Kulturális Hírlevél 13. szám
2003. június

TARTALOM

• Júniusi programjaink
  
  
• Zene – a lélek gyógyszere
  
  
• Idézetek a zenéről
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

Kedves Olvasó!

Az ember már nagyon régóta tudja, hogy egy adott erőt csak egy másik azonos nagyságú erővel lehet ellensúlyozni, amelynek ellentétes irányba kell hatnia. Így a tüzet a vízzel mérsékelhetjük, a hideget a meleggel. Miért van az, hogy egyszerűen megfeledkezünk erről a nyilvánvaló igazságról, amint lelki és szellemi dimenziókban kezdünk mozogni? Ha békét akarunk, fegyverhez nyúlunk, ha csendet kérünk, kiabálunk, ha szólni akarunk az emberek lelkéhez, a legdurvább eszközökhöz folyamodunk… Ezért nem érjük el a várt eredményt, mert lehet, hogy az erő megfelelő, de nem ellenkező előjelű. Olyan ez, mintha a tüzet a tűzzel szeretnénk eloltani.

A diszharmóniát csak harmóniával oldhatjuk fel: a rútságot a szépséggel, a gonoszságot a jósággal, a tévedést az igazsággal. De mit kezdhetünk egy olyan helyzetben, ahol éppen a diszharmónia az elfogadott mérce, a mindenkire „kötelező” forma? Ahol az emberek nem keresik a megoldásokat az élet kihívásaira, hanem a legjobb esetben is csak megelégednek a helyzet bemutatásával? És ezt ráadásul őszinteségnek nevezik. Aki mégis kitartóan igyekszik, könnyen a gúny tárgyává válhat, egyfajta fellegekben járó Don Quijotévé.

Mindezek ellenére, mégis vannak emberek, akik vállalják a pozitív erők megteremtését, és az akropolisziak is közéjük tartoznak. Nem ítéljük el az igénytelen, durva művészetnek nevezett kifejezéseket, nem panaszkodunk a világ szennyezettsége láttán, hanem egyszerűen előidézzük a harmóniát tetteinkkel, bármennyire korlátozottak is az eszközeink. Ez az aktív és pozitív viszonyulás jellemzi minden tevékenységünket: a filozófiai életmódot tanító előadásainkat és kurzusainkat, az egyéni felelősséget erősítő természetvédelmi és segélyakciókat, gyerekprogramjainkat és pályázatainkat, könyvkiadási és egyéb megmutatkozásainkat.

Minden, amit az ember teljes meggyőződéssel tesz, biztos visszhangra talál. És ha valamivel nincs megelégedve, meg kell mutatnia az ellenkezőjét. A példa a legjobb tanítási eszköz.

 

 

 

JÚNIUSI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
Helyszín: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)

június 13. péntek, 19.00

A JAPÁN NÓ-SZÍNHÁZ A japán színészmesterség Mi van a maszk mögött? Mélység a szórakoztatásban Előadó: Knuth Barbara, Kovács Balázs

SZEGED

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft, diákoknak: 200 Ft
Helyszínek: az Új Akropolisz Központja, 6721 Berzsenyi u. 3.
Alsóvárosi Kultúrház, 6725 Rákóczi u. 1.

június 5. csütörtök, 18.00	ZENE – A LÉLEK GYÓGYSZERE 1,5 óra előadás, 1,5 óra gyakorlat zenei példákkal A zene jótékony és káros hatásai Tetszik, vagy nem tetszik – ez itt a kérdés? Tanuljunk meg zenét hallgatni Előadók: Rusznák Laura, Sztanek Péter
június 19. csütörtök, 19.00	AZTÉKOK Teszkatlipoka és Tollaskígyó: a harcos misztériumai Chichén Itzá – beavatási központ az őserdőben Labdajáték életre-halálra Előadó: Papp Tibor

ZENE – A LÉLEK GYÓGYSZERE

Hogyan hat ránk a zene? Milyen jótékony vagy esetleg káros hatásai vannak, és tényleg gyógyíthatja-e a lelket? Hogyan lehet megtanulni zenét hallgatni? Erről hallhattunk április 11-én és 12-én Budapesten a „Zene – a lélek gyógyszere” című előadáson és szemináriumon.

