Kulturális Hírlevél 8. szám
2003. január

TARTALOM

• A következő félév programjai
• A filozófusok és a humor
• A filozófia mint életforma
• Információk

Kedves Olvasó!

A Hírlevél januári számát már előre elküldjük, mert szeretnénk derűt ébresztő filozófiai idézetekkel hozzájárulni az ünnepi hangulathoz. Lehet, hogy azok, akikhez Antiszthenész vagy Diogenész – az „őrjöngő Szókratész”, ahogyan az ókorban elnevezték – a szavait intézte, nem kerekedtek akkora jókedvre, inkább a válasz vagy megjegyzés szúrós oldalát érezhették. Ez általában így is van, amíg az ember egyedülinek érzi magát, és saját élete eseményeit mindennél fontosabbnak tartja. De ha megtanulnánk a filozófusok által javasolt tárgyilagosságot, ha önmagunkat is egy-két lépésnyi távolságról kezdenénk szemlélni, bizonyára gyakrabban nevetnénk el magunkat. Aki tud önmagán nevetni, az nem veszi túl komolyan saját magát, és észreveszi a többieket is, képes átélni mások örömét és bánatát. És ettől minden kétséget kizáróan sokkal rokonszenvesebb lesz mások szemében.

Egy ciklus végén – mint amikor egy év véget ér, és egy új elkezdődik – érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mi is változik valójában. Igaz, hogy az év elnevezése, száma megváltozik, de ezenkívül a külső, felszínes változáson kívül történt-e belső, mélyebb változás? Milyen lesz a következő évünk? Ugyanazokkal az élethelyzetekkel állunk majd szemben, ugyanolyan nehézségekkel fogunk küszködni, mint tavaly és tavalyelőtt, vagy valamit megtanultunk, valamiben megerősödtünk és megváltoztunk, amiért az időtől jogosan várhatunk más lehetőségeket, jobb minőségű életet? Ezért egy ciklus végén mindig érdemes elgondolkodni azon, mit is fogunk tenni azért, hogy a következő évünk ne csak új, hanem valóban jobb legyen.

Ennek reményében mindenkinek boldog új és jobb évet kívánunk!

Deák Szilvia a magyarországi Új Akropolisz elnöke

 

 

A KÖVETKEZŐ FÉLÉV PROGRAMJAI

A januári számban a következő félévre tervezett programjaink olvashatóak. Reméljük, hogy talál közöttük saját érdeklődési körének megfelelőt, illetve hogy a programjainkat átható mindenkori filozófiai megközelítést közel érzi saját életfelfogásához.

BUDAPEST

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A Meseház programjaira: 200 Ft
A kurzus díja: 1500 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.

Január 17. péntek, 19.00	A Gyűrűk Ura Egy gyűrű mind felett Tolkien álma és célja Ősi szimbolizmus modern köntösben
január 24. péntek, 19.00	Beszélgetés
január 31. péntek, 19.00	Az ismeretlen sztoikusok Önismeret római módra Egyszerűség a császári trónon – gazdagság a rabszolgasorban Hogyan hasznosíthatjuk mindennapi életünkben a sztoikus tanítást
február 7. péntek, 19.00	Beszélgetés
február 12. szerda, 18.30	Tudás és tett: aktív filozófia A filozófiai bevezető kurzus nyitó előadása
február 21. péntek, 19.00	A világ legboldogabb embere – ahogyan az ókori görögök látták Apollón és Zeusz jósol Alvilágjárás – egy út a boldogság felé? Közel a természethez, közel az emberhez, közel az istenekhez
február 28. péntek, 19.00	Beszélgetés
március 7. péntek, 19.00	A tibeti halottaskönyv – „Tibeti tanácsok halandóknak és születendőknek” A halál utáni életről szóló tibeti tanítás A sors törvénye: élet és halál körforgása Csapdák és lehetőségek a megszabadulás útján Halotti szokások és szertartások Tibetben
március 14. péntek, 19.00	Beszélgetés
március 28. péntek, 19.00	Egyiptom – Ízisz és Ozirisz Egyiptom: a misztériumok földje Hórusz és Széth: a kettősségek harca Hogyan lehet aktuális egy több ezer éves mítosz?
április 4. péntek, 19.00	Beszélgetés
április 11. péntek, 19.00, és 12. szombat, 9.00–13.00	Zene – a lélek gyógyszere (előadás és szeminárium) A zene jótékony és káros hatásai Tetszik, vagy nem tetszik – ez itt a kérdés? A zene és a világegyetem törvényeinek harmóniája Tanuljunk meg zenét hallgatni
április 25. péntek, 19.00	Gépek az ókorban – tervezők és feltalálók Ember a gép mögött Ókori gépek, amelyek a 20. században keltek újra életre „Környezetbarát” technológiák – Milyen szemléletmód tette lehetővé?
május 9. péntek, 19.00	Paracelsus gyógyít A gyógyítás alappillérei Harc a tudatlanság ellen Fűben, fában… emberben az orvosság
május 16. péntek, 19.00	Beszélgetés
május 23. péntek, 19.00	„Van királyi út!” Az életet uraló matematikai törvényszerűségek A matematika reneszánsza A fraktálok és a káosz a mítoszokban Tökéletes számok, tökéletességre törekvő emberek
május 30. péntek, 19.00	Beszélgetés
június 13. péntek, 19.00	A japán Nó-színház A japán színészmesterség Mi van a maszk mögött? Mélység a szórakoztatásban

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

január 18. szombat, 15.30	Holle anyó 4–8 éveseknek ajánljuk
február 15. szombat, 15.30	Berzsián és Dideki 7–12 éveseknek ajánljuk
március 8. szombat, 15.30	A tavasz (verses előadás) 4–8 éveseknek ajánljuk
április 5. szombat, 15.30	„Ha nézem a világot, a világ visszanéz.” verses, diavetítéses előadás Weöres Sándor, Szabó Lőrinc és mások verseiből 12–16 éveseknek ajánljuk
május 17. szombat, 15.30	A négyszögletű kerek erdő 7–12 éveseknek ajánljuk

GYŐR

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.

február 13. csütörtök, 17.00	Spárta Leónidasz: hősi élet – hősi halál Lükurgosz isteni törvényei „Máshol épületeket emelnek, mi embereket nevelünk.” Falanx – a spártai harcmodorról Előadó: Dr. Németh István Helyszín: Széchenyi Egyetem
február 27. csütörtök, 18.00	Tudás és tett: aktív filozófia Helyszín: Gyermekek Háza
március 1. szombat	GEA-akció
március 10. hétfő, 18.00	Héraklész kalandjai – győzni tanulni Az önismeret útján Mit tud a lernai Hüdra? A naphősök próbaadói A mítoszok és az asztrológia Előadó: Kassai Zita Helyszín: Gyermekek Háza
április 5. szombat	GEA-akció
április 24. csütörtök, 17.00	A szerelemről Shakespeare-rel A szem és a szív kapcsolata – a szerelem születése A szerelem nevelő ereje Shakespeare-nél Férfi és női szerepek a drámákban Szonettek a halhatatlanságról Előadó: Nyári Erzsébet, Szabados Éva Helyszín: Széchenyi Egyetem
május 15. csütörtök, 17.00	„Van királyi út!” – Az életet uraló matematikai törvényszerűségek A matematika reneszánsza A fraktálok és a káosz a mítoszokban Tökéletes számok, tökéletességre törekvő emberek Előadó: Apáti János Helyszín: Széchenyi Egyetem
május 17. szombat	GEA-akció
május 22. csütörtök, 17.00	Színek Színérzékelés orvosi szemmel A színterápia magyarázata A lélek színei Színes reneszánsz, avagy szimbolikus festészet Előadók: Kőnig Erika, Dr. Németh István Helyszín: Széchenyi Egyetem
június 10–16.	Ruhagyűjtési akció

GEA-csoportunk havonta munkálkodik a lakótelepi tavak megújításáért, valamint az árterek megóvásáért és tisztításáért.

SZEGED

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft, diákoknak: 200 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.

február 6. csütörtök, 19.00	Spárta II. A múzsai nevelés szerepe Szent és profán a harcos társadalomban Apollón kultusza és fontossága Előadó: Papp Tibor
február 10. hétfő, 19.00	Tudás és tett: aktív filozófia A filozófiai bevezető kurzus nyitó előadása
február 13. csütörtök, 19.00	„Álom, mit nem lát soha szem” Álmaink és ideáink összefüggései Az álom szerepe életünkben Valóságlátásunk és képzelőerőnk kapcsolata Előadó: Mayer Márta
február 27. csütörtök, 19.00	Technológiai rejtélyek az ókorban Gigantikus építészet: hogyan nem építettek piramisokat? Szent földrajz és szent építészet – a szimbolizmus gyakorlati alkalmazása Fémművesség, üvegtechnika Előadó: Horváth Ferenc
március 13. csütörtök, 19.00	Jonathan Livingston, a sirály – művészeti előadás „Az a sirály lát a legmesszebbre, aki a legmagasabban repül.”
március 27. csütörtök, 19.00	Orvoslás Egyiptomban Receptek és gyógymódok Egyiptomban az Ebers-papirusz alapján Imhotep, az orvostudományok alapítója Az egyiptomi és görög orvoslás kapcsolata Hermész Triszmegisztosz Aszklépioszhoz szóló tanításai Előadó: Dr. Németh István
április 10. csütörtök, 19.00	Ji Csing – A változások könyve Sorskérdések és a szabad akarat A jóslatkérő ember választása Párhuzamok a kínai bölcseleti rendszer és a természet képei között Az emberi működés egyetemessége Előadó: Mayer Márta
április 24. csütörtök, 19.00	Gaia – az élő Föld „A civilizált emberiség nyolc halálos bűne” Az ember szerepe a Föld életében Egyedül van-e a teremtés koronája a világűrben? Előadó: Papp Tibor
április 24. szombat	Ártértisztítás, szemétszedés GEA ökológiai akció
május 10. szombat	Ártértisztítás, szemétszedés GEA ökológiai akció
május 22. csütörtök, 19.00	Az alkímia és az asztrológia kapcsolata „Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van...” Paracelsus, az alkimista gyógyító öröksége A fémek mint a lélek fejlődési állapotainak szimbólumai Az elemek embert formáló hatása Előadó: Kovács Mihály
június 5. csütörtök, 19.00	Zene – a lélek gyógyszere A zene jótékony és káros hatásai Tetszik, vagy nem tetszik – ez itt a kérdés? A zene és a világegyetem törvényeinek harmóniája Tanuljunk meg zenét hallgatni Előadók: Rusznák Laura, Sztanek Péter
június 19. csütörtök, 19.00	Aztékok Teszkatlipoka és Tollaskígyó: a harcos misztériumai Chichén Itzá – beavatási központ az őserdőben Labdajáték életre-halálra Előadó: Papp Tibor

A FILOZÓFUSOK ÉS A HUMOR

A karácsony és a téli napforduló csendes ünnepe után a szilveszter nagy kacagással és vidámsággal érkezik. Hogy Olvasóinknak is így fejeződjön be és kezdődjön el az éve, humoros filozófiai gondolatokat válogattunk. Ne úgy képzeljük el a bölcseket, mint akik magukba fordulva, savanyúan szemlélődnek. A filozófus – ahogy ezt régen sokszor megfogalmazták – többek között éppen a derűről, a nyitottságról és a humorérzékről ismerhető fel.

Az ókorban a „humor” szón különös módon nedveket értettek, amelyek a testben áramlanak, és fenntartják az ember testi és lelki jólétét. Ha jól meggondoljuk, valóban igaz, hogy a humor kell az egészséghez, sőt néha a túléléshez is…

Mondják, hogy a humor az élet sója, hiszen annyira nélkülözhetetlen – vagy inkább az lenne – ahhoz, hogy ne vegyük túl komolyan panaszkodásainkat vagy megoldhatatlannak tűnő, bár valójában gyakran csak vélt félelmetes helyzeteinket. Lehet olyan fűszere is az életnek, amely a sónál is többet ad: „megfűszerez” egy beszélgetést, egy unalmasnak, élettelennek tűnő szöveget. Mondják néha azt is, hogy a humor méz, mert megédesíti az életünket, elkergeti a keserűséget, a rosszkedvet.

A bölcsek humora egyszerre só, fűszer és méz. Persze nem hahotázós és viháncolós humorról beszélünk, hanem csendes, a sorok között megbúvó vidámságról, szójátékokról, csodálatraméltóan rövid és velős gondolatokról. Példaként két cinikus filozófustól, Antiszthenésztől és Diogenésztől válogattunk idézeteket. Ők szándékoltan nem bőbeszédűek, és amit mondanak, érezhetjük kicsit „szúrósnak”– hiszen gyengeségeinkre mutatnak rá –, de egyszerre gyógyítónak is, ha elgondolkodunk rajta.

A magyar nyelv ismeri a „derül” szót is, és talán ez illik a legjobban ezekhez az idézetekhez. „Derülés”-t és derűt kívánunk Olvasóinknak az új esztendőre!

Takács Mária

Antiszthenész

• Amikor egy ismerőse arról panaszkodott, hogy elvesztette feljegyzéseit, ráförmedt: „Írtad volna a lelkedbe, nem pedig papírlapra!”
• Egy ifjútól, aki egy szobrász modellje volt, és gyönyörű pózba állt be, megkérdezte: „Mondd, ha ez a szobor beszélni tudna, mit mondana, mire büszke?” – „A szépségére.” – felelte amaz. – „Na és nem szégyelled, hogy ugyanazon tulajdonság tölt el örömmel, amely egy lélektelen dolognak is sajátja?”
• „Figyelj oda ellenségeidre: hibáidat ők veszik észre először!”
• Azt javasolta az athéniaknak, szavazzák meg, hogy a szamarak valójában lovak. Amikor ellene vetették, hogy indítványa abszurd, így felelt: „Hiszen vannak köztetek képzetlen hadvezérek, akik attól hadvezérek, hogy megválasztották őket.”
• Diogenész, aki tőrt vitt magával, meglátogatta Antiszthenészt betegágyánál. A beteg felkiáltott: „Ki szabadít meg fájdalmaimtól!”, erre a másik elővette a tőrt, és így szólt: „Ez itt, ni.” – „Azt mondtam, a fájdalmaimtól, nem azt, hogy az életemtől” – felelte Antiszthenész.

Diogenész

• Egy alkalommal komoly beszédet mondott, de senki sem figyelt rá. Ekkor fütyörészni kezdett, mire az emberek köré gyűltek. Legorombította őket, hogy az ostobaságokra feszülten figyelnek, de a komoly dolgokra sajnálják az időt.
• Fényes nappal lámpást gyújtva járkált körbe, és ezt mondogatta: „Embert keresek.”
• „Öreg vagy már – mondta neki valaki –, lazíts hát!” „Na ne mondd – felelte. – Ha a stadionban futnék, akkor a célhoz közeledve lazítanom kellene? Nem éppen akkor kellene erőm megfeszítésével futnom?”
• Hégésziasz egyszer megkérte, adja neki kölcsön valamelyik művét. „Hégésziasz, ostoba vagy – mondta neki. – Hiszen ha fügét akarsz, nem érnéd be rajzolt fügével, hanem az igazit választanád. Az erény valódi gyakorlásától azonban eltekintesz, és az írott formájára törekszel.”
• Egy ember filozófiát akart nála tanulni, ő meg a kezébe nyomott egy heringet, és felszólította, hogy kövesse. Az egy idő után szégyenében eldobta a halat. Kis idő múlva találkoztak, és Diogenész nevetve mondta: „Barátságunk tönkrement egy heringen.”
• Amikor Kraneionban sütkérezett a napon, Nagy Sándor odalépett hozzá, és azt mondta: „Kérj tőlem, amit akarsz”, akkor azt felelte neki: „Ne álld el előlem a napot!”
• Egyszer valaki nekiment egy gerendával, és azután rászólt: „Vigyázz!” Erre ő: „Csak nem akarsz még egyszer nekem jönni?”
• Megkérdezték tőle, melyik állat harapása a legveszélyesebb. „A vadállatok közül a rágalmazóé, a háziállatok közül a hízelgőé” – felelte.
• Visszatért Olümpiából, és megkérdezték tőle, nagy tömeg volt-e. „Nagy tömeg volt, de kevés ember” – felelte.
• Egy ostoba embert pillantott meg, aki hárfát hangolt, és azt mondta neki. „Nem szégyelled magad, hogy ennek a fából készült eszköznek a húrjait össze tudod hangolni, de a lelkedet és az életedet nem vagy képes összhangba hozni?”
• Azt mondta, miként a szolgák az uruknak, úgy engedelmeskednek a hitvány emberek a vágyaiknak.
• Valaki azt mondta neki: „Nem vagyok alkalmas arra, hogy filozófiával foglalkozzam.” „Akkor miért élsz – kérdezte tőle –, ha nem törődsz azzal, hogy az életedet helyesen formáld meg?”

Az idézeteket A cinikus és a megarai filozófia című könyvből válogattuk. (Kossuth Könyvkiadó, 1994)

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

Hogy lelked növekedjen…

Szoktasd magad hozzá, hogy naponta többször is „megállj” cselekvésed és munkád közben, hogy néhány percet a megfigyelésnek szánj. Tested legyen nyugodt, kényelmes tartást vegyél fel, hogy ne zavarjon… és figyelj, hallgass. Ne mozdulj, ne csapj zajt, az elmédben sem, és meglátod, hogy előtted, a közönséges halandó előtt, megnyílnak a rejtett dolgok. Ezeket nem kell világgá kürtölnöd, nem kell büszkélkedned vele, hanem meg kell bizonyosodnod a számtalan lény létezéséről és a világegyetemet fenntartó természeti törvényekről. Ha ezt megértetted, szerényebb leszel, és még inkább a szellemi dolgok felé fogsz hajlani.

Jorge A. Livraga az Új Akropolisz alapítója

 

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Telefon: 334-2756, hétköznap 16–21 óráig.
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Telefon: (62) 452-183, hétköznap 18–21 óráig.

Kulturális Hírlevél 9. szám
2003. február

TARTALOM

• Februári programjaink
• Az Új Akropolisz IX. Történet- és mesepályázata
• A filozófia mint életforma
• Információk

Kedves Olvasó!

Az előző Hírlevelünkben az Új Akropolisz központjaiban tartandó, illetve általunk megrendezett következő félévi programokat ismertettük. Budapesten ettől az évtől kezdve a szokásos, kéthetente tartott előadásokat egy héttel később – ugyanabban az időpontban – beszélgetések követik, ahol az előadáson felvetett témáról, kérdésekről kötetlenebb formában gondolkodhatunk együtt. A legutóbbi ilyen alkalom A gyűrűk ura című előadást követte, és igen tartalmas és érdekes beszélgetés kerekedett ki, a tucatnyi érdeklődő aktív részvételének köszönhetően. A téma világszerte népszerű lett a film révén, és ha mindenki, aki a moziba ellátogat elolvassa J. R. Tolkien magyarul három kötetben megjelent regényét, akkor lelket emelő élményben lehet része.

Az előadó, Kovács Balázs segítségével a beszélgetés végén próbáltunk rájönni a Tolkien létrehozta tünde nyelv egyes szavainak a jelentésére, csupán a hangzásuk alapján, és meglepő módon legtöbbször vagy eltaláltuk, vagy nagyon közel álltunk a megfejtéshez. Magyar szóból tünde szót alkotni viszont egyáltalán nem volt egyszerű, és inkább a nyelvész-íróra, a szavak született mesterére hagytuk a feladatot. Reméljük, hogy a következő előadás, mely a sztoikusok viszonyulását mutatja meg az élet nehézségeihez, valamint a témát körüljáró beszélgetés szintén elgondolkodtató lesz, és együtt fogalmazhatjuk meg, hogyan alkalmazhatóak ma Epiktétosz, Marcus Aurelius és Seneca tanácsai.

Minden év februárjában kiírjuk a következő Történet- és mesepályázatunkat. Most, A gyűrűk urától megihletődve azokhoz szólunk, akikben él a történetek és a szó szeretete. Ezt különösen fontosnak tartjuk ma, amikor az egész világot sötét „mordori” felhőként betakarja az igénytelen beszéd és írás, mintha mindenki csak utánozna másokat, és minden egyes utánzással tovább csökkenne a színvonal. Nem könnyű utánzásra, hanem igen nehéz teremtésre hívjuk Olvasóinkat, mert Iskolánk alapítójától idézve: „Csak a nehéz vállalkozásokat érdemes megvalósítani, mert létezik egy titokzatos kapcsolat a nehéz és az értékes között”.

Deák Szilvia a magyarországi Új Akropolisz elnöke

 

 

FEBRUÁRI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A Meseház programjaira: 200 Ft
A kurzus díja: 1500 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.

február 7. péntek, 19.00	Beszélgetés a sztoikusokról
február 12. szerda, 18.30	Életre való filozófia A filozófiai bevezető kurzus nyitó előadása
február 21. péntek, 19.00	A világ legboldogabb embere – ahogyan az ókori görögök látták Apollón és Zeusz jósol Alvilágjárás – egy út a boldogság felé? Közel a természethez, közel az emberhez, közel az istenekhez
február 28. péntek, 19.00	Beszélgetés a görög világról és vallásról

A MESEHÁZ ELŐADÁSA

február 15. szombat, 15.30

Berzsián és Dideki – Virágkoldusok mesejáték 7–12 éveseknek ajánljuk

GYŐR

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.

február 13. csütörtök, 17.00	Spárta Leónidasz: hősi élet – hősi halál Lükurgosz isteni törvényei „Máshol épületeket emelnek, mi embereket nevelünk.” Falanx – a spártai harcmodorról Előadó: Dr. Németh István Helyszín: Széchenyi Egyetem
február 27. csütörtök, 18.00	Életre való filozófia A filozófiai bevezető kurzus nyitóelőadása Helyszín: Gyermekek Háza

SZEGED

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft, diákoknak: 200 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.

február 6. csütörtök, 19.00	Spárta II. A múzsai nevelés szerepe Szent és profán a harcos társadalomban Apollón kultusza és fontossága Előadó: Papp Tibor
február 10. hétfő, 19.00	Életre való filozófia A filozófiai bevezető kurzus nyitó előadása
február 13. csütörtök, 19.00	„Álom, mit nem lát soha szem” Álmaink és ideáink összefüggései Az álom szerepe életünkben Valóságlátásunk és képzelőerőnk kapcsolata Előadó: Mayer Márta
február 27. csütörtök, 19.00	Technológiai rejtélyek az ókorban Gigantikus építészet: hogyan nem építettek piramisokat? Szent földrajz és szent építészet – a szimbolizmus gyakorlati alkalmazása Fémművesség, üvegtechnika Előadó: Horváth Ferenc

AZ ÚJ AKROPOLISZ IX. TÖRTÉNET- ÉS MESEPÁLYÁZATA

A korábbi évek hagyományaihoz híven idén is meghirdetjük – immár kilencedik alkalommal – Történet- és mesepályázatunkat. Tavaly háromszáznál is több pályamű közül választotta ki a zsűri és elnöke, Békés Pál író a három győztes alkotást. Az eredményhirdetésre jelent meg Agyagmaszk című kötetünk, mely az eddigi pályázatok legjobb műveiből válogat.

Idén is olyan, eddig még nem publikált történeteket várunk, amelyek az embert foglalkoztató örök kérdésekre keresik a választ, és nem csupán elgondolkodtatnak, hanem megoldási lehetőséget is kínálnak az őszintén kereső embernek.

A pályaművek témája kötetlen, terjedelme legfeljebb hét gépelt oldal.

Az írásokat 2 példányban kérjük beküldeni. A pályázat jeligés, ezért kérjük, hogy a pályázók nevét, címét, értesítési telefonszámát egy külön, lezárt borítékban mellékeljék, melyen csak a jelige van feltüntetve.

Egy szerzőtől legfeljebb 2 történetet tudunk elfogadni.

A legjobb pályaművek megjelentetésére fenntartjuk a jogot. A beküldött pályázatokat nem áll módunkban sem visszaküldeni, sem megőrizni, de az eredményhirdetésen, illetve az Iskola nyitvatartási idejében személyesen át lehet őket venni.

A pályázatok elküldhetők postai úton (1447 Bp., Pf. 592), vagy személyesen is behozhatók az egyesület Krúdy Gy. u. 15. szám alatti pincehelyiségébe.

Beküldési határidő: 2003. április 11.

Eredményhirdetés: 2003. május 24-én (szombaton) 17 órakor, a fenti címen.

A pályázat díjazása: I. díj: 20 000 Ft, II. díj: 10 000 Ft, III. díj: 5000 Ft. Különdíj: értékes könyv, vagy más tárgyi ajándék.

A mesék üzenete

„Egyre több jel utal arra, mintha az öt földrész annyiféle népe, ez a világgá szóródott rengetegnyi testvér mindmáig emlékezne egy közös édesanyára. Mintha az a közös édesanya ma is élne. Ezek a népek ugyanis mind megőriztek fejükben egy sereg nagyon-nagyon régen kapott tanácsot. Olyat, amilyet az ember nagyon-nagyon kisgyerek korában kap. S ezek a népek (…) felnőtten is egyre másra ráeszmélnek olyanfajta közös szavakra, aminőket édesanyák szoktak vigaszul vagy útravalóul gyermekeikhez intézni.” Mik lehetnek ezek a közös szavak, közös tanácsok? És kire, mire emlékeztetik az embert? Illyés Gyula, akinek egy kisebb írásából idéztünk, nem másra, mint a mesékre gondolt.

A gyerek nehezen tudna válaszolni arra a kérdésre, hogy miért is szereti a mesét. Merthogy ebben a korban szinte éhezünk a mesékre. Táplálékra ugyanis nemcsak a testnek, hanem a lelkünknek is szüksége van. Gyermekkorban igen fontosak a mesék, hiszen a gyerek azonosítja magát a hőssel, és a hős mintája ivódik a lelkébe. Ebben a világban, a legtermészetesebb módon, a jó és az igazság törvényei uralkodnak, és a hallgató vagy az olvasó belép egy olyan ajtón, amelyen túl magától értetődően csodák történnek.

Amilyen a megfelelő táplálék a testnek, hasonló a jó a léleknek. Kapjon a test tiszta, válogatott alapanyagokból főzött, nem félkész ételt. Ugyanígy a lelkünk tápláléka sem lehet konzerv vagy sebtiben elfogyasztott büféáru, amely édesen és cukrosan, hirtelenében csillapítja az éhséget, de nem lakat jól, és nem táplál – tehát nem válik energiává, erővé, ami éltet.

