Bhagavad-gíta - A Magasztos szózata
Bhagavad-gíta - A Magasztos szózata adminForrás: http://mek.oszk.hu
BHAGAVAD-GÍTÁ
A Magasztos Szózata
Szanszkrit eredetiből magyar prózára fordította szó szerint,
az utószót és a jegyzeteket írta: Vekerdi József
Terebess Kiadó, Budapest, 1997
Tartalom
I. Ardzsuna kétségbeesése
II. A szánkhja jógája
III. A cselekvés jógája
IV. A tudás jógája
V. A cselekvésről lemondás jógája
VI. Az elmélkedés jógája
VII. A tudás és megismerés jógája
VIII. Az Örök Brahman jógája
IX. A királyi tudás és királyi titok jógája
X. A megnyilvánulások jógája
XI. A Mindenség Látomása
XII. A szeretet jógája
XIII. A mező és mező-ismerő jógája
XIV. A hármas jelleg megkülönböztetésének jógája
XV. A Legmagasabb Lélek jógája
XVI. Az isteni és démoni sors megkülönböztetésének jógája
XVII. A háromféle hit megkülönböztetésének jógája
XVIII. A lemondás és megváltás jógája
Utószó
I. Ének - Ardzsuna kétségbeesése
Dhritarástra szólt:
1. Mondd, Szandzsaja, mit műveltek a Kuru-síkon, a szent mezőn csatára egybegyűlt Pándu-fiak és az enyéim?[1]
Szandzsaja szólt:
2. A hadrendbe állított Pándava-sereg láttán Durjódhana király tanítója elé lépett, és így beszélt:
3. "Tanítóm, nézd a Pándu-fiak hatalmas seregét, melyet bölcs tanítványod, Drupada fia állított hadrendbe.
4. Nagy íjászok vannak köztük, csatában Bhíma és Ardzsuna párjai: Jujudhána és Viráta, s nagy harciszekerén Drupada,
5. Dhristakétu, Csékitána, és Kásí vitéz királya, és Purudzsit, Kuntibhódzsa, és Sibi ura, férfiak vezére,
6. rettenthetetlen Judhámanju, vitéz Uttamaudzsasz, Szubhadrá fia, Draupadí fiai, mind híres kocsiharcosok.
7. Most pedig figyeld, legnemesebb bráhman, kik a mi seregünk legkiválóbb vezérei; felsorolom, hogy tudj róluk.
8. Te magad, Bhísma és Karna, a viadalokban győztes Kripa, Asvattháman és Vikarna, velük Szómadatta fia,
9. és sok más hős, akik érettem lemondtak életükről; mind harcban jártasak, fegyverforgatáshoz értők.
10. Csekély számú a mi haderőnk, de Bhísma őrködik fölötte; nagy számú az ő haderejük, Bhíma őrködik fölötte.
11. Vigyázzatok hát Bhísmára mindannyian, ahogy ki-ki saját hadsorában hadrendben áll!"
12. Ekkor a vitéz Bhísma, a Kuru-nemzetség éltes ősatyja, hangos csatakiáltást hallatott, és csigakürtjébe fújt, megörvendeztetve Durjódhanát.
13. Majd tüstént felharsantak a kürtök és az üstdobok, verőlantok, csörgők, tülkök. Kavargó hangzavar támadt.
14. Most fehér lovak vonta, nagy harciszekerükön állva Krisna és Ardzsuna is megfújta csodás kürtjét:
15. Krisna a Páncsadzsanját, Ardzsuna a Dévadattát, a farkasgyomrú, rettentő Bhíma a nagy Paundra kürtöt,
16. Judhisthira király, Kuntí fia, a Győzedelmest, Nakula a Búgóhangút, Szahadéva az Ékkövest,
17. és Kásí ura, a páratlan íjász, és a vitéz kocsiharcos Sikhandin, Dhristadjumna, Viráta, a győzhetetlen Szátjaki,
18. Drupada, Draupadí fiai, az erőskarú Szubhadrá-fi, külön-külön mind fújta csigakürtjét, uralkodóm.
19. Az eget-földet betöltő, kusza rivalgás megszaggatta a Dhritarástra-fiak szívét.
20. Ekkor a felsorakozott Dhritarástra-sereg láttán, midőn a fegyverek már-már összecsapni készültek, a majom-lobogós Ardzsuna felemelte íját,
21. és így szólította meg Krisnát, uralkodóm:
Ardzsuna szólt:
Állítsd meg szekeremet, Krisna, a két hadsereg között,
22. hadd vegyem szemügyre e harcrakészen felsorakozottakat, kikkel kell megküzdenem ebben a vészes ütközetben.
23. Látni akarom, kik azok, akik ide gyűltek csatára, hogy a balga Dhritarástra-fi javát szolgálják.
Szandzsaja szólt:
24. Király, Ardzsuna szavára Krisna a két hadsereg között középen megállította a pompás kocsit,
25. s Bhísma, Dróna és a többi fejedelem színe előtt így szólt: "Nézd, Ardzsuna, az összesereglett Kauravákat!"
26. És Ardzsuna látta, hogy ott állnak az atyák, nagyatyák, tanítók, nagybátyák, testvérek, fiak, unokák, barátok,
27. apósok, ismerősök mind a két hadseregben. Összes rokonait szembenállva látta Ardzsuna,
28. s ekkor végtelen szánalom fogta el, és kétségbeesetten szólt:
Ardzsuna szólt:
Krisna, enyéimet látva összecsapásra készen,
29. tagjaim elzsibbadnak, nyelvem kiszárad, testemet remegés bénítja, hajam égnek mered,
30. íjam kihull kezemből, bőröm tűzben ég, lábamon állni nem bírok, fejem kóvályog.
31. És baljós előjeleket látok, Krisna! Nem is várhatok jót, ha hozzátartozóimat gyilkolom le csatában.
32. Nem vágyom a győzelemre, Krisna, sem királyságra, sem pompára. Mit ér nekem a királyság, mit a gyönyörök, mit az élet?
33. Akik kedvéért királyságra, gyönyörökre, pompára vágynék, azok itt állnak csatára készen, életükről és vagyonukról lemondva:
34. tanítók, atyák, fiak, nagyatyák, nagybátyák, apósok, unokák, sógorok, atyafiak.
35. Nem akarom megölni őket, még ha ők ölnek is meg engem, Krisna, a Három Világ uralmáért sem, nemhogy a föld birtokáért.[2]
36. Ha kiirtanánk Dhritarástra népét, mi örömünk származna belőle, Krisna? A mi fejünkre szállna a bűn, ha legyilkolnánk ezeket a gyilkosokat.
37. Így hát nem szabad megölnünk Dhritarástra fiait, rokonainkat. Lehetnénk-e boldogok, ha hozzátartozóinkat gyilkolnánk meg, Krisna?
38. Ha ők kapzsiság-nyűgözte eszükkel nem látják a családírtás vétkét és barátok elpusztításának bűnét,
39. nekünk, akik tisztában vagyunk a családírtás vétkével, tudnunk kell távol tartani magunkat ettől a bűntől, Krisna.
40. A család pusztulásával odavesznek a család örök hagyományai; a hagyományok vesztével eluralkodik a törvénytelenség minden családban.
41. Ha eluralkodik a törvénytelenség, a hű hitves elzüllik; ha az asszonyok elzüllenek, kasztkeveredés támad, Krisna.[3]
42. A kasztkeveredés pokolra juttat családírtót és családot; halotti víz-áldozatukat vesztő őseik lebuknak a mennyből.[4]
43. Családirtók kasztkeveredést teremtő bűne lerombolja a nemzetség és család örök törvényeit.
44. A családi törvényeket tipró emberek menthetetlenül pokolra jutnak, így tartja a hagyomány, Krisna.
45. Óh jaj, nagy bűn elkövetésére szántam magamat, hogy királyság gyönyörére áhítozva, hozzátartozóim meggyilkolására keltem fel.
46. Jobban járnék, ha ellenállás nélkül, fegyvertelenül megölnének a csatában Dhritarástra fegyveres kezű fiai!
Szandzsaja szólt:
47. Így beszélt Ardzsuna, és bánat-felkavarta lélekkel leroskadt szekerén a harcmezőn, elejtve íját és nyilát.
Így hangzik A Magasztos Szózatában
az Ardzsuna kétségbeesése
című első tanítás.
Szandzsaja szólt:
1. Szánalommal eltelt, könny-fátyolozta szemű, kétségbeesett Ardzsunának e szókkal válaszolt Madhu leverője:[5]
A Magasztos szólt:
2. Honnan támadt benned ez a csüggedtség veszély idején? Nem méltó vitézhez, nem vezet mennybe, nem hoz dicsőséget, Ardzsuna.
3. Kislelkűségnek sose engedj, Prithá fia; ez nem méltó hozzád. Űzd el szíved hitvány gyengeségét, kelj csatára, ellenségeid ostora!
Ardzsuna szólt:
4. Madhu leverője, hogyan támadjak csatában nyíllal Bhímára és Drónára, akiket tiszteletet illet meg tőlem, ellenségeid lesújtója?
5. Inkább éljem világomat koldusként kegyelemkenyéren, de fennkölt lelkű mestereim bántalmazása nélkül; ha megölném mestereimet - még akkor is, ha ők hatalomra vágynak -, vér szennyezné be a gyönyöröket, amelyeket élveznék.
6. Nem is tudom, mivel járunk jobban: ha mi győzünk, vagy ha bennünket győznek le; hiszen azok állnak velünk szemben - Dhritarástra fiai -, akiknek legyilkolása esetén magunk sem kívánhatunk tovább élni.
7. Gyengeség hibája béklyózza lelkemet, elmém nem tud a Törvényben eligazodni. Téged kérdezlek, világosíts fel: mi a helyes? Tanítványként esdek hozzád: oktass!
8. Mert elgondolni sem tudom, mi űzhetné el ezt a minden érzékemet kiszikkasztó bánatot, ha az egész föld gazdag királyságát nyerném is el vetélytárs nélkül, vagy akár az istenek fölötti uralmat.
Szandzsaja szólt:
9. Így beszélt Góvindához, az Érzékek Urához, a Tömör fürtű, ellenfelei ostora, majd szólt: "Nem fogok harcolni", és elhallgatott.
10. Az Érzékek Ura elmosolyodott, és e szavakkal válaszolt a két hadsereg között a kétségek-gyötörte Ardzsunának:
A Magasztos szólt:
11. Okos szavakat szólsz, de olyanokért bánkódsz, akikért nem szabad bánkódnod. Bölcsek nem bánkódnak sem élőkért, sem az életből távozottakért.
12. Mert nem volt olyan idő, hogy ne léteztem volna én, vagy te, vagy ezek az uralkodók, és ezután sem lesz úgy, hogy ne létezzünk mindannyian.
13. Ahogy az embernek [vagy: léleknek] ebben a testben osztályrésze a gyermekkor, ifjúság, öregség, ugyanúgy másik testet is fog nyerni. Értőt ez nem zavarhat meg.
14. Kuntí fia, a hideg és meleg, öröm és bánat érzését csak az anyagi világhoz fűződő kapcsolatok keltik; ezek jönnek és eltűnnek, nem állandóak; viseld őket közönnyel, Bhárata.
15. Akit ezek nem zavarnak, s egyformán fogadja a bánatot és örömet, az a szilárd lelkű ember megérett a halhatatlanságra, férfiak vezére.
16. A nem-létező nem juthat létbe, a létező nem juthat nemlétbe; a kettő határát jól látják a valóságot felismerők.
17. Tudd meg, hogy nem múlhat el az, amely ezt a Mindenséget kifeszítette; ennek az Örökkévalónak az elmúlását senki sem képes előidézni.
18. Az elpusztíthatatlan, mérhetetlen, örök emberi léleknek csak a testei végesek; kelj hát csatára, Bhárata!
19. Aki egyiket ölőnek véli, másikat megöltnek hiszi - mindketten tévesen tudják: ez nem öl és nem ölhető.
20. Nem születik, és nem hal sohasem meg; ha létrejött, nem válhat nem-létezővé; ezt a születetlen, örök, állandó, ősit nem ölik meg, ha megölik a testet.
21. Aki tudja, hogy ez elpusztíthatatlan, állandó, nem születő, örökkévaló, az olyan ember kit és hogyan ölethet meg? kit ölhet meg, Prithá fia?
22. Ahogy elviselt ruháját leveti és másik, új ruhát ölt az ember, ugyanúgy vetkőzi le elviselt testét a lélek, hogy másik, új testbe költözzék.
23. Ezt kard nem vághatja, tűz nem égetheti, víz el nem áztatja, szelek nem szikkasztják.
24. Nem vágható, nem égethető, nem ázhat el, nem szikkad ki; változatlan, mindent áthat, szilárd, mozdulatlan, örökkévaló.
25. Láthatatlan, felfoghatatlan, megmásíthatatlan, így tudhatod. Ha tehát így megismerted, nem szabad többé bánkódnod.
26. De ha úgy gondolod, hogy szüntelenül születik és szüntelenül meghal, akkor sem szabad emésztened magadat miatta, erőskarú.
27. Mert ami születik, annak elkerülhetetlen a halála, és a megholtnak elkerülhetetlen a születése; ami pedig elkerülhetetlen, amiatt nem szabad bánkódnod.
28. Ismeretlen az élők kezdete, ismert létük középső szakasza, elmúlásuk megint ismeretlen, Bhárata; mire jó a síránkozás?
29. Egyik ember mint csodát bámulja; másik mint csodáról beszél róla; van, aki mint csodáról hall felőle, de ha hallotta, sem ismeri senki.
30. Mindenkinek a testében ez a soha meg nem ölhető lélek lakozik, Bhárata; ezért egyetlen lény miatt sem szabad bánkódnod.
31. Ha kötelességedre gondolsz, szintén nem szabad visszarettenned, mert harcosnak semmi sem fontosabb, mint a kötelességből vállalt harc.
32. Ezt a harcot a szerencsés harcosok úgy fogadják, Prithá fia, mint a menny váratlanul elébük táruló kapuját.
33. Ám ha kitérsz e kötelesség-parancsolta ütközet elől, akkor hivatásodtól és becsületedtől tántorulsz el, bűn súlyosul rád.
34. Az emberek lemoshatatlan gyalázatodat fogják emlegetni, és aki megbecsülésre vágyik, annak a gyalázat a halálnál is keservesebb.
35. Az erős kocsiharcosok azt fogják hinni, hogy félelemből futottál meg a csatából, és akik eddig tiszteltek, megvetéssel fognak sújtani.
36. Ellenségeid gyalázó szavak özönét fogják rád szórni, vitézségedet ócsárolva, s van-e ennél keservesebb?
37. Ha elesel, a mennybe jutsz; ha győzöl, birtokod lesz a föld. Kelj hát csatára, Kuntí fia, szánd el magadat az ütközetre!
38. Fogadj egyformán örömet és bánatot, nyereséget és veszteséget, győzelmet és vereséget, így szállj csatába, s ekkor nem hárul reád bűn.
39. Erre a bölcsességre tanít a szánkhja, de most hallgasd meg a jógát, mert ha annak a bölcsességével fegyelmezed magadat, lerázod a tettek bilincsét, Prithá fia.[6]
40. Ebben nincs sikertelen erőfeszítés, nincs csalódás; ebből a tanból egy szemernyi is nagy veszedelemtől szabadít meg.
41. Ebben egyetlen célra összpontosul a határozott gondolat, Kuru-sarj; határozatlanok gondolatai vég nélkül, sokfelé ágaznak.
42. Szóvirágokat ismételgetnek a balgák, a Véda-igék tisztelői, s azt vallják: egyéb nincs, Pártha.[7]
43. Vágyaik rabjai, égi örömökre vágynak, s szertartások özönével kísérik, hogy gyönyörökhöz, hatalomhoz jussanak, ám tetteik gyümölcséül csak újjászületést nyernek tőlük.
44. A gyönyörökön-hatalmon csüggők elméjét elbódítják ezek az igék, s nem érik el elmélyedésben a gondolat határozottságát.
45. A Védák a dolgok hármas jellegére vonatkoznak; te szabadulj meg e hármasságtól, Ardzsuna. Ellentétpárokkal szemben közönyösen, szilárdan állva az igazságban, birtoklás vágyát levetkőzve, uralkodj magadon.[8]
46. Amennyi haszna egy kútnak van, amikor mindenfelől vízözön árad, annyi haszna van az összes Védából a tisztán látó bráhmannak.
47. A tetthez jogod van, de annak gyümölcséhez soha; ne a tett gyümölcse legyen indítékod. Ám a tétlenség se vonzzon!
48. Tetteidet jógában tedd, vonzódástól távol tartva magadat, Kincs Győztese! Közömbösen fogadd a sikert vagy sikertelenséget, mert a közömbösséget hívják jógának.
49. Mert a tett messze mögötte marad a tudat jógájának [vagy: megkötésének], Kincs Győztese. A tudatban keress menedéket; szánalmasak, akiket a tett gyümölcse indít.
50. Aki jógával köti meg tudatát, az egyformán távol tartja magát jótettektől és gaztettektől. Ezért kösd meg magadat jógába; a jóga igazít el a cselekvésben.
51. A bölcsek, akik megkötik tudatukat és lemondanak a tett gyümölcséről, felszabadulnak az újjászületés kényszere alól, és nem-múló helyre jutnak el.
52. Amikor tudatod túljut a káprázatok sűrűségén, akkor közömbössé válsz mindennel szemben, amit a Védákból hallottál és hallani fogsz.
