Kulturális Hírlevél 30. szám
2005. január

TARTALOM

• A mosoly
• Portré – Örkény István
• Ajánló – Egypercesek Budapesten
• Tudósítás – Aztékok
• A filozófia mint életforma
• Januári programjaink
• Információk

Köszönjük minden kedves Olvasónak, aki válaszolt a decemberi Hírlevélben megfogalmazott kérdéseinkre. Reméljük, hogy Hírlevelünk továbbra is elnyeri tetszésüket. Boldog, tanulással és szeretettel teli új esztendőt kívánunk mindenkinek!

A szerkesztőség

A MOSOLY

A pszichológusok már sokat írtak arról, hogy mennyire nagy a mosoly szerepe az emberek közötti kapcsolatokban, és mindenki tapasztalatból tudja, hogy ha derűs, mosolygós arcot látunk, mennyivel könnyebben tudunk kommunikálni. De gondolkodtunk-e már azon, hogy a telefonba is mosolyogni kell? Miért – kérdezhetné az ember –, hisz úgysem látja senki. Mégis látni lehet, mert „ki lehet hallani”, hogy milyen arccal beszél valaki hozzánk. És ha mosolyunk jó hatással van másokra, amikor szemtől szembe találkozunk velük, akkor ugyanannyira jó hatással lesz, ha csupán „kihallatszik” szavaink mögül. Nem túl régóta élünk a mindig kéznél lévő távbeszélgetés lehetőségével. És ez a kommunikációs forma, mint bármely más, ugyanúgy megkövetel bizonyos udvariassági formákat. Például a mosolyt.

Miért szól a telefon? Nyilván valaki hallani akar bennünket, mert valamit közölni akar, végső soron adni vagy kapni szeretne. Ha azért hívott fel, mert valamit meg szeretne osztani velünk, akkor megsokszorozhatjuk örömét, ha szívesen és nyitottan fogadjuk. Viszont, ha távolságtartást érez, megfosztjuk ettől az örömtől. Ha pedig azért keresett fel, mert szüksége van ránk, akkor annál inkább bátorítanunk kell, mosolyból sugárzó melegséget kell éreznie a szavaink mögött.

Kezdetnek az önző megfontolás is megteszi, ugyanis tudjuk, hogy minden tettnek van következménye, és minden szavunk azonnali, vagy késleltetett reakciót idéz elő másokban. Tehát ha jó gyümölcsre vágyunk, vigyáznunk kell a vetésnél. És ha még ez az elején erőltetettnek is tűnik, idővel – ha gyakoroljuk – természetessé válik, és a külső tett módosítani fogja a belső embert. Végtére is minden gyakorlás célja valamilyen eddig még nem birtokolt képesség elsajátítása.

Itt nem akármelyik részünket erősítettük, nem valamiféle izmot, hogy karcsúbbá és kívánatosabbá váljunk mások számára, hanem egyenesen a Lelkünkre hatottunk. Erősítettük magunkban a nyitottságot mások felé, akik hozzánk hasonlóan, többé vagy kevésbé tudatosan boldogságot és emberhez méltó életet keresnek. Erősítettük magunkban mások elfogadását, és ezzel együtt a megértését is. Egy idő után ez a belső érés láthatóvá is válik, és már nem kell gyakorolni a mosolyt: magától megy.

És gondolkodtunk-e már arról, hogy akkor is mosolyogni kell, ha senki sem lát? Ha az ember mosolyog, akkor nyilván elégedett valami miatt, és talán boldog is. De mosolyunknak miért kellene csak azután megjelennie, amikor már valami előidézte bennünk a derűs állapotot? Nem lehetne-e a mosoly tudatos előidézésével kiváltani a derűt, szinte rákényszeríteni a személyiséget, hogy váltson állapotot, és lépjen ki egy kevésbé harmonikusból a mosoly segítségével?

Ha akkor is mosolygunk, amikor sírni volna kedvünk, nem csinálunk mást, mint gyakoroljuk sorsunk elfogadását. Az elfogadás ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy jobban megértsük, miért alakul az életünk így vagy úgy, miért történik velünk valami, ami másokkal nem, vagy fordítva. Elfogadjuk és értjük, és akkor azt is megláthatjuk, hogy milyenné szeretnénk válni, hogy milyen gyakorlási lehetőségeket igényel és követel a Lelkünk ahhoz, hogy olyan tudásra és képességekre tegyen szert, amelyek ténylegesen boldoggá teszik. Akkor már valóban nem kell gyakorolnunk a mosolyt, magától fog menni.

Deák Szilvia a magyarországi Új Akropolisz elnöke

 

 

PORTRÉ
ÖRKÉNY ISTVÁN (1912–1979)

A Macskajáték és a Tóték szerzőjét ma elsősorban drámaíróként tartják számon, és ez nem véletlen. Az 1967-es Tóték bemutatója a Thália színházban, amelynek főszereplője a neves színész, Latinovits Zoltán, rendezője pedig Kazimir Károly volt, valóságos színháztörténeti esemény lett, a szerző ekkor lett országszerte híres író. Meglepőnek tűnhet ezért az, hogy Örkény fiatalabb éveiben más ambíciókat érlelt magában: a fővárosi piarista gimnázium elvégzése után a műegyetem vegyészmérnöki karán kezdte meg tanulmányait, majd átiratkozott a gyógyszerészeti karra. Itt szerzett diplomát is, és első éveit laborokban töltötte.

Bár ekkoriban már írt verseket, az irodalom felé mégis csak a második világháború évei után fordult komolyabban, amikor hazatért egy Moszkva melletti hadifogolytáborból. A friss élmények és tapasztalatok hatására előbb dokumentumjellegű, riportszerű elbeszéléseket írt, de ezekbe a realista alkotásokba mind többször, mind erőteljesebben lépett be a groteszk szemlélet és az abszurd. Műveiben a szélsőségesen össze nem illő elemek bizarr társítása nevetséges és borzongató hatást keltett, ami ellentétben állt kora irodalompolitikai felfogásával. Emiatt később kénytelen volt elhagyni az irodalmi életet, és hosszú időre vissza kellett vonulnia. Ekkor visszatért szakmájához, és évekig az Egyesült Gyógyszergyárban dolgozott.

A hallgatás ideje alatt azonban folytatta az alkotást, így amikor a hatvanas évek végén véget ért kényszerű száműzetése, újból a hazai literatúra középpontjába kerülhetett, mert íróasztalában ott lapult egy új korszak összes remekműve. Darabjait immár nemcsak a színpadok, de a mozik is nagy sikerrel vetítették, miután Fábri Zoltán a Tótékból, Makk Károly pedig a Macskajátékból játékfilmet rendezett. Közben megszülettek egypercesei is, melyek műfajteremtő mivoltuknál fogva azóta is Örkénnyel, a groteszk és abszurd világával, látásmódjával kapcsolódnak össze. Szerzőjük többek közt talán ezeknek hatására nyerhette el a Fekete Humor Nagydíját Párizsban, és a Kossuth-díjat idehaza. Örkény utolsó éveiben sem tette le a tollat, folyamatosan írt, és újabb művekkel állt elő. Az ekkoriban készült érett drámái lettek azok, amik halála után nem hagyták nevét elhomályosulni. A Pisti a vérzivatarban, a Vérrokonok vagy a Kulcskeresők mindmáig közkedveltek, játsszák őket a magyar színpadokon, ezzel is tisztelve teremtőjüket, Örkényt, akinek a színház jelentette az élet egészét. Feleségét is a „rivaldafény ideje alatt” vette el: Radnóti Zsuzsa – aki jelenleg is dramaturgként tevékenykedik – lett a párja, és egyben munkáinak gondozója.

Orbán István

AJÁNLÓ – EGYPERCESEK BUDAPESTEN

Budapest, 2005. január 14.

Előadásunk Örkény egyik legkedveltebb alkotását, az Egyperceseket gyűjti csokorba és adja közre az Új Akropolisz színjátszó társulata segítségével. Darabjairól az író úgy nyilatkozott annak idején, hogy „nem azért rövidek, mert kevés a mondanivalójuk, hanem mert kevés szóval szeretnének sokat mondani”. Való igaz, ezeknek a munkáknak az elolvasása nem tart tovább egy-két percnél, épp ezért könnyűnek tűnnek, ugyanakkor ha már túl vagyunk rajtuk, rájövünk arra, hogy korántsem lehet őket olyan egyszerűen befogadni. Mert bár érteni értjük az író szavait, mindaddig nem tudjuk, mit akar kifejezni, amíg végig nem gondoltuk a benne foglaltakat, amíg nem kapcsoljuk azokat világunkhoz és magunkhoz. A közlést jelzéssé sűrítve Örkény többet és megrázóbbat árul el a minket körülölelő valóságról, mint amennyit több szóval, vagyis egy novellával vagy regénnyel el lehetne mondani. Bennük a népmesétől a hivatalos szövegen át a folklórig többféle műfaji változat képviselteti magát és fér el egymás mellett. Ami összekapcsolja valamennyi szöveget, az a groteszk látásmód, amelynek egyik lényegi jellemzője, hogy megingatja a végérvényesnek hitt valót, s helyébe egy másik érvényes igazságot állít, ezzel új kérdéseket tesz fel, új dimenziókat nyit az elmében.

További sarkalatos pontjai ezeknek az alkotásoknak a jelzésszerű utalások, melyek arra ösztönzik az olvasókat, hogy ébresszék fel képzelőerejüket, és fejtsék meg a szavak mögött és a sorok között rejlő gondolatokat, ismerjék fel tulajdonságaikat, és vegyék észre a megszokott, mindennapi életükben a nem mindennapit, a jelentéktelenben a jelentőst. Ennek érdekében az író a valóságot eredetiben rajzolja meg, csak a nézőpontot tolja el új irányba, ezzel azonban új összefüggések megértésére késztet, s mi döbbenten vesszük észre, amit a megszokás eltakart…

TUDÓSÍTÁS – AZTÉKOK

Szeged, 2004. december 1.

Az aztékok kultúráját, világnézetét többféle megközelítésben is be lehet mutatni. Lehet szó a vallásukról, szokásaikról, művészetükről, vagy épp asztrológiai-csillagászati ismereteikről. Hogy megismerkedjünk mindezzel, ahhoz talán egy egész élet is kevés, de hogy rövid betekintést kapjunk összetett szimbólumrendszerükbe, ahhoz elég lehet két óra és e közép-amerikai kultúra nevezetes jelképe, a naptárkő.

Az Új Akropolisz szegedi központjában tartott előadás ennek a mintegy három és fél méter átmérőjű, 25 tonnás, eredetileg a főváros, Tenocstitlán templomkörzetében álló rejtélyes, áldozati, ugyanakkor gyakorlati hasznot is hordozó kőtömbnek eredt a nyomába. Mint kiderült, a középső korongon látható alakok azt a négy korábbi világkorszakot jelképezik, amelyek az azték mitológia szerint korunkat megelőzték. Körülöttük az azték napok húsz jelének gyűrűje, míg a középpontban az ötödik nap és istene látható. A naptár kezdő időpontja i. e. 937 körül van, a Nap-, a Hold- és a Vénusz-naptárat egyesítette magában, amelyen több ezer évet, az üstökösök mozgását, valamint az áradások idejét is nyilvántartották. E kőbe zárt hagyaték készítői, az aztékok földi életüket csupán egy hosszú utazás tovatűnő állomásának tekintették. Ez a szemlélet tükröződik mind vallásukban, mind művészetükben, kőbe vésve is.

Orbán István

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„A latin közmondás, a Festina Lente (lassabban gyorsabb) a gondolkodásra és a cselekvésre utal, amelyek ugyanolyan jól kapcsolódnak össze, mint a múlt és a jövő a jelen esetében. A múlt látszólag statikus, mert nem változtathatunk semmin, ami már megtörtént. Mégis van a múltban egy élő tartalom, mégpedig a tapasztalat, amely mindig jelen van és mindig segítségünkre van, ha előre szeretnénk haladni.

A jövő látszólag a gyors győzelemre, az azonnali eredményre ösztökél, mert el kell érni mindent, ráadásul minél előbb, annál jobb. Mégis a múlt gyermeke a jövő, és nincs olyan megvalósult dolog, amelyre ne lenne ráírva a tegnapi tapasztalat.

A lassabban gyorsabb filozófiai út, amelyen sohasem hagyjuk abba a keresést, de nem is állapodunk meg az első megtalált dolognál. Az Idővel együtt haladunk, és megfelelő szüneteket is tartunk, hogy gazdagítson bennünket. Megvizsgáljuk minden lépésünket, minden mozdulatunkat, minden szavunkat, keressük a megfelelő pillanatot mindenre, amit tennünk kell. A helyes időzítés a filozófus haladási üteme.

Igyekezz lassabban, így lépj be az új esztendőbe. Ne fecséreld el, amire az Élet tanított, és ne cipelj magaddal súlyos terheket, amelyek nem engedik, hogy örülj annak, amit még meg kell tanulnod.”

Delia S. Guzmán az Új Akropolisz nemzetközi elnöke

JANUÁRI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Helyszínek:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 1088 Budapest, Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)

Belépődíjak:

Az előadásokra: 500 Ft, diákoknak: 300 Ft

2005. január 14. péntek, 19.00	Néhány perc Örkénnyel – színpadi játék élőzenével „Sokszor a legbonyolultabb dolgokban is jól megértjük egymást, de előfordul, hogy egészen egyszerű kérdésekben nem.” (Örkény István) Előadja: Az Új Akropolisz színjátszó köre
2005. január 25. kedd, 19.00	Labirintus vagy útvesztő – az építész csodája Építészeti fortély? Ember a labirintusban, labirintus az emberben A középpont keresésének harcai Előadók: Császár Edina és Fraszt Magda

GYŐR

Helyszínek:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 9021 Győr, Árpád u. 9.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 400 Ft

2005. január 20. csütörtök, 18.00

A matematika újabb reneszánsza Fraktálok, mintázatok, analógiák a természetben A világegyetem hűséges/hűtlen mintázata: az Ember Az elérhető végtelen: a számok és az ember fejlődése Előadó: Apáti János

INFORMÁCIÓK

Rövid Hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten 1088 Budapest, Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség) Nyitva tartás: H–CS 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
• Győrött 9021 Győr, Árpád u. 9. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 311-727.
• Szegeden 6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.

Kulturális Hírlevél 31. szám
2005. február

TARTALOM

• Labirintus – az építészet csodája
• Ajánló – Kelta titkok nyomában
• XI. Történet- és mesepályázat
• Tudósítás – A matematika újabb reneszánsza
• A filozófia mint életforma
• Februári programjaink
• Információk

LABIRINTUS – AZ ÉPÍTÉSZET CSODÁJA

A labirintus az emberiség történetében újra és újra visszatérő szimbólum, tehát mondhatjuk, hogy kultúrák felett álló, egyetemes mintázat. Egymástól távoli földrajzi helyeken találtak labirintusokat, síkban ábrázolva és térben kialakítva egyaránt. A legkorábbinak mondott labirintusrajz egy egyiptomi óbirodalmi pecséten látható, de krétai érméken, Észak-Európában kavicsokból kirakva, sőt római kori mozaikpadlókon, spanyolországi barlangrajzokon és az észak-amerikai indiánok hitvilágában is megtalálható.

Ha ennyire gyakran megjelenő formával találkozunk, feltételezhetjük, hogy valamilyen ősi és lényegi alapokon nyugvó tartalommal van dolgunk, amely mindig foglalkoztatta az embert. Hol találkozunk labirintussal mi, emberek? Erre a kérdésre egy francia szerző azt a választ adja, hogy életünk zűrzavarában. Azaz, amikor nehézségeinkhez nem találunk fogódzót, és olyan akadályokba ütközünk, amelyeket meglévő tudásunkkal nem vagyunk képesek legyőzni. Ez a helyzet arra ösztönzi az embert, hogy megtalálja a megoldás kulcsát, azaz elinduljon egy küzdelmes úton, amely a labirintus szimbolikája értelmében nem is egyenes irányú, hanem kanyarulatokat követő, hiszen kereső mozgásról van szó. Hogy a labirintus mégsem útvesztő, hanem olyan útvonal, amely a középponthoz, azaz a megoldáshoz vezet, azt legkönnyebben mítoszainkon keresztül érthetjük meg.