A gyerek még közvetlenül fogja fel a tiszta szimbólumokat, egészében látja a világot, és számára még létezik a világ harmóniája és örök rendje: a szegény legény, a királyfi, és bármelyik hős legyőzi a rosszat, és ezzel győzelme végleges, a jók „boldogan élnek, míg meg nem halnak”. Felnőtt fejjel már tudjuk, hogy a világot nehéz a mesékben kifejeződő harmóniában látni. Azonban „mesebeszéd”, hogy a nagyok nem olvashatnak mesét, és nem hihetnek bennük. A mesék – a mítoszokhoz hasonlóan – nagyon gyakran „palackpostaként” szolgálnak, és a mindennapokban alkalmazható tanításokat juttatnak el hozzánk. A mesebeli legkisebb fiú például egyre nagyobb sárkányokkal küzd meg, míg céljához közeledik. Nem gondolhatunk-e arra, hogy a mi, nehézségnek nevezett mindennapi vesződségeink ugyanúgy sárkányok, akik próbáztatnak minket? Fehérlófia, aki viszontagságos útja és próbái után király lesz, méltóvá vált arra, hogy uraljon egy birodalmat, egy népet, de csak azért kerülhetett a trónra, mert harcai során legyőzte a legnagyobb ellenséget: saját gyengeségeit. A szegény legényből azért lehet király, mert uralni tudja a legnehezebben átlátható birodalmat: önmagát.

Iskolánk Történet- és mesepályázatával éppen olyan történetek, mesék megírására hívunk, amelyek üzenetet akarnak eljuttatni, és szeretnének segíteni, vigasztalni vagy erőt adni. Nem kell királylányoknak szerepelni egy mai történetben, és az Óperenciás-tengeren túlra sem kell elvinni az olvasókat. Hisszük, hogy a harmónia megkereshető, megtalálható – és megmutatható. Éppen a történetek, mesék segíthetnek emlékezni a közös emberi kincsre, a „nagyon-nagyon régen kapott tanácsokra”, amelyek megtanítanak bölcsen élni.

Takács Mária

Idézet az Agyagmaszk című történetből

Mikor felébredt, éjszaka volt. Sötét éjszaka, még a csillagok sem látszottak. Ismét tejet ivott, izzadt, reszkető testét valaki száraz, meleg pokrócba csavarta, és egy régi altatódalt dúdolt csendesen. Könnyű álomba merült. Amikor újból felébredt, még mindig sötét volt, de mintha napfény melege simogatta volna arcát. Tágra nyitotta szemét, megpróbált körülnézni, de csak feketeséget látott. Kezét a szeméhez emelte, de nem látta. Irtózatként érte a felismerés:

– Megvakultam. Az istenekre, megvakultam!!!

Kedves, barátságos hang nyugtatgatta, miközben gyengéd erővel fogta le görcsbe ránduló kezét.

– Nyugodj meg, barátom, nyugodj meg. Nincs semmi baj, túlélted a mérget. Nyugodj meg.
– De hát megvakultam, nem látok semmit. EZ ÍGY NEM ÉLET! – rikácsolta, szinte hisztérikusan.
– De az sem volt élet, különben nem választottad volna a halált.

A hang hirtelen kijózanította. Igen, ő a halált választotta, és ez az ember megmentette az életét, és adott neki néhány nyugodt pillanatot, olyat, amilyenben utoljára gyermekkorában volt része. Hálás volt ezért a pár pillanatért is. Halkan suttogta:

– Köszönöm neked, nemes lélek, köszönöm.

Aztán eszébe jutott, hogy ki ő, és sírva fakadt.

– Nem érdemlem meg a segítséget… nem vagyok rá méltó… én bűnös vagyok, egy… egy törvénysértő.

Szinte megbékélt, hogy ki merte mondani mindazt, ami őrült vágtája alatt végigkísérte.

– Barátom, az istenekre, csillapodj… Talán túl gyenge vagy még, hogy múltaddal szembenézz. Engem nem érdekel a neved, származásod. Mert amikor majd elmondod ezeket, akkor már szembe is nézel velük. Most pihenned kell.
– Pihenni… igen… de mégis… mondd, mi a neved?
– A nevem Mineósz.

Az ismeretlen három napon át ápolta, míg lábra tudott állni. Nemigen beszélgettek, mert Argümosz teljesen magába zárkózott. A negyedik nap reggelén útnak indultak, fel a hegyekbe.

Néhány órai gyaloglás után a zúgó szélből Argümosz úgy érezte, hogy szakadék szélére értek. Váratlanul megszólalt:

– Mineósz, köszönöm mindazt, amit értem tettél. Most, kérlek hagyj meghalnom. Meg kell értened, számomra ez nem élet már. Bocsáss meg, hogy kihasználtam jóhiszeműségedet.
– Sajnálom, barátom, nem tehetem…
– De miért, az istenekre, mi közöd gyarló életemhez?! – fakadt ki Argümosz, végleg elveszítve látszólagos nyugalmát.
– Az emberek felelősséggel tartoznak egymás iránt. Ha látom, hogy valaki a vesztébe rohan, kötelességem neki segíteni. Három héttel ezelőtt imádkoztam az istenekhez, mutassanak nekem utat. S akkor az egyik csillag felragyogott, s vezetett heteken át. Pár napja elvesztettem, akkor találtam rád.
– Azt akarod mondani, az istenek már akkor tudták, hogy velem mi fog történni, hogy ez… ez… ez lehetetlen! Mondd csak, ki vagy te egyáltalán?
– Egy… egy száműzött nemes, északról. Életemet annak szenteltem, hogy odaforduljak azokhoz, akiktől mindenki elfordul.

Kovács Balázs

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„Nem elég csak tanulni és foglalkozni valamivel, sem pusztán az olvasottakon és tanultakon elmélkedni. Tudni kell az intellektuálisan megtanultakkal összhangban cselekedni, márpedig minden cselekedet lassú tanulást igényel, amíg el nem éri a tökéletességet. Magabiztosságra és önbizalomra van szükségünk, hogy a gyakorlatban is sikerüljön megvalósítani azt, amivé válni szeretnénk. Ne térjünk ki a nehézségek elől, s ne gondoljuk soha, hogy nem tudjuk megvalósítani tervünket. Éppen ellenkezőleg, az új kihívásokat fogadjuk határozottan és vidáman, s tegyük az őket megillető előkelő helyre, mert megérdemlik – belőlük épülnek majd sikereink.

A lelki teher a „nem vagyok képes” eredménye. Minthogy valójában nincs olyan, hogy „nem vagyok képes”, csak olyan, hogy „nem akarom”, az idealista akkor éri el a célt, amikor tudja, hogy mit akar, s nem riad vissza a hozzá nélkülözhetetlen erőfeszítéstől.

A győzelem azoké, akik képesek tenni, mert akarnak is.”

Delia S. Guzmán az Új Akropolisz nemzetközi elnöke

 

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Telefon: 334-2756, hétköznap 16–21 óráig.
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Telefon: (62) 452-183, hétköznap 18–21 óráig.

Kulturális Hírlevél 10. szám
2003. március

TARTALOM

• Márciusi programjaink
• Ma láttam… a tavaszt
• Részletek Seneca erkölcsi leveleiből
• A filozófia mint életforma
• Információk

Kedves Olvasó!

Talán még korainak tűnhet a tavasz beharangozása, hiszen a szokatlanul hideg tél még mindig fogva tartja az életet a földön. Pedig a március, a tavasz eljövetelének, és a régi hagyományokban egyben az új év kezdetének hónapja már beköszöntött. Tudjuk, hogy a természetben semmi sem történik elhamarkodottan, a gyenge csíra sem sietheti el, hogy áttörje a fagyott, kemény földet. Csak a türelmes, kitartó erőfeszítés hozza meg az eredményt. Így a nyilvánvaló tavaszt is egy hosszú, a föld alatt láthatatlanul zajló folyamat előzi meg.

Mivel az ember ugyanúgy a természet része, mint minden élőlény a Földön, rá is hatnak a természet ciklusai. Télen, a nap éltető fényének hiányában ő is lelassul, az agyában csökken a szerotonin szintje, és minden arra készteti, hogy magába forduljon, és saját mélységeit kutassa, akárcsak szimbolikusan a fák, akiknek élete az évnek ebben a szakaszában a gyökérben összpontosul. De a fizikai-lelki egészséget elősegítő hagyományos életről a mai ember rég elfeledkezett, és így nem él együtt a természet adta ritmusokkal – télen is ugyanúgy folytatja ritmustalan életformáját, és a tavaszt megelőző hónapokban nemritkán kisebb-nagyobb depressziónak esik áldozatául.

Ahogyan nem lehet siettetni a természeti ritmusokat, ugyanúgy késleltetni sem lehet. A télen elpusztult levelek helyett újak nyílnak, a régi formák megújulnak, és egyetlen tavasz sem lesz ugyanolyan, mint az előző volt, hiszen mindegyik a megifjodásnak, az új élet születésének örök archetípusát éli meg.

A tavasz az ember megújulásának titkát is őrzi. Rómában március Mars isten hónapja volt, aki a harc és egyben a mezőgazdaság éltetője is volt. Ő űzi el a tél jegét és hívja ki a földben rejtőző magból az új életet. Ehhez azonban a magnak el kell pusztulnia: a régi mag halála az új csíra élete. A tavasz így ismét felhívja az ember figyelmét arra, hogy számot vessen életéről: hogy szabaduljon meg a régi, elszáradt levelektől és kiszáradt ágaktól. Amíg ők foglalják el a helyet a lelkében, addig nem is láthatja meg az új lehetőségeket. Mars nyomában érkezik Vénusz, a tetterős isten után lépdel szerelmese, a szépség úrnője. Vénusz a felszabadult energia, amely kiteljesíti az eredeti impulzust, a szeretet révén az életet fenntartó erő a természetben.

Az ember néha félelemből késleltetné a szükséges lépéseket, néha pedig türelmetlenül felgyorsítaná a folyamatokat. Ha tanulunk a természettől, és például tavasszal naponta megfigyeljük ugyanannak a bimbónak vagy csírának a nyílását, talán átélhetjük a türelem és a bizalom erejét. Bizalom a természetben, a minden élőre kiható nagy éltető erőkben, és türelem, amellyel az idő titka feltárul előttünk: minden pillanat ugyanannyira értékes, hiszen mindegyik magában rejti a kezdetet és a célt, azaz az örökkévalóságot.

Deák Szilvia a magyarországi Új Akropolisz elnöke

 

 

MÁRCIUSI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A beszélgetésekre és a Meseház programjaira: 200 Ft
A kurzus díja: 1500 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)

március 7. péntek, 19.00	A TIBETI HALOTTASKÖNYV Tibeti tanácsok halandóknak és születendőknek A sors törvénye: élet és halál körforgása Csapdák és lehetőségek a megszabadulás útján Halotti szokások és szertartások Tibetben Előadók: Benits Péter, Doba Éva március 14. péntek, 19.00 Beszélgetés
március 28. péntek, 19.00	EGYIPTOM – ÍZISZ ÉS OZIRISZ Egyiptom: a misztériumok földje Hórusz és Széth: a kettősségek harca Hogyan lehet aktuális egy több ezer éves mítosz? Előadók: Kaposi István, Klatsmányi Péter április 4. péntek, 19.00 Beszélgetés

A MESEHÁZ ELŐADÁSA

március 8. szombat, 15.30

A TAVASZ verses előadás „Ébredj, sugaras a nap, kelj föl aranyos nap, hóvirág, ibolya mosolyognak…” A tavasz éltető erejét, a megújult természet páratlan szépségét, és az éledező erdő csilingelő hangjait keltjük életre egy-egy vers, mese, dal vagy hangszer segítségével. Előadásunkat 4–8 éveseknek ajánljuk. Kézművesség: kis terítőket díszítünk textilfestékkel.

GYŐR

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: Gyermekek Háza, 9021 Aradi vértanúk útja 23.

március 10. hétfő, 18.00

ÁMOR ÉS PSZICHÉ Pszichológia, a mítoszok tükrében A négy elem próbái Az embert uraló törvények és vágyak útján Léleknevelés: szépséges és hatalmas próbaadók a mesékben Előadó: Kassai Zita

SZEGED

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft, diákoknak: 200 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszínek: Új Akropolisz Központja, 6721 Berzsenyi u. 3.
Alsóvárosi Kultúrház, 6725 Rákoczi u. 1.

március 1. szombat, 15.00	ÉLETRE VALÓ FILOZÓFIA A filozófiai bevezető kurzus nyitó előadása Helyszín: Új Akropolisz Központja
március 19. szerda, 19.00	JONATHAN LIVINGSTON, A SIRÁLY színpadi játék „Az a sirály lát a legmesszebbre, aki a legmagasabban repül.” Helyszín: Alsóvárosi Kultúrház
március 27. csütörtök, 19.00	ORVOSLÁS EGYIPTOMBAN Receptek és gyógymódok Egyiptomban az Ebers-papirusz alapján Imhotep, az orvostudományok alapítója Az egyiptomi és a görög orvoslás kapcsolata Hermész Triszmegisztosz Aszklépioszhoz szóló tanítása Előadó: dr. Németh István Helyszín: Új Akropolisz Központja

MA LÁTTAM… A TAVASZT

Ma láttam a tavaszt. Minden eddigi évben is láthattam volna, de a felgyorsított életritmus elrejti előlünk a természet legkülönlegesebb csodáit.

A tavasz, amelyet ma láttam, finom és fénylő hálóhoz hasonlóan nyújtózott el a fák között. Átadtam magam a képzeletemnek, és nem volt nehéz azonosítani ezt a ragyogó látványt azokkal a finom vonásokkal, amelyekkel Botticelli ruházta fel saját Tavaszát. A képzelet adta csodáknak köszönhetően a Tavasz hozzám fordult, és tanított.

Az álom és a halál hasonlóságára emlékeztetett, és arra, hogy Ő képes legyőzni az egyiket és a másikat is. Ott, ahol azt hisszük, hogy nincs már semmi, a feltámadás csodája tárul fel előttünk.

A Nap misztériumáról szóló régi hagyományokra emlékeztetett: a tavasz első napjának első napsugara (valójában ez az év első napja), magával hozza az új, a tiszta és a jó különös erejét. Ez az első fellélegzés hosszú idő után, ez az első fény a hosszan tartó sötétség után.

A szépség értékére emlékeztetett, de nem egy túltengő, hanem egy egyszerű, alig kibontott szépségre: tavaszi, növekvő, egyszerű és természetes. És felismertem benne a Tavaszt, a nőt, a szépséget. Minden nőnek – hiszen a szépség lánya – utánoznia kellene ezt a mágikus esztétikát.

A felébredés mosolyára emlékeztetett, amely olyan, mint a gyerek első mosolya, amikor reggel felébred. Jaj, milyen sokat ér a mosoly a szenvedés és egymás kínzásának dermesztő telén…!

 

A kedves és gyöngéd tett melegségére emlékeztetett, a lehetőségre, hogy segítsünk és szeressünk mindenkit, akinek szüksége van rá, és hogy ne korlátozzuk nemeslelkűségünket.

Ekkor még valamit megtanultam az örökkévalóság misztériumáról: a szépség, a gyöngédség, a tisztaság, a nagylelkűség mind az örökkévalóság részei. Az örökkévalóság nem egy végtelen, szomorú és hideg űr, ahol nem tehetünk semmi mást, mint hogy az órák múlását figyeljük. Az örökkévalóság az állandó újjászületés, a percről percre való felébredés, a minden pillanatban való újrakezdés.

A tavasz örök: évente egyszer jön el hozzánk, és láthatóvá válik a fényben és a virágokban, a melegségben és az énekekben. De elég ez az egyszeri megnyilvánulása is, hogy az év többi részében megőrizzük titkának magját: felébredni minden reggel, élni mindennap, kihasználni minden órát, és megőrizni a naponkénti újjászületéshez szükséges frissességet; egy lépéssel közelebb jutni a teljességhez, amelyet az éves ciklusban nyárnak hívnak.

Hozzánk, akik már lépünk, de még csupán álmodni tudunk a nyár teljességéről, hozzánk, akiknek szükségük van egy baráti kéz segítségére: hozzánk érkezett el a tavasz!

(Részlet Delia S. Guzmán: Ma láttam… című könyvéből)

RÉSZLETEK SENECA ERKÖLCSI LEVELEIBŐL

A budapesti Szenzár Kiadó gondozásában novemberben jelent meg a Seneca összes prózai műveinek bemutatására vállalkozó, háromkötetesre tervezett sorozat első kötete, amely a Vigasztalásokat és az Erkölcsi leveleket tartalmazza. A kiadás különlegessége, hogy több mint száz év elteltével először jelent meg magyar nyelven Seneca összes fennmaradt levele, mind a 124. A korábbi kiadásoktól eltérően tehát nem válogatásról van szó, és ezzel a magyar könyvkiadás régi adósságát sikerült törleszteni. A kötet formátuma is méltó a tartalomhoz, hiszen a 742 oldalban jegyzetek, névmutató és Seneca életéről szóló összefoglaló tanulmány is szerepel, megkönnyítve ezzel a szövegekben való keresést is.

Az Erkölcsi levelek Seneca unokatestvéréhez, Luciliushoz szólnak, de már életében széles körben terjesztették őket. A levelekben Seneca a sztoicizmus szellemében hívja föl Lucilius figyelmét arra, hogyan lehet egyre hatékonyabban gyakorolni az életben a filozófiát.

„Fogadd meg a tanácsom, Luciliusom, s védd meg magad önmagad számára: az időt, amelyet eddig elraboltak, vagy elloptak tőled, vagy pedig csak úgy tovatűnt, gyűjtsd össze, és őrizd meg. Hidd el, hogy úgy van, ahogy írom: időnk egy részét nyíltan elrabolják, más részét ellopják tőlünk, harmadik része észrevétlenül elfolyik. Mégis az a legcsúnyább időveszteség, amely hanyagságunk eredménye. S ha valóban meg akarod gondolni a dolgot, életünk legnagyobb része úgy telik el, hogy rosszul cselekszünk, nagy része úgy, hogy semmit sem csinálunk, szinte egész életünk pedig úgy, hogy mást csinálunk, mint amit kellene. (…)

…kevésbé fogsz függni a holnaptól, ha a mának nekifekszel. Míg halogatjuk az élet kötelességeit, elfut előlünk az élet. Minden a másé, kedves Lucilius, csak az idő a miénk.” (1. levél)

„…ha azt tartod barátodnak, akiben nem bízol meg ugyanannyira, mint magadban, súlyosan tévedsz, és nem ismered eléggé az igazi barátság jelentőségét. Mindent együtt tisztázz barátoddal, de elsősorban vele légy tisztában. A barátságkötés után bízni kell, előtte mérlegelni.” (3. levél)

„Aki házunkba lép, inkább bennünket csodáljon, mint a berendezést. Az igazán nagy ember úgy használja a cserépedényt, mintha ezüstből volna. De az sem kisebb, aki úgy használja az ezüstöt, mint a cserépedényt. A gyenge lélekre jellemző, hogy nem tudja elviselni a gazdagságot.” (5. levél)

„Minden esetleges előnnyel gyanakodva és félénken nézzetek szembe: a vadat és a halat úgy csalják csapdába, hogy valamilyen reménnyel kecsegtetik.” (8. levél)

„…igaz az, amire Athenodorusnál bukkantam: »Vedd tudomásul, hogy csak akkor leszel mentes minden vágytól, mikor majd odáig eljutottál, hogy semmit sem kérsz az istentől, amit nyilvánosan is ne kérhetnél.« Most ugyanis mily nagy az emberek esztelensége! A legocsmányabb kívánságokat suttogják meg az istenek fülébe; s ha valaki közülünk figyelni kezdene rájuk, elhallgatnának. Nos, az isteneknek beszélik el azt, amit nem szeretnének az emberekkel sem közölni. Gondold meg tehát, vajon üdvös volna-e ez a tanítás: »Úgy élj az emberek között, mintha az istenség figyelne, s úgy beszélj az istenséggel, mintha az emberek hallanák.«” (10. levél)

„Az a legboldogabb és legnyugodtabb birtokosa önmagának, aki a holnapot aggódás nélkül várja. Aki azt mondta, hogy élt, annak minden új nap nyereséget jelent.” (12. levél)

„Több dologtól rettegünk, mint amennyi valóban sújt bennünket, s gyakrabban szenvedünk a képzelődés folytán, mint valódi ok miatt. (…) …ne tartsd magad szerencsétlennek idő előtt, minthogy azok a dolgok, amelyeknek a bekövetkezésétől rettegtél, talán sohasem fognak bekövetkezni, vagy legalábbis egyelőre nem következtek be. Bizonyos dolgok jobban kínoznak bennünket, mint kellene; más dolgok előbb kínoznak, mint kellene; bizonyos dolgok pedig gyötörnek, bár egyáltalán nem volna rá szükség.” (13. levél)

„Ki kell tartanunk, és állandó erőfeszítéssel kell magunkat erősíteni mindaddig, míg szilárd erkölcsi magatartás lesz abból, ami csak jóindulat volt.” (16. levél)

„A filozófia (…) cselekedni tanít, és nem beszélni, s azt követeli, hogy mindenki a saját belső törvénye szerint éljen, hogy élete ne álljon ellentétben beszédével, s hogy maga az élet, bensőleg tekintve, minden cselekedetben ugyanazt a színezetet mutassa. Az a bölcsességnek a legnagyobb feladata, s egyszersmind bizonyítéka is, hogy a tettek a szavakkal összhangban vannak, hogy maga az ember mindenütt egyenlő, mindenütt azonos.” (20. levél)

„Miért csodálkozol, hogy utazásaid nem válnak hasznodra? Hiszen magadat hordozod körbe. (…) Le kell rakni a lélek terhét, előbb semmilyen vidék sem fog tetszeni.” (28. levél)

„A legkisebb zugból is az égbe lehet emelkedni.” (31. levél)

„Ha semmi másért, azért haladj előre a bölcsességben, hogy szeretni megtanulj.” (35. levél)

„A jellem fölött nincs hatalma a sorsnak.” (36. levél)

„Mi tehát az, amiben tévednek, noha mindenki a boldog életet kívánja? Az, hogy a boldog élet eszközeit összetévesztik vele magával, és míg keresik, menekülnek is a boldogság elől, mert jóllehet a boldog élet betetőzése a szilárd nyugalom és a megingathatatlan bizalom, ők aggódásra gyűjtenek okot, s az életnek az ármányos útján nemcsak viszik, hanem vonszolják terhüket. Így mindig messzebbre távolodnak el attól az eredménytől, amelyre törekszenek, s minél jobban törekszenek rá, annál inkább akadályozzák önmagukat, és annál inkább visszafelé haladnak. Ez történik meg azokkal is, akik a labirintusban sietnek, mert éppen maga a gyorsaságuk bonyolítja be őket.” (44. levél)

„Vedd szemügyre az egyént, vizsgáld az összességet: nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. Hogy mi rossz van ebben, kérded? Végtelen sok. Hiszen nem élnek, hanem élni készülődnek. Mindent elhalasztanak.” (45. levél)

„Tiszteljenek inkább, mint féljenek. (…) Ha tisztelnek, szeretnek is; a szeretet nem vegyülhet a rettegéssel.” (47. levél)

„Közösségben élünk. Nem is élheti le napjait boldogan senki, ha csak magával foglalkozik, ha mindent egyedül a maga hasznára fordít. A másiknak kell élned, ha magadnak akarsz élni.” (48. levél)

„A bölcs lelke olyan, mint a Hold fölötti világ, mindig derült.” (59. levél)

„…ha valaki arra gondol, amit kapnia kell, elfelejti, amit kapott; az a legrosszabb a vágyban, hogy hálátlan.” (73. levél)

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„A görögök és a rómaiak kissé eltérően gondolkodtak a lélekről. A görögök az önismeretet hangsúlyozták, a rómaiak pedig az önuralmat és azt, hogy az embernek teljes mértékben tisztáznia kell az őt körülvevő világgal való lelki viszonyát. A sztoikusok így írtak erről: »Ha valami olyasmi történik veled, ami rajtad kívül áll, akkor miért aggódsz, hiszen nincs hatalmadban megoldani. Ha pedig a belső világodban történik valami, miért aggódsz, hiszen módodban áll megoldani.« A sztoikus filozófia, amely magán viseli a görög künikosz filozófia bizonyos vonásait, a pszichét az objektív és a szubjektív jelenségek közé helyezi el, ugyanakkor nagyon emberinek és gyakorlatiasnak tartja.”

Jorge A. Livraga az Új Akropolisz alapítója

 

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitvatartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitvatartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.

Kulturális Hírlevél 11. szám
2003. április

 

TARTALOM

• Áprilisi programjaink
  
  
• Beszélgetés az Új Akropolisz GEA csoportjának tevékenységeiről
  
  
• A Föld, az állatok, az ember…
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

 

Kedves Olvasó!

Március végén, a régi Egyiptommal foglalkozó péntek esti előadásunkon elhangzott az egyiptomi halotti kultuszhoz kapcsolódó tagadó bűnvallomás egyik mondata: „Nem tartóztattam fel a vizet az ő idejében”. Ezt a mondatot az Ozirisz bírósága elé érkező emberi lélek mondhatja el, és ha igazat szólt, az adott testben leélt életét helyesnek, őt pedig „igaz hangúnak” nyilvánítják. Aki igaz hangú („maa-heru”), az az igazságosság nagy istennőjének, Maatnak a törvényei szerint élt, azaz nem vétett a természetet és embert egyaránt uraló törvények ellen. A tagadó bűnvallomás többi mondata hasonlóképpen az istenekkel, az emberekkel és a természettel való viszonyt tükrözi.

Milyen jelentősége volt az egyiptomiak életében a folyó korlátozásának? A folyó a Nílus, amelynek évi egyszeri kiáradásától függött az élet a sivataggal körülvett völgyben. A Nílust feltartóztatni tehát maga lett volna az élet elleni merénylet. Az ókori egyiptomiak évezredeken át a természet ritmusához igazodtak, az új év a Nílus kiáradásával kezdődött, és a termékeny iszaptól fekete színbe öltözött föld magát az életet jelentette. Ezenkívül egy bölcsen kialakított és gondozott csatornarendszer egész éven át lehetővé tette a földek öntözését. Nem akadályozták, nem korlátozták mesterséges gátakkal a folyót, hanem alkalmazkodtak hozzá, az ő életéhez.

