Kulturális Hírlevél 42. szám
2006. február

TARTALOM

• Az ezoterikus filozófia

• Leonardo életelvei

• Ajánlók

• A filozófia mint életforma

• Februári és márciusi programjaink

• Információk

Az ezoterikus filozófia

Valójában minden filozófia ezoterikus, mivel az általunk még nem birtokolt bölcsesség szeretetét jelenti; a szeretetet az iránt, ami még el van rejtve szemünk elől. És ez az ezoterikus jelentése: belső, rejtett, de nem valakinek a szándékos gonoszsága miatt, hanem saját tudatlanságunk következtében. Az ezoterikus ott kezdődik, ahol a világról szerzett tudásunk véget ér.

A tanítás útja: látható formába önteni, egzoterikussá változtatni az ezoterikust. Azonban a megismerése után újra belsővé, ezoterikussá kell tenni a tanítást a megértés által. Itt két állandó, ellentétes irányba ható és egymást kiegészítő folyamatot láthatunk. De tudnunk kell, hogy az ész önmagában nem elég az ezoterikus megértéséhez: ameddig az ismeret nem válik az egyén életének részévé, éppolyan ezoterikus marad, mint azelőtt, amikor még rejtve volt az elme számára.

Az ezoterikust mindig a misztériumokkal kapcsolták össze. Titok vette körül azt a rítusok során szerzett tapasztalatot, amely előkészítette az ember „második születését”, azaz valódi belső ébredését. Másfelől viszont elfelejtik, hogy a misztériumok nemcsak az okkult dolgokkal azonosíthatók, hanem – ahogyan azt a szó gyökere is mutatja – a misztikával is, az anyag börtönéből szabaduló, eredetét kutató, felfelé törekvő lélek erejével. Így a misztika azonos a filozófiával, az emberiséget mozgató szellemi esszenciák iránt érzett tudásvággyal. A misztika a bölcsesség szeretete, amely az örökből ered, és azokban a „titkokban” nyilvánul meg, amelyek minden emberben megszólalnak, bár időnként elhallgattatjuk őket. Ha egy filozófus rákérdez az élet értelmére, az már önmagában is jelzi a válasz meglétét, még ha az elején ez a válasz nem is tudatosul benne.

Az ezoterikus filozófia nehézsége, amellyel szinte mindig is küszködött, hogy mivel természetéből eredően nehéz megragadni, emiatt sokszor félremagyarázzák, és ezzel gyakrabban alakul ki róla hamis kép, mint valódi, ugyanis egy maroknyi sár többet szennyez be, mint amennyit egy tiszta vízsugár megtisztíthat. Az Új Akropolisz sem mentes ezektől a gondoktól, és mivel egy összeütközésekkel teli világban van jelen, gyakran nemcsak az ezoterikus filozófia tanításainak átadásával kell törődnie, hanem a félreértelmezett ezotéria negatív következményeit is kénytelen helyesbíteni. Lássunk erre néhány példát:

Az erősen misztikus és okkultista keleti kultúrák iránti, múlt században ébredt fokozott érdeklődés azt a tévképzetet okozta, hogy minden ezotéria szükségképpen keleti eredetű. Így az orientalisztika és az ezotéria az emberek szemében egyre inkább szinonimává váltak, és feledésbe merült, hogy több-kevesebb hangsúllyal bár, de az összes régi civilizációban létezett a filozófiának ez a különleges formája. Ennek nyomai a mai napig megfigyelhetők a világ minden hagyományában, ha át tudunk törni a sznobizmus és a materializmus páncélján.

Egy másik gyakori hiba, hogy azt hiszik, létezik egy olyan szellemi elit, amelybe azok tartoznak, akik felfedték a misztériumok minden titkát. Itt ellentmondással találkozunk: azokra, akik valójában a misztériumok mélyére hatoltak, az elitizmus semmilyen formája nem jellemző. Ellenkezőleg, egyre növekvő nemeslelkűségük tudásuk átadására készteti őket, hogy minden ember részesüljön a Bölcsesség szent kincseiből. Azok pedig, akik tudásuk miatt „különlegesnek” érzik magukat, még abba a legegyszerűbb misztériumba sem hatoltak be, amely szerint a Bölcsesség egyesít, nem pedig szétválaszt.

