Kulturális Hírlevél 16. szám
2003. október

TARTALOM

• Októberi programjaink
  
  
• Egyiptomi vallás és mágia
  
  
• Idézetek Ptahhotep tanításából
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

Kedves Olvasó!

Megkérdezték-e már valaha Öntől, miért szeret valamit vagy valakit? A sok „azért, mert…” mögött, amelyek akár teljesen érthető érvek is lehetnek másoknak, a végén mégis az elme számára megfoghatatlan „csak” marad. Valahogy így vagyok én is Egyiptommal. A „csak” valami ősi, megragadhatatlan érzés, ami a lélek mélyén szunnyad, és néha egy kép, egy mondat hirtelen egy pillanatra a felszínre hozza, hogy aztán újra visszazuhanjon önnön megfoghatatlanságába, csupán egy-két könnycseppet hagyva maga után. Ezért csak az „azért, mert…” megragadására tehetek kísérletet.

…Mert elgondolkodtat. Fordításaink nehezen tudják visszaadni a hieroglif jelekben foglalt értelmet, mert akaratlanul is becsúszik saját világképünk az olyan közérthető megfogalmazásokba, mint például a „született”, vagy a „meghalt”. Pedig sokszor a születés helyett állapotváltásról írnak, és a meghalt helyett azt mondják: „felment a horizontjára”, vagy „eltávozott az égbe”. És hogyan értelmezzük a szó szerinti fordításban „újra született” kifejezést? A „születési hely” is érthetően hangzik, de mi van akkor, amikor ugyanezt a kifejezést a temetőre alkalmazzák?

…Mert minden megnyilvánulása mögött egységet sejtek. Az egységet a mítoszok mélységeiben gyökerező központi személy teszi lehetővé. Egyiptom egész történelme arról szól, hogy a nép életéért felelős uralkodók hogyan alapították meg és őrizték az egységet lehetővé tévő igazságosságot. Nem számított, ki van éppen uralmon, és csak nagyon kivételes esetekben jegyezték fel a tetteit. Inkább az volt a fontos, hogy az illető fáraó tetteivel fenntartsa az élethez, a jóléthez és az egészséghez szükséges feltételeket. Ugyanis az volt a fontos, ami állandó volt, az, ami minden évben ismétlődött, követve az évszakokat, a Nap pályáját az égen. Ezzel bizonyította a fáraó, hogy valóban Ré, azaz a Nap fia, és hogy képes az ő páratlanságát és igazságosságát megvalósítani a földön.

Mindig, amikor megszólították – legalábbis írásban –, a neve után ez a három kifejezés állt: Élet, Jólét, Egészség! Nem hiszem, hogy csupán neki kívánták volna – bár az természetes, hogy mindezt önmagában kellett megvalósítania, ha a népének ugyanazt akarta nyújtani. Inkább olyan lehetett ez a rituális megszólítás, mint emlékeztető az egész népért vállalt hatalmas felelősségére.

…Mert foglalkoztat tudása újbóli felelevenítésének a gondolata. Egyiptom, mint megannyi valaha is létező kultúra tudása az emberiség közös öröksége. Értelmetlen letagadni őseink eredményeit, kinevetni őket a miénktől eltérő világnézetük miatt, és úgy tenni, mintha a tudás kizárólagosan a modern kor vívmánya lenne. Az csupán sajátos elidegenedésünk jele, hogy gyökerek nélkül próbálunk magasabbra nőni, ráadásul lineárisan, a minél szédítőbb magasságokba, eltávolodva a Föld és az élet ritmikus lüktetésétől. Az egyiptomi világnézet minden megnyilvánulásával az élet ciklikus mivoltát hangsúlyozta, és a linearitásnak a fejlődésre vagy bármi másra vonatkoztatott gondolata távol állt tőle. Ezért is igyekezett az emberi törvényekkel a természet törvényeit utánozni, és a természet maga jelzett, ha eltért tőlük, például úgy, hogy szárazsággal sújtotta az országot, mely az évente egyszer megáradó Nílus éltető vizétől függött. Mennyire távol vagyunk ma ettől a gondolkodástól, hogy tetteinkkel hatunk a környezetünkre, ami vissza is fog hatni ránk. Pedig nincs is ennél egyszerűbb igazság a földön.

…Mert kihívás. Megérteni Egyiptomot… mintha saját lelkünk rejtelmeire keresnénk a választ, hiszen lelkünk titkait nem kereshetjük az emberi közösségtől vagy a világtól távol. Az egyén, a társadalom és a természet annyira összefonódnak, hogy az egyiket a másik nélkül lehetetlen megérteni. Egyiptom megnyilvánulásaiból az sugárzik, hogy tudatosan igyekeztek egyesíteni az embert a világmindenséggel, hiszen a kettő felépítésében is rokon egymással, és az emberi alkotásokban – az egyiptomi templomokban például – felismerhetjük az embert és a világegyetemet alkotó részeket.