A legismertebb talán a Minótauroszról szóló történet, amelyben a krétai királyt, Minószt hatalmába kerítette a birtoklási vágy, és a Poszeidóntól kapott fehér áldozati bikát saját magának megtartva megszakította kapcsolatát az istenekkel. A görög hagyomány úgy tartotta, hogy az uralkodónak kilencévenként meg kell újítania az istenekkel ezt a kapcsolatot, ami biztosítékul szolgált arra, hogy az égi törvények szerint uralkodik. A görögök hübrisznek nevezik azt az állapotot, amikor valaki az égi törvénytől eltávolodik, és illúziói, vágyai csapdájába esik. Minósszal is ez történt, aki saját vágyait követve letért a helyes útról, és tévedése egy bikafejű, embertestű, azaz állati szenvedélyek uralta ember-szörnyben öltött testet, mely felesége és a fehér bika nászából jött a világra. A szörnynek Daidalosz építőmester labirintust épített, amelyben athéni fiatalokat áldoztak fel egészen addig, míg Thészeusz, az athéni király fia nem vállalta, hogy belép helyettük a mindaddig biztos halálhoz vezető építménybe. A hősnek sikerült legyőznie a Minósz tévedéséből született szörnyet, mégpedig kedvese, Ariadné fonalának segítségével, amely elvezette őt a középpontig, majd vissza.

A mítoszok mindig jelképeken keresztül üzennek, ezért érdemes lehántani róluk azt a külső burkot, amely mögött az ember lelkéhez közvetlenül szóló üzenet rejtőzik. A folyamat kiindulópontjában Minósz áll, amint megszakad kapcsolata az istenekkel, tehát a visszatérés fonalának is ebbe az irányba kell vezetnie. A mítosz fő jelentése tehát ahhoz az útvonalhoz kapcsolódik, amelyen járva visszaállíthatjuk az elveszett kapcsolatot az istenek képviselte szellemi világgal, megtalálhatjuk magunkban a rendet, életünk törvényét. Ebben segít Ariadné, a lélek hangja, akit ha hűen követünk, nem tévedhetünk el a labirintus falai között. Ezek a falak életünk próbáit jelképezik, és sokszor kétellyel, félelemmel töltik el szívünket, ezért időnként egy helyben topogunk. Azonban, ha az úton Thészeuszként indulunk el, kezünkben erősen tartva a fonalat, amely legbensőbb lényünkkel köt össze, a labirintus szívében megtaláljuk a kijáratot. Ez az átalakulás pontja, ahová el kell jutnia a hősnek. Ha ide eljutott, feltekerheti gombolyagját, és mint tapasztalatot viheti magával a további erőpróbákba.

Thészeusznak volt még egy eszköze, amellyel legyőzte a Minótauroszt, ez pedig a kettős bárd, az akarat szimbóluma. Ennek az eszköznek az a jellegzetessége, hogy kifelé és befelé is egyszerre mér csapást, tehát használójának nagyon fontos szem előtt tartania, hogy mire irányítja, hiszen kifelé irányuló cselekedetei mind visszahatnak rá.

A görög hagyomány szerint a labirintus létrehozása maga a világ megteremtése; Egy igen ősi istenség az idők kezdetén a földre ereszkedett. Még nem történt meg a teremtés, nem léteztek a formák, csak mindennek a lehetősége. De a magasból egy fegyver adatott neki, egy kétélű bárd, a labrüsz, és azt a parancsot kapta, hogy ezzel barázdálja fel a világot. A sötétség közepette körben kezdett járni. Bárdjával a sötétségbe sújtott, ezzel megnyitott egy új utat, és lépésenként, ahogy az ösvény megnyílt, lassan megtelt fénnyel. Mert kettős csodát vitt végbe: a bárd egyik vágásával a külső sötétségbe sújtott, a másikkal saját, belső sötétségébe. Ahogy kívül rendet hozott létre, azt azonnal belül is megtette. Egészen a labirintus központjáig haladt előre, és felfedezte, hogy már nem a bárdot tartja a kezében: mert az tiszta fénnyé alakult át; tűz volt a kezeiben, egy láng, fáklya, amely tökéletesen bevilágított mindent. A labirintus közepét elérve a valódi középpontot találta meg: a fényt és önmagát, a világ és önmaga ismeretét, hiszen a kettő nem választható el egymástól. Az ember által készített labirintusok ugyanerre hívják fel az életútjukon haladó emberek figyelmét.

A krétai mítoszban a labirintus létrehozója Daidalosz, a mesteri építész, aki megalkotta a hős útjának színterét, tehát ő a Teremtő szimbóluma. Az ő története szintén érdekes kulcsot ad a megoldáskereséshez: Daidalosz, miután a király bezáratta fiával együtt a labirintusba, olyan útját választotta a helyszín elhagyásának, amelyet csak az tehet meg, aki ismeri az építmény titkát és rendeltetését: szárnyakat készített, és segítségükkel elhagyta a labirintust. Ő tehát az, aki képes eljutni a középpontba, a szívében rend van, megfejtette saját titkát.

Mindannyian vágyunk arra, hogy választ találjunk saját életünk miértjére. Az ember is a természet része, és ahogyan a káoszban az isteni szándék (theosz) létrehozta a kozmoszt, úgy mi is törekszünk arra, hogy rendezett és önmagunk által irányított világban éljünk. Ez az igyekezet tükröződik abban, ahogyan létrehoztuk szent tereinket azokon a pontokon, ahol a föld és az ég energiavonalai feltehetően találkoznak. Ez a szent építészet alapja, amely ennek a szándéknak tökéletes példáját alkotta meg a labirintusban.

Orbán István – Szigethy Orsolya

AJÁNLÓ – KELTA TITKOK NYOMÁBAN

Budapest, 2005. február 22. kedd, 19 óra

A 18. és 19. században különös szellemi hóbort szédítette meg Európát, mégpedig a „keltománia”. Egy kelta verseskötet – bár mint később kiderült, hamisítvány – hatására élénk érdeklődés támadt e kultúra iránt, és ez az érdeklődés még ma is él, annak ellenére, hogy maga a kelta nyelv, illetve a kelta eredetű népek nem játszanak jelentős szerepet a kontinensen. Népszerű a kelta népzene (no meg az ír sör), de vonzó mindaz a rejtély is, amely ehhez a néphez kapcsolódik. Nem véletlen, hogy az egyik híres ír költő, Yeats „A kelta homály” címet adta a tündérvilág hőseit felidéző kötetének.

Az előadás olyan érdekes kérdésekre keresi a választ, mint hogy mi tette olyan nagy tudásúvá a druidákat, a kelták papjait és tanítóit? Feltűnő a kelta természetismeret mélysége, hiszen ma is elcsodálkoznánk azon, hogy mennyi tudással rendelkeztek a fákról, gyógynövényekről, és általában az élővilág működéséről.

A mitológiai elemeket megőrző varázslatos tündérmesék, valamint az ókori források segítségével megvizsgáljuk azt is, hogy miként képzelték el az emberi és a túlvilágot, amelyeket a kelta gondolkodás szerint nem választanak el éles határvonalak.

Külön érdekessége a témának, hogy a rómaiak megérkezésekor kelta törzsek éltek a későbbi Pannonia területén. Lehet, hogy akár itt Budapesten is az ő nyomaikon járunk?

XI. TÖRTÉNET- ÉS MESEPÁLYÁZAT

A korábbi évek hagyományaihoz híven idén is meghirdetjük – immár tizenegyedik alkalommal – Történet- és mesepályázatunkat. Az elmúlt években több jeles író is vállalta a zsűrielnök szerepét, így vendégünk volt már Lázár Ervin, Békés Pál és Csukás István is, akik a több száz beküldött munkából – a szakmai zsűri által javasolt legjobb tizenöt közül – választották ki az első három helyezettet.

Ebben az évben is olyan, eddig még nem publikált történeteket várunk, amelyek az embert foglalkoztató örök kérdésekre keresik a választ, és nem csupán elgondolkodtatnak, hanem megoldási lehetőséget is kínálnak az őszintén kereső embernek.

A korábbi évek legjobb pályaműveiből 2002-ben egy válogatást jelentettünk meg Agyagmaszk – történetek a szépségről, jóságról, igazságosságról címmel, amely a könyvesboltokban és az Új Akropoliszban is megvásárolható.

A pályaművek témája kötetlen, terjedelme legfeljebb 7 gépelt oldal lehet.

A pályázat jeligés. Az írásokat 2 példányban kérjük beküldeni, természetesen mindkettőt a jeligével ellátva. A pályázók nevét, címét, értesítési telefonszámát és lehetőség szerint e-mail címét egy külön, lezárt, a jeligével ellátott borítékban kérjük mellékelni.

Egy szerzőtől legfeljebb két történetet tudunk elfogadni.

A legjobb pályaművek megjelentetésére fenntartjuk a jogot. A beküldött pályázatokat nem áll módunkban sem visszaküldeni, sem megtartani, de az eredményhirdetésen, illetve egyesületünk nyitvatartási idejében át lehet őket venni. Az első tíz helyezettet az eredményhirdetést megelőző két hétben levélben vagy telefonon értesítjük.

A pályázatokat el lehet küldeni postai úton a 1447 Bp., Pf. 592 címre, vagy be lehet hozni személyesen a 1085 Bp., Krúdy Gyula u. 15. alatti pincehelyiségünkbe.

Beküldési határidő: 2005. március 31.

Az eredményhirdetést május 21-én 15 órakor tartjuk.

A pályázat díjazása:

1. helyezett: 30 000 forint
2. helyezett: 15 000 forint
3. helyezett: 10 000 forint

TUDÓSÍTÁS – A MATEMATIKA ÚJABB RENESZÁNSZA

Győr, 2005. január 20.

Ha valaki feltenné a kérdést nekünk, hogy szeretjük-e a matematikát, nem biztos, hogy mindannyian lelkes igennel válaszolnánk. De lehet, hogy csak úgy vagyunk ezzel a tudománnyal, mint a rút kiskacsával: még nem bontotta ki előttünk a szárnyait.

A matematika újabb reneszánsza című előadáson megbizonyosodhattunk arról, hogy ez a tudomány sok meglepetést tartogat számunkra, és megtudhattuk, hogy miért érdemes matematikával foglalkozni. Azok a törvények, amelyeket a segítségével megérthetünk, az egész világegyetemet és az egyes ember életét is áthatják. S hogy milyen messzire lehet eljutni a megértésben a mikrokozmosz, vagyis az ember, és a makrokozmosz, a világegyetem analógiáit tanulmányozva, talán az egyik legjobb példa Giordano Bruno, a 16. századi filozófus, aki az önismeretből kiindulva jött rá arra, hogy a Naprendszer bolygói ellipszis alakú pályán keringenek a Nap körül, valamint hogy a Föld polárisan lapult – és mindehhez nem volt szüksége távcsőre…

 

Az előadás legifjabb látogatói, két középiskolás fiú, akik a fraktálok miatt jöttek, tanárnőjük kérésére másnap élménybeszámolót tartottak osztálytársaiknak. A fraktálokról szóló érdekességek mellett az alábbi gondolatot emelték ki:
– Fontos, hogy az ember megismerje önmagát, és ezen keresztül a világot.

Mindenkinek megvan a maga végtelenje. A régi bölcsek nem tartották lehetetlennek, hogy az ember egyszer megismerheti saját végtelenjét, és így a világegyetemet is. Ugyanezt az utat kereste sok híres tudós, mint például Neumann János, Ortvay Rudolf, Erdős Pál, akik felfedezéseikkel beírták magukat a tudomány történetébe. Nyomukban haladva megfogalmazhatjuk, hogy a mai tudomány számára egy új szemléletre van szükség, amely a további szétaprózódás helyett inkább szintézisre, az eddigiek összegzésére törekszik.

„…azt hiszem, az emberiség történetében a fejlődés több lehetősége áll nyitva, és sokszor kis események erre vagy arra irányíthatják. Ezért óriási a felelősség népeken és egyéneken. Esetleg egy egyszerű és nem is kiváló és nem befolyásos egyén cselekedete, példája szűk környezetében valakinek felnyithatja a szemét, és világtörténeti fontosságúvá válhat.” (Ortvay Rudolf)

Szabados Éva

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

A tapasztalat

„A tapasztalat az Élet. Az emberek az Életet nyerik el lépésről lépésre haladva, vagy lépcsőfokról lépcsőfokra emelkedve. Tudnunk kell azonban, hogy nincsenek végső lépcsőfokok. Sose mondjuk: „ide tettem a lábamat, itt maradok, idáig jöttem, és innen el nem mozdulok”, hiszen attól a naptól fogva, amikor ilyeneket kezdünk mondani, elveszítjük a tapasztalat lehetőségét.

A tapasztalat a növekedés módja, amelyet sok fájdalom kísér, mert ahogyan nyújtózkodunk és mászunk felfelé, ropognak a csontjaink és megfeszülnek az izmaink, és már úgy érezzük, nem bírjuk tovább. Mégis szükség van erre a növekedésre, szükség van a nyújtózkodásra.

De ne gondoljuk, hogy a tapasztalat csakis a fájdalom gyermeke. Sok öröm is kíséri. Miután nagy szenvedéssel nyújtottuk magunkat, és észrevesszük, hogy egy kicsit növekedtünk, és hogy felülről tudunk ránézni a dolgokra, olyan nagy boldogságban lesz részünk, olyan nagy lesz az öröm, hogy a világot egy kicsit szélesebb látókörben, egy kicsit nagyobbnak és mélyebbnek láthatjuk, amiért majd hálát adunk minden szenvedésnek, amely ehhez a tapasztalathoz vezetett.”

Delia S. Guzmán az Új Akropolisz nemzetközi elnöke

FEBRUÁRI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Helyszínek:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 1088 Budapest, Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)

Belépődíjak:

Az előadásokra: 500 Ft, diákoknak: 300 Ft
A Meseház programjaira: 400 Ft, nagycsaládoknak: 300 Ft/fő
A kurzus díja: 2000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.

2005. február 8. kedd, 19.00	Szeret? Nem szeret? – verses est Válogatás magyar és külföldi szerzők szerelmesverseiből. Az est folyamán elhangzanak többek között József Attila, Képes Géza, Reményik Sándor, Shakespeare versei, amelyek annak titkát kutatják, hogy hogyan keressük az egységet, a teljességet egy kapcsolaton belül. „Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok. Csúf, de te gyönyörűnek találtál. Végig hallgattad mindig, amit mondtam. Halandóból így lettem halhatatlan.” (Pilinszky János: Átváltozás)
2005. február 16. szerda, 18.30	Életre való filozófia Filozófiai bevezető kurzus.
2005. február 22. kedd, 19.00	Kelta titkok nyomában A druidák rejtélyes tudása Kelta embereszmény A szent földrajz és a kelták; magyarországi összefüggések Előadó: Takács Mária

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

2005. február 5. szombat, 15.30

A farkas szempillái Mesedélután: mesemondás, kesztyűbáb készítése. A szülők közben a mese szereplőinek szimbolikájával ismerkedhetnek meg. Előadásunkat 4–10 éveseknek ajánljuk.

GYŐR

Helyszínek:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 9021 Győr, Árpád u. 9.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 400 Ft

2005. február 9. szerda, 19.00

Rómaiak és germánok Két világrend harca és egysége, avagy hová lettek Quintilius Varus legiói Iulius Caesar germaniai tervei, hadisikerei Germán harcosbeavatások, római harcos istenek Hogyan lett az ellenségeskedésből együttműködés? Előadók: Kaposi István és Rusznák György

SZEGED

Helyszínek:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36.
Juhász Gyula Főiskola díszterme, Boldogasszony sgt. 6.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 350 Ft, diákoknak: 300 Ft

2005. február 2. szerda, 19.00

A matematika újabb reneszánsza Fraktálok, mintázatok, analógiák a természetben A világegyetem hűséges/hűtlen mintázata: az Ember Az elérhető végtelen: a számok és az ember fejlődése Előadó: Apáti János Helyszín: Juhász Gyula Főiskola díszterme

INFORMÁCIÓK

Rövid Hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten 1088 Budapest, Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség) Nyitva tartás: H–CS 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
• Győrött 9021 Győr, Árpád u. 9. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 311-727.
• Szegeden 6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.

Kulturális Hírlevél 32. szám
2005. március

TARTALOM

• Portré: Iulius Caesar
  
• A sakk
  
• A filozófia mint életforma
  
• Márciusi és áprilisi programjaink
  
• Információk

Kedves Olvasó!

Ezúttal is nyilvános előadásainkra hívjuk fel a figyelmüket, amelyek sok témából merítve az élethez való filozófiai viszonyulást hirdetik. Elsődleges céljuk nem az egyént figyelmen kívül hagyó ismeretterjesztés, és nem is az üres szórakoztatás. Ebben is az ókori hagyományokat követjük, ahol maga a színház is – amely ma ritkán üti meg ezt a szintet – ébresztő és tanító szerepet töltött be. Korunkban az emberek többsége fél az egyedülléttől és a mély gondolkodástól, mintha rettegnénk attól a képtől, amely a mélyebb vizsgálat során felszínre kerülhet az önmagunkról kialakított külső álarc mögül.

Előadásainkban arra törekszünk, hogy a téma ismertetésén túl olyan hasznos és elgondolkodtató tartalmakat is érintsünk, amelyek az ön- és világismerethez, illetve az élethez való filozófiai viszonyuláshoz adhatnak támpontokat.