53. Amikor a Védák tanításaitól megzavart tudatod mozdulatlanul, szilárdan megáll révületben, akkor érted el a jógát.[9]
Ardzsuna szólt:
54. Mi a jellemző arra, aki elnyugodott elmével révületbe mélyedt, Fürtöshajú? Az elnyugodott lelkű egyén beszél-e? ül-e? jár-e?
A Magasztos szólt:
55. Aki szívének minden vágyáról lemond, Prithá fia, és megelégszik önmagával önmagában, azt nevezik elnyugodott elméjűnek.
56. Akit a baj nem rendít meg, az örömöt nem kívánja, szenvedélyt, félelmet, haragot elhagyott, azt a bölcset mondják elnyugodott lelkűnek.
57. Aki nem vonzódik semmihez, s ha jó vagy rossz éri, nem örvend és nem haragszik, annak elméje elnyugodott.
58. Ha - mint tagjait a teknősbéka - visszavonja minden érzékét az érzékelt dolgoktól, akkor elméje elnyugodott.
59. A benyomások leperegnek a táplálék nélkül maradó lélekről, csak emlékük íze marad meg; de amikor megpillantja a Legmagasabbat, az emlék is lepereg.
60. Mert még a törekvő, bölcs férfi érzelmeit is erővel elragadják az izgató érzékek, Kuntí fia.
61. Fojtsa el minden érzékét, és egyedül velem törődjön jógában [vagy: önfegyelemben]; mert aki uralkodni tud érzékein, annak elméje elnyugodott.
62. Az érzékelt dolgokkal törődő ember gondolatai ezekhez ragaszkodnak [vagy: vonzódnak]; a ragaszkodásból (vonzódásból) vágy támad, a vágyból harag születik,
63. a haragból tévelygés keletkezik, a tévelygésből emlékezetzavar, az emlékezetzavarból tudatvesztés, s a tudatvesztő elpusztul.
64. Ám aki önmagát legyőzi, és önuralommal, szenvedélytől és gyűlölettől mentes érzékekkel veszi tudomásul az érzékelt dolgokat, az nyugalomra lel.
65. A nyugalomban minden szenvedés megszűnik; mert a nyugodt lelkű egyén tudata hamarosan megállapodik.
66. Fegyelmezettség [vagy: Megkötés] nélkül nincs (igazi) tudat, megkötés nélkül nincs elmélyültség, elmélyültség nélkül nincs béke, s béke nélkül hogyan lehetne boldogság?
67. Mert akinek gondolatai a csapongó érzékeket követik, azok magukkal ragadják elméjét, mint szél a hajót a tengeren.
68. Tehát, erőskarú hős, aki visszavonja minden érzékét az érzékelt dolgoktól, annak elméje elnyugodott.
69. Amikor éjszaka van minden élőnek, akkor az önmagán uralkodó egyén ébren van; amikor az élők ébren vannak, a tisztán látó bölcsnek éjszaka van.
70. Akibe minden vágy úgy ömlik, ahogyan a folyók ömlenek a szakadatlanul megtelő és mégis változatlanul maradó óceánba, az éri el a békét, nem az, aki vágyra vágyik.
71. Aki minden vágyról lemondva, közönnyel, érdektelenül, önösség nélkül éli életét, az a férfi békére jut.
72. Ez a Brahman-lét, Prithá fia; aki ezt eléri, nem tévelyeg tovább. S ha ebben éri halála, a Brahman-nirvánába jut.
Így hangzik A Magasztos Szózatában
A szánkhja jógája
című második tanítás.
III. Ének - A cselekvés jógája
Ardzsuna szólt:
1. Lelkek Leigázója, ha értékesebbnek tartod a tettnél a tudatot, akkor miért ösztönzöl szörnyű tettre, Fürtöshajú?
2. Elmémet megzavarod kétértelmű szavaiddal; nevezd meg világosan azt az egyet, amelyik inkább javamra válik.
A Magasztos szólt:
3. Bűntelen hős, már beszéltem arról, hogy kétféle irányzat van e világon: a szánkhja követői a tudás jógáját [vagy: megkötését, fegyelmezését, módszerét], a jóga követői a cselekvés jógáját hirdetik.
4. A cselekvéstől tartózkodás nem szabadítja meg az embert a tettek következményétől [: az újjászületéstől], és a puszta lemondás sem vezet tökéletességre.
5. Mert senki sem élhet egy pillanatig sem cselekvés nélkül, mivel akaratán kívül is cselekvésre kényszerül mindenki a Természetből fakadó adottságok folytán.
6. Aki visszafogja érzékszerveit a cselekvéstől, de gondolataiban az érzékek tárgyainál időzik, az a balgatag ember képmutató nevet érdemel.
7. Aki viszont gondolataival féken tartja érzékszerveit, és cselekvő érzékszerveivel a cselekvés jógája [vagy: fegyelmezése] újtára lép a tettekhez ragaszkodás (vonzalom) nélkül, az kiválik a többiek közül.
8. Tedd meg a rádszabott tettet, mert tétlenségnél több a tett; tétlenséggel testedet sem bírnád fenntartani.
9. A cselekvés gúzsba köti az embereket, kivéve, ha áldozat kedvéért cselekszenek. Ennek kedvéért végezd a cselekvést, Kuntí fia, vágyaktól távol tartva magadat.
10. Egykor az Alkotó az emberekkel együtt teremtette az áldozatot is, és szólt: "Ezzel tartsátok fenn fajotokat, ez legyen kívánságaitok fejőstehene.
11. Ezzel tiszteljétek az isteneket, s az istenek is tisztelni fognak benneteket. Ha így kölcsönösen tisztelitek egymást, a legnagyobb áldásban lesz részetek."
12. Mert az áldozattal megtisztelt istenek megadják nektek a kívánt élveket. Aki adományaikat viszonzás nélkül élvezi, az tolvaj.
13. Az áldozatból visszamaradt étellel táplálkozó, igazlelkű emberek megszabadulnak minden bűntől. A gonoszok, akik csak saját maguknak főznek, kárhozatot esznek.
14. Az élők élelemből élnek, az élelem az esőtől fakad, az eső az áldozatból támad, az áldozat tettből születik,
15. e tettről tudnod kell, hogy a Brahmanból keletkezett, a Brahman az Óm szóból [vagy: az Elmúlhatatlanból] származik, így a mindent átható Brahman örökké jelen van az áldozatban.[10]
16. Aki ezt a körforgást nem lendíti tovább e földön, annak a bűnös, élvhajhász embernek az élete hiábavaló, Prithá fia.
17. Ám az a halandó, aki önmagában leli boldogságát, önmagának örvend, önmagával megelégszik, annak már nincs mit tennie.
18. Annak már nincs oka sem tettre, sem tétlenségre, s nincs semmi ok, amelyért bármely élőlényhez kellene fordulnia a földön.
19. Ezért mindenkor végezd kiszabott teendődet, anélkül, hogy ragaszkodnál hozzá. A ragaszkodás nélkül cselekvő egyén a legfelső célt éri el.
20. Mert cselekvéssel érte el a tökéletességet Dzsanaka és a többi király.[11] És népeid irányítására való tekintettel is cselekedned kell.
21. Amit a kiválóbbak tesznek, azt követik a többiek. Amit ő példaként művel, azt utánozza a nép.
22. Prithá fia, nincs semmi a Három Világon, amit nekem tennem kellene; nincs elérendő, amit nem értem volna el, mégis szüntelenül cselekszem.
23. Mert ha nem cselekedném ernyedetlenül, mindenben az én példámat követnék az emberek, Prithá fia.
24. Romba dőlne a Mindenség, ha nem végezném tettemet. Felfordulást okoznék, és elpusztítanám a teremtményeket.
25. Ahogy a tetteikhez ragaszkodó tudatlanok cselekesznek, úgy cselekedjék a bölcs is, de ragaszkodás nélkül, pusztán azért, hogy a népet irányítsa.
26. Ne keltsen bizonytalanságot a tettükhöz ragaszkodó tudatlanokban: végezze minden tettét készséggel a tudó, de magát jógával megkötve [vagy: fegyelmezve].
27. Minden dolgot a Természet törvényei művelnek, csupán az önösségtől megtévesztett egyén gondolja: "Én vagyok a cselekvő".[12]
28. Ám aki a törvényszerűség és a tett megoszlását helyesen ismeri, az tisztában van vele, hogy törvények érvényesülnek (automatikusan) a törvényszerűségekben, és nem ragaszkodik (a tett gyümölcséhez).
29. Akik a Természet törvényeit nem látják világosan, azok e törvények végezte tettekhez ragaszkodnak (mint saját tettükhöz). Ám a teljesség-tudó mégse keltsen kétséget e rész-tudó balgákban.
30. Minden tettedet ajánld nekem, a Legfelső Énre függesztett gondolattal, remény és haszonvágy nélkül, s harcolj, elvetve aggályaidat.
31. A halandó, aki ernyedetlenül követi e tanításomat, hittel és ellentmondás nélkül, tettei révén szintén megváltást nyer.
32. Ám akik ellenzik és nem követik tanításomat, elkárhoznak e minden tudásukban tévedő ostobák.
33. A bölcs is cselekszik, saját természetének megfelelően; minden lény a maga természetét követi; mit ér, ha valaki elfojtja a természetet?
34. Minden egyes érzékszerv tárgyaihoz [érzeteihez] vonzalom vagy ellenszenv tapad; ne légy e kettőnek rabja, mert mindkettő akadály utadon.
35. Jobb, ha saját kötelességedet eredménytelenül végzed, mint ha más kötelességét sikeresen; saját kötelességed teljesítése közben a halál is jobb; más kötelessége veszélybe sodor.[13]
Ardzsuna szólt:
36. De hát akkor milyen kényszer hatására követ el bűnt az ember saját akarata ellenére is, Vrisni-nép ura, mintha erőszak hajtaná?
A Magasztos szólt:
37. A vágy az oka, a harag az oka, amely a szenvedélyből fakad, s igen falánk, igen vétkes; ez a legnagyobb ellenség a földön.
38. Mint tüzet a füst, mint tükröt a szenny beborítja, mint anyaméh a magzatot borítja, úgy borítja ez a Mindenséget.
39. Ez az ezer alakot öltő, örök ellenség telhetetlen tűzként beborítja a tudó tudását, Kuntí fia.
40. Befészkeli magát az érzékekbe, a gondolatokba, a tudatba, ezek segítségével vezeti félre a tudást, és beborítja a lelket.
41. Ezért legelőször is érzékeidet fékezd meg, Bháraták hőse. Sújtsd le e gonoszt, amely elemészt észt, tudást.
42. Erősnek mondják az érzékeket, az érzékeknél erősebb a gondolkozás, a gondolkozásnál erősebb az értelem, de az értelemnél is erősebb ez.
43. Ha felismerted, hogy ez erősebb az értelemnél, légy magad önmagad támasza, erőskarú hős, és sújtsd le ezt az ezer alakú, veszedelmes ellenséget.
Így hangzik A Magasztos Szózatában
A cselekvés jógája
című harmadik tanítás.
A Magasztos szólt:
1. Ezt az örök jóga-tant egykor Vivaszvánnak nyilatkoztattam ki, Vivaszván Manunak adta tovább, Manu Iksvákunak mondta el.[14]
2. Így hagyományozódott sorra a királyi bölcsekre ez a tudás, azonban a hosszú idő sodrában feledésbe merült ez a jóga.
3. Most azonban neked nyilatkoztattam ki ezt az ősi jógatant, mert hívem és barátom vagy. A legnagyobb titok ez.
Ardzsuna szólt:
4. Te később születtél Vivaszvánnál, ő régebben született. Hogyan értsem, hogy kezdetben te nyilatkoztattad ki neki?
A Magasztos szólt:
5. Sok születésem volt már a múltban, s neked is, Ardzsuna. Én valamennyit ismerem, te azonban nem ismered, ellenségeid ostora.
6. Noha születetlen és haláltalan vagyok, s noha minden lény ura vagyok, saját természetem fölött is uralkodva megszületek a magamteremtette káprázat révén.
7. Valahányszor az igazság aláhanyatlik, Bhárata, és eluralkodik a törvénytelenség, én megalkotom önmagamat.
8. Az igazak oltalmára, a gonoszok elpusztítására, az igazság uralomra juttatására koronként testet öltök.
9. Aki valósághoz híven így ismeri születésemet és csodálatos működésemet, teste elhagyása után nem születik újjá: belém olvad, Ardzsuna.
10. Szenvedélyt, félelmet, haragot levetkőzve, velem eltelve, nálam keresve oltalmat, tudás vezeklésével megtisztulva, sokan egyesültek már lényemmel.
11. Akik hozzám fordulnak, azokat én is ugyanúgy szeretem. Bármilyen úton indulnak, hozzám jutnak az emberek, Prithá fia.
12. Akik tetteikben sikerre vágynak, azok az isteneknek áldoznak; az emberek világában gyors sikerre vezet a tett.
13. Én teremtettem a négy rendet, kiszabva teendőiket és jellegüket; értsd meg, hogy én cselekedtem ezt is, bár örök nem-cselekvő vagyok.[15]
14. A tett engem nem szennyez be, tett gyümölcsére nem vágyom; aki ilyennek ismer fel, azt nem béklyózza meg a tett.
15. Ezzel a felismeréssel végezték tetteiket az egykori megváltást keresők is; te is végezd tetteidet, amint egykor a régiek tették.
16. A látnokok is zavarban vannak, hogy mi a tett, és mi a tétlenség; én felvilágosítalak arról a tettről, amelynek ismerete megszabadít minden bajtól.
17. Ismerned kell a tett, ismerned kell a bűntett, s ismerned a tétlen tett titkos útját.
18. Aki felismeri a tettben a tétlenséget és a tétlenségben a tettet, az olyan ember a bölcs, az olyan az önmagát fegyelmező, bármely tettet végez.
19. Aki minden tettéhez vágy és ábrándok nélkül kezd, azt tetteit a tudás tüzében felperzselő bölcsnek nevezik a tudók.
20. Aki levetkőzte a tett gyümölcsének óhaját, mindennel elégedett, minden kapcsolatról lemondott, az elmerülhet a tettekben, mégsem tesz semmit.
21. Aki remények nélkül, visszafogott elmével, minden birtokvágyról lemondva, pusztán testével cselekszik, azt nem szennyezi vétek.
22. Aki elégedett azzal, amit véletlenül kap, irígységet nem ismer, sikert-balsikert egyformán fogad, ellentét-párokon túljutott, azt ha cselekszik sem bilincseli a tett.
23. Aki minden ragaszkodást elvetve, felszabadultan, tudásban szilárd elmével, áldozatként végzi cselekvését, annak minden tette semmibe olvad.
24. A felajánlás Brahman, az áldozat Brahman, Brahman-tűzben a Brahman mutatja be; ezzel jut el a Brahmanba a Brahman-tettbe merülő.
25. Egyes jógik az isteneknek mutatnak be áhítattal áldozatot, mások a Brahman tüzében áldozattal áldozzák fel az áldozatot.
26. Egyesek a hallást és többi érzékszervüket ajánlják fel áldozatul az önfegyelmezés tüzében, mások az érzékszervek tüzében a hangot és a többi érzetet ajánlják fel áldozatként.
27. Ismét mások minden érzékszervük működését vagy a lélegzés folyamatát áldozzák fel önuralmuk tudásgyújtotta jóga-tüzében.
28. Mások anyagi javakkal áldoznak, vezekléssel áldoznak, jógával áldoznak, és a Védák tanulásával áldoznak a fogadalmukban szilárd aszkéták.
29. Mások a lélegzet visszatartásához folyamodnak, és a leheletben áldozzák fel a lélegzetet, vagy a lélegzetben a leheletet, elzárva a ki- és belélegzés útját.[16]
30. Ismét mások élelemtől tartóztatják meg magukat, és életerejükben áldozzák fel életerejüket. Mindezek az áldozat-értők áldozattal eltörlik bűneiket.
31. Áldozat maradékának élet-eledelével táplálkozók az örök Brahmanba jutnak; aki nem áldozik, itt a földön sincs helye, nemhogy ott túl, Kuruk vitéze.
32. Így a Teremtő szájából sokféle áldozat áradt ki. Tudd, hogy tettből születik valamennyi; ha ezt tudod, megszabadulsz [eléred a megváltást].
33. Anyagi javak áldozatánál többet ér a tudás áldozata, ellenségeid ostora; mert minden tettet teljességgel magában foglal a tudás, Prithá fia.
34. Tudd meg, hogy erre a tudásra alázat, kérdezősködés, szolgálat jutalmául tanítanak meg a valóságot látó tudók.
35. S ha ezt megismerted, többé nem fogsz tévedni, Pándu fia; ennek birtokában minden lényt önmagadban fogsz látni, és ugyanakkor énbennem.
36. Ha minden bűnöző közül a legbűnösebb volnál is, minden bűnön átkelsz a tudás bárkáján.
37. Mint ahogy a lobogó tűz minden fát hamuvá hamvaszt, Ardzsuna, ugyanúgy hamuvá hamvaszt minden tettet a tudás tüze.
38. Nincs semmi, ami a tudáshoz hasonló tisztító erővel bírna. Aki a jógában tökéletességre jutott, ezt idővel önmagában találja meg.
39. A hívő, aki érzékeit megfékezi, elnyeri a tudást, ha minden erejével erre törekszik. Ha a tudást elnyerte, igen hamar a legteljesebb nyugalmat is eléri.
