Kulturális Hírlevél 38. szám
2005. október

TARTALOM

• A passzivitás – korunk betegsége
  
  
• Portré: József Attila
  
  
• Ajánlók
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Októberi és novemberi programjaink
  
  
• Információk

 

A passzivitás – korunk betegsége

Számos filozófiai rendszer az ember működésében is vizsgálja az élet minden szintjén látható kettősséget. E szerint a fény-sötétség, nyár-tél, mozgás-mozdulatlanság mint két, egymást váltó fázis jelenik meg az emberben: ébrenlét-alvás, aktivitás-passzivitás… Kiegyensúlyozott életről, egészségről csak akkor beszélhetünk, ha a két energia ugyanolyan erős, és a kettő egymásba alakulása az ember számára megfelelő ritmust követ. Bármilyen eltérés, kizökkenés ebből a mind ránk, mind az egész természetre jellemző éltető lüktetésből, előbb-utóbb testi-lelki betegségekhez vezet.

Az egyik ilyen lehetséges gond a túlzott passzivitás, a tehetetlenség felé való kizökkenés. A téma azért is fontos, mert sokszor akkor is passzivitásról van szó, amikor éppen az ellenkezőjét gondolná az ember. Az indiai filozófiai tanítás szerint akkor is a tehetetlenség (Tamasz) jellemez bennünket, ha ugyan sokat cselekszünk, de nem azt tesszük, amit tennünk kellene.

Amikor az ember megbetegszik, akkor magától értetődően felkeresi orvosát, és tőle, illetve a kezeléstől várja, hogy visszatérjen az egészsége. Minél kevesebbet kell saját magunknak tenni, annál jobban örülünk neki, a legnehezebben pedig azt viseljük, ha szokásaink, életvitelünk megváltoztatására irányuló előírásokat kapunk. Éppen abban nehéz aktívnak lennünk, ami miatt a betegség is kialakult, és aminek orvoslása a legbiztonságosabb gyógyulási utat is jelentené.

Amikor a természet mozdul ki az egyensúlyából – ami a pusztító szelekben és a földre zúduló óriási mennyiségű esőkben is megnyilvánulhat –, akkor gondolkodni és vitatkozni kezdünk azon, hogy mennyire felelős ezekért az emberi tevékenység a Földön. Sokkal kényelmesebb azt bizonygatni, hogy tulajdonképpen nem is tehetünk semmit, és csupán ártatlan áldozatai vagyunk a természet szeszélyének, mint bármiben is változtatni az életmódunkon, hogy legalább mérsékeljük az ember okozta levegő- és vízszennyeződéseket.

Mintha a tehetetlenség betegsége az egész emberiséget gúzsba kötné, és sem belátásunk, sem erőnk nincs, hogy megtegyük a helyes lépéseket, amelyek mindig a baj okának ismeretén alapulnak. A cselekvő a helyes cselekvés révén saját erőit hozza mozgásba, és arra is képes, hogy erőfeszítéseket tegyen, sőt áldozatokat is hozzon. Ez a különbség a felelősségtől menekülő és a felelősen cselekvő ember között.

Ha nem vállalunk felelősséget saját életünkért, akkor másokat vagy a körülményeket fogjuk okolni a minket ért károkért, sérelmekért. És ha egyszer másoké a felelősség, akkor nyilván nekik kell megváltozniuk, nekik kell jobbá válniuk. Mi pedig maradhatunk olyanok, amilyenek vagyunk. Csak az a baj, hogy ha mindenki így gondolkodik, és maga nem lép, miközben másoktól várja a lépéseket, akkor senki nem jut el sehova. Mi ez, ha nem a passzivitás betegsége?

Az egyetlen megoldás az egyéni felelősségvállalás saját lépéseinkért, ami a filozófia egyik leghatásosabb alkalmazását jelenti. Ehhez meg kell tudnunk határozni lépéseink irányát, azaz emberhez méltó célokat kell állítanunk magunk elé, amelyeknek sokkal inkább a tőlünk függő belső értékek növelésére kell irányulniuk, mint a másoktól függő, bármilyen jellegű elismerésre vagy juttatásra. Ezzel olyan viszonyítási alapot kapunk, amelyhez képest helyesbíthetjük tetteinket is, kijavítva az elkövetett hibákat.

Az egyéni felelősségteljes életmód sokkal emberibbé és derűsebbé tenné közös életünket. Ha az egyén boldog, akkor a családja is az lesz, és végső soron egész emberi családunk is egyre egészségesebbé és boldogabbá válhatna. És amikor azt mondjuk, hogy ez nem tőlünk függ, és nem tehetünk érte semmit, akkor mi ez, ha nem passzivitás?

A labirintus ősi, de ma is élő szimbólum. Az ember életének a képe, akinek születésétől a haláláig lépnie kell, döntéseket kell hoznia, és ezekért felelősséget kell vállalnia. Merre vezet az út? Tarthatunk bárhol, és haladhatunk látszólag teljesen eltérő irányokba is, mégis mindenki ugyanazt az utat követi végig, azaz a labirintus egyetlen útját annak rejtett középpontjáig. Mind egy nagy család tagjai vagyunk, mindannyian egy óriási labirintusban élünk, amelyből azonban van kiút, és sokan már ki is jutottak belőle. Azokat az embereket, akik már elérték a középpontot, nagy bölcsként és tanítóként ismerjük. Ők kivétel nélkül mindannyian úgy fogalmazták meg az ember önmegvalósítását, hogy az önmagunk jobbításától, a felelősségteljes életmódtól függ.

 

 

PORTRÉ: JÓZSEF ATTILA (1905–1937)

„Én nem emlékezem és nem felejtek.
Azt mondják, ez hogy lehet?
Ahogy e földön marad, mit elejtek,
Ha én nem, te megleled.”

 

„Amit szívedben rejtesz, szemednek tárd ki azt!” – írja József Attila a harmincas évek Budapestjén. És persze nemcsak magának szól e mondat, hanem annak a több millió olvasónak is, aki azóta, hogy a költő alig harminckét évesen meghalt, kezébe vette versesköteteit. József Attila neve ugyanis ma már fogalom, és egyben szimbóluma a 20. századi magyar lírának, a modern kornak és a benne élő ember érzésvilágának.

Élete, miképp költészete, szorosan összefonódott városával, Budapesttel. Itt látta meg a napvilágot egy szerény körülmények között élő munkáscsaládban. Apja szappanfőző volt, anyja pedig mosónő. Az apa a gyermek hároméves korában elhagyta a családot. Attila később egész életében kereste ezt az apát, emlékeiben és barátságaiban csakúgy, mint verseiben. Úgy tudta, Amerikába vándorolt, még élete vége felé is, amikor A Dunánál című költeményét írta. Valójában a férfi Temesváron telepedett le, s egy másik életet kezdett egy új családban. Ez a hiány okozta, hogy az anya lett a fiatal fiú mindene, s miután őt is elvesztette, végleg elárvult.

A fővároshoz kötődik a költő gyermekkora is, bár járt Öcsödön is, ahol Pistának hívták nevelői, mivel úgy gondolták, Attila név nincsen. Ezzel egy életre megsértették a fiatal lelket, aki így írt erről saját önéletírásában: „úgy éreztem, hogy a létezésemet vonták kétségbe”. A Ferencvárosban járta az elemit, majd itt kezdte meg a polgári iskolát, ám amikor kilencéves korában kitört a világháború, nehéz lett a megélhetés, és dolgozni kényszerült. Hol vizet árult, hol színes papírforgókat, máskor csomagokat hordott a vásárcsarnokban, olykor tűzifát ment lopni a pályaudvarra. Ilyen körülmények közt cseperedett fel és vált lassanként költővé. Első versét alig tízévesen írta, de attól fogva egyre többször ragadt tollat, hogy kifejezze a benne forrongó gondolatokat és érzéseket. Nem meglepő, hogy hamar felfigyeltek rá. A Nyugat, a kor meghatározó irodalmi orgánuma már tizenhét éves korában publikálta verseit.

A biztató kezdet azonban hamar véget ért. Anyját elvitte a rák, és József Attila fölé az árvaszék gyámot nevezett ki, aki előbb hajósinasnak adta, majd kemény fizikai munkákat végeztetett vele. Taníttatása így csak később folytatódhatott, érettségit is utólag tett. Meglepő, mégis igaz, hogy magyarból elégségesre sikerült a matúrája. Megjelent azonban első verseskötete, A szépség koldusa, és barátságot kötött Juhász Gyulával, a neves költővel, aki támogatta őt. Árvaságérzete azonban nőttön-nőtt, és első öngyilkossági kísérleteit újabbak követték. Hallgatója lett a szegedi bölcsészkarnak, ahol heti 52 órát vett fel, de Tiszta szívvel című költeménye miatt egy nyelvészprofesszor eltanácsolta az egyetemről. Ez a sérelem később többször lett téma költészetében, leghíresebb feldolgozása talán a Születésnapomra című verse.

Az utazás évei következtek. Az osztrák fővárosban megismerkedett Kassák Lajos körével, és filozófiai tanulmányokat folytatott, majd Párizsban vendégeskedett. Jóformán csak a verseiből élt, és azokból a kisebb-nagyobb összegekből, amelyeket barátaitól, mecénásaitól kapott. Érzékeny természete miatt alkalmatlan volt a hétköznapi foglalkozásokra, és egy állásban sem tudott hosszabb ideig megmaradni. Ugyanakkor aktív életet élt. Nem mindig jött álom a szemére, így az éjszakákat sétával és beszélgetésekkel töltötte, a nappalokat pedig kávéházakban és különböző barátoknál. Szenvedélyes vitapartner volt, aki soha nem hátrált meg, ha védenie kellett igazát. Ugyanakkor tisztelte mások gondolatait, még ha azok merőben el is tértek az övétől. Gyermeki módon hitt a szépségben. Akár a Holdról, a Napról, a csillagokról, akár egy nőről vagy egy munkásemberről volt szó, őszintén tudta csodálni és megénekelni verseiben. Soha nem unta meg a játékot. Költőtársaival gyakran órákig szórakoztak azzal, hogy rímekben beszélgettek.

Ennek ellenére magányossága ott kísértett egész életében. Ezt sem a megjelenő verseskötetek, sem a jóbarátok, de még a szerelmek sem tudták enyhíteni. A kezdődő neurózis jelei látszódtak rajta, egyre többször, egyre súlyosabb állapotban került kórházba. A harmincas években írásai mind súlyosabbak, komorabbak lettek. A politikában megerősödött rokonszenve a kommunizmus iránt, s elkötelezett párttaggá vált. Ám csakhamar csalódott a magyar marxista mozgalomban, és attól fogva nem politizált költészetében. A közéleti kudarcokhoz újabb magánéletiek is társultak, friss párkapcsolatai rendre tönkrementek. A pszichiátriai kezelések nem tudtak tartós segítséget nyújtani, inkább súlyosbították a betegséget. Végül szanatóriumba került, onnan pedig nővéreihez Balatonszárszóra. Egy decemberi estén, miután búcsúlevelet írt, sétálni indult, de nem tért vissza többé. Máig nem tudni, vajon szándékosan vagy véletlenül lett-e egy gyorsvonat áldozata, bár a levél és utolsó versei az első feltételezést valószínűsítik.

Hogy kicsoda József Attila, akkor még nem tudta a világ. Az a néhány közeli barát ismerte csak, akivel együtt élt és alkotott, és akik akkor még csak sejtették, hogy egy rendkívüli ember veszett el. Halála után egy évvel összegyűjtött versei a korszak egyik legnagyobb könyvsikerét jelentették, s ma már életműve kiemelt helyen szerepel valamennyi tankönyvben és irodalmi lexikonban.

Sokan sokféle választ adnak arra a kérdésre, hogy milyen szellemi örökséget hagyott hátra. Versei minden kornak, minden generációnak mást jelentenek. Ám éppen ez a korszakokon át tartó töretlen népszerűség, gondolatainak és sorainak őszintesége és örök aktualitása az, ami bizonyítja nagyságát. S hogy mivel érte el mindezt? Talán azzal, hogy mindenben és mindenkiben a tökéletest kereste, akkor is, amikor a csillagokat, s akkor is, amikor a földet nézte. Hiszen ahogy az égen, úgy lenn a földön is ott az igazság, amit ő így fogalmazott meg: „Légy a fűszálon a pici él, s nagyobb leszel a világ tengelyénél.”

Orbán István

Idézetek József Attilától

„Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
Mint kis lepkék, a levelek.”
(Eszmélet)

„Ha mosolyog, mosolya csupa csillag,
De ha szomjazom, akkor friss patak,
Az én kedvesem az egeknek nyílhat,
De megcsókolni csak nekem szabad.”
(Csudálkozunk az életen)

„Ó, azt hittem, lágy völgyben vagyok,
két melled óv meg észak s dél felől,
a hajnal nyílik hajam fürtjiből
s a talpamon az alkonyat ragyog!...”
(Mióta elmentél)

„Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.”
(Ősz)

„Én úgy vagyok, hogy már százezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.”
(A Dunánál)

 

 

AJÁNLÓK

 

BESZÉLGETÉS CICERÓVAL A JÓSLÁS MŰVÉSZETÉRŐL

Budapest, november 3. csütörtök, 19 óra

Évezredek óta keresik a filozófusok a választ arra a kérdésre, hogy miért törekszünk a jövő megismerésére. A korszakok jöttek-mentek, de ez az igény itt maradt, és ma is aktuális.

Ebben az előadásban egy olyan korba látogatunk el a híres római szónok és filozófus, M. T. Cicero segítségével, ahol még élő volt a jövendőmondás hagyománya. Az ókori Rómában ugyanis, ahol áthatotta a mindennapokat az istenek jelenléte és tisztelete, a jóslás ma már elképzelhetetlenül fontos szerepet kapott, akár közérdekről, akár az egyes ember sorsáról volt szó.

A madárjósok és a béljósok azóta már kihaltak, de a felvetett kérdésekről most is érdemes elgondolkodni. Miért gondolta „komolyan” egy római hadvezér, hogy a csata megkezdése előtt megkérdezi a jósokat? Mi függ az embertől, mennyire szabad a döntése? Mit tehet meg és mit nem? Mi számít jóslásnak és mi nem? Egyáltalán hasznos-e az életben, ha megismerjük a jövőt?

 

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„A természet teremti és újrateremti a »hasonlókat«, de soha nem engedi az »azonosakat«, mert az ökológiai gazdaságosság nem tűri a másolatokat, hiszen nem hoznak új tapasztalatot.”

A tapasztalat egyértelműen az ismétléseken alapszik. Az ezernyi próbálkozás során bevezetett újítások teszik lehetővé a megújulást, a mély átalakulást és az új tapasztalatokat, amelyek együttesen az evolúciót adják.

Naponta tucatnyi tettet ismételsz, amelyek egyformának tűnnek, mégsem azok. Tudatosan figyeld őket, és meglátod, hogy minden növekszik. Azt hiszed, hogy ugyanazokat a könyveket olvasod, hogy ugyanazokkal a szavakkal beszélsz, hogy kész formulákat használsz, de semmi sem lesz többé ugyanolyan, ha már te sem leszel olyan, mint egy gép. Nyisd ki a szemed és meglátod, egész világod mozgásba jön.

 

 

OKTÓBERI ÉS NOVEMBERI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Helyszínek:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 1085 Budapest, Rigó u. 6–8.
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Kisgaléria, 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1.
Millenáris Park, 1024 Budapest, Fény u. 20–22.
Budavári Labirintus, 1015 Budapest, Úri u. 19.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 500 Ft
A Meseház programjaira: 400 Ft, nagycsaládoknak: 300 Ft/fő
A kurzus díja: 2000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
A Millenáris Parkban, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban és a Budavári Labirintusban az előadásaink díjtalanok.

2005. október 6. csütörtök, 20.00	A Sors színháza Az ókori misztériumszínház célja Hogyan lettek a nézőkből szereplők? Aiszkhülosz, a tragédiaírás atyja Helyszín: Budavári Labirintus
2005. október 11. kedd, 20.00	Ciceró és a jóslás művészete Jóslási technikák régen és ma Miért vágyakozunk a jövő megismerésére, és mi történik, ha netán megismerjük? Tanulható-e a jóslás? Helyszín: Budavári Labirintus
2005. október 18. kedd, 18.30	Fedezd fel velünk a filozófiát! Filozófiai bevezető kurzus. Helyszín: Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület
2005. október 20. csütörtök, 19.00	József Attila-est „Én nem emlékezem és nem felejtek. Azt mondják, ez hogy lehet? Ahogy e földön marad, mit elejtek, Ha én nem, te megleled.” Verses-zenés percek a költő tiszteletére. Helyszín: Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület
2005. október 26. szerda, 18.00	Fedezd fel velünk a filozófiát! Filozófiai bevezető kurzus. Helyszín: Millenáris Park
2005. október 27. csütörtök, 18.00	Csillagok háborúja – egy örök mítosz újjászületése A Jedi-képzés alapjai Sors vagy végzet: Anakin és Luke A bennünk rejlő Sithek ármányai Helyszín: Millenáris Park
2005. november 3. csütörtök, 18.00	József Attila-est „Én nem emlékezem és nem felejtek. Azt mondják, ez hogy lehet? Ahogy e földön marad, mit elejtek, Ha én nem, te megleled.” Verses-zenés percek a költő tiszteletére. Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár
2005. október 26. szerda, 18.00	Beszélgetés Ciceróval a jóslás művészetéről Jóslási technikák régen és ma Miért vágyakozunk a jövő megismerésére, és mi történik, ha netán megismerjük? Tanulható-e a jóslás? Helyszín: Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület
2005. november 17. csütörtök, 19.00	Beszélgetés Tolkiennal a képzelőerőről Van-e igazság a képzelet világában? Gondolatok a mítoszok jelentőségéről és a pipafűről Helyszín: Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület
2005. november 24. csütörtök, 19.00	Beszélgetés Ciceróval a jóslás művészetéről Jóslási technikák régen és ma Miért vágyakozunk a jövő megismerésére, és mi történik, ha netán megismerjük? Tanulható-e a jóslás? Helyszín: Millenáris Park
2005. november 24. csütörtök, 18.00	Beszélgetés Aiszkhülosszal az önismeretről Ki van az álarc mögött? A Sors ereje – avagy hogyan legyünk szabadok? Színészi hatáskeltés az önsimeret szolgálatában Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

2005. október 22. szombat, 16.00

A kiskakas gyémánt félkrajcárja Játszószínházunkban a gyerekek segítségével kelnek életre a mese népszerű és kedvelt szereplői, hogy közös erővel és furfanggal legyőzzék a török császárt. Kézművesség: ujjbáb és krajcár készítése. Helyszín: Új Akropolisz Központja Előadásunkat 4–8 éveseknek ajánljuk.

2005. november 26. szombat, 16.00

Az üres virágcserép A távoli Kínában az öreg császár utód nélkül fog meghalni, hacsak nem talál egy méltó trónörököst, akinek elég tiszta a szíve az uralkodáshoz. Különleges próbának veti alá a fiúkat, hogy kiderüljön, melyikük a legbecsületesebb. Az árnybábokkal megjelenített mesét – amelyet hangulatos kínai zene kísér – közös kézműves foglalkozás követi, ahol a mese szereplőinek árnyfiguráit készítjük el. Kézművesség: árnybáb és tusrajz készítése. Helyszín: Új Akropolisz Központja Előadásunkat 7–14 éveseknek ajánljuk.

GYŐR

Helyszín:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 9021 Győr, Árpád út 9.
Széchenyi István Egyetem, Győr, Egyetem tér 1.
Rómer-ház, Győr, Teleki L. u. 21.
Zichy-palota, Győr, Liszt Ferenc u. 20.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 400 Ft, diákoknak: 200 Ft
A kurzus díja: 1200 Ft/hó, diákoknak: 800 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
A Zenekuckó-foglalkozás ára alkalmanként 500 Ft/család.
A Rómer-házban 400 Ft, a Zichy-palotában 500 Ft, a Széchenyi István Egyetemen az előadásaink díjtalanok.

2005. október–november, vasárnaponként 10.00	Zenekuckó 0–3 éves korú gyermekeknek vasárnaponként. A heti félórás foglalkozásokon a zenehallgatás és egyszerű énekek tanítása mellett helyet kapnak ritmusgyakorlatok is, s közben a gyerekek maguk is kipróbálhatnak néhány egyszerű ütős hangszert. A gyerekek mellett a szülők részvételére is számítunk. Helyszín: az Új Akropolisz győri központja
2005. október 13. csütörtök, 18.00	Maszkok és ál-arcok „Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.” Gárdonyi Géza Az élet mámoros karneválja – a nagy szerep A szakrális maszk – a nó színész átalakulóművészete Helyszín: Zichy-palota
2005. október 20. csütörtök, 18.00	Csillagok háborúja – egy örök mítosz újjászületése A Jedi-képzés alapjai Sors vagy végzet: Anakin és Luke A bennünk rejlő Sithek ármányai Helyszín: Rómer-ház
2005. október 22. szombat, 9.00–13.00	Környezetszépítési akció
2005. október 26. szerda, 18.00	Elég a szenvedésből! – avagy Buddha, a világ orvosa Szenvedésünk forrásai Buddha receptje Boldogságpirulák a mindennapokra Helyszín: Széchenyi István Egyetem
2005. november 16. szerda, 18.00	Az információs társadalom mítosza A gép szolgálja az embert… vagy fordítva? Vissza a természeteshez Egy mítosz tündöklése és bukása Helyszín: Széchenyi István Egyetem

PÉCS

Helyszín:

Pécsi Kulturális Központ – Pécs, Dominikánus-ház, Színház tér 2.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 300 Ft

2005. október 5. szerda, 18.30	Fedezd fel velünk a filozófiát! Filozófiai bevezető kurzus. Helyszín: Pécsi Kulturális Központ
2005. október 20. csütörtök, 19.00	Az információs társadalom mítosza A gép szolgálja az embert… vagy fordítva? Vissza a természeteshez Egy mítosz tündöklése és bukása Helyszín: Pécsi Kulturális Központ
2005. november 24. csütörtök, 19.00	Beszélgetés Buddhával a boldogságról Szenvedésünk forrásai Buddha receptje Boldogságpirulák a mindennapokra Helyszín: Pécsi Kulturális Központ

SZEGED

Helyszínek:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36.
Juhász Gyula Főiskola díszterme, Boldogasszony sgt. 6.
Ifjúsági Ház, 6720 Szeged, Felső Tiszapart 2.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 350 Ft, diákoknak: 300 Ft
A kurzus díja: 1200 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.

2005. október 5. szerda, 19.00	Csapdák a táblán és az életben A játék mögött rejlő tudás A játszma, amit a tábla mellett, vagy a táblán játszunk A hengersakk és a havas úttest Helyszín: a Juhász Gyula Főiskola díszterme Az Őszi Kulturális Fesztivál keretében. A belépés díjtalan!
2005. október 13. csütörtök, 19.00	Weöres Sándor-est Színpadi játék élőzenével „Ha meghalok, ki hal meg bennem, velem, helyettem… Azt, akiért aggódtam, nem tudom, én-e, más-e, valahol elvesztettem.” Helyszín: Ifjúsági Ház Az Őszi Kulturális Fesztivál keretében. A belépés díjtalan!
2005. október 14. péntek, 19.00	Weöres Sándor-est Színpadi játék élőzenével „Ha meghalok, ki hal meg bennem, velem, helyettem… Azt, akiért aggódtam, nem tudom, én-e, más-e, valahol elvesztettem.” Helyszín: a Juhász Gyula Főiskola díszterme Az Őszi Kulturális Fesztivál keretében. A belépés díjtalan!
2005. október 20. csütörtök, 19.00	Mi lesz, ha nagy lesz? A mesék szerepe a felnőtté válásban A példamutatás a nevelés legjobb módja Mi történik, ha a hőssel együtt harcolunk a hétfejű sárkány ellen? Helyszín: az Új Akropolisz szegedi központja Az Őszi Kulturális Fesztivál keretében. A belépés díjtalan!
2005. október 26. szerda, 19.00	Fedezd fel velünk a filozófiát! Filozófiai bevezető kurzus. Helyszín: az Új Akropolisz szegedi központja Az Őszi Kulturális Fesztivál keretében. A belépés díjtalan!
2005. november 3. csütörtök, 19.00	Humor a viccen túl „Akinek van, humora az mindent tud. Akinek nincs, az mindenre képes.” Karinthy Humorban rejlő bölcsesség és a bölcsességben rejlő humor Nincs értelme pesszimistának lenni. Úgysem jön be. Helyszín: az Új Akropolisz szegedi központja
2005. november 24. csütörtök, 19.00	Mitől zseni a zseni? A bennünk is rejlő géniusz Lángelmék az emberiség szolgálatában: Leonardo, Bolyai, Einstein, Neumann, Rubik… Ki felel a géniuszért: nemzet, iskola, család, egyén, szerencse, véletlen, kemény munka? Helyszín: Juhász Gyula Főiskola – díszterme

INFORMÁCIÓK

Rövid Hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten:  1085 Budapest, Rigó u. 6–8. Nyitva tartás: H–CS 17–21 óráig. Telefon: 334-2756. E-mail: info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Győrött:  9021 Győr, Árpád út 9. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 311-727. E-mail: gyor[kukac]ujakropolisz.hu (gyor[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Pécsett:  Telefon: (20) 320-9294. E-mail: pecs[kukac]ujakropolisz.hu (pecs[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Szegeden:  6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (62) 452-183. E-mail: szeged[kukac]ujakropolisz.hu (szeged[at]ujakropolisz[dot]hu).