Győrött és Szegeden előadásainkat a már ismert helyszíneken tartjuk, Budapesten azonban, az új központba való költözésünket megelőző előkészületek miatt, a legtöbb előadásunk ebben a félévben nem a szokott helyen, a VIII. Krúdy Gyula utcai helyiségben lesz. Szerte a városban és más-más napokon tartunk előadásokat, egyelőre a Millenáris Parkban, a Fővárosi Művelődési Házban, a Gutenberg Művelődési Otthonban, az óbudai Csillaghegyi Közösségi Házban, illetve a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban.

Reméljük, hogy a megváltozott helyszín és a különböző napok ellenére Önöket is tudjuk köszönteni hallgatóink között. A közeledő tavaszhoz pedig kívánjuk mindenkinek, hogy részesüljön a természeti folyamatokkal járó felfrissülésben és megújulásban!

 

 

PORTRÉ: IULIUS CAESAR (i. e. 100 – 44.)

Iulius Caesar neve ma már fogalom az egyetemes történetírásban, a róla szóló életrajzok, portrék – melyek közül talán Plutarkhosz és Suetonius írása a leghíresebb – egész könyvtárakat töltenek meg, életéről és tetteiről filmeket készítenek. Népszerűsége nem véletlen, hiszen alig néhány év alatt sikerült megváltoztatnia Róma és a nyugati világ életének menetét. Pedig a neves államférfinak, akit katonái szinte félistenként imádtak, nem volt könnyű útja a hatalom csúcsáig.

A fiatal Iulius, aki vívásban, lovaglásban és úszásban bárkivel felvette a versenyt, de aki írói és szónoki képességeivel, továbbá tudományokban való jártasságával is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, alig tizenhat évesen apa nélkül maradt, így édesanyjának kellett nevelésével foglalkoznia. Ez azonban a gyerek szenvedélyes természete miatt nem volt egyszerű feladat: amikor például kinevezték Iuppiter papjává, és elvált a lovagrendből származó, dúsgazdag Cossutiától, akivel korábban eljegyezték, sokan tekintettek rá megvetően. De még inkább megilletődtek a rómaiak, amikor látták, hogy helyette Corneliát vette feleségül, akinek az apja, Cornelius Cinna felkelést szított Róma akkori teljhatalmú ura, Sulla ellen. Bár több ízben felszólították a fiatalembert, hogy váljon el, ő ezt nem tette meg. Makacsul kitartott választottja, leendő gyermeke anyja mellett, amiért el kellett menekülnie Italiából. Ugyanilyen elszántság jellemezte, amikor egy ízben Rhodosz felé hajózott, és kalózok fogságába esett. Csaknem negyven napig tartották zárkában, mire végül váltságdíj ellenében kiszabadult. Ekkor flottát gyűjtött, üldözésbe vette, majd elfogta, és büntetésből megfeszíttette fogva tartóit.

Bátorságával mind több ember figyelmét érdemelte ki, és nem sokkal azután, hogy megszerezte első tisztségeit, Hispánia helytartója lett. Egyik útján történt, amikor körbejárta a tartományi székhelyeket, hogy állítólag Gadesben, a Hercules templom mellett megpillantotta Nagy Sándor szobrát. Ám ennek hatására valósággal megundorodott magától, ugyanis rájött, hogy még semmi nevezetes tettet nem vitt véghez, holott Alexandrosz ilyen idősen, a maga korában már a fél világot meghódította. Plutarkhosz beszámol egy felkavaró álomról is, amit Iulius aznap éjjel látott, melyben megerőszakolja saját édesanyját, s ez még inkább nyugtalanította. De az álomfejtők szerint az álom nagy uralmat jósolt, mivel anyja itt nem volt más, mint a termékeny föld szimbóluma. Ebben, valamint anyagi és társadalmi megerősödésében is bízva úgy döntött, hogy elindul a consuli címért, miután sikerült összebékítenie a két neves hadvezért, Crassust és Pompeiust. Az i. e. 60-ban született titkos szövetség, amely az első triumvirátusként lett később nevezetes, olyan hatalmat jelentett, mely minden más politikai összefogást meghiúsított, olyan hatalmat, melytől egész Róma sorsa függött. Az egyezség zálogaként Pompeius feleségül vette Iuliát, Caesar lányát; így az apa consullá választatott, annak lejártakor pedig Gallia helytartója lett.

Amilyen gyorsan lépett előre a politikában, olyan sebes volt a hadviselésben is. Ekkoriban Róma az expanzió időszakát élte, egyre-másra kebelezett be mind nagyobb területeket, s tette tartományává. Képes volt ezzel arra, hogy birodalmában a legkülönbözőbb vallási és kulturális hagyományokkal rendelkező törzseket és népeket egyesítse. A mind nagyobb hírnévnek örvendő Iulius először a helvéteket, majd a germán Ariovistust győzte le, végül a harcos gallokat futamította meg, és a rómaiak közül elsőként vert hidat a Rajnán. A Germaniában vezetett sikeres hadjárat felbátorította arra is, hogy támadást indítson az addig ismeretlen Britannia ellen. A győztes Iulius ezekben a hadjáratokban szerezte meg katonái föltétlen bizalmát és odaadó hűségét. Több történetíró, többek között Suetonius feljegyzése is tanúsítja, hogy nyolc év alatt egyetlen lázadás sem tört ki csapatában, s hogy katonái inkább életüket adták volna, semhogy parancsnokukat bármi baj érje. És ezzel a fegyelmezett hadsereggel Caesar félelmetes eszközt nyert a hatalomért folyó végső küzdelem eldöntéséhez.

A triumvirátus ideiglenes szövetségnek bizonyult: amint Pompeius féltékeny lett az egyre népszerűbb Caesarra, Crassusban pedig felébredt a régi ellenszenv Pompeius iránt, feszültségek keletkeztek, és a szövetség bomlani kezdett. Amikor Pompeius lett a consul, igyekezett társát a várostól távol tartani úgy, hogy helytartói megbízatását öt évre meghosszabbíttatta. Ekkor Gallia ura üzenetet küldött a szenátusnak, melyben emlékeztette őket, hogy neki és társának egy időben kell lemondania a vezetésről egy korábbi megállapodás szerint. Ezen felháborodva a szenátorok megfenyegették Caesart, hogy ha nem mond le, közellenségnek fogják tekinteni, s lázadóként kezelik. E felszólítás elfogadása egyet jelentett volna a politikai öngyilkossággal, így aztán Caesar úgy határozott, hogy katonáival átkel a sekély Rubicon folyón, amely az alkotmány értelmében sérthetetlen volt, s megkísérli saját kezébe venni Róma irányítását. A legendák szerint ekkor hangzott el Iulius híres jelmondata: „Menjünk hát, amerre az istenek jeladása és ellenségeim igazságtalansága vezérel! A kocka el van vetve.”

Caesar nem ismert lehetetlent, s ha néha kegyetlennek is tűnt, igazságtalannak aligha. Bármennyire is ellenfele volt Pompeius, testvéreként szerette őt, így amikor Pompeius nem sokkal a pharsalusi ütközet után meghalt Egyiptomban, Iulius valósággal megsiratta. Ugyanilyen érzékenyen bánt katonáival is, akiket nemegyszer szólított kedves bajtársainak. Sőt, gyakran ajándékozott nekik drága, de szép fegyvereket, s ha tehette, gondot viselt sorsukra. A katonái ezért sosem hagyták cserben, s ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Caesar ritkán veszített el háborút. A polgárháború során még a túlerőben lévő seregek is inkább behódoltak, semhogy ütközetet vállaltak volna vele. A szenátus is, mikor diadalmenetben hazatért, sietett őt tíz évre dictatorrá, három évre pedig egyedüli consullá választani; a Capitoliumon a félisteneknek kijáró szobrot állítottak neki, és a nép a Haza Atyjává választotta.

A tiszteletet a polgárok közt nem elsősorban haditetteivel vívta ki, hanem a haderő újjászervezésével, a meglazult fegyelem helyreállításával, továbbá a segédtisztek intézményével. Azzal, hogy határt szabott az akkor éppoly mértéktelen, mint ízléstelen tékozlásnak és fényűzésnek, így rábírta a polgárokat a tisztes családi élet folytatására. Nemzetgazdasági törvényeivel, nevezetesen kamattörvényével, amellyel az uzsorások áldozatain iparkodott segíteni. Óriási építkezéseivel (templomok, színházak, könyvtárak), amely sok ezer embernek adott keresetet. Ezenkívül, hogy a fontosabb élelmiszerek árát rendeletileg megállapította, újjáélesztette Capua, Korinthosz és Karthágó városát, s rendeletileg lefektette a municipiumok, helyi önkormányzatok alkotmányainak mintáját. Tömérdek teendője közepette még az utcák kikövezéséről, a házak tisztaságáról is gondoskodott, sőt a naptár megújítása is a nevéhez fűződik. Az új államban a rómaiaknak szánta a vezérszerepet. A tartományok latinosítását is tovább akarta folytatni, és ezzel együtt a magasabb fokú hellén műveltség terjesztését.

Caesar egyike volt azoknak az uralkodóknak, akik kellő józansággal láttak neki az állam megreformálásának. Míg azonban a „haza atyja” ilyen világraszóló tervekkel foglalkozott, engesztelhetetlen ellenségei összeesküvést szőttek ellene. Ezért történhetett meg az, hogy négy évvel győzedelmes hatalomátvétele után, március idusán, a Pompeius színházban az egybegyűlt szenátorok tőreikkel megrohanták és megölték Caesart. Halála azonban nem hozta vissza a várt szabadságot Rómának, hanem új, még véresebb polgárháború felé sodorta az összeesküvőkkel együtt, akik két éven belül egymás ellen fordultak. De Caesar nevét mindez nem homályosíthatta el, alakja példa lett az utána következő császárok generációinak.

Orbán István

A SAKK

A sakk legalább ezerötszáz éves. Viszonyulhatunk hozzá úgy, mint játékhoz, mint matematikai feladványhoz, vagy mint művészethez. Volt idő, amikor a katonai kiképzésnek is a része volt. Az idők során sokat változott, de napjainkig megőrizte népszerűségét, talán nem véletlenül. Érdemes egy kis időt szentelni neki, hátha „kaphatunk” valamit mi is ettől az egyesek által mágikusnak nevezett játéktól.

Neve a perzsa sah szóból származik, ami királyt jelent. A király „fizikai” képességeit, harci erejét tekintve majdnem a leggyengébb figura. Az ő ereje más dimenziókban mutatkozik meg. Ő az emberben lakozó lélek megnyilvánulása, szimbóluma. Ha elesik, vége a játszmának, védelme így hát minden áldozatot megér. Ez a szabály a sakk összes változatában közös.

A játék nem más, mint a világos és a sötét harca. 16-16 bábu áll egymással szemben – teljes szimmetriában. A szabályok egyszerűek, a véletlennek nincsen szerepe.

Matematikai szempontból a sakk egy véges, teljes információs, determinisztikus játék, ezért bizonyítottan kell lennie az egyik játékosnak legalább döntetlenre vezető stratégiájának. Ha ezt meglelnénk, a játék sokat veszítene a varázsából: egy gigantikus emlékezetgyakorlattá válhatna. Az óriási kombinációs lehetőségeknek köszönhetően azonban várhatóan jó ideig még szuperszámítógépeinkkel sem leszünk képesek a teljes játékot végigelemezni, így megmaradhat figyelmünk, kreativitásunk és intuíciónk gyakorlóterepének.

A tábla mellé ülve hamar rájövünk, hogy amit egyszer megléptünk, az visszavonhatatlan. Ha nem is látjuk azonnal, később mindenképpen lesz következménye. A keletiek régóta ismerik a karma fogalmát: megvan ugyan a „szabadságunk” ahhoz, hogy helytelenül (a világ törvényeivel ellentétesen) cselekedjünk, ami rövid távon akár nyereséget is jelenthet, ám pár lépéssel később már olyan helyzetben találhatjuk magunkat, melyben a nagyobb veszteség elkerülhetetlen. Az elvesztett figurákért cserébe azonban ott marad a tapasztalat, ami lehet, hogy abban a játszmában már nem sokat segít, de a következőben mindenképp felhasználhatjuk.

Hogy mire taníthat a sakk? Figyelemre, kombinációs készségre, előrelátásra. Ezek olyan képességek, erények, amelyek a hétköznapi életben is igen hasznosak. Nemcsak a táblán, az életben is vannak csapdák. És ha megtanulunk legalább egy lépéssel előre gondolkodni, nagy részüket talán könnyebben elkerülhetjük, mintsem gondolnánk.

A március 31-i, szegedi előadás ezeket a gondolatokat járja még jobban körül. Addig is (agytornaként) lássunk két sakkfeladványt.

Kezdő

Haladó

Feladat:	kezdő haladó
Megoldás:

Mindkettőnél a világos következik. Az első, kezdő szintűnél egy lépésben, a második, haladó szintű feladványban két lépésben ad mattot. 

Havasi Ferenc

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

Ma láttam… a tavaszt

„Évszázadokon keresztül fiatal lánynak ábrázolták, aki az ébredést, az egész természet újjászületését, és ezáltal az emberben szunnyadó minden jónak és szépnek újbóli feléledését is jelenti. A tavasz a vidámság, az újbóli találkozás, a boldogság és a fény szinonimája. Új kezdetre, a régi sebek begyógyítására, a testünkben áramló életerő felismerésére hív. Gyöngéd érkezésével a tavasz napról napra fedezi fel a télben megdermedt világ rejtélyeit, és növekedésre, az őt követő, biztosan érkező nyár érettsége felé való haladásra biztat… Mindezért a tavaszt mindig lelkesedéssel és reménnyel várták. Nem csak egy ember látta őt akkoriban… mindenkinek ott csillogott a szemében a tavasz egy szikrája…”

Delia S. Guzmán az Új Akropolisz nemzetközi elnöke

MÁRCIUSI ÉS ÁPRILISI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Helyszínek:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 1088 Budapest, Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)
Fővárosi Művelődési Ház, 1119 Budapest, Fehérvári út 47.
Csillaghegyi Közösségi Ház, 1039 Budapest, Mátyás király útja 13–15.
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Kisgaléria, 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1.
Millenáris Park, 1024 Budapest, Fény u. 20–22.
Gutenberg Művelődési Otthon, 1085 Budapest, Kölcsey u. 2.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 500 Ft, diákoknak: 300 Ft
A Meseház programjaira: 400 Ft, nagycsaládoknak: 300 Ft/fő
A kurzus díja: 2000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
A Csillaghegyi Közösségi Házban és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban
az előadásaink ingyenesek

2005. március 2. szerda, 18.30	Tibeti mandalák – visszatérés a teljességhez A világegyetem alaprajza: a központ és az égtájak szimbolikája A mandala jelentésszintjei: emberi, isteni, kozmikus A mandalák szerepe a tibeti hagyományban Helyszín: Csillaghegyi Közösségi Ház
2005. március 10. csütörtök, 18.00	Tibeti mandalák – visszatérés a teljességhez A világegyetem alaprajza: a központ és az égtájak szimbolikája A mandala jelentésszintjei: emberi, isteni, kozmikus A mandalák szerepe a tibeti hagyományban Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Kisgaléria
2005. március 29. kedd, 19.00	Mi lesz veled világ? Utópiakalauz útkeresőknek A múltbeli utópiák hatása jelenünkre Kit érdekel a jövő? – a struccpolitika veszélyei Mai pozitív utópiák: a lehetőség keresése Vissza az alapokhoz: a természet és az ember újbóli kapcsolata Helyszín: Millenáris Park
2005. április 20. szerda, 18.30	Egyszer élünk… vagy mégsem? „A filozófia nem más, mint felkészülés a halálra.” Seneca Mit tanítanak az életről a Halottaskönyvek? Ami segít megtalálni az élet értelmét – évezredek óta bevált tanácsok Helyszín: Fővárosi Művelődési Ház
2005. április 20. szerda, 18.00	Kínai bölcsesség – mai használatra Lao-ce és Konfuciusz tanításai alapján Kínaiul van? – szemelvények elemzése a két bölcs műveiből Keressük azt, ami összeköt – a taoista és a konfuciánus filozófia közös vonásai Építsünk lépcsőt a bölcsekhez – a két bölcs tanításainak mai alkalmazása Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Kisgaléria
2005. április 21. csütörtök, 18.30	Fedezd fel velünk a filozófiát! 17 részes előadás-sorozat pszichológiai gyakorlatokkal Helyszín: Gutenberg Művelődési Otthon
2005. április 25. hétfő, 18.30	Mihez kezdjünk az életünkkel? – Nagy Sándor nyomában A világhódító személyiségrajza Hogyan lehet legyőzni a nehézségeket? Kultúrák találkozása és harmonizálása Helyszín: Csillaghegyi Közösségi Ház
2005. április 26. kedd, 19.00	Egyszer élünk… vagy mégsem? „A filozófia nem más, mint felkészülés a halálra.” Seneca Mit tanítanak az életről a Halottaskönyvek? Ami segít megtalálni az élet értelmét – évezredek óta bevált tanácsok Helyszín: Millenáris Park
2005. április 29. péntek, 18.30	A fizika újjászületése – A legkisebb rész keresése Hová lett az anyag? Kvantummechanika – a fizika filozófiája Helyszín: Gutenberg Művelődési Otthon