Ha a sok „azért, mert…” után sem érthető vonzódásunk valamihez vagy valakihez, azért még ne essünk kétségbe. Szeressük csak bátran tovább, és igyekezzünk minél jobban megérteni. Így bármennyire is kifelé irányult a figyelmünk az elején, egyre inkább rájövünk, hogy szeretetünk tárgyának mélységeibe pillantva önmagunkat ismertük meg jobban. A szeretet, bármi is a tárgya, hidat épít az én és a te között, visszaadja az elveszett egység érzetét.

OKTÓBERI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

GYŐR

SZEGED

EGYIPTOMI VALLÁS ÉS MÁGIA

Az egyiptomiak az ember fizikai és fizikain túli megnyilvánulásainak hét szintjét különböztették meg. A hét elem közül a legalacsonyabb a fizikai test, ezt követi az energiatest, ezután az érzelmi test következik, majd a spekulatív, alacsonyabb rendű mentális test, utána a magasabb rendű mentális test, ezt az intuíció teste követi, és végül Atmu-Ozirisz következik, aki maga a tiszta szellem. Nézzük meg kicsit részletesebben. Ezek a testek nem különülnek el egymástól, mint például a hagyma rétegei, hanem áthatják egymást. Két nagy csoportra oszthatjuk őket, az alsó négyet egy négyzettel, a felső hármat egy háromszöggel ábrázolhatjuk, és így egy piramis rajzolódik elénk, amelynek a négyesség, azaz a földi rész szolgál alapjául, az oldalai pedig a tűz elemek, a szellemi elemek alkotta háromszögek.

Minden test között ott vannak a kis Szahmetek, vagyis a sors kicsi oroszlánjai, amelyeket az indiaiak szkandháknak, azaz a cselekvés magvainak neveztek. Az ember tudata állandóan mozog, testről testre halad, és ilyenkor minden esetben találkozik a szkandhákkal, vagy Szahmetekkel, a cselekvés magvaival. Nézzünk egy példát: ahogy most hallgattok engem, a tudatotok rám irányul, de ha váratlanul erős fájdalmat éreznétek a lábatokban, a tudatotok lejjebb zuhanna, egészen addig, amíg a lábatokban érzett fájdalom nem tudatosulna bennetek. Így tehát a tudat lehet a mentális szinten is, de ezt a tudatpontot, ezt az ént egy, az alacsonyabb testek bármelyikében zajló erőteljes folyamat magához ránthatja. És ha az alacsonyabb testekben így van, nyilvánvaló, hogy ugyanígy a magasabb rendű testekben zajló erőteljes folyamat is megteheti ugyanezt. Ezt a tudatpontot, ezt az életpontot az egyiptomiak az Ankh-kal, az Élet-kulccsal ábrázolták, amelynek hieroglifáját egyetlen folytonos vonallal rajzolták meg, jelezve ezzel, hogy az ember élete a fizikai és szellemi között váltakozik. Így az Élet-kulcs egyszerű vonalvezetésével jelképezték azt az életet, amelyet az objektív világban, azaz a jelenségek világában, és a szubjektív, avagy szellemi világban egyaránt él az ember.

Ezek a kis Szahmetek megegyeznek az indiai „karmikus falak”-kal, a korábbi tettek árnyékaival. Úgy tartották, hogy mindegyik testnek más és más a rendeltetése, dimenziója, és eltérő törvények vonatkoznak rájuk, azaz adott törvényszerűségek, adott működési elv érvényes a fizikai testünkre, ami sohasem vonatkozhat a mentális testre, hiszen annak is megvannak a maga meghatározott törvényei és működése. Ezeket a testeket „semleges vizek” választják el egymástól, amelyeket az Ankh, azaz a tudat működésének jellege színez át. Ha a tudat sokáig tartózkodik a magasabb szinteken, a köztes területek egyre szellemibbé válnak, finomodnak, és szabad utat engednek a tudatnak. Ha a tudat – az Ankh – sokáig tartózkodik az alacsonyabb szinteken, a köztes terek egyre durvábbá válnak, így a halál után megnehezítik, hogy a lélek, avagy a tudat megszabaduljon érzelmi kötelékeitől, a jelenségek világának láncaitól. Ezért az egyiptomiak, amikor a múmiát szarkofágba helyezték, kedvenc használati tárgyaival, ételekkel és italokkal vették körül. Nem azért, hogy a lelket táplálják, nem azért, mert azt hitték, hogy a léleknek az égi világban kanálra, tányérra vagy hangszerekre van szüksége, hanem éppen azért, hogy ott tartsák az alacsonyabb részeket, hogy ne kövessék a tudatot az Amentibe (alvilágba) vezető útján.

Az Amentibe vezető útnak az volt a célja, hogy a lélek Ozirisszé, Atmuvá váljon. Ahhoz, hogy ezt jobban megértsük, meg kell ismernünk, hogy mit tartottak az egyiptomiak a reinkarnációról. Először is azt kell jól megértenünk, hogy az ősi tanítások szerint újra is születünk, meg nem is születünk újra. Tegyük ezt egy kicsit érthetőbbé, mert ezt általában félre szokták érteni.

Általánosságban az embereket két nagy csoportra lehet osztani: azokra, akik szerint az ember nem tér vissza a földre, és azokra, akik szerint visszatér. Akik úgy gondolják, hogy visszatér, a következő nehézségbe ütköznek. Így gondolkodnak: „Ha visszatérek a földre, olyan leszek, mint amilyen most vagyok?” Az egyiptomiak szerint nem. Nyilvánvaló, hogy mindaz, ami a négy alsóbb szinthez tartozik (ezt szimbolizálja a búza, amely Amentiben egy, kettő, három, illetve négy könyöknyi magasra nő), itt marad a földön. Csak a többi rész, a magasabb szintekhez kapcsolódó összetevők születnek újra. Tehát az egyiptomi mágia szerint sem a fizikai, sem az energetikai, sem a lelki jellemzők – azaz a gondolatvilág és az érzelmi viszonyulások – nem születnek újra, és a nemünk sem feltétlenül marad ugyanaz. Az egyetlen, ami újraszületik, az az evilági vagy másvilági életkörülményeken túli belső, szellemi mag. Tehát így kell érteni azt, ami a régi egyiptomi könyvekben áll: bizonyos értelemben újraszületünk, bizonyos értelemben pedig nem. Mit jelent mindez? Ha újra is születek, nem úgy fogok kinézni, mint most. Azaz, ami most látható belőlem, az véglegesen el fog pusztulni, és éppen ez a biztosan elpusztuló rész az, amelyet az egyiptomiak az összes előbb említett érzelmi kötelékkel igyekeztek maradásra kényszeríteni.

A halál utáni lét, az élet folytonosságának hieroglif szimbóluma a benu madár, a görög főnix megfelelője. A benu madár hasonló az íbiszhez, gémféle, akinek az a különlegessége, hogy nincs szíve, a helyén egy lyuk tátong. A mítosz szerint, amikor ez a madár a tűzbe vetette magát, elégett, elpusztult, eltűnt, de mivel a szíve helyén lyuk volt, így ez a keblében lévő láthatatlan szív, a híres smaragd szkarabeusz nem pusztulhatott el. Ezáltal a szkarabeusz újra és újra feltámadásra ösztönzi a benu madarat. Ez az ember újraszületésének szimbóluma. Minden, ami megfogható, megragadható, valamennyi lelki folyamatunk itt és most elpusztítható. Az pedig, ami megfoghatatlan, érzelmekkel és gondolatokkal megragadhatatlan, mindez a benu madár szívét alkotja. Ez az egyetlen, ami túléli a halált.

részlet Jorge A. Livraga, az Új Akropolisz alapítójának
1966-ban, Buenos Airesben tartott előadásából

IDÉZETEK PTAHHOTEP TANÍTÁSÁBÓL

A bölcs Ptahhotep Iszeszi fáraó uralkodása alatt vezír volt az ókori Egyiptomban, és a többi bölcshöz hasonlóan ő is megírta élete végén fiához és örököséhez intézett intelmeit. Életének tapasztalatait fogalmazza meg, és helyes életmódra, valamint a többi emberrel való igazságos viselkedésre tanítja fiát. Noha Ptahhotep mondatai több mint négyezer évvel ezelőtt születtek, a legtöbbjük minden különösebb magyarázat nélkül is tökéletesen érthető a mai ember számára, és a legmagasztosabb erkölcsről tesz tanúbizonyságot.

„Tudásodra büszke ne légy, tanultságodban el ne bízd magad. Értekezz a tudóssal – ám a tudatlannal is. A tudás végső határa úgysem érhető el, és nincsen egyetlen mester sem, aki meghódítaná a tökéletest. Smaragdnál rejtettebb kincs a szép beszéd, ám fellelhető az őrlőkő mellett is, a szolgálólány száján.”

„Aki csúful beszél, azt tudatlannak nevezik, azzal méltán bánsz el azáltal, hogy a te önuralmad ellensúlyozza a viselkedését.”

„Megbűnhődik, aki áthágja a rendet, ámbár a kapzsi ezt nem ismeri, s rohan mohó szíve után. A becstelen ugyan megkaparinthatja a gazdagságot, de a végső kikötőt sohasem éri el.”

„Ne beszélj ki senkit, sem előkelőt, sem alacsonyt, mert utálatos ez a lélek számára.”

„Légy vidám, amíg csak élsz, ne tegyél még többet annál, mint amit mondanak, ne vond meg magadtól idejét az örömnek; bár utálatos a Léleknek az időrablás.”

„Ha vezető állásban vagy, és szabadon alakulnak a tervek parancsolatod szerint, kiváló munkát kell végezned az elkövetkező időkre gondolva, semmi más nem vezet sikerhez.”

„…mert nem vész el az, akit az istenek vezetnek, ám akit hajó nélkül hagynak, nincs annak számára átkelés.”

„Minden terv alapja a kellő mérték, isteni őfelsége dönt a helyekről; az előrejutás a szorgalmasoké, de a könyöklés semmit se alkot.”

„Ha azonban a szív csak a saját testére gondol, ha tévútra vezet, gyűlöletet kelt szeretet helyett, hideg lesz ez a szív s elsatnyul a test, mert a szív ellene működik.”

„Ha vezető ember vagy, olyan, akitől kérnek, légy előzékeny, hallgatván a kérelmezőt. Adj alkalmat, hogy könnyíthessen szívén, hogy végigmondhassa, amit közölni kíván veled… Ha nem is érhető el minden, amire vágyakozik, a jóságos meghallgatás megadja a szív nyugalmát.”

„Ha helyes életvitelre törekszel, óvakodj akkor mindenféle rossztól és az irigységtől mindenféleképpen. Fájdalmas betegség ez, gyógyíthatatlan, kezelni nem lehet.”

„Barátaidat ajándékozd meg mindazzal, amid van, hiszen azt isten adta; ki fukar boldogítani barátait, az önző léleknek mondatik.”

„Ki tudja, mi lesz elképzelt holnapodból, az igaz lélek nyújt csak biztonságot.”

„Ne továbbíts rágalmat, meg se hallgass, mert az forrófejűtől származik. Csak amit látsz, arról adj hírt, nem pedig arról, amit hallasz; s a jelentéktelenre szót se vess… A rágalom, mint a rossz álom, ami elől arcunkat eltakarjuk.”

„Csak a beszédben mester szólaljon a tanácsban, mert beszélni nehéz, minden másnál nehezebb, csak aki mestere, használja helyesen a szót.”

„Csak akkor beszélj, ha már a tudás mélyére hatoltál…”

„…nem okoz bajt kezed, ha tiszteleg.”

„Ha kutatod barátod jellemét, ne mást faggass, de őt magát keresd…”

„A végideje mindenkinek eljő, senki sem menekülhet sorsa elől; légy vidám, amíg élsz, és ünnepelj.”

„A tudós azért kel föl korán, hogy műve időtálló legyen; ostobáké a tespedés.”

„Aki bölcs, az törődik lelkével, szépnek megőrizni azt a földön.”

Egyiptomi kultúra – egyiptomi bölcselet Ptahhotep tanításában
Wessetzky Vilmos fordítása

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

A folyó

„Ha az ember elmerül a folyóban, és átengedi magát az árnak, lágyan csapódik neki a víz, csupán azért, hogy előrelendítse, és ehhez alig kell megerőltetnie magát. De ha esztelen módon mégis kiszakítja magát a sodrásból a sziklás partok felé, ha lázadozik a folyó ellen és az árral szemben próbál úszni, akkor a hullámok épp akkora ellenállást fognak tanúsítani, mint amekkora erővel ő igyekszik. Előbb vagy utóbb az úszó visszatér a folyó közepébe, feladja a harcot, mert a víz ereje fáradhatatlan, se nem csökken, se nem nő. Az úszó pedig a törvény szívébe tér vissza, a saját maga okozta kimerültség és szenvedés miatt. A szenvedés a legirgalmasabb istenség, mert jelzi a rendellenességeket, és mindig a mi javunkra dolgozik. Ez nyilvánvaló bizonyítéka viszonylagos szabad akaratunknak, mivel ha nem lenne, akkor semmiképpen sem fordulhatnánk a törvény ellen – nem is akarnánk ezt –, és ismeretlen lenne számunkra a szenvedés.”

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 322-182.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.