Mennyire máshogy viszonyultak a természethez akkor, mint ma! Most azt hisszük, hogy bármit megtehetünk, és hogy a folyóknak és a természet minden egyes részének alkalmazkodnia kell a mi elképzeléseinkhez.

Az egyiptomihoz hasonló megközelítés más régi népekre is jellemző volt. Az ókori Kínából fenn is maradt egy szinte mitikusnak hangzó történet. Eszerint egy Kun nevű ember gátakkal próbálta megfékezni az áradó vizet, amiért végül el is ítélték. Fia, Nagy Jü, helyesen cselekedett, és gátak helyett csatornákat építtetett, amelyekkel elvezette a vizet. Ezért a legfőbb Isten méltónak találta arra, hogy rajta keresztül ismertesse az emberekkel a Nagy szabályt, amely az együttélés törvényeit foglalja magában. Mert aki csak saját érdekére gondol, és saját folyószakaszát gátakkal védi az áradástól, az jóval nagyobb veszélybe hozza az alsóbb szakaszokat, valamint az ott élőket. Aki csak a saját kis részével törődik, és nem tartja szem előtt az egész javát, az egyszerre vét a természet és az emberi együttélés örök törvényei ellen.

És most, amikor az egész Föld oly kicsivé zsugorodott az egyre növekvő emberi mohósággal szemben, nem kellene-e még inkább figyelnünk arra, hogy saját érdekünk a nagy emberi és természeti közös érdek legyen? Mert ha túllépjük a határokat, félő, hogy a nagy egész rendje borul, emberi és természeti viszonylatban egyaránt, és hogy nem lesz hely, amely menedéket nyújthat a kétségbeesetteknek.

 

 

 

ÁPRILISI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

 

A MESEHÁZ ELŐADÁSA

 

GYŐR

 

SZEGED

 

BESZÉLGETÉS AZ ÚJ AKROPOLISZ GEA CSOPORTJÁNAK TEVÉKENYSÉGEIRŐL

• Erdőtakarítás, utcai szemétszedés, segélyakciók… Már több éve tevékenykedik az Új Akropoliszban a GEA. Miért kezd el egy filozófiai iskola környezetvédelemmel is foglalkozni?

• Az ember a természet része, és úgy tartjuk, hogy részt kell vennie a természet életében, nem csupán kihasználnia. Látva környezetünk állapotát, igenis fontos, hogy lehetőségeinkhez képest tegyünk is valamit a természet életben maradásáért. Ezért az iskolánkban az akropoliszi önkéntesekből alakult meg a GEA csoport, amelynek jelszava: önkéntesség, természetvédelem, segélyakciók. A Gea szó a görög Földanya nevének egyik változata, és csoportunk célkitűzései éppen annyira mindent magukban foglalhatnak, mint maga a Földanya: a természetre, annak minden élőlényére, és az emberre egyaránt kiterjed. Ezért filozófiai iskolaként, amely a filozófiát mint életformát tanítja a ma emberének, foglalkoznunk kell az ilyen jellegű kérdésekkel, és a hozzá kapcsolódó tevékenységekkel.

• Milyen tevékenységekre vonatkozik a természetvédelem?

• Sokféle tisztítási akciót szerveztünk és szervezünk. Ebbe beletartozik a rendszeres utcatakarítás Győrött, Szegeden és Budapesten. Ezenkívül Győrött úgy is bekapcsolódtunk a város szépítésébe, hogy segédkeztünk egy óratorony felújításában. Budapesten, együttműködve a helybéli művelődési házzal, éveken keresztül parktisztítási és faültetési akciókat szerveztünk a csepeli Rákóczi-kertben. Szegeden és Győrött már többször résztvettünk az árterek tisztításában. Tavaly mindkét városban tartottunk két-két ilyen takarítási akciót, a Tiszánál, illetve a Dunánál.

  Törekszünk arra, hogy együtt lépjünk fel más környezetvédelmi szervezetekkel, ezért 2002-ben a Széchenyi Egyetem környezetgazdálkodási tanszékével karöltve általános környezetállapoti felmérést végeztünk Győrött, a Pilisi Parkerdőgazdaság budapesti erdészetével együttműködve pedig négy erdőtisztítási akciót tartottunk, melyeken egyesületünk tagjai közül alkalmanként 40-50-en vettek részt, és a felhívásunkhoz csatlakozó fővárosiak közül is jó néhányan eljöttek.

• Hol van szükség a GEA segélyakcióira?

• Mostanában kezdtünk el hangsúlyosabban foglalkozni a segélynyújtáshoz szükséges felkészüléssel. Eddig – most már hagyományosnak mondható – karácsonyi ruhagyűjtési akcióinkkal igyekeztünk segíteni az embereknek, tavaly például Budapesten 440 kg ruhát juttattunk el a Vöröskereszt VIII. kerületi szervezetén keresztül a rászorulókhoz. Szegeden a szentmihálytelki Családok Átmeneti Otthona számára 20 zsák felnőtt- és gyerekruhát gyűjtöttünk össze.

  Természetesen árvízi mentéseinknek is a segítségnyújtás a célja. Már három évvel ezelőtt is kivettük a részünket a munkából, amikor is egy Heves megyei településen a romeltakarításban segédkeztünk. A legutóbbi augusztusi árvíz idején is „kimentünk a gátra”: a XX. kerületi Duna-telepen és Szentendrén a katonai-védelmi erők mellett vettünk részt a védelmi munkálatokban, és segítettünk helyrehozni a leányfalui Vadkacsa vízisport-telepet. Idén felállítottunk egy mentőcsapatot, amely folyamatosan képzi magát, és az év elején együttműködési megállapodást kötöttünk a Budapest Fővárosi Polgárivédelmi és Katasztrófavédelmi Szövetséggel. A megállapodás szerint öt önkéntesünk készenléti szolgálatot vállal az esetleges katasztrófák elhárításában. A jövőben különböző képzéseken is részt fogunk venni, és hamarosan egy polgári védelmi verseny lebonyolításába is bekapcsolódunk.

• Milyen akciókat tervez a csoport a közeljövőre?

• Együttműködési megállapodást kötöttünk a Győri Kommunális Szolgáltató Kft.-vel, így április 5-én a győri József Attila lakótelep tavát fogjuk közösen kitisztítani. Budapesten április 12-én – a Pilisi Parkerdőgazdaság budapesti erdészetével együttműködve – szervezünk egy erdőtiszítási akciót. Szegeden pedig április 26-án lesz újabb ártértisztítási akció. Várjuk mindazokat, akik nemcsak gyönyörködni szeretnének az újjáéledő tavaszi természetben (hisz egy ilyen akció kitűnő kirándulási lehetőség is egyben), hanem szívesen segítenek abban is, hogy megtisztuljon a föld, a víz és az erdő.

 

A FÖLD, AZ ÁLLATOK, AZ EMBER…

„Azt a kényszert érezzük, hogy egészségesnek és szépnek kell maradnunk. Ha pedig még arra is futja, akkor divatosan is kell öltözködnünk. Ezalatt pedig a Föld, amelytől otthonunk, testünk és egészségünk függ, a betegség nyilvánvaló jeleit mutatja.”

„Ha az erdőket tényleg a kipusztulás fenyegeti, ha egyaránt haldoklik a növény- és állatvilág, akkor nagy baj van a világban. Lehet, hogy a Föld panasza szól az emberekhez, akik nemigen bánnak vele élőlényként. Lehetséges, hogy növekvő elsivatagosodása figyelmeztetés azoknak, akik nem gondolnak bele, mit is jelentene a sivár és puszta Föld… ahol a megmaradt kevés ember képtelen lenne visszaállítani mindazt, ami elpusztult.”

„Sokan szólalnak fel világszerte, kiemelve, hogy hányféle emberi tevékenység árt a bolygónak. De mintha mégsem változna semmi. Csúcstalálkozókat tartanak a világ nagyvárosaiban, hogy értekezzenek a Föld helyzetéről, majd miután érdekes végkövetkeztetéseket hangoztatnak és adnak ki, mindenki hazamegy a saját országába, és ugyanazt teszi, amit addig. A gazdasági érdekek – legyen az egyéni, kereskedelmi, ipari, vállalati, tőzsdei, állami vagy olyan, amelyről nem is tudunk –, úgy tűnik, fontosabbak a válságos állapotban lévő Föld érdekénél.”

„A Föld öreg és beteg – ezt tanítják az ősi hagyományok. A tünetek egyre jobban láthatók, és amit mi elemi csapásnak minősítünk, csupán a bolygó nyöszörgése. Ehhez jön még a tudatlanság és a mértéktelen vágyak káros következményei, mert az emberek azt hiszik, hogy érzéketlen és elmozdíthatatlan kőtömbön laknak.”

„Elveszítettük a szent földrajz iránti érzékenységünket. Ma bárhol építkezhetünk, és bárhogy élhetünk. Nem ismerjük el azokat a helyeket, ahol sokkal jobb letelepedni, mert ott jótékony energiák működnek. A divat diktálja az építészeti stílusokat, amelyek biztonságos megoldásaik ellenére mégsem szilárdak, a szépségről nem is beszélve. Miért panaszkodunk, ha tudatlanul éppen egy hangyaboly vagy skorpiófészek fölött állítottuk fel sátrunkat?”

„A természet nem csupán »környezet«, díszlet, melyből kivonjuk az életünkhöz szükséges anyagokat. A természet élőlény, hatalmas lény, akit nehéz felfogni nagysága és sokszínűsége miatt, melyben a létezés számtalan formája kap helyet, s mi is egyike vagyunk ezeknek. Lehetetlen tisztelni a természetet, ha azt hisszük, hogy mi és még néhány élőlény »különleges esetek« vagyunk: hogy a természet az egyik oldalon áll, mi és még egy-két teremtmény pedig a másikon. Vagy talán részének tekintjük az ásványokat, a növényeket és az állatokat – netán a számtalan csillag is beleférne? –, s magunkat, az embereket ezek szemlélőinek és használóinak?”

„Szeretnénk felébreszteni a természet iránti tiszteletet, életereje miatt, megköszönve neki mindazt, amivel egyrészt fizikai fenntartásunkat segíti, másrészt pedig állandóan bölcsességre biztató tanításaival kötelez le.”

„A kivételektől eltekintve, az ökológiai megmozdulások valódi mozgatórugója az, hogy az emberi szükségletek kielégítéséhez őrizzék meg jó állapotban a természetet – hiszen környezetünk hanyatlása előbb vagy utóbb az emberiség hanyatlását eredményezné. Ez igaz, de nem lehet csupán ez az egyetlen indítékunk arra, hogy szeressük a természetet. Önzőség lenne csak saját fenntartásunk miatt gondoskodni róla.”

„Oldalak százait lehetne megtölteni azzal, amit az állatokról el lehet mondani, és amit tőlük tanulhatnánk. Vannak állatok, melyekről alig tudunk valamit. Mások viszont barátaink lettek, megtanultak velünk élni, és szüntelenül igyekeznek, hogy megértsék vágyainkat és megragadják figyelmünket. Mi képesek vagyunk hasonló nagylelkűséget és odaadást tanúsítani irántuk? Vagy megelégszünk azzal, hogy »felsőbbrendűnek« érezzük magunkat? Ma láttam egy sárga szemű, fekete kandúrt, amint mozdulatlanul feküdt egy napos sziklán. Ügyetlenül megpróbáltam utánozni a nyávogását. Rám pillantott, és azonnal válaszolt. Ugyanezt nem tapasztaltam egy élelmiszerbolt alkalmazottjánál…”

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„Már jó ideje elveszítettük azt a képességet, hogy a természettel és szellemeivel beszélgessünk. Éppen azok az egyszerű és szerény emberek, akik egykor ezt a bensőséges kapcsolatot őrizték, mára eltávolodtak tőle, elfelejtették ezt a nyelvet, zord osztályharcokkal és dühös követelésekkel helyettesítve, amelyek, bár nem teljesen indokolatlanok, mégis megszakítják a szenttel való kapcsolatot.

A természettel való beszélgetés korántsem azt jelenti, hogy követeljük, hogy a Föld mindent megtegyen a mi boldogulásunkért. Ellenkezőleg, a természettel való bensőséges kapcsolat létrehozását, megnyilvánulásainak mély megértését jelenti, és annak az elérését, hogy ő is megértsen bennünket. A két fél közötti kapcsolatról van szó, a kölcsönös barátságról, és nem arról, hogy elvárjuk a természettől, hogy örökké az ember szolgálatában álljon, és szükségleteinek, szeszélyeinek kielégítőjévé váljon.

Az emberiség is öreg, fáradt, nincsenek nagy eszméi, és csalódott. Nyilván vannak kivételek, de a levertség általános. A megannyi értelmetlen erőszak láttán nem is csodálkozunk rajta, hogy ezt az erőszakot az ember önmaga és a természet ellen is fordítja.

Így tehát a helyzet most olyan, amilyen, és ha nem változik semmi, lehetetlen lesz a két öreg, a Föld és az emberiség közötti párbeszéd. Az embernek kell azon igyekeznie, hogy öregségét hasznos tapasztalattá alakítsa, csalódását a természettel folytatott párbeszéddé, hogy tovább tanulhasson törvényeiről. Ez nem jelent biztosítékot a katasztrófák ellen, csupán a bekövetkezésük ismeretét, a rájuk való felkészülést, és a közvetlen kapcsolattartást ezzel a nagy és hatalmas házzal, amelyben lakunk. Így nyílna valódi lehetőség az ember, és talán a Föld gondjainak megoldására is.”

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

 

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.

Kulturális Hírlevél 12. szám
2003. május

TARTALOM

• Májusi programjaink
  
  
• A tavaszi fáradtságról
  
  
• Mit tehetünk lelki egészségünkért?
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

Kedves Olvasó!

Tavasszal az ember gyakran már abban is örömét leli, hogy pusztán csak szemléli a megújult, megtisztult természetet, és már ettől a látványtól is megnyugszik a modern élet túlhajszolt ritmusától meggyötört lelke. A természet üzenete egyszerű, de minden élőlényre vonatkozó törvényt közvetít: mindennek, ami él, időről időre szüksége van megújulásra és megtisztulásra.

Az ember életciklusa napi megújulást igényel: fizikailag, energetikailag és lelkileg is. Napi táplálásra, részeink gondozására és éltetésére kötelez az élet. Nehezen feledkezhetünk meg testi szükségleteinkről, hiszen a test akaratunktól függetlenül is jelzi az energia hiányát, de a nem megfelelő táplálékot is megbosszulja felborult működésével. És mi a helyzet a lelki világunkkal? Mi táplálja érzelmeinket és gondolatainkat, és mi neki a jótékony étel, amely jó működést, sőt további növekedést tesz lehetővé?

Az ókori filozófusok válasza az lenne, hogy hallgassunk a bölcsek szavaira, és igyekezzünk a gyakorlatban is alkalmazni tanításukat. Űzzük ki magunkból a negatív gondolatokat és érzelmeket, és mások kritizálása helyett inkább igyekezzünk segíteni a rászorulókon. Adjunk, mielőtt kérnénk. Ha nem is mindegyiket, de néhányat az imént felsorolt tanácsok közül nemrég a modern kor művészetének egyik alkotásában véltem felfedezni. Egy nem túl ismert, és aránylag ritkán vetített iráni filmről van szó. A címe Baran, a film női főszereplője után. Madzsid Madzsidi rendező alkotása olyan, mint egy bölcstől származó tanítás. Jó példa arra, milyen kincsek rejlenek az ember lelkében, melyek felszínre kerüléséhez külső inspirációra volt szükség, hogy azután – minden akadályt elsöprő erővel – uralkodóvá váljanak a lélek fölött. Mostanában, amikor a „hetedik művészetben” legtöbbször az emberi lelket torzító, más embereket károsító szenvedélyeket ábrázolják, igazi felfrissülés, ha láthatunk és tiszta szívvel azonosulhatunk olyan belső élményekkel és lelket emelő „szenvedélyekkel”, amelyekben az ember legyőzi önzőségét, kicsinyességét, és minden félelmét. S mindezt azért, mert egy másik ember élete és üdve fontosabb lett, mint a sajátja. Csak egy kamaszkori szerelem? Csak egy mulandó érzés? Nem hiszem, hogy mulandó lenne, mert az erő, melyre a kötözködő kamasz szert tett, egy életre az övé marad. Ha nem is látja soha többé azt, aki miatt képes volt feláldozni legértékesebb tulajdonát, saját egzisztenciális biztonságát, nem feledheti el a szépség és együttérzés erejét, amely hőst alkotott belőle. Lehet, hogy nem sok embert mentett meg nagylelkűségével, csupán két családnak adott új lehetőséget az életre, azt viszont úgy tette, hogy csakis saját korlátozott forrásaiból merített.

Lelkünk tápláléka bármi lehet, ami kiemel bennünket a hétköznapok gépies életéből. Néha egy jó film, amelynek üzenetét igaznak érezzük, egy könyv, amelyből tanulhatunk másokról vagy önmagunkról, vagy akár egy beszélgetés során született, bennünk tovább élő gondolat. A hatás, amely nem múlik el, az érték, amelyen nem fog az idő, és leginkább saját nagylelkű cselekedeteink táplálják és nemesítik lelkünket, de a többiekét is. A film elején a kamasz fiú, a történet főhőse önmagát szemléli egy irodaház bejáratának üvegajtajában, és a film folyamán többször is látjuk, ahogy saját arcát fürkészi valamilyen tükröződő felületen. Ahogyan belülről változik, úgy simulnak ki egyre jobban arcvonásai is, mélység költözik a szemébe, s az első – az irodaház üvegéről visszatükröződő – és az utolsó – egy pocsolya feletti – mosolya közötti különbség magában foglalja az egész történet lényegét. Micsoda különbség!

 

 

MÁJUSI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A beszélgetésekre és a Meseház programjaira: 200 Ft
A kurzus díja: 1500 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)

május 9. péntek, 19.00	PARACELSUS GYÓGYÍT A gyógyítás alappillérei Harc a tudatlanság ellen Fűben, fában… emberben az orvosság Előadó: Nagy Alinda Beszélgetés: május 16. péntek, 19.00
május 23. péntek, 19.00	„VAN KIRÁLYI ÚT!” Az életet uraló matematikai törvényszerűségek A matematika reneszánsza A fraktálok és a káosz a mítoszokban Tökéletes számok, tökéletességre törekvő emberek Előadó: Apáti János Beszélgetés: május 30. péntek, 19.00

<><>

A MESEHÁZ ELŐADÁSA

>

május 17. szombat, 15.30

Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő (részletek) mesejáték Kicsit bepillantunk A Négyszögletű Kerek Erdő mindennapjaiba, és megtudhatjuk, hogy mikor is tartja Vacskamati a születésnapját, és hogyan lesz Lószerafin, a kék színű csodaló az erdő leggyorsabb futója. Előadásunkat 7–12 éveseknek ajánljuk. Kézművesség: a meseszereplők álarcát papírmaséból készítjük el.

GYŐR

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: Gyermekek Háza, 9021 Aradi vértanúk útja 23.

május 15. csütörtök, 17.00	AZ ÉLETET URALÓ MATEMATIKAI TÖRVÉNYSZERŰSÉGEK „Van királyi út!” A matematika reneszánsza A fraktálok és a káosz a mítoszokban Tökéletes számok, tökéletességre törekvő emberek Előadó: Apáti János Helyszín: Széchenyi Egyetem
május 22. csütörtök, 17.00	SZÍNEKRE BONTOTT VILÁG Színérzékelés orvosi szemmel A színterápia magyarázata Színes reneszánsz, avagy szimbolikus festészet Előadók: Kőnig Erika, dr. Németh István Helyszín: Széchenyi Egyetem

SZEGED

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft, diákoknak: 200 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszínek: az Új Akropolisz Központja, 6721 Berzsenyi u. 3.
Alsóvárosi Kultúrház, 6725 Rákóczi u. 1.

május 22. csütörtök, 19.00

AZ ALKÍMIA ÉS AZ ASZTROLÓGIA KAPCSOLATA „Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van...” Paracelsus, az alkimista gyógyító öröksége A fémek mint a lélek fejlődési állapotának szimbólumai Előadó: Kovács Mihály

A TAVASZI FÁRADTSÁGRÓL

A tavasz lehelete már megérintett bennünket, és ha a törvényszerűen beköszöntő tavaszi fáradtság még nem ért utol bennünket, akkor a télen valamit „nem jól” csináltunk. A tavaszi fáradtság ugyanis a természetes ciklusokkal összefüggésben szükségszerűen jelentkező állapot. Hogy milyen mértékű, az egyéni érzékenységünktől, táplálkozásunktól, mozgásunktól stb. függ. Akik a téli hónapokban (csakúgy, mint az összes többiben) egészségükre fittyet hányva a gyorséttermek remekeivel táplálkoztak, éjszakázással, nagy adag kávékkal, esetleg nikotinnal mérgezték magukat, bizton számíthatnak a tavaszi fáradtság formájában megmutatkozó tünetegyüttesre, amely leginkább levertségben és fokozott alvásigényben nyilvánul meg.

A tavaszi fáradtság tehát nem betegség, hiszen a télen fogyasztott nehezebb táplálékkal, a csökkenő vitamin- és ásványianyag-fogyasztással, a kevés napfénnyel és a szabadban való tartózkodás hiányával egyaránt magyarázható. A lerövidült nappalokhoz nem igazodó életvitel is nagymértékben igénybe veszi szervezetünket és energiáinkat. A test ily módon jelzi, hogy tápanyagtartalékai kimerültek, és pótlásukra, illetve fényre, szabadban való mozgásra van szüksége.

Tavasszal a természetben felgyorsulnak a folyamatok, és ugyanez történik szervezetünkben is. A nappalok hosszabbodásával a szervezet aktivitása is napról napra nő. A felgyorsult anyagcsere következménye, hogy szervezetünk igyekszik megszabadulni a salakanyagoktól, melyek a vérbe kerülve további panaszokhoz vezethetnek. A tél végén, kora tavasszal jelentkező meghűléses betegségek egyik legfőbb oka például a tisztulás folyamata, mivel egyrészt így tudjuk gyorsítani a salakanyag kiválasztását, másrészt viszont épp ez a folyamat az, ami csökkenti az immunrendszer működését, és kiváló táptalajt jelent a kórokozóknak.

Mit tehetünk? Első lépésként csökkentsük a szervezetbe bejutó mérgek, illetve káros hatású anyagok mennyiségét (ilyen például a só, a hús, a cukor, a fehér liszt). A nehéz, fűszeres ételek helyett részesítsük előnyben a tisztító ételeket (zöldségek, gyümölcsök). Az egyik legalkalmasabb táplálék az alma. Lehetőleg együk meg úgy, ahogy van, szőröstül-bőröstül, azaz héjával, magjával, magházával. A tisztulás egyik igen hatékony, de körültekintéssel végzendő módja a léböjtkúra (1–3 napos). Ha kevesebbet eszünk, csökkentjük az emésztésre fordítandó energiát, így fokozhatjuk a szervezet tisztulásának hatékonyságát, és csökkenthetjük a fáradtságot is. Nagyon fontos a felszabaduló méreganyagok eltávolítása. Ha semmi mást nem teszünk, csak megiszunk napi 2–2,5 liter folyadékot, már ettől is jelentős javulásra számíthatunk. A vitaminok és ásványi sók pótlása is javasolt a tisztulási folyamat felgyorsítására.

A reggeli órákban, friss levegőn (ha máshogy nem, például nyitott ablaknál) elvégzett 2-3 perces légzőgyakorlatok meghatározhatják napunk jelentős részének energiaszintjét. Aki nem kíméli magát, annak ajánlott a reggeli hideg zuhany, esetleg a hideg-meleg vizes váltózuhanyozás. Mindenkinek tavaszi frissességet kívánok!

 

MIT TEHETÜNK LELKI EGÉSZSÉGÜNKÉRT?

 

„Legyünk vidámabbak! Talán idejétmúltnak tűnhet ez a buzdítás ebben a világban, amely megannyi komoly bajtól szenved. Azt mondják, hogy a gondok ellen semmit nem ér a vidámság. Ebben nem vagyok biztos, abban viszont igen, hogy szomorúsággal, szenvedő arccal, rosszkedvvel semmit sem oldunk meg.”

„Minden ember életében vannak olyan pillanatok, napok, sőt hetek és hónapok is, amikor megtörtnek érzi magát, és saját korábbi önmagához képest levertnek, gyengének, pesszimistának, kimerültnek tűnik mindenre, ami nem a hétköznapi gépies cselekvés.

Az első tanácsom az, hogy fogadd el ezt a helyzetet, vagyis a jól ismert »ciklusok törvényének« egyik természetes kifejeződését. Csitítsd el testedet és lelkedet, és kezdd figyelni, mikor érkezik a fellendítő energiaáram. Addig pedig ne ess kétségbe, és még kevésbé oszd meg a többiekkel ezt a lelkiállapotodat. Meg kell tanulnod egyedül járni, magad lenni, nem pedig környezeted tükörképe, olyan, amilyennek környezeted szeretne látni.”

„A veszélyt nem az jelenti, hogy rossz hangulatban vagyunk, hanem hogy ebben a helyzetben minden gondolatunk és minden érzelmünk erőtlenné válik, és egyre mélyebbre süllyed. El kell kerülnünk a »körkörös gondolatokat«. Könnyen felismerhetjük őket, mert újra és újra elhangzanak, mint egy végtelenített kazetta, amelynek lejátszása után a siránkozó üzenet újra elindul.”

„Ha levertnek érzed magadat, segíts magadon egy jó könyvvel, egy kellemes sétával, vagy szenteld magad valamelyik kedvenc tevékenységednek. Minél egyszerűbb és könnyedebb, annál jobb. Néha egy kis játék egy dióhéjjal, a patak csordogálásának, vagy a tűz sistergésének figyelése jobban tisztít, mint egy ősi ima.”

„Igyekezz mosolyogni akkor is, ha egyedül vagy, még a tükör előtt is. És ha fintorogni van kedved, hát tedd, csak élvezd, mint amikor gyerek voltál.”