40. A tudatlan, a nem hívő, a kételkedő elpusztul; a kételkedőnek sem itt a földön, sem ott túl nincs helye, s boldogsága sincsen.
41. Aki a jóga segítségével lemondott a cselekvésről, kételyét tudással metszette szét, s önmaga ura, azt nem béklyózzák többé tettei, Kincs Győztese.
42. Így hát tudatlanságból fakadó, szívedbe férkőzött kételyedet mesd szét a tudás kardjával, s kövesd a jógát! Indult csatára, Bhárata!
Így hangzik A Magasztos Szózatában
A tudás jógája
című negyedik tanítás.
V. Ének - A cselekvésről lemondás jógája
Ardzsuna szólt:
1. A cselekvésről lemondást hirdeted, Krisna, majd pedig a jógát; mondd meg világosan, hogy a kettő közül melyik a célravezetőbb?
A Magasztos szólt:
2. A lemondás is, a cselekvés jógája is egyaránt a legfőbb üdvhöz vezet, azonban a kettő közül a cselekvésről lemondásnál értékesebb a cselekvés jógája.
3. Azt tekintsd véglegesen lemondónak, aki nem gyűlöl és nem kíván; aki szenvtelen, könnyen megszabadul kötelékeitől, erőskarú hős.
4. A szánkhját és a jógát együgyűek vallják különbözőnek, nem a bölcsek. Aki az egyiket helyesen követi, mindkettőnek a gyümölcsét elnyeri.
5. Azt a célt, amelyhez a szánkhja hívei eljutnak, a jóga követői is elérik; aki egynek tekinti a szánkhját és a jógát, az lát helyesen.
6. Jóga nélkül viszont nehéz a lemondásig eljutni, erőskarú; ám a jógába merülő bölcs hamarosan eléri a Brahmant.
7. Aki jógába merülve, tisztult lélekkel, önmagán uralkodva, érzékein uralkodva, önmagát minden más lénnyel azonosnak tekinti, ahhoz a cselekvésből sem tapad szenny.
8. A valóságot felismerő jógi így gondolkozzék: "Semmit sem én teszek", akár lát, hall, tapint, szagol, eszik jár, alszik, lélegzik,
9. beszél, ürít, fog, szemét behúnyja, kinyitja. "Az érzékek kapcsolódnak az érzékelt tárgyakhoz" - vélje így.
10. Aki minden ragaszkodásról lemondva, tetteit a Brahmanra ruházva cselekszik, arról lepereg a bűn, mint víz a lótusz szirmáról.
11. A jógik testükkel, gondolataikkal, tudatukkal és puszta érzékeikkel úgy végzik tetteiket, hogy a ragaszkodásról lemondanak énjük megtisztítása érdekében.
12. Aki jógával fegyelmezi magát, az lemond a tett gyümölcséről, és így örök békére jut; aki nem fegyelmezi magát, s a gyümölcshöz ragaszkodik, azt a vágy bilincsbe veri.
13. Ha gondolatban minden tettről lemondott, akkor a lélek nyugalomban pihen kilenc kapujú várában [a testben], maga uraként, és nem tesz, nem indít tettre.
14. Ez a király nem követel tetteket, nem tűz ki feladatot alattvalóinak [az érzékszerveknek], nem biztatja őket a tett gyümölcsével. Csak természetük működik magától.
15. Ez az úr nem veszi át senkitől vétkét vagy jótettét. A tudást tudatlanság burkolja, ez megtéveszti az embereket.
16. De aki tudással megsemmisíti önmagában ezt a tudatlanságot, abban a tudás napfényként felragyogtatja a Legfelsőt.
17. Akik tudatukkal és egyéniségükkel ebbe merülnek, ehhez fordulnak, ennél keresnek menedéket, a tudás letörli vétkeik szennyét, és több újjászületés nem vár rájuk.
18. A bölcs szemében egyforma a szertartástudó, jámbor pap, a tehén, elefánt, kutya, kutyahús-evő pária.
19. Akiknek gondolatait ez az egyformaság uralja, már ezen a földön legyőzték a születést és halált; mert a hibátlan Brahman egyforma, s így ők a Brahmanban lakoznak.
20. A Brahman-ismerő, Brahmanban lakozó, rendíthetetlen elméjű, tévedhetetlen bölcs ne örvendjen, ha jó éri, s ha baj éri, ne bánkódjék.
21. Külvilág ingerei elől elzárkózva, önmagában találja meg boldogságát a lelkét Brahman-jógával megkötő bölcs, s nem múló boldogságot élvez.
22. Az ingerek-szülte élvezetek szenvedés szülőanyjai, kezdetük van és végük van, Kuntí fia; a bölcs nem leli bennük örömét.
23. Aki még e földön, teste elhagyása előtt el tudja fojtani vágyból és haragból fakadó indulatait, az jógi, az boldog ember.
24. Akit belső boldogság, belső öröm, belső világosság hat át, az a jógi a Brahmannal azonossá válik, és a Brahman-nirvánába jut.
25. A bűntől megtisztult, kételyektől megszabadult, magukon uralkodó, minden lény üdvének örülő látnokok elnyerik a Brahman-nirvánát.
26. Vágyat, haragot levetkőző, elméjükön uralkodó, önmagukat ismerő aszkéták előtt nyitva áll a Brahman-nirvána.
27. A bölcs, aki a külvilág ingereit kizárva, tekintetét két szemöldöke közé szegezve, orrlyukán egyenletesen lélegezve ki s be,
28. érzékeit, gondolatait, tudatát megzabolázva, kívánságot, félelmet, haragot örökre elvetve, egyetlen célként a megváltásra törekszik, az megváltódott.
29. Aki felismeri, hogy én vagyok az áldozat és vezeklés elfogadója, az egész világ legfőbb ura, minden élő barátja, az elnyeri a békét.
Így hangzik A Magasztos Szózatában
A cselekvésről lemondás jógája
című ötödik tanítás.
VI. Ének - Az elmélkedés jógája
A Magasztos szólt:
1. Aki a tett gyümölcsével nem törődve végzi köteles munkáját, az az igazi jógi, nem pedig az, aki nem gyújt áldozati tüzet, nem végzi a szertartásokat.[17]
2. Tudd meg, Pándu fia, hogy amit lemondásnak hívnak, az nem más, mint a jóga; mert aki nem mond le elképzeléseiről, nem lehet jógi.
3. A jóga útjára lépő bölcsnek a tett a talpköve; a jóga csúcsára érkezettnek a nyugalom a talpköve.
4. Amikor sem érzékei tárgyához, sem a tettekhez nem ragaszkodik, minden elgondolásáról lemond, akkor mondják, hogy a jóga csúcsára érkezett.
5. Saját énjével emelje fel énjét, ne hagyja lesüllyedni énjét; mert saját énje lehet barátja saját magának, és saját énje lehet ellensége saját magának.
6. Ön-énje ön-barátja annak, aki önmagával legyőzte önmagát; ám aki nem ura önmagának, annak ön-énje ellenségesen ön-ellenfelévé válik.
7. Az önmagát legyőző, megbékélt egyén a Legfelső Szellemet találja meg hidegben és melegben, jóban és rosszban, tisztességben és megvetésben.
8. A tudással és megismeréssel megelégedő, érzékeit legyőző, az elért csúcson szilárdan megálló, göröngyöt, követ, aranyat egyformának tekintő jógit nevezik fegyelmezettnek.
9. Barát, társ, ellenség mindegy neki, rosszakarók és jóindulatuak között középen áll, igazakra és gonoszakra ugyanúgy gondol, ezért különb mindenkinél.
10. A jógi magányba vonulva, egyedül, elméjét megfékezve, reményről és birtokvágyról lemondva, szüntelenül fegyelmezze magát.
11. Tiszta helyen készítsen magának szilárd ülőhelyet, ne túl magasat és ne túl alacsonyat, kusa-fűvel, őzbőrrel és ruhával letakarva,[18]
12. azon az ülőhelyen ülve összpontosítsa gondolatait egy pontra, állítsa meg elméje és érzékszervei tevékenységét, így végezze a jógát önmaga megtisztítása érdekében.
13. Egyenesen tartsa törzsét, nyakát, fejét, mozdulatlanul, szilárdan; tekintetét szegezze orra hegyére, ne tekintgessen szerteszét.
14. Békés lélekkel, gondoktól menten, önmegtartóztatás fogadalmában, gondolatait megfékezve, elméjét rám irányítva, egyedül velem törődve üljön jógában.
15. Ha állandóan így fegyelmezi magát a jógi, gondolatait kordában tartva, eléri a bennem rejlő, legfelső nirvána békéjét.
16. Nem végez jógát az, aki sokat eszik, de az sem, aki folyton koplal; ugyanígy az sem, aki túl sokat alszik vagy virraszt, Ardzsuna.
17. Aki fegyelmezetten táplálkozik és pihen, dolgait fegyelmezetten végzi, fegyelmezetten alszik és van ébren, az valósította meg a szenvedéstől mentesítő jógát.
18. Ha a kordában tartott elme önmagába vonul vissza, akkor a semmiféle vágytól nem érintett egyént fegyelmezettnek nevezik.
19. Mint szélcsendes helyen a mécs lángja nem libeg - ezt a hasonlatot szokták a féken tartott elméjű jógira alkalmazni, aki jógával fegyelmezi magát.
20. Midőn a jóga szolgálata megállítja az elmét és az elpihen, s midőn önmaga önmagát szemléli és önmagával megelégszik,
21. akkor megismeri a csak tudattal megközelíthető, érzékek fölötti, végtelen boldogságot; és ha ebben maradva, nem szakad el a (megismert) igazságtól,
22. ennek elnyerése után más nyereséget nem tart többre, s ebben maradva, a legsúlyosabb csapás sem ingatja meg.
23. Ennek a szenvedés kötődésétől oldódásnak a neve jóga, így kell tudni; ezt a jógát kell végezni eltökélten, ernyedetlen akarattal.
24. Elgondolásaiból fakadó vágyait mindenestül, csírájukban fojtsa el, érzékei seregét értelme kerítse be, zabolázza meg,
25. fokozatosan merüljön nyugalomba szilárdan eltökélt tudattal, gondolatait csak magára irányozza, és ne gondoljon semmire.
26. Bármerre elkalandoznék a csapongó, ingatag gondolat, mindenhonnét terelje vissza, hajtsa önmaga uralma alá.
27. Mert a gondolatait elaltató, szenvedélyeit elpihentető, mindentől megtisztult jógi Brahmannal azonosul, a legfőbb boldogság tölti el.
28. A hibáktól megtisztult jógi, aki magát örök fegyelem alatt tartja, könnyűszerrel eléri a Brahmannal egyesülés végtelen boldogságát.
29. Aki jógával köti meg énjét, az minden lényben magát látja és magában lát minden lényt, azonosnak tekint minden dolgot.
30. Aki mindenben engem lát, és mindent bennem lát, az nem szakadhat el tőlem, s én sem szakadok el tőle.
31. Aki minden lényben engem szeret, mert meglátta, hogy minden egy, az a jógi énbennem él, bárhol tartózkodik.
32. Aki mindent önmagához hasonlít, és egyformának néz örömet és bánatot, Ardzsuna, azt tartsd a legtökéletesebb jóginak.
Ardzsuna szólt:
33. Mandhu leverője, azt tanítod, hogy e közömbösséggel elérhető a jóga, de úgy hiszem, hogy ez nem lehet tartós, hiszen minden ingatag.
34. Ingatag a gondolkozás, Krisna, és erőszakosan, szakadatlanul felkavarja az embert; úgy vélem, hihetetlenül nehéz féken tartani, akár a szelet.
A Magasztos szólt:
35. Erőskarú hős, a gondolkozás kétségkívül ingatag, nehezen fékezhető, de gyakorlás és szenvtelenség féken tartja, Kuntí fia.
36. Aki nem fékezi önmagát, nem érheti el a jógát, így mondom. De aki ura önmagának és kitartó, a megfelelő módszerek segítségével eljut hozzám.
Ardzsuna szólt:
37. Aki hívő, de nem elég kitartó, és gondolkozása elpártol a jógától, s így nem éri el a jóga tökéletességét, milyen célhoz jut el, Krisna?
38. Vajon nem fog-e szétfoszló felhőként elenyészni, mindkét lehetőségtől megfosztva, támasz nélkül, lebukva a Brahmanhoz vezető útról?
39. Oszlasd el maradéktalanul ezt a kételyemet, Krisna; rajtad kívül nincs senki, aki ezt a kételyt eloszlathatná.
A Magasztos szólt:
40. Prithá fia, sem itt, sem ott túl nem vész el az ilyen ember; mert aki erényes volt tetteiben, azt nem sújthatja balsors.
41. Az igazak világába jut jutalmul, s miután végtelen hosszú ideig ott lakott, tisztalelkű, jómódú emberek házában születik újjá az, aki gyönge volt a jógához.
42. De az is lehet, hogy bölcs jógik családjában ölt testet, noha az ilyen származás érhető el legnehezebben e világon.
43. Itt újra visszanyeri azt a jóga-bölcsességet, amelyre előző testében eljutott, s annál buzgóbban törekszik tovább a tökéletességre, Kuru-sarj.
44. Előző igyekezete akaratlanul is tovább sodorja; ha valaki pusztán megismerni kívánja a jógát, az is többet ér, mint a Véda-szövegek.
45. Ám a kitartóan igyekvő jógi megtisztul bűneitől, születések sorozatán át tökéletesedik, s végül a legfőbb célhoz ér.
46. A jógi fölötte áll az aszkétáknak, fölötte áll a tudás birtokosainak, s fölötte áll a tevékenységbe merülőknek is. Légy hát jógi, Ardzsuna!
47. De valamennyi jógi közül azt tartom legigazibb jóginak, aki felém forduló lélekkel, hittel szeret engem.
Így hangzik A Magasztos Szózatában
Az elmélkedés jógája
című hatodik tanítás.
VII. Ének - A tudás és megismerés jógája
A Magasztos szólt:
1. Most hallgasd meg, Prithá fia, hogyan ismerhetsz meg teljességemben, kétségektől menten, gondolataidat reám irányítva, bennem bízva, a jógát követve.
2. Maradéktalanul feltárom előtted ezt a tudást és megismerést, s ha ezt ismered, nem marad semmi, amit ezen kívül ismerned kellene.
3. Emberek ezrei közül alig egy törekszik tökéletességre, s a tökéletességet elérő törekvők közül alig egy ismer igazi valómban.
4. Föld, víz, tűz, szél, éter [űr], gondolkozás, értelem, én-tudat - erre a nyolc részre osztottam fel természetemet.
5. Ez az alacsonyabbrendű; de ismerd meg másik, magasabbrendű természetemet is, erőskarú hős, amely lélekké válva, fenntartja a mindenséget.
6. Ebből az anyaméhből születik minden élőlény, értsd meg ezt; én vagyok az egész világ kezdete és ugyanúgy pusztulása.
7. Nincs semmi, ami fölöttem állna, Kincs Győztese; a mindenség reám van felfűzve, mint fonálra a gyöngyszemek.
8. Én vagyok a víz íze, Kuntí fia, én vagyok a Nap és Hold fénye, az Óm szó az összes Védában, hang a levegőben, bátorság a férfiban,
9. tiszta illat a földben, hő a tűzben, élet az összes élőlényben, vezeklés a vezeklőkben.
10. Minden élő csírájának engem ismerj, Prithá fia. Bölcsek bölcsessége, dicsők dicsősége én vagyok,
11. s én vagyok a hatalmasok hatalma - amíg az vágytól és szenvedélytől távol van -, s az élőlények szerelmi vágya is én vagyok - amíg az törvénysértéstől távol van -, Bháraták hőse.
12. És minden jóság, szenvedély vagy sötétség uralta jelenség [az anyagi világ] tőlem nyeri e jellegét, tudd meg; nem én létezem bennük, ők léteznek bennem.
13. E hármas jelleggel felruházott jelenségek megtévesztik az egész világot, s nem ismerik fel, hogy én ezek fölött állok, örökkévaló vagyok.
14. Mert nehéz átlátni ezen a jellegekben megmutatkozó, csodás káprázaton; csak akik hozzám fordulnak, azok jutnak túl ezen a káprázaton.
15. Nem fordulnak hozzám a gonoszok, balgák, e leghitványabb emberek, mert a káprázat megfosztotta őket a tudástól, és démoni létformát öltöttek.
16. Az igaz emberek négyféle csoportja szeret engem, Ardzsuna: a szenvedők, a tudásra vágyók, a célratörők és a bölcsek, Bháraták hőse.
17. Legkülönb közülük a szüntelen jógában élő, egyedül engem szerető bölcs; mert mindennél kedvesebb vagyok neki, és ő is kedves nekem.
18. Mindannyian nemes lelkűek, de a bölcset magammal azonosnak tekintem, mert fegyelmezett lélekkel hozzám fordul, mint legfőbb menedékéhez.
19. Sok újjászületése végén hozzám fordul a bölcs, felismerve; "Vászudéva [Krisna] a mindenség". Ám igen ritka az ilyen emelkedett lelkű egyén.
20. Akiket különféle vágyak megfosztottak tudásuktól, azok más istenekhez fordulnak, különféle szertartásokat végeznek, és így saját természetük [egyéniségük] veri bilincsbe őket.
21. De bármilyen testet imád egyik vagy másik hívő igaz hittel, ezt a tántoríthatatlan hitet mindegyikőjüknek én adom.
22. Ebben a hitben elmélyülve igyekszik annak a kegyét elnyerni, és utána megkapja, amit kíván, de ezt én adományozom neki.