Az, hogy a zene befolyásolja a lélek állapotát, korántsem újkeletű felfedezés. Az ókor bölcsei nagyon jól ismerték a különböző zenék lélekre gyakorolt hatásait. Ezek vizsgálatát Püthagorasztól, az i. e. VI. század kiemelkedő filozófusától kezdtük, akit kortársai a lélek orvosának is neveztek. Feljegyezték róla, hogy a maga szerkesztette dallamokkal képes volt lecsillapítani a szenvedélyektől elvakított embereket, és visszavezetni a lelki egyensúly egészséges állapotába. Ismerte jól az emberi pszichét, és ezért bármelyik szélsőséggel tudott bánni, ezen keresztül is tanítva az embereket. Platón is kiemelte a zene jelentőségét a nevelésben. Azt a muzsikát tartotta jónak, amely képes erényeket ébreszteni hallgatójában és művelőjében egyaránt. Vagyis emeli, nemesíti, harmonizálja a lelket. Ezért is javasolta, hogy a gyerekek már születésüktől fogva a széppel, az erkölcsössel kerüljenek kapcsolatba, mert a lélek természete szerint ahhoz válik hasonlóvá, ami körülveszi.

Az előadásból megtudtuk, hogy egészen a 18-19. századig a zeneszerzőnek és a közönségnek is magától értetődő volt, hogy a muzsika a klasszikus zeneelmélet szabályain, a természetes harmóniákon alapul. Valahol a romantika korszakában kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy fokozatosan eltértek ettől a hagyománytól, és a művész akaratát, egyéni önkifejezését helyezték a természetes törvények elé: így lett egyre szélsőségesebb és hangosabb a zene. A folyamat aztán a huszadik században odáig vezetett, hogy sok zenéből már a harmónia is eltűnt, és a disszonancia vette át az uralmat.

Holott a zene épp akkor tölti be hivatását, ha csiszolja a lelket, ha tanítani tud a szépségre. A jó zene, azaz a harmóniákon nyugvó, a finom árnyalatokat is kifejezni tudó, energiát sugárzó muzsika segít, hogy a gondolatok, érzelmek és tettek harmóniába rendeződjenek, vagyis hogy az emberi jellem maga is olyanná váljon, mint egy tökéletesen hangolt hangszer, amelynek zenéje így a jóság, a magasztos érzelmek és gondolatok, illetve a nemes tettek lesznek…

A zene hatásairól szóló ókori tanításokat a huszadik századi műszeres kutatások eredményei szinte egy az egyben alátámasztják élettani, lelki és mentális szinten egyaránt. Egyre inkább világossá válik, hogy a zene gyakorlati módon is segíthet az embernek, aki valóban szinte gyógyszerként „használhatja”. Ezért fontos, hogy az ember milyen lelki állapotban milyen zenét hallgat. A zene a pulzusszámtól a vérnyomáson át a különböző hormonok szintjéig mindenre hat. Ezek, és sok egyéb vizsgálati szempont alapján, a legjótékonyabb hatása kimutathatóan a klasszikus zenének van, különösen a barokk és klasszikus szerzők műveinek. A vizsgálatok tanúsága szerint Mozart, Vivaldi vagy Händel remekművei szinte minden „próbát kiállnak”, áldásos hatásuk majd minden körülmény között igazolható. Ezért, aki biztosra akar menni, válassza őket, s minél inkább ráhangolódik a szépre, annál szebbé válik maga is, idővel pedig egyre jobban fogja érezni, mi tesz jót ténylegesen a lelkének. De ehhez – zenei nyelven szólva – gyakorlásra van szükség, azaz a komolyzene hallgatását is tanulni kell.

Különböző lelkiállapotainkban különböző zenékkel segíthetünk magunkon. Például aki levert, lelkesítő zenével „hangolhatja fel” magát (amelyre kiválóan alkalmasak Mozart, illetve Vivaldi concertóinak vagy egyházi műveinek gyors tételei), aki viszont túlságosan szertelen, és energiái nincsenek mederbe terelve, inkább megnyugtató muzsikához forduljon (mint a barokk csembalózene, vagy a klasszikus darabok lassú tételei, különösen a pulzusszámhoz közeli tempójelzésűek). A jó zene – az érzelmeken túl – pozitívan befolyásolja a megértési és koncentrációs képességet is, kimutathatóan hat az agyhullámokra, és erősíti az immunrendszert, valamint képes kiszűrni, elcsitítani a káros környezeti hatásokat, zajokat.

Ahogy a fül tanulja a zenét, vele együtt lassan a lélek is tanul, s idővel azt a zenét fogja tudni választani, amelyikre valóban szüksége van. Az előadás után talán többet megérthettünk a zene lényegéből, amit Händel így fogalmazott meg: „Sajnálnám, ha csak szórakoztattam volna az embereket a zenémmel – én jobbítani akartam őket.”

A pénteki előadás után mintegy huszonöten gondolták úgy, hogy együtt tanulmányozzák a zene különböző hatásait a szombati szemináriumon. A nap folyamán az aktív közreműködést igénylő feladatok és kísérletek segítségével közelebb kerülhettünk a zene, s önmagunk megismeréséhez is.

Az előadás tematikáját követve, elsőként a filmzene sajátosságai kerültek terítékre, jellegzetes példák segítségével. Kezdetben eredeti formájukban, majd izgalmas rejtvényként a kép nélkül megszólaló zenék alapján lehetett kísérletet tenni a kérdéses jelenetek és az elérni kívánt hatások azonosítására. Hasonlóan tanulságos volt ilyen módon elemezni a reklámok és a híradók zenéinek hatáskeltő eszközeit. Ehhez megfelelő alapot nyújtottak a közösen megismert szempontok: könnyen felismerhető volt a zeneileg túlzott hatások szándékos alkalmazása, ugyanígy a hangszerek, hangszercsoportok használata, valamint a dallamok, ritmusok, tempók tudatos szerkesztettsége. Mindezek a példák rámutattak arra, hogy ez a fajta „alkalmazott zene” kevésbé nevezhető művészetnek, sokkal inkább pontosan megtervezett zenei terméknek.

A délelőtt második részében egy különleges gyakorlat következett: Liszt Ferenc Mazeppa című szimfonikus költeménye csendült fel, és a „vájt fülű” csoportoknak ki kellett találniuk a zene által lefestett történetet. A fantáziadús és részletes beszámolók összecsengése azt mutatta, hogy mindez nagyon jól sikerült. Ezt követően a klasszikus zene alaprepertoárjának néhány mesterművével ismerkedtünk meg, Bach Brandenburgi versenyeitől Vivaldi Gloriáján, Händel szvitjein, Beethoven szimfóniáján át egészen Mozart és Haydn concertóiig, sőt…

A különböző hangulatú részletek alaposabb megfigyelésével új szempontok alapján, „új füllel” hallgathattuk a műveket, s így árnyaltabb képet kaphattunk a hatások sokféleségéről. Befejezésként – zenei szemléltetéssel egybekötve – szó esett még a hangok és hangközök érzelmi hatásairól, zenében betöltött szerepükről. A szeminárium végére kicsit jobban megismerhettük a zene különböző szinteken ható erejét.

Az új tapasztalatokkal felvértezve talán könnyebb lesz tudatosabban fordulni a művészet felé, hogy az ember lelkében a tisztító és rendteremtő Harmónia kaphasson teret. Ahogy a nap záróakkordjaként felhangzó közös éneklés harmonikus hangjai is tették…

 

IDÉZETEK A ZENÉRŐL

(Az idézetek a Gondolatok a zenéről [szerkesztette: Helen Exley] című könyvből, valamint Delia S. Guzmán: Mája játékai című művéből valók.)

Az elmúlt nyolcvan évben minden egyes napot ugyanúgy kezdtem. Nem afféle gépies rutin ez, hanem valami, ami nélkülözhetetlenül fontos mindennapi életemhez. Leülök a zongorához, és lejátszom Bach két prelúdium és fúgáját. Nem is gondolok rá, hogy másként is tehetnék. Ez afféle mindennapi áldás a házra. De számomra egyebet is jelent. Ezáltal fedezem fel újra a világot, melynek örömmel vagyok részese. Ilyenkor újra felismerem az élet csodáját, és eltölt az ámulat, hogy milyen hihetetlenül nagyszerű dolog embernek lenni.

Pablo Casals

Ha újra megélhetném az életemet, ügyelnék rá, hogy legalább hetente egyszer elolvassak néhány verset és hallgassak egy kis zenét; így talán szellemem mostanra hanyatlásnak indult része is tevékeny maradhatott volna. Az ízlés elhanyagolásáért boldogságunkkal kell fizetnünk, és valószínűleg éppoly káros az intellektusunkra, mint az erkölcsünkre, ha megtagadjuk természetünk érzelmi vonásait.

Charles Darwin

Ha fiatalok akarunk maradni, mindennap olvassunk el egy költeményt, hallgassunk egy kis zenét, nézzünk meg egy szép festményt, és – amennyiben lehetséges – tegyünk valami jót. Az ember legfőbb érdeme éppen az, hogy amennyiben teheti, felülkerekedik a külső körülményeken, és minél kisebb befolyást enged nekik.

Johann Wolfgang von Goethe

Monteverdi Ünnepi vecsernyéjét hallgatni egy nyári estén olyan, mint hirtelen rádöbbenni, hogy rossz századba születtünk.

Pam Brown

Senki sem tudja, mi valójában a zene. Előadjuk, hallgatjuk, komponáljuk és beszélünk róla, de valóságos lényét éppoly kevéssé ismerjük, mint közeli rokonáét, az elektromosságét.

Tudjuk, hogy segít elvonatkoztatni, hogy a segítségével önmagunk felé fordulhatunk és megtisztulhatunk; tudjuk, hogy a meditáció oly magasságaiba repíti az emberi szellemet, ahol a kreativitás szabadon szárnyalhat; tudjuk, hogy enyhíti fájdalmainkat, oldja szorongásunkat, eloszlatja félelmeinket, felpezsdíti kedélyünket, felkorbácsolja bátorságunkat, tiszta és merész gondolatokra buzdít, megcélozza az akaratot, finomítja az ízlést, felderíti a szívet, ösztökéli az intellektust, és még sok egyéb értékes, csodálatos dologra képes. És mégis, hiába tudjuk és cselekedjük ezt, nem ismerjük a zene mibenlétét. Talán az egyetlen lehetséges válasz az, hogy a zene maga a teremtés.

Lucien Price

Hallani Mozart muzsikáját olyan, mintha valami jó cselekedetet vinne végbe az ember. Nehéz pontosan meghatározni, hogy miben is rejlik ez a jó befolyás, de jótékonyságában nem kételkedhetünk – minél inkább korosodom és minél jobban megismerem őt, annál inkább szeretem magát a zenét.

Pjotr Iljics Csajkovszkij

Ahogy Bachot hallgatom, a zene újra értelmezi a tavak vizének ritmusát. A szürkület és a szitakötők fátylán túl a muzsika letelepedik a szemeimre, míg meg nem hallom a láp lélegzetét, elsüllyedt sziklákat és árnyékos fenyőket. És amit hallok, életre is kel: érintetlen a nyári éj szentsége.

Douglas Dunn

Egy Mozart-mise még egy ateistát is félig hívővé tesz.

Jesse O’Neill

A zene az emberiség egészének a hangja, bármely helyen és időben. A zene jelenlétében mind egyek vagyunk.

Charlotte Gray

…és az a Mozart-szimfónia utat talált a szívemhez. Kimerültségem és a hőség fölém kerekedett, mégis korábban sosem tapasztalt dolog történt velem: az az utolsó darab nemcsak hogy minden tekintetben magával ragadott, de mintha a fáradtságom is nyom nélkül elenyészett volna, míg hallgattam. Az a tökéletesség, az a teljesség, azok a finom árnyalatok, az a mélységes lemondás megindít mindenkit, kinek van szíve és némi ízlése.

Eugéne Delacroix

Talán a zene az, ami beteljesíti a legmagasztosabb küldetést: összeköti a nemzeteket, fajokat és államokat, amelyek sok szempontból idegenek egymás számára – egyesíti a különállókat és megbékíti az ellenségeket.

Dr. Max Bendiner

A zene ereje képes a vadállat megszelídítésére. Képes meglágyítani a sziklákat és meghajlítani a göcsörtös vén tölgyet.

William Congreve

Van valami végtelenül csodálatos a zenében. Nem úgy hat gondolatainkra, ahogyan a szavak teszik; egyenesen a szívünket és szellemünket szólítja meg, lelkünk legbenső magját és gyökerét. A zene megnyugtató és egyszerre felkavaró; nemes érzeteket ébreszt; könnyekké olvaszt bennünket, nem is értjük, miképp: magában álló nyelvezet, a maga módján éppoly tökéletes, mint a szavak, a beszéd, és éppoly fenséges, éppoly áldott…

Charles Kingsley

A zene plátói igazságot közvetít – ideális folyót a szennyezett valóság helyett, szerelmet, ahogyan megálmodjuk, s nem ahogyan megtapasztaljuk; nemes gyászt és fennköltséget mindennapi szomorúságunk helyébe. Szükségünk van rá a túlélésünkhöz és a józan értelmünk megőrzéséhez.

Pam Brown

Az archetípusok világában ideális Szépség lakozik, amelyet nagyon nehezen tudunk szavakba önteni, mivel mindig elillan gyenge kifejezőkészségünk elől. Mégis képesek vagyunk valamennyit felfogni ebből az eszményi szépségből, és ezt a keveset igyekszünk megnyilvánítani az anyagban. Az ideális szépségnek ezt az anyagi kifejezését művészetnek nevezzük.

Delia S. Guzmán

Ahhoz, hogy legyen művészet, két tényezőre van szükségünk: a magasztos szépségre, valamint az anyagra, amelyben megnyilvánulhat. A művészet törvényei azonban nem az anyagból származnak, hanem onnan, ahol a szépség honol: az Ideák világából, hiszen az anyag a művészi ihletettségnek csupán a korlátait képes megmutatni.

Delia S. Guzmán

Lehet valaki művész nagy emberi hibái ellenére is, de sohasem annak köszönhetően.

Jorge A. Livraga

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

A boldogságért tenni kell…

„Az »ismerd meg önmagad« régi tanácsa nem idejétmúlt. Aligha tudnánk jól elvégezni egy munkát, ha nem tudnánk, kik vagyunk, milyen képességekkel és milyen lehetőségekkel rendelkezünk. Ha pedig megismertük, meg kell erősítenünk őket magunkban, hogy önmagunk és mások számára is hasznos tevékenységet végezhessünk.

Végezzük jól minden vállalt munkánkat, nemcsak a lehetséges jutalom miatt, hanem a saját eredményességünk szülte elégedettségért is. Elégedjünk meg azzal, amit kapunk, de saját teljesítményünket emeljük egyre magasabb szintre.

Ne engedjük, hogy a gondok megtörjenek, bármennyire nehéznek is tűnjenek. Inkább erősítsük képzelőerőnket a megoldások keresésében. Intelligenciánk és akaratunk próbájaként fogjuk fel a nehézségeket. A legrosszabb esetben alakítsuk át a bukásokat új kezdési lehetőségekké.

Tanuljuk meg kihasználni a lehetőségeket. Az élet tele van lehetőségekkel, de ha csukott szemmel járunk, nem látjuk meg őket. Ha bezárkózunk ellentmondásainkba, és állandóan rajtuk rágódunk, elveszítjük erőnket, és nem kerülünk ki ebből az ördögi körből, mert visszautasítjuk a labirintus ezernyi kivezető útját.

Szeressük az embereket, mert ez a legjobb módja annak, hogy megértsük őket. Vidáman és nemeslelkűen segítsünk másokon, mert ez a legjobb módja annak, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.

Naponta jobbítsunk mindenen, amit csinálunk. Tegyünk jobbá – csüggedés nélkül – mindent, ami körbevesz bennünket. Teremtsünk szépséget mindenütt, teremtsünk fényt mindenhol, ahol vagyunk – kívül és belül egyaránt.”

Ha így teszünk, a legjobb úton haladunk afelé, hogy elérjük a boldogságot.

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.