FILO-Café különkiadás: Testvérek és testvériségek

„Megkülönböztetés nélkül foglalkozom minden emberrel, mert a Föld lakóit egyetlen nagy család tagjainak tartom, amelyben nekem a tanító szent feladata jutott.” – Konfuciusz

„Az egyetemes testvériség felfedezése és megvalósítása nem csak az egyén, hanem az egész emberiség számára kulcsfontosságú lépés az összefogás és a békés együttműködés felé.” – Albert Einstein

Különböző mitológiákban a testvérek és a köztük levő viszonyok teljes spektruma kibontakozik. Rómában Castor és Pollux, mint az Ikrek csillagkép két csillaga képviselik együtt a halandóság és halhatatlanság teljességét. Az egyik legősibb indiai mítoszban, a Mahábháratában a Pándavák által képviselt testvéri összefogás mellett megjelenik ennek árnyoldala is a Kauravák révén, akik polgárháborúba sodorják az egész országot. A görög mitológiában Apollón és Artemisz a Nap és a Hold megtestesítői, a férfi és női típusú erők archetípusai – és így tovább.

Ősidők óta általános analógia a vér szerinti család képének kivetítése az egész emberiségre. Az emberiség mint sorsközösség, ugyanúgy egymásra van utalva, ahogy egy családban a testvérek. Nem véletlenül hívják nagyon régóta az egyes szellemi elköteleződésű csoportok atyának vagy anyának a vezetőjüket és szólítják testvéreknek a társaikat. Ezzel is kifejezésre juttatva az egymás iránti elköteleződésüket és a szoros összefogást, amelyben együttműködnek mindenki javára. Őket hívjuk testvériségeknek.

A testvéri kapcsolatok viszont számtalan kérdést vetnek fel. Mi a legfőbb erejük? Mire képesek a testvérek egymásért és ennek hol a határa? A mostohatestvérek, mostohaszülők, mitől válnak mostohává? Mi a helyes viszonyulás a fekete bárányokhoz? Miről szól a kitagadás és örökbefogadás? Létezhet ilyen egyáltalán, vagy ezek csak üres szavak?

Gerd Altman képe a Pixabay-en