23. Ám az ilyen csekély eszűek jutalma véges; aki isteneknek áldozik, az istenekhez jut el, az én híveim hozzám jutnak el.
24. A tudatlanok azt hiszik, hogy látható alakban létezem én, a láthatatlan, mert nem ismerik örök, legmagasabbrendű felsőbb lényemet.
25. Nem nyilvánulok meg mindenki előtt, mert jógám káprázata burkol. A balga népség nem fogja fel, hogy születetlen, elmúlhatatlan vagyok.
26. Én ismerem az egykor volt, a most létező és a leendő lényeket, Ardzsuna, de engem senki sem ismer.
27. A teremtésben minden lény tévedésben él, Bhárata, ellenségeid ostora, mert megtéveszti a kívánságból és gyűlöletből fakadó ellentét-pár.
28. De a mindig jót cselekvő emberek, akikben véget ért a bűn, megszabadulnak az ellentét-pár okozta tévedéstől, és szilárd elhatározással engem szeretnek.
29. Akik öregségtől és haláltól szabadulni igyekezve, hozzám fordulnak oltalomért, azok teljességében megismerik a Brahmant, a Legfelsőbb Ént, és a cselekvés minden vonatkozását.
30. Akik felismerik, hogy egy vagyok a Felsőbb Lénnyel, Felsőbb Istenséggel, Felsőbb Áldozattal, azok haláluk pillanatában jógába merült elmével megismernek engem.
Így hangzik A Magasztos Szózatában
A tudás és megismerés jógája
című hetedik tanítás.
VIII. Ének - Az Örök Brahman jógája
Ardzsuna szólt:
1. Mi ez a Brahman, mi a Felsőbb Én, mi a tett, mit neveznek Felsőbb Lénynek, Felsőbb Istenségnek, emberek ura?
2. Mi a Felsőbb Áldozat, és ki végzi ebben a testben, Madhu leverője? S hogyan ismernek meg a lelküket fegyelmezők haláluk pillanatában?
A Magasztos szólt:
3. Az el-nem múlót nevezik Legfelső Brahmannak; saját lényed a Felsőbb Én; a lények létrejöttének születését okozó teremtésnek a neve tett.
4. A Felsőbb Lény az elmúló életforma, a Felsőbb Istenség a lélek. A Felsőbb Áldozat én vagyok ebben a testben, testben-élők vezére.[19]
5. S aki halála pillanatában rám gondolva válik meg testétől, az az én lényembe olvad; ne kételkedj ebben.
6. Mindenki abba a lénybe jut el, amelyre halála pillanatában gondolva távozik testéből, mert mindig annak a lénye fogja áthatni [vagy: új létre kelteni].
7. Ezért mindenkor reám gondolj, és most kezdd a harcot; ha szíved és elméd rajtam csügg, bizonnyal hozzám jutsz el.
8. Aki elméjét kitartó jógával fegyelmezi, nem engedi elcsapongani, a legfelső isteni lélekkel egyesül, ha arra gondol, Prithá fia.
9. Aki az ősi Látnokról, Parancsolóról, paránynál kisebb s mégis felmérhetetlen nagyságúról, mindenség Teremtőjéről, sötétségen túl Nap fényében tündöklőről emlékezik meg
10. távozása pillanatában, s áhítattal és jóga erejével fegyelmezi magát, életerejét szilárdan két szemöldöke közé összpontosítja, gondolatai nem kalandoznak el - az egyesül azzal a legfelső isteni lélekkel.
11. Most röviden szólok neked arról a helyről, amelyet a Véda-tudók örökkévalónak neveznek, szenvedélyt levetkőző aszkéták elérnek, keresői önmegtartóztatást fogadnak.
12. Aki a test minden kapuját elzárja, gondolatait szívébe rekeszti, életerőit fejében rögzíti, a jóga rendíthetetlen nyugalmába mélyed,
13. az egyetlen Óm szótagban rejlő Brahmant suttogja, reám gondol, úgy távozik a testből s kél útra, az a legfelső célhoz ér.
14. Könnyűszerrel elér engem a jógi, Prithá fia, ha szüntelenül fegyelmezi magát, szüntelenül reám gondol, s figyelme nem fordul más felé.
15. E nagy lelkek, ha hozzám eljutottak, többé nem születnek újjá a szenvedések múlandó honában: elérték a legfőbb tökélyt.
16. A világok, Brahmá egétől kezdve, újra és újra visszatérnek, Ardzsuna; ám aki hozzám eljutott, arra nem vár több újjászületés, Kuntí fia.
17. Brahmá egy napja ezer világkorig tart, és ezer világkorig tart egy éjszakája, így tudják, akik tudnak éjet és napot.[20]
18. Nappal virradtakor a láthatatlanból előtámad miden látható; éjszaka leszálltakor ugyanabban a láthatatlanban semmisülnek meg.
19. Így az élők serege újra és újra keletkezik, majd elpusztul az éjszaka leszálltakor, és akaratától függetlenül újra létrejön a nappal virradtakor, Prithá fia.
20. De ezen a láthatatlanon túl van egy másik, örökkévaló, láthatatlan létezés, amely nem semmisül meg az összes lény megsemmisülésekor.
21. Ennek neve El-nem-múló Láthatatlan; ezt tudják a legfőbb üdvnek; aki ebbe eljutott, többé nem tér vissza. Ez az én legmagasságosabb székhelyem.
22. Ez a Legfelső Szellem odaadó áhítattal érhető el, Prithá fia. Ebben lakozik minden lény; a Mindenséget ez feszítette ki.
23. Bharaták hőse, most feltárom előtted, hogy melyik időszakban távoznak az életből a jógik úgy, hogy többé nem térnek vissza, és melyikben térnek vissza.
24. Tűz, világosság, nappal, növő hold, észak felé haladó Nap hat hónapja - az ekkor távozó Brahman-ismerők a Brahmanba jutnak.[21]
25. Füst, éjszaka, fogyó hold, dél felé haladó Nap hat hónapja - ekkor a jógi a Holdba jut és visszatér.
26. A világnak öröktől fogva ez a két útja van, a világos és a sötét, így tudják; egyiken haladva nincs több visszatérés, a másikon vissza kell térni.
27. Egyetlen jógi sem téved el, ha ismeri e két ösvényt, Prithá fia; ezért mindenkor fegyelmezd magadat jógával, Ardzsuna.
28. Amit Véda-tudás, áldozat, vezeklés, bőkezűség az erény jutalmául ígér, mindazt felülmúlja, amit a jógi ezzel a tudással elér; eljut a legfelső, öröktől való helyre.
Így hangzik A Magasztos Szózatában
Az Örök Brahman jógája
című nyolcadik tanítás.
IX. Ének - A királyi tudás és királyi titok jógája
A Magasztos szólt:
1. Mivel engedelmes hívem vagy, most feltárom előtted a legtitkosabb tudást és megismerést, amelynek ismerete megszabadít minden bajtól.
2. Legszentebb, bűnt eltörlő, királyi tudás, királyi titok ez, világosan érthető, igaz, örökkévaló, igen könnyen követhető.
3. Akik nem hisznek ebben az igazságban, ellenségeid ostora, nem jutnak el hozzám, és visszatérnek a halál körforgásának útján.
4. Én feszítettem ki ezt a világegyetemet láthatatlan alakomban; minden élőlény énbennem lakozik, s nem én tartózkodom bennük.
5. Sőt az élőlények sem énbennem tartózkodnak; lásd meg fenséges jóga- varázslatomat]! Az élőket hordozza és nem az élőkben tartózkodik élőket éltető énem.
6. Ahogy az erős szél a légben szüntelenül szerteszét száll, az összes élőlény is úgy tartózkodik énbennem, így fogd fel.
7. Kuntí fia, a világkorok végén minden lény az én természetembe olvad, majd új világ kezdetén kibocsájtom őket magamból.
8. Önnön természetemből kiindulva bocsájtom ki újra meg újra az élőlények teljes seregét, akaratuktól függetlenül, a Természet hatalmából.
9. S e cselekvésem mégsem béklyóz meg, Kincs Győztese, mert közömbösen hajtom végre, nem kötődöm e tettekhez.
10. A Természet az én irányításommal szül mozgót és mozdulatlant; én vagyok az Ok, amely forgásban tartja a világot, Kuntí fia.
11. Az ostobák lenéznek, amikor emberi testbe öltözöm; nem ismerik fel magasabb lényemet, minden élő legfőbb urát.
12. Téves a reményük, tévesek a tetteik, téves a tudásuk ezeknek az eszteleneknek, s megtévesztő ördögi, démoni természet hatja át őket.
13. De a nagy lelkeket isteni természet hatja át, Prithá fia, s engem imádnak, más felé gondolatban sem fordulva, mert ismernek, hogy minden lét örök kezdete én vagyok.
14. Örökké engem magasztalnak, szilárd igyekezettel törekednek, áhítattal hódolnak nekem, szüntelen önfegyelemmel szolgálnak.
15. Mások tudás áldozatával áldoznak, így szolgálnak nekem, aki különböző módokon mindenütt jelen vagyok, egyként és sokféleként.
16. Én vagyok az áldozat, én vagyok a szent szertartás, én vagyok az ősöknek öntött ital, a gyógyfű, a varázsige, a tűz és a tűzbe csorgó vaj, én vagyok az áldozás.
17. Én vagyok a világ atyja, anyja, a Teremtő, az Ősatya, a megismerendő, a megszentelő, az Óm ige, a Rig-, Száma- és Jadzsur-véda,
18. elérendő cél, fenntartó, úr, tanú, barát, hajlék, védelmező, kezdet és enyészet, szilárd alap, kincs, romolhatatlan csíra.
19. Én adom a hőt; az esőt én bocsájtom ki és fogom vissza; halhatatlanság és halál, lét és nemlét én vagyok, Ardzsuna.
20. A Három Védát ismerő, bűntől megtisztult szómaivók[22] áldozat bemutatásával óhajtanak az égbe jutni. Ezek Indra boldog egébe emelkednek, s a mennyben csodás, isteni gyönyörökben lesz részük.
21. Élvezik a tágas menny gyönyörűségeit, de azután érdemeik kimerültével újra halandó világba kerülnek. Akik vágyaikat hajszolják, s a Hármas Tanban [a Védákban] keresik az üdvöt, jövő s eltűnő lesz az osztályrészük.
22. Akik másra nem gondolva, egyedül engem tisztelnek, e lankadatlan jógában élőknek én osztom ki jutalmukat.
23. Akik más isteneket imádnak, s azoknak áldoznak hittel, azok is nekem áldoznak, Kuntí fia, bár tévesen indulnak el.
24. Mert én vagyok minden áldozat átvevője és ura. Ők nem ismernek fel igazi valómban, ezért újra lebuknak a földre.
25. Az istenek tisztelői az istenek közé jutnak; az ősök tisztelői az ősök közé jutnak; a szellemeknek áldozók a szellemek közé jutnak; a nekem áldozók hozzám jutnak el.
26. Ha valaki áhítattal ajánl fel nekem egy falevelet, virágot, gyömölcsöt, vizet, a hívő lélek áhítattal nyújtott adományát én átveszem tőle.
27. Amit teszel, amit eszel, amit áldozol, amit adsz, amiért vezekelsz, Kuntí fia, nekem tett felajánlásként végezd.
28. Így szabadulsz meg a tettek bilincsétől, amelyek jó vagy rossz gyömölcsöt teremnek. Ha a lemondás jógájával fegyelmezed lelkedet, megszabadulsz és hozzám érkezel.
29. Nekem egyforma minden élő; nem gyűlölök, nem szeretek. De akik áhítatos szeretettel tisztelnek, azok énbennem vannak, és én őbennük vagyok.
30. Ha akár a legnagyobb gonosztevő engem szeret, mást nem imád, jámbor lelkűnek kell azt is tartani, mert jó szándék vezeti.
31. Hamarosan megigazul, örök béke útjára lép. Hidd meg, Kuntí fia, nem vész el, aki bennem hisz.
32. Aki nálam keres oltalmat, legyen bár bűnből sarjadt pária, nő, közrendű vagy szolga, a legfelső célhoz jut el.
33. Mennyivel inkább a kegyes bráhmanok, hívő királyi bölcsek! Amíg ebben a múlandó, szenvedéssel teli világban időzöl, szeress engem!
34. Reám gondolj, engem szeress, nekem áldozz, engem tisztelj! Ha önmagadat így fegyelmezed, s bennem bízol, eljutsz hozzám.
Így hangzik A Magasztos Szózatában
A királyi tudás és királyi titok jógája
című kilencedik tanítás.
X. Ének - A megnyilvánulások jógája
A Magasztos szólt:
1. Erőskarú hős, halld tőlem tovább is a legfenségesebb igét; javadat akarva szólok, mert te is kedvelsz engem.
2. Eredetemet nem ismeri az istenek serege és a szent látnokok, mert minden isten és szent látnok létrehívója én vagyok.
3. Aki felismeri, hogy nem születtem, nincs kezdetem, s a világ legfőbb ura vagyok, az a halandó nem téved, és minden bűnétől mentesül.
4. Értelem, tudás, tisztán látás, türelem, igazság, fegyelem, nyugalom, öröm, bánat, lét, nemlét, félelem, biztonság,
5. nem-ártás, egykedvűség, elégedettség, vezeklés, bőkezűség, dicsőség, dicstelenség - az élők e sokféle lét-formája mind éntőlem származik.
6. Az egykori hét szent látnok, a négy Manu, akiktől e világon a teremtmények származnak, tőlem nyerték létüket, gondolatom szülöttei.[23]
7. Aki e fenséges hatalmamat és jógámat a maga valójában felismeri, az megingathatatlan jógával kötötte meg magát, ebben kétségnek helye nincs.
8. Én vagyok a mindenség eredete, minden általam létezik: így gondolkoznak és engem imádnak a létet felfogó bölcsek.
9. Elméjüket reám irányítják, életük belém olvad, s egymást buzdítva, állandóan rólam beszélgetve, elégedettek és boldogok.
10. E szüntelen önfegyelemben élő, szerető híveimet megajándékozom az értelem jógájával, amely eljuttatja őket hozzám.
11. Irgalmam jeléül ön-lényemből kiindulva elűzöm belőlük a tudatlanság-szülte homályt az értelem ragyogó mécsesével.
Ardzsuna szólt:
12. Te vagy a legfelső Brahman, a legfelső hajlék, a legfőbb megszentelő erő, örök, égi szellem, legelső istenség, születetlen úr -
13. így mondta mindegyik látnok, s Nárada, az isteni bölcs, és Aszita Dévala, Vjásza, s magad is így mondod nekem.[24]
14. Igazságként fogadom el mindazt, amire oktatsz, Fürtöshajú. Megnyilvánulásaidat nem ismerik sem istenek, sem démonok.
15. Csak te ismered önmagadat, legmagasztosabb szellem, lét létrehozója, létezők ura, istenek istene, világ kormányzója.
16. Lényed hatalmának megnyilvánulásai csodálatosak; tárd fel hiánytalanul, milyen megnyilvánulásaid hatalmával hatod át örökkön a világot?
17. Hogyan ismerjelek fel, jógi, rólad töprengve szüntelenül? Milyen létformákban képzeljelek el, Magasztos?
18. Folytasd, fejtsd ki részletesen, Lelkek Leigázója, valód jógáját és hatalmának megnyilvánulását, mert nem tudok eltelni szavaid élet-italának hallgatásával.
A Magasztos szólt:
19. Legyen. Feltárom előtted a legfőbbeket, mert végtelen hatalmamnak nincs határa, Kuruk legkülönbike.
20. Tömör fürtű vitéz, én vagyok minden lény bensőjében lakozó énje: én vagyok az élők kezdete, közepe és vége.
21. Az Áditják között én vagyok Visnu, a fény-adók között a sugárzó Nap, a szelek között Marícsi, a csillagok között a Hold,[25]
22. a Védák közt a Száma-véda, az istenek között Indra, az érzékszervek között a gondolkozás, az élőlényekben a tudat,
23. a Rudrák között Siva, jaksák és ráksaszák között a Kincsek Ura, a Vaszuk között a Tűz, a hegycsúcsok között a Méru,
24. a házi papok között a legfőbb vagyok, Brihaszpatiként ismerj, Prithá fia; a hadvezérek között a Hadisten, vizek között az óceán,
25. a szent látnokok között Bhrigu, a hangok között az Óm ige, áldozatok között az ima, hegységek között a Himálaja,
26. minden fa közül a szent füge, az égi bölcsek között Nárada, gandharvák közt Csitraratha, tökéletesek között a bölcs Kapila,
27. lovak között az élet-italból született Uccsaihsravasz, erős elefántok között Airávata, az emberek között király,
28. fegyverek között Indra villáma, a tehenek között a Csodatehén, nemzőként a Szerelem istene, a kígyók között Vászuki,
29. a kígyó-démonok között Ananta, vízi lények között Varuna, az ősatyák között Arjaman, élet-kioltók között Jama,
30. démonok között Prahláda, a Végzet a véget-vetők között, erdei vadak között az oroszlán, madarak között Garuda,
31. légmozgások között a vihar, fegyveresek között Ráma, halak között a cápa, folyók között a Gangá,
32. a világteremtések kezdete, vége és közepe én vagyok, Ardzsuna, ismeretek közül az Önvaló ismerete, szónokok szava én vagyok,
33. betűk között az A betű, szópár az összetett szavak között, az örök Idő én vagyok, teremtők közt a Négyarcú Brahmá,
34. a mindent elsöprő Halál és a leendők létrejötte én vagyok, nőkben az erény, szépség, szó, s az emlékezet, ész, kitartás türelem,
35. himnuszok között a Nagy Himnusz, versformák közt a Véda-vers, hónapok között az évkezdő, évszakok között a rügyfakasztó,
36. csalók csalása, vitézek vitézsége én vagyok, a győzelem, az elszántság, igazak igazsága én vagyok,
37. a Vrisni-nép között Krisna, a Pándavák közt Ardzsuna, a bölcsek között Vjásza, a látnokok között Usanasz,
38. büntetők botja, győzni vágyók ügyessége, a titokban a hallgatás, a tudókban a tudás én vagyok,
39. minden élőlény csírája én vagyok, Ardzsuna, s nincs mozgó-mozdulatlan lény, amely nélkülem jött volna létre.
