Kulturális Hírlevél 49. szám
2006. október

TARTALOM

• Egyiptom – a rejtély földje

• Ízisz és Ozirisz misztériumai – Fernando Schwarz előadása Budapesten

• A filozófia mint életforma

• Októberi és novemberi programjaink

• Információk

Egyiptom – a rejtély földje

Mi az, ami a mai napig folyamatosan emberek ezreit vonzza Egyiptomba? Mit keresünk ott, mit látunk a templomok romjaiban, a napfénytől kifakult istenek ábrázolásaiban? Nem evilági képek köszöntenek bennünket némán a templomok falairól, egy másik valóság tárul ki lelki szemünk előtt. Szokatlan és gyakran megfejthetetlen, ugyanakkor elcsendesít és elgondolkodtat. Ez ennek a földnek a varázsa, amelyről a régen ott élők azt állították, hogy az ég képmása, a világmindenség temploma. Itt találkozott a két világ, a láthatatlan, az istenek világa az emberekével, és az emberek úgy hitték, hogy akkor teljes az élet, ha a két világ között állandó kapcsolat van. A láthatatlan őrzi a törvényeket, a látható megvalósítja azokat. A sötétségben nyílnak ki a lélek szemei, a napfényben csak a mulandó mutatja meg magát. Az élet röpke pillanat, túl rövid ahhoz, hogy megismerjük az emberre is érvényes kettősséget, és megfejtsük az ember talányát. Ezért újra és újra visszatérünk, hogy folytassunk ott, ahol a legutóbb megálltunk.

Erre tanították a régi Kem földjén élő népet, és erről tanúskodnak a Halottak könyvének szövegei. Az egyik részlet így szól: „Föld mélyén rejlő, sarjadó mag vagyok. Eónok hosszú sora múlik el felettem. Majd jön egy este, elszunnyadok, s reggel új életre kelve, az ezeréves ritmus szerint, újra megszületek. Föld mélyén rejlő, sarjadó mag vagyok, bölcsőmhöz hű maradok mindig, meghalok és újra, újra élek; az ezeréves ritmus szerint, kivirulok ismét, megint.”

Talán éppen az a vonzó Egyiptomban, hogy évezredek elmúltával is önnön rejtélyével szembesíti a kereső embert. A szfinx még mindig a napkelet felé néz. Hallgat és vár. Az ókorban is hosszú évszádokon keresztül zarándokoltak Egyiptomba a görögök legbölcsebbjei, hogy az egyiptomi papoktól tanuljanak. A görög látogatók a szfinx titkára is különösen fogékonyak voltak. Olyannyira, hogy saját mítoszaikban is megjelenik a szárnyas keveréklény, és az ember titkának a megfejtésére biztatja a hősöket. A ki nem mondott kérdésre a szfinx maga a válasz. Benne keveredik az ösztön és az intelligencia, de látható az utóbbi győzelme.

Az egyiptomi és a görög misztériumi tanítás, ha foszlányos állapotban is, tanúskodik a szellemi civilizációkra jellemző értékrendről: az ember volt a fontos, és az egyén kiteljesedése, az ember istenhez való felemelkedése volt a legfőbb cél.

„Hosszasan időztem a múlt árnyai között,
Régvolt idők lelkei között.
A Föld hajnala óta Heper méhében
Bejártam a változások minden körét,
Sohasem pihentem.
Most belépek a sötétség birodalmába.
Arcom nem marad rejtve
A rám szegeződő Tüzes Szem előtt.
Ti, tökéletessé lett lelkek, tudjátok,
Hogy közétek tartozom én is.”

Halottak könyve CXV. fejezet

Ízisz és Ozirisz misztériumai

Fernando Schwarz 1993-ban Budapesten elhangzott előadása

Az egyiptomi civilizáció, világnézet jelentősen eltért a miénktől. Ezért Egyiptomot nem tanulmányozhatjuk kizárólag a saját nézőpontunkból. Meg kell ismernünk, majd meg kell értenünk, hogyan gondolkodtak, hogyan fogták fel a valóságot, mit gondoltak saját magukról. Így talán egy kicsit jobban megérthetjük ezt a különös világot, amelyet kezdünk újra felfedezni.