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

2005. március 13. vasárnap, 10.00–13.00

Lázár Ervin: Berzsián és Dideki – Virágkoldusok Mindennap megfigyelhetjük, ahogy az esti szürkület rátelepszik a városra, megüli a kéményeket, a házak ablakait, és magát a szobát is. Olyanról azonban nem túl sokan hallhattak, hogy ez a sötétség az emberek szívébe is belopózott volna… Berzsiánnal, a híres-neves költővel ez a szörnyűség történt, tele lett sötétséggel, és onnantól fogva sem a szemével, sem a szívével nem látott. Még szerencse, hogy legjobb barátai ilyen helyzetben is a segítségére siettek, és megmentették Áttentő Redáztól, aki a legszívesebben az egész világot sötétségbe borította volna. Hiába, a jóságot és a szeretetet sosem kerítheti hatalmába egy ilyen hétpróbás gazember. A mesét színészi játékkal mutatjuk be, azt követően pedig a különböző szereplőket agyagból formázzuk meg. Előadásunkat 7–12 éveseknek ajánljuk. Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

2005. április 23. szombat, 10.00–16.00

Fehérlófia Fehérlófia, a legkisebb királyfi kalandos történetén keresztül megismerhetjük a mesék birodalmának szinte valamennyi szereplőjét. Próbákkal teli útján a maga oldalára állítja Fanyűvőt, Kőmorzsolót és Vasgyúrót, legyőzi a három-, tizenkettő és huszonnégy fejű sárkányt, kiszabadítja a rabságba esett királylányokat, és furfangos észjárásának köszönhetően ellátja a baját a Hétszűnyű Kapanyányimonyóknak. Mi is következhetne ezután, mint a „minden jó, ha a vége jó” mesei fordulat, azonban ahhoz, hogy ezt kiérdemelje hősünk, saját testéből kell egy-egy darabkát odaadni az őt a felvilágba szállító griff madárnak. Itt a vége, fuss el véle, és ami még kimaradt volna, azt már a mese rejti magában. A történetet mesemondónk ízes beszédével adja elő, miközben az egyes szereplők a Meseház, illetve a gyerekek segítségével elevenednek meg az előadásban. Előadásunkat 4–8 éveseknek ajánljuk. Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

GYŐR

Helyszín:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 9021 Győr, Árpád u. 9.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 400 Ft
A kurzus díja: 1200 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.

2005. március 11. péntek, 19.00	Az alkotás öröme – közérzetjavító művészeti „koktél” zenével fűszerezve A művész, aki a márványból embert faragott: Michelangelo A festő, aki ismerte a lélek útját: Botticelli A költő, aki felfedte a szív titkait: Shakespeare
2005. március 30. szerda, 18.00	Fedezd fel velünk a filozófiát! 17 részes előadás-sorozat pszichológiai gyakorlatokkal
2005. április 7. csütörtök, 18.00	Szimbólumok a Mátrixban Beszédes nevek – mitikus hősök: a jó és a rossz küzdelme A karma törvénye: ok és okozat, sors és véletlen Képzelet és valóság: Platón barlanghasonlata
2005. április 21. csütörtök, 18.00	Gondolkodjunk kínaiul Taoizmus – a kínai akupunktúra alapja Alapvető ritmusok: A Nap mozgása és a Ki keringése Kínai szervrendszer – az emberben lévő zodiákusjegyek Misztika, filozófia és tudomány kapcsolata, ember és természet összhangja
2005. április 23., szombat	Ökológiai akció: tótisztítás

SZEGED

Helyszín:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 350 Ft, diákoknak: 300 Ft
A kurzus díja: 1200 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.

2005. március 10. csütörtök, 19.00	Extrém sportok régen és ma Nincs új a nap alatt: a régi idők extrém sportjai (görögök, rómaiak, indiánok…) Miért nem gyakorolt Dugovics Titusz „bándzsi dzsámpinggal”? Adrenalin, édes adrenalin… Miért keressük határainkat?
2005. március 31. csütörtök, 19.00	Csapdák a táblán és az életben – Kicsit másképp a sakkról A figurák és a játszma „jelentése” Játék- és személyiségtípusok Csatatér vagy konditerem?
2005. április 8. péntek, 19.00	Weöres Sándor est Színpadi játék élőzenével
2005. április 14. csütörtök, 19.00	Színpadon az ember Életkorok és szerepek „Játszótársam, mondd akarsz-e lenni?” Ösztönös és tudatos játszmáink
2005. április 21. csütörtök, 19.00	Módosult tudatállapotok A normálistól a normálisig Az emberfeletti és az emberalatti tudatállapotokról… A gyors megoldások kulcsa a hip(-hop)nózis? „Életünk az elménk teremtménye” (Buddha)
2005. április 23., szombat	Ökológiai akció: ártértisztítás
2005. április 28. csütörtök, 19.00	A térrendezés azték művészete Az univerzum tükröződései a mindennapokban Égi harmónia az építészetben: tudomány vagy művészet? Tellam, a mitikus város: ahol mindez megvalósult Lépcsők, melyek az égig érnek – külső és belső valóságok Lelki tereink szellemibbé tétele azték recept alapján (a konyhamester ajánlata)

INFORMÁCIÓK

Rövid Hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten 1088 Budapest, Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség) Nyitva tartás: H–CS 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
• Győrött 9021 Győr, Árpád u. 9. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 311-727.
  
• Szegeden 6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.

Kulturális Hírlevél 33. szám
2005. április

TARTALOM

• A tavasz…
  
• Portré: Konfuciusz
  
• Ajánló: Kínai bölcsesség – mai használatra
  
• A filozófia mint életforma
  
• Áprilisi és májusi programjaink
  
• Információk

A TAVASZ…

Ma láttam a tavaszt… mintha az Idő ajándéka lett volna, amely így ad jelt magáról. Öröm töltött el, hiszen vannak nehéz és fájdalmas szakaszok az életben, amikor az ember fél, hogy a tavasz soha többé nem jön el, vagy hogy a Nap nem kel fel többé.

Ma láttam, hogy egyre többet kell tennie azért, hogy elkerülje a már megszokássá vált megkülönböztetéseket a valaha volt és a mostani között, a „hajdani” tavaszok és a most kezdődő között. Ő, akit ma láttam, mindig ugyanaz, de jaj, mennyit torzítanak rajta korunk sötét fátylai!

Évszázadokon keresztül fiatal lánynak ábrázolták, aki az ébredést, az egész természet újjászületését, és ezáltal az emberben szunnyadó minden jónak és szépnek újbóli feléledését is jelenti. A tavasz a vidámság, az újbóli találkozás, a boldogság és a fény szinonimája. Új kezdetre, a régi sebek begyógyítására, a testünkben áramló életerő felismerésére hív. Gyöngéd érkezésével a tavasz napról napra fedezi fel a télben megdermedt világ rejtélyeit, s növekedésre, az őt követő, biztosan eljövő nyár érettsége felé való haladásra biztat… Mindezek miatt a tavaszt mindig is lelkesedéssel és reménnyel várták. Nem csak egy ember látta őt akkoriban… mindenkinek ott csillogott a szemében a tavasz egy szikrája…

Ma nagyon nehéz meglátni a tavaszt. Nagy erőfeszítésbe kerül megpillantani. Eljön, mint mindig, de mennyivel több munka vár rá mostanában! Mennyivel szomorúbb a világ, amelyet fel kell ébresztenie!

Most nemcsak a tél hidege és sötétje nehezedik ránk. Sokkal nagyobb a szenvedések és a terhek súlya, amely a bűnhődő vállakat nyomja. Súlyosak az elsötétült lelkek, a gyűlölet és a meg nem értések, az őrület és az ostobaság, a harag és a megvetés miatt… Szinte nem is fontos, hogy eljön-e egyáltalán a tavasz. Hogyan is láthatnánk meg eljövetelét ennyi bánat közepette?

Én mégis láttam őt, és hiszem, hogy mindenki képes legalább egy pillanatra kinyitni lelki szemeit, hogy megláthassa.

Ne engedjük, hogy a szorongás teljesen legyőzzön bennünket, és életünket folyamatos halállá változtassa. Ne pusztítsuk el a reményt és álmainkat egy emberibb világról, amelyben mindenki számára van hely. A lehetőségek nem múlnak el olyan gyorsan, mint ahogy azt gondoljuk: a természet jósága végtelen, és mindig újabb és újabb utakat nyit meg előttünk. A tavasz fénye fáradhatatlanul kigyúl újra meg újra, és arról a megújuló erőfeszítésről beszél, amelynek révén az igazi élet visszatérhet.

Ma láttam a tavaszt… Még néhány nap, és ő, aki ma csupán suhanó árnyék, teljesen kibontakozik majd. A szeretet és a boldogság szimbóluma újra megjelenik az emberek között.

Amikor a természet felébred álmából, ébredjünk vele mi is. Amikor a virágok kinyílnak, és sejtetik a majdani gyümölcsöket, viruljunk ki mi is. Nézzünk mélyebben az árnyékok mögé. Éljük bátran a ma látomásait, amelyek a holnap valóságává válnak majd.

Tanulni azt jelenti: mindennap új életet nyerni. Élni tudni pedig nem más, mint elsajátítani a tavasztól az állandó újjászületés képességét. Merj szembenézni vele: a tavasz érted is elérkezett!

PORTRÉ: KONFUCIUSZ (i. e. 551–479)

Konfuciusz, más néven Kung-Fu-Ce mester a Kelet egyik legismertebb bölcse volt, akiről később egy egész tant neveztek el, s aki, bár nem volt vallásalapító, gondolataival több mint két évezredre gyakorolt óriási szellemi hatást. Önmagáról azt vallotta, hogy nem teremt új dolgokat, csupán a régi értékeket támasztja fel és vezeti új formákba.

Az arisztokrata családból származó Konfuciusz élete meglehetősen egyszerű volt, mentes minden nagy fordulattól és drámai eseménytől. Még gyerekkorában felfedezték különleges értelmi és lelki képességeit, s azt a tulajdonságát, hogy legszívesebben idős és tanult emberekkel beszélget. Rendkívül gyorsan tanult, így még a huszadik évét sem töltötte be, amikor már kisebb hivatalokat látott el. Dolgozott terményraktárban és lóistállóban, miközben hat művészeti ágban, többek közt zenében, íjászatban, valamint kalligráfiában is igen magas szintre fejlődött. Tanítani azonban csak a harmincas éveiben kezdett, ám szinte azonnal nagy népszerűségre tett szert mély tudásával. S bár ő maga semmit sem jegyzett fel, követői összegyűjtötték és megőrizték fontosabb mondásait a Lun-jü című könyvben. Kung mester egyedülálló volt abban, hogy egész életét a tanításnak és a tanulásnak szentelte, a társadalom megjavításának és jobbításának szándékával. Merthogy, mint vallotta, mindehhez szükség van az önművelésre, a jellem építésére.

Eszményképe Csou-kung, a Csou-dinasztia legendás bölcse volt, akinek államában sikerült megvalósítani a patriarchális családok társadalommá szerveződését. Ez a viszonyrendszer azonban csak magas szintű erkölcsiség révén valósulhat meg, ami szüntelen tanulással érhető el. Ezért is alapított iskolákat, járt vidékről vidékre Konfuciusz, aki az oktatást mindenki számára hozzáférhetővé akarta tenni. Úgy vélte, csak a tanult emberekből lehetnek azok is, akik majd egy új államot vezetni tudnak. Ezeket az igazságosság vezérelte embereket nevezte ő Csün-céknek, avagy „nemes emberek”-nek, s megkülönböztette őket a közönséges emberektől, akiket a vágyaik irányítanak. A feljegyzések szerint egyszer Ce-kung, Konfuciusz egyik tanítványa megkérdezte tőle, hogy ki a nemes ember, mire ő azt felelte: „Aki cselekszik, mielőtt beszél, és azután tetteinek megfelelően tanít.” S hozzátette: „A nemes ember egyetemes és nem részrehajló; a kis ember részrehajló és nem egyetemes.” Olyan követelményeket támasztott a nemes emberek elé, mint a figyelmesség és szavahihetőség, a tanulás és az emberek szeretete, továbbá a régi hagyományok és az idősek tisztelete.

Konfuciusz elutasította a világból kivonuló bölcs elvét. Saját életével is arra bátorította követőit, hogy vegyenek részt a közéletben, vagyis az állam szolgálatában. Ötvenévesen ekképpen ő maga is vállalt városi hivatalokat, sőt Lu állam királyának igazságügy-minisztere lett. Politikai pályafutása mégis hamar véget ért, miután az udvarban élő köpönyegforgatók nem tűrték a rendíthetetlen erkölccsel rendelkező bölcset. Így kénytelen volt elhagyni hivatalát, s önkéntes száműzetésbe vonulni, ami végül tizenkét évig tartott. Konfuciusz híre gyorsan terjedt, tanítványainak köre pedig tovább bővült, halálakor állítólag már közel háromezren voltak. Sokakat lelkesítettek ugyanis gondolatai, miszerint a szilárd erkölcs alapja a józan belátás, ami viszont nem elérhetetlen még egy olyan, szellemileg züllött korban sem, mint amilyen az i. e. 6. század Kínája. Eszerint a nemesség nem öröklődésen, hanem a jellem változásán, tökéletesítésén múlik. Ahogy ő maga fogalmazta: „Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.”

Ezért a nemes ember folyamatosan képzi, fejleszti, tökéletesíti magát, és kijavítja hibáit. „Az erény pedig nem maradhat egyedül, biztosan társra talál.” Az erényességre törekvés pedig mindenkinek a lehetősége, nem akadályozhatja semmi külső akadály vagy nehézség. Kung mester ehhez kapcsolódó gondolatai összecsengenek Szókratész és a sztoikusok tanításaival: „A nemes ember csak azon kesereg, hogy nincs meg a kellő képessége, de sohasem kesereg azon, hogy nem ismerik az emberek.” Mert: „amit a nemes ember keres, az önmagában van; amit azonban a közönséges ember keres, másokban van”. Valószínűleg ez a tömör bölcsesség, Konfuciusz egyszerű és tiszta gondolatai voltak azok, amelyek a leginkább hatottak saját korában és évszázadokkal később is, amikor eszményei beépültek az államvezetésbe, s így lett sok kínai ember életének alapja hosszú időn át.

Orbán István

AJÁNLÓ: KÍNAI BÖLCSESSÉG – MAI HASZNÁLATRA

Lao-ce és Konfuciusz tanításai alapján

2005. április 20. szerda, 18.00 – Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár
2005. május 20. péntek, 18.30 – Gutenberg Művelődési Otthon

Konfuciusz szerint „csupán a legbölcsebb és a legostobább ember nem változik”. Hogy miért? Mert a legbölcsebb már megállapodott és tud, a legostobább pedig még nem indult el az Úton, ezért nem tud. A legtöbb ember viszont se nem bölcs, se nem teljesen tudatlan, valahol az Ég és a Föld között tart félúton, vagyis tud is valamit, meg nem is. Lao-ce, Konfuciuszhoz hasonlóan, azt tanítja, hogy az élet egy tanítási út, ugyanakkor az ember kettős természetű, részint égi, részint földi, és attól függően, hogy melyik oldala működik erősebben, közelebb állhat az éghez, vagyis a bölcsességhez, illetve a földhöz, vagyis a tudatlansághoz. Ezért mindketten a bölcs ember példáját állítják követőik elé, hiszen aki bölcs, annak személyisége rendezett, és már rendelkezik azokkal a tapasztalatokkal, amelyek nem engedik, hogy újra és újra elkövesse ugyanazokat a gyengeségekből fakadó hibákat. A bölcs ember a nem-cselekvéssel él, ami nem passzivitást jelent, épp ellenkezőleg, egy állandó aktív tudatot és jelenlétet, amely mindig a megfelelő pillanatban cselekszik.

Előadásunkon megismerkedhetünk a két ősi, kínai hagyománnyal, a taoista és a konfuciánus gondolatrendszerrel, amelyek segíthetnek, hogy egy kicsivel jobban megértsük, kik is vagyunk valójában. Továbbá, hogy mi az a Tao, vagy Út, amelyet előbb-utóbb végig kell járnunk, de amelyen nem egyedül haladunk, hiszen a mesterek végig segítenek bölcs tanácsaikkal, tanításaikkal.