„Kerüld az olyan helyzeteket, amikor csendben ülsz vagy fekszel, és semmit sem teszel… csak töprengsz. Képzeld el, hogy rossz gondolataidból labdát formálsz, és elhajítod. Vissza fog térni majd, de most hosszú útra küldted, és egy időre az »űrben« marad.”

„Ha nem érzed magad jól ott, ahol vagy, ne vonulj vissza gyáván, hanem lépj egyet, és jobban fogod érezni magad. Minden helyzetben a kezdeményezés a siker kulcsa ezen a világon, és akármelyik másikon is.”

„A gyengeség főleg azokat támadja meg, akiknek nincs mit csinálniuk, és energiájukat a fájdalmas és elégedett önszemlélésre pazarolják el.”

„Az energiát nem a hibák elleni harcra kell összpontosítani, hanem az erények megerősítésére.”

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„Sok bizonytalanság veszi körül a magabiztosságot: hol születik, mire támaszkodik, hogyan lehet felismerni más, hasonló jellemzők között, melyek mégsem azonosak vele? Először is, a magabiztosság az önismeretből fakad. Az »Ismerd meg önmagad« régi tanítása, amely mindig is érvényes volt, most is az alapfeltétele annak, hogy ebbe az irányba fejlődhessünk. Nem erősödhetünk meg abban, amit nem ismerünk.

Itt nem felszínes ismeretről van szó. Noha mindenki meg van győződve arról, hogy ismeri magát, a valóságban azonban nem ismer mást, csak hétköznapi magatartását, szokásos reakcióit, kinézetét, valamint azt, amit a többiek mondanak róla. Hiányzik az a másik, a mély ismeret, amely lényünk gyökeréig hatol, amely minden látszat és minden körülmény mögé lát. Ez az ismeret teszi lehetővé, hogy minden változás mögött megismerjük magunkat, felismerjük hibáinkat, és megtaláljuk még ki nem bontakoztatott erényeink fényét.”

Delia S. Guzmán az Új Akropolisz nemzetközi elnöke

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.

Kulturális Hírlevél 13. szám
2003. június

TARTALOM

• Júniusi programjaink
  
  
• Zene – a lélek gyógyszere
  
  
• Idézetek a zenéről
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

Kedves Olvasó!

Az ember már nagyon régóta tudja, hogy egy adott erőt csak egy másik azonos nagyságú erővel lehet ellensúlyozni, amelynek ellentétes irányba kell hatnia. Így a tüzet a vízzel mérsékelhetjük, a hideget a meleggel. Miért van az, hogy egyszerűen megfeledkezünk erről a nyilvánvaló igazságról, amint lelki és szellemi dimenziókban kezdünk mozogni? Ha békét akarunk, fegyverhez nyúlunk, ha csendet kérünk, kiabálunk, ha szólni akarunk az emberek lelkéhez, a legdurvább eszközökhöz folyamodunk… Ezért nem érjük el a várt eredményt, mert lehet, hogy az erő megfelelő, de nem ellenkező előjelű. Olyan ez, mintha a tüzet a tűzzel szeretnénk eloltani.

A diszharmóniát csak harmóniával oldhatjuk fel: a rútságot a szépséggel, a gonoszságot a jósággal, a tévedést az igazsággal. De mit kezdhetünk egy olyan helyzetben, ahol éppen a diszharmónia az elfogadott mérce, a mindenkire „kötelező” forma? Ahol az emberek nem keresik a megoldásokat az élet kihívásaira, hanem a legjobb esetben is csak megelégednek a helyzet bemutatásával? És ezt ráadásul őszinteségnek nevezik. Aki mégis kitartóan igyekszik, könnyen a gúny tárgyává válhat, egyfajta fellegekben járó Don Quijotévé.

Mindezek ellenére, mégis vannak emberek, akik vállalják a pozitív erők megteremtését, és az akropolisziak is közéjük tartoznak. Nem ítéljük el az igénytelen, durva művészetnek nevezett kifejezéseket, nem panaszkodunk a világ szennyezettsége láttán, hanem egyszerűen előidézzük a harmóniát tetteinkkel, bármennyire korlátozottak is az eszközeink. Ez az aktív és pozitív viszonyulás jellemzi minden tevékenységünket: a filozófiai életmódot tanító előadásainkat és kurzusainkat, az egyéni felelősséget erősítő természetvédelmi és segélyakciókat, gyerekprogramjainkat és pályázatainkat, könyvkiadási és egyéb megmutatkozásainkat.

Minden, amit az ember teljes meggyőződéssel tesz, biztos visszhangra talál. És ha valamivel nincs megelégedve, meg kell mutatnia az ellenkezőjét. A példa a legjobb tanítási eszköz.

 

 

 

JÚNIUSI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
Helyszín: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)

június 13. péntek, 19.00

A JAPÁN NÓ-SZÍNHÁZ A japán színészmesterség Mi van a maszk mögött? Mélység a szórakoztatásban Előadó: Knuth Barbara, Kovács Balázs

SZEGED

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft, diákoknak: 200 Ft
Helyszínek: az Új Akropolisz Központja, 6721 Berzsenyi u. 3.
Alsóvárosi Kultúrház, 6725 Rákóczi u. 1.

június 5. csütörtök, 18.00	ZENE – A LÉLEK GYÓGYSZERE 1,5 óra előadás, 1,5 óra gyakorlat zenei példákkal A zene jótékony és káros hatásai Tetszik, vagy nem tetszik – ez itt a kérdés? Tanuljunk meg zenét hallgatni Előadók: Rusznák Laura, Sztanek Péter
június 19. csütörtök, 19.00	AZTÉKOK Teszkatlipoka és Tollaskígyó: a harcos misztériumai Chichén Itzá – beavatási központ az őserdőben Labdajáték életre-halálra Előadó: Papp Tibor

ZENE – A LÉLEK GYÓGYSZERE

Hogyan hat ránk a zene? Milyen jótékony vagy esetleg káros hatásai vannak, és tényleg gyógyíthatja-e a lelket? Hogyan lehet megtanulni zenét hallgatni? Erről hallhattunk április 11-én és 12-én Budapesten a „Zene – a lélek gyógyszere” című előadáson és szemináriumon.

Az, hogy a zene befolyásolja a lélek állapotát, korántsem újkeletű felfedezés. Az ókor bölcsei nagyon jól ismerték a különböző zenék lélekre gyakorolt hatásait. Ezek vizsgálatát Püthagorasztól, az i. e. VI. század kiemelkedő filozófusától kezdtük, akit kortársai a lélek orvosának is neveztek. Feljegyezték róla, hogy a maga szerkesztette dallamokkal képes volt lecsillapítani a szenvedélyektől elvakított embereket, és visszavezetni a lelki egyensúly egészséges állapotába. Ismerte jól az emberi pszichét, és ezért bármelyik szélsőséggel tudott bánni, ezen keresztül is tanítva az embereket. Platón is kiemelte a zene jelentőségét a nevelésben. Azt a muzsikát tartotta jónak, amely képes erényeket ébreszteni hallgatójában és művelőjében egyaránt. Vagyis emeli, nemesíti, harmonizálja a lelket. Ezért is javasolta, hogy a gyerekek már születésüktől fogva a széppel, az erkölcsössel kerüljenek kapcsolatba, mert a lélek természete szerint ahhoz válik hasonlóvá, ami körülveszi.

Az előadásból megtudtuk, hogy egészen a 18-19. századig a zeneszerzőnek és a közönségnek is magától értetődő volt, hogy a muzsika a klasszikus zeneelmélet szabályain, a természetes harmóniákon alapul. Valahol a romantika korszakában kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy fokozatosan eltértek ettől a hagyománytól, és a művész akaratát, egyéni önkifejezését helyezték a természetes törvények elé: így lett egyre szélsőségesebb és hangosabb a zene. A folyamat aztán a huszadik században odáig vezetett, hogy sok zenéből már a harmónia is eltűnt, és a disszonancia vette át az uralmat.

Holott a zene épp akkor tölti be hivatását, ha csiszolja a lelket, ha tanítani tud a szépségre. A jó zene, azaz a harmóniákon nyugvó, a finom árnyalatokat is kifejezni tudó, energiát sugárzó muzsika segít, hogy a gondolatok, érzelmek és tettek harmóniába rendeződjenek, vagyis hogy az emberi jellem maga is olyanná váljon, mint egy tökéletesen hangolt hangszer, amelynek zenéje így a jóság, a magasztos érzelmek és gondolatok, illetve a nemes tettek lesznek…

A zene hatásairól szóló ókori tanításokat a huszadik századi műszeres kutatások eredményei szinte egy az egyben alátámasztják élettani, lelki és mentális szinten egyaránt. Egyre inkább világossá válik, hogy a zene gyakorlati módon is segíthet az embernek, aki valóban szinte gyógyszerként „használhatja”. Ezért fontos, hogy az ember milyen lelki állapotban milyen zenét hallgat. A zene a pulzusszámtól a vérnyomáson át a különböző hormonok szintjéig mindenre hat. Ezek, és sok egyéb vizsgálati szempont alapján, a legjótékonyabb hatása kimutathatóan a klasszikus zenének van, különösen a barokk és klasszikus szerzők műveinek. A vizsgálatok tanúsága szerint Mozart, Vivaldi vagy Händel remekművei szinte minden „próbát kiállnak”, áldásos hatásuk majd minden körülmény között igazolható. Ezért, aki biztosra akar menni, válassza őket, s minél inkább ráhangolódik a szépre, annál szebbé válik maga is, idővel pedig egyre jobban fogja érezni, mi tesz jót ténylegesen a lelkének. De ehhez – zenei nyelven szólva – gyakorlásra van szükség, azaz a komolyzene hallgatását is tanulni kell.

Különböző lelkiállapotainkban különböző zenékkel segíthetünk magunkon. Például aki levert, lelkesítő zenével „hangolhatja fel” magát (amelyre kiválóan alkalmasak Mozart, illetve Vivaldi concertóinak vagy egyházi műveinek gyors tételei), aki viszont túlságosan szertelen, és energiái nincsenek mederbe terelve, inkább megnyugtató muzsikához forduljon (mint a barokk csembalózene, vagy a klasszikus darabok lassú tételei, különösen a pulzusszámhoz közeli tempójelzésűek). A jó zene – az érzelmeken túl – pozitívan befolyásolja a megértési és koncentrációs képességet is, kimutathatóan hat az agyhullámokra, és erősíti az immunrendszert, valamint képes kiszűrni, elcsitítani a káros környezeti hatásokat, zajokat.

Ahogy a fül tanulja a zenét, vele együtt lassan a lélek is tanul, s idővel azt a zenét fogja tudni választani, amelyikre valóban szüksége van. Az előadás után talán többet megérthettünk a zene lényegéből, amit Händel így fogalmazott meg: „Sajnálnám, ha csak szórakoztattam volna az embereket a zenémmel – én jobbítani akartam őket.”

A pénteki előadás után mintegy huszonöten gondolták úgy, hogy együtt tanulmányozzák a zene különböző hatásait a szombati szemináriumon. A nap folyamán az aktív közreműködést igénylő feladatok és kísérletek segítségével közelebb kerülhettünk a zene, s önmagunk megismeréséhez is.

Az előadás tematikáját követve, elsőként a filmzene sajátosságai kerültek terítékre, jellegzetes példák segítségével. Kezdetben eredeti formájukban, majd izgalmas rejtvényként a kép nélkül megszólaló zenék alapján lehetett kísérletet tenni a kérdéses jelenetek és az elérni kívánt hatások azonosítására. Hasonlóan tanulságos volt ilyen módon elemezni a reklámok és a híradók zenéinek hatáskeltő eszközeit. Ehhez megfelelő alapot nyújtottak a közösen megismert szempontok: könnyen felismerhető volt a zeneileg túlzott hatások szándékos alkalmazása, ugyanígy a hangszerek, hangszercsoportok használata, valamint a dallamok, ritmusok, tempók tudatos szerkesztettsége. Mindezek a példák rámutattak arra, hogy ez a fajta „alkalmazott zene” kevésbé nevezhető művészetnek, sokkal inkább pontosan megtervezett zenei terméknek.

A délelőtt második részében egy különleges gyakorlat következett: Liszt Ferenc Mazeppa című szimfonikus költeménye csendült fel, és a „vájt fülű” csoportoknak ki kellett találniuk a zene által lefestett történetet. A fantáziadús és részletes beszámolók összecsengése azt mutatta, hogy mindez nagyon jól sikerült. Ezt követően a klasszikus zene alaprepertoárjának néhány mesterművével ismerkedtünk meg, Bach Brandenburgi versenyeitől Vivaldi Gloriáján, Händel szvitjein, Beethoven szimfóniáján át egészen Mozart és Haydn concertóiig, sőt…

A különböző hangulatú részletek alaposabb megfigyelésével új szempontok alapján, „új füllel” hallgathattuk a műveket, s így árnyaltabb képet kaphattunk a hatások sokféleségéről. Befejezésként – zenei szemléltetéssel egybekötve – szó esett még a hangok és hangközök érzelmi hatásairól, zenében betöltött szerepükről. A szeminárium végére kicsit jobban megismerhettük a zene különböző szinteken ható erejét.

Az új tapasztalatokkal felvértezve talán könnyebb lesz tudatosabban fordulni a művészet felé, hogy az ember lelkében a tisztító és rendteremtő Harmónia kaphasson teret. Ahogy a nap záróakkordjaként felhangzó közös éneklés harmonikus hangjai is tették…

 

IDÉZETEK A ZENÉRŐL

(Az idézetek a Gondolatok a zenéről [szerkesztette: Helen Exley] című könyvből, valamint Delia S. Guzmán: Mája játékai című művéből valók.)

Az elmúlt nyolcvan évben minden egyes napot ugyanúgy kezdtem. Nem afféle gépies rutin ez, hanem valami, ami nélkülözhetetlenül fontos mindennapi életemhez. Leülök a zongorához, és lejátszom Bach két prelúdium és fúgáját. Nem is gondolok rá, hogy másként is tehetnék. Ez afféle mindennapi áldás a házra. De számomra egyebet is jelent. Ezáltal fedezem fel újra a világot, melynek örömmel vagyok részese. Ilyenkor újra felismerem az élet csodáját, és eltölt az ámulat, hogy milyen hihetetlenül nagyszerű dolog embernek lenni.

Pablo Casals

Ha újra megélhetném az életemet, ügyelnék rá, hogy legalább hetente egyszer elolvassak néhány verset és hallgassak egy kis zenét; így talán szellemem mostanra hanyatlásnak indult része is tevékeny maradhatott volna. Az ízlés elhanyagolásáért boldogságunkkal kell fizetnünk, és valószínűleg éppoly káros az intellektusunkra, mint az erkölcsünkre, ha megtagadjuk természetünk érzelmi vonásait.

Charles Darwin

Ha fiatalok akarunk maradni, mindennap olvassunk el egy költeményt, hallgassunk egy kis zenét, nézzünk meg egy szép festményt, és – amennyiben lehetséges – tegyünk valami jót. Az ember legfőbb érdeme éppen az, hogy amennyiben teheti, felülkerekedik a külső körülményeken, és minél kisebb befolyást enged nekik.

Johann Wolfgang von Goethe

Monteverdi Ünnepi vecsernyéjét hallgatni egy nyári estén olyan, mint hirtelen rádöbbenni, hogy rossz századba születtünk.

Pam Brown

Senki sem tudja, mi valójában a zene. Előadjuk, hallgatjuk, komponáljuk és beszélünk róla, de valóságos lényét éppoly kevéssé ismerjük, mint közeli rokonáét, az elektromosságét.

Tudjuk, hogy segít elvonatkoztatni, hogy a segítségével önmagunk felé fordulhatunk és megtisztulhatunk; tudjuk, hogy a meditáció oly magasságaiba repíti az emberi szellemet, ahol a kreativitás szabadon szárnyalhat; tudjuk, hogy enyhíti fájdalmainkat, oldja szorongásunkat, eloszlatja félelmeinket, felpezsdíti kedélyünket, felkorbácsolja bátorságunkat, tiszta és merész gondolatokra buzdít, megcélozza az akaratot, finomítja az ízlést, felderíti a szívet, ösztökéli az intellektust, és még sok egyéb értékes, csodálatos dologra képes. És mégis, hiába tudjuk és cselekedjük ezt, nem ismerjük a zene mibenlétét. Talán az egyetlen lehetséges válasz az, hogy a zene maga a teremtés.

Lucien Price

Hallani Mozart muzsikáját olyan, mintha valami jó cselekedetet vinne végbe az ember. Nehéz pontosan meghatározni, hogy miben is rejlik ez a jó befolyás, de jótékonyságában nem kételkedhetünk – minél inkább korosodom és minél jobban megismerem őt, annál inkább szeretem magát a zenét.

Pjotr Iljics Csajkovszkij

Ahogy Bachot hallgatom, a zene újra értelmezi a tavak vizének ritmusát. A szürkület és a szitakötők fátylán túl a muzsika letelepedik a szemeimre, míg meg nem hallom a láp lélegzetét, elsüllyedt sziklákat és árnyékos fenyőket. És amit hallok, életre is kel: érintetlen a nyári éj szentsége.

Douglas Dunn

Egy Mozart-mise még egy ateistát is félig hívővé tesz.

Jesse O’Neill

A zene az emberiség egészének a hangja, bármely helyen és időben. A zene jelenlétében mind egyek vagyunk.

Charlotte Gray

…és az a Mozart-szimfónia utat talált a szívemhez. Kimerültségem és a hőség fölém kerekedett, mégis korábban sosem tapasztalt dolog történt velem: az az utolsó darab nemcsak hogy minden tekintetben magával ragadott, de mintha a fáradtságom is nyom nélkül elenyészett volna, míg hallgattam. Az a tökéletesség, az a teljesség, azok a finom árnyalatok, az a mélységes lemondás megindít mindenkit, kinek van szíve és némi ízlése.

Eugéne Delacroix

Talán a zene az, ami beteljesíti a legmagasztosabb küldetést: összeköti a nemzeteket, fajokat és államokat, amelyek sok szempontból idegenek egymás számára – egyesíti a különállókat és megbékíti az ellenségeket.

Dr. Max Bendiner

A zene ereje képes a vadállat megszelídítésére. Képes meglágyítani a sziklákat és meghajlítani a göcsörtös vén tölgyet.

William Congreve

Van valami végtelenül csodálatos a zenében. Nem úgy hat gondolatainkra, ahogyan a szavak teszik; egyenesen a szívünket és szellemünket szólítja meg, lelkünk legbenső magját és gyökerét. A zene megnyugtató és egyszerre felkavaró; nemes érzeteket ébreszt; könnyekké olvaszt bennünket, nem is értjük, miképp: magában álló nyelvezet, a maga módján éppoly tökéletes, mint a szavak, a beszéd, és éppoly fenséges, éppoly áldott…

Charles Kingsley

A zene plátói igazságot közvetít – ideális folyót a szennyezett valóság helyett, szerelmet, ahogyan megálmodjuk, s nem ahogyan megtapasztaljuk; nemes gyászt és fennköltséget mindennapi szomorúságunk helyébe. Szükségünk van rá a túlélésünkhöz és a józan értelmünk megőrzéséhez.

Pam Brown

Az archetípusok világában ideális Szépség lakozik, amelyet nagyon nehezen tudunk szavakba önteni, mivel mindig elillan gyenge kifejezőkészségünk elől. Mégis képesek vagyunk valamennyit felfogni ebből az eszményi szépségből, és ezt a keveset igyekszünk megnyilvánítani az anyagban. Az ideális szépségnek ezt az anyagi kifejezését művészetnek nevezzük.

Delia S. Guzmán

Ahhoz, hogy legyen művészet, két tényezőre van szükségünk: a magasztos szépségre, valamint az anyagra, amelyben megnyilvánulhat. A művészet törvényei azonban nem az anyagból származnak, hanem onnan, ahol a szépség honol: az Ideák világából, hiszen az anyag a művészi ihletettségnek csupán a korlátait képes megmutatni.

Delia S. Guzmán

Lehet valaki művész nagy emberi hibái ellenére is, de sohasem annak köszönhetően.

Jorge A. Livraga

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

A boldogságért tenni kell…

„Az »ismerd meg önmagad« régi tanácsa nem idejétmúlt. Aligha tudnánk jól elvégezni egy munkát, ha nem tudnánk, kik vagyunk, milyen képességekkel és milyen lehetőségekkel rendelkezünk. Ha pedig megismertük, meg kell erősítenünk őket magunkban, hogy önmagunk és mások számára is hasznos tevékenységet végezhessünk.

Végezzük jól minden vállalt munkánkat, nemcsak a lehetséges jutalom miatt, hanem a saját eredményességünk szülte elégedettségért is. Elégedjünk meg azzal, amit kapunk, de saját teljesítményünket emeljük egyre magasabb szintre.

Ne engedjük, hogy a gondok megtörjenek, bármennyire nehéznek is tűnjenek. Inkább erősítsük képzelőerőnket a megoldások keresésében. Intelligenciánk és akaratunk próbájaként fogjuk fel a nehézségeket. A legrosszabb esetben alakítsuk át a bukásokat új kezdési lehetőségekké.

Tanuljuk meg kihasználni a lehetőségeket. Az élet tele van lehetőségekkel, de ha csukott szemmel járunk, nem látjuk meg őket. Ha bezárkózunk ellentmondásainkba, és állandóan rajtuk rágódunk, elveszítjük erőnket, és nem kerülünk ki ebből az ördögi körből, mert visszautasítjuk a labirintus ezernyi kivezető útját.

Szeressük az embereket, mert ez a legjobb módja annak, hogy megértsük őket. Vidáman és nemeslelkűen segítsünk másokon, mert ez a legjobb módja annak, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.

Naponta jobbítsunk mindenen, amit csinálunk. Tegyünk jobbá – csüggedés nélkül – mindent, ami körbevesz bennünket. Teremtsünk szépséget mindenütt, teremtsünk fényt mindenhol, ahol vagyunk – kívül és belül egyaránt.”

Ha így teszünk, a legjobb úton haladunk afelé, hogy elérjük a boldogságot.

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.

Kulturális Hírlevél 14. szám
2003. július–augusztus

TARTALOM

• Nyár – a lélek lehetősége
  
• Nyári programjaink
  
• Johann Wolfgang Goethe gondolatai a halhatatlanságról és a reinkarnációról
  
• Idézetek Goethétől
  
• A filozófia mint életforma
  
• Információk

NYÁR – A LÉLEK LEHETŐSÉGE

Már beléptünk a nyár kapuján. Újra átéljük a természet egyik ismétlődő fázisát, bár talán pontosabb, ha azt mondjuk, hogy alávetjük magunkat neki. De e helyett a passzivitás helyett érdemesebb lenne, ha kicsit jobban tudatosítanánk életünk valamennyi pillanatát, és nem csupán kihúznánk naptárunkban a szinte észrevétlenül múló napokat.

A nyár különleges időszak, azonban mára nagyrészt elveszítette jelentésének mélységét a versek, a bevett szokások, a hétköznapi gondolkodásmód és a reklámok hatására.

Az emberek a nyarat többnyire „pihenésre” szánják, csakhogy a mostani szünidők elsősorban nem a pihenésről szólnak. Úgy tűnik, hogy az emberek a lelküket akarják pihentetni, testüket viszont, amennyire csak lehetséges, cselekvésre akarják bírni, mégpedig olyanra, amilyenre hajlamaik és ösztöneik vezetik őket. Az újságok, a filmek, az utcai plakátok a nyárhoz a fürdőruha-kavalkádot, a különleges, izgató italokat, a pszichedelikus zenét, a szélben lobogó hajat, valamint az általános lazaságot és komolytalanságot társítják.

Egy fokkal finomabb szinteken a nyarat a „megérdemelt pihenés” és a „bőség” időszakának tekintik. Az érett gyümölcs példázza az érett és komoly embert, aki az év többi részében végzett fáradságos munkáját piheni ki.

Most pedig mi, az események és divatok szele sodorta kicsiny porszemek, tegyük fel a kérdést: az évszakok csupán a véletlen folytán követik egymást, vagy találhatunk valami mélyebb összefüggést is ebben, esetleg a természet igazi nyelvét?

Természetesen ez utóbbit tartjuk igaznak. Ha az egész természet élő, ha mi, akik részei vagyunk ennek a természetnek, alá vagyunk vetve az élet és a halál, a betegség és az egészség, a fiatalság és az öregség körforgásának, akkor miért utasítsuk el a gondolatot, hogy a nyár, az ősz, a tél és a tavasz a természet életének megnyilvánulásai?

A nyár az érettséget, az élet kiteljesedését jelenti, és bennünket is arra buzdít, hogy ugyanígy érezzünk. Ez az analógiák játékából fakad, amelytől nagyon nehéz függetleníteni magunkat. Nem arról van szó, hogy kerüljünk ki a természet hatása alól. Ellenkezőleg, érezzük magunkat érettnek, teljesnek, telítődjünk napsugarakkal, vagyis energiával, és intelligensen használjuk ki a nyár adta lehetőségeket. Nemcsak a testnek kell pihennie, nemcsak a testnek kell éreznie ezt a teljességet, a belső embernek is engednünk kell, hogy nyara teljes legyen, és hogy szabaddá váljon a mindig jelen lévő gondoktól.

A pihenés nem a zenén, az italokon, a legújabb divaton, a tenger vagy a hegyek közelségén múlik (noha ezek a tényezők is segíthetnek). Az ember számára a pihenést tevékenységeinek váltogatása hozza. Ha elfáradtunk a hosszú hónapokon át végzett rutinfeladatainkban, pihenjük ki őket megújult alkotóerőnk segítségével: olvassunk mást, beszéljünk másról, osszuk be máshogy a napunkat, a szokott útvonalaink helyett válasszunk újakat. Ha a mindennapok monotonsága tudatunkat hosszú hónapokon át a test igényeinek szintjén tartotta, újítsuk meg lelkünket a nyár erejével. Itt az idő, hogy újra feltegyük a régi kérdéseket: „Ki vagyok?” „Honnan jövök?” „Merre megyek?” A nyár érett letisztultságában megtalálhatjuk azokat a válaszokat, amelyeket a tél sötétjének csendje esetleg nem engedett meglátni.