Az egyiptomi gondolatvilág évszázadokkal ezelőtt elpusztult, kiirtották. Ugyanis az i. sz. 6. században Theodosius bizánci császár elrendelte, hogy öljék meg a templomok utolsó papjait, mivel a kereszténység vetélytársnak tekintette az egyiptomi vallást. Így pusztult el Egyiptom a vallási türelmetlenség és a szektás gondolkodás miatt, egy a maihoz nagyon hasonló történelmi korban, amikor a nagy birodalmak elbuknak, a dogmatizmus pedig egyre erősebb.
Így ért véget Egyiptom történelmi időszaka, amelyet a muszlim vallás követett, és a fáraók Egyiptoma iszlám országgá vált. Leégett az alexandriai könyvtár, benne több mint egymillió papirusztekerccsel, köztük az egyiptomi vallást magyarázó szövegekkel. Három hónapon át fűtötték ezekkel a tekercsekkel a várost.

Az egyiptomi civilizációt először tehát fizikai szinten, majd az i. sz. 7. században intellektuális és szellemi szinten is elpusztították. Egyiptomról csak a Bibliában leírtak alapján lehetett tudni valamit is, és azt így a gonosz és a kárhozat földjének tartották. A hieroglifákat már nem tudták értelmezni, az építmények egy részét pedig Kairó építéséhez használták fel. Egy török szultán a nagy piramisokon gyakorolta a célzást ágyúival. A templomok bölcsessége teljesen a feledés homályába merült, és még váratott magára az újrafelfedezés, amelyet végül Napóleonnak köszönhetünk. Napóleon neves tudósokat vitt magával Egyiptomba, és a Nyugat innentől kezdve újra kíváncsi lett erre az országra. Később pedig Champollion, egy másik francia, mintegy másfél évszázaddal ezelőtt megfejtette a hieroglifákat.

Így a világ lassanként érdeklődni kezdett az egyiptomiak iránt. A közhiedelemmel ellentétben az egyiptomiak másképpen gondolkodtak, mint a görögök vagy a rómaiak. Bölcsességük összetettebb és kifinomultabb volt. Nem imádtak állatokat, ahogyan róluk gondolták, nem voltak babonásak és nem féltek a haláltól. Más volt a világképük. Egy egységes, ugyanakkor összetett világegyetemben hittek és abban, hogy az istenségek egyetlen nagy Isten különböző arculatai, a valóságot pedig meg lehet közelíteni eltérő utakon.

Minél jobban elmélyedünk Egyiptom múltjának és eredetének tanulmányozásában, annál feltűnőbbé válik az a társadalmi tolerancia, amellyel egyetlen országon belül a legkülönbözőbb népcsoportokat tudták egyesíteni: fekete-afrikai, sémi, európai népeket egyaránt. Miután láttuk, hogyan ért véget Egyiptom története, most nézzük meg a kezdeteit.

A történelmi Egyiptom ötezer évvel ezelőtt született. Most a történelmi Egyiptomról esik szó, hiszen előtte több Egyiptom is létezett. „Történelmi” Egyiptomnak attól fogva nevezzük az országot, amikor egyesítették a déli területet az északival, a sivatagot a Nílus deltájának vidékével. Ettől kezdve éltek együtt eltérő vallású népcsoportok egyetlen civilizációban. Mindez kb. ötezer évvel ezelőtt történt. Ebből az időszakból olyan mítoszok és templomok származnak, amelyek segítenek megérteni, hogy milyen volt valójában az egyiptomi templom, és mit értettek beavatáson. Erről szól ez az előadás.

A különböző népcsoportok egyesítését közös világnézetük tette lehetővé. Noha különböztek egymástól, mégis egy civilizációban, egy világnézet égisze alatt éltek. Egyiptominak lenni nem egy fajhoz való tartozást jelentett, hiszen különböző fajok éltek egymás mellett. Egyiptominak lenni egy tudatállapotot jelent.
Milyen volt ez a tudatállapot? – próbáljuk megérteni, mivel ez bármely korban jellemezheti az embert. Bár abban a korban született, a 20. század végi újrafelfedezése a ma emberének is segíthet szembenézni a jövő kihívásaival. Ez lehet Egyiptom adománya a jövőnkhöz. Ezért érdekel annyira Egyiptom: úgy gondolom, hogy olyan tudást és tapasztalatot adhat mindannyiunknak, amellyel szembenézhetünk a jövővel. Úgy gondolom, hogy az egyiptomi jelenség képes az emberiség egészének segíteni, hiszen sok mindent ránk hagytak a belső emberről szóló tudásból. Nézzük hát, mi az, amit örökségül kaptunk Egyiptomtól.

Kezdjük Egyiptom nevével. Földjüket Kem-nek vagy Kemu-nak nevezték, azaz a feketévé váló vörös földnek. Miért nevezték országukat így? Ahhoz hogy ezt megértsük, gondolatban Egyiptomba kell utaznunk, vissza abba az időbe, amikor még nem építették meg az asszuáni gátat, és amikor még rendszeresen kiáradt a Nílus. A délről észak felé folyó Nílus megadja Egyiptom földjének jellegét, és az országot keleti és nyugati részre osztja. A Nílus Egyiptom „verőere”, életének tengelye. Minden év nyarán, júliusban, amikor a folyóvölgy terméketlennek és élettelennek tűnik, a föld vörös, mintha egy nagy sivatag lenne, mintha a Nap karmai mély sebeket ejtettek volna rajta, amikor már úgy látszik, hogy itt nincs is élet, a Nílus vizet hoz Afrika szívéből, és nemcsak azt, hanem magával hordja a fekete iszapot is. Ez a fekete iszap beborítja a vörös földet, amely így fekete és termékeny lesz. A terméketlenség és a halál legyőzetett! A Nílusnak köszönhetően minden visszatér a kezdetekhez. Ez a Nílus minden évben megismétlődő mágiája, és innen ered Egyiptom neve: a föld, amely mindig legyőzi a halált, ahol a terméketlen termővé, a tehetetlenség pedig aktivitássá válik.

Ezt az átalakító erőt az egyiptomiak egy istenhez, Oziriszhoz társították. A Nílust tehát Ozirisz istennel azonosították, azzal az erővel, amely mindent képes átalakítani. Ez a szunnyadó élet bennünk, ahogyan a mag is magában rejti a még meg nem nyilvánult növényt, amelyet életre kelt a föld és a víz, és így az élet fájává növekszik.
Ez az, amit az egyiptomiak földjük nevével és Ozirisz istenükkel tanítanak. Ezért Ozirisz a megújulás mélyből fakadó ereje, amely bennünk is megvan, ahogyan minden élőben. Ozirisz az egyiptomi mitológiában a halál és a feltámadás istene. Olyan ő, mint a Nílus, amely minden évben újra életet ad a terméketlen pusztaságnak tűnő földnek.

Amíg a Nílus Egyiptom földjét szétválasztja keleti és nyugati részre, addig a Nap, a napkeltétől napnyugtáig tartó útján egyesíti az élet születésének földjét az átalakulások földjével. A keletről nyugatra haladó fény átszeli a Nílus tengelyét. Így Egyiptom a világegyetem kicsinyített mása lesz, hiszen szent földrajzának, vagyis a víz és fény egyesülésének köszönhetően létrejön a négy világtáj, azaz Egyiptom földjének tájolása tökéletesen igazodik a Nap mozgásához és az évszakok váltakozásához. Az egyiptomiak a világegyetem tükörképének tartották hazájukat, egy mágikus négyzetnek, amelyben kicsiben megnyilvánult az egész világ. A vizet egyesíti a tűzzel, a születést a halállal, a megtestesült élet eredetének földjét a meddő és sós tengerrel. Egyiptom az ellentétek földje, ezek az ellentétek azonban harmóniában egyesülnek.
Lakói számára Egyiptom a világ közepe volt, a világmindenség parányi tükre, amely tájolása révén segíti az embert kapcsolatba kerülni az egész világegyetemmel. Ezért nem akartak Egyiptom határain kívül meghalni, mert úgy gondolták, hogy ezzel elveszítenék azt a lehetőségét, hogy könnyen bejussanak az égi Egyiptomba. Ez az Egyiptom szent földrajzáról szóló felfogás háromezer éven keresztül benne élt minden egyiptomi tudatában. Országukat az átalakulás, az alkímia, az átlényegülés helyének tartották, ahol az ellentétek egyesülnek és harmonizálódnak, és ahol létezik a kapcsolat az ég és a föld között. Egy egyiptomi számára enélkül a kapocs nélkül nem volt élet az élet.

A templomokat is a szent földrajznak megfelelően építették meg. Minden templom a világegyetem és a mágikus négyzet mása. A teremtésnek és a termékenységnek szentelt valamennyi templom a Nílus keleti partján található. A halál és az újjászületés templomai viszont a nyugati parton állnak, mivel az egyiptomiak mindent a szent földrajznak megfelelően építettek.
Ezért a templomok mind ugyanarra a mintára épültek. A padló emelkedik, a tető süllyed. A templom a bejáratnál széles, beljebb pedig egyre szűkül, mert az egyiptomi templom az a találkozási hely, ahol az ég és a föld összeér, ahol a dolgok megszületnek és meghalnak. Ha befelé megyünk, egyre zártabb és sötétebb helyeken haladunk át.
Elsőként egy nyitott és napfényes udvarba lépünk be, amely a megnyilvánult és érzékelhető világhoz kapcsolódik. Ezt oszlopcsarnokok követik, ahol keveredik a fény és a sötétség, majd eljutunk egy nagyon kicsi terembe, amely a templom legszentebb helye. Itt áll az isten szobra. Ez az egyetlen kápolna, amely a templom tengelyében áll, és ahol teljes sötétség honol. A sötétség ugyanis az egyetlen lehetőségünk, hogy megjelenítsük a láthatatlant. Ha nincsen fény, akkor mondhatjuk azt, hogy láthatatlanná váltunk. Aki belép az egyiptomi templom mélyébe, az egy láthatatlan dimenzióba lép be. Aki belép az egyiptomi templom mélyébe, a Sancta Sanctorumba, annak látnia kell a láthatatlant, azaz belső fénnyel kell rendelkeznie, és nem csupán láthatóval, mivel az egyiptomi templom mélyébe lépni azt jelenti, hogy a földről felemelkedtünk az égbe. Ezért az egyiptomi templom úgy néz ki, mint egy fekvő obeliszk. Olyan, mint egy horizont felé mutató fénysugár.

Az egyiptomi beavatás így a látható fény birodalmából a láthatatlan fény világába, a felszíntől a felszín mögötti lényeg látásáig vezet, majd visszavisz a jelenségek világába, az égből a földre, a cselekvés világába. Az egyiptomiak nem hittek abban, hogy tettek nélkül is bejuthatnak a paradicsomba. A Halottak Könyvében a túlvilági bíróságon a mérleg egyik serpenyőjében a halott szíve, a másikban Maat, az Igazság és Harmónia istennőjének tolla van. A szíved vajon olyan könnyű-e, mint az igazság tolla? Vajon olyan könnyed lélekkel cselekedtél-e a földön, ahogyan egy kismadár repül? Ha ez így van, továbbmehetsz. Ha nem, vissza kell térned a sötétségbe. Az egyiptomiaknál ugyanis a szív két fontos dolgot szimbolizál: az emlékezetet és a képzeletet.

Ez azt jelenti, hogy az embert nem szándékai, hanem életének tettei, azok minősége és valódi tapasztalatai alapján ítélik meg. Az emlékezetünk őrzi tapasztalatainkat, mindazt, amit valóban megéltünk. Tehát nem a szándékok alapján, hanem a tettek szerint ítélik meg az embert. A kreativitás forrása a képzelőerő, amely képessé tesz arra, hogy más szemmel tekintsünk önmagunkra. Ezenkívül a képzelet felszabadító erőt is jelent. Az emlékezet és a képzelőerő egysége pedig olyan erő, amelyet az egyiptomiak Ozirisz fiának tekintettek: ő Hórusz, a Sólyomgyermek.

A Sólyomember ki tud emelkedni a tehetetlenségéből, képes legyőzni a mozdulatlan, nehézkes anyagot. Ezért képes felrepülni. Azért ábrázolják sólyomként, mert közelebb van a Naphoz. Ozirisz a passzív, ciklikus, ismétlődő erő, Hórusz pedig aktív princípium. Ő az újszülött gyermek, aki ott rejlik mindannyiunkban. Ő az ember, aki képes megszabadulni a föld láncaitól, a földhöz való ragaszkodástól. Hórusz ebben a jelentésben a Naphoz, Ré istenhez köthető.
Így talán egy kicsit érthetőbb, hogyan egészíti ki egymást Ozirisz és Hórusz. Ha Ozirisz a vegetatív erő, Hórusz nyilvánítja meg ezt az erőt, átalakítja konkrét létezőkké anyja, Ízisz segítségével, aki az egyiptomiak számára a Bölcsességet szimbolizálja. A Világanyát látták benne. Ő az összekötő Ozirisz és Hórusz között, Ozirisz felesége és Hórusz anyja. Ő hozza létre a Szívet, amely segíti megtestesülni a szellemet az életben.

Eddig az egyiptomi vallás legismertebb alakjairól volt szó, Ízisz és Ozirisz mítoszát elolvashatjuk bármelyik Egyiptomról szóló könyvben, a történetek szereplőit azonban önmagunkban kell megtalálnunk. Térjünk vissza a beavatás fogalmára. A beavatás olyan rítusokat jelent, amelyek a tudatot átvezetik egy alacsonyabb szintről egy magasabbra. Ez nem valaminek a kezdete, hanem valamit el kell távolítani, hogy helyet kaphasson az új. Nincs beavatás, ha nem hal meg a múlt és nem születünk újjá.

A beavatás nem a dolgok felhalmozását jelenti, hanem a tőlük való megszabadulást, hogy újabbakat ismerhessünk meg. Egy korábbi tudatállapotot felvált egy új, mégpedig végérvényesen. Az egyiptomiak szerint visszafelé nem lehet haladni. Az egyiptomi beavatás egy zarándokúton alapul, Ízisz utazásán, aki férje, Ozirisz testének maradványait keresi szerte Egyiptomban.
A hagyomány szerint Ozirisz volt Egyiptom első királya, aki megalapította a mágikus Egyiptom négyzetét. Azonban testvére, Széth szembeszállt vele. Széth nagyon féltékeny volt rá, egy napon csapdát állított neki, megölte és részekre szabdalta, hogy soha ne találjanak rá. Felment egy hegyre, és a legenda szerint tizennégy vagy negyvenkét darabra vágta Ozirisz testét, és szerteszét szórta a szent föld minden részében. Ekkor Ízisz a sakálfejű Anubisz isten tanácsára – aki a holtak és az élők lelkét vezeti – a testrészek keresésére indult. Így Ízisz megkezdett egy nagyon hosszú zarándokutat, amelynek során az egész mágikus Egyiptomot bejárta. Útja a beavatás mintája, az eredendő Lényeg összetevőinek felkutatása.
Ezért minden fontosabb egyiptomi város azt hirdette magáról, hogy ott találták meg Ozirisz fejét, kezét, lábát. Ha tehát az ember a mágikus négyzet szent városait bejáró zarándokútra indul, helyreállítja Ozirisz szellemtestét, avagy feltámadott testét. Ízisz összegyűjtötte a testrészeket, útjának végére ért, ezután Anubisz isten megtanította egy különleges varázslatra, amellyel újra össze tudta állítani Ozirisz testét. Egyfajta alkímiai eljárás során a testrészek újra egy testté egyesültek, de ez már nem hús-vér test volt, hanem fénytest, energiatest. Úgy tartják, hogy ez az eljárás szolgált a mumifikálás alapjául, mivel minden múmia a szellem-test, avagy az égi test földi mását  jelképezi. Égi testében Ízisz sólyommá változott és Ozirisszal Hóruszt nemzették. Így Hórusz Ozirisz fénytestéből született meg, és ezután Ozirisz a halottak királya lett. Hórusz később, miután győzelmet aratott Széth felett, apja helyét foglalta el a földön.

A beavatásra visszatérve: ez a hármasság az egyiptomi beavatás minden elemét tartalmazza. Az utat Ízisz mutatja, aki maga a bölcsesség, hiszen ő kereste meg a testrészeket. A megújított anyag, amely lehetővé teszi, hogy elhagyjuk a földet és eljussunk az égig, maga Ozirisz. Hórusz pedig a konkrét megvalósulás. Ugyanezt az utat írják le a Halottak Könyvében is. Az út nyugaton kezdődik, ahol belépünk a sírba, ami az önmagunk mélységeibe való alászállást jelenti. Az egyiptomi beavatás első szakasza a saját sírboltunkba való leszállás, találkozás a saját nyugatunkkal, mindazzal, amitől félünk, ami halállal fenyeget bennünket. A halott sírba szállásának az élőnek az önmaga mélységeibe való alászállása felel meg.

Ez az alászállás a sivatag földjén átvezető út, amelyet minden embernek meg kell tennie ahhoz, hogy önállóvá váljon. Ez az a pillanat, amikor elfogadjuk, hogy képesek vagyunk leszámolni környezetünk kényszerítő hatásaival, ez az a pillanat, amikor elfogadjuk önmagunkat, amikor vállaljuk félelmeinket. Ez a nagy megtisztulás pillanata. Az út a megtisztulással kezdődik. Ki kell magunkból vetnünk minden fölöslegest. Ezért az út kezdetén a szereplők fel vannak öltözve, ahogy azonban egymás után lépik át a kapukat, egyre kevesebb ruha marad rajtuk. Az ember fokozatosan megszabadul a magára öltött rétegektől.

Az első szakaszban nyugatról, a halál birodalmából átmegyünk északra, a hideg éjszaka világába, az éjféli világba, ahol saját belső csillagunkat találhatjuk meg. Ez vezet el a következő szakaszhoz, az érlelődés szakaszához, ahol egy új gyerekhez, egy új embrióhoz hasonlóan új tettek, új erények és új képességek fogannak meg bennünk, újraszületünk. Ez az átalakulás képessége.
A négyzetnek a következő oldalát átváltozásnak hívjuk, de csak akkor juthatunk oda, miután bejártuk az egész éjszakai világot: miután felfogtuk, hogy olyannak kell elfogadnunk magunkat, amilyenek vagyunk, hogy le kell győznünk félelmeinket, és hogy akarnunk kell újjászületni, azaz „megölni” és átlényegíteni a jelenlegi személyiségünket. Csak így jutunk el a harmadik szakaszba, az átváltozás szakaszába, amikor az egyén egyszerre képes egységesnek és összetettnek látni a dolgokat.

Az egyiptomiak úgy tartották, hogy amikor az ember eljut ebbe az állapotba, Sólyomemberré válik, azaz bármivé át tud változni, ami csak létezik. Nagyon szép szövegek maradtak fenn, amelyekben erről az újszülött gyermekről, az új emberről van szó életének hajnalán, aki bármivé át tud alakulni, ami csak létezik a világegyetemben. Ő már nem „ego”, különálló „én”, hanem egy személyiséget meghaladott lény, aki képes beilleszkedni a világegyetem rendjébe és bármennyire kicsi is, benne rejlik az egész világegyetem. Csak így juthatunk el az utolsó szakaszig, és válhatunk „igaz hangúvá”, azaz olyan emberré, aki a világegyetem rendje szerint, Maat tolla, a harmónia és igazságosság törvénye szerint él.

Tehát az Egyiptom szent földrajzának alapjául szolgáló mágikus négyzetben láthatjuk az egyiptomi beavatás útvonalát: Ozirisszal azonosultunk a vízzel történő megtisztulás fázisában, mikor nyugatról északra tartottunk, tehetetlenek és passzívak voltunk, akárcsak egy múmia. Szenvedtünk a nehézségek súlya alatt, mintha sivatagban lettünk volna. Megérkeztünk északra, a papiruszok deltájának lápvidékére, és Íziszhez hasonlóan áldott állapotba kerültünk önmagunktól. Majd megszülettünk saját méhünkből, amelyet tetteink és meggyőződéseink, emlékezetünk és képzeletünk alkotnak, és onnantól kezdve az egyetemes Törvény szerint élünk.

Azt kívánom, hogy ettől a régi történettől ihletet nyerve kis Hóruszként ti is tisztábban lássatok, kicsit többet értsetek, kicsivel nagyobb harmóniában és elsősorban egy kicsivel nagyobb testvériségben éljetek. Ezért kezdtem úgy az előadást, hogy biztos vagyok abban, hogy az egyiptomiak ősi misztériumi tanítása nagyon hasznos, és mindig is az lesz azok számára, akik át szeretnék alakítani önmagukat.

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

OKTÓBERI ÉS NOVEMBERI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Helyszínek:

AZ EGYIPTOM-HÉT PROGRAMJA

Jegyárak:

A MESEHÁZ ELŐADÁSA

GYŐR
Helyszín:

EGYIPTOMI NAPOK

Helyszín:

SZEGED

Helyszín:

SZÉKESFEHÉRVÁR

Helyszín:

INFORMÁCIÓK

Rövid Hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük, jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten:  1085 Budapest, Rigó u. 6–8. Nyitva tartás: H–CS 17–21 óráig. Telefon: 334-2756, e-mail: info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
• Győrött:  9021 Győr, Árpád út 9. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 311-727, e-mail: gyor[kukac]ujakropolisz.hu (gyor[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
• Pécsett:  7621 Pécs, Felsőmalom u. 25. II/1. Telefon: (72) 777-779, e-mail: pecs[kukac]ujakropolisz.hu (pecs[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
• Szegeden:  6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (62) 452-183,
  e-mail: szeged[kukac]ujakropolisz.hu (szeged[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
• Székesfehérváron: 8000 Székesfehérvár, Malom u. 2. Telefon: (20) 353-1466, e-mail: szfvar[kukac]ujakropolisz.hu (szfvar[at]ujakropolisz[dot]hu).