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

Az években és a tapasztalatban mérhető növekedés

„Megszoktuk, hogy fizikai születésünk évfordulóját évente megünnepeljük… Gyermekkorunkban a születésnap arra ösztönöz, hogy növekedjünk és elfoglaljuk helyünket a »nagyok« között. Fiatalkorban reménnyel fordulunk a jövő felé. Minél érettebbé válunk, annál inkább képesek vagyunk elmélyedni, időskorunkat pedig az emlékek és reminiszcenciák, a búcsúzás és utazás, a másvilág közelsége határozza meg…

Élni azonban nemcsak ezt, hanem ennél sokkal többet is jelent.

Azt jelenti, hogy tudatában vagyunk annak, mit jelent a világban lenni, mire vagyunk képesek, és mi jót tehetünk életünk során. Egy gyerek, egy kamasz alig van tudatában önmagának, és nem mindig képes belső Énje követeléseire válaszolni. Egy fiatalember akkor kezd élni, amikor úgy érzi, másodszor született, hogy valami felébredt benne, ami annyira erős, hogy minden korlátot legyőzhet, és megrövidítheti az időt. Egy olyan energiának válik az urává, amely nem évekkel és ráncokkal mérendő, hanem akarattal és tettekkel, bölcsességgel és tapasztalattal.

Éppen a lehetőség, hogy gyarapíthatjuk tudásunkat, gyűjthetünk értékes tapasztalatokat, és cselekedhetünk nemcsak saját magunkért, hanem másokért is, jelzi ezt a belső növekedést.”

 

 

ÁPRILISI ÉS MÁJUSI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Helyszínek:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 1088 Budapest, Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)
Fővárosi Művelődési Ház, 1119 Budapest, Fehérvári út 47.
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Kisgaléria, 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1.
Fővárosi Szabó Ervin Gyerekkönyvtár, 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1.
Millenáris Park, 1024 Budapest, Fény u. 20–22.
Gutenberg Művelődési Otthon, 1085 Budapest, Kölcsey u. 2.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 500 Ft
A Meseház programjaira: 400 Ft, nagycsaládoknak: 300 Ft/fő
A kurzus díja: 2000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban az előadásaink díjtalanok

2005. április 20. szerda, 18.30	Egyszer élünk… vagy mégsem? „A filozófia nem más, mint felkészülés a halálra.” Seneca Mit tanítanak az életről a Halottaskönyvek? Ami segít megtalálni az élet értelmét – évezredek óta bevált tanácsok Helyszín: Fővárosi Művelődési Ház
2005. április 20. szerda, 18.00	Kínai bölcsesség – mai használatra Lao-ce és Konfuciusz tanításai alapján Kínaiul van? – szemelvények elemzése a két bölcs műveiből Keressük azt, ami összeköt – a taoista és a konfuciánus filozófia közös vonásai Építsünk lépcsőt a bölcsekhez – a két bölcs tanításainak mai alkalmazása Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Kisgaléria
2005. április 21. csütörtök, 19.00	Fedezd fel velünk a filozófiát! 17 részes előadás-sorozat pszichológiai gyakorlatokkal Helyszín: Gutenberg Művelődési Otthon
2005. április 26. kedd, 19.00	Egyszer élünk… vagy mégsem? „A filozófia nem más, mint felkészülés a halálra.” Seneca Mit tanítanak az életről a Halottaskönyvek? Ami segít megtalálni az élet értelmét – évezredek óta bevált tanácsok Helyszín: Millenáris Park
2005. április 29. péntek, 19.00	A fizika újjászületése A legkisebb rész keresése Hová lett az anyag? Kvantummechanika – a fizika filozófiája Helyszín: Gutenberg Művelődési Otthon
2005. május 5. csütörtök, 19.00	Mihez kezdjünk az életünkkel? – Nagy Sándor nyomában A világhódító személyiségrajza Hogyan lehet legyőzni a nehézségeket? Kultúrák találkozása és harmonizálása Helyszín: Gutenberg Művelődési Otthon
2005. május 11. szerda, 18.00	Mihez kezdjünk az életünkkel? – Nagy Sándor nyomában A világhódító személyiségrajza Hogyan lehet legyőzni a nehézségeket? Kultúrák találkozása és harmonizálása Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Kisgaléria
2005. május 11. szerda, 18.30	A fizika újjászületése A legkisebb rész keresése Hová lett az anyag? Kvantummechanika – a fizika filozófiája Helyszín: Fővárosi Művelődési Ház
2005. május 17. kedd, 19.00	Beszélgetés a Ji-Csinggel a párkapcsolatokról Sors vagy végzet? Avagy a nagy Ő A hódítás és a megtartás művészete Helyszín: Millenáris Park
2005. május 20. péntek, 19.00	Kínai bölcsesség – mai használatra Lao-ce és Konfuciusz tanításai alapján Kínaiul van? – szemelvények elemzése a két bölcs műveiből Keressük azt, ami összeköt – a taoista és a konfuciánus filozófia közös vonásai Építsünk lépcsőt a bölcsekhez – a két bölcs tanításainak mai alkalmazása Helyszín: Gutenberg Művelődési Otthon
2005. május 24. kedd, 18.30	Önismeret a színházon keresztül Színpadon vagy kínpadon? Hogyan legyünk életünk főszereplői? TV: a szoba ura Helyszín: Fővárosi Művelődési Ház

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

2005. április 23. szombat, 10.00–17.00	A Négyszögletű Kerekerdő Ki ne ismerné Lázár Ervinnek a gyerekek és a felnőttek lelkét egyaránt megérintő meséit? Közülük három történetet fűztünk egybe egy előadássá: Maminti, a kicsi zöld tündér; Ló Szerafin legyőzi önmagát; Vacskamati születésnapja. Mindhárom mesét jelmezbe bújt színészek adják elő, akik a szó és a gesztusok kifejezőerején keresztül igyekeznek megragadni az egyes karaktereket, illetve a mese fordulópontjait, amelyek mindennapi életünkben is előforduló döntéshelyzetekbe állítják a szereplőket. Az előadást papírvirágok hajtogatása előzi meg, utána pedig közösen elkészítjük az egyes szereplők maszkjait. Előadásunkat 7–12 éveseknek ajánljuk.
2005. május 7. szombat, 10.00	Csukás István: Mirr-Murr kalandjai Mirr-Murr, a szeleburdi macska és a tiszta szívű kiscsacsi kedves és tanulságos történetei hosszú évek óta a gyerekek kedvencei közé tartoznak. Több mesét válogattunk össze egy kis csokorrá, így többek között szemtanúi lehetünk a két kisállat összeismerkedésének, a híres vízi csatának, a festőversenynek és a tavasz beköszöntének. A meséket színészeink keltik életre a gondosan berendezett játékszobában, majd ki-ki elkészítheti kedvenc játékfiguráját. Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Gyerekkönyvtár Előadásunkat 6–12 éveseknek ajánljuk.
2005. május 21. szombat, 10.00	A rút kiskacsa Andersen méltán világhírű meséje kedves és egyben szívszorító történet, hiszen egy kacsának vélt madár átalakulását élhetjük át, amint ráébred arra, hogy ki is ő valójában… A történetet fekete színházas technikával adjuk elő, aminek az a különlegessége, hogy teljesen sötét teremben, speciális fény segítségével kelnek életre a fehér anyagból készült bábok. Az előadást zenei aláfestés teszi még hangulatosabbá. Az előadás után papírból mindenki elkészítheti a maga „rút kiskacsáját”, amelyet hurkapálcikára erősítve szobája díszítésére is használhat. Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Gyerekkönyvtár Előadásunkat 6–12 éveseknek ajánljuk.

GYŐR

Helyszín:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 9021 Győr, Árpád u. 9.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 400 Ft
A kurzus díja: 1200 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.

2005. április 7. csütörtök, 18.00	Szimbólumok a Mátrixban Beszédes nevek – mitikus hősök: a jó és a rossz küzdelme A karma törvénye: ok és okozat, sors és véletlen Képzelet és valóság: Platón barlanghasonlata
2005. április 21. csütörtök, 18.00	Gondolkodjunk kínaiul Taoizmus – a kínai akupunktúra alapja Alapritmusok: A Nap mozgása és a csi keringése Kínai szervrendszer – az emberben lévő zodiákusjegyek Misztika, filozófia és tudomány kapcsolata, ember és természet összhangja
2005. április 23., szombat	Ökológiai akció: tótisztítás
2005. május 12. csütörtök, 18.00	Megvalósuló ÁLMOK Miért és miről álmodunk? A pihentető órák üzenete Amikor a gondolat tetté válik: a történelmet alakító emberek álmai Vannak példaképeink? Ők mit tettek álmaikért?
2005. május 26. csütörtök, 18.00	A bennünk is rejlő géniusz Mitől zseni a zseni? Lángelmék az emberiség szolgálatában: Bolyai, Neumann, Szilárd, Erdős, Rubik… Ki felel a géniuszért: nemzet, iskola, család, egyén, szerencse, véletlen, kemény munka? Utat a jövődnek! Ki határozza meg, mi lesz holnap?

PÉCS

Helyszín:

Pécsi Kulturális Központ, 7621 Pécs, Színház tér 2.

2005. április 26. kedd, 18.00	Az élet színpadán Ki van a maszk mögött? Színpadon vagy kínpadon? Sikerek és bukások. A játék tétje: az életem A görög misztériumszínház világa Helyszín: Pécsi Kulturális Központ
2005. május 4. szerda, 18.00	Fedezd fel velünk a filozófiát! 17 részes előadás-sorozat pszichológiai gyakorlatokkal Helyszín: Pécsi Kulturális Központ

SZEGED

Helyszínek:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36.
Tamási Áron Klub (TÁK), Boldogasszony sgt. 6.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 350 Ft, diákoknak: 300 Ft
A kurzus díja: 1200 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.

2005. április 6. szerda, 19.00	Az Élet Ért-Elme – az ősi tudás helye ma 17 részes előadás-sorozat
2005. április 8. péntek, 19.30	Weöres Sándor est Színpadi játék élőzenével Helyszín: Tamási Áron Klub (a belépés ingyenes)
2005. április 14. csütörtök, 19.00	Színpadon az ember Életkorok és szerepek „Játszótársam, mondd akarsz-e lenni?” Ösztönös és tudatos játszmáink
2005. április 21. csütörtök, 19.00	Módosult tudatállapotok A normálistól a normálisig Az emberfeletti és az emberalatti tudatállapotokról… A gyors megoldások kulcsa a hip(-hop)nózis? „Életünk az elménk teremtménye” (Buddha)
2005. április 23., szombat	Ökológiai akció: ártértisztítás
2005. április 28. csütörtök, 19.00	A térrendezés azték művészete Az univerzum tükröződései a mindennapokban Égi harmónia az építészetben: tudomány vagy művészet? Tollan, a mitikus város: ahol mindez megvalósult Lépcsők, melyek az égig érnek – külső és belső valóságok Lelki tereink szellemibbé tétele azték recept alapján (a konyhamester ajánlata)
2005. május 6. péntek, 19.00	Richard Bach: Jonathan Livingston, a sirály Színpadi játék
2005. május 12. csütörtök, 19.00	Színvilágunk Hogyan tehetjük kifejezőbbé környezetünket? Visszahatnak-e ránk életterünk színei? Fedezzük fel és használjuk saját színeinket!
2005. május 21. szombat, 19.00	Néhány perc Örkénnyel Színpadi játék élőzenével
2005. május 26. csütörtök, 19.00	A szerelem hét napja – Már egy hete csak magára gondolok… A szerelem két arca: öröm és szenvedés Miért éppen ő? / Miért nagy az Ő? Ámor és Psziché: a szerelmes lélek próbái

INFORMÁCIÓK

Rövid Hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten  1088 Budapest, Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség) Nyitva tartás: H–CS 18–21 óráig. Telefon: 334-2756. E-mail: info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
• Győrött  9021 Győr, Árpád u. 9. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 311-727. E-mail: gyor[kukac]ujakropolisz.hu (gyor[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
• Pécsett  Telefon: (20) 320-9294. E-mail: pecs[kukac]ujakropolisz.hu (pecs[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
• Szegeden  6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (62) 452-183. E-mail: szeged[kukac]ujakropolisz.hu (szeged[at]ujakropolisz[dot]hu).
  

Kulturális Hírlevél 34. szám
2005. május

TARTALOM

• A személyes nehézségek
  
  
• Portré: Nagy Sándor
  
  
• Ajánló: Mihez kezdjünk az életünkkel? – Nagy Sándor nyomában
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Májusi és júniusi programjaink
  
  
• Információk

A SZEMÉLYES NEHÉZSÉGEK

Melyek a személyes nehézségek?

Nyilvánvalóan azok, amelyek a személyiséget támadják meg, ami alatt a fizikai, vitális, érzelmi és mentális megnyilvánulások összességét értjük. Anélkül, hogy lebecsülnénk a betegség vagy a tartósabb fizikai rendellenesség okozta szenvedést, az érzelmi állapot sokkal meghatározóbb, mert átszínezi a gondolatokat is, sőt a test állapotát is befolyásolja. Közismert, hogy egy nagy ellenszenv azonnal megmutatkozik valamilyen módon a testben, és egy időre megfosztja az elmét a logikus és értelmes gondolkodás lehetőségétől.

Miért vannak ilyen, elsősorban érzelmi jellegű személyes nehézségeink? Azért, mert nem ismerjük saját érzelmi mozgatórugóinkat, illetve az ebből eredő tehetetlenségünk miatt, hogy megoldjuk a konfliktusokkal terhes helyzeteket.

Mindenki, aki csak él, találkozik nehézségekkel. Ez logikus is, ha egyetértünk a klasszikus ókor filozófusaival, miszerint az élet az életre tanít bennünket. És ez nemcsak szójáték. Tanulhatunk mások tapasztalatából és tanácsaiból, felkészülhetünk a létezés megpróbáltatásaira, de semmi sem ér fel azzal, mint amit az élő helyzetből tanultunk meg. Az élet állandóan tanít, s jobb, ha tanítómesterként fogadjuk, mint ellenségként. Mesterként segít kifejleszteni a legjobb, addig szunnyadó képességeinket, ha viszont ellenséget látunk benne, akkor hosszú, elsősorban személyes nehézségekkel teli útnak bizonyul.

Hogyan tanít az élet? A többi tanítási módszertől eltérően közvetlenül tanít, a legérzékenyebb pontot támadja meg, hogy kikényszerítse, hogy elgondolkodjunk. Minden érzelmekkel kapcsolatos dolog fáj. Bár vannak pillanatok, amikor az érzelmek a boldogság és az öröm forrásává válnak, sokkal gyakoribbak és erősebbek az ellenszenv, a félelem, a kétségbeesés, a bizonytalanság, a tehetetlenség uralta időszakok…

Végeérhetetlen listát írhatnánk a nehézségekről, de elég lesz, ha csak néhányat említünk a közismertek közül. Például a megélhetéssel kapcsolatos nehézségek, a megfelelő munkahely megleléséért folytatott küzdelmek, hogy lehetőleg igazodjon képességeinkhez, hivatásunkhoz, tanulmányainkhoz és felkészültségünkhöz. Vagy ott vannak a tanulási és képzési nehézségek, hiszen nem mindig kapjuk meg rá a lehetőséget. Esetleg az is lehet, hogy azért akarunk tanulni, hogy jobb életkörülményeket teremthessünk magunknak, de évek múltán döbbenünk rá arra, hogy ez nem is annyira egyszerű. De említhetjük a családi nehézségeket is, hiszen nem mindig jellemző a családra egymás kölcsönös megértése. És szólnunk kell az életünk miértjét érintő nehézségekről is, amelyek azokat sújtják, akik eltöprengenek a sorsról, a szellemi emberről, a bennünket körülölelő világról, a számtalan miértről az egyéni és közös életünket érintő kérdés kapcsán. És mindenekelőtt ott vannak az érzelmi nehézségek, ha nem alakul ki jó viszony a többi emberrel, ha szerelmeink és barátságaink nem elégítenek ki bennünket.

Tudom, hogy még sokkal hosszabb is lehetne a lista, de akármelyik példából indulunk is ki, a nehézségek megjelenése bénító állapotot okozhat.

A nehézségből az ember általában könnyű és gyors kiutat keres, amelyhez nem kell mozgásba hoznia saját akaratát. Ismerőseinkhez fordulunk, fűtől-fától segítséget kérünk… A nehézség megbénítja azt, aki magán kívül keresi a megoldást, de legfőképpen azt, aki az élet igazságtalanságára hivatkozik, ha ilyen „szerencsétlenség” történik vele. Megerősödik a negatív érzés, a gondolatok egyre zavarosabbak, a test a szorongás jeleit mutatja, a nehézség pedig áthághatatlan hegy méretét ölti magára. Marad a fájdalom, a kétségbeesés, az idegesség, a többiek hibáztatása esetleges vétkességük miatt… Végül egy hatalmas, egyre mélyülő gödör keletkezik, amelyből egyre nehezebb kikerülni.