40. Csodás hatalmam megnyilvánulásainak nincs vége, ellenségeid ostora; mindezt csak példaként hoztam fel hatalmam terjedelmére.
41. Bármely lényben hatalom, fenség vagy erő van, tudd meg, hogy az én dicsőségem töredékéből származik.
42. De mit érsz azzal, ha mindezt a sokféleséget ismered, Ardzsuna? Énem egyetlen töredékével tartom fenn a Mindenséget.
Így hangzik A Magasztos Szózatában
A megnyilvánulások jógája
című tizedik tanítás.
XI. Ének - A Mindenség Látomása
Ardzsuna szólt:
1. Kegyes voltál hozzám, s feltártad előttem a legnagyobb titkot, a Felsőbb Én mibenlétét, és szavad eloszlatta tévedésemet.
2. A létezők létrejöttét és enyészetét teljességében hallottam tőled, Lótuszlevél-szemű, s nem-enyésző fenségedet szintén.
3. Most úgy, ahogy kinyilatkoztattad magadat, Legmagasztosabb Úr, szeretnélek látni felséges alakodban, emberek ura!
4. Uram, jóga mestere, ha úgy véled, hogy elég erős vagyok elviselni a látványt, mutatkozz meg előttem örök valódban!
A Magasztos szólt:
5. Nos, Prithá fia, lásd meg százféle és ezerféle megjelenésben, más-más színben és alakban, más-más módon megnyilvánuló, csodás formáimat.
6. Lásd az Áditjákat, Vaszukat, Rudrákat, Asvinokat, Marutokat, s amit még senki sem látott, láss számtalan csodát, Bháraták hőse![26]
7. Lásd meg, hogy mozgók és mozdulatlanok teljes mindensége egyetlen helyen: az én testemben összpontosul, - s ha még bármi mást látni vágysz: lásd, Tömör fürtű!
8. De saját szemeddel nem bírod elviselni látványomat; égi szemet adok néked, hogy úgy nézd fenséges jógámat.
Szandzsaja szólt:
9. Király, midőn így beszélt Visnu, a jóga hatalmas ura, megmutatkozott Ardzsunának legfelső, fenséges alakjában.
10. Számtalan szája és szeme, számtalan csodás arca volt, számtalan égi ékszert, számtalan sújtásra emelt égi fegyvert viselt,
11. égi virágfüzérek és köntösök ékítették, égi illatszerek és kenetek illatosították, minden csodát megtestesítő isten volt, végtelen, mindenfelé arccal tekintő.
12. Mintha az égen egyszerre ezer Nap fénye tűnne fel, annak a tündöklése hasonlíthatna e Nagy Lélek ragyogásához.
13. Ekkor Pándu sarja megláthatta a számtalan formára bomló, de az istenek istene testében egyetlen pontban összpontosuló, teljes világot.
14. Csodálat fogta el a Kincs Győztesét, haja égnek állt, főt hajtott az istenség előtt, s összekulcsolt kézzel így beszélt:
Ardzsuna szólt:
15. Istenség, a te testedben látom az összes istent, az élők minden fajtájának tömkelegét, lótusz-trónján ülve Brahmát, a Teremtőt, az összes szent látnokot, az égi kígyószellemeket.
16. Számtalan karodat, hasadat, szájadat, szemedet látom; alakod mindenfelől határtalan; sem véget, sem közepet, sem kezdetet nem látok benned, Mindenség Ura, Minden-alakú.
17. Diadémmal, buzogánnyal, hajítókoronggal, mindenfelől sugárzó fénygomolyként látlak, szemnek alig elviselhetően, lobogó tűz és Nap fényében égve minden irányban határtalanul.
18. Te vagy a megismerendő legszentebb Óm ige [vagy: Brahman], te vagy a mindenség végső alapzata, te vagy az Örök Törvény változatlan őre, az örökkévaló szellemet látom benned.
19. Nincs kezdeted, közeped, véged, erődnek nincs határa, karjaid végtelenbe nyúlnak, szemed a Nap és Hold, lobogó tűznek látom szájadat, izzásod perzseli az egész világot.
20. Egymagad betöltöd az ég és föld közötti teret s minden égtájat; csodás, iszonyú tested látványa remegéssel tölti el a Három Világot.
21. Az istenek seregei benned tűnnek el; sokan reszketve, összetett kézzel zengik nevedet. "Üdv!" szóval, ékes dicshimnuszokkal magasztalnak szent látnokok és tisztult szellemek seregei.
22. A Rudrák, Áditják, Vaszuk, Visvák, Szádhják, Asvinok, Marutok, Ősatyák, gandharvák, jaksák, démonok, sziddhák seregei mindannyian csodálattal tekintenek rád.
23. Hatalmas tested, sok szájad, szemed, sok hosszú karod, combod, lábad, sok hasad, sok fogad rémítő látványa, Erőskarú, megremegteti a világokat, s velük engem.
24. Égig érő, számtalan színben lángoló, tátott torkod, izzó, tárt szemed láttán egész bensőmet remegés fogja el, erőm s nyugalmam odavan, Visnu.
25. Végpusztulás tüzeként izzó, szörnyű agyarakkal rakott szájad láttán elhomályosulnak előttem az égtájak, nem találok menedéket. Irgalmazz, istenek ura, mindenség otthona!
26. Íme, Dhritarástra fiai mindannyian, s velük a földőrző fejedelmek csapatai, Bhísma, Dróna, a Kocsihajtó-fi, az engem követő hadvezérekkel együtt
27. borzadály-keltő, szörnyű agyarakkal rakott szájaidba özönlenek irammal, és sokan már szétmorzsolt fejjel csüggenek ki fogaid közéből.
28. Mint folyamok tajtékzó hullám-áradata rohan a tengerbe, úgy özönlenek lángoló torkaidba e vitézek tömkelegei.
29. Mint éji lepkék csapódnak a tűz lángjába ön-pusztulásukra heves irammal, úgy áradnak ön-pusztulásukra heves irammal szájaidba a népek.
30. Láng-nyelveiddel felnyalod-felfalod valamennyi népet szerte a világon. Szörnyű sugaraid beborítják-felperzselik az egész mindenséget, Visnu.
31. Tárd fel, uram, ki vagy, te szörny-alak? Leborulok elébed, istenek feje; kegyelmezz! Ismerni vágylak, mindenek elseje, mert nem tudom átlátni művedet.
A Magasztos szólt:
32. A Végzet vagyok, a feltámadt világveszítő, s most megjelentem, hogy elsöpörjem a világokat. Nélküled sem marad életben senki a szembenálló két hadseregből.
33. Kelj hát csatára, szerezz hírt magadnak, győzd le ellenfeleidet, élvezd a dús királyságot! Én már ezeket régesrég megöltem - te csak eszköz légy, Balkézzel-is-vívó vitéz!
34. Drónát és Bhísmát, Dzsajadrathát, Karnát és a többi vitéz harcost én öltem meg - öld meg őket te is, ne tétovázz! Harcolj! Mindnyájukat le fogod győzni az ütközetben.
Szandzsaja szólt:
35. A Fürtöshajú szavai hallatán a Diadémos vitéz összetett kézzel, remegve hódolt ismét Krisna előtt, s elcsukló hangon, rettegő félelemmel, meghajolva szólt:
Ardzsuna szólt:
36. Érzékek ura, joggal örvend a világ neved dícséretének, s ragaszkodik hozzád, míg a ráksaszák rettegve futnak világgá, de a tisztult szellemek mind magasztalnak.
37. Hogyan is ne borulnának le előtted, Nagy Lélek, aki a kezdet teremtője vagy, Brahmánál nagyobb, istenek végtelen ura, mindenek hajléka, elmúlhatatlan, túl léten és nemléten.
38. Az első isten vagy, az ősi Lélek, e mindenség végső alapzata, az ismerő és a megismerendő, a legfőbb törvény, te feszítetted ki a mindenséget, végtelen alakú.
39. Szél, Halál, Tűz, Víz, Hold, Teremtés Ura, Ősatyák Ősatyja, ezerszeres üdv, üdv neked, s újólag, ismét üdv, üdv neked!
40. Üdv színed előtt és üdv hátad mögött, üdv mindenfelől, te Minden! Erőd végtelen, hatalmad végtelen; magadba foglalod a Mindent, és te vagy a Minden.
41. Ha barátomnak vélve, olykor sértőn szóltam: "Hej, Krisna! Hej, Jávada! Hej, barátom!", akár önteltségből, akár szeretetből, mert nem ismertem eme nagyságodat,
42. vagy tréfálkozva, tiszteletlen voltam pihenés közben, fekve, ülve, étkezéskor, akár magunk között, akár a többiek előtt, Rendíthetetlen, bocsánatodért esdem érte, Beláthatatlan!
43. Te vagy a mozgó és mozdulatlan világ atyja, legdicsőbb, tisztelendő mestere; nincs hozzád hasonló a Három Világon, nemhogy nagyobb, te megközelíthetetlen hatalmú.
44. Ezért hódolattal, egész testemmel leborulva előtted könyörületedért esedezem, imádandó istenség; mint atya fiának, barát barátjának, szerető szerelmesének, bocsáss meg, isten!
45. Csodálat fog el e sosem-látott látványra, de félelem kavarja fel lelkemet; mutatkozz ismét a szokott alakban, istenség [vagy: megszokott isteni alakodban]; légy kegyes, istenek ura, mindenség hajléka!
46. Diadémmal, buzogánnyal, kezedben hajítókoronggal szeretnélek újra látni; jelenj meg ugyanabban a négykarú alakban, ezerkarú, minden-alakú![27]
A Magasztos szólt:
47. Ardzsuna, kegyemet élvezed, ezért mutatkoztam meg előtted énem jógája erejével magasabbrendű, ragyogó, mindent felölelő, végtelen, őseredeti alakomban, amelyet rajtad kívül még senki sem látott.
48. Sem Véda-tudással, sem áldozatokkal, sem tanulással, sem alamizsnával, sem szertartásokkal, sem szigorú önsanyargatással nem pillanthatott meg senki az emberi világban ebben az alakomban kívüled, Kuruk vitéze.
49. Ne rettegj, elmédet meg ne zavarja, hogy ezt a szörnyű alakomat láttad; szűnjék félelmed, nyugodjék meg lelked; láss ismét szokott alakomban.
Szandzsaja szólt:
50. Így beszélt Ardzsunához Vászudéva, s újra saját alakjában jelent meg előtte. Visszaváltozott nyájas külsejébe a Nagy Lélek, s nyugalmat öntött a rettegő Ardzsunába.
Ardzsuna szólt:
51. Lelkek leigázója, szokott nyájas emberi alakod láttán magamhoz tértem, visszanyertem öntudatomat.
A Magasztos szólt:
52. Nagyon nehéz meglátni ezt az alakomat, amelyet most te láttál; az istenek is szüntelenül arra vágynak, hogy ezt az alakomat megpillanthassák.
53. Sem a Védák, sem önsanyargatás, sem adományok, sem áldozatok segítségével nem vagyok úgy látható, ahogyan most te láttál.
54. Csak odaadó áhítattal lehet engem ilyen alakomban megismerni és valómban látni, Ardzsuna, s belém olvadni, ellenségeid ostora.
55. Aki érettem cselekszik, engem tekint legfőbb céljának, engem szeret, dolgokhoz nem ragaszkodik, egyetlen lény iránt sem táplál ellenséges érzületet, az jut el hozzám, Pándu sarja.
Így hangzik A Magasztos Szózatában
A Mindenség Látomása
című tizenegyedik tanítás.
Ardzsuna szólt:
1. Kik tökéletesebbek a jóga ismeretében: akik téged szolgálnak áhítatosan, szüntelen önfegyelemben, vagy azok, akik az örökkévaló, láthatatlan (Brahmant) tisztelik?
A Magasztos szólt:
2. Akik gondolataikat reám függesztve, folytonos önfegyelemben [vagy: jógában], igaz hittel engem tisztelnek, azokat tartom legtökéletesebb jógiknak.
3. De akik az örökkévaló, meghatározhatatlan, mindenütt jelenvaló, felfoghatatlan, változatlan, mozdulatlan, szilárd Láthatatlant tisztelik,
4. érzékeik hadát megfékezve, mindenre egyformán tekintve, minden élő javának örülve, azok is eljutnak hozzám.
5. De többet kell azoknak fáradniuk, akik a Láthatatlanra függesztik elméjüket, mert nehezen jut el láthatatlan célhoz a testben élő.
6. Akik viszont minden tettüket reám bízzák, csak velem törődnek, odaadó jógával csak reám gondolva tisztelnek,
7. belém olvadó lélekkel, azokat hamarosan kiragadom a halál és újjászületés tengeréből.
8. Gondolataidat reám irányítsd, tudatodat hozzám kapcsold, s akkor ettől fogva bennem fogsz lakozni, bizonyos lehetsz benne.
9. De ha elméd nem képes szilárdan elmélyedni bennem, akkor a gyakorlat jógájával igyekezzél hozzám jutni, Kincs Győztese.
10. Ha a gyakorlatra is képtelen vagy, érettem cselekvés legyen a célod; ha tetteidet az én kedvemért végzed, akkor is eléred a tökéletességet.
11. Ha jógám útjára léptél, de ezt sem bírod teljesíteni, válaszd a lemondást minden tetted gyümölcséről, uralkodva magadon.
12. Gyakorlatnál hasznosabb a tudás; a tudásnál üdvösebb az elmélyedés; az elmélyedésnél a tettek gyümölcséről lemondás; a lemondást közvetlenül követi a nyugalom.
13. Aki egyetlen halandó lényt sem gyűlöl, jóindulatú, könyörületes, önzetlen, magára nem gondol, örömet-bánatot egyformán fogad, megbocsátjó,
14. örökké elégedett, jógi, uralkodik magán, szilárdan eltökélt, gondolatait és tudatát reám irányítja, engem szeret, azt kedvelem.
15. Akitől nem retteg a világ, s aki nem retteg a világtól, mentes örömtől, felindulástól, félelemtől, aggodalomtól, azt kedvelem.
16. Aki érdektelen, tiszta, szorgos, elfogulatlan, szenvtelen, minden kezdeményezésről lemondott, s engem szeret, azt kedvelem.
17. Aki nem örül, nem gyűlöl, nem bánkódik, nem vágyakozik, lemondott jóról és rosszról, engem hívőn imád, azt kedvelem.
18. Aki ellenséghez-baráthoz egyforma, egyformán fogad tisztességet és megvetést, hideget-meleget, örömet-bánatot, ragaszkodástól távol tartja magát,
19. szidás-dícséret mindegy neki, hallgatag, akármivel elégedett, otthontalan, szilárd eszű, engem hívőn imád, az olyan embert kedvelem.
20. Ám akik e beszédem igazságát élet italaként tisztelik, hisznek bennem, legfőbbre tartanak, az én híveim, azokat különösképpen kedvelem.
Így hangzik A Magasztos Szózatában
A szeretet jógája
című tizenkettedik tanítás.[28]
XIII. Ének - A mező és mező-ismerő jógája
Ardzsuna szólt:
A Természetet és a lelket, a Mezőt és a Mező-ismerőt, a tudást és a megismerendőt szeretném megérteni, Fürtöshajú.[29]
A Magasztos szólt:
1. Ennek a testnek a neve mező, Kuntí fia, s aki ezt ismeri, azt nevezik mező-ismerőnek a hozzáértők.[30]
2. De tudd meg, Bhárata, hogy minden mezőben én vagyok a mező-ismerő, és mező és mező-ismerő együttes ismeretét mondom (igazi) ismeretnek.
3. Hallgasd meg összefoglalva, hogy mi ez a mező és milyen, s hogyan változik és miért, - és amaz kicsoda, és milyen képességekkel rendelkezik.
4. Látnokok Véda-himnuszokban sokféleképpen megénekelték, s ugyanúgy az Upanisadok versei is világosan okadatolva kifejtették.[31]
5. Az öt elem, az én-tudat, az értelem, a láthatatlan, a tizenegy érzékszerv, az érzékszervek öt tárgya,
6. kívánság, ellenszenv, öröm, bánat, anyagi test, ész, erő - röviden ezt és változásait nevezik mezőnek.[32]
7. Szerénység, tisztesség, nem-ártás, türelem, becsületesség, tanító tisztelete, tisztaság, szilárdság, önmérséklet,
8. lemondás az érzékek tárgyairól [az anyagi világról], önzetlenség, a születésben-halálban-öregségben-betegségben rejlő szenvedés nyomorúságának felismerése,
9. ragaszkodás elvetése, gyermek-hitves-ház vágyának távoltartása, állandó kiegyensúlyozottság a kívánatos és nemkívánatos események közepette,
10. lankadatlan szeretet irántam más felé nem forduló jógával, magányba vonulás, népes társaság kerülése,
11. kitartás a Világlélek ismeretében, a valóságismeret lényegének kutatása - ezt nevezik tudásnak, s ami ennek ellentéte, az a tudatlanság.
