Pán isten és az emberi lélek határai
Pán isten és az emberi lélek határai
Talán sokan eljutottunk már arra a pontra az életünkben, mikor éreztük, hogy a határainkhoz értünk és érezzük, hogy át kellene lépnünk rajta, de nem merünk. Lelkünkön ilyenkor pánik uralkodhat el: ellenállhatatlan késztetés, hogy visszavonuljunk ismert világunk biztosságába. Ám még ha meg is futunk, újra és újra a határaink felé tekintünk, mert valahol érezzük, hogy át akarunk lépni rajta. De vajon miért akarunk átlépni a korlátainkon? Hogyan kellene ezt tennünk, mi ennek a metódusa? Mi vár ránk, ha átléptük?
Ha elárasztanak bennünket ezek a kérdések, semmi ok a Pánikra! Ennek az élethelyzetnek a filozófiájával és pszichológiájával fogunk foglalkozni az előadáson, az antik görög mitológia egy alakján, Pán istenen és az ő mítoszain keresztül, felhasználva a klasszikus filozófia és a modern önismeret értelmezési kulcsait.
Ki is volt Pán és mi a köze a határaink feszegetéséhez?
A természet, a vadon, a pásztorok és nyájak félig ember, félig kecske alakú istensége. Legfőképpen a határok átlépésénél jelenik meg, mint egyfajta lélekvezető vagy segítő. Mint ahogy a pásztorok sem teljesen a civilizált városi világ emberei, de nem is a zabolátlan természeté, úgy Pán is világok között közvetít. A civilizált és a vadon, a racionális és ösztöni, az ismert és ismeretlen, a tudatos és tudattalan közötti mezsgyén mozog.
Pán mítoszának hősei üldöznek és űzetnek, elvesznek és elveszítenek, ajándékot kapnak és átalakulnak… A történetek filozófiai és önismereti értelmezése segít, hogy jobban megértsük a saját belső mozgatóinkat, megtanuljuk elviselni azt a kezdeti feszültséget, ami minden változást kísér, és rájöjjünk, hogy mire van szükségünk, ha át akarjuk lépni korlátainkat.
Kép forrása: Leonid Bloomer