Lentről, a lelki csüggedés mélységeiből nem látszik a fény. Percről percre erősödik a fájdalom, és nem marad más, csak ez az önemésztő szenvedés. A megoldásoknak – logikusan – felülről kell érkezniük. Felül kell emelkednünk a nehézségen és a fájdalmon, hogy meglelhessük a választ.

Ha tudjuk, hogy a nehézség gyökere az érzelmi szinten van, akkor a mentális erőt kell mozgásba hoznunk, hogy legyőzzük a negatív érzelmi töltést. Ez eleinte nehéznek tűnhet, de minden nehéz, amíg először meg nem próbáljuk. Erőfeszítést kell tennünk, hogy egy lépcsőfokkal magasabbra emelkedhessünk, hogy túljussunk a felhőkön és elérhessünk saját megértésünk fényéhez. Való igaz, nem mindenki bölcs, de mindenkinek rendelkezésére áll kisebb-nagyobb tapasztalatainak tárháza, amely segíthet, hogy megkeresse pillanatnyi bajának gyakorlati megoldását. Meg kell tudnunk látni lehetséges megoldásainkat. Egyesek használhatatlanok lesznek, mások többé-kevésbé elfogadhatóak, és ott lesznek az igazán jók is. Újra és újra neki kell állnunk, elszántan és a torzító érzelmekre jellemző szorongás nélkül, s így új tapasztalatokat szerzünk, amelyek hasznossá válnak a jövőben.

Nem pusztán érzelmek és szenvedélyek lakóháza vagy. Intelligenciád is van, hogy „kívülről” is megfigyelhesd magad, és a saját utadat járd.

 

PORTRÉ: NAGY SÁNDOR (i. e. 356 – 323)

A világtörténelem talán leghíresebb hadvezére, a legenda szerint Amon isten fia, alig tizenkét év alatt hódította meg az akkor ismert világ felét, s ezzel több mint kétezer évre bevéste nevét a történelemkönyvek lapjaira. Nagy Sándor, vagy görög nevén Alexandrosz, Philipposznak, a neves makedón királynak volt a fia, de hamar megmutatkoztak különleges képességei, amelyek kiemelték környezetéből. Plutarkhosz szerint csak erényre és dicsőségre vágyott, és túl akart tenni apján. Egy ízben, amikor lovat hoztak Philipposznak, a szilaj állatot emberei nem merték megülni, mire Alexandrosz azt állította, hogy ügyetlenek és gyengék, s fogadást kötött a ló árára. Apja először nem hitt gyermekének, de amikor látta, hogy a fiú megüli a lovat, sőt megszelídíti, örömében neki adta, és így szólt hozzá: „Fiam, keress magadhoz méltóbb királyságot, szűk neked Makedónia!”. Ettől fogva inkább rábeszéléssel igyekezett hatni rá, nem paranccsal, s meghívta az udvarába a kor legnagyobb tudósait, hogy tanítsák a fiatal Sándort. Így lett a fiú egyik mestere Arisztotelész is, aki elsősorban etikai és politikai képzést nyújtott a tudásra szomjazó léleknek, de ő szerettette meg vele az orvostudományt is, amivel beteg bajtársain segített később.

Alig tizenhat évesen lett Makedónia királyi helytartója és pecsétőre, és húszéves volt, midőn átvett meggyilkolt apjától egy konfliktusokkal terhelt örökséget. De a fiatalember jól állta a próbákat, egymás után verte meg az ország ellen támadó barbár seregeket, s leverte a lázadásokat. Majd mikor átkelt a Thermopülai szoroson, elfoglalta Thébait, de megkímélte Athént. Iszthmosznál összegyűjtötte a görögöket, és a perzsák ellen indult hadjáratra. Ekkor állítólag sokan kívántak neki szerencsét, Diogenészt kivéve, aki otthon maradt Kraneionban. Elment tehát hozzá a király, s megkérdezte, mit kíván, mire a hordóban élő filozófus csak annyit kért: „Állj egy kicsit odébb, ne fogd el előlem a napot!”. A történet szerint ez annyira nagy hatással volt az uralkodóra, hogy később ezt mondta: „Ha nem volnék Alexandrosz, Diogenész szeretnék lenni.” A kezdetekkor állítólag egy harmincezres sereg indult útnak alig harminc napra elegendő élelemmel, de Alexandrosz nem aggódott az ellátmány miatt, s bőkezűen osztogatta, amije volt. Mégis, a hadjárat során átkelt a Hellészpontoszon, majd partra szállt Ilionnál, és megküzdött a perzsákkal a Granikosz folyónál. Innen továbbnyomult Halikarnasszosz és Milétosz felé, de célja III. Dareiosz legyőzése volt. Erre Kilikia közelében került sor, ahol a számbeli fölény – több mint százezres perzsa túlerő – ellenére nyerni tudott.

Alexandrosz a jó testi adottságok mellett kiváló lélekkel is rendelkezett, amely mentes maradt mind a vagyon, mind a gyönyörök vonzásától. Bár élete során több felesége is volt, nem nyúlt minden nőhöz, ellensége asszonyaitól pedig, tiszteletből, kifejezetten távol tartotta magát. Azt is mondta, hogy az alvásból és a nemi érintkezésből tudja leginkább, hogy halandó, mert az emberi természet gyengeségét a fáradtság és a gyönyör okozza. A lakomákon keveset ivott, inkább beszélgetett társaival és tudósaival, akik elkísérték a hosszú úton. Az évek során minden addig ismert vidéket bejárt és meghódított, beleértve Egyiptomot is. Ott kapta a jóslatot, hogy majd Pharosznál alapítson várost, ha eljön az ideje. Így született meg tehát Alexandria, ahol később a híres könyvtár is épült, amely gyűjtőhelye lett az ókori tudás összes fellelhető kéziratának. Miután megtudta, hogy Amon isten is segíti, találkozott egy Pszammón nevű emberrel is, akitől megtanulta, hogy minden ember az isten uralma alá vettetett, mert mindenki, aki uralkodik és parancsol, isteni eredetű. Ebből azt szűrte le többek között, hogy ő maga is isteni eredetű, bár ezt nem hangoztatta mindenki előtt. Erre születésén és hadi eredményein túl olyan jelek is utaltak, amelyek felülmúltak minden addig látott csodát. Mikor fogságba esett felesége, Sztateira halála miatt Dareiosz feldühödött, a makedónokra támadt újra, de ezúttal egymilliós sereggel. Az Eufrátesz mellett zajló, akkori mértékkel mérve szokatlanul nagy ütközet véget vetett Dareiosz maradék uralmának, aki futva menekült Gaugamélánál, így Alexandrosz lett Ázsia új királya.

Fényes áldozatokkal, mind több lakomával és ünnepséggel folytatódott egyre gigantikusabb hadjárata, melynek útvonala már egyre egzotikusabb helyek felé vezetett. De közben észlelte, hogy környezetéből sokan elpuhultak lettek, s hogy költekező életmódot folytatnak, míg ő, aki királyuk, mértékkel és naponta sokat fáradozik, hogy az ügyek jó irányba haladjanak, és hogy fizikai, szellemi állapota megfelelő maradjon. Alexandrosz tartott attól, hogy emberei túlságosan elfáradnak és ezért feladják a hadjárat folytatását, ezért csak a legjobb harcosait vitte el Ázsiába, akikre bizton számíthatott. Ennek ellenére társai nem nézték el neki, hogy alkalmazkodik a helyi viszonyokhoz, sőt, hogy idegen szokásokat vesz fel és csapatát friss, fiatal harcosokkal tölti fel. Egyre többen lázadoztak ellene, de ő kivégeztette belső ellenségeit. Ugyanez várt azokra, akik megszegték parancsait. Ennek ellenére hű katonái kitartottak mellette a parthusoknál és India földjén is, de a sok nélkülözés, a betegségek és a háborúk megtizedelték hadseregét. Maga Alexandrosz is nem egyszer kapott súlyos, életveszélyes sebet, de újra meg újra felépült belőle. Ám minden csoda véget ér egyszer, s Alexandrosz, aki mélyen hitt a jóslatokban, rossz előjeleket kapott. Hamarosan megbetegedett, és meg is halt. Még harmincéves sem volt. Birodalma hihetetlen gyorsasággal hullott szét, de a következő nemzedékeket mégsem az ezt követő hatalmi marakodások hozták lázba.

Az a terv, amely benne öltött testet, eddigre már világossá vált, és úgy mutatta a példát, mint később a Pharoszi világítótorony, a világ hét csodájának egyike évszázadokon át. Azt gondolta, hogy egyesíteni lehet az embereket nemzetiségre, bőrszínre, származásra való tekintet nélkül. Azt gondolta, hogy az igazi erényeknek kell irányítania a vezetőket. Azt gondolta, hogy a különböző szokások mögött minden népnél értékes igazságok rejtőznek, amelyeket nem elutasítani kell, hanem minél jobban megismerni, így rájöhetünk, mennyire közösek a valódi céljaink. Ezeket azonban nem csak gondolta, hanem tett is értük. Bebizonyította, hogy az egység, a közös akarat többet ér, mint az emberek tömege. Bebizonyította, hogy bármit meg lehet tenni, ha az emberben van elég elszántság, akarat és tetterő.

A politikai helyzet nem tette lehetővé, hogy tartósan meg is maradjon, amit megálmodott. De ezek az eszmék tovább éltek követői szívében, és valamilyen módon mintát adtak jövendő államalakulatoknak is. Talán egy másik népre volt szükség, amely a sokféleséget szívesen egységesítette, és ezzel Alexandrosz álmának egyik letéteményesévé válhatott. A birodalom akkor birodalom, ha tartós, szerves és összetartó. A rómaiak erre tettek kísérletet, és hatékonyan meg is oldották. Itt megmutatkozhatott, hogyan lehet hosszú távon is sikeres a békés életben Alexandrosz sok kezdeményezése. A csaták elmúlnak, a háborúkat szükségképpen felváltja a béke. Van, akinek a háborúk győzelmei jutnak, de fontos, hogy az elért eredmények tovább élhessenek. Bár Alexandrosz ezt életében nem tudta elérni, neve és elképzelései 2300 év után is tovább élnek.

Orbán István

 

AJÁNLÓ: MIHEZ KEZDJÜNK AZ ÉLETÜNKKEL? – NAGY SÁNDOR NYOMÁBAN

Hogyan lehet az ember huszonévesen világhódító, egy hatalmas birodalom ura? Tehetség vagy szorgalom kérdése, hogy kiből születik nagy ember? Nagy Sándor életén keresztül előadásunk példát ad arra, hogy miképp lehet legyőzni saját, hétköznapi nehézségeinket, hogy merjünk hinni abban, hogy nincsenek lehetetlenek. Ha ugyanis valaki kellőképp elszánt, akkor nem hagyja, hogy a körülmények befolyásolják, és képes akár kevés élelemmel is elindulni egy hosszú, végeláthatatlan útra. „Én nem lopom a győzelmet” – mondta egyszer a nagy hadvezér, aki számos ütközete közül egyet sem veszített el, s aki úgy élte le rövid életét, hogy aztán neve a történelem lapjaira több mint kétezer évre bevésődött. Fedezzük fel együtt Nagy Sándort és rajta keresztül önmagunkat, hogy lássuk, kik is vagyunk valójában és mire lehetünk képesek…

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

Fejlődésünk módjának megtalálása

Minden élőlény egy evolúciós természeti törvényt követ, amely növekedésben, terjeszkedésben, kinyílásban, felemelkedésben és ehhez hasonló megnyilvánulásokban fejeződik ki. Az ember sem kivétel. Sőt mi képesek is vagyunk felfogni ezt a természeti törvényt, de amikor nem látjuk világosan, akkor ösztönösen cselekszünk, és a megszokott tevékenységeink szintjén keressük a továbblépés lehetőségét.

Ha azonban képesek lennénk újra a valódi gyorsaságunkkal, saját ritmusunkban haladni, megtalálnánk fejlődésünk módját. Akkor is többet akarnánk, de abból, ami nagyobb és jobb emberré tesz bennünket. Erőfeszítésünk az emberi mivoltunk megerősítésére összpontosulna.

Arról van szó, hogy meg kell találnunk azt, ami hozzánk illik és nemesít bennünket. Arról van szó, hogy inkább többek legyünk, mint hogy többet birtokoljunk.

 

MÁJUSI ÉS JÚNIUSI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Helyszínek:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 1088 Budapest, Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)
Fővárosi Művelődési Ház, 1119 Budapest, Fehérvári út 47.
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Kisgaléria, 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1.
Fővárosi Szabó Ervin Gyerekkönyvtár, 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1.
Millenáris Park, 1024 Budapest, Fény u. 20–22.
Gutenberg Művelődési Otthon, 1085 Budapest, Kölcsey u. 2.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 500 Ft
A Meseház programjaira: 400 Ft, nagycsaládoknak: 300 Ft/fő
A kurzus díja: 2000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban az előadásaink díjtalanok.

2005. május 5. csütörtök, 19.00	Mihez kezdjünk az életünkkel? – Nagy Sándor nyomában A világhódító személyiségrajza Hogyan lehet legyőzni a nehézségeket? Kultúrák találkozása és harmonizálása Helyszín: Gutenberg Művelődési Otthon
2005. május 11. szerda, 18.00	Mihez kezdjünk az életünkkel? – Nagy Sándor nyomában A világhódító személyiségrajza Hogyan lehet legyőzni a nehézségeket? Kultúrák találkozása és harmonizálása Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Kisgaléria
2005. május 11. szerda, 18.30	A fizika újjászületése A legkisebb rész keresése Hová lett az anyag? Kvantummechanika – a fizika filozófiája Helyszín: Fővárosi Művelődési Ház
2005. május 17. kedd, 19.00	Beszélgetés a Ji-Csinggel a párkapcsolatokról Sors vagy végzet? Avagy a nagy Ő A hódítás és a megtartás művészete Helyszín: Millenáris Park
2005. május 18. szerda, 18.00	Leonardo gépezetei Modern találmányok a reneszánszban Leonardo a művész-tudós-filozófus A Leonardóvá válás művészete – avagy a képzelet és a kreativitás felszabadítása Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Kisgaléria
2005. május 20. péntek, 19.00	Kínai bölcsesség – mai használatra Lao-ce és Konfuciusz tanításai alapján Kínaiul van? – szemelvények elemzése a két bölcs műveiből Keressük azt, ami összeköt – a taoista és a konfuciánus filozófia közös vonásai Építsünk lépcsőt a bölcsekhez – a két bölcs tanításainak mai alkalmazása Helyszín: Gutenberg Művelődési Otthon
2005. május 24. kedd, 18.30	Önismeret a színházon keresztül Színpadon vagy kínpadon? Hogyan legyünk életünk főszereplői? TV: a szoba ura Helyszín: Fővárosi Művelődési Ház
2005. május 24. kedd, 19.00	Elég a szenvedésből! – Avagy Buddha, a világ orvosa Szenvedésünk forrásai Buddha receptje Boldogságpirulák a mindennapokra Helyszín: Millenáris Park

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

2005. május 7. szombat, 10.00	Csukás István: Mirr-Murr kalandjai Mirr-Murr, a szeleburdi macska és a tiszta szívű kiscsacsi kedves és tanulságos történetei hosszú évek óta a gyerekek kedvencei közé tartoznak. Több mesét válogattunk össze egy kis csokorrá, így többek között szemtanúi lehetünk a két kis állat összeismerkedésének, a híres vízi csatának, a festőversenynek és a tavasz beköszöntének.   Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Gyerekkönyvtár Előadásunkat 6–12 éveseknek ajánljuk.
2005. május 21. szombat, 10.00	A rút kiskacsa Andersen méltán világhírű meséje kedves és egyben szívszorító történet, hiszen egy kacsának vélt madár átalakulását élhetjük át, amint ráébred arra, hogy ki is ő valójában… A történetet fekete színházas technikával adjuk elő, aminek az a különlegessége, hogy teljesen sötét teremben, speciális fény segítségével kelnek életre a fehér anyagból készült bábok. Az előadást zenei aláfestés teszi még hangulatosabbá. Az előadás után papírból mindenki elkészítheti a maga „rút kiskacsáját”, amelyet hurkapálcikára erősítve szobája díszítésére is használhat.   Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Gyerekkönyvtár Előadásunkat 6–12 éveseknek ajánljuk.
2005. május 21. szombat, 11.00	A Négyszögletű Kerek Erdő Ki ne ismerné Lázár Ervinnek a gyerekek és a felnőttek lelkét egyaránt megérintő meséit? Közülük három történetet fűztünk egybe, egy előadássá: Maminti, a kicsi zöld tündér; Ló Szerafin legyőzi önmagát; Vacskamati születésnapja. Mindhárom mesét jelmezbe bújt színészeink adják elő, akik a szó és a gesztusok kifejezőerején keresztül igyekeznek megragadni az egyes karaktereket, illetve a mese fordulópontjait, amelyek mindennapi életünkben is előforduló döntéshelyzetekbe állítják a szereplőket. Az előadást papírvirágok hajtogatása előzi meg, utána pedig közösen elkészítjük az egyes szereplők maszkjait.   Helyszín: Millenáris Park Előadásunkat 7–12 éveseknek ajánljuk.