12. Most elmondom, mi a megismerendő, aminek ismeretében halhatatlanságot élvezel: ennek neve Kezdet Nélküli, Legfelső Brahman, amely sem lét, sem nemlét.
13. Minden oldalról kéz és láb, minden oldalról szem, fej, arc, minden oldalról fül a világ felé, magába foglalja a mindenséget.
14. Minden érzékszerv jellegeit tükrözi, s kívül áll minden érzéken; nem kapcsolódik semmihez, s mégis mindent hordoz; jellegekkel nem rendelkezik, mégis minden jellegben részesül.
15. A lényeken kívül áll és bennük van, mozdulatlan és mozgó; oly fínom, hogy észrevehetetlen; távol van és közel.
16. A lényekben osztatlanul és felosztódva tartózkodik; a lények fenntartójaként fogd fel, aki elnyeli és szüli őket.
17. A fényességek fénye ő, túl a sötétségen; ő a tudás, ő a megismerendő, a tudás számára elérhető; minden élőlény szívében ott lakik.
18. Így összefoglalólag elmondtam, hogy mi a mező, mi a tudás, mi a megismerendő. Ha a bennem hívő ezt felfogja, az én lényembe olvad.
19. Tudd meg: a Természet [az anyag] és a lélek egyaránt öröktől való; a változásokat és a jellegeket a Természet [anyag] hozza létre.
20. A tettnek, indítéknak, cselekvésnek okozója az anyag; a lélek az öröm és szenvedés elviselésének okozója.
21. Mert az anyagban tartózkodó lélek az anyagból fakadó jellegeket vesz fel, s e jellegek hozzátapadása az oka jó vagy rossz életre születésnek.[33]
22. Ebben a testben a felsőbb lelket nevezik tanúnak, engedélyezőnek, megtartónak, élvezőnek, Legnagyobb Úrnak, Legfelső Szellemnek.
23. Aki így ismeri a lelket és az anyagot annak jellegeivel, az bárhogyan éli életét, többé nem születik újjá.
24. Egyesek meditációval szemlélik énjüket saját énjükkel önmagukban, mások a szánkhja jógájával, ismét mások a cselekvés jógájával.
25. Másoknak nincs ilyen tudásuk, de hallomás alapján tisztelik; akik a hallomásban kerestek menedéket, azok is legyőzik a halált.
26. Tudd meg, Bharaták hőse, hogy amikor bármely mozgó vagy mozdulatlan lény keletkezik, ezt a mező és a mező-ismerő egyesülése hozza létre.
27. Aki meglátja, hogy minden létezőben egyformán ez a Legfőbb Úr lakozik, amely nem pusztul el, amikor azok elpusztulnak, az lát helyesen.
28. Mert ha látja, hogy az Úr mindenütt egyformán jelen van, nem veszejti el maga magát, s azután a legfelső célba jut.
29. Aki meglátja, hogy minden cselekvést az anyag végez, nem ő maga cselekszik, az lát helyesen.
30. Ha meglátja, hogy a lények külön-külön léte egyetlen helyen összpontosul, és onnan terjed szét, akkor eljut a Brahmanhoz.
31. Ez az örök Legfelső Szellem nem cselekszik, tett nem tapad hozzá, akkor sem, ha a testben tartózkodik, mert kezdete nincs, jellegek nem fűződnek hozzá, Kuntí fia.
32. Ahogy a mindent betöltő éterre [világűrre] semmi sem tapad, mert oly fínom, úgy a minden testben jelenvaló Önvalóra [ világlélekre] sem tapad semmi.[34]
33. Ahogy a Nap egymaga ezt az egész világot bevilágítja, úgy az egész mezőt megvilágosítja a mező ura, Bhárata.
34. Akik így felismerik a tudás szemével a mező és a mező-ismerő közötti különbséget, és az élők szabadulását az anyag hatalmából, azok eljutnak a Legfelsőhöz.
Így hangzik A Magasztos Szózatában
A mező és mező-ismerő
megkülönböztetésének jógája
című tizenharmadik tanítás.
XIV. Ének - A hármas jelleg megkülönböztetésének jógája
A Magasztos szólt:
1. Most tovább haladva, feltárom előtted minden tudás közül a legmagasabbrendű tudást, amelynek birtokában valamennyi bölcs a legfelső tökéletességre emelkedett ebből a világból.
2. Akik e tudás ismeretében az én lényemmel azonosultak, az új világteremtéskor sem fognak újjászületni, s a végpusztulás sem ingatja meg őket.
3. A nagy Brahman az én anyaméhem, s én vetek magot is belé; minden lény létrejötte innét sarjad, Bhárata.
4. Bármely forma fakad valamennyi méhben, Kuntí fia, azok méhe a nagy Brahman, nemző atyjuk én vagyok.
5. Jóság, szenvedély, sötétség - ez az anyagból fakadó hármas jelleg bilincsbe veri a testben az örök lelket, erőskarú hős.[35]
6. Ezek közül a jóság folttalan, ragyogó, ép; ezért az örömhöz ragaszkodással és a tudáshoz ragaszkodással bilincsel meg, bűntelen vitéz.
7. A szenvedélyről tudd, hogy érzelmek fűtik, a vágyhoz ragaszkodás szüli; ez a tettekhez ragaszkodással bilincseli meg a lelket, Kuntí fia.
8. A sötétségről tudd, hogy tudatlanságból ered, minden lelket eltompít; ez hanyagsággal, restséggel, álommal bilincsel meg, Bhárata.
9. A jóság az örömhöz ragaszkodásra, a szenvedély a tettekhez ragaszkodásra késztet, Bhárata; a sötétség elborítja a tudást, és a hanyagsághoz ragaszkodásra késztet.
10. A szenvedély és a sötétség legyőzése esetén jóság keletkezik, Bhárata; a jóság és sötétség legyőzése esetén szenvedély; a jóság és szenvedély legyőzése esetén sötétség.
11. Ha a test minden kapuján felragyog a világosság és tudás, akkor tudhatod, hogy a jóság került túlsúlyba.
12. Kapzsiság, igyekvés, tettvágy, nyughatatlanság, kívánság - ezek keletkeznek, ha a szenvedély kerül túlsúlyba, Bháraták hőse.
13. Homály, tétlenség, hanyagság, tompultság - ezek keletkeznek, ha a sötétség kerül túlsúlyba, Kuru sarja.
14. Ha a jóság van túlsúlyban, amikor a halandó elhúny, akkor a Legfőbbet ismerő bölcsek folttalan világába jut.
15. Ha szenvedély közben húnyt el, tetteiken csüngők között születik újjá; aki sötétségben múlik ki, ostoba méh szüli újjá.
16. A helyes cselekvés folttalan, jósággal telt gyümölcsöt terem; a szenvedély gyümölcse szenvedés, a sötétség gyümölcse tudatlanság.
17. A jóságból tudás sarjad, a szenvedélyből kapzsiság, a sötétségből hanyagság, tompultság és tudatlanság fakad.
18. Felfelé emelkednek a jóságban élők; középen maradnak a szenvedélyesek; a leghitványabb jellegben, a sötétségben leledzők lefelé süllyednek.
19. Ha a szemlélő átlátja, hogy minden cselekvést csak az anyag jellegei végeznek, és tudja, ki az, aki fölötte áll e jellegeknek, az én lényembe olvad.
20. Ha a lélek túljut ezen a testből eredő hármas jellegen, megszabadul születéstől, haláltól, öregségtől, szenvedéstől, és halhatatlanságot élvez.
Ardzsuna szólt:
21. Mi a jele annak, hogy valaki túljutott ezen a hármas jellegen, uram? Hogyan él? Hogyan győzi le e hármas jelleget?
A Magasztos szólt:
22. Aki sem a világosságot, sem a tevékenységet, sem a tompultságot nem gyűlöli, ha megjelennek, s nem kívánja, ha eltűnnek, Pándu fia,
23. közömbös nyugalmából e jellegek nem zökkentik ki, s emellett marad: "A jellegek működnek maguktól", és nem inog meg,
24. mindegy neki öröm-bánat, mindegy neki göröngy, kő, arany; önálló, jót és rosszat, szidalmat-dícséretet egyformán fogad, kitartó,
25. megvetést vagy megbecsülést, barátot és ellenséget azonosnak tekint, minden célkitűzésről lemondott - arról mondják, hogy túljutott a hármas jellegen.
26. És aki engem szeretet-jógával szolgál ernyedetlenül, az túljut e jellegeken, és megérett a Brahman-létre.
27. Mert én vagyok a halhatatlan, el-nem-múló Brahmannak, az Örök Törvénynek és a beteljesült üdvösségnek a fenntartója.
Így hangzik A Magasztos Szózatában
A hármas jelleg
megkülönböztetésének jógája
című tizennegyedik tanítás.
XV. Ének - A Legmagasabb Lélek jógája
A Magasztos szólt:
1. Mondják, hogy van egy gyökerével felfelé, ágaival lefelé álló, örökkévaló Fügefa; levelei a Védák; aki ezt ismeri, az Véda-ismerő.[36]
2. Ágai lefelé és felfelé nyúlnak, a hármas jellegből sarjadnak, hajtásai az érzékbenyomások, míg gyökerei lefelé elágaznak és a tettekhez bilincselik az emberek világát.
3. Ennek alakját senki sem fogja fel így a földön, sem végét, sem kezdetét, sem fennállását. E szívós gyökerű fügefát a szenvtelenség kemény fejszéjével döntsd ki.
4. Azután keresd azt az utat, amelyen elindulva nincs több visszatérés: "Ahhoz az ősi Lélekhez igyekszem, akiből a létezés valaha kiáradt".
5. Akik dölyföt-balgaságot levetkőznek, ragaszkodás hibáját legyőzik, örökké a Legfelső Szellem felé fordulnak, vágyakat felejtenek, öröm-bánat ellentét-párjától megszabadulnak, azok tévedhetetlenül eljutnak arra az örök helyre.
6. Nem a Nap világít ott, nem a Hold és nem a tűz, ahonnét nem tér vissza az oda jutó; ez az én legfelső székhelyem.
7. Énemnek egy örök része az élők világában az élők lelkévé válik, és magára ölti az anyagból az öt érzéket és a gondolkozást.
8. Midőn a lélek egy testbe költözik vagy távozik belőle, ezeket magával viszi, mint szél az illatot, úgy megy tovább előző helyéről.
9. Ő kormányozza a hallást, látást, tapintást, ízlelést, szaglást és gondolkozást, s használja ezeket az érzékeket.
10. De akár benn van, akár távozik, akár élvezi ezeket, a balgák nem látják, mert a hármas jelleg rátapad; csak a tudás szeme látja meg.
11. A törekvő jógik meglátják önmagunkban; ám a tudatlan, fegyelmezetlen eszű hiába törekszik, nem látja meg.
12. A Napban rejlő fény, amely megvilágítja az egész földet, s a Hold és a tűz fénye az én fényem, tudd meg.
13. S a talajba hatolva én táplálom életerőmmel az élőket, és élet-nedvvel telt Holddá válva, sarjasztom az összes növényt.
14. Mint belső tűz lakozom minden lélegző testében, s belélegzés-kilélegzés segítségével végzem a négyféle étel megemésztését.[37]
15. Minden ember szívében lakozom, s tőlem származik az emlékezet, a tudás, a tagadás. Az összes Véda az én megismerésemet célozza, s én vagyok a Védánta [upanisadok] szerzője és a Véda értője.
16. Kétféle lélek létezik ezen a világon: múlandó és örökkévaló. A múlandót az élőlények összessége képezi, a tökéletességre jutottat nevezik örökkévalónak.
17. De létezik egy más, magasabbrendű lélek is, amelyet Legfelső Szellem néven említenek; ez romolhatatlan úr, áthatja és fenntartja a Három Világot.
18. Mivel én fölötte állok a múlandónak és magasabb vagyok az örökkévalónál is, Legmagasztosabb Lélek néven magasztal a világ és a Védák.
19. Aki világosan látva így ismer, mint Legmagasztosabb Lelket, az mindent tud, és engem fog imádni egész lényével, Bhárata.
20. Íme, feltártam előtted a legtitkosabb tanítást, bűntelen hős; aki ezt felfogja, bölcs lesz és elérte célját, Bhárata.
Így hangzik A Magasztos Szózatában
A Legmagasabb Lélek jógája
című tizenötödik tanítás.
XVI. Ének - Az isteni és démoni sors megkülönböztetésének jógája
A Magasztos szólt:
1. Biztonság, lénye megtisztulása, tudás jógájában kitartás, adakozás, mérséklet, áldozás, Véda-tanulás, vezeklés, becsületesség,
2. nem-ártás, igazmondás, nem-haragvás, lemondás, béke, jóakarat, könyörület, igénytelenség, szelídség, szemérem, megbízhatóság,
3. életerő, megbocsájtás, kitartás, tisztaság, engedékenység, szerénység - ezek jellemzik azt, aki isteni sorsra született, Bhárata.
4. Álnokság, gőg, önteltség, harag, durvaság, tudatlanság jellemzi a démoni sorsra születőket, Prithá fia.
5. Az isteni sors megváltásra, a démoni kötöttségre vezet, így tudják. Te ne aggódj, Pándu fia: isteni sorsra születtél.
6. Kétféle teremtett lény van e világon: isteni és démoni. Az isteniről bővebben szóltam, most halld meg a démonit, Prithá fia.
7. A démoni emberek nem tudják, mit kell tenni és mit nem szabad tenni. Sem tisztaság, sem illendőség, sem igazság nem található bennük.
8. Azt hirdetik, hogy a világ valótlan, alaptalan, nincs irányítója, véletlenszerűen jött létre, létrehozó oka a vágy, semmi más.
9. Ilyen nézeteket táplálnak e romlott lelkű, rövid eszű emberek, s gaztetteikkel a világ romlását idézik elő e kártevők.
10. Hamissággal, gőggel, fennhéjázással eltelve, kielégíthetetlen vágyaikat hajszolják, balgaságukban aljas eszközökhöz nyúlnak, tisztátalan célokra törnek.
11. Korlátlan képzelgéseiknek csak a halál vet véget; kéjek élvezetébe merülnek, vallva: csak ez van.
12. Száz meg száz remény pányvája hurkolja be őket, minden gondjuk a vágy és a harag, s vágyaik kielégítése kedvéért igaztalan úton kincsek halmozására igyekeznek.
13. "Ma ezt szereztem; emezt az óhajomat el fogom érni; ez az enyém; legközelebb ez a vagyon is az enyém lesz.
14. Ezt az ellenségemet megöltem, a többit is meg fogom ölni; úr vagyok, élvezek; sikeres vagyok, erős, boldog.
15. Gazdag vagyok, előkelő; ki mérhető hozzám? Áldozni fogok, adományt osztok vígan élek" - gondolják tudatlanságukban elvakulva,
16. számtalan elgondolásukba belezavarodva, káprázatok hálójával befonva, kéjeik élvezetéhez kötődve, és szennyes pokolra zuhannak.
17. Önteltek, felfuvalkodottak, vagyonuktól és tekintélyüktől megmámorosodtak, áldozatuk csak névleges, képmutató, szabálytalan.
18. Önzés, erőszak, gőg, vágy, harag tölti el őket; engem mind saját testükben, mind másokéban gyűlölnek, gyaláznak.
19. Ezeket a megátalkodott, mocskos gyűlölködőket, emberek legalantasabbjait újra meg újra démoni méhbe vetem az újjászületések során.
20. Démoni méhbe kerülnek születésről születésre az ostobák, nem jutnak el hozzám, Kuntí fia, s a legmélyebb helyre süllyednek.
21. Három lélek-emésztő kapuja van ennek a pokolnak: kéjvágy, harag, kapzsiság; ezért e hármat kerülni kell.
22. Aki megmenekül a sötétség e három kapujától, Kuntí fia, az saját üdvén tud munkálkodni, utána a legmagasabb célhoz ér.
23. Aki a szent könyvek utasításait figyelmen kívül hagyja, és kénye-kedve szerint él, az nem éri el a tökéletességet, a boldogságot, a legmagasabb célt.
24. Ezért a szent könyvek iányítsanak annak eldöntésében, mit szabad tenni, és mit nem; a szent könyvek rendeléseinek ismeretében kell végezned dolgaidat e földön.
Így hangzik A Magasztos Szózatában
Az isteni és démoni sors
megkülönböztetésének jógája
című tizenhatodik tanítás.
XVII. Ének - A háromféle hit megkülönböztetésének jógája
Ardzsuna szólt:
1. Aki a szent könyvek utasításait figyelmen kívül hagyja, de hittel áldozik, az milyen helyzetben van, Krisna? Jóság, szenvedély, vagy sötétség állapotában?
