, mint az ipari forradalom előtt volt. Az összeomlástan nagy kérdése, hogy vajon ugyanez a sors vár-e az ezeket a változásokat előidéző emberiségre is, vagy a elkerülhető a szuperkatasztrófa.
Bizakodásra adhat okot, hogy pl. az ózonlyuk, amely miatt a 80-as, 90-es években megkongatták a vészharangot, jelentős nemzetközi együttműködés hatására jócskán zsugorodott. 2017-ben Új-Zéland kormánya személyi jogokat adott a Whanganui folyónak, Spanyolországban pedig 2022-ben született hasonló törvény egy lagúnáról, miután több mint 650 000 ember aláírta az erre vonatkozó petíciót. A veszélyeztetett természeti kincsek megtisztítását szolgáló hasonló megmozdulások mind annak a jelei, hogy összefogással képesek vagyunk elhárítani a veszélyhelyzeteket. Azonban nem érdemes minden fenyegetéssel kapcsolatban megvárnunk azt a pillanatot, amikor már katasztrófaelhárító óvintézkedésekre van szükség, hiszen elképzelhető, hogy már késő lesz, vagy túl sok súlyos problémával kell szembenéznünk ahhoz, hogy akár bármelyiket érdemben orvosolhassuk.
[Tovább…]
|
Új Akropolisz a világban
|
F
i
l
o
z
ó
f
i
a
|
 Előadás a szabadságról (Belgium)
Mindannyian alapvető értékként gondolunk a szabadságra, azonban az, hogy hogyan érhetjük el és pontosan mit is takar a fogalom, mindig is vita tárgya volt. Belgiumban az Új Akropolisz a különböző szabadságfelfogásokról tartott filozófiai előadást. Az előadó először feltárta a természeti és társadalmi-politikai értelemben vett szabadság közti különbségeket, majd arról beszélt, hogyan valósítható meg egyfajta szabad, kiteljesedett élet. Egy ilyen felfogású, szellemi függetlenség hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy személyes és közösségi életünkben is egyre inkább megfeleljünk a különböző kihívásoknak.
|
|
K
u
l
t
ú
r
a
|
 Utcai fesztivál (Zágráb, Horvátország)
Zágrábban az Új Akropolisz immár harmadik alkalommal csatlakozott a városban népszerű utcai fesztiválhoz, ahol számos kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők. A filozófiai iskola tagjai is elhivatottak a városi kultúra fejlesztésében, ezért számukra is fontos gondolat a program mottója: „a városunk mi magunk vagyunk – a polgárok”. Standjukon az egyesület saját kiadványait, régészeti reprodukciókat és a tagok kézimunkáit árusították, miközben a filozófiáról beszélgettek a járókelőkkel. |
|
Ö
n
k
é
n
t
e
s
s
é
g
|
 Tisztítás a Jordán folyónál (Menahemia, Izrael)
A Jordán folyó alsó folyásánál az Új Akropolisz tagjai megtisztítottak egy partszakaszt. Az önkéntesek számos szemeteszsákot töltöttek meg szeméttel az arra járó turistákkal együtt, akik nemcsak becsatlakoztak a tisztításba, de az akció után közös pikniken is részt vettek a filozófusokkal. |
További híreink a nagyvilágból magyar, angol és spanyol nyelven.
|