GYŐR

Helyszín:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 9021 Győr, Árpád u. 9.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 400 Ft
A kurzus díja: 1200 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.

2005. május 12. csütörtök, 18.00	Megvalósuló ÁLMOK Miért és miről álmodunk? A pihentető órák üzenete Amikor a gondolat tetté válik: a történelmet alakító emberek álmai Vannak példaképeink? Ők mit tettek álmaikért?
2005. május 26. csütörtök, 18.00	A bennünk is rejlő géniusz Mitől zseni a zseni? Lángelmék az emberiség szolgálatában: Bolyai, Neumann, Szilárd, Erdős, Rubik… Ki felel a géniuszért: nemzet, iskola, család, egyén, szerencse, véletlen, kemény munka? Utat a jövődnek! Ki határozza meg, mi lesz holnap?
2005. június 9. csütörtök, 18.00	Maszkok és ál-arcok „Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.” Gárdonyi Géza Az élet mámoros karneválja – a nagy szerep A szakrális maszk – a nó-színész átalakulóművészete Dionüszosz: az elementáris kezdet ereje
2005. július 8. péntek, 19.00	A tánc – találkozások és érintések a parketten Közérzetjavító művészeti „koktél” táncos gyakorlatokkal, beszélgetéssel és élőzenével Hogy szólítanád meg? Miről beszélgetnél vele? Mit akarsz tőle? A kapcsolatteremtés útvesztői és a mozdulatok rejtett jelzései

PÉCS

Helyszín:

Pécsi Kulturális Központ, 7621 Pécs, Színház tér 2.

2005. május 4. szerda, 18.00

Fedezd fel velünk a filozófiát! 17 részes előadás-sorozat pszichológiai gyakorlatokkal Helyszín: Pécsi Kulturális Központ

SZEGED

Helyszínek:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36.
Tamási Áron Klub (TÁK), Boldogasszony sgt. 6.
Ifjúsági Ház, Felső Tisza-part 2.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 350 Ft, diákoknak: 300 Ft
A kurzus díja: 1200 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.

2005. május 6. péntek, 19.00	Weöres Sándor est Színpadi játék élőzenével Helyszín: Ifjúsági Ház
2005. május 12. csütörtök, 19.00	Színvilágunk Hogyan tehetjük kifejezőbbé környezetünket? Visszahatnak-e ránk életterünk színei? Fedezzük fel és használjuk saját színeinket!
2005. május 21. szombat, 19.00	Néhány perc Örkénnyel (a Hídi vásáron) Színpadi játék élőzenével
2005. május 26. csütörtök, 19.00	A szerelem hét napja – Már egy hete csak magára gondolok… A szerelem két arca: öröm és szenvedés Miért éppen ő? / Miért nagy az Ő? Ámor és Psziché: a szerelmes lélek próbái
2005. június 4., szombat	Ökológiai akció
2005. június 9. csütörtök, 19.00	Egyszer élünk… vagy mégsem? „A filozófia nem más, mint felkészülés a halálra.” Seneca Mit tanítanak az életről a Halottaskönyvek? Ami segít megtalálni az élet értelmét – évezredek óta bevált tanácsok

INFORMÁCIÓK

Rövid Hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten:  1088 Budapest, Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség) Nyitva tartás: H–CS 18–21 óráig. Telefon: 334-2756. E-mail: info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Győrött:  9021 Győr, Árpád u. 9. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 311-727. E-mail: gyor[kukac]ujakropolisz.hu (gyor[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Pécsett:  Telefon: (20) 320-9294. E-mail: pecs[kukac]ujakropolisz.hu (pecs[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Szegeden:  6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (62) 452-183. E-mail: szeged[kukac]ujakropolisz.hu (szeged[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  

Kulturális Hírlevél 35. szám
2005. június

TARTALOM

• A fájdalom felülmúlása
  
  
• Ókori arcképcsarnok: Aiszkhülosz
  
  
• Ajánló: Egyszer élünk… vagy mégsem?
  
  
• Ajánló: Maszkok és álarcok
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Júniusi és júliusi programjaink
  
  
• Információk

 

A FÁJDALOM FELÜLMÚLÁSA

Ennek a lelkiállapotnak a megértéséhez, amely nem kívánt kísérőként életünk oly sok óráját beárnyékolja, induljunk ki a buddhista tanból, a mostani életre alkalmazva, amely lényegét tekintve mégsem tér el annyira a régebbi korokétól. E szerint a tan szerint az Út, amely az emberi szabadsághoz visz, négy igazság megértésén keresztül vezet: a szenvedés létezik, a szenvedésnek oka van, a szenvedés megszüntethető, és létezik út, amely a szenvedés megszüntetéséhez vezet.

A szenvedés létezése és annak okai

Megszületésünktől kezdve sokféle formában jelenik meg életünkben a szenvedés. Mindig valaminek az elvesztését jelenti. A test számára a fájdalom okozója például az egészség elvesztése, és a testi egyensúly hiánya is további, az ember figyelmét és tudatát lekötő különböző fájdalmak előidézője lehet.

A psziché számára a fájdalmat egy érzelem elvesztése jelenti, amely lehet saját, vagy egy másik ember irántunk tanúsított érzelme. Ez lényegében azt jelenti, hogy már nem szeretnek bennünket, és emiatt már mi sem szeretünk.

A szenvedést okozhatja a valamiben vagy valakiben való bizalmunk elvesztése. Vagy a meg nem valósult tervek miatti reményvesztettség. Vagy az önbizalom elvesztése, amely félelem formájában nyilvánul meg a nehéz, sőt az egyszerű helyzetekkel való szembesüléskor is. Az is szenvedést okoz, ha elveszítjük értékeinket vagy szeretteinket. Összességében tehát olyan érzelmekről van szó, amelyeket a magunkénak hitt vagy vágyott dolgok elvesztése miatt érzünk.

Az elme számára a fájdalom a meg nem értésből származik. Szenved, amikor bezárkózik, leblokkol, és nem érti a körülményeket. Szenved, amíg szűklátókörűségében nem képes megérteni az élet mozgatórugóit. Az is szenvedést okoz, ha rádöbbenünk, hogy korábban téveszméket követtünk, vagy hogy helytelen elvek szerint cselekedtünk. És az is, ha felfedezzük, hogy az önmagunkról alkotott kép valótlan, és nem olyanok vagyunk, mint amilyennek képzeltük magunkat.

A szenvedés megszüntetése

Valószínűleg a szenvedés sohasem szűnik meg maradéktalanul, mivel folyamatos fejlődési utat követünk. Lehetőségünk van azonban arra, hogy a szenvedést kiváltó okokat elkezdjük csökkenteni. Ehhez az kell, hogy mindenre nyugodtan, intelligens és objektív szemmel nézzünk. Kívülről kell látnunk önmagunkat, hogy elfogulatlanul lássuk a világot, azokat a helyzeteket, amelyek egyébként magukba szippantanak, vakká tesznek bennünket, s ezért nem tudjuk megnevezni és meghatározni őket.

Ezután megoldásokat kell keresnünk a szenvedés okainak megszüntetésére. Mindenre van többé vagy kevésbé jó megoldás. Viszont ha nincs elegendő akaratunk, hogy keressük, és még kevésbé arra, hogy alkalmazzuk a megoldásokat, akkor a szenvedés folytatódni fog. Sőt, ezen túlmenően egy idő után a külső tényezőket kezdjük vádolni mindazért, amivel mi nem merünk szembesülni.

A szenvedés nem múlik el magától: el kell távolítani. A szenvedést nem felejtjük el: át kell alakítani bennünket gazdagító tapasztalattá. A már felismert szenvedés, amelynek keressük a megoldását, biztosítékot jelent arra, hogy nem hozzuk létre újra ugyanazokat az okokat, mint amelyek annak idején a szenvedést életre hívták.

Az út, amely a szenvedés megszüntetéséhez vezet

A helyes nézetek: naponta kell törekednünk arra, hogy kilépjünk a tudatlanságból, és fokozatosan közelebb kerülhessünk a bölcsességhez. Ezt javasolta a bölcs Platón is. Annál helyesebbé válnak nézeteink, minél jobban eltávolodunk a szubjektivitástól, minél jobban elhagyjuk a felsőbbrendűnek hitt nézeteink miatti büszkeséget, és a vágyat, hogy mindig igazunk legyen.

A helyes elhatározás: röviden, az önzőséget nemeslelkűséggel kell helyettesítenünk.

A helyes beszéd: arra késztet, hogy előbb gondolkodjunk, és csak azután nyissuk szóra a szánkat. Mielőtt hangot adnánk az első, érzelmek által kiváltott gondolatnak, előbb végig kell gondolnunk szavaink hatását. Világosan kell látnunk, hogy valóban kapcsolatot akarunk-e teremteni az emberekkel, vagy csupán arra támadt kedvünk, hogy vitatkozzunk, és kiüresedett szavakkal töltsük ki a csendet.

A helyes cselekvés: a helyénvaló nézetek és a nemes elhatározások logikus következménye. Emellett feltétlenül szükséges a cselekedni akarás is.

A helyes életmód: erkölcsös magatartást jelent. Mindenkinek dolgoznia kell ahhoz, hogy fenntartsa magát… Azonban vannak olyan munkák is, amelyek lealacsonyítják az embert. Nem az egyszerű munkákkal van a baj, hanem azokkal, amelyek megtámadják az emberi méltóságot a romlottság ezernyi formájával.

A helyes igyekezet: abból áll, hogy pazarlás nélkül használjuk energiáinkat, de egyben elkerüljük a fösvénységet is. Ha az ember a tőle telhető legtöbbet igyekszik adni és tenni, kitolja képességeinek határait. Minél jobban igyekszik, annál többre képes.

A helyes figyelem: A figyelem a tudat legnagyobb ereje, és ha jól irányítjuk, egyre inkább növekszik.

A helyes elmélyedés: azt jelenti, hogy napjaink legnagyobb részében a tengelyünkben tartózkodunk, és hogy fokozatosan megszabadulunk tudatunk érzelmi és mentális kilengéseitől.

Mit tegyünk, ha ki szeretnénk emelkedni a szenvedésből?

Bármennyire nagyszerűek is ezek a tanácsok, mégsem lehet őket azonnal alkalmazni. Hasonlóképpen az eredmény sem érkezik azonnal.

Ne álljunk meg emiatt. Ne várjunk a fájdalom teljes megszűnésére ahhoz, hogy cselekvésünket tovább folytassuk, vagy hogy új és jobb tettekbe fogjunk. Tudnunk kell továbbhaladni a fájdalommal együtt.

Ne legyünk türelmetlenek. Ha hosszú idő kellett ahhoz, hogy a fájdalom megtelepedjen a lélekben és megnyilvánuljon, akkor ugyanígy időre – még ha nem is ennyire hosszúra – lesz szükség ahhoz, hogy megszabaduljunk tőle. Fejlesztenünk kell az aktív türelmet.

Ne becsüljük alá magunkat sem érzelmileg, sem pedig gondolatilag. Ez nem helyes. Inkább igyekezzünk kilépni a fájdalom sötét gödréből, így növekszik majd az önbecsülésünk.

Ne idegeskedjünk. Ne vádoljunk másokat, és ne terheljük őket a fájdalom okozta negatív állapotunkkal.

És mindenekelőtt, tartsuk szem előtt mindazt a sok dolgot, amelyek elégedettséget, vidámságot és lelkesedést szülnek, az élet adta sok ajándékot, és ne legyünk hálátlanok a Sorssal szemben…

 

 

 

ÓKORI ARCKÉPCSARNOK: AISZKHÜLOSZ (i. e. 525–455)

Van egy liget Szicíliában, ahol a hagyomány szerint Aiszkhülosz, az athéni tragédiaíró sírköve áll, s ahová halála után századokon keresztül jártak a költők tiszteletüket kifejezni és ihletet lelni. Ki volt ez a rejtélyes ember, akit a világirodalom a tragédiaírás atyjának nevez, és aki sírjára mégis csak annyit vésetett, hogy becsülettel harcolt a marathóni csatában?

Aiszkhülosz elsősorban athéninak vallotta magát. Nem azért, mert Athén közelében, a misztériumairól híres Eleusziszban született, hanem mert ez volt az ő szeretett városa, ahol élt, és amiért harcolt Marathónnál.

Családja a vidéki arisztokráciához tartozott, és neveltetésben amit tudott, megadott fiainak. Erre minden lehetőségük megvolt, hiszen a kor, amelyet Periklész csodás törekvései, művészei és filozófusai fémjeleznek, bővelkedett kiváló tanítókban. A biztos anyagi körülmények és a jó nevelés azonban önmagában még nem tesznek valakit naggyá. Fennmaradt egy történet, melyet maga Aiszkhülosz mesélt el. Tizenéves ifjú volt, amikor elaludt a szőlősben és álmot látott. Álmában maga Dionüszosz isten jelent meg, és megbízta őt, hogy írjon tiszteletére tragédiákat. Ezután, állítja Aiszkhülosz, semmiféle nehézséget nem okozott számára tragédiákat írni, jóllehet verstanilag is az egyik legnehezebb műfaj, mondanivalójában és céljában pedig a legnehezebb.

Dionüszosz tiszteletére írni tragédiát egyet jelent azzal, hogy az író a rejtélyes isten erejét jeleníti meg a műben. A test elbódul a bortól, és az ember lelke szabadabbnak érzi magát. Dionüszosz borától pedig az ember lelke mámorosodik meg, kilép félelmei és vágyai börtönéből, és szelleme az, ami szabadon szárnyal. Ez, a lelki, lelkesedéssel felüdítő bátorító bor köthető Dionüszosz istenhez. Ezért is nevezték Athénban megszabadító Dionüszosznak.

Az alexandriai könyvtár jegyzéke szerint Aiszkhülosznak sikerült mintegy hetven tragédiát és húsz tragikomédiát írnia. Három tragédia és egy azokat követő tragikomédia egysége egy tetralógia. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy Aiszkhülosz húsz teljes tetralógiát és tíz különálló tragédiát írt. Sajnos csak egy tetralógia maradt fenn épen, az Oreszteia, amely a trójai hős Agamemnón halálát megbosszuló fia, Oresztész sorsát és döntéseit mutatja be.

Művei minőségét jól mutatja, hogy egymás után 18 éven keresztül elnyerte vele a tragédiaköltők versenyét. Victor Hugo, költői képei iránti csodálatát és egyben művei mélysége előtti döbbenetét fejezi ki, amikor azt mondja, hogy Aiszkhülosz művei mérhetetlenek, és egyfajta pogány prófétának nevezi.

Aiszkhülosz műveiben valódi mélységet tudott megjeleníteni, hősei egyszerre voltak emberiek és archetipikusak. Újra és újra el kell olvasni ezeket a dús költői képekkel megjelenített tragédiákat, hogy felfedezzük, mi minden rejlik egy elsőre talán egyszerű cselekmény vagy szereplő mögött. Például a Heten Thébai ellen című darabban Eteoklész és Polüneikész, a két testvér egymás kardjától esnek el. Antigoné és Iszméné így siránkozik bátyjaik felett: „Ó jaj, Sors, te nyomoradó, fekete nyűg, Oidipúsz árnya, éjsötét Erinüsz, ó erőd, hatalmad végtelen!” Kiragadva ezt a részletet és a tettet, a Sors iszonyú és erőszakos kényúrnak tűnik, aki testvéreket fordít egymás ellen. De ha tudjuk, hogy előtte mi volt Oidipusz vétke, árnyalódik a kép, ráadásul a személyek nem csupán emberek, hanem valaminek a szimbolikus megjelenítői is lehetnek, például a városára támadó öcs, Polüneikész nevének jelentése: „sok viszály”. Így a tragédiaírás atyja nemcsak egy családi vétek-átok történetét mutatja meg, hanem az emberek közti viszálykodás veszélyére is figyelmeztet.

Aiszkhülosz művein keresztül megmutatja a természet rejtett mozgatóerőit, az emberi világba helyezve, hiszen korában még élőbb volt az a viszonyulás, miszerint az ember a természet része. És sem áldása, sem az iránta való felelősség alól nem tudja kivonni magát. Zeusz a sors ura, azonban nem rossz, hanem igazságos, aki messzebbre lát, mint az ember. Az Oltalomkeresők című műben a hányattatott sorsú Danaosz király és leányai így kiáltanak fel:

„Bárcsak jóra vezetne az ég.
Zeusz akaratját
nem fürkészi ki az ember.
Mindenütt beragyogja,
sötétben is, fekete
sors idején, a halandót.
Biztosan megesik,
nem inog semmi, amit Zeusz
elvégzett a fejében.
Árnyas, sokszövevényű
ösvénye terveinek,
rajta szem át sose láthat.”