Az emberre érvényes az a törvény, hogy állandóan tevékenykednie kell. Hiába álmodozunk romantikusan olyan pihenésről, amelyben semmit sem csinálunk, hiszen sohasem érhetjük el az abszolút semmittevést: ha nem jár a kezünk, akkor majd jár az elménk; ha nem gondolkodunk, akkor az érzelmeink lesznek aktívak, ezek pedig mind ugyanúgy „fárasztanak” minket.

Csak az képes pihenni, aki előtte elfáradt. Csak az hagyhatja abba a keresést, aki már megtalálta, amit keresett. Tényleg mindenki elfáradt már önmaga keresésében? Nem kellene-e ezt az időszakot arra fordítani, hogy tevékenységeink jellegét megváltoztatva elkezdjük keresni azt a nyár ígérte érettséget, amelyet az emberre vonatkoztatva EVOLÚCIÓNAK hívnak?

Delia S. Guzmán az Új Akropolisz nemzetközi elnöke

NYÁRI PROGRAMJAINK

Gyerektábor a Mátrában

(2003. július 4–9.)

A tábor mottója: „Ismerd meg önmagad, és megismered a világegyetemet.” (görög mondás)

A kisebbekkel és a nagyobbakkal játékosan ismerkedünk az önismeret, önkifejezés különböző módjaival, és a megismerést kiterjesztjük társainkra, valamint a természet csodáira is.

Néhány tevékenység a sok közül, mely a gyerekekre vár: nyelvgyötrő játékok, ritmikus versek tanulása, daltanulás, természetes anyagokból hangszerkészítés, sziklakert építése, görög minták, betűk, kőmásolatok festése, görög néptánc és ügyességi játékok…

Művészetek Völgye

Nyáron is találkozhatnak filozófiai témájú előadásainkkal a több éve megrendezésre kerülő Művészetek Völgye rendezvénysorozaton belül, Öcsön, a Tapolcától néhány kilométerre lévő festői szépségű kis faluban.

A Művészetek Völgye egy héten keresztül – július 25-től augusztus 3-ig – várja vendégeit színházi előadásokkal, koncertekkel, kézműves foglalkozással, valamint az Új Akropolisz következő előadásaival:

július 26. szombat, 11.00	Mandalák – visszatérés a teljességhez A világegyetem alaprajza: a központ és az égtájak szimbolikája A mandala jelentésszintjei: emberi, isteni, kozmikus A mandalák szerepe a tibeti hagyományban Előadó: Doba Éva
július 28. hétfő, 11.00	A Gyűrűk Ura Egy gyűrű mind felett Tolkien álma és célja Ősi szimbolizmus modern köntösben Előadó: Kovács Balázs
július 31. csütörtök, 11.00	A matematika reneszánsza „Van királyi út!” – Az életet uraló matematikai törvényszerűségek A fraktálok és a káosz a mítoszokban Tökéletes számok, tökéletességre törekvő emberek Előadó: Apáti János
augusztus 2. szombat, 11.00	Egyiptom – Ízisz és Ozirisz mítosza Egyiptom: a misztériumok földje Hórusz és Széth: a kettősségek harca Hogyan lehet aktuális egy több ezer éves mítosz? Előadó: Kaposi István
augusztus 2. szombat, 16.00	Fehérlófia – játszószínház gyerekeknek (korhatár nélkül)

Programjaink 11.00-kor kezdődnek az öcsi polgármesteri hivatalban, Meseházunk előadását, a Fehérlófiát pedig 16.00 órai kezdettel tekinthetik meg. Az előadásokon kívül az öcsi kézművesvásárban is kedvükre válogathatnak a magyar és más ősi kultúra motívumait és szimbólumait megjelenítő, kézzel festett kisplasztikák közül.

„EZERSZER IS JÁRTAM MÁR A FÖLDÖN, ÉS MÉG EZERSZER VISSZATÉREK.”

JOHANN WOLFGANG GOETHE GONDOLATAI A HALHATATLANSÁGRÓL ÉS A REINKARNÁCIÓRÓL

Johann Wolfgang Goethét általában a Faust írójaként ismerjük, pedig kortársai elsősorban filozófus lángelmének tekintették, aki ráadásul jelentős természettudományos kutatásokat is végzett, és mindennek tetejében fontos posztokat töltött be szűkebb hazájának, a weimari nagyhercegségnek a vezetésében. Korának legnagyobb embereként tartották számon Európa-szerte, Napóleon, II. Frigyes császár, de Kossuth és Széchenyi is tisztelte géniuszát.

J. W. Goethe (1749–1832), a német felvilágosodás – nyugodtan mondhatjuk – legnagyobb alakja úgy gondolkodott, mint egy manapság nagyon intelligensnek tartott ember. Ezt első pillantásra talán feleslegesnek tűnik kihangsúlyozni, de vegyük figyelembe, hogy az utóbbi háromszáz év alatt jelentősen megváltozott az emberek gondolkodása, Goethe azonban mégis korszerű maradt! Nagysága így nem egyszerűen abban állt, hogy különleges képességekkel született zseni volt, hanem sokkal inkább abban, hogy megvolt az a képessége, amellyel meg tudta különböztetni mind saját korával, mind az előzőekkel kapcsolatban az értékeset az értéktelentől, és arról gondolkodott, azon munkálkodott, ami idő felett álló, örök érvényű.

Ő maga, noha tudatában volt zsenialitásának, mégsem elégedett meg ezzel. Így írta: „Az első és utolsó követelmény a lángelmével szemben, hogy szeresse az igazságot.”(M) Az igazságot pedig csak az szeretheti, aki elszántan keresi. „A fő az, hogy az embernek lelke legyen, amely szereti az igazat, és befogadja, ahol csak rátalál.”(E) Ebből a szemszögből vizsgálva nem csodálkozhatunk azon, hogy Goethe nem törekedett arra, hogy addig soha el nem hangzott, újszerű gondolatai legyenek, és nem is tartotta nagyra a mindenáron az eredetiségre való törekvést, amelyet kortársainál gyakran megfigyelt.

Életpályáját szemlélve előtűnnek tudásának különböző rétegei. Az első az az életbölcsesség, amelyet egy olyan ember tudhat magáénak, aki magas kort ért meg, és állandóan azt tartotta szem előtt, hogy miként szabadulhatna meg hibáitól, és miként honosíthatna meg magában minél több erényt. Goethe a weimari nagyhercegségben, Károly Ágost szolgálatában, hosszú időn keresztül sokféle magas hivatalt is ellátott. Volt, amikor a bányák felügyelőjeként, volt, amikor államminiszterként szolgálta nagyhercegét, és ez a gazdag tapasztalat lehetővé tette, hogy az élet gyakorlati oldalát is kellő rálátással szemlélhesse.

A második réteg a természet megismeréséből származó mély tudás. Ehhez egyrészt kivételes művészi érzéke segítette, másrészt természettudományos kutatásai. Ezt írta tanítványának és titkárának, Eckermannak: „A természet nem ismer tréfát, a természet mindig igaz, mindig komoly, mindig szigorú, mindig igaza van, és a hibákat és tévedéseket mindig az ember követi el. A felkészületlenséget megveti, és csak a felkészültségnek, az igaznak és tisztának adja meg magát, és tárja föl titkait. Az értelem nem ér föl hozzá, az embernek fel kell tudnia emelkedni a legmagasabb rendű ész szintjére, hogy kapcsolatba kerüljön az istenséggel, amely ősjelenségek, fizikaiak és erkölcsiek útján nyilatkozik meg; ő maga mögöttük rejtőzik, és amazok belőle fakadnak.” (E)

Goethe hű társra talált a klasszikus ókor, és főként Görögország gondolkodóiban, íróiban, akikről azt tartotta, hogy közelebb álltak mind a természet, mind az ember lényegéhez. Azt tartotta, hogy az antik gondolkodók semmit sem találtak ki, egyszerűen csak tanultak a természetről, a világról, azaz a makrokozmoszról, és benne önmagukról, a világot tükröző mikrokozmoszról. A művészetekkel kapcsolatban így írt erről: „Az igazán nagy tehetségű ember amúgy is érezni fogja magában az évszázadok óta fennmaradt gondolatok iránti igényt, és éppen a nagy elődökkel való kapcsolatnak ez az igénye jelzi a magasabb rendű adottságot. Tanulmányozzuk Moliere-t, tanulmányozzuk Shakespeare-t, ám mindenekelőtt a régi görögöket és mindig csak a görögöket.” (E)

Ebből az általa talált kincsből ered tudásának harmadik rétege: az ősi bölcsességből származó tanítás alapelveinek ismerete, másként Goethe természetfilozófiája. Ez a filozófia az ókoriaknak és neki is ugyanazt mondta: minden ciklikus, semmi sem pusztul el véglegesen, mint ahogy egyetlen élő sem a semmiből születik. És az ember célja, hogy életében megtalálja ezt a ciklikusságot: „Legboldogabb az az ember, ki életének végét a kezdetével kapcsolatba tudja hozni.” (M) Goethe úgy tartotta, hogy ahogyan az emberi lét egy életen belül is ciklikusságot, és így folytonosságot mutat, ennek a törvénynek nagyobb léptékekben is érvényesnek kell lennie, ezért úgy tartotta, hogy a lélek halhatatlan. „…Szilárd meggyőződésem, hogy szellemünk elpusztíthatatlan természetű lény, öröktől fogva örök időkig él és hat. A Naphoz hasonló, amely csak a mi földi szemünkben látszik lemenni, de valójában soha nem megy le, hanem szüntelenül világít.” (E)

De nemcsak hogy örök a létünk, hanem újra és újra megtestesülünk itt a földön. Ezt fejezi ki Szellemek éneke a vizek fölött című versében is:

Az emberi lélek
tükre a víz:
mennyből jön alá,
mennybe megy föl,
s lekényszerül
megint a földre,
örök utas.
(…)

Goethe szerint azonban az ember nem valamiféle gépies körforgás részese. Mivel a világot egy mindenek felett álló intelligencia teremtette, és ez az intelligencia nyilvánul meg minden részletében, ezért egyetlen folyamat sem véletlen, értelem nélkül való. Egy másik helyen ezt írja: „Bizonyos vagyok benne, hogy ezerszer is jártam már a Földön, és még ezerszer visszatérek. Az ember a természet és Isten dialógusa. Más égitesteken ez a dialógus nyilván más szinten folyik. Ami belőlünk még hiányzik, az az önismeret. Ha az megvan, a többi magától is megvalósul.” Szerinte az ember feladata a földön az, hogy összekapcsolja az eget a földdel, azaz az isteni törvényeket saját természetével és a körülötte lévő természettel. És mivel az isteni erő áramlásához, megnyilvánulásához az ember munkálkodása is szükséges, ezért nem büntetésből, hanem szolgálatból születik le a földre újra és újra, egészen addig, míg a természet terve teljesen meg nem valósul. Az ember kicsi előmozdítója a világegyetem működésének, de akármilyen kicsi, nem hiányozhat az egészből.

Erről a feladatról ír a Faust-ban:

Az életárban, tettek viharán
lényem fel- s lejár,
ide-oda száll.
Születés, halál,
apály s dagály:
cserélve érlelt
örökös élet!
És zúg a szövőszék, az idő, s azon én
így dolgozom Isten eleven köpenyén.

A halál pillanatában „a lélek elhagyja az irányító központi erőt, de csak azért, hogy újabb kapcsolatokat létesítsen, hiszen természeténél fogva halhatatlan”. (L) Sajátos módon fogalmazza meg Goethe azt a természeti szükségszerűséget, hogy ha az emberben lévő örök rész képes folyamatosan megnyilvánulni a világban, akkor a mulandó rész nem korlátozhatja aktivitását, mert mindig az öröknek van alárendelve a mulandó, és sohasem fordítva: „Fennmaradásunkba vetett hitem a tevékenység fogalmából fakad; ha ugyanis fáradhatatlanul munkálkodom halálomig, akkor a természet köteles számomra másik létformáról gondoskodni, mihelyt szellemem nem képes tovább megférni a jelenlegiben.” (E)

Viszont ebből következik, hogy ha az ember nem ébreszti fel magában a szellemet, akkor valójában már életében is halott, és halála után sem ébred fel. Ahhoz tehát, hogy elérjük a halhatatlanságot, akár konkrétan, akár képletesen, tudatunkat fel kell emelni halhatatlan részünkhöz. Az ember úgy töltheti be feladatát, ha egyrészt a természet jótékony segítője lesz, és gondját viseli szűkebb és tágabb környezetének, másrészt pedig akkor, ha állandóan tökéletesíti saját természetét. „Az embernek legmagasabb helyzetében tulajdonképpen az a rendeltetése, hogy természetén uralkodjék, s hogy magát és övéit felszabadítsa a kényszerűség önkénye alól.” (M)

Bár Goethe zsenialitását és gondolatait sokan tisztelték, a történelem kereke mégsem az ő szemlélete irányába fordult. Az örök értékek keresése helyett az anyagelvűség lett az uralkodó, és ennek a negatív változásnak a jeleit már ő is látta kortársainak gondolataiban. Azóta sokat változott a világ, és egyre többen látják be, hogy ezeket az értékeket újra fel kell kutatni és meg kell valósítani életünkben. Az ilyen keresők számára lehet kiemelkedő példa Goethének, ennek a – Kosztolányi szavaival – „dicső olimposzi szörnyetegnek” az élete és gondolatvilága.

Sztanek Péter

Az idézetek forrásai:

(M): Goethe maximái és aforizmái (Budapest, 1992.)

(E): Goethe beszélgetései Eckermannal (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1973.)

(L): Goethe levelei (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1973.)

IDÉZETEK GOETHÉTŐL

„Vannak kiváló emberek, akik semmit sem tudnak rögtönözve, hevenyészve megcsinálni, hanem természetük azt követeli, hogy nyugodtan és mélyen átgondolják mindenkori témájukat. Az ilyen tehetségek sokszor türelmetlenséget ébresztenek bennünk, mivel ritkán kapni meg tőlük, amit éppen szeretnénk; mindamellett ezen az úton születnek az igazán nagy dolgok.”

„Tragédiától a bohózatig minden műfajnak helyt adtam; de valamirevalónak kellett lennie a darabnak, hogy pártfogásomra találjon. Nagyszabásúnak és jelesnek kellett lennie, derűsnek és kecsesnek, mindenekelőtt pedig egészségesnek és magvasnak. Egyszer s mindenkorra kirekesztettem mindent, ami beteges, gyönge, siránkozó és érzelgős, valamint ami rémületet vagy borzalmat kelt vagy sérti az erkölcsöket; attól tartottam, hogy az ilyesmi megrontaná a színészeket és a közönséget.”

„Sokat el lehet érni szigorral, még többet szeretettel, a legtöbbet azonban belátással és pártatlan igazságossággal, amely nincs tekintettel egyes személyekre.”

„Örülök minden jobbításnak, amely mintegy kilátásba helyezi a jövőt. De mint mondottam, szívből ellenzek mindent, ami erőszakos, ugrásszerű, mert nem a természet rendje szerint való.”

„Minden hanyatló vagy felbomlóban levő korszak szubjektív, viszont minden haladó korszaknak objektív az iránya. Egész jelenkorunk hanyatló korszak, mivel szubjektív irányú. Ezt nemcsak a költészetben tapasztalhatja, hanem a festészetben is és még sok mindenben. Ugyanakkor minden életrevaló törekvés a bensőről a külvilág felé fordítja figyelmét, amint azt mindazokból a nagy korszakokból megítélheti, amelyek valóban a törekvés és a haladás jegyében álltak, és objektív természetűek voltak.”

„…fölöttébb érdekes, milyen tanításokkal kezdik a mohamedánok a nevelést. Vallásos alapvetésként először abban a meggyőződésben erősítik meg ifjúságukat, hogy csak az történhet az emberrel, amit egy mindent irányító istenség eleve elrendelt számára; és ezzel egész életükre fel vannak fegyverezve, ebben megnyugszanak, és alig érzik szükségét egyébnek.”

„Nevetnem kell az esztétákon, akik megpróbálják absztrakt szavak segítségével kínos-keservesen egy fogalomba sajtolni azt a kimondhatatlan valamit, amire a »szép« kifejezést szoktuk alkalmazni. A szép ősjelenség, ami önmagában sohasem jelenik meg ugyan, de visszfénye a teremtő szellem ezer különféle megnyilvánulásában láthatóvá válik, és annyiféle alakot ölt, mint maga a természet.”

„Mind úgy írnak a poéták, mintha ők betegek, a világ meg teljes egészében kórház volna. Mindannyian a szenvedésekről, a földi nyomorúságról és a túlvilág örömeiről beszélnek, és nem elég, hogy elégedetlenek mind, még nagyobb elégedetlenségbe hajszolja egyikük a másikat. Ez közönséges visszaélés a költészettel, amely végtére is azért adatott nekünk, hogy kiegyenlítsük az élet kis viszályait, s kibékítsük az embert a világgal és helyzetével. A mai nemzedék azonban fél minden igazi erőtől, és csak a gyöngeségben érzi magát otthonosan és költői hangulatban.”

„Isten mindenhová kiterjeszti, és mindenbe elülteti végtelen szeretetét, és már az állatban is kifakasztja annak bimbóját, ami a nemes emberben borul tündöklő virágjába.”

„Hiszen mi más a zseni, ha nem az a teremtő erő, ami által olyan tettek születnek, amelyeknek nincs mért szégyenkezniük Isten és a természet előtt, és éppen ezért van jövőjük és ezért maradandók? Mozart összes műve ilyen jellegű; olyan teremtő erő rejlik bennük, amely nemzedékről nemzedékre tovább hat, és aligha meríthető ki, emészthető fel egyhamar.”

„Nekünk, régi európaiaknak egyébként többé-kevésbé kivétel nélkül kutya rossz sorunk van; életkörülményeink túlságosan mesterkéltek és bonyolultak, táplálkozásunkban és életmódunkban nincsen igazi természetesség, és társas érintkezésünkből hiányzik a voltaképpeni szeretet és jóakarat. Mindenki finom és udvarias, ellenben senki sem mer fesztelen és igaz lenni, úgyhogy egy természetes hajlamokkal és érzülettel megáldott tisztességes ember ugyancsak komisz helyzetben van. Sokszor azt kívánná az ember, bárcsak a déltengeri szigetek valamelyikén született volna, úgynevezett vademberként, hogy csak egyszer élvezhetné az emberi létet a maga tisztaságában, minden hamis mellékíz nélkül.”

„Kibe ne lelje örömét az ember, ha nem olyasvalakiben, aki (mikor baj éri) nem panaszkodik, hanem nyomban újból munkához lát, és mindig mindkét lábával a földön áll?”

A bibliai történetről, mikor Péter a vízen járt:
„A legszebb legendák egyike ez, melyet mindegyiknél jobban szeretek. Az a magasrendű tanítás fejeződik ki benne, hogy hittel és friss mersszel a legnehezebb vállalkozásban is győzedelmeskedik az ember, ám nyomban el van veszve, ha rátör a legcsekélyebb kétely.”

Az idézeteket J. P. Eckermann: Beszélgetések Goethével című kötetből válogattuk (Magyar Helikon, Budapest, 1973. Fordította: Györffy Miklós).

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„A szavak, az éretlenül elfogyasztott gyümölcshöz hasonlóan, nehezen emészthetők vagy mérgezők, ha túl érettek. Csak a megfelelő pillanatban elfogyasztva egészségesek.”

„Az ember azt aratja, amit elvet, és egy perccel sem előbb vagy később annál, mint ami a tervben áll.”

„Amíg az emberek nem hordozzák lelkükben a csillagok csendes harmóniáját, addig sosem lesznek képesek ehhez hasonlót alkotni.”

„Senkihez se hasonlítsd magad, mert minden létező abszolút tökéletessége egyedül az önmagához való viszonyításban rejlik.”

„Emlékezz rá, hogy az élet talányai láttán mindig a legegyszerűbb és legnyilvánvalóbb magyarázatot kell keresned; így találod meg leghamarabb a helyes megoldást.”

(Részletek Jorge A. Livraga: Ankor, a tanítvány című könyvéből)

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Elektronikus Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (subject: Elofizetes%20lemondasa) ( szerkesztőségnek).

NYÁRI NYITVA TARTÁS:

Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség), kedden és csütörtökön 18–20 óráig.

Kulturális Hírlevél 15. szám
2003. szeptember

TARTALOM

• Programok szeptembertől január végéig
  
  
• A matematika reneszánsza
  
  
• Idézetek Buddhától
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

Kedves Olvasó!

Amikor szabadságon vagyunk, vagy egyszerűen csak egy időre eltérünk megszokott életformánktól, jó lehetőséget kapunk arra, hogy mintegy távolból, friss szemmel nézzünk rá mindenre, ami életünk része. Néha magunk is meglepődünk azon, hogy pusztán ettől valamilyen gond, amelyre addig nem találtunk megoldást, hirtelen világossá és megoldhatóvá válik. Hasonló a helyzet az emberi viszonyokkal is. Ha nem is mindenkiben teljesen tudatos, de kézenfekvő, hogy a legnagyobb fájdalmakat és megpróbáltatásokat éppen egymásnak okozzuk. Ugyanígy a legnagyobb örömeink és boldogságunk okai is a többiek lesznek. A keleti filozófia nyelvén szólva, az egyén karmája, sorsa más emberek révén valósul meg. Azaz, a tanuló lélek számára a lecke embertársai közreműködésével fogalmazódik meg.

Ha ez így van, érdemes elgondolkodni azon, mit tanulhatunk viszonyainkból és a belőlük fakadó nehézségekből. A baj leggyakrabban a nézetkülönbségekből fakad, amikor mindkét fél a saját igazát hangoztatja, s így két féligazság feszül egymásnak, feloldás nélkül. Való igaz, hogy nehéz a másik ember szemével látni, hiszen ez olyan, mint egy periszkóp, amely egy másik óceánból, a másik ember tapasztalatainak, tudásának és lehetőségeinek óceánjából emelkedik ki. Való igaz, hogy nehéz megérteni a másik ember gondolatait és tetteinek indítékait. De talán éppen ez a legnagyobb kihívás.

Ha képesek lennénk egy pillanatra helyet cserélni valaki mással, és az ő szemszögéből szemlélni a világot, akkor azt is megláthatnánk, ami a mi képünkből hiányzik. Így a valóság egyik darabkája, amely nálunk van, kiegészülne egy másik emberével, és színesebbé, gazdagabbá tenné nézeteinket. Minden erőfeszítést megér egy ilyen törekvés, mert sok illúziótól képes megszabadítani az embert, és egyben türelmesebbé is változtatja.

A mindenkori filozófia ezt kéri minden embertől: ahhoz, hogy fejlődjön és segíthessen másokat fejlődési útjukon, tudnia kell azonosulni egy másik „igazsággal”, egy másik világnézettel, ki kell tudnia emelkedni a személyes én szűk látóköréből, mert így a kisebb darabokból nagyobb és teljesebb világot tud felépíteni magában. Toleránsabb, megértőbb lesz, és nem akar majd harcolni másokkal egy részigazság miatt, amikor ennél sokkal izgalmasabb a kör teljességének megpillantása az egész emberiség szemével. Így a filozófia, amely az egyént jobb és nagyobb emberré teszi, jobbá és emberibbé változtatja világunkat is.