Végül felhívjuk a figyelmet arra a veszélyre is – noha korántsem merítjük ki ezt a témát –, hogy az ezotériát egyesek parajelenségek gyakorlásával azonosítják, az után epekedve, hogy mások által nem birtokolt erőkkel rendelkezzenek, és hogy olyan képességekre tegyenek szert, amelyeket a többi ember nem ismer. A parajelenségek divatja két módon jelenik meg: egyrészt a tudatlanok jóhiszeműségének kihasználásával meggazdagodott csalók révén, másrészt a tűzzel játszadozók önteltsége által, akik végül a valódi belső átalakulással szemben érzéketlenek maradnak.

Delia S. Guzmán

 

Leonardo életelvei

Leonardo da Vincit, a nagy itáliai művészt, tudóst, filozófust ma szinte kivétel nélkül mindenki az emberiség nagyjai közé sorolja. Már akkor találkozhatunk különleges képességeivel, amikor festményeit tanulmányozzuk, de ugyanazt a rendkívüli tehetséget figyelhetjük meg, amikor találmányainak vázlatait vizsgáljuk, vagy éppen leírt gondolatait olvassuk. Élete tele van dokumentumfilmek és könyvek tucatjainak témát adó érdekességgel. Ha nem elégszünk meg ezzel, hanem azt kezdjük kutatni, hogy honnan merítette irigylésre méltó erejét, akkor rálelhetünk azokra a segítő tényezőkre, amelyeket mi is felhasználhatunk saját életünk jobbá és eredményesebbé tételére.

Nyilvánvaló, hogy egy zsenit nem lehet mindenben utánozni, márpedig Leonardo zseni volt. Zsenialitása azonban nem abban nyilvánult meg, hogy születésétől kezdve már minden képességgel fel volt vértezve, hanem érzékenysége és megkülönböztető-képessége révén kiváló érzékkel ki tudta választani, hogy mit és honnan érdemes tanulni, és a tanultakat hogyan érdemes alkalmazni. Egész élete folyamán tanult, nyitottsága közmondásos volt, és vasakarattal valósította meg az általa jónak tartott elveket.

Tudása nem választható szét a reneszánsz korának tudásától. Élete érett, kiteljesedett példáját mutatja annak, amit reneszánsz embereszménynek, vagyis egyetemes embernek neveztek: nincsenek korlátai, mindig keresi az igazságot, és olyan célok felé tör, amelyek meghaladják jelenlegi határait, a közgondolkodást és az általános sztereotípiákat. Túl akar jutni az anyag, az élet és a halál korlátain, és ehhez harmonikusan fejleszti filozofikus, tudományos és művészeti oldalát. A kor nagyjai, mint például Marsilio Ficino vagy Pico della Mirandola új formába öntötték az ókor nagy eszméit és szellemi elveit, amelyek az ember és a természet kapcsolatának mély megértéséről tanúskodtak. Az ember újra felfedezte a lét rejtett és mély értelmét és a benne rejlő végtelen képességeket. Meglátta az embert a végtelen világegyetemmel összekötő rejtett kötelékeket. A reneszánsz mesterek jártasak voltak az építészetben, szobrászatban, festészetben, de egyben a próza, a költészet és a filozófia területén, illetve az egzakt tudományokban is.