Valószínűleg a művészi ihletettség nem lett volna elég, hogy a művek ennyire pontosak és mélyek legyenek, ha írójuk nem állt volna közel a püthagoreusokhoz, és az eleusziszi misztériumok beavatottjaihoz, akiket, talán tisztaságuk miatt, hattyú barátoknak nevezett.

Magabiztos, de szerény emberként jellemzik Aiszkhüloszt. Egyszer, mikor Homéroszhoz hasonlították, azt mondta, hogy az ő művei csupán morzsaszemek Homérosz gazdag lakomájáról.

Bár sok tragédiát írt, mégsem csak ezért nevezik a tragédiaírás atyjának. Számos módosítást vitt véghez az akkor még kezdeti lépéseit tevő, újnak számító műfajban, mely az erdőkben végzett ceremoniális táncokból színpadi műfajjá vált. Csodás, mára már csak feljegyzésekben fennmaradt gépeket tervezett, képes volt egyszerre lebegtetni a kart, egy hatalmas sziklát elsüllyeszteni, miközben villámok csapdostak. Mesterien bánt a hangokkal, rézedények segítségével felhangolta a színpadot, melynek hatására más mélységű hangon lehetett beszélni ugyanannak a színésznek. Maszkjaiba kis csövet rakott, mely tovább erősítette a hangot.

Megnövelte a főszereplők számát, mellyel lehetővé vált a szereplők közti párbeszéd. Ez a látszólag egyszerű változás alapjaiban változtatta meg a tragédia ábrázolásának szerkezetét. Új, fontos szerepet adott a karnak, amely táncával és bölcsen rímelő szavaival aláfestette és magyarázta a lelkileg gyakran felkavaró dialógust.

Hősei mitikus hősök, akik olyan nagyok voltak, hogy döntéseiknek is komoly következményei voltak. És a nagy példa, amely nagy tanulsággal jár, az azt szemlélő nézőből is kiváltotta az önvizsgálat utáni vágyat, és talán az elhatározást is, hogy ha ő kerül hasonló helyzetbe, nem fogja elbukni a már felismert nehézséget.

Aiszkhülosz tragédiái a felszín alatt figyelő, sorsa rezdülésére nyitott belső embert igyekeztek ébreszteni. És egyben választ adtak azokra a kérdésekre, amelyek leginkább foglalkoztatták a kor emberét. Például, hogy van-e a túlvilágon igazságosság, vagy hogy egy-egy tettnek mi lesz a következménye?

Aiszkhülosz egyszerre volt ősi és aktuális. Éberen járta a várost, fürkészte, hogy mi bántja az embereket, és soron következő művében igyekezett rá választ adni. Talán ez a felelősségérzet és szeretet az, mely leginkább jellemző rá: isteni tehetsége, a szellemi munkával töltött évek, és a szeretet, amelyet kedves városa, vagy még inkább a lakói iránt érzett.

Kovács Balázs

 

AJÁNLÓ: EGYSZER ÉLÜNK… VAGY MÉGSEM?

Szeged, 2005. június 9. csütörtök, 19 óra

„Kabócapáncél
üresen: megyünk, ahogy
jöttünk, csupaszon.”
(Fukaku)

Miközben egy a televízió előtt töltött estén vagy moziba látogatva, szinte „természetes” műsorszámként, több tucat különböző halálnemet láthatunk a maga iszonyatában, mégis inkább elhessegetjük a halál témáját, ha a saját életünkről van szó. Ne fogadjuk el ezt a bizarr kettősséget, mert érdemes foglalkozni a halállal – javasolja az előadás.

Tolsztoj ismert kisregényének főhőse, Ivan Iljics fiatal korában egy órát kap, rajta egy bevésett mondattal: „Tartsd szem előtt a végét!” Ő azonban csak a halál torkában kezd ráébredni arra, hogy mit jelentett volna e tanács szerint élni. Mivel mindannyian meg fogunk halni, mindenkinek a saját végessége a tanítója. Mit lehet tanulni a halál árnyékában (vagy inkább „megvilágításában”)? Például azt, hogy az időnk nem végtelen, így egyáltalán nem mindegy, mivel töltjük el. A végességet szem előtt tartva talán nem is olyan nagy a súlya a mindennapi apróságoknak vagy az ember lelkén ülő sérelmeknek. Valószínűleg kevesebb dolog lesz már fontos, és nem akarunk ragaszkodni mindahhoz, aminek megszerzésére vágyakoztunk. Lehet, hogy éppen a halál tudatában tanulhatunk meg igazán élni…

Az előadás az Egyiptomi és a Tibeti Halottaskönyvet, a halálról szóló perzsa tanításokat, valamint a Platón Államában olvasható Ér mítoszt – amelyek az életet és a halált a lélek útjának állomásaiként fogják fel –, továbbá többek között Seneca és Epiktétosz gondolatait hívja segítségül a halálról és természetesen az életről való közös gondolkodáshoz.

Takács Mária

AJÁNLÓ: MASZKOK ÉS ÁL-ARCOK

Győr, 2005. június 9. csütörtök, 18 óra

Maszkok voltak, vannak, és talán mindig is lesznek. Szépek, színesek, és ahogy magunkra öltjük őket, mi is szebbnek és színesebbnek érezzük magunkat. Elbújunk mögéjük, hogy a biztonságos háttérből szemléljük az életet, de bármennyire kényelmesek is, mégiscsak olyanok ezek, mint az ókori színházak erősen stilizált álarcai, amik belemerevednek egy-egy pózba, és nagyon távol állnak attól az érzékeny műszertől, ami a lelkünk. Mindenesetre minden helyzetre van egy-egy a tarsolyunkban, hogy ne érhessen senkit se meglepetés, és mindig naprakészek lehessünk.

Aztán vannak azok a nagy pillanatok, amikor leesik az álarc, és mondjuk épp azzal szembesülünk, hogy a szeretett barát arca is csak egy a sok maszka közül, és bár azt hittük, úgy ismerjük, mint a tenyerünket, még csak meg sem sikerült kapargatnunk azt a bizonyos védőmaszkot. S ha van egy kevés önkritikánk, akkor az első döbbenet után azt is észre kell vennünk, hogy bármennyire szeretnénk, mi sem vagyunk tökéletesek, és mi is reflexszerűen rántjuk elő hátunk mögül a helyzet, a társaság és a szokások által megkívánt álarcainkat. Csak hát ezt nem könnyű belátni. S még nehezebb észrevenni, melyik is az igazi arcunk. Ismerjük-e önmagunkat egyáltalán? Kik vagyunk, és miért vagyunk? Van-e sorsunk, végzetünk? S azt vajon mi irányítjuk, vagy…? Sok-sok kérdés, melyekre a választ mindenkinek magának és magában kell megtalálnia, de azért egy gondolatébresztő beszélgetés nem árt. Ezt célozza meg az Új Akropolisz legközelebbi előadása is Maszkok és Ál-arcok címmel, rövid maszkos játékokkal és élőzenével segítve a gondolkodást és az átélést. A maszkok viselésének kultúrtörténeti jelentőségén túli mögöttes okokat is keressük, melyek ha nem is tudatosulnak bennünk, mégis a hagyomány követésére, az álarc viselésére késztetnek. Ha nem félünk az önmagunkkal való nagy találkozástól, talán épp itt az ideje, hogy elmerengjünk kicsit az élet dolgain és saját magunkon, s ezt rögtön kezdhetjük is ezzel az előadással.

„S ha megtérnek majd játék s ugrabugra
végén a maszkok földbe, vízbe, égbe,
Istenben látjuk, szerepét, ki tudta.”
(T. Campanella: Az emberek, az Isten és az angyalok játékai – részlet)

Szabados Éva

 

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

A kitartás

A kitartás az ismétlésekből táplálkozik. Olyan, mint egy leállíthatatlan és fáradhatatlan motor, amely azonos dolgokhoz enged visszatérni, ragaszkodva az egyre jobb minőség eléréséhez.

A kitartás a tudatos hajtóerő. Nem a gépies ismétlés gyümölcse, hanem olyasvalami, ami mozgat bennünket, és amit saját döntésünk, saját akaratunk indított el.

A kitartás állhatatos, de nem elvakultan. Elsajátítja a látható természet egyik alaptörvényét – a ciklikusságot. Miután felismertük a helyes utat, és elszántan igyekszünk rajta haladni, valahányszor, amikor szükség van rá, helyesbítenünk kell lépéseinket. Állhatatosnak lenni azt jelenti, hogy ráébredünk a létra titkára, amelynek fokai egyformának tűnhetnek, de még sincsenek ugyanazon a magasságon.

Akkor leszünk kitartóak, ha megtanulunk úgy ismételni, hogy közben ne essünk a gépiesség hibájába.

Delia S. Guzmán az Új Akropolisz nemzetközi elnöke

 

 

JÚNIUSI ÉS JÚLIUSI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Helyszínek:

Millenáris Park, 1024 Budapest, Fény u. 20–22.

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

2005. július 16. szombat, 11.00

A Négyszögletű Kerek Erdő Ki ne ismerné Lázár Ervinnek a gyerekek és a felnőttek lelkét egyaránt megérintő meséit? Közülük három történetet fűztünk egybe, egy előadássá: Maminti, a kicsi zöld tündér; Ló Szerafin legyőzi önmagát; Vacskamati születésnapja. Mindhárom mesét jelmezbe bújt színészeink adják elő, akik a szó és a gesztusok kifejezőerején keresztül igyekeznek megragadni az egyes karaktereket, illetve a mese fordulópontjait, amelyek mindennapi életünkben is előforduló döntéshelyzetekbe állítják a szereplőket. Az előadást papírvirágok hajtogatása előzi meg, utána pedig közösen elkészítjük az egyes szereplők maszkjait.   Helyszín: Millenáris Park Előadásunkat 7–12 éveseknek ajánljuk.

GYŐR

Helyszín:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 9021 Győr, Árpád u. 9.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 400 Ft, diákoknak: 200 Ft

2005. június 9. csütörtök, 18.00	Maszkok és ál-arcok „Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.” Gárdonyi Géza Az élet mámoros karneválja – a nagy szerep A szakrális maszk – a nó-színész átalakulóművészete Dionüszosz: az elementáris kezdet ereje
2005. július 8. péntek, 19.00	A tánc – találkozások és érintések a parketten Közérzetjavító művészeti „koktél” táncos gyakorlatokkal, beszélgetéssel és élőzenével Hogy szólítanád meg? Miről beszélgetnél vele? Mit akarsz tőle? A kapcsolatteremtés útvesztői és a mozdulatok rejtett jelzései

SZEGED

Helyszínek:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 350 Ft, diákoknak: 300 Ft

2005. június 9. csütörtök, 19.00

„Ha meghalok, ki hal meg... bennem, velem, helyettem?” „A filozófia nem más, mint felkészülés a halálra.” Seneca Mit tanítanak az életről a halottaskönyvek? Ami segít megtalálni az élet értelmét – évezredek óta bevált tanácsok

INFORMÁCIÓK

Rövid Hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten:  1088 Budapest, Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség) Nyitva tartás: H–CS 18–21 óráig. Telefon: 334-2756. E-mail: info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Győrött:  9021 Győr, Árpád u. 9. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 311-727. E-mail: gyor[kukac]ujakropolisz.hu (gyor[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Pécsett:  Telefon: (20) 320-9294. E-mail: pecs[kukac]ujakropolisz.hu (pecs[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Szegeden:  6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (62) 452-183. E-mail: szeged[kukac]ujakropolisz.hu (szeged[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  

Kulturális Hírlevél 36. szám
2005. július-augusztus

TARTALOM

• A köszönés
  
  
• Ókori arcképcsarnok: Apuleius és Az aranyszamár
  
  
• Idézetek Apuleiustól
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Nyári programjaink
  
  
• Információk

 

A KÖSZÖNÉS

Van egy apró, mindennapos kis cselekedet, amely megállásra és elgondolkodásra késztetett a minap. Hogy miért? Mert az ember hajlamos megszokni azt, amit naponta ismétel. És mert gyakran csak akkor ébred rá valaminek az értékére, amikor épp a hiányával szembesül. Ez a kis tett a köszönés. Miért köszön az ember? Mi a köszönés jelentése és jelentősége?

Amikor köszönünk, kapcsolatot teremtünk. A figyelmünk önmagunkról másra vagy másokra irányul. Jelzi, hogy nem vagyunk egyedül, és hogy észrevettük a másik élő jelenlétét, aki számít és fontos annyira, hogy ezt jelezzük is neki, hogy kifejezzük egy ember vagy egy létező iránti tiszteletünket, a találkozás felett érzett örömünket. Akit először látunk, annak számára a köszönésünk figyelmet, bizalmat, nyitottságot, adási és befogadási készséget egyaránt jelent. És akit másodjára, tizedjére, sokadjára látunk? Az ő számára is ezt kell jelentenie, azzal a plusz erővel, hogy benne mindaz a tapasztalás és tapasztalat, amit az idők során együtt átéltünk és megszereztünk, összeadódik és mélységet nyer. És mégis, minden egyes köszönés olyan, mintha először látnánk egymást. Mikor lehetséges ez? Ha úgy ismétlünk, hogy közben mi magunk már nem vagyunk ugyanazok. Épp ezért lehet benne állandóan megújulni.

És miért köszönünk naponta egymásnak? Mert minden nap egy új lehetőség, akár egy új élet. A természet egyik nagy törvénye, a ciklikusság még ebben a parányi tettben is megjelenik. Ezért nem mondhatom soha: vele már találkoztam, neki már köszöntem egyszer, annak idején. Szokatlannak tűnhet, de a köszönésben is az ismétlés révén megvalósuló tökéletesedés lehetősége és átalakító ereje rejtőzik. És ettől válhat olyan különlegessé, mert mély jelentése van; mert erények sorát képes két másodpercbe sűríteni; mert egyetlen ismétlődő szó mögött az egyre jobbá váló, mind több tapasztalattal rendelkező ember áll. De ahhoz, hogy ezt sikerüljön megvalósítani, állandó figyelemre és törekvésre van szükség, hogy jelen tudjunk lenni a tetteinkben. Épp ezért nem elég, ha csak úgy, megszokásból köszönünk (arról már nem is szólva, ha esetleg ugyanezért nem köszönünk).

A köszönés olyan, mint egy kis ceremónia. Személyes találkozásainknál a szem – ahogy Platón mondta, a legszellemibb érzékszerv – kapcsolódik össze, hogy ugyanazt a fényt lássa megcsillanni a másikéban, mint ami az övében is ott fénylik. Amikor köszönünk, akkor nincs más, akkor csak a köszönés van, csak arra és egymásra figyelünk. Minél mélyebb valakivel a kapcsolatunk, a köszönés annál inkább a lelki-szellemi összetartás jelévé is válik. Ezt az erőt Rómában Concordia istennőben tisztelték, aki az összetartást nemcsak megteremti, hanem állandóan ébren is tartja és megújítja.

És mire taníthat bennünket még a köszönés? A jó kezdet és a jó befejezés különleges erejére és értékére. Ha képesek vagyunk a tőlünk telhető legmagasabb szinten elkezdeni és befejezni valamit, ez biztosítékot jelent arra, hogy egyre hosszabb ideig leszünk képesek a közte lévő időszakot is méltó tudatossággal élni és így cselekedni benne.

A köszönés az ember számára az adás csodálatos lehetőségét is magában hordozza. De amitől még szebbé válik, hogy megadja a kölcsönösség felemelő és mindenki számára töltő erejét és példáját. Mert formát ad láthatatlan kötelékeknek, és jelzi a mindannyiunkat összekötő élet állandó jelenlétét, hogy senki se higgye, hogy egyedül van ezen a világon.

Ne sajnáljuk hát az időt, ne sajnáljuk azt a két pillanatot egymásra, amikor e kis rítus révén kiemelkedhetünk a mindennapiságból. A köszönés valóban az emberhez méltó gyakorlat, mert tudatos ismétlést igényel, mert összerendezi az embert, mert mind több figyelmet, energiát, odaadást, szeretetet és tiszteletet, derűt és udvariasságot követel tőle. Így válhat a filozófia életformává még egy ilyen apró, mindennap végzett, ám korántsem mindennapos tett révén is, mint a köszönés.

Rusznák Laura

 

Szeretnénk mi is elköszönni kedves Olvasóinktól a nyári szünet idejére, igazán tartalmas és lelkileg-szellemileg aktív időtöltést kívánva, hