2005.11 november
2005.11 november adminKulturális Hírlevél 39. szám
2005. november
TARTALOM
Eger csillagai
A magyar olvasóközönség ízlését mérő statisztikák szerint az egyik legkedveltebb olvasmányunk Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye, de emellett népszerűek más regényei és novellái is. Nemrég megjelentetett Füveskönyve (Földre néző szem, Égre néző lélek) szintén hamar olvasókra talált.
Egy statisztika nehezen tudna arról beszélni, hogy mi magyarázza ezt a népszerűséget. Korunk nem az egri hősök, az önfeláldozás és a vitézi erények kora, nem éppen az egri csillagok, például Bornemissza Gergely vagy Cecey Éva lennének az újságok felkapott sztárjai. Azonban a regény sikere mintha mégis azt bizonyítaná, hogy ott van bennünk a vágy arra, hogy igazi hősökkel, a becsület ideáljaival találkozzunk. Gárdonyi olyan líraisággal teleszőtt prózát írt, amelyet olvasva átéljük és átérezzük a megjelenő sorsokat. Hányan követtük szívdobogva az egyszerű jobbágykovács fiának, Bornemissza Gergelynek az életfonalát, aki vitézségével a király hadnagyává emelkedik, vagy a nemcsak származása, hanem szíve szerint is nemes, hazájáért bármit feláldozó Török Bálint történetét. És nem azt nevezzük-e igazi szerelemnek, amely összefűzi Évát és Gergelyt: mert ebben az odaadó, tűzpróbákat kiálló szerelemben a lelkek is találkoznak. Az egri vár védői mégsem egysíkúan ábrázolt természetfeletti, romantikus lények, hiszen látjuk a gyöngeségeket, a kételkedést, a félelmet és az árulást is. A bátorság, a tisztaság és az összefogás példája jelenik meg ebben a több irodalomtörténész által „modern eposznak" nevezett regényben, és ezekre az erényekre lelkünk mélyén igen sokan szomjazunk. Gárdonyi azonban nem elérhetetlen égi csillagokat ábrázol, hanem olyan hús-vér embereket, akik ismerik a szív szavát - és ebben a képességben igazából mi sem vagyunk távol tőlük.
Érdeklődést kelt az a titokzatosság is, amely körülveszi az író egyéniségét. Kortársai közül sokan különcnek tartották, félszeg emberkerülőnek, és nem értették, miért nem illeszkedik be a 19-20. század fordulójának pesti társasági életébe, miért „menekül" szeretett Eger városába. Leírták őt szellemekkel beszélő remetének, mások a magyar Tolsztojt tisztelték benne. Az egyik rádiós nyelvművelő műsorban pedig úgy ajánlották, mint a nyelv mesterét, akitől „szép magyarságot" lehet tanulni.
Gárdonyi magát „kövek alatt nőtt fűnek" nevezte. Fűnek, amely az élet erejét bizonyítja a legnehezebb körülmények között is. Az írásai mögött rejlő gondolatvilágot, filozófiát vizsgálva elmondhatjuk, hogy az ő szimbólumai között mást is jelenthet ez a fű: mégpedig a lelket, amely a test köve alatt él. Gárdonyi élete azt sejteti, hogy őt ez a lélek érdekelte legfőképp.
| Takács Mária |
PORTRÉ: GÁRDONYI GÉZA (1863–1922)
„Istenem, beh szeretnék irodalmi pályára lépni!"
Az 1863-ban született Ziegler Géza a szülőhelyéhez, Agárdpusztához közel fekvő Gárdonyról vette fel később a Gárdonyi nevet. A szűkös anyagi körülmények mellé gazdag szellemi örökséget kapott a családjától. Az apában a becsület és kitartás eszményét látta, és fogékony lélekkel hallgatta szabadságharcos emlékeit. Ziegler Sándor, a jónevű bécsi fegyvergyáros, 1848 tavaszán a magyar forradalom hírére Pestre sietett, és saját vagyonából fegyvergyárat alapított, majd a bukáskor álruhában menekült az aradi várbörtönből a halálos ítélet elől.
Gárdonyi befelé forduló természete már gyerekkorában megmutatkozott. „Én komoly gyerek voltam, nem az a kacagva futó, mint a legtöbb." Ha teheti, visszavonul a kertbe, és órákig elheverészik egy szegfűbokor előtt. Fellelkesíti a természet szépsége, ekkor rémlik fel benne először a gondolat, hogy le kellene írni, amit átélt. Apja a pénzhiány ellenére is mindenképpen taníttatni akarta fiát. Gárdonyi Sárospatakon és Pesten végezte középiskolai tanulmányait, ekkor kezdett rendszeresen olvasni; feljegyzései szerint Cervantes Don Quijotéja jelentette számára a legmaradandóbb élményt (ennek humoros emlékét őrzik újságírói időszakának álnevei: Don Gitárosz, Don Copé). 1 A nélkülözés miatt minél előbb kereső pályára kellett lépnie, ezért a tanítóságot választotta. Az egri tanítóképző elvégzése után négy esztendeig volt kántor-tanító. A gyermekek szeretete a pályán tartotta volna, de az átdidergett telek és a szűkös kereset arra kényszerítette, hogy hírlapíróként helyezkedjen el. Remélte, hogy ezzel egyszersmind irodalmi ambíciója is kibontakozhat. Újságírói korszakára nem emlékezett később jó szívvel, sőt szégyellte, hogy olcsó folytatásos regényeket kellett írnia. Ezek azonban a szárnybontogatás évei voltak, és legalább sikerült olyan anyagi alapot teremtenie, amely elegendő volt a valódi írói léthez. A „kövi emberek" kiüresedett, áludvarias budapesti világa idegen volt számára, ezért 1897-ben Egerbe költözött, és itt, az „egri csillagokat" idéző egri vár alján élt magányosan 1922-ig.
Novellagyűjteményének (Az én falum) és kisregényeinek (például A lámpás) megjelenése után az Egri csillagok című regény országos hírre emeli Gárdonyi nevét. A török-magyar végvári harcok idejébe kalauzoló mű megírása előtt sok időt áldozott a kutatásra: áttanulmányozta a 15-16. századot megörökítő krónikákat, elutazott Konstantinápolyba, sőt tanult törökül, és a Koránnal is foglalkozott. Többi történelmi tárgyú regényét (A láthatatlan ember, Isten rabjai) hasonlóan alapos előkészítés előzte meg. Kritikusai azonban megjegyzik, hogy bármennyire is elevenen jeleníti meg az adott történelmi korszakokat, sokkal inkább az egyes emberi sorsok érdekelték, mint a történelmi folyamatok. Számára az irodalom az emberi benső kutatását és egyben a tanítás lehetőségét jelentette.
Titkosnaplója szerint folyamatosan törekedett az írói önfejlesztésre. Gyakran kezdődnek így önmagához írt bejegyzései: „Megvilágosodtam...", vagy „Mindig gondolj rá...". Az állandó tanulás sok olvasást jelentett, továbbá például a növények, az állatok, a természeti jelenségek pontos megfigyelését is. Gárdonyi törekedett az írói nyelvhasználat tudatos építésére, továbbképzésére is, ennek bizonyítéka szóalkotásainak egész gyűjteménye.
„Írói főgondom: keresni az emberben az angyalt."
Rövid ideig dolgozott tanítóként, de íróként is inkább pedagógusnak tekinthető, hiszen művei bevallottan didaktikus tartalmúak. A nevelés igazi értelméről lelkes fiatal tanítóként szerzi első tapasztalatait - sok csalódás árán. Abban az időben örült a tanító, ha a mezőn dolgozó szülők nem vitték el a kicsiket, ha éjszaka legalább az osztályteremben alhatott a fagyos kis tanítói szoba helyett, és ha nem kellett egy hatalmaskodó pap miatt szenvednie. Csakhamar ráébredt, hogy az ő szolgálatának nem csupán az ismeretek átadásának, hanem "a lélek fejlesztésének" és „a szív nemesítésének" kell lennie. "Tudja-e ez a kultúrkormány – kérdezi egyik cikkében –, hogy a kultúra célja micsoda? A kultúra célja az embert az állatiasságból kivezetni, fölemelni, s a nép millióit okosságban, nemességben. fejleszteni." Írásaiban vissza-visszatér az a gondolat, hogy a tanító népének világító lámpása. Javasolta, hogy vegyék bele a tantervbe az előzékenység oktatását; elítélte a szajkózást, az értelem nélküli oktatást. Kifogásolta, hogy a nevelők munkájából hiányzik a gyermekekkel való egyéni foglalkozás. Ő maga igyekezett mindent szemléltetni, a gyakorlatban bemutatni, és mellőzni a diákokat a padhoz láncoló, merev tanítást. A tanító nem lehet „ispán a napszámosok között", ezért cikkeiben többször kritizálta a tanítók lelkiismeretlen, erőszakos bánásmódját. A pedagógusok önképzését szolgáló folyóiratot indított, részletes terveket készített az életközeli, az anyanyelv gazdagságát bemutató olvasókönyvekről, javaslatokat dolgozott ki arra, hogy a gyermekek milyen, a lelket és a szépérzéket fejlesztő meséket, történeteket kapjanak kezükbe a mesterkélt tankönyvszövegek helyett. 2
Az író munkájának is az emberjavítást kell szolgálnia: „nem Misererét énekelni, hanem Alleluját az emberi élet jövőjén. Vödrönként hordani a tiszta vizet a lecsapolhatatlan mocsárba."3 Mi az emberi élet jövője? „Világunk életének egyik főcsodája a lelki tökéletesség felé való szakadatlan, vissza nem csuszamló haladás." Igaz ez az egyes emberre és az egész emberiségre. Már korai írásaiban (pl. A lámpás) határozottan kritizálja a dogmákat hangoztató, a valós erkölcstől elszakadt vallásosságot. A szakirodalom megemlíti, hogy akár ateistának is lehetne tekinteni, de a hitét valójában nem vesztette el. Különösen az egri évek alatt fejlődött ki az a fajta vallásossága, amely egyik tételes tanhoz sem kötődik. „A Biblia mellé tegyétek Buddha beszédeit - írja fiainak a Füveskönyvben. - És ehhez szerezzétek meg az összes vallásalapítók könyveit. Mindegyik a maga korához és a maga nemzetéhez alkalmazta a tanítását, de mindegyik a legnagyobb igazságot tette a tanítása magvának. Tanításuk alapja azonos, csak egyik a másikat bővíti." Világlátásában találkozik a kereszténység és a buddhizmus. Behatóan kezdi tanulmányozni a keleti filozófiákat, tanulja a tibeti nyelvet. Jókai körében megismerkedik a teozófiával, amely ezután egész életén át foglalkoztatja, beszerez minden vele kapcsolatos könyvet.
A folytonos átalakulásban az élet és a halál ugyanannak az érmének két oldala: „Minden halál vedlés. Vedlés után megújult testben, megújult erővel élünk a következő vedlésig, aztán megint egy fokkal előbbre." Az egyre átváltozó világot vasúthoz hasonlítja, melyben nagy állomások vannak, „de a legnagyobbra akkor érkezünk, mikor ebben a szóban: Én, először értjük a lelket. Innentől kezdve bent vagyunk az értelem országában." 4 Az ember ugyanis nem a testével, a látható arcával azonos. „Az emberi test két fújtatóval magamagát folyton élesztő sárszobor. Lehetetlen meg nem ismerni, hogy lakás: lélekház. Ha megszűnik a két fújtató, megfagynak a folyók, patakok, csermelyek az emberi testben. Akkor a lélek kiköltözik belőle, és más házat keres." 5 Ezért sírján, az egri vár Bebek bástyáján, az egyszerű fakereszten mindössze ezt olvashatjuk: „Csak a teste."
1 Kispéter András: Gárdonyi Géza, Gondolat Kiadó Bp. 1970, 8., 10.o.
2 Hegedüs András: Gárdonyi, a néptanító, Tankönyvkiadó Bp. 1962, 68-69.o.
3 Gárdonyi Géza: Titkosnapló, Szépirodalmi Könyvkiadó Bp., 1974, 49.o.
4 Kispéter Anrás: Gárdonyi Géza 155., 93–94.,97.o.
5 Gárdonyi Géza Füveskönyve - 1. Földre néző szem, 2. Égre néző lélek, Lazi Kiadó, Szeged 2005, 2. kötet, 36.o.
Idézetek Gárdonyi Gézától
„Tárd fel a köznapi élet szépségeit! Minden szép, amit szeretettel néz bárkinek a szeme. Az ideál: szeretettel néző valóság.”„Ma világosodtam rá, hogy minden olyan téma elvetendő, amely nem a szívnek szól. Krisztusnak kevés mondása maradt fenn, de az mind a szívnek szól.”
„Dicsőség vágya: kép lenni mulandó szemek mulandó tükrében.”
„Ez a világ csak Füzesabony, ahonnan csak a motyódat elvesztve utazhatsz tovább.”
„Okos ember nem haragszik azért, amin nem változtathat. Okos ember egyáltalán nem haragszik.”
„Meg akarjuk érteni a világegyetemet, pedig egy tyúktojás rejtelmei is kétségbe ejtenek bennünket.”
„Mindenki élete erre a kérdésre felel meg: mit akar? A legtöbb ember kapni akar. Az igazi író azonban alkotni akar, vagyis adni. Minden egyéb mellékes semmi.”
„Ki az erősebb? Aki beleviszi minden izmát, erejét a zajgó életbe, és ínnal, lánggal, verejtékkel küzd és küzd? Vagy aki minderre - világra és küzdőkre - vállat von?”
„Mikor baj ér bennünket, azt mondjuk: Nincsen Isten! Nincsen isteni gondviselés! Nincs őrzőangyal! De hát az Isten nem szárazdajka. Azért adott az embernek észt, hogy vigyázzon magára. Különben ez a sokminden földi jaj-baj csak megerősíti, hogy Istentől eltávozott lelkek vagyunk.
A Föld a Világegyetem javítóintézete.”„Valaki azt mondja: Az élet célja rejtve van előttem.
Válasz: Az utat azonban láthatod. Ha azon az úton haladsz, amelyen a náladnál tökéletesebb emberek nyomai látszanak, mindig nyugodtan gondolhatsz az utad végére.”
AJÁNLÓK
NEVETÉSTERÁPIA A HUMOR MESTEREIVEL
Győr, december 1. csütörtök, 18 óra, Rómer Ház;
és december 7. szerda, 18 óra, az Új Akropolisz központja
Az ókori görög orvoslásban a testnedveket nevezték „humor"-nak, és úgy tartották, hogy az ember egészsége felborul, ha ezek a nedvek nincsenek egyensúlyban. Annak ellenére, hogy nehéz egyértelműen levezetni a szó útját a mai jelentéséig, talán nem annyira vicces feltételezés, hogy a humor valóban a lelki egészség jele, akár az ókori testnedvekről, akár mint manapság, a nevetőizmok intenzív használatáról van szó.
Sőt „terápiás" céllal is alkalmazhatjuk a nevetést, miként a győri előadás ajánlja, amely híres specialistákat hívott meg a konzíliumra, mint például Karinthy Frigyest vagy Örkény Istvánt, és amelyen a filozófia mestereinek receptjei is hallhatók lesznek. Természetesen nem mások kinevetéséről van szó, hanem arról, amikor a lelkünk bölcsen mosolyog vagy nevet a saját botlásunkon, elbizakodottságunkon, túlbonyolító gondolatainkon, sértettségeinken, bolhából elefántot növesztő képzelgéseinken, és egyéb hibáinkon, kissé el is távolodva ezektől a gyengeségektől. Maga a nevetés és a humor jellegzetesen emberi megnyilvánulás, mivel az elméhez kapcsolódik. Ezért használhatjuk az önismeret és önmagunk irányításának eszközeként - kockázatok és nem kívánt mellékhatások nélkül!
BESZÉLGETÉS AISZKHÜLOSSZAL AZ ÖNISMERETRŐL
Budapest, november 24. csütörtök, 18 óra, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár
Az ókorban a színház korántsem a szórakoztatás eszköze volt, sőt céljának éppen a katarzist, azaz a játék útján való megtisztulást tekintették, amely mind a színészekre, mind a nézőkre hatott a köztük kialakult bensőséges kapcsolaton keresztül. Így a darabok témájául sohasem elvont helyzeteket választottak: a középpontban mindig az ember állt a maga nehézségeivel, küzdelmeivel, törekvéseivel és győzelmével. Kérdés, hogy ki vagy mi fölött arathatott győzelmet egy hős? Úgy tartották, hogy az embernek a Sors vagy a másik ember nem ellenfele, így a céljuk sem az volt, hogy ezeket a külső körülményeket legyőzzék. A valódi szabadságot, a lélek szabadságát keresték, amelynek köszönhetően az ember összhangban élhet önmagával és az őt körülvevő világgal. Képzeljük el, milyen nagy boldogságot, felszabadultságot adhat az embernek az, ha gondolatai, törekvései nem ütköznek az első legnagyobb akadályba, a saját tetteibe. Vagyis aszerint cselekszünk, ahogy gondolkodunk, hűek vagyunk önmagunkhoz.
És a színház szerepe nem áll meg itt, ez csupán az első lépcső: az önismeret. Hol tartok, milyen vagyok, milyenek a gondolataim, érzelmeim, tetteim? Tekinthetjük ezt az első lépést olyannak, mint amikor az ember megismeri a rendelkezésére álló eszközöket, ahogy a színész is megismerkedik a szerepéhez szükséges kellékekkel: a szöveggel, a mozgással és a maszkkal, amelyben játszani fog.
Megvizsgálva több civilizáció kulturális hagyományát, tanítását, azzal találkozunk, hogy az embert sosem úgy képzelték el, mint egy kész, befejezett lényt, hanem éppen arra a kettősségre hívták föl a figyelmét, amely a gondolatai és tettei közti ellentétből fakadhat. Az ókori színházban is ez az embereszmény jelenik meg, éppen ezért a színdarabokban megjelenő mintákon, példákon keresztül tanították a nézőt arra, hogy hogyan lehet a gondolatokat emelve, nemesítve egyre tökéletesebb életet élni, és a Sors látszólagos szeszélyeit megismerve kezébe venni élete irányítását.
Az előadás arra a kérdésre keresi a választ, hogy miként lehetett a színház a tanítás, a nevelés „háza". Milyen úton tudott a néző lelke változni, befogadva és megértve a drámákban látott mintákat? Hogyan adja a színház az önismeret lehetőségét? Vajon mit válaszolna Aiszkhülosz ezekre a kérdésekre?
BESZÉLGETÉS A PLATONIKUSOKKAL A SZERELEMRŐL
Budapest, december 1. csütörtök, 19 óra, az Új Akropolisz központja
A szerelmet mint az élet csodáját élhetjük át, és amikor ránk talál, boldogság, optimizmus, alkotóerő, önbizalom jár a nyomában. Éppen ezért mindig is izgalmas kérdés volt, hogy miként lehet megőrizni ezt a különleges állapotot, lelki üdeséget és nyitottságot.
Platón A lakoma című párbeszédében a bölcs Diotíma beszél a filozófusoknak a szerelem titkáról és a szépséggel való kapcsolatáról: a szépség, amikor megragadja lelkünket, vágyat ébreszt, hogy elérjük, bármilyen erőfeszítés árán. Miféle szépségre vagyunk fogékonyak? És meddig? A szerelmünk ettől függ - mondja.
Plótinosz, a neoplatonikus iskola megalapítója, egy olyan történetet mesél el, amelyben a szerelem a gazdagság és a szegénység gyermeke. Számos költő leírta a szerelemnek ezt a telített, és mégis hiánytól feszülő kettősségét. Csak idézzük Shakespeare szonettjét: "Koldus szegény, királyi gazdagon / részeg vagyok és mindig szomjazom." Mi ez a hiány, és mi ez a gazdagság bennünk, amely teljesen átalakít, mássá, jobbá formál?
A reneszánsz Firenzében Marsilio Ficino, Platón fordítója és magyarázója, az égi és a földi szerelem kettősségét említi. Az első a lélek hajtóereje, hogy felfedezze önmagát, a másik a lélek alkotóereje, hogy létrehozzon valami szépséget, ahhoz foghatót, amely őt is megihlette.
A mai pszichológia szerint ebben az állapotban az ember felfedezi saját magát, képességeit és erejét.
Az előadás egy képzeletbeli beszélgetésre hív a platonikusokkal. Gondolkodjunk el az ő segítségükkel, hogy mire vágyunk igazán: szerelmesnek lenni vagy szeretve lenni? Kicsikarni más szerelmét szinte lehetetlen vállalkozás - de mi magunk képesek vagyunk-e átérezni a szerelem küzdelmes boldogságát?
A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA
„A lelki erőgyakorlat két súlyzója.
1. Mindennap valamit megtenni, ami a lelki jóra irányul. Ráerőltetni az akaratomat olyasmire, amire nem szoktam. Pl. türelem, mikor nem vagyok türelmes. Nyugodtság, mikor nem vagyok nyugodt. Nyájas arc, mikor haragszom. Harag elnyomása (mert a harag kínzó és ártalmas képzet-rajzokat idéz elő) stb.
2. Mindennap valamit meg nem tenni, amit a test kíván. Pl. fölkelni korábban, mint a test óhajtaná. Megtagadni egy jó falatot, csupán azért, hogy éreztessük a testtel, hogy nem ő parancsol nekünk stb.”
Gárdonyi Géza
NOVEMBERI ÉS DECEMBERI PROGRAMJAINK
BUDAPEST
Helyszínek:
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Kisgaléria, 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1.
Budavári Labirintus, 1015 Budapest, Úri u. 19.
Belépődíjak:
Az előadásokra: 500 FtA Meseház programjaira: 400 Ft, nagycsaládoknak: 300 Ft/fő
A kurzus díja: 2000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban és a Budavári Labirintusban az előadásaink díjtalanok.
| 2005. november 3. csütörtök, 19.00 |
Beszélgetés Ciceróval a jóslás művészetéről
Helyszín: Az Új Akropolisz központja |
| 2005. november 3. csütörtök, 20.00 |
A Labirintus titkai
Helyszín: Budavári Labirintus |
| 2005. november 17. csütörtök, 19.00 |
Beszélgetés Tolkiennal a képzelőerőről
Helyszín: Az Új Akropolisz központja |
| 2005. november 24. csütörtök, 18.00 |
Beszélgetés Aiszkhülosszal az önismeretről
Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár |
| 2005. december 1. csütörtök, 18.00 |
József Attila-est
„Én nem emlékezem és nem felejtek. Verses-zenés percek a költő tiszteletére. Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár |
| 2005. december 1. csütörtök, 19.00 |
Beszélgetés a platonikusokkal a szerelemről
Helyszín: Az Új Akropolisz központja |
| 2005. december 8. csütörtök, 18.00 |
Emlékezet és képzelet
Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár |
A MESEHÁZ ELŐADÁSAI
| 2005. november 26. szombat, 16.00 |
A kiskakas gyémánt félkrajcárja Játszószínházunkban a gyerekek segítségével kelnek életre a mese népszerű és kedvelt szereplői, hogy közös erővel és furfanggal legyőzzék a török császárt. Kézművesség: ujjbáb és krajcár készítése. Helyszín: Új Akropolisz Központja Előadásunkat 4–8 éveseknek ajánljuk. |
| 2005. december 10. szombat, 16.00 |
Ünnepváró Ünnepi műsorunkban a gyerekekkel együtt versekkel, zenével és dalokkal átéljük a tél hangulatát, és közösen elkészítjük a karácsonyi ajándékokat. Talán még a Mikulás is bekukkant hozzánk. Helyszín: Az Új Akropolisz központja Korhatár nélkül. |
GYŐR
Helyszín:
Széchenyi István Egyetem, Győr, Egyetem tér 1.
Rómer Ház, Győr, Teleki L. u. 21.
Zichy-palota, Győr, Liszt Ferenc u. 20.
Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft, diákoknak: 200 FtA kurzus díja: 1200 Ft/hó, diákoknak: 800 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
A Zenekuckó foglalkozás bérletének ára 2000 Ft/család. Az első foglalkozás díjtalan.
A Rómer Házban 400 Ft, a Zichy-palotában 500 Ft, a Széchenyi István Egyetemen az előadásaink díjtalanok.
|
2005. októberben és novemberben minden vasárnap 10.00 |
Zenekuckó 0–3 éves korú gyermekeknek vasárnaponként. A heti félórás foglalkozásokon a zenehallgatás, a mondókák és egyszerű énekek tanítása mellett helyet kapnak ritmusgyakorlatok is, s közben a gyerekek maguk is kipróbálhatnak néhány egyszerű ütőhangszert. A gyerekek mellett a szülők részvételére is számítunk. Helyszín: Az Új Akropolisz központja |
|
2005. november 16. |
Az információs társadalom mítosza
|
| 2005. december 1. csütörtök, 18.00 |
Nevetésterápia a humor mestereivel
Hatóanyagok: vidám jelenetek és írások élőzenével. Helyszín: Rómer Ház |
| 2005. december 7. szerda, 18.00 |
Nevetésterápia a humor mestereivel
Hatóanyagok: vidám jelenetek és írások élőzenével. Helyszín: Az Új Akropolisz központja |
PÉCS
Helyszín:
Belépődíjak:
Az előadásokra: 300 Ft|
Beszélgetés Buddhával a boldogságról
|
SZEGED
Helyszínek:
Juhász Gyula Főiskola díszterme, Boldogasszony sgt. 6.
Ifjúsági Ház, 6720 Szeged, Felső Tiszapart 2.
Belépődíjak:
Az előadásokra: 350 Ft, diákoknak: 300 FtA kurzus díja: 1200 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
|
2005. november 3. |
Humor a viccen túl
Helyszín: Juhász Gyula Főiskola - díszterem |
|
2005. november 24. |
Mitől zseni a zseni?
Helyszín: Juhász Gyula Főiskola - díszterem |
|
2005. december 2. |
Mikulásműsor
Helyszín: Az Új Akropolisz központja |
|
2005. december 15. |
Boldogság-receptek
Helyszín: Juhász Gyula Főiskola - díszterem |
INFORMÁCIÓK
Rövid Hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.
Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.
Köszönjük figyelmét!
http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu
Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:
„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>
Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).
SZÉKHELYEINK:
- Budapesten: 1085 Budapest, Rigó u. 6–8. Nyitva tartás: H–CS 17–21 óráig. Telefon: 334-2756. E-mail: info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu).
- Győrött: 9021 Győr, Árpád út 9. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 311-727. E-mail: gyor[kukac]ujakropolisz.hu (gyor[at]ujakropolisz[dot]hu).
- Pécsett: Telefon: (20) 320-9294. E-mail: pecs[kukac]ujakropolisz.hu (pecs[at]ujakropolisz[dot]hu).
- Szegeden: 6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (62) 452-183. E-mail: szeged[kukac]ujakropolisz.hu (szeged[at]ujakropolisz[dot]hu).