Verrocchio mester műhelye

Leonardo egészen fiatal korától kezdve Andrea del Verrochio mester műhelyében tanult, ahová apja, Ser Piero adta be, aki a mester tehetségét és pedagógiai érzékét – mivel barátja volt – jól ismerte. Akkoriban a műhelyekben nem pusztán szakmai képzés zajlott. Azt tartották a polihisztor és kiváló művész Verrocchióról, hogy „egyszemélyes egyetem”, akinél korának minden tudományát: fizikát, matematikát, alkímiát, mágiát, illetve képzőművészetet: festészetet, szobrászatot egyaránt lehet tanulni, mégpedig igen magas szinten. Nem volt családja, életét teljes egészében műhelyének, tanításának szentelte. Sok évszázad távlatából látható, hogy mennyire gyümölcsöző volt Verrocchiónak ez az erőfeszítése: Több nagy művész, Leonardón kívül többek között Botticelli, Lorenzo di Credi, Perugino is tanítványa volt. Leonardo inasként öt éven keresztül figyelte mestere kezét, gondolatait, viszonyulását, és a kapott értékeket igyekezett egész életén keresztül kiteljesíteni és megnyilvánítani.

A természettel való kapcsolat

Leonardo kisgyermek kora óta mély és szoros kapcsolatban volt a természettel. Egy kis faluban, Ancianóban nevelkedett, mivel törvénytelen gyermekként sokáig nem vette magához jómódú apja, hanem cselédként és napszámosként dolgozó édesanyjával lakott együtt egy kis házban, a toszkánai hegyek között. Többször hangoztatta, hogy első és legfőbb tanítója a természet, mert az, ha megfelelő érzékenységgel szemléljük, elárulja titkait, törvényszerűségeit, és Leonardo észrevette, hogy ezek a törvényszerűségek mindenre érvényesek, így az emberi életre és alkotásokra is. Úgy gondolta, hogy a természet tökéletesen megnyilvánítja rejtett törvényeit, ideáját, és ez legjobban arra a gyakorlatiasságra tanította Leonardót, amellyel egész életében arra törekedett, hogy tudását valamilyen módon megnyilvánítsa. Nem is tartotta sokra azokat az embereket, akik hatalmas elméleti tudást halmoztak fel, nemes elvek sorát birtokolták, de azokat nem tudták a gyakorlatban alkalmazni.

Leonardo kódexei

Mintegy 13000 vázlatokkal és jegyzetekkel teli oldalt hagyott az utókorra, de úgy tudni, hogy valójában több mint 30000 oldalt írt tele, csak a lapok jó része már halála körül elveszett. A megmaradt lapokat „kódexekbe” fűzték, és megkülönböztető neveket adtak nekik, mint például a híres Atlanti Kódex vagy a Madridi Kódex. Ezekben rengeteg találmány látható, amelyek közül néhány messze megelőzte korát, ilyen például a golyóscsapágy, a sárkányrepülő, vagy éppen a rakéta-sorozatvető. Azonban nemcsak műszaki ábrákat rajzolt, hanem biológiai vagy művészeti vázlatokat is, illetve jellegzetes tükörírásával a legkülönfélébb témájú gondolataival is teleírta a lapokat. Ezekből az írásokból rekonstruálhatjuk gondolkodásmódját: hét alapelv tűnik ki belőlük, és ezeknek az elveknek a tanulmányozásával sok titka feltárulhat ennek a rejtélyes személyiségnek.

Leonardo életelvei

1. Curiosita – kíváncsiság
Ez azt a tanulási, megértési vágyat jelenti, amely a megértés határait folyamatosan kiterjeszti, azaz a folyamatos tökéletesedés, az élet értelmének megtalálásának vágya. Úgy tartotta, hogy „a jó emberek természetszerűen vágynak a tudásra.” Nem engedte, hogy ez a tudásvágy kialudjon benne. Bárhol is járt, folyamatosan, szerényen kérdéseket tett fel. Ha valamit észrevett, mindenáron utánajárt: Hogyan lehetséges az, hogy a hegyi barlangban halmaradványt talált, amikor biztos, hogy az a tengerben élt? Hogyan lehetséges az, hogy a mennydörgés hangja hosszabb időn keresztül jut el hozzánk, mint az általa kiváltott villám fénye? Hogyan tudnak a madarak fennmaradni a levegőben? Leonardóban ez a kíváncsiság mélységgel és kitartással párosult. Hozzászoktatta magát az olyan kérdések megválaszolásához, amelyek nem találnak könnyedén és gyorsan válaszra.

Fiatal korától kezdve a bölcsességre törekedett: „Fiatalon tegyél szert olyasmire, ami kárpótol majd öregségedért. S ha úgy gondolod, hogy az öregség bölcsességgel táplálkozik, akkor már fiatal korodban munkálkodj azon, hogy öregségedben ne legyél híján e tápláléknak.”

2. Dimostrazione – tapasztalatszerzés

Minden elméleti tudását azonnal igyekezett próbára tenni, hogy megbizonyosodjon arról, hogy jól tudja-e vagy sem, hiszen úgy gondolta, hogy saját tapasztalat híján tudása csupán elméleti, és a tudás csak akkor igazi, ha gyakorlativá válik. Így próbálta elméjét felszabadítani a szokások, előítéletek, babonák béklyójából. Azt tartotta, hogy „a leggonoszabb csalás az, aminek az emberek áldozatul esnek, az a saját véleményük félrevezetése.” Folyamatosan igyekezett a hibáiból tanulni. Amikor kiderült, hogy híres festménye, a Firenze környéki egyik kolostor falán található Utolsó vacsora egyre rosszabb állapotba kerül, aprólékosan megvizsgálta a sérüléseket, és levonta a tapasztalatot, hogy legközelebb milyen technikát kell alkalmaznia, hogy ez a gond többé ne forduljon elő. Leonardo rendkívül tudatosan törekedett hibái kijavítására, így nem korlátozta a hibák elkövetésétől való félelem, és talán ezért is volt képes annyi mindennel foglalkozni.

Nemcsak a saját élményeire hallgatott, hanem a régebbi korok nagyjainak tapasztalataira is. Nem véletlenül írta, hogy „boldogok, akiknek füle meghallja a holtak beszédét”. Ez az elve segítette, hogy tanulhasson többek között Platón műveiből, és személyesen Verrocchiótól, illetve más kortársaitól. Több korabeli híres gondolkodóval tartott fenn kapcsolatot: Bramente, Macchiavelli, Luca Pacioli és Marcantonio della Torre. Értékesnek tartotta a tapasztalataikat, de azt is, hogy saját tapasztalatával mindenképpen megerősítse azokat.

3. Senzazione – érzékenység

Ez a „látni, hallani és érteni tudás” művészete. Leonardo azt írta ezzel kapcsolatban, hogy „az átlagember néz, de nem lát, hallgat, de nem hall, érint, de nem tapint, eszik, de nem érzi az ízeket, lélegzik, de nem érzi sem a rossz szagokat, sem a finom illatokat, gondolkodás nélkül beszél.” Ahhoz, hogy az ember tanulhasson, el kell jutniuk hozzá a környezet jelzéseinek. Minél nagyobb az érzékenysége, annál finomabb jelzésekből képes következtetéseket levonni. Leonardo igyekezett minél jobban erősíteni magában ezt az érzékenységet, és ide sorolta a képzelőerő fejlesztését is.

4. Sfumato – a „ködben” tartózkodás

Ez az ember tudásának és képességeinek a tágítását jelenti. Leonardo igyekezett kimenni a „határaira”, oda, ahol tudása nem biztos, ahol kételyei merülnek fel, ahol egymásnak ellentmondó állítások tűnnek igaznak, ahol ismeretlen dolgokkal bukkannak fel. Ebben a kényelmetlen, kaotikus, „ködös” helyzetben igyekezett megtalálni a biztos pontokat, eloszlatni ezt a ködöt. Feljegyzései szerint ennek segítségével tudja az ember fenntartani a lelki egyensúlyát, hiszen úrrá tud lenni belső ellentmondásain, és biztos tudása folyamatosan bővülhet. Képes volt mindent különböző szempontokból szemlélni, és így felfedezni a jelenségek mögötti összefüggéseket. Sohasem szorítkozott a dolgok puszta leírására. Minden esetben megragadta a miértjét is. Kedvenc módszere volt, hogy kereste a szimbolikus analógiákat és összefüggéseket a dolgok és jelenségek között. Azt írta erről, hogy „a természetben egyetlen működés sem ok nélkül való. Értsd meg az okot, és nem lesz szükséged a tapasztalatra."

Eredeti megoldást keresett minden felmerült problémára. Engedte szárnyalni intuícióját és képzeletét. Nagy fontosságot tulajdonított az alkotási folyamat azon érési szakaszának, amelyet ma a pszichológusok „inkubációnak” (lappangásnak, kotlásnak) hívnak. Új válasz, új kérdés felmerülése esetén bizonyos idő szükséges ahhoz, hogy megfoganjon bennünk. Azt tartotta, hogy mindig érdemes egy kicsit megállni, és kis szünetet tartani: „Szintén jó pihenni és kicsit elodázni a dolgokat, mert ha az ember visszatér a dolgokhoz, sokkal jobban meg tudja ítélni, mintha folyamatosan foglalkozna velük.”

5. Arte–Scienza – a tudomány és a művészet egysége

Leonardo feljegyzései szerint ez az elv ahhoz kell, hogy az ember kiegyensúlyozza magában a logikus gondolkodást és a képzeletet, és így teremtheti meg a harmóniát önmagában és a környezetében. Azt tanácsolta, hogy „tanulmányozd a művészet tudományát és a tudomány művészetét.” Ahhoz, hogy a „tudományos” problémákat megoldjuk, a legjobb segítség a képzelet és az intuíció. A festő számára tudományos ismeretek, például az anatómia és az anyagismeret is szükségesek a természet törvényeiről. Ugyanakkor azt mondta, hogy bizonyos művészi és filozofikus érzékenység nélkül komoly tudományos munka és igazi tudós sem létezhet. Így nem tartotta sokra a „könyvmolyokat”, hiszen jobb, ha az ember kevesebb információval is beéri, és jóval többet gondolkodik az olvasottakon.

6. Corporalita – testi egészség

Az „ép testben ép lélek” elvét követve komolyan törődött egészségével és testének edzésével. Vasari ezt írja róla: „Ereje ellenállt minden erőszakos támadásnak: jobb keze úgy elgörbítette a falba vert vaskarikát és a patkót, mintha ólomból lett volna.” Folyamatosan vigyázott a testtartására, megfelelő kondícióban tartotta állóképességét a kor „kötelező” mozgásnemeivel: gyaloglással, lovaglással, vívással.

7. Conessione – az összefüggések, az egység keresése

Ez az elv a többi koronája, amely lehetővé tette Leonardo teljességét, hogy ne csupán jó művész és jó tudós legyen. Ez a teljesség nem egyszerűen élete oldalainak összege, hanem az átélt egység, amelyhez ezek az oldalak eszközül szolgáltak. Kutatta és egyre jobban megismerte a dolgok és jelenségek közötti mély összefüggéseket és rokonságot, és ez meg is jelent az életvitelében. Ideái, legjobb gondolatai, értékrendje hatották át mindennapi életét. Igyekezett a legkisebbre csökkenteni a távolságot álmai és a mindennapok valósága között.

Sztanek Péter

 

AJÁNLÓK

BESZÉLGETÉS LEONARDÓVAL A KREATIVITÁSRÓL
Budapest, 2006. február 9. 19 óra, az Új Akropolisz központja

Leonardo da Vinci kétségkívül kreatív ember volt, erről már életében is tanúskodtak világhíres festményei, szobrai, korát századokkal megelőző találmányai. A róla szóló legendákon túl számos jegyzete megőrizte gondolkodásmódját, életelveit, amelyek lehetővé tették, hogy Leonardo a reneszánszkor embereszményének, a kiteljesedett embernek máig élő példájává válhasson. A rá jellemző folyamatos tanulási vágy, mély tapasztalat, megfigyelés, megújulási törekvés, a benne élő tudományos és művészi oldal egyesítése, a test és lélek harmóniája és mindenek felett az egység keresése az élet különféle oldalai között olyan tulajdonságok, amelyekkel a mai korban is gazdagabbá tehetjük életünket, és közelebb kerülhetünk valódi önmagunkhoz.

Sztanek Péter

BESZÉLGETÉS BRUNÓVAL AZ ASZTROLÓGIÁRÓL
Budapest február 23. 19 óra, az Új Akropolisz központja

A reneszánsz eseménydús korszakának egyik legeredetibb alakja volt Giordano Bruno, az egyházával összeütköző dominikánus szerzetes, aki – ahogy egyik életrajzában nevezik – „vándorhumanistaként” bejárta szerte Itáliát és Európát, és több egyetemen is oktatott. Az eretneknek nyilvánított tudóst hosszú inkvizíciós eljárás után 1600-ban Rómában máglyahalálra ítélték. Bruno, a szabad szellemű gondolkodó igazi sokoldalú reneszánsz egyéniség volt: egyszerre filozófus, tudós és misztikus, egyaránt foglalkozott irodalommal vagy például az emlékezetfejlesztés sajátos technikájával, és számos gondolata meglepően rokon a modern csillagászat felfedezéseivel.

„A diadalmas fenevad elűzése” című párbeszédes formájú, erkölcsfilozófiai művében azonban másfajta „csillagászatról”, asztrológiáról van szó: Zeusz Mercurral, Athénével és egy tanítvánnyal beszélgetve azt ajánlja, hogy az istenek űzzék el az égről azokat a csillagképeket, amelyek egy-egy hibát testesítenek meg, „hogy az emberek odalent példát vehessenek az égről, hogy miként kellene náluk is elrendezni a dolgokat”. Mert vannak „fenevadak” az ember belső csillagos egén, azaz a lelkében is.

A csillagos ég – mondja Bruno – útmutatója lehet az embernek. Hiszen például a hajósokat eligazító Sarkcsillag az Igazság jelképeként a tévedésben levőknek is irányt ad. A Sarkcsillag egyik oldalán álló csillagképek az Értelem és a Gondviselés, a másik oldalán pedig az Égi és a Földi Bölcsesség. Az előbbi szemének saját fénye van, míg az utóbbi szemének külső fényre van szüksége.

Kövessük nyomon az előadáson Giordano Bruno írását! Hiszen ez ugyanabban a kérdésben segíti az embert, amely miatt sokak fordulnak az asztrológiához: Ki vagyok én? Tudok-e változtatni magamon?

Előzetesen eláruljuk Zeusz egyik tanácsát:

„Ha meg akarjuk változtatni a külső körülményeinket, akkor először változtassunk, igen változtassunk a lelkületünkön, a jellemünkön.”

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

Az erőfeszítés

Delia S. Guzmán Az Új Akropolisz nemzetközi elnöke

 

 

FEBRUÁRI ÉS MÁRCIUSI PROGRAMJAINK

BUDAPEST
Helyszínek:

Az Új Akropolisz központja, 1085 Budapest, Rigó u. 6–8.
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Kisgaléria, 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 500 Ft, diákoknak: 300 Ft
A Meseház programjaira: 400 Ft, nagycsaládoknak: 200 Ft/fő
A kurzus díja: 2000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban az előadásaink díjtalanok.

2006. február 2. csütörtök, 18.00	Beszélgetés Buddhával a boldogságról Szenvedésünk forrásai Buddha receptje Boldogságpirulák a mindennapokra Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár
2006. február 9. csütörtök, 19.00	Beszélgetés Leonardóval a teljes emberről A Da Vinci titok – kódolatlanul Leonardo hét életelve A teljes ember eszménye Helyszín: Az Új Akropolisz központja
2006. február 15. szerda, 18.30	Fedezd fel velünk a filozófiát! 17 hetes filozófiai előadássorozat bevezető előadása Helyszín: Az Új Akropolisz központja
2006. február 16. csütörtök, 18.00	Beszélgetés Senecával a lelki nyugalomról Lelki nyugalom a halál árnyékában A körülményektől való függetlenség művészete Lelki erő – lelki nyugalom Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár
2006. február 23. csütörtök, 19.00	Beszélgetés Giordanó Brunóval az asztrológiáról A felettünk kéklő és a bennünk rejlő ég csillagásza A hibák kiűzése lelkünk csillagképeiből Egy reneszánsz elme útmutatásai a teljesség felé Helyszín: Az Új Akropolisz központja
2006. március 6. hétfő, 18.30	Fedezd fel velünk a filozófiát! 17 hetes filozófiai előadássorozat bevezető előadása Helyszín: Az Új Akropolisz központja
2006. március 30. csütörtök, 19.00	Tanítás és tanulás az ókori Egyiptomban Helyszín: Az Új Akropolisz központja

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

2006. február 11. szombat, 16.00

Utazás a Négyszögletű Kerek Erdőbe Színjátszóink segítségével ismét megelevenedik Lázár Ervin elvarázsolt birodalma. Előadásunkban vidám és elgondolkodtató jeleneteket mutatunk be a jól ismert mesehősök kalandos életéből. Kézművesség: maszkkészítés Előadásunkat 7–14 éveseknek ajánljuk. Helyszín: Az Új Akropolisz központja

2006. március 18. szombat, 16.00

A farkas szempillái Történetünkkel a régi Japánba repülünk vissza, ahol megismerkedhetünk a kovács lányával, a mindig kedves és örökké mosolygós Akikóval. Idővel azonban kiderül, hogy az ő élete sem könnyű; még otthonát is el kell hagynia. Hosszú bolyongás után eljut egy sötét, mély erdőbe, ahol találkozik egy titokzatos farkassal. A farkasról pedig olyan ajándékot kap, amivel megváltoztathatja addigi életét... Kézművesség: szénrajz illetve tusrajz Előadásunkat 6 –12 éveseknek ajánljuk. Helyszín: Az Új Akropolisz központja

GYŐR

Helyszín:

Az Új Akropolisz központja, 9021 Győr, Árpád út 9.
Széchenyi István Egyetem, Győr, Egyetem tér 1.
Rómer Ház, Győr, Teleki L. u. 21.
Zichy-palota, Győr, Liszt Ferenc u. 20.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 400 Ft, diákoknak: 200 Ft
A kurzus díja: 1200 Ft/hó, diákoknak: 800 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
A Rómer Házban 400 Ft, a Zichy-palotában 500 Ft, a Széchenyi István Egyetemen az előadásaink díjtalanok.

2006. február 1. szerda, 18.00	Beszélgetés Mozarttal a művészetről – a Varázsfuvola segítségével Egy tolmács a 18. századból: aki érti a szépség nyelvét Mikor nem mű a művész? Mozart, az operabarát Látható szimbólumok: út a rejtett igazság felé Helyszín: Az Új Akropolisz központja
2006. február 9. csütörtök, 18.00	A kelta szimbólumok Szimbolikus építészet: dolmenek, menhírek Ősi motívumok: labirintusok, fonatok, keresztek Kelta ünnepek: Samhain, Beltane, Yule A kelták Magyarországon Helyszín: Rómer Ház
2006. február 16. csütörtök, 18.00	Fedezd fel velünk a filozófiát! 17 hetes filozófiai előadássorozat bevezető előadása Helyszín: Az Új Akropolisz központja
2006. február 22. szerda, 18.00	Beszélgetés Mozarttal a művészetről – a Varázsfuvola segítségével Egy tolmács a 18. századból: aki érti a szépség nyelvét Mikor nem mű a művész? Mozart, az operabarát Látható szimbólumok: út a rejtett igazság felé Helyszín: Széchenyi István Egyetem – B2-es előadóterem

PÉCS

Helyszínek:

Az Új Akropolisz központja, 7621 Pécs, Felsőmalom u. 25. II/1.
Pécsi Kulturális Központ - Pécs, Dominikánus-ház, Színház tér 2.
Ifjúsági Ház - Pécs, Nagy Lajos Király útja 13.

2006. február 20. hétfő, 18.00	Fedezd fel önmagad! 17 hetes filozófiai előadássorozat bevezető előadása Helyszín: Ifjúsági Ház
2006. február 28. kedd, 18.00	Élet és halál az ókori Egyiptomban Élet és halál: az Élet két oldala A reinkarnáció és a karma tana Egyiptomban Az „Ozirisszá válás rejtélye” Helyszín: Pécsi Kulturális Központ

SZEGED

Helyszínek:

Az Új Akropolisz központja, 6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36.
Juhász Gyula Főiskola díszterme, Boldogasszony sgt. 6.
Ifjúsági Ház, 6720 Szeged, Felső Tiszapart 2.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 400 Ft, diákoknak: 300 Ft
A kurzus díja: 1200 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.

2006. február 9. csütörtök, 19.00	Humor a viccen túl „Akinek van humora, az mindent tud. Akinek nincs, az mindenre képes.” Karinthy A humorban rejlő bölcsesség és a bölcsességben rejlő humor Nincs értelme pesszimistának lenni. Úgysem jön be... Helyszín: Az Új Akropolisz központja
2006. február 23. csütörtök, 19.00	Csillagok háborúja – egy örök mítosz újjászületése A Jedi-képzés alapjai Sors vagy végzet: Anakin és Luke A bennünk rejlő Sithek ármányai Helyszín: Juhász Gyula Főiskola – díszterem
2006. március 29. szerda, 19.00	Fedezd fel önmagad! 17 hetes filozófiai előadássorozat bevezető előadása Helyszín: Az Új Akropolisz központja
2006. március 30. csütörtök, 19.00	Mérlegen a szív – egyiptomi tanítások életről és halálról Helyszín: Az Új Akropolisz központja

SZÉKESFEHÉRVÁR

Helyszín:

Megyei Művelődési Központ, I. emelet 119-es terem
tel: (20) 353-1466

Belépődíjak:

Az előadásokra a belépő díjtalan.

2006. február 16. csütörtök, 18.30	A győzelem rejtélyes művészete Előadás és beszélgetés az önismeretről és az önmegvalósításról Helyszín: Megyei Művelődési Központ, I. emelet 119-es terem
2006. február 23. csütörtök, 18.30	Fedezd fel velünk a filozófiát! A 17 alkalomból álló tanfolyam bevezető előadása Helyszín: Megyei Művelődési Központ, I. emelet 119-es terem
2006. március 2. csütörtök, 18.30	Az ember és a kozmosz Helyszín: Megyei Művelődési Központ, I. emelet 119-es terem
2006. március 9. csütörtök, 18.30	A Mahábharata szimbolikája Helyszín: Megyei Művelődési Központ, I. emelet 119-es terem

INFORMÁCIÓK

Rövid Hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük, jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1085 Budapest, Rigó u. 6–8. Nyitva tartás: H–CS 17–21 óráig. Telefon: 334-2756. e-mail: info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu).
• Győrött: 9021 Győr, Árpád út 9. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 311-727. e-mail: gyor[kukac]ujakropolisz.hu (gyor[at]ujakropolisz[dot]hu).
• Pécsett: 7621 Pécs, Felsőmalom u. 25. II/1. Nyitva tartás: kedd és csütörtök: 20–21 és szerdán: 18–21 óráig.
  Telefon: (72) 777-779 e-mail: pecs[kukac]ujakropolisz.hu (pecs[at]ujakropolisz[dot]hu).
• Szegeden: 6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (62) 452-183. e-mail: szeged[kukac]ujakropolisz.hu (szeged[at]ujakropolisz[dot]hu).
• Székesfehérváron: (20) 353-1466 e-mail: szfvar[kukac]ujakropolisz.hu (szfvar[at]ujakropolisz[dot]hu)