 

 

PROGRAMOK SZEPTEMBERTŐL JANUÁR VÉGÉIG

BUDAPEST

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A meseház programjaira: 250 Ft
A kurzus díja: 1500 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)

szeptember 19. péntek, 19.00	A FILOZÓFUS GOETHE Művész, tudós, politikus, filozófus – egy sokrétű életút oldalai Goethe klasszicizmusa Beszélgetések Eckermannal: mester és tanítvány gyümölcsöző kapcsolata Előadó: Sztanek Péter Beszélgetés: szeptember 26. péntek, 19.00
szeptember 23-tól keddenként, 18.30	ÉLETRE VALÓ FILOZÓFIA Filozófiai bevezető kurzus
szeptember 27. szombat	GEA ÖKOLÓGIAI AKCIÓ
október 3. péntek, 19.00	EGYIPTOM A mágikus világkép alapjai A mítosz nyomai a nyelvben A hieroglif írás érdekességei Előadó: Deák Szilvia
október 10. péntek, 19.00	HALÁL ÉS TÚLVILÁGI ÉLET A RÓMAI BIRODALOMBAN Milyen szimbólumok jelennek meg a sírköveken? Mit gondoltak a rómaiak a halál utáni életről? Az ősök képmásai Római eszmény életről és halálról Előadó: Rusznák György Beszélgetés: október 17. péntek, 19.00
október 15-től szerdánként, 18.30	ÉLETRE VALÓ FILOZÓFIA Filozófiai bevezető kurzus
október 19. vasárnap	GEA ÖKOLÓGIAI AKCIÓ
november 7. péntek, 19.00	RENESZÁNSZ ESZMÉNYEK, RENESZÁNSZ FESTMÉNYEK Firenze, a reneszánsz fővárosa A szépség szerelmese: Botticelli Az antik mítoszok újjászületése a reneszánsz festészetben A művészet nyelvén az emberről Előadók: Jamrik Andrea, Nagy Alinda Beszélgetés: november 14. péntek, 19.00
november 21. péntek, 19.00	AZTÉKOK – a Tollaskígyó fiai Az ötödik nap teremtése Tenocstitlán rejtélyes alapítása Hogyan éltek az aztékok? Jaguár-, sas- és kígyóharcosok Előadó: Balatoni Péter Beszélgetés: november 28. péntek, 19.00
december 1–8.	RUHAGYŰJTÉSI AKCIÓ
december 5. péntek, 19.00	MITHRAS TITOKZATOS MISZTÉRIUMAI Miről árulkodnak a ránk maradt ábrázolások és feliratok? Próbák és beavatási fokozatok a Mithras-vallásban Kozmikus kulcs, állatszimbolika, iráni hatások Előadó: Benits Péter
2004. január 9. péntek, 19.00	A RÓMAI CSALÁD A házi tűzhely kultusza Klasszikus családmodell: az anya- és apaszerepek A Vesta és a Matrona – az állam és a család központja A római nevelés jellemzői Előadók: Bernát Ottília, Héjja Edit Beszélgetés: január 16. péntek, 19.00
2004. január 23. péntek, 19.00	ÉGIG ÉRŐ TEMPLOMOK Templom az emberben Genius loci: a hely szelleme Szakrális központok: Athén, Karnak, Teotihuakán Előadók: Császár Edina, Fraszt Magda Beszélgetés: január 30. péntek, 19.00

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

szeptember 27. szombat, 15.00	A FEKETE HAVAS Ez a magyar népmese a legkisebb királyfiról szól, aki megállítja az időt, hogy visszaszerezze a kialudt tüzet. Hosszú útja során rengeteg kalandba keveredik, amelyekből csavaros eszének köszönhetően győztesen kerül ki. A mesetérképen életre kelő előadást mesemondóink ízes magyarsággal adják elő. Előadásunkat 6–10 éveseknek ajánljuk. Kézművesség: jelmezkészítés és reneszánsz tánc
október 19. vasárnap, 15.00	AZ ŐSZ MESÉJE Az ősz a beérés, a betakarítás időszaka, és egyben ekkor kezdődik meg a téli hónapokra való felkészülés is. Verses, mesés, zenés előadásunkon kicsit bepillanthatunk az őszi erdő varázslatos világába, a lombok színpompájába, és közösen lessük meg a téli álomra készülődő állatokat. Előadásunkat 4–8 éveseknek ajánljuk. Kézművesség: kis terítőkre levélnyomatokat készítünk textilfestékkel
november 15. szombat, 15.00	AZ ÜRES VIRÁGCSERÉP Az árnybábokkal megjelenített mesében Liú, az igazmondó fiú történetével ismerkedhetünk meg, aki ennek a nemes tulajdonságának köszönhetően a kínai birodalom új uralkodója lesz. A mesét hangulatos kínai zene kíséri. Előadásunkat 6–10 éveseknek ajánljuk. Kézművesség: árnybáb készítése
december 13. szombat, 15.00	HOLLE ANYÓ Holle anyó birodalmában, ahol velünk is annyi csoda megtörténhet, Amálka, a rest lány, és Flóra, a szorgos lány is részt vesz Holle anyó munkájában, amiért ki-ki megkapja a maga jutalmát. Előadásunkat 4–8 éveseknek ajánljuk. Kézművesség: a tél színeit és hangulatát üvegfestéssel keltjük életre

GYŐR

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: Gyermekek Háza, 9021 Aradi vértanúk útja 23.

szeptember 15-től hétfőnként, 18.00	ÉLETRE VALÓ FILOZÓFIA Filozófiai bevezető kurzus Helyszín: Gyermekek Háza
szeptember 25. csütörtök, 18.00	HIROSIMA ÉS AZ EGÉR – tudomány és etika Epizódok a tudományos gondolkodás történetéből Eszközök fejlesztése és emberek nevelése – etikai kódexek A tudományosság régi és új kritériumai – orvoslás, pedagógia, alkímia Előadó: Apáti János Helyszín: Széchenyi István Egyetem, VIP terem
szeptember 27. szombat	GEA ÖKOLÓGIAI AKCIÓ
október 11. szombat	GEA ÖKOLÓGIAI AKCIÓ
október 14-től keddenként, 18.00	ÉLETRE VALÓ FILOZÓFIA Filozófiai bevezető kurzus Helyszín: Bartók Béla Megyei Művelődési Központ
október 30. csütörtök, 18.00	AMI A GLADIÁTORBÓL KIMARADT Marcus Aurelius – a filozófuscsászár Roma victor – a diadalmas Róma A legiók titka – erővel és erénnyel Előadó: dr. Németh István Helyszín: Széchenyi István Egyetem, VIP terem
november 5-től szerdánként, 18.00	ÉLETRE VALÓ FILOZÓFIA Filozófiai bevezető kurzus Helyszín: Bartók Béla Megyei Művelődési Központ
november 20. csütörtök, 18.00	PSZICHOLÓGIÁRÓL EMBERKEDVELŐKNEK Az emberi kapcsolatok fejlődésének lépcsőfokai Kísérletek a lélekkel – „mások” nem várt reakciói Kapcsolati „forgatókönyvek” és a képzelet ereje Előadó: Kassai Zita Helyszín: Széchenyi István Egyetem, VIP terem
december 4. csütörtök, 17.00	A TIBETI HALOTTASKÖNYV Tibeti tanácsok halandóknak és születendőknek A sors törvénye: élet és halál körforgása Csapdák és lehetőségek a megszabadulás útján Halotti szokások és szertartások Tibetben Előadó: Doba Éva Helyszín: Széchenyi István Egyetem, VIP terem
2004. január 22. csütörtök, 18.00	A RENESZÁNSZ MENEDZSER Itália fénykorának vezetési elmélete és gyakorlata Machiavelli: az uralkodás művészete Lorenzo il Magnifico – Firenze mecénása Az Urbinói Fejedelemség Előadó: Kőnig Erika Helyszín: Széchenyi István Egyetem, VIP terem

SZEGED

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszínek: az Új Akropolisz Központja, 6721 Berzsenyi u. 3.
Alsóvárosi Kultúrház, 6725 Rákóczi u. 1.

szeptember 18. csütörtök, 18.00	SZIÚK: A FEHÉR BÖLÉNY GYERMEKEI A bátorság és becsület kultusza A tisztaság látomásai Sámán: híd ég és föld között Naptánc: az áldozathozatal művészete Előadó: Papp Tibor
szeptember 20. szombat, 10.00	ERDŐTAKARÍTÁSI AKCIÓ Találkozó Szegeden, a Berzsenyi u. 3. szám előtt
szeptember 24-től szerdánként, 19.00	ÉLETRE VALÓ FILOZÓFIA Filozófiai bevezető kurzus
október 2. csütörtök, 19.00	A SZEGEDI ŐSZI KULTURÁLIS FESZTIVÁL KERETÉBEN: Weöres Sándor-est – művészeti előadás Előadó: Az Új Akropolisz színjátszó köre Az előadásra a belépés ingyenes
október 9. csütörtök, 19.00	A PÁRKAPCSOLAT TITKA – az ősi kínai bölcsesség szerint A Ji Csing tanácsai Jin és Jang, az egyensúly titka Férfi-női viszonyok és a jellem fejlődése A nemek fölött álló lélek Előadó: Mayer Márta Az előadásra a belépés ingyenes
október 11. szombat	ÁRTÉRTAKARÍTÁSI AKCIÓ Találkozó Szegeden, a Berzsenyi u. 3. szám előtt
október 13-tól hétfőnként, 19.00	ÉLETRE VALÓ FILOZÓFIA Filozófiai bevezető kurzus
november 6. csütörtök, 19.00	A KÍNAI ORVOSLÁS Ember a kozmoszban, kozmosz az emberben Szervek és ritmusok A kínai alkímia szerepe a gyógyításban Ősi prevenció: az öngyógyítás taoista gyakorlatai Előadó: dr. Németh István
november 10–23.	RUHAGYŰJTÉSI AKCIÓ
november 27. csütörtök, 19.00	ZRÍNYI MIKLÓS, A KÖLTŐ ÉS HADVEZÉR Vitéz hadnagy – hadtudomány magyarul Dicső örökség: „Fegyvert, s vitézt éneklek” Sors vagy szerencse? A filozófus harcos Előadó: Papp Tibor
december 5. péntek, 17.00	MIKULÁSMŰSOR GYEREKEKNEK Belépődíj: 150 Ft
2004. január 28. szerda, 20.00	JONATHAN LIVINGSTON, A SIRÁLY művészeti előadás Az előadás helyszíne: Alsóvárosi Kultúrház Előadó: Az Új Akropolisz színjátszó köre

A MATEMATIKA RENESZÁNSZA

Ezzel a címmel tartott előadást július 31-én Apáti János a költői szépségű Öcs faluban, a Művészetek Völgye rendezvényen belül. Az élvezetes és elgondolkodtató előadás a matematika terén is végbement forradalmi változásokat vizsgálva, az emberi gondolkodás legújabb reneszánszának a jeleit és a belőlük fakadó lehetőségeinket foglalta egybe. Az előadás rövid összefoglalója következik.

 

Ma a világ szinte elképzelhetetlen volna számok nélkül, hiszen mindennap dolgozunk velük. Ezért már úgy tűnik nekünk, mintha nem is volna különbség közöttük, mintha csak jelölt értékeik lennének eltérőek. Az ókorban azonban intelligens lényeket sejtettek a számok mögött, s úgy tartották, hogy a számok nem egyformák. Püthagorasz és tanítványai például elkülönítettek ún. tökéletes számokat, amelyek egyenlők valódi osztóik összegével, azaz a vonzatukkal (pl. 6, 28, 496 stb.), ahogy a tökéletes ember is azonos a benne lévő legtisztábbal, a Lélekkel. Megkülönböztették továbbá a szimpatikus számokat, amelyeknek sok osztója van, és a barátságos számokat, amelyek kicserélik egymás közt a vonzatukat, ahogy a jóbarátok a lelküket (pl. 220): vagyis a számok törvényeit alkalmazták az emberre és a világra.

Később, a középkor eljövetelével feledésbe merült ez a szemléletmód, és csak a reneszánsz fedezte fel újra. Giordano Bruno, a kor egyik legjelentősebb gondolkodója önmaga megismerésén át jutott el a világegyetem törvényeinek megismeréséig, pedig nem használt műszereket vagy távcsövet. Filozófusként többek között kiállt amellett, hogy a Föld gömb alakú (méghozzá az északi és déli sarkoknál horpadt gömb), hogy a Föld kering a Nap körül, s hogy a miénken kívül még számtalan naprendszer létezik. Akkoriban máglyahalál járt ezekért a kijelentéseiért, s hosszú időnek kellett eltelnie, míg bebizonyították tételeit.

A modern kor a szigorú tudományos vizsgálódást helyezte előtérbe. A tudósok egyre több képletet alkottak, egyre bonyolultabb eljárásokat dolgoztak ki a világ megismerésére, így a fizikai valóság mind kaotikusabbnak, rendszertelenebbnek tűnt előttük. A technika fejlődésével sorra megdőltek a korábbi tudományos igazságok, elképzelések, ám idővel ezek a mérések is elavultak, pontosságuk megkérdőjeleződött, s ma már ott tartunk, hogy nincs megbízható természettudományos igazság, hiszen bármikor jöhet rá egy cáfolat.

De akkor mégis, mit tekinthetünk biztosnak? Melyek azok az ismeretek, amelyeket nem cáfolhatnak újabb hipotézisek? A filozófia, ahogy egykoron, úgy ma is azt tanítja, hogy van válasz ezekre a kérdésekre. S a matematika, mint a természettudományok atyja, legújabb eredményeivel, a fraktálelmélettel ezt alá is támasztja. Eszerint a világ önhasonló rendszer, azaz a dolgok – így a sejtek, az ember és a kozmosz is – hasonlóan épülnek fel. Ha az ember figyeli a természetet, akkor megtalálja benne a helyét, megismerheti, megértheti törvényeit. Az ember ugyanis nem egy elkülönült élőlény, ugyanúgy a világ része, mint bármi más.

Választ tehát nem a technikától, a képletektől érdemes várni, hanem az elfeledett analógiáktól, amelyek azt bizonyítják, hogy a lényeget mindenben megtaláljuk, ha a miérteket kutatjuk. Ugyanis a lényeg megértéséhez kevés a tapasztalati tudás, a megfigyelés. Ugyanekkora, vagy talán még nagyobb szerepet kap az okok feltárásában az intuíció és az analogikus gondolkodás, melyek révén a mély önismeret a világegyetem megértéséig vezethet bennünket. Mintha ismét ugyanazok a kérdések és nehézségek merülnének fel, mint az ókorban vagy a reneszánsz idején, csak épp másképpen keressük rájuk a válaszokat.

 

IDÉZETEK BUDDHÁTÓL

Iskolánk szeptemberben induló filozófiai bevezető kurzusának résztvevői Buddha életútjával és filozófiájával is megismerkednek majd. Álljon most itt néhány idézet a Dhammapadából, a Buddha erkölcsi tanításait tartalmazó kis kötetből, amelyet három évvel ezelőtt az Új Akropolisz Kiadó is megjelentetett. A szöveg újrafordításával arra törekedtünk, hogy a Dhammapada gördülékeny és érthető nyelvezetével alkalmas legyen a mindennapi olvasgatásra és az elmélyült tanulmányozásra. „Bár a tanácsok időnként nem alkalmazhatók azonnal, könnyedén, mégis úgy tűnik, mintha rajtuk keresztül saját belső hangunk szólalna meg” – áll könyvünk előszavában.

„Megbántottak, megsértettek, legyőztek, kifosztottak.” Aki így gondolkodik, nem szabadul meg a gyűlölettől. „Megbántottak, megsértettek, legyőztek, kifosztottak.” Aki nem így gondolkodik, megszabadul a gyűlölettől. Mert a gyűlöletet nem a gyűlölet győzi le, hanem a szeretet. Ez örök törvény. Sokan nem tudják, hogy azért vagyunk a világon, hogy összhangban éljünk. Akik megértik ezt, nem harcolnak többé. * Miként egy virághalomból is sokféle füzér és koszorú fonható, a halandó ember is sokféle jót tehet életében. * Ezer haszontalan szónál többet ér egyetlen szó, amely nyugalmat ad. * Ne gondolkodj mások hibáin, mit tettek és mit nem tettek. Gondolkodj inkább saját bűneiden, mit tettél és mit nem tettél. * Ne barátkozz azokkal, akik torzlelkűek; ne keresd a gonoszok társaságát. Barátkozz azokkal, akik nemeslelkűek; keresd a jók társaságát. * Ne vedd semmibe még a kis bűnt sem, mondván: „Ez nem számíthat”. A vízcseppek előbb-utóbb megtöltik a kancsót is. Ugyanígy az ostoba embert eltölti a gonosz, bár apránként gyűlik benne. Ne vedd semmibe még a kis jótettet sem, mondván: „Ez nem számíthat”. A vízcseppek előbb-utóbb megtöltik a kancsót is. Ugyanígy a bölcs embert eltölti a jó, bár apránként gyűlik benne. * „Ezek a fiaim. Ezek a javaim.” Így aggasztja magát a bolond. Még saját magának sem birtokosa, hát még fiainak és javainak! * Aki ifjúkorában nem élt lelki összhangban, és nem szerezte meg az élet igazi kincseit, az később olyan, mint az öreg, hosszúlábú gém, amint egy kiszáradt tó partján szomorkodik. * Aki növekvő haragján uralkodni képes, ahogy a kocsihajtó irányítja a teljes sebességgel rohanó szekeret, azt jó vezetőnek hívom. A többiek csak fogják a kantárt. * A gonoszt magunk cselekedjük, és magunk szenvedünk tőle. A gonoszt magunk kerüljük el, és önmagunk által tisztulunk meg. A tiszta és tisztátalan önmagától ered. Senki sem tisztíthat meg másokat. * Úgy tisztítsa meg magát a bölcs, ahogy az ezüstműves tisztítja az ezüstöt: gondosan, apránként, fáradhatatlanul. * Aki a boldogságot keresve nem sért másokat, akik szintén a boldogságra vágynak, az rátalál a boldogságra.

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

A szeretet/szerelem

„Ma a szeretet az egyik leggyakrabban használt szó, és az egyik legkevésbé megélt érzelem… Mindenki a szeretetről és magasztos érzelmeiről beszél, de minél többet beszélünk róla, annál inkább bizonyítjuk a hiányát, mivel az ember arról beszél, ami a leginkább hiányzik neki, nem pedig arról, amije már megvan…”

„A szerelem mélyről fakadó szükség, hogy egyesüljünk azzal, ami hiányzik, és bár a legmagasztosabb érzelem, az emberben lévő hiányról tanúskodik. Nem azt szeretjük, amink van, mert az velünk van, bennünk van, a részünkké vált. Azt szeretjük, ami hiányzik, amire szükségünk van, amit magunkhoz szeretnénk vonni a vágy erős kezével.”

„Azt szeretjük, ami kiegészít bennünket, ami azt adja, amink nincs. Ezért szereti a férfi a nőt, és a nő a férfit. Ezért szereti a tudatlan a bölcsességet, és filozófussá válik, a bölcs pedig ezért szereti a tudatlanság ártatlanságát. Ezért szereti az apa a fiát, és a fiú az apját. Ezért szereti Mája az embereit, és az emberek szeretik a Mája teremtette káprázatot…”

„A szerelem azt keresi, amire szüksége van a teljességéhez. Ezért a szerelem hatalmas erő, egymáshoz vonzza, összekapcsolja, egyesíti és kiegészíti az ellentéteket, és ahol korábban kettő volt, egy lesz. Akár egy mágnes, amely keresi az ellentétét, és összetapad vele.”

„A szeretet akkor nyilvánul meg a maga teljességében, amikor tett lesz belőle, amikor a hiányból fakadó vágy átadja a helyét a bensőnkben megtörtént egyesülésnek. A szeretet természetéből fakad, hogy minden tette a fokozatos tökéletesedéshez vezet, és magasabb fejlődési szintre emel bennünket.”

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (96) 322-182.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.

Kulturális Hírlevél 16. szám
2003. október

TARTALOM

• Októberi programjaink
  
  
• Egyiptomi vallás és mágia
  
  
• Idézetek Ptahhotep tanításából
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

Kedves Olvasó!

Megkérdezték-e már valaha Öntől, miért szeret valamit vagy valakit? A sok „azért, mert…” mögött, amelyek akár teljesen érthető érvek is lehetnek másoknak, a végén mégis az elme számára megfoghatatlan „csak” marad. Valahogy így vagyok én is Egyiptommal. A „csak” valami ősi, megragadhatatlan érzés, ami a lélek mélyén szunnyad, és néha egy kép, egy mondat hirtelen egy pillanatra a felszínre hozza, hogy aztán újra visszazuhanjon önnön megfoghatatlanságába, csupán egy-két könnycseppet hagyva maga után. Ezért csak az „azért, mert…” megragadására tehetek kísérletet.

…Mert elgondolkodtat. Fordításaink nehezen tudják visszaadni a hieroglif jelekben foglalt értelmet, mert akaratlanul is becsúszik saját világképünk az olyan közérthető megfogalmazásokba, mint például a „született”, vagy a „meghalt”. Pedig sokszor a születés helyett állapotváltásról írnak, és a meghalt helyett azt mondják: „felment a horizontjára”, vagy „eltávozott az égbe”. És hogyan értelmezzük a szó szerinti fordításban „újra született” kifejezést? A „születési hely” is érthetően hangzik, de mi van akkor, amikor ugyanezt a kifejezést a temetőre alkalmazzák?

…Mert minden megnyilvánulása mögött egységet sejtek. Az egységet a mítoszok mélységeiben gyökerező központi személy teszi lehetővé. Egyiptom egész történelme arról szól, hogy a nép életéért felelős uralkodók hogyan alapították meg és őrizték az egységet lehetővé tévő igazságosságot. Nem számított, ki van éppen uralmon, és csak nagyon kivételes esetekben jegyezték fel a tetteit. Inkább az volt a fontos, hogy az illető fáraó tetteivel fenntartsa az élethez, a jóléthez és az egészséghez szükséges feltételeket. Ugyanis az volt a fontos, ami állandó volt, az, ami minden évben ismétlődött, követve az évszakokat, a Nap pályáját az égen. Ezzel bizonyította a fáraó, hogy valóban Ré, azaz a Nap fia, és hogy képes az ő páratlanságát és igazságosságát megvalósítani a földön.

Mindig, amikor megszólították – legalábbis írásban –, a neve után ez a három kifejezés állt: Élet, Jólét, Egészség! Nem hiszem, hogy csupán neki kívánták volna – bár az természetes, hogy mindezt önmagában kellett megvalósítania, ha a népének ugyanazt akarta nyújtani. Inkább olyan lehetett ez a rituális megszólítás, mint emlékeztető az egész népért vállalt hatalmas felelősségére.

…Mert foglalkoztat tudása újbóli felelevenítésének a gondolata. Egyiptom, mint megannyi valaha is létező kultúra tudása az emberiség közös öröksége. Értelmetlen letagadni őseink eredményeit, kinevetni őket a miénktől eltérő világnézetük miatt, és úgy tenni, mintha a tudás kizárólagosan a modern kor vívmánya lenne. Az csupán sajátos elidegenedésünk jele, hogy gyökerek nélkül próbálunk magasabbra nőni, ráadásul lineárisan, a minél szédítőbb magasságokba, eltávolodva a Föld és az élet ritmikus lüktetésétől. Az egyiptomi világnézet minden megnyilvánulásával az élet ciklikus mivoltát hangsúlyozta, és a linearitásnak a fejlődésre vagy bármi másra vonatkoztatott gondolata távol állt tőle. Ezért is igyekezett az emberi törvényekkel a természet törvényeit utánozni, és a természet maga jelzett, ha eltért tőlük, például úgy, hogy szárazsággal sújtotta az országot, mely az évente egyszer megáradó Nílus éltető vizétől függött. Mennyire távol vagyunk ma ettől a gondolkodástól, hogy tetteinkkel hatunk a környezetünkre, ami vissza is fog hatni ránk. Pedig nincs is ennél egyszerűbb igazság a földön.

…Mert kihívás. Megérteni Egyiptomot… mintha saját lelkünk rejtelmeire keresnénk a választ, hiszen lelkünk titkait nem kereshetjük az emberi közösségtől vagy a világtól távol. Az egyén, a társadalom és a természet annyira összefonódnak, hogy az egyiket a másik nélkül lehetetlen megérteni. Egyiptom megnyilvánulásaiból az sugárzik, hogy tudatosan igyekeztek egyesíteni az embert a világmindenséggel, hiszen a kettő felépítésében is rokon egymással, és az emberi alkotásokban – az egyiptomi templomokban például – felismerhetjük az embert és a világegyetemet alkotó részeket.

Ha a sok „azért, mert…” után sem érthető vonzódásunk valamihez vagy valakihez, azért még ne essünk kétségbe. Szeressük csak bátran tovább, és igyekezzünk minél jobban megérteni. Így bármennyire is kifelé irányult a figyelmünk az elején, egyre inkább rájövünk, hogy szeretetünk tárgyának mélységeibe pillantva önmagunkat ismertük meg jobban. A szeretet, bármi is a tárgya, hidat épít az én és a te között, visszaadja az elveszett egység érzetét.

 

 

 

OKTÓBERI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A Meseház programjaira: 250 Ft
A kurzus díja: 1500 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)

október 3. péntek, 19.00	EGYIPTOM A mágikus világkép alapjai A mítosz nyomai a nyelvben A hieroglif írás érdekességei Előadó: Deák Szilvia
október 10. péntek, 19.00	HALÁL ÉS TÚLVILÁGI ÉLET A RÓMAI BIRODALOMBAN Milyen szimbólumok jelennek meg a sírköveken? Mit gondoltak a rómaiak a halál utáni életről? Az ősök képmásai Római eszmény életről és halálról Előadó: Rusznák György Beszélgetés: október 17. péntek, 19.00
október 15-től szerdánként, 18.30	ÉLETRE VALÓ FILOZÓFIA Filozófiai bevezető kurzus
október 19. vasárnap	GEA ÖKOLÓGIAI AKCIÓ

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

október 19. vasárnap, 15.00

AZ ŐSZ MESÉJE Az ősz a beérés, a betakarítás időszaka, és egyben ekkor kezdődik meg a téli hónapokra való felkészülés is. Verses, mesés, zenés előadásunkon kicsit bepillanthatunk az őszi erdő varázslatos világába, a lombok színpompájába, és közösen lessük meg a téli álomra készülődő állatokat. Előadásunkat 4–8 éveseknek ajánljuk. Kézművesség: kis terítőkre levélnyomatokat készítünk textilfestékkel

GYŐR

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: Gyermekek Háza, 9021 Aradi vértanúk útja 23.

október 11. szombat	GEA ÖKOLÓGIAI AKCIÓ
október 14-től keddenként, 18.00	ÉLETRE VALÓ FILOZÓFIA Filozófiai bevezető kurzus Helyszín: Bartók Béla Megyei Művelődési Központ
október 30. csütörtök, 18.00	AMI A GLADIÁTORBÓL KIMARADT Marcus Aurelius – a filozófuscsászár Roma victor – a diadalmas Róma A legiók titka – erővel és erénnyel Előadó: dr. Németh István Helyszín: Széchenyi István Egyetem, VIP terem

SZEGED

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszínek: az Új Akropolisz Központja, 6721 Berzsenyi u. 3.
Alsóvárosi Kultúrház, 6725 Rákóczi u. 1.

A SZEGEDI ŐSZI KULTURÁLIS FESZTIVÁL KERETÉBEN:
október 2. csütörtök, 19.00	WEÖRES SÁNDOR-EST – művészeti előadás Előadja: Az Új Akropolisz színjátszó köre Az előadásra a belépés díjtalan
október 9. csütörtök, 19.00	A PÁRKAPCSOLATOK TITKA – az ősi kínai bölcsesség szerint A Ji Csing tanácsai Jin és Jang, az egyensúly titka Férfi-női viszonyok és a jellem fejlődése A nemek fölött álló lélek Előadó: Mayer Márta Az előadásra a belépés díjtalan
október 11. szombat, 10.00	ÁRTÉR-TAKARÍTÁSI AKCIÓ Találkozó Szegeden, a Berzsenyi u. 3. szám előtt
október 13-tól hétfőnként, 19.00	ÉLETRE VALÓ FILOZÓFIA Filozófiai bevezető kurzus

EGYIPTOMI VALLÁS ÉS MÁGIA

Az egyiptomiak az ember fizikai és fizikain túli megnyilvánulásainak hét szintjét különböztették meg. A hét elem közül a legalacsonyabb a fizikai test, ezt követi az energiatest, ezután az érzelmi test következik, majd a spekulatív, alacsonyabb rendű mentális test, utána a magasabb rendű mentális test, ezt az intuíció teste követi, és végül Atmu-Ozirisz következik, aki maga a tiszta szellem. Nézzük meg kicsit részletesebben. Ezek a testek nem különülnek el egymástól, mint például a hagyma rétegei, hanem áthatják egymást. Két nagy csoportra oszthatjuk őket, az alsó négyet egy négyzettel, a felső hármat egy háromszöggel ábrázolhatjuk, és így egy piramis rajzolódik elénk, amelynek a négyesség, azaz a földi rész szolgál alapjául, az oldalai pedig a tűz elemek, a szellemi elemek alkotta háromszögek.

Minden test között ott vannak a kis Szahmetek, vagyis a sors kicsi oroszlánjai, amelyeket az indiaiak szkandháknak, azaz a cselekvés magvainak neveztek. Az ember tudata állandóan mozog, testről testre halad, és ilyenkor minden esetben találkozik a szkandhákkal, vagy Szahmetekkel, a cselekvés magvaival. Nézzünk egy példát: ahogy most hallgattok engem, a tudatotok rám irányul, de ha váratlanul erős fájdalmat éreznétek a lábatokban, a tudatotok lejjebb zuhanna, egészen addig, amíg a lábatokban érzett fájdalom nem tudatosulna bennetek. Így tehát a tudat lehet a mentális szinten is, de ezt a tudatpontot, ezt az ént egy, az alacsonyabb testek bármelyikében zajló erőteljes folyamat magához ránthatja. És ha az alacsonyabb testekben így van, nyilvánvaló, hogy ugyanígy a magasabb rendű testekben zajló erőteljes folyamat is megteheti ugyanezt. Ezt a tudatpontot, ezt az életpontot az egyiptomiak az Ankh-kal, az Élet-kulccsal ábrázolták, amelynek hieroglifáját egyetlen folytonos vonallal rajzolták meg, jelezve ezzel, hogy az ember élete a fizikai és szellemi között váltakozik. Így az Élet-kulcs egyszerű vonalvezetésével jelképezték azt az életet, amelyet az objektív világban, azaz a jelenségek világában, és a szubjektív, avagy szellemi világban egyaránt él az ember.

Ezek a kis Szahmetek megegyeznek az indiai „karmikus falak”-kal, a korábbi tettek árnyékaival. Úgy tartották, hogy mindegyik testnek más és más a rendeltetése, dimenziója, és eltérő törvények vonatkoznak rájuk, azaz adott törvényszerűségek, adott működési elv érvényes a fizikai testünkre, ami sohasem vonatkozhat a mentális testre, hiszen annak is megvannak a maga meghatározott törvényei és működése. Ezeket a testeket „semleges vizek” választják el egymástól, amelyeket az Ankh, azaz a tudat működésének jellege színez át. Ha a tudat sokáig tartózkodik a magasabb szinteken, a köztes területek egyre szellemibbé válnak, finomodnak, és szabad utat engednek a tudatnak. Ha a tudat – az Ankh – sokáig tartózkodik az alacsonyabb szinteken, a köztes terek egyre durvábbá válnak, így a halál után megnehezítik, hogy a lélek, avagy a tudat megszabaduljon érzelmi kötelékeitől, a jelenségek világának láncaitól. Ezért az egyiptomiak, amikor a múmiát szarkofágba helyezték, kedvenc használati tárgyaival, ételekkel és italokkal vették körül. Nem azért, hogy a lelket táplálják, nem azért, mert azt hitték, hogy a léleknek az égi világban kanálra, tányérra vagy hangszerekre van szüksége, hanem éppen azért, hogy ott tartsák az alacsonyabb részeket, hogy ne kövessék a tudatot az Amentibe (alvilágba) vezető útján.

Az Amentibe vezető útnak az volt a célja, hogy a lélek Ozirisszé, Atmuvá váljon. Ahhoz, hogy ezt jobban megértsük, meg kell ismernünk, hogy mit tartottak az egyiptomiak a reinkarnációról. Először is azt kell jól megértenünk, hogy az ősi tanítások szerint újra is születünk, meg nem is születünk újra. Tegyük ezt egy kicsit érthetőbbé, mert ezt általában félre szokták érteni.

Általánosságban az embereket két nagy csoportra lehet osztani: azokra, akik szerint az ember nem tér vissza a földre, és azokra, akik szerint visszatér. Akik úgy gondolják, hogy visszatér, a következő nehézségbe ütköznek. Így gondolkodnak: „Ha visszatérek a földre, olyan leszek, mint amilyen most vagyok?” Az egyiptomiak szerint nem. Nyilvánvaló, hogy mindaz, ami a négy alsóbb szinthez tartozik (ezt szimbolizálja a búza, amely Amentiben egy, kettő, három, illetve négy könyöknyi magasra nő), itt marad a földön. Csak a többi rész, a magasabb szintekhez kapcsolódó összetevők születnek újra. Tehát az egyiptomi mágia szerint sem a fizikai, sem az energetikai, sem a lelki jellemzők – azaz a gondolatvilág és az érzelmi viszonyulások – nem születnek újra, és a nemünk sem feltétlenül marad ugyanaz. Az egyetlen, ami újraszületik, az az evilági vagy másvilági életkörülményeken túli belső, szellemi mag. Tehát így kell érteni azt, ami a régi egyiptomi könyvekben áll: bizonyos értelemben újraszületünk, bizonyos értelemben pedig nem. Mit jelent mindez? Ha újra is születek, nem úgy fogok kinézni, mint most. Azaz, ami most látható belőlem, az véglegesen el fog pusztulni, és éppen ez a biztosan elpusztuló rész az, amelyet az egyiptomiak az összes előbb említett érzelmi kötelékkel igyekeztek maradásra kényszeríteni.

A halál utáni lét, az élet folytonosságának hieroglif szimbóluma a benu madár, a görög főnix megfelelője. A benu madár hasonló az íbiszhez, gémféle, akinek az a különlegessége, hogy nincs szíve, a helyén egy lyuk tátong. A mítosz szerint, amikor ez a madár a tűzbe vetette magát, elégett, elpusztult, eltűnt, de mivel a szíve helyén lyuk volt, így ez a keblében lévő láthatatlan szív, a híres smaragd szkarabeusz nem pusztulhatott el. Ezáltal a szkarabeusz újra és újra feltámadásra ösztönzi a benu madarat. Ez az ember újraszületésének szimbóluma. Minden, ami megfogható, megragadható, valamennyi lelki folyamatunk itt és most elpusztítható. Az pedig, ami megfoghatatlan, érzelmekkel és gondolatokkal megragadhatatlan, mindez a benu madár szívét alkotja. Ez az egyetlen, ami túléli a halált.

részlet Jorge A. Livraga, az Új Akropolisz alapítójának
1966-ban, Buenos Airesben tartott előadásából

 

IDÉZETEK PTAHHOTEP TANÍTÁSÁBÓL

A bölcs Ptahhotep Iszeszi fáraó uralkodása alatt vezír volt az ókori Egyiptomban, és a többi bölcshöz hasonlóan ő is megírta élete végén fiához és örököséhez intézett intelmeit. Életének tapasztalatait fogalmazza meg, és helyes életmódra, valamint a többi emberrel való igazságos viselkedésre tanítja fiát. Noha Ptahhotep mondatai több mint négyezer évvel ezelőtt születtek, a legtöbbjük minden különösebb magyarázat nélkül is tökéletesen érthető a mai ember számára, és a legmagasztosabb erkölcsről tesz tanúbizonyságot.

„Tudásodra büszke ne légy, tanultságodban el ne bízd magad. Értekezz a tudóssal – ám a tudatlannal is. A tudás végső határa úgysem érhető el, és nincsen egyetlen mester sem, aki meghódítaná a tökéletest. Smaragdnál rejtettebb kincs a szép beszéd, ám fellelhető az őrlőkő mellett is, a szolgálólány száján.”

„Aki csúful beszél, azt tudatlannak nevezik, azzal méltán bánsz el azáltal, hogy a te önuralmad ellensúlyozza a viselkedését.”

„Megbűnhődik, aki áthágja a rendet, ámbár a kapzsi ezt nem ismeri, s rohan mohó szíve után. A becstelen ugyan megkaparinthatja a gazdagságot, de a végső kikötőt sohasem éri el.”

„Ne beszélj ki senkit, sem előkelőt, sem alacsonyt, mert utálatos ez a lélek számára.”

„Légy vidám, amíg csak élsz, ne tegyél még többet annál, mint amit mondanak, ne vond meg magadtól idejét az örömnek; bár utálatos a Léleknek az időrablás.”

„Ha vezető állásban vagy, és szabadon alakulnak a tervek parancsolatod szerint, kiváló munkát kell végezned az elkövetkező időkre gondolva, semmi más nem vezet sikerhez.”

„…mert nem vész el az, akit az istenek vezetnek, ám akit hajó nélkül hagynak, nincs annak számára átkelés.”

„Minden terv alapja a kellő mérték, isteni őfelsége dönt a helyekről; az előrejutás a szorgalmasoké, de a könyöklés semmit se alkot.”

„Ha azonban a szív csak a saját testére gondol, ha tévútra vezet, gyűlöletet kelt szeretet helyett, hideg lesz ez a szív s elsatnyul a test, mert a szív ellene működik.”

„Ha vezető ember vagy, olyan, akitől kérnek, légy előzékeny, hallgatván a kérelmezőt. Adj alkalmat, hogy könnyíthessen szívén, hogy végigmondhassa, amit közölni kíván veled… Ha nem is érhető el minden, amire vágyakozik, a jóságos meghallgatás megadja a szív nyugalmát.”

„Ha helyes életvitelre törekszel, óvakodj akkor mindenféle rossztól és az irigységtől mindenféleképpen. Fájdalmas betegség ez, gyógyíthatatlan, kezelni nem lehet.”

„Barátaidat ajándékozd meg mindazzal, amid van, hiszen azt isten adta; ki fukar boldogítani barátait, az önző léleknek mondatik.”

„Ki tudja, mi lesz elképzelt holnapodból, az igaz lélek nyújt csak biztonságot.”

„Ne továbbíts rágalmat, meg se hallgass, mert az forrófejűtől származik. Csak amit látsz, arról adj hírt, nem pedig arról, amit hallasz; s a jelentéktelenre szót se vess… A rágalom, mint a rossz álom, ami elől arcunkat eltakarjuk.”

„Csak a beszédben mester szólaljon a tanácsban, mert beszélni nehéz, minden másnál nehezebb, csak aki mestere, használja helyesen a szót.”

„Csak akkor beszélj, ha már a tudás mélyére hatoltál…”

„…nem okoz bajt kezed, ha tiszteleg.”

„Ha kutatod barátod jellemét, ne mást faggass, de őt magát keresd…”

„A végideje mindenkinek eljő, senki sem menekülhet sorsa elől; légy vidám, amíg élsz, és ünnepelj.”

„A tudós azért kel föl korán, hogy műve időtálló legyen; ostobáké a tespedés.”

„Aki bölcs, az törődik lelkével, szépnek megőrizni azt a földön.”

Egyiptomi kultúra – egyiptomi bölcselet Ptahhotep tanításában
Wessetzky Vilmos fordítása

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

A folyó

„Ha az ember elmerül a folyóban, és átengedi magát az árnak, lágyan csapódik neki a víz, csupán azért, hogy előrelendítse, és ehhez alig kell megerőltetnie magát. De ha esztelen módon mégis kiszakítja magát a sodrásból a sziklás partok felé, ha lázadozik a folyó ellen és az árral szemben próbál úszni, akkor a hullámok épp akkora ellenállást fognak tanúsítani, mint amekkora erővel ő igyekszik. Előbb vagy utóbb az úszó visszatér a folyó közepébe, feladja a harcot, mert a víz ereje fáradhatatlan, se nem csökken, se nem nő. Az úszó pedig a törvény szívébe tér vissza, a saját maga okozta kimerültség és szenvedés miatt. A szenvedés a legirgalmasabb istenség, mert jelzi a rendellenességeket, és mindig a mi javunkra dolgozik. Ez nyilvánvaló bizonyítéka viszonylagos szabad akaratunknak, mivel ha nem lenne, akkor semmiképpen sem fordulhatnánk a törvény ellen – nem is akarnánk ezt –, és ismeretlen lenne számunkra a szenvedés.”

Jorge A. Livraga

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 322-182.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.

Kulturális Hírlevél 17. szám
2003. november

TARTALOM

• Novemberi programjaink
  
  
• Halál és túlvilági élet a Római Birodalomban
  
  
• Idézetek római kori sírfeliratokból
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

Kedves Olvasó!

Vannak, akik azt mondják, hogy az ember egyszer él, mások pedig azt, hogy a lelke újra és újra testet ölt a földön. Mint megannyi más, egymással ellentétes állítás esetében, itt is egyértelműen látszik, hogy az igazság nem a kettő között félúton van, hanem vagy az egyik, vagy a másik az igaz. Ebben a kérdésben nyilvánvalóan nem vezet megoldásra, ha a hitre hagyatkozunk, noha az is igaz, hogy egyik oldal sem képes az álláspontját bebizonyítani a másik végletet valló embernek.

A hit és az érzelmi alapon nyugvó hitvallások helyett objektív gondolkodást javaslunk. Ehhez először is két ellentétes elméletnek kell tudnunk látni a kérdést. És itt máris komoly nehézséggel nézünk szembe, hiszen annyira azonosulunk a gyerekkorunkban belénk ivódott világképpel, hogy eszünkbe sem jut megkérdőjelezni. Ebből a szempontból nézve egy a reinkarnációban hívő hindu és egy keresztény, aki az egyszeri életet vallja, ugyanabba a nehézségbe ütközik: a világnézete és saját önazonossága annyira egybenőttek, hogy szinte lehetetlen különválasztani a kettőt.

Ha mégis elgondolkodunk az élet-halál kérdésén, sok adatra lesz szükségünk, sok kultúrának a megismerésére, ahol ilyen vagy olyan szokások és vallási misztériumok egész népeket éltettek évezredeken át. Találkozni fogunk az élethez és a halálhoz fűződő olyan viszonyulásokkal is, amelyek első látásra érthetetlennek tűnnek, és csak idővel válnak világossá számunkra, vagy talán nem is tudjuk végérvényesen megoldani őket, mert régen feledésbe merült kultúrákról van szó, amelyeket alig tudunk közelebbről megvizsgálni.

Sok kérdés felmerülhet bennünk az ilyen kutatások során, és az objektivitásra tanító tudományos módszer azt követeli tőlünk, hogy mind a két nézőpontból vizsgáljuk meg őket: erre vajon hogyan válaszol az „egyszer élünk”, és hogyan a „sokszor élünk” elmélete? A legfontosabb talán az, hogy merjünk kérdezni.

Az utolsó kérdés az, hogy vajon miért foglalkoznánk egyáltalán a halál kérdésével. Erre biztosan nincs mindenkire egyformán érvényes objektív válasz. Van, aki erre azt mondja, hogy a létét érintő ismeretlennel szemben nem maradhat közömbös, úgy „érzi”, hogy keresnie kell a választ a halál titkára, máskülönben boldogtalan lenne. Mintha a lelkünk – amelynek a létezésében egyetlen világnézet sem kételkedik – ébresztené ezt a kérdést, és vagy halljuk a hangját, vagy nem.

Régen azt mondták, hogy a halál kérdését megválaszolatlanul hagyni a félelmek és lelki gyötrődések biztos forrása, vagyis aki fél a haláltól, az az élettől is félni fog. Ha a halál, mint a nagy átalakulás, megrémít bennünket, hasonlóképpen félelmet ébresztenek az élet hozta változási kényszerek is.

Évente legalább egyszer, de inkább többször – ha különböző formában is – felhívják az élők figyelmét a halálra. A keresztény vallásban november elején halott hozzátartozóinkra emlékezünk. A megemlékezés biztos út az élet és a halál egyesítéséhez egy nagyobb egységbe, amelyben nem számít, hogy éppen melyik végletben találják magukat az összetartozó lelkek, a testben vagy anélkül. A lélek, a transzcendens valóság az, ami összeköti az anyagi és a szellemi világokat, függetlenül attól, hogy ez csak egyszer történik, vagy inkább ingázásról van szó, amelynek a lélek fejlődése az egyetlen célja.

Miben segít a filozófia? Megtanít összekötni a múltat a jelennel halottaink tisztelete révén, egy kicsit tágabban elemezve pedig megtanít összekötni a múlt emberiségét a maival, a történelem tapasztalatainak megőrzése révén. Megtanít arra, hogy sokkal objektívebben értékelhetjük az élet dolgait, ha transzcendens lelkünk szemével nézünk a világra.

 

 

 

NOVEMBERI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A Meseház programjaira: 250 Ft
A kurzus díja: 1500 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)

november 7. péntek, 19.00	RENESZÁNSZ ESZMÉNYEK, RENESZÁNSZ FESTMÉNYEK Firenze, a reneszánsz fővárosa A szépség szerelmese: Botticelli Az antik mítoszok újjászületése a reneszánsz festészetben A művészet nyelvén az emberről Előadók: Jamrik Andrea, Nagy Alinda Beszélgetés: november 14. péntek, 19.00
november 21. péntek, 19.00	AZTÉKOK – a Tollaskígyó fiai Az ötödik nap teremtése Tenocstitlán rejtélyes alapítása Hogyan éltek az aztékok? Jaguár-, sas- és kígyóharcosok Előadó: Balatoni Péter Beszélgetés: november 28. péntek, 19.00

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

november 15. szombat, 15.00

AZ ÜRES VIRÁGCSERÉP Az árnybábokkal megjelenített mesében Liú, az igazmondó kisfiú történetével ismerkedhetünk meg, aki ennek a nemes tulajdonságának köszönhetően a kínai birodalom új uralkodója lesz. A mesét hangulatos kínai zene kíséri. Előadásunkat 6–10 éveseknek ajánljuk. Kézművesség: árnybáb készítése

GYŐR

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: Gyermekek Háza, 9021 Aradi vértanúk útja 23.

november 5-től szerdánként, 18.00	ÉLETRE VALÓ FILOZÓFIA Filozófiai bevezető kurzus Helyszín: Bartók Béla Megyei Művelődési Központ
november 20. csütörtök, 18.00	PSZICHOLÓGIÁRÓL EMBERKEDVELŐKNEK Az emberi kapcsolatok fejlődésének lépcsőfokai Kísérletek a lélekkel – „mások” nem várt reakciói Kapcsolati „forgatókönyvek” és a képzelet ereje Előadó: Kassai Zita Helyszín: Széchenyi István Egyetem, VIP terem

SZEGED

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszínek: az Új Akropolisz Központja, 6721 Berzsenyi u. 3.
Alsóvárosi Kultúrház, 6725 Rákóczi u. 1.

november 6. csütörtök, 19.00	A KÍNAI ORVOSLÁS Ember a kozmoszban, kozmosz az emberben Szervek és ritmusok A kínai alkímia szerepe a gyógyításban Ősi prevenció: az öngyógyítás taoista gyakorlatai Előadó: dr. Németh István
november 10–23.	RUHAGYŰJTÉSI AKCIÓ Leadás helyszíne: Szeged, Berzsenyi u. 3. Leadás időpontja: naponta 18–21 óráig
november 27. csütörtök, 19.00	ZRÍNYI MIKLÓS, A KÖLTŐ ÉS HADVEZÉR Vitéz hadnagy – hadtudomány magyarul Dicső örökség: „Fegyvert, s vitézt éneklek” Sors vagy szerencse? A filozófus harcos Előadó: Papp Tibor

HALÁL ÉS TÚLVILÁGI ÉLET A RÓMAI BIRODALOMBAN

(részlet Rusznák György 2003. október 10-én elhangzott nyilvános előadásából)

A rómaiak úgy gondolták, hogy élni jó dolog, és ezért, ha lehet, ki is kell használni. Öröm a hosszú és jó élet, amikor megadatik mindenféle földi boldogság, de akkor sincs baj, ha hamarabb jön el a halál.

Ez egy furcsa kettősséget alkotott: egyrészt nagyon sokra becsülték az életet, amíg tartott, de amikor eljött a halál ideje, vagy választani kellett, hogy meghaljon-e az ember vagy szégyenben maradjon, akkor inkább a halált választották. Egy olyan szemléletet képzeljünk el, amelyben a halál teljesen egyenrangú az élettel. A halál önmagában nem rossz, csupán valami más ahhoz képest, hogy épp abban a világban, amely a szemünk előtt van, mi zajlik. Ezért egy római átlagember mindig ügyelt arra, hogy ugyanolyan tiszteletben részesítse azokat, akik meghaltak, mint akik élnek. Másrészt pedig olyannyira szerették az életet, hogy az ideális ember – ebből a szempontból – az ő szemükben az volt, aki boldogan él, és boldogan tud meghalni is.

A későbbi időkben a rómaiak életszemléletét egyfajta szabados kéjvággyal azonosították. Ez ugyanolyan hibás, mint ha letagadnánk azt, hogy egy összetett társadalomban vannak ilyen és olyan emberek is: bűnözők is, és becsületesek is. Valóban voltak nagy orgiák és kicsapongások, de ugyanakkor ott volt a másik oldal is, amiben olyan erények irányították az államot, mint például a hősök tisztelete, a kegyesség, vagy a minden élő iránti tisztelet.

A rómaiakra jellemző volt, hogy hasznosnak akarták látni magukat az életben, ezért meglehetősen gyakorlatiasak voltak, és így közelítettek az élethez is. Azaz az erényeik, amelyek irányították a társadalmat, arra ösztönözték őket, hogy a megszerzett tudásukat lehetőség szerint adják át. Ez a tudás pedig az ő szemükben az élet ismerete volt. Azé az életé, amelyben rengeteg nehézség van, de mégis van célja. Számukra a cél az volt, hogy egyesítsék a múltat a jövendővel. Azt szerették volna látni, hogy a múltban élt hősök és köztük, a jelen között olyan kapcsolat legyen, amelyikben nincs – mai szóval élve – filmszakadás vagy nagy lyuk, hanem próbáljanak meg úgy élni, hogy méltók legyenek hozzájuk. Ez a szemlélet azt jelenti, hogy mindennapi társként gondolkodtak az akár száz-százötven évvel ezelőtt meghalt emberekről is, mintha csak tegnap mentek volna el. És mivel élőnek tekintették a múltjukat, ezért volt történelmük. És mivel volt történelmük, volt mire büszkének lenniük. És mivel volt miért büszkének lenniük, ezért tudtak kegyességet is gyakorolni az ellenfeleikkel. Ezt mindenképpen érdemes szem előtt tartanunk, amikor a római halálképzetről beszélünk. Ugyanis a rómaiak szerint, ha már meg kell halni, akkor azt tegyük úgy, hogy utána ne kelljen szégyenkezni. Mert a legtöbbjük hitt abban, hogy az élete folytatódik a halál után. Hogy milyen formában, arról már megoszlottak a vélemények, de abban az egyben mindenki egyetértett, hogy van tovább. Az embereket már életükben arra készítették föl, hogy valamikor meg fognak halni. A mindennapok része volt ez az esemény, és az összes szertartás, ami hozzá kapcsolódott, segített mindezt beépíteni a tudatukba.

A rómaiak a halált egészen furcsa módon szemlélték – legalábbis a mi értékítéletünk szerint. A mai magyarban a halál témájával kapcsolatban olyan szavak jutnak eszünkbe, mint például sír (már eleve két jelentése is van ennek a szónak), vagy csend, utolsó út, végső állomás…, vagyis az egész igen komor árnyalatú. Rómában viszont, noha jelen van hasonló felfogás is, mégsem ez a jellemző. Az a szemlélet tükröződik benne, hogy ahogy az ősök velünk élnek a mindennapokban, ugyanúgy a halál, és ennek jelképe, a sír is legyen a közelben. Legyen olyan helyen a síremlék, ahol bárki elérheti, és ahol mást is lehet tenni, mint szomorkodni. Ezért a városokba bevezető utak mentén üzletek és síremlékek váltogatták egymást. Halottak napján kivonult a család a sírhoz, és ott lakomázott, beszélgetett, énekelt. Együtt voltak az elhunyttal. Hangoskodva, zajban, mégis szoros kapcsolatban vele.

De hogyan lehet eljutni ehhez a szemlélethez? Az antik ember szemében az ember összetett lény. Összetettsége legalább három részre osztja őt: van egy testi, egy lelki – a psziché, tehát a gondolatok és az érzelmek világa –, és egy szellemi része, amelyik halhatatlan. Az előző kettő elmúlik, a harmadik rész örök.

A római gondolkodásmód szimbolikus, mágikus jellegű. Abból indul ki, hogy mindenki, az utolsó porszemtől az istenekig, föl van fűzve egy nagy láncra, és ebben a láncban mindenkinek megvan a maga szerepe és helye. Az ember sincs kívül rajta, részt vesz benne, és lehetőségei szerint segít a nála gyengébbeknek vagy alacsonyabb rendűeknek, illetve tiszteli a nála magasabb rendű, bár láthatatlan lényeket. Az egész természet, amely körbeveszi a római embert, lényekkel van benépesítve. Olyan lényekkel, amelyekről ma azt mondják, hogy mesefigurák, kitalált lények (például sellők vagy tritonok a vízben, törpék vagy tündérek az erdőben). Ám nekik mindez az élő valóság volt, és többnyire látták is őket.

Az egység tudatában az ember úgy kezd élni, hogy bármi, ami történik – mivel ennek a nagy egységnek a része –, az rá is vonatkozik. Így tehát minden, ami „véletlenül” történik, valójában az istenektől érkező üzenet, amellyel föl akarják hívni a figyelmet valamire. Az ember, aki megpróbál a jelenségek mögé nézni, nyilvánvalónak tartja, hogy ez a világ rá is vonatkozik. Az antik ember gondolkodásában tehát minden jelentést hordoz. A szokások, az ünnepek, a játékok – függetlenül attól, hogy az élethez vagy a halálhoz kapcsolódnak – mind-mind kapcsolatban állnak valamivel, ami túlmutat az adott tevékenységen. Amikor például felvonulást, diadalmenetet tartanak, vagy akár csak fölvernek egy légióstábort, az sohasem csak annyit jelent egy rómainak, hogy fölveri a cölöpöt, vagy hogy gyorsan fut, hanem utánoz valamit, amit az ősi időkben egy nagy ember, egy félisten, vagy akár egy isten cselekedett. Tehát mindennek van egy másik, szimbolikus jelentése is. Csak egyetlen apró példa: a kisgyerekeket bíborszegélyű togába öltöztették a városban, a nyakukba pedig egy nagy bullát raktak. Tudni kell, hogy senki nem hordhatott a városban bíborszegélyű togát a császárok korában, csak a gyerekek, meg a császár. Ez is mutatja, hogy a gyerek fontos eleme az államnak. Lehetőséget és célt adnak neki, hiszen akár császár is lehet belőle. Amikor eléri a fiúvá avatást, akkor persze leteszi ezt a gyerekruhát, és valószínűleg többet már az életben nem vesz fel ilyen öltözéket, de van egy célja, van egy elképzelése a maga szintjén arról, hogy hová megy, tudja mivel azonosítani magát, és tudja, hogy a legmagasabbra törhet – és nem csak politikai értelemben. Tehát az ember gondolkodásában, érzelmeiben, tetteiben elérheti a legbátrabbak, a legerősebbek szintjét.

Ugyanilyen volt a diadalmenet is. Róluk szólva általában olyan érdekességeket szoktak kiemelni, mint hogy hány foglyot hurcoltak, hány ezer katona és ló vonult fel, milyen hosszú volt a menet stb. Azt azonban ritkán említik, hogy maga a hadvezér egy az egyben úgy néz ki, mint a város tetején lévő szobor, a capitoliumi Iuppiter főisten. Ugyanolyan vörösre van festve az arca, ugyanolyan tógában van, és négy ló húzta szekéren áll. Tehát ahogy a gyerekek a legmagasabb rangú polgárral azonosultak, a hadvezér Róma város, a birodalom legmagasabb istenével azonosult erre az időre. És miközben ment a szekér, hátul egy rabszolga ezt súgta a fülébe: „Gondolj rá, hogy ember vagy!” Mert, noha úgy van maszkírozva, mint egy isten, és megtette a legnagyobbat, amit hadvezér megtehetett, de mégis csak ember. Most nem szabad elbíznia magát. Itt egy óriási kontraszttal találkozunk: a rabszolga, mint a legalacsonyabb rangú, és az istenekkel éppen abban a pillanatban egyesülő hadvezér egy szekéren megy. És végig ezt láthatjuk a római történelemben – amíg megtartották a hagyományokat –, hogy a két ellentétet, illetve mindenféle ellentétet igyekeztek egységesíteni.

Az ókorban elterjedt túlvilágkép sémájának (a lélek az alvilágba jut; kifizeti a révészt, aki átviszi a nagy folyó túlpartjára; az életben elkövetett tettek alapján túlvilági büntetés, illetve jutalom vár rá Dis Patertől, az alvilág urától; iszik a felejtés folyójából, a Styxből; a lélek visszatérése) alig maradt írásos nyoma, de a közvetett nyomokból megpróbálhatunk következtetni, a római gondolkodásmódból kiindulva előtárni, hogy milyen lehetett a túlvilágképzetük. Ha a sírköveket vizsgáljuk – vagyis az ő mentalitásukat a halállal kapcsolatban –, az látszik, hogy a rómaiak számára a halál, illetve az, hogy a lelkük túléli a halált, nem hit kérdése volt. Ezen különösebben nem is vitatkoztak, úgy vették, mint a világ legtermészetesebb dolgát. Mint ahogy a görög-római vallás sem volt hit kérdése, a mai értelemben. Sokkal inkább egy élő valóság, amelyben benne él az ember, és vérmérsékletétől függően reagál rá. Nem volt kanonizált irat vagy könyv, amit meg kellett tanulni, hanem mindenki úgy élte meg saját vallásosságát, ahogy akarta, amennyi neki belefért, és amennyit ő tudott vállalni. Vállalásokra épült az egész vallási rendszer, melyben az ember is és az isten is vállal valamit, és ebből a közös vállalásból, ha a kettőt összerakjuk – mondja a római –, valami jó már biztosan kikerekedik.

A római sírfeliratok legtöbbjén csak annyi szerepel, hogy ki mikor született, meddig élt, mikor halt meg, hol szolgált, és esetleg kinek. De ebből a sok üzenetből kiviláglik az a szemlélet, hogy figyeljen oda az ember, hol jár. Mégpedig azért, mert a sír szent hely a római vallásban. Miért szent hely, hogyha egyszer szabad mindent, ha szabad nevetni, enni-inni, jókat beszélgetni a sír közelében? Azért, mert a szentség és az élet egybetartozik. Róma alapításának mítosza segíthet eligazodni ebben a kérdésben. Róma alapításakor – és nem véletlen, hogy a rómaiak szinte mindig ehhez tértek vissza, és Livius nagy műve is ezekkel a szavakkal kezdődik: „A város alapításától (Ab urbe condita)” – Romulus és Remus kijelölte a város határait, avagy a pomeriumot. Mégpedig úgy, hogy két szarvasmarhát kötött az eke elé, a bikát kívülre, a tehenet belülre, és így elkezdték a szántást, kijelölték a szent várost, Rómát. A falaknak – amelyek valójában barázdák – mind a négy oldalán volt egy kapu. A barázdák sérthetetlenek, bemenni csak a kapun lehet. A mítoszban Remus megszegte ezt a törvényt, átugrotta a falakat, vagyis megsértette a keretet, és ezért meg kellett halnia. Amikor valaki a sírt gyalázta vagy rongálta, ugyanez történt, ugyanis nézetük szerint az élők világa és a holtak világa úgy képzelhető el, mint maga a városmodell: belül vannak az élők, és kívül, a tágas sokaságban, az ismeretlenben, káoszban ott vannak a halottak. A kapuk, ahol át lehet járni, a sírkövek vagy szarkofágok, vagy columbariumok… És minden olyan hely, ahol az ismeretlen és az ismert világ találkozik, szent. Az egész pomerium szent a római gondolkodásban, és amit közrefog, az is. Ha a pomeriumon történt valami repedés vagy rongálás, azt azonnal ki kellett javítani, és tisztító szertartással újra egységesíteni. A sírkő tehát kapu a két világ között, és tisztán tartásával, áldozatokkal tudja betölteni a szerepét. Emlékeztet a múltra, utal a jövőre, az ismertet hirdeti, az ismeretlent sugallja, és megjelöli az ellentétek határpontját.

A túlvilág a rómaiak szemszögéből egyrészt természetes, másrészt pedig racionális, mivel egy konkrét utat ír le arra nézve, hogy mi vár a lélekre a halál után. Olyan utat, amelyet ha összehasonlítunk akár a tibeti halottaskönyvvel, akár a perzsa, egyiptomi, japán stb., egymástól annyira különböző civilizációk elképzeléseivel arról, hogy mi van a halál után, rengeteg egyezést találunk. Pedig biztos, hogy ezek a kultúrák nem találkoztak egymással. Végső soron az embernek az egyik legfontosabb kérdése a halál, mert ott van az az ismeretlen, az az űr, amelyről még nem tudja, hogy micsoda. Jó lenne minden űrt kitölteni, ahogyan például Orpheusznak is sikerült, aki lement az alvilágba, végigjárta a próbákat, és ki tudott jönni onnan, mert megismerte. És a rómaiak úgy is gondolták, hogy az alvilág istene, Plutón atya is egyben (Dis Pater), aki egy jóságos lény, mert megadja azt, amit az ember nem tud. Csak valahogy oda kell érkezni, el kell menni érte.

Van egy szimbólum, mely gyakran feltűnik a sírköveken: a koszorú. Eredetileg a koszorút azok a katonák kapták, akik valamilyen hőstettet vittek véghez a csatában. Az alapszintű koszorú azé volt, aki egy életet megmentett, a legnagyobb koszorút pedig a diadalmenetben menő hadvezér kaphatta, de lényegében ugyanarról van szó. A koszorú örökzöld növényből készült, és ezt tették ki a halottasházba. Ugyanakkor a koszorú a győzelem szimbóluma. Azt szimbolizálja, hogy lehet győzni a halál felett. Hogy a győzelem istennője, Victoria megadja a lehetőséget az embernek arra, hogy megismerje a halált, az árnyoldalt, és ha győz önmaga felett – amit egy katonának történetesen a halál is jelenthet –, ha legyőzi a belső nehézségeket vagy árnyakat, vagy akár csak az ismeretlent, amitől esetleg addig félt, akkor megérdemli a győzelmi koszorút, mellyel végül eljuthat abba a részbe, ahol ez a kör, a koszorúnak a köre eggyé válik, örökzöld körré, folyamatos életté. Így tanítja meg az egyszerű sírkő a római embert arra, hogy honnan indult, és hová kell eljutnia.

IDÉZETEK RÓMAI KORI SÍRFELIRATOKBÓL

Álljon itt néhány római kori sírfelirat, hogy elgondolkodjunk életről, halálról, vidámságról, komolyságról, szeretetről és megbecsülésről.

„Megmenekültem, megszabadultam.”

„Befutottam a kikötőbe.”

„Sokszor meghalt már, de így még soha.” (egy színész sírjára)

„Állj meg, vándor, és olvasd ezt a sírfeliratot. És mondd el sírom felett: legyen neked könnyű a föld.”

„Nem az egész Valentinust őrzi ez az urna, mert lelkét az ég vette el, tehát a jobbik fele nem szállt sírba.”

„Elment Vincentia, vagyis inkább csak a teste.”

„Kocsmáros, számoljunk!”

(Hadrianus császár sírverse:)

„Lelkecske, kóborka, dévajka
Testem vendége, s társa te,
Mely tartományba utazol?
Dermedtbe, ködösbe, sápadtba,
Kis tréfáidnak vége már.”

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„Az az ismeret, amelyik csak az elme szintjén marad, netán még érzelmeket is ébreszt, meddővé válik, ha nem jut el természetes módon a cselekvésig.

Tegyük fel, hogy nehéz élethelyzetben vagyunk. Végigelemeztük a lehetséges okokat. Ezek után cselekvési tervet kell készíteni, majd pedig e szerint is kell cselekedni. A legfontosabb, hogy cselekedjünk. Nem számít, ha a kigondolt terv nem tökéletes, és hogy nem sikerül teljesen megszüntetni a gondokat. Jobb tévedni cselekvés közben, mint tétlennek maradni a tévedéstől való félelem miatt. Aki téved, de cselekszik, az gyakorolja a mozgást, a haladást, megtöri a tehetetlenséget, és harcol a félelemmel. Sőt fejleszti az intelligenciát, és fokozatosan megtanulja felismerni a jobb és biztosabb döntéseket.”

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 322-182.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.

Kulturális Hírlevél 18. szám
2003. december

TARTALOM

• Ma láttam… a reményt
  
  
• Decemberi programjaink
  
  
• Hogyan lehetünk önmagunk
  
  
• Idézetek Konfuciusztól
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

MA LÁTTAM… A REMÉNYT

… azt a különös ajándékot, amely évezredekkel ezelőtt Pandóra szelencéjében érkezett, és még mindig nagyon fontos számunkra. Akkor láthatjuk meg, ha felé fordulunk, amikor ránk telepszik szorongásunk és bizonytalanságunk.

Görög örökségünk régi hagyománya arról szól, hogy réges-rég, amikor az emberek visszaéltek a növekedés és a megszabadulás lehetőségével, az istenek azzal büntették meg őket, hogy egy gyönyörűséges, ám lelketlen nőt küldtek a földre. Az álnok Pandórát az emberek, sőt a hősök is azonnal elfogadták, aki visszaélve ezzel a bizalommal, kinyitotta titokzatos kincses ládáját, amelyet mindig magánál tartott, és ebből minden ismert baj rázúdult a világra… A szelence alján azonban ott maradt a remény…

Így marad ott minden emberben egy szikrányi remény, amikor az utak lezárulnak előtte, az álmok szertefoszlanak, és nincs fény a láthatáron.

Ma láttam a reményt, és megértettem, hogy mennyi mindent elveszítettünk azzal, hogy a remény ennyire mindennapossá vált. Sok minden elveszett, sok érték összeomlott ebben a 20. századot lezáró, különleges történelmi pillanatban. Hiányzik a fény, a szavak jelentése sem egyértelmű, az elme és az érzelmek mintha még alapműködésükben is elakadnának. Mintha minden vészterhes tehetetlenségbe süllyedne, és ez a lefelé húzó erő erőszakká, minden és mindenki pusztítójává válik. És ekkor, amikor láthatólag már semmi más nem maradt az élet szelencéjének alján, megjelenik a remény.

A remény azt jelenti, hogy tudunk várni…, hogy van bennünk türelem és hit, amely segít túlélni a pillanatnyilag rossz helyzetet, hogy egy jobb jövő felé irányíthassuk erőfeszítéseinket. De vigyázat… a remény nem jelentheti azt, hogy csupán várunk.

Az isteneknek ez az adománya annyira illékony, halvány és finom, mint a szürkületben megjelenő rejtélyes árnyak. Gyorsan meg kell ragadni az árnyat, mielőtt beleolvadna az éjszaka nagy sötétjébe. Tudni kell azonnal cselekedni, ha a várakozás iránytűje mozdul, és így megengedi, hogy lélegzetvételhez jussunk.

A remény nem a passzív emberek jussa, és azoké sem, akik végleg feladták a nehézségekkel való küzdelmet. A remény ígéret, de elszántan kell harcolni, hogy megvalósítsuk… Ő ígér, mi pedig megvalósítjuk.

Örülni kezdtem a remény látványának. Nem adhatjuk fel, nem szabad feladnunk az élettel járó állandó igyekezetet. Nem vall nemeslelkűségre, ha alábbhagy törekvésünk, amikor a nehézségek növekednek. Éppen akkor, amikor minden lehetetlennek és megoldhatatlannak tűnik, csillan meg a remény a varázslatos doboz alján, és más időket ígér azoknak, akik megpillantják.

Szeretnéd meglátni a reményt? Nézz azzal a mindenen keresztüllátó Nagy Szemmel, amellyel én is nézek, és amely megkoronázza ezeket az oldalakat. Ekkor te is meglátod Őt megértésünket elhomályosító korunk takarója mögött. Az illúzió fátylai beburkolják. Halvány, mint az álom, de legalább annyira valós, mint a lelkesedés, amely – és ebben biztos vagyok – szíved mélyén él.

Részlet Delia S. Guzmán: Ma láttam… című könyvéből

 

DECEMBERI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A Meseház programjaira: 250 Ft
A kurzus díja: 1500 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)

december 1–8.	RUHAGYŰJTÉSI AKCIÓ
december 5. péntek, 19.00	MITHRAS TITOKZATOS MISZTÉRIUMAI Miről árulkodnak a ránk maradt ábrázolások és feliratok? Próbák és beavatási fokozatok a Mithras-vallásban Kozmikus kulcs, állatszimbolika, iráni hatások Előadó: Benits Péter

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

december 13. szombat, 16.00	HOLLE ANYÓ Holle anyó birodalmában, ahol velünk is annyi csoda megtörténhet, Amálka, a rest lány, és Flóra, a szorgos lány is részt vesz Holle anyó munkájában, amiért ki-ki megkapja a maga jutalmát. Előadásunkat 4–8 éveseknek ajánljuk. Kézművesség: a tél színeit és hangulatát üvegfestéssel keltjük életre Helyszín: Új Akropolisz, 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)
december 20. szombat, 11.00	HOLLE ANYÓ Helyszín: Szabó Ervin Központi Könyvtár Gyermekkönyvtára, 1088 Szabó Ervin tér 1.

GYŐR

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: Gyermekek Háza, 9021 Aradi vértanúk útja 23.

december 4. csütörtök, 17.00

A TIBETI HALOTTASKÖNYV Tibeti tanácsok halandóknak és születendőknek A sors törvénye: élet és halál körforgása Csapdák és lehetőségek a megszabadulás útján Halotti szokások és szertartások Tibetben Előadó: Doba Éva Helyszín: Széchenyi István Egyetem, VIP terem

SZEGED

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszínek: az Új Akropolisz Központja, 6721 Berzsenyi u. 3.
Alsóvárosi Kultúrház, 6725 Rákóczi u. 1.

december 5. péntek, 17.00

MIKULÁSMŰSOR GYEREKEKNEK Belépődíj: 150 Ft

HOGYAN LEHETÜNK ÖNMAGUNK

részlet Jorge A. Livraga 1977-ben Madridban tartott nyilvános előadásából

Ahhoz, hogy megtaláljuk az embereket összekötő mély kapcsot, el kell gondolkodnunk azon, hogy mit jelent saját gyökereink megtalálása. Először is önmagunkat kell megtalálnunk, azaz meg kell ismernünk önmagunkat, időt kell szánnunk arra, hogy elmélkedjünk arról, kik is vagyunk valójában. Ki vagyok én? Ez az első és a legfontosabb kérdés. Mi vagyok én? Egy rakás sejt, némi csont, kevéske hús? Testbe burkolt szellem vagyok? Véletlenül vagyok itt, mert az anyukám megismerte az apukámat és megszülettem? Vagy pedig évezredekkel ezelőtt kigondoltak, ahogyan Jung mondaná, és valaminek a jelképe vagyok? Vagyis annak kell az első kérdésnek lennie, hogy mi és ki vagyok én.

Ez az első kérdés, amit mindenkinek saját magának kell megválaszolnia. Ahhoz, hogy megértsük a közösség értelmét, önzetlen módon el kellene tudnunk távolodni egy kicsit saját magunktól. Meg kellene próbálnunk más helyébe képzelni magunkat és látni, hogyan látnak bennünket mások, és milyen érzelmeket táplálnak irántunk. Ha valamilyen mágia vagy varázslat révén valaki a másik helyébe tudná képzelni magát, még mielőtt megtámadná, akkor biztos vagyok benne, hogy nem támadná meg. Ha az, aki kihasználja a másikat, a kihasznált ember helyébe képzelné magát, és saját magát kívülről tudná látni, nem használna ki mást. Ha az, aki lop, egy pillanatra áldozata helyébe tudná képzelni magát, aki fáradságos munkájával gyűjtötte össze pénzét, és most, öregen, élete végén egyszer csak megfosztják otthonától, ha tehát ennek az embernek a helyébe képzelné magát, biztosan nem tenne ilyet.

Ha lelki és mentális szinten rugalmasak lennénk, ha ki tudnánk bújni saját bőrünkből, amely határt szab nekünk – hiszen számunkra a bőrünk határt jelent, fizikai határt, amely azonban, mivel annyira azonosulunk testünkkel, lelki határunkká vált –, akkor máshogyan kezdenénk gondolkodni. Például ha rálépek valakinek a lábára, az neki fáj, és nem nekem, de ha a saját lábamra lépnék, nekem fájna. Azaz, ha a másik helyébe tudnám képzelni magam, ha valamilyen módon minden társadalmi, gazdasági, vallási és erkölcsi különbségen túl ugyanolyan erősen látnám és érezném, amit embertársaim látnak és éreznek, akkor átélném azt, amit ők, akkor arra törekednék, hogy ne okozzak fájdalmat nekik, és hogy jót tegyek mindenkivel, mint ahogyan én is azt szeretném, hogy jót tegyenek velem.

Harmadrészt, ha el tudnánk képzelni valahogyan egy olyan kultúrát, amely nem választ el minket intellektuálisan, erkölcsileg, érzelmileg, szellemileg, ha el tudnánk képzelni egy olyan kultúrát, amely nem hoz létre osztályokat, amely nem választja el az egyik embert a másiktól, akkor újra megtalálhatnánk azt a kulturális formát, amely messze meghalad minden előre gyártott, elavult rendszert, amely eltávolítja az embereket egymástól. Meg kell találnunk ezt a kulturális formát, amelyet a görögök filozófiának, a „tudás szeretetének és a felé való haladásnak” neveztek.

De mit is értettek a görögök tudás alatt? Ahogyan arról az előbb beszéltem: először is az önismeretet, másodszor azt a tudást, amely lehetővé teszi, hogy mások helyébe képzelhessük magunkat, hogy azt érezzük, amit mások éreznek, és hogy valódi emberi testvériséget alkossunk. Harmadrészt pedig, hogy olyan tudásunk legyen, amelynek segítségével a dolgokat tisztán önmagukban tudjuk felfogni, valódi lényegüket láthatjuk. Ez vezetne el minket egy új világszemlélethez, egy új életszemlélethez.

Nem kell túl nagy gondolati erőfeszítés ahhoz, hogy belássuk: képesek vagyunk másmilyen világot létrehozni. Tudom, hogy azok, akiknek arról beszélünk, hogy új világot és új emberiséget szeretnénk létrehozni, azok – általában némileg lenéző felhanggal – idealistának neveznek minket. De ezek az idealisták azok, akik meg akarják változtatni a világot, ezek az idealisták akarják, hogy megszűnjön a szegénység és az erőszak. Ezenkívül az emberiség nagy műveit is az idealisták álmodták meg, vésték kőbe, vetették papírra, alkották meg márványból vagy kerámiából, üvegből vagy fából. Amióta csak létezünk, mindig az idealisták láttak messzebbre, teremtettek új mintákat, új világokat, nem pedig azok, akik megelégedtek koruk sajátosságaival.

Ma a világ válságban van, tele nehézségekkel. Üldöz minket a magány, amelytől nap mint nap szenvedünk. Bár nagyvárosban élünk, bár szinte mindig emberek vesznek körül, mégis magányosak vagyunk, mégis sokszor érezzük úgy, hogy nincs, akivel megoszthatnánk egy álmunkat, egy verset, panaszunkat vagy fájdalmunkat, könnyeinket. Milyen bátrak is voltak a régiek, milyen bátrak voltak a régi rómaiak, akik amikor sírtak, könnyeiket szelencébe zárták, és így szóltak: „Ma ezért és ezért sírtam.” Ki meri ma megtenni ugyanezt? Ma inkább el szeretnénk rejteni könnyeinket. Ki meri ma szelencébe zárni könnyeit, mások előtt vállalni azt, hogy egy zenemű hallgatásakor, vagy egy barát haláláról értesülve sírva fakadt. Ehelyett ma el szeretnénk rejteni érzelmeinket, eltitkolni dicséretünket és ellenvetésünket, eltitkolni könnyeinket, és így egyre jobban bezárkózunk saját börtönünkbe.

(…)

Nem a holttestekkel teli temetők a legrosszabb temetők, hanem a szívünk mélyén nyugvó álmaink temetői; a félresikerült dolgaink, a meghiúsult terveink, az el nem ért eredményeink, a létre nem jött kapcsolataink, a soha meg nem valósított álmok, a meg nem írt könyvek, a vers, amely elillant előlünk, a kép, amelyet nem festettünk meg. Ezek a belső kudarcaink, ez a sírokkal teli belső temetőnk.

Megújult életerőre van szükségünk, amely derűlátóvá tesz az élet viharaival szemben, és nemcsak arra késztet, hogy belefogjunk valamibe, hanem arra is, hogy be is fejezzük, úgy, ahogy azt szeretnénk. A kockázatvállalás filozófiájára van szükségünk és bátorságra, hogy szembe merjünk nézni a bennünket körülvevő materializmussal, amely minden irányból ránk zúdul, amely szét akar zúzni, agyon akar nyomni minden egyes nap. A materializmus késztet arra, hogy ide-oda rohangáljunk étel után, ruha után, lakás után, pénz után, és hogy egész nap a testünk jólétével foglalkozzunk, miközben teljesen elfeledkezünk a lelkünkről, benső lényünkről, és teljesen elfeledkezünk a többi emberről.

Ezzel a bátorsággal, ezzel az új filozófiával, ezzel az új életfelfogással, bensőnk új egyenességével az „én” képes kapcsolatot teremteni a „te”-vel, és ahol van „én” és „te”, ott megszületik a „mi” is, a közös és nagyszerű „mi”. Megszületik a „mi”, amely a lótusz szirmaihoz hasonlóan különálló részekből áll, melyek egy közös mag körül egyesülnek, mint ahogy a szirmok is egyesülnek a lótusz közepében. Képzeljünk el egy különböző emberekből álló emberiséget, egy sokszínű emberiséget, amelyben úgy tiszteljük a többieket, ahogyan saját magunkat is tiszteljük. De be kell látnunk, hogy a sokszínűségnek egy az alapja; hogy a hangok és a köztük lévő szünetek ugyanannak a dallamnak a részei; hogy bármelyik nyelven elmondott ima ugyanabból a misztikából fakad, és hogy a világ minden élő embere egy Emberiséget alkot.

IDÉZETEK KONFUCIUSZTÓL

„Az íjászban van valami, ami a nemes emberhez hasonló. Ha nyila elhibázta a céltáblát, önmagában keresi a hibát.”

„Aki hűséges a saját természetéhez és a kölcsönösség elve szerint gyakorolja azt, az nem járhat messze a követendő úttól. Ha valamiről nem akarja, hogy vele tegyék az emberek, azt ő sem teheti másokkal.”

„Az emberek mind azt mondják: »Tudjuk« – aztán meg csak rohannak, és amikor hálóba, kelepcébe vagy verembe esnek, senki sincs, aki tudná, miképp meneküljön.”

„Ha az öröm és harag, bánat és boldogság fel sem támad (a lélekben), akkor beszélhetünk egyensúlyról. Ha feltámadnak, de megőrzik a közép mértékét, akkor beszélhetünk harmóniáról. Az egyensúly az égalatti minden dolgának hatalmas alapja. A harmónia az égalatti minden dolgának egyetemes útja. Ha tökéletes az egyensúly és a harmónia, akkor égen és földön minden a helyén van, s minden dolog szépen gyarapodik.”

„Mily hatalmas is a szellemek ereje! Hiába nézzük, nem látjuk őket; hiába hallgatózunk, nem halljuk őket; pedig ott vannak minden dologban és (a dolgoktól) nem lehet elválasztani őket.”

„Az őszinteség a dolgok vége és kezdete, őszinteség nélkül nem létezik semmi. Ezért a nemes ember az őszinteséget becsüli a legtöbbre.”

(Az idézeteket a Menciusz, Konfuciusz nagy követője című könyvből válogattuk. Szukits Könyvkiadó, Szeged.)

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„Egyfajta tehetetlenségben élünk nap mint nap. Eszünk, alszunk, mozgunk, jövünk, megyünk… de mindez nem elég a belső szükségletek kielégítésére. Ehhez belső forradalomra, szellemi forradalomra van szükségünk, szellemi visszatérésre az eredethez. Minden emberben van egy belső »ösztön« arról a fizikain túl létező világról, amelyből származik, s ez néha figyelmeztet. Képesek vagyunk rá, hogy kapcsolatba lépjünk ezzel a bennünket körülölelő láthatatlan világgal, de ehhez ki kell fejlesztenünk belső nyitottságunkat a reményre, szellemi világunk gyümölcseire. Ezt a világot lehetetlen kézzel eltörni, pénzzel megvenni, nem reagál a fenyegetésekre, az élet minden körülményén túl van. És minden embernek szüksége van arra, hogy részt vegyen ebben a világban, akkor is, ha elfeledkezett róla.”

 

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 322-182.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.