A Magasztos szólt:
2. Háromféle az emberek hite, egyéniségüktől függőleg: jó, szenvedélyes, vagy sötét. Hallgasd meg.
3. Mindenkinek a hite olyan, amilyen az egész lénye, Bhárata; az ember lényegét a hit adja: ki miben hisz, azzal azonos.
4. A jók az isteneknek áldoznak; a szenvedélyesek jaksáknak és ráksaszáknak; a sötétség rabjai kísérteteknek és lidérceknek.[38]
5. Akik a szent iratokban nem javallott, kegyetlen önsanyargatással vezekelnek, álnokságtól és önzéstől fűtve, vággyal, szenvedéllyel, erőszakkal eltelve,
6. ostobán gyötörve a testüket alkotó elemeket és engem is, aki testük belsejében lakozom - azokat démoni beállítottságúnak tudhatod.
7. Táplálékot is ki-ki háromfélét kedvel, s ugyanígy áldozatot, vezeklést, adakozást; hallgasd meg, mi a különbség ezek között.
8. Hosszú életet, jellemet, erőt, egészséget, boldogságot, kedvet növelő, ízes, puha, tápláló, jóleső ételt szeretnek a jók.
9. Keserű, savanyú, sós, forró, csípős, kemény, maró ételt kívánnak a szenvedélyesek, ami fájdalmat, bánatot, betegséget eredményez.
10. Állott, ízetlen, büdös, romlott, tisztátalan, maradék ételt szeretnek a sötétség rabjai.
11. Jó az az áldozat, amelyet jutalom vágya nélkül, szabály szerint mutat be az áldozó, azzal az elgondolással, hogy áldozni kötelesség.
12. Szenvedélyes az az áldozat, Bharaták hőse, amelyet jutalomra számítva vagy képmutatásból mutatnak be.
13. A szabályokat felrúgó, étel felajánlását mellőző, áldozati igéket sem mondó, a papot nem jutalmazó áldozatot sötétnek tekintsd.
14. Istenek, papok, tanítók, bölcsek tisztelete, tisztaság, becsületesség, önmegtartóztatás, nem-ártás - ezt nevezik a test vezeklésének.[39]
15. Senkit sem sértő, igaz, kellemes, hasznos beszéd, és a Véda-szövegek gyakorlása - ezt nevezik a beszéd vezeklésének.
16. Derűs elme, szelídség, hallgatagság, önfegyelem, tisztalelkűség - ezt nevezik a gondolkozás vezeklésének.
17. Ezt a háromféle vezeklést, amelyet igaz hittel, jutalom vágya nélkül végeznek a jógát követő emberek, tekintsd jónak.
18. A jutalom, hírnév vagy tisztelet kedvéért, vagy képmutatásból végzett vezeklést nevezik szenvedélyesnek; ez ingatag, bizonytalan.
19. Az ostoba szeszélyből, önkínzással vagy mások elpusztítása érdekében történő vezeklést mondják sötétnek.
20. "Az adakozás kötelesség" - aki így gondolkozva, ellenszolgáltatás nélkül, megfelelő helyen és időben, méltó személynek ad adományt, annak adománya jónak tekintendő.
21. Ám amit viszonzás reményében, vagy hasznot remélve, vagy kelletlenül adnak, az ilyen adomány szenvedélyesnek tekintendő.
22. A nem megfelelő helyen és időben, méltatlan személynek, tiszteletlenül, megvetéssel nyújtott adományt sötétnek nevezik.
23. A hagyomány szerint az ÓM, TAT, SZAT hármas utasítást adta a Teremtő [vagy: ÓM, TAT, SZAT - ezt tartják Brahmá hármas meghatározásának]; ezzel rendelkezett hajdan a papok, Védák és áldozatok felől.[40]
24. Ezért rendelésének megfelelően az ÓM ige kiejtésével kezdik mindig az áldozat, az adakozás és a vezeklés szertartását a Brahman-hirdetők.
25. TAT ('Ez') szóval kísérik az áldozat és vezeklés szertartását, valamint a különféle adakozási szertartásokat a megváltást keresők, nem számítva jutalomra érte.
26. A SZAT ('Létező', 'Jó') szó használatos létezés (szad-bháva) és szentség (szádhu-bháva) értelemben, és a dícséretes tettre is a szat kifejezést alkalmazzák, Prithá fia.
27. Áldozásban, vezeklésben és adakozásban a buzgalmat szintén szat ('helyes') szóval illetik, és az erre irányuló cselekvésre is a szat kifejezést használják.
28. A hit nélkül végzett áldozatra, adakozásra, vezeklésre és bármely cselekvésre azt mondják: a-szat ('nem jó', 'nem igazi'), és az ilyen semmis itt e létben is, a halál után is, Prithá fia.
Így hangzik A Magasztos Szózatában
A háromféle hit
megkülönböztetésének jógája
című tizenhetedik tanítás.
XVIII. Ének - A lemondás és megváltás jógája
Ardzsuna szólt:
1. Erőskarú, szeretném megismerni a lemondás lényegét, és külön a tartózkodásét, Érzékek Ura, Kési lesújtója.
A Magasztos szólt:
2. A vágy-szülte tettek elvetését tartják lemondásnak a bölcsek, és bármely tett gyümölcsével szembeni közönyt nevezik tartózkodásnak a tisztán látók.
3. Minden cselekvés káros, tartózkodni kell tőle - tanítják egyes igyekvők, mások szerint az áldozás, adakozás és vezeklés olyan cselekvés, amelytől nem kell tartózkodni.
4. Halld meg tőlem a bizonyosságot a lemondásról, legnemesebb Bhárata. A lemondás háromféle, így hirdetik, férfi-tigris.
5. Az áldozás, adakozás, vezeklés cselekvéséről nem kell lemondani, ezt végezni kell; az áldozat, adakozás és vezeklés megtisztítja az igyekvőket.
6. De ezt a három cselekvést is a ragaszkodásról és gyümölcsükről lemondva kell végezni, Prithá fia, ez az én legszentebb rendelésem.
7. Helytelen a lemondás a köteles cselekvésről; ennek balgatag mellőzése sötétségből származik, így hirdetik.
8. Aki egy tettről azért mond le, mert bajjal jár, és ő fél a testi fáradalmaktól, az szenvedélyes lemondást gyakorol, s lemondása nem terem gyümölcsöt.
9. Ha valaki kötelességtudatból elvégzi a kiszabott cselekvést, a ragaszkodást és jutalmat elvetve, az ilyen lemondást a jóságból származtatják.
10. Nem undorodik a kellemetlen tettől, s nem ragaszkodik a kellemeshez a jósággal eltelt, kétségeit eloszlató bölcs.
11. Mert aki testben él, nem tud maradéktalanul lemondani a cselekvésről; de aki a cselekvés gyümölcséről lemond, a lemondó nevet az érdemli ki.
12. Haláluk után tetteik háromféle gyümölcse jut osztályrészül azoknak, akik nem voltak képesek tartózkodásra: kívánatos, nem kívánatos, vegyes; de a lemondani tudóknak soha semmi.
13. Most pedig tanuld meg tőlem, erőskarú hős, mi az az öt ok, amellyel a célhoz juttató szánkhja-tan bármely cselekvés megtörténését magyarázza.
14. A helyzet, a cselekvő egyén, a cselekvés különböző eszközei, a különféle, sokirányú törekvések, végül ötödikül a sors.
15. Bármely tetthez fog az ember testtel, beszéddel vagy gondolattal, legyen az helyes vagy helytelen, ez az öt ok idézi elő.
16. Ha mármost ez így van, akkor nem lát helyesen az ostoba, aki tudatlanságból kizárólag önmagát tekinti cselekvőnek.
17. Akinek lénye mentes az önzéstől, elméjét nem szennyezi semmi, habár az egész világot kiírtja, nem öl, és tette nem köti meg.
18. Háromféle indítéka van a tettnek: ismeret, megismerendő, megismerő; háromféle összetevője van a tettnek: eszközök, cselekvés, cselekvő.
19. Hallgasd meg azt is: hogyan minősíti háromféleképpen a jellegek szerinti osztályozás jellegük különbözősége alapján az ismeretet, a tettet és a cselekvőt.
20. Jóságból származó ismeretnek azt tekintsd, amely minden lényben egyetlen, örök létezőt lát, sokfélében az osztatlant.
21. Szenvedélyesnek azt az ismeretet tekintsd, amely az egyes lényekben különállásuk miatt külön-külön, önálló lényeket vél látni.
22. Sötétnek pedig azt mondják, amely korlátoltan, valótlanul, ok nélkül egyetlen dolgon úgy csüng, mintha az a teljesség volna.
23. Jóságból származónak mondják a ragaszkodás nélkül, szenvedély és gyűlölet nélkül, jutalom reménye nélkül, kötelességszerűen végzett tettet.
24. Szenvedélyesnek nevezik azt a tettet, amelyet vágyaktól fűtve, vagy önzéstől hajtva, sok fáradsággal végeznek.
25. Sötétnek mondják azt a tettet, amelybe görcsös ragaszkodással, rombolóan, gyűlölködéssel, erején felül, balgatagon fog bele valaki.
26. Jóságtól indítottnak nevezik a ragaszkodástól megszabadulva, önzetlenül, elhatározása mellett kitartva, siker vagy sikertelenség iránt közömbösen cselekvőt.
27. Szenvedélyesnek minősítik a heves természetű, tetteinek gyümölcsére sóvárgó, kapzsi, másnak ártó, tisztátalan, örömbe vagy bánatba merülő cselekvőt.
28. Sötétnek mondják a fegyelmezetlen, közönséges, makacs, csalfa, rosszindulatú, lomha, gyáva, halogató cselekvőt.
29. Most hallgasd meg az értelem és kitartás hármas tagolását a jellegek szerint; egyenként, teljes egészében kifejtem, Kincs Győztese.
30. Jóságból származik az az értelem, amely tudja, mit kell tenni és mit kell kerülni, mi a kötelesség és mi a tilalom, veszély és biztonság, kötöttség és szabadulás, Prithá fia.
31. Szenvedélyes az az értelem, amely tévesen fogja fel, mi a törvényes és törvénytelen, köteles és tilos, Prithá fia.
32. Sötét az az értelem, amelyet homály burkol, és a törvénytelent törvényesnek véli, és minden dolgot ellenkezőleg értelmez, Prithá fia.
33. Jóságból származik az a kitartás, amely töretlen jógával szabályozza a gondolkozás, lélegzés és érzékszervek tevékenységét, Prithá fia.
34. Szenvedélyes az a kitartás, amely törvényt, szerelmet, vagyont haszonvágyón, görcsös ragaszkodással hajszol, Prithá fia.
35. Sötét az a kitartás, amellyel a dőre eszű kapaszkodik az álomba, félelembe, bánatba, kétségbeesésbe, téveszmékbe, Prithá fia.
36. Most pedig hallgasd meg, Bháraták hőse, milyen a háromféle boldogság. Amely erőfeszítés után örömet okoz és véget vet a szenvedésnek,
37. kezdetben olyan, mint a méreg, de végül élet-ital ízű - a saját elméd derűjéből fakadó boldogságot jóságból származónak nevezik.
38. Szenvedélyesnek tartják azt a boldogságot, amely azáltal keletkezik, hogy az érzékszervek az érzékelt dolgokhoz kapcsolódnak; ez kezdetben élet-ital ízű, de végül olyan, mint a méreg.
39. Sötétnek mondják azt a boldogságot, amely álom, restség, tévhitek terméke, s kezdetben is, végül is puszta önámítás.
40. Nincs olyan lény a földön, az égben vagy akár az istenek között, amely mentes volna ettől a természetből folyó hármas jellegtől.
41. A papok, harcosok, közrendűek és szolgák kötelességei a velükszületett jellegek szerint oszlanak meg, ellenségeid ostora.
42. Nyugalom, mérséklet, vezeklés, tisztaság, türelem, becsületesség, tudás, belátás, vallásos hit a papok veleszületett dolga.
43. Vitézség, erő, kitartás, ügyesség, csatában nem hátrálás, bőkezűség, uralkodói jellem a harcos veleszületett dolga.
44. Földművelés, jószágtartás, kereskedés a közrendű veleszületett dolga. A szolga veleszületett dolga pedig az, hogy urának szolgáljon.
45. Az az ember éri el a tökéletességet, aki saját dolgait örömmel végzi. Hallgasd meg, hogyan nyerik el a tökéletességet azok, akik saját dolgukat örömmel végzik.
46. Aki az élőlényeket létrehozta, aki ezt a világmindenséget kifeszítette - ha azt tiszteli tetteivel a halandó, tökéletességre jut.
47. Jobb a sikertelenség saját kötelességed teljesítésekor, mint más kötelességének sikeres végzése; aki veleszületett kötelessége szerint cselekszik, sohasem terheli vétek.
48. Veleszületett kötelességéről akkor se mondjon le az ember, Kuntí fia, ha az bűnnel jár; hiszen minden tetthez bűn tapad, mint füst a tűzhöz.
49. Akinek elméjét nem köti ragaszkodás semmihez, és legyőzte önmagát, s a kívánságok távoztak tőle, ezzel a lemondásával eléri a tett-nélküliség legfelső tökélyét.
50. S most tanuld meg tőlem röviden, Kuntí fia, hogy aki ezt a tökélyt elérte, az hogyan éri el ugyanúgy a Brahmant is; ez a tudás legfelső szintje.
51. Akinek elméje megtisztult, kitartóan fékezi önmagát, lemondott a hangról és minden más érzetről, szenvedélyt és gyűlöletet elvetett,
52. magányba vonult, mértékletesen étkezik, szavát-testét-gondolatait féken tartja, szüntelenül jóga-meditációba merül, vágytalanságban él,
53. önösséget, erőszakot, gőgöt, vágyat, haragot, kapzsiságot eltávoztatott magától, önzetlen, békés, - az megérett a Brahmannal egyesülésre.
54. Így a Brahmannal egyesülve, derült lélekkel, nem bánkódik és nem vágyódik, minden lényre egyformán tekint, és megvalósul benne az irántam való tökéletes szeretet.
55. Szeretete révén megismer engem, hogy valójában ki és mekkora vagyok, és ha valómban megismert, utána belém olvad.
56. Ha bennem bizakodva, utána tovább végzi is minden dolgát, kegyem folytán elnyeri a nem-múló, örök helyet.
57. Gondolatban reám bízd minden tettedet, egyedül velem törődj, fegyelmezd értelmedet, mindig csak reám gondolj.
58. Ha reám gondolsz, kegyemből átkelsz minden akadályon; de ha önteltségből nem hallgatsz rám, elpusztulsz.
59. Ha önteltségből így döntesz: "Nem fogok harcolni", hasztalan ez az elhatározásod, mert a Természet kényszeríteni fog.
60. Veledszületett kötelességed folytán kötve vagy, Kuntí fia, s amit ostobaságból nem kívánsz megtenni, akaratod ellenére is tenni fogod.
61. Az Úr minden lény szívében ott lakozik Ardzsuna, és káprázatával mozgat minden élőlényt, mint bábjátékos a bábukat.
62. Nála keress oltalmat egész valóddal, Bhárata; az ő kegyelméből elnyered a legfőbb békét, az örök helyet.
63. Így feltártam előtted a titkosnál titkosabb tudást; vedd fontolóra alaposan, s utána tégy, amint akarsz.
64. Végül halld meg tőlem a mindennél titkosabb, legmagasztosabb igét; fölöttébb kedvellek, ezért javadra szólok.
65. Mindig reám gondolj, engem szeress, nekem áldozzál, engem imádj; így hozzám jutsz el, igaz ígéretemmel ígérem, mert kedves vagy előttem.
66. Hagyd el minden kötelességedet, egyedül nálam keress oltalmat, s én minden bűntől feloldozlak, ne aggódjál.
67. Erről soha nem szabad szólnod olyannak, aki nem végez vezeklést, nem hívem, nem hallgat rám, megvet engem.
68. De aki e legnagyobb titkot híveimnek továbbadja, végtelen áhítattal irántam, az bizonnyal hozzám jut el.
69. Nincs senki, aki jobban kedvemre cselekednék, mint az ilyen ember, és nem lesz a földön senki, akit nála jobban kedvelek.
70. Aki pedig e kettőnk között lefolyt szent beszélgetést tanulmányozni fogja, azt úgy tekintem, hogy tudás áldozatával áldozott nekem.
71. S aki pusztán meghallgatja, hittel, ellenvetés nélkül, az is elnyeri a megváltást, és eljut az igazak boldog világába.
72. De te, Prithá fia, vajon minden figyelmedet erre összpontosítva hallgattad-e? Vajon téves tudásból fakadó bizonytalanságod eloszlott-e, Kincs Győztese?
Ardzsuna szólt:
73. Kegyelmedből, Megingathatatlan, eloszlott félreértésem, visszanyertem helyes emlékezetemet [vagy: felfogtam a szent hagyomány értelmét]. Kételyeim szétfoszlottak, készen állok, eleget teszek utasításodnak.
Szandzsaja szólt:
74. Így hallottam Vászudévának és Prithá hőslelkű fiának csodálatos, hajmeresztő párbeszédét.
75. Vjásza kegyéből hallhattam ezt a legszentebb titkot, a jógát, közvetlenül a jóga urától, Krisnától, aki maga tárta fel,
76. s ha újra meg újra emlékezetembe idézem a Fürtöshajúnak és Ardzsunának ezt a csodálatos, szentséges beszélgetését, újra meg újra öröm jár át, király.
77. S ha újra meg újra emlékezetembe idézem Hari (Krisna) minden képzeletet felülmúló, csodás megjelenését, végtelen csodálat fog el, király, s ismét, ismét öröm jár át.
78. Ahol Krisna, a jóga ura van, ahol Prithá íj-feszítő fia van, ott dicsőség, győzelem, jólét, szilárd erkölcs honol, hiszem.
Így hangzik A Magasztos Szózatában
A lemondás és megváltás jógája
című tizennyolcadik tanítás.
Ezzel véget ér
a legszentebb titkos tanítás,
A Magasztos Szózata.
A Bhagavad-gítá ("A Magasztos Szózata") szanszkrit nyelvű vallásbölcseleti költemény, a hindu vallás legfontosabb szent könyve. Keletkezésének kora ismeretlen; valószínűleg a Krisztus születése körüli évszázadokra tehető. Szerzője szintén ismeretlen.
A költemény a Mahábhárata című eposz részlete (VI. könyv 25-42. fejezete). Az eposz tárgya két rokon uralkodó család trónviszálya. A két sereg döntő ütközetre sorakozik fel, ám ekkor az egyik sereg fővezére, Ardzsuna királyfi, megirtózik a rokonvér ontásának gondolatától. Barátja és kocsihajtója, Krisna herceg (akiről hamarosan kiderül, hogy Visnu isten földi megtestesülése) eloszlatja kétségeit. Lelket önt belé tanításával, amelynek lényege, hogy a csatában csak a testet ölik meg, a lélek halhatatlan; s egyébként is, a harcosnak veleszületett kötelessége az ölés.
A csata lefolyásáról a másik uralkodóház fejét, a vak Dhritarástra királyt, kocsihajtója, Szandzsaja tudósítja. Szandzsaját a szent Vjásza remete természetfölötti látás képességével ruházta fel, hogy a király palotájából láthassa a távolban lezajló eseményeket. Mindebből látható, hogy az eposz tárgya nem történeti esemény.
A Bhagavad-gítá az időszámításunk kezdete körüli indiai metafizikai nézeteket igyekszik egységbe foglalni. A különböző filozófiai iskolák tanításai erősen eltértek egymástól, ennek következtében egységesítésük nem volt törésmentesen megoldható. Az európai filológia rámutat, hogy a Gítá egyes részei között éles ellentmondások vannak. A költemény egészét aforizmagyűjeménynek foghatjuk fel, amelyben gyakran ismétlődnek a gondolatok, s azoknak ellenkezői is.
Krisna-Visnu mindenekelőtt a cselekvés, kötelességteljesítés szükségességét hirdeti, azzal a megszorítással, hogy érdek nélkül, teljes közönnyel kell végezni a cselekvést. Más helyen a cselekvésről való teljes lemondást javasolja, s helyette a meditációt, révülethez vezető elmélyedést (jóga) tűzi ki célul; ezért a költeményt a jóga egyik alapművének tekintik. Végezetül az istenség (azaz ő maga) áhítatos szeretetét, a bhaktit jelöli meg követendő út gyanánt. Mindezeknek a célja az, hogy elvezessenek a megváltáshoz, a lélekvándorlás forgatagából, az újjászületések kényszeréből való szabaduláshoz.
A megváltottság állapotát a nirvána "kialvás" szóval jelöli az indiai vallásbölcselet. A szó a buddhizmusból (Kr. e. 6. század) került át a hindu vallásba. A nirvána mibenlétét sohasem határozták meg, csupán legfőbb üdvnek nevezték, amelyből nincs többé újjászületés. Lényegében a megsemmisülést, az öntudat, egyéniség megszűnését jelenti. Tehát gyökeresen különbözik a keresztény üdvösség eszméjétől.
A nirvána tana azon a gondolaton alapul, hogy az egész élet szenvedés, tehát meg kell szabadulnunk az újjászületéstől. Ezzel a kérdéssel foglalkoznak a legrégibb indiai filozófiai szövegek, az upanisadok (kb. Kr. e. 8-1. század). Alapgondolatuk panteista: az egész mindenséget egyetlen szellem, világlélek (brahman) hatja át, illetve alkotja, és az ember lelke azonos a világlélekkel. Aki ezt felismeri, beolvad a világlélekbe, többé nem születik újjá. A Gítá számos gondolatot, sőt egész versszakokat átvesz az upanisadokból, s magát is így nevezi. Teljes címe: Bhagavad-gítá-upanisad "A Magasztos énekelte titkos tanítás".
Az upanisadok misztikus világmindenség-magyarázata után hamarosan megjelentek a racionalisztikus értelmezési kísérletek is. Az anyagi világ szerkezetét, alkotórészeit sorolja fel a szánkhja "felsoroló" iskola. Kiinduló tétele az, hogy az emberi lélek független az anyagi világtól (amelyet prakriti "természet", "anyag" néven nevez a szánkhja), és aki ezt felismeri, azt ez a "tudás" megváltja az újjászületéstől. A Gítá misztikus-spiritualista szellemétől tulajdonképpen teljesen idegen ez a materialisztikus szemlélet, azonban elvégzi a fából-vaskarika feladatot, a jóga és a szánkhja egyesítését. A misztikus jóga tanítása szerint az anyagi világ nem létezik; létezése csak érzékcsalódás, káprázat (májá). Az egyéni lélek, az én sem létezik, ennek a léte is csak káprázat. (Tehát a nem létező én nem létező érzékei képzelik el a nem létező világot.) Egyedüli létező a világlélek, a brahman. Ennek a tudásnak a felismerése jelenti a megváltást. Ezt a felismerést a gondolkozás megszüntetésével, révületbe merüléssel kell elérni, aminek eszközei a különböző testgyakorlatok, a lélegzés szabályozása, majd a gondolkozás fegyelmezése. A révület állapotában az egyéni lélek beolvad a világlélekbe, a Gítában az ezzel azonos Krisnába.
A jóga szó etimológiai jelentése "megkötés", ami módszerére: az érzések és gondolatok megkötésére, fegyelmezésére utal. Azonban a Gítá meglehetősen lazán, több értelemben használja a jóga szót, gyakran pusztán "módszer" jelentéssel; pl. a dnyána-jóga "tudás módszere" kifejezést a szánkhja körülírására. A jóga főnévhez tartozó junakti "megköt" igét és a jukta "megkötött", "fegyelmezett" igenevet szintén gyakran alkalmazza a "jóga követője" értelemben.
Régi indiai közhelyet ismétel a Gítá a tudás megváltó erejének hangoztatásával. A költemény nem határozza meg pontosan, mi értendő tudáson: a brahman gondolatának ismerete, a szánkhja vagy a jóga tanításainak elfogadása, és mindenekelőtt Krisna áhítatos tisztelete, a bhakti.
A költemény központi gondolata a bhakti, az istenszeretet eszméje. A bhakti tanítását először a Bhagavad-gítá fogalmazta meg, és azóta az egész hindu vallásrendszer alapvető gondolata maradt. Krisna áhítatos tisztelete-szeretete mindennél hatalmasabb megváltó erő. A bhakti természetesen személyes, monoteista isteneszmét feltételez, így az európai logika számára ellentétben áll a költeményben egyidejűleg hangoztatott panteista (brahman) világképpel.
Fordításunkban a legteljesebb filológiai pontosságra törekedtünk, mellőzve bármiféle filozófiai vagy vallási értelmezést, ami mind az Indiában, mind nyugaton készült fordítások többségére jellemző az újabb időkben, s amit az angol átdolgozásból készült Az eredeti Bhagavad Gitá, második kiadásban a Bhagavad Gitá úgy, ahogy van című magyar nyelvű változat is képvisel. A prózai fordításban az eredetileg verses szöveg költői szépsége természetesen nagyrészt elvész. A költői szépséget érzékelteti a prózai szöveg versbe szedett alakja, Lakatos István költői műve, amely 1987-ben jelent meg, A Magasztos Szózata, Bhagavad-Gítá címen. A versbe foglaló költő elsősorban a lírai szépségre törekedett, teljes sikerrel. Ezt a kiadványt kimerítő magyarázó jegyzetekkel láttuk el, ezért az érdeklődőt e kötet jegyzeteihez utaljuk. Éppen ezért jelen fordításunkban csak a legszükségesebb fogalmak magyarázatára szorítkoztunk.
JEGYZETEK
1. A Mahábháratában leírt nagy csata eseményeit Szandzsaja kocsihajtó mondja el a vak Dhritarástra királynak (lásd az Utószóban). Dhritarástra fia Durjódhana. Az ellentábort Dhritarástra fiatalon elhúnyt testvéröccsének, Pándunak öt fia vezeti (Pándavák), élükön Ardzsunával. A Kuru-mező (Kuruksétra) az ókori India "szent földje", a mai Delhitől északra. A monda szerint itt zajlott le a Mahábhárata nagy csatája (a mondának nincs történeti alapja). [VISSZA]
2. Három Világ - a Világmindenség állandó megjelölése: ég, föld, alvilág, vagy: ég, levegő, föld. [VISSZA]
3. Kasztkeveredés - a kasztok közötti vegyes házasság, a kasztok keveredése szigorúan tilos volt, bár gyakorlatilag mindig előfordult. [VISSZA]
4. Halotti áldozat - a fiúutódok legfontosabb kötelessége a halotti áldozat (víz és rizsmorzsalék) rendszeres bemutatása volt; ennek elmaradása esetén az ősök lezuhantak az égből. [VISSZA]
5. Madhu leverője: Krisna. A szövegben Krisna és Ardzsuna különböző neveken szerepel: Krisna Érzékek Ura, Fürtöshajú, Góvinda, stb.; Ardzsuna Prithá fia, Tömör fürtű, stb. Az első énekben ezeket a jelzőket érthetőség kedvéért Krisna ill. Ardzsuna alakban egységesítettük, a továbbiakban változatlanul fordítjuk. [VISSZA]
6. A szánkhjára való hivatkozás nem a kötelességteljesítésre, hanem a lélek halhatatlanságára vonatkozik (lásd az Utószóban). A tettek bilincse a karma-tanra utal, amely szerint minden tett következménnyel, tehát végső fokon elkerülhetetlenül újjászületéssel jár. [VISSZA]
7. A Védák a hindu vallás szent szövegei, himnuszok, amelyeket a papok áldozatbemutatáskor énekeltek. [VISSZA]
8. A dolgok hármas jellege: lásd a XIV. énekben. A versszak értelme valószínűleg az, hogy a Védák csak a hármas jellegnek alávetett anyagi világra vonatkoznak, a lélek ettől független. [VISSZA]
9. Révület - szamádhi, gondolkozás nélküli állapot, lásd az Utószóban. Szokásos fordítása elmélyedés, elmélkedés, összpontosítás, meditáció (contemplation, concentration, meditation, Versenkung, stb.). [VISSZA]
10. Óm - misztikus varázsige, ezzel kezdik az áldozatot, és a régebbi mágikus fejtegetések ebből a varázsigéből származtatták a Teremtést. Az Óm igét az aksara 'elmúlhatatlan' szóval írják körül, ezért e szöveghelyet többnyire így értelmezik: A Világlélek az Örökkévalóból született. [VISSZA]
11. Dzsanaka - félig legendás, jámbor lelkű király, számtalan áldozat bemutatója. [VISSZA]
12. A Természet törvényei - szó szerint: A Természet [vagy: az anyag] hármas jellege, lásd a XIV. énekben. [VISSZA]
13. A versszak a hirhedt kasztrendszer ideológiai alátámasztása, amire a későbbiekben is visszatér. [VISSZA]
14. Vivaszván - a Napisten, Manu atyja. Manu az indiai Noé, az emberiség törvényadója. Iksváku Manu fia, mitikus király. [VISSZA]
15. Négy rend - papok, nemesek vagy harcosok, közrendűek (földművesek, iparosok), szolgák. A három jelleg szerint (lásd XIV. ének) a papokra a jóság vagy igazság, a harcosokra a szenvedély (némi jósággal), a közrendűekre a szenvedély (némi sötétséggel), a szolgákra a sötétség jellemző. [VISSZA]
16. Lehelet, lélegzet - kilélegzés, belélegzés (a jóga lélegzetszabályozási gyakorlata). [VISSZA]
17. Aki nem gyújt áldozati tüzet - a világtól elvonuló, kolduló aszkéta. [VISSZA]
18. Kusa-fű - sásfű, amelyet áldozati szertartásnál hintettek a földre. [VISSZA]
19. A Felsőbb Lény az elmúló életforma - a sor értelme nem világos, különbözőképpen magyarázzák. [VISSZA]
20. Brahmá egy napja - Brahmá, a Teremtő (hímnemű; nem azonos a semleges nemű Brahman 'Világlélek' fogalommal!) minden világkor elején megteremti a semmiből a világot, majd a világkor végén megsemmisíti. Egy világkor Brahmá egy napja, 4320 millió földi évnek felel meg. Utána Brahmá éjszakája, majd újabb napja következik. Brahmá száz Brahmá-évig (tehát 311 billió 40 milliárd földi évig) létezik, utána ő is megsemmisül. [VISSZA]
21. A szerencsés és szerencsétlen időszakok tana az indiai csillagjóslás legalapvetőbb tétele a legrégibb upanisadok kora óta. Az egész VIII. ének összefüggés nélkül kiragadott upanisad-szövegeket idéz. [VISSZA]
22. Szóma - áldozati szertartásnál használt bódító ital, amelyet egy ma már azonosíthatatlan növény szárából sajtoltak a papok. [VISSZA]
23. Hét szent látnok - a Védák állítólagos szerzői, akik a Göncölszekér hét csillagává váltak. A négy Manu - az emberiség ősatyái a négy világkorszakban. [VISSZA]
24. Nárada - az istenek követe. Aszita Dévala - mitikus szent. Vjásza - a Bhárata-nemzetség ősatyja. [VISSZA]
25. A felsorolásban a különböző isten- vagy szellem-csoportok említésekor az illető kategória legfőbbjét (királyát) nevezi meg; ugyanígy egyéb fogalmaknál (betűk, stb.) a legelsőt. Részleteiben lásd Lakatos István fordításának jegyzeteiben. [VISSZA]
26. Itt és későbbiekben különböző isteni és félisteni csoportok vannak felsorolva, egyedi jelentőség nélkül. [VISSZA]
27. Négykarú alakban - az ikonográfia Visnu istent négy karral ábrázolja. Tehát a rettegő Ardzsuna nem is emberként akarja újra látni Krisnát, hanem legalább emberi ésszel felfogható, személyes istenként a személytelen panteista látomás helyett. Erre utal az előző versszak is. A továbbiakban azonban Krisna emberi alakban jelenik meg. [VISSZA]
28. A szeretet jógája - bhakti-jóga, lásd az Utószóban. Az engem szeret, engem hívőn imád (mad-bhakta) kifejezések ugyanazt a fogalmat fejezik ki. [VISSZA]
29. A bevezető versszakot csupán egyes kéziratok tartalmazzák, valószínűleg későbbi betoldás. [VISSZA]
30. Mező - a szánkhja a ksétra 'mező', 'terület', 'külvilág' elnevezéssel jelöli a külső világot, mint az érzékelés tárgyát, "területét". A lelket, mint az érzékelés irányítóját, a külvilág megismerőjét, ksétra-dnya 'mező-megismerő' névvel illeti. [VISSZA]
31. Véda-himnuszokban - a hivatkozás alaptalan, mert a Védákban még teljesen ismeretlenek ezek a fogalmak. [VISSZA]
32. Az öt elem, stb. - az anyagi világ kategóriáit sorolja fel a szánkhja alapján, amelyekbe beletartoznak az érzékelés, gondolkozás folyamatai is. Érzékszerv pl. a fül, másik érzékszerv a hallás (!), érzékszerv tárgya (inger, érzékelt dolog) a hang. [VISSZA]
33. Jelleg - guna, lásd a következő énekben. [VISSZA]
34. Önvaló - átman, Világlélek, az upanisadok jellegzetes fogalma; a Brahmannal azonosították. [VISSZA]
35. A szánkhja tanítása szerint a világ valamennyi alkotóelemét - beleértve az érzékelést és gondolkozást is - három alkotóelem, három jelleg (guna 'szál', 'fonál', 'tulajdonság') alkotja vagy hatja át: jóság vagy igazság, szenvedély, sötétség. Az ősanyagban a három egyensúlyban van, az ősanyagból kibontakozó világban az egyensúly megbomlik, és valamelyik jelleg dominál. E jellegek az anyag tulajdonságai (anyagon értve a gondolkozást is), a lelket nem érintik, tehát a léleknek meg kell szabadulnia tőlük. [VISSZA]
36. Fügefa - az anyagi világot jelképezi, amely a múltból a jövőbe sarjad, s amelyhez a lélek a léthez ragaszkodás miatt hozzátapad. [VISSZA]
37. Négyféle étel - rágható, lenyelhető, nyalható, iható. Az ind fiziológia szerint a lélegzet végzi a testben az emésztést. [VISSZA]
38. Jaksák - jóindulatú, kincsőrző szellemek; ráksaszák - emberevő, ördögi lények. [VISSZA]
39. Vezeklés - tapasz 'önsanyargatás', 'aszkézis', nem valamely bűn elkövetéséért, hanem - középkori keresztény kolostori gyakorlathoz hasonlóan - megigazulás kedvéért, vagy valamely cél elérése érdekében vállalt megtartóztatás vagy szenvedés, amelynek varázserőt tulajdonítottak. [VISSZA]
40. Óm, Tat, Szat - a hely értelmezése bizonytalan; nyelvtanilag akár Brahmá teremtő istenre, akár Brahman 'világlélek' fogalmára vonatkoztatható. Az egész szakasz a korai upanisadok mágikus szómagyarázatainak szellemében fogant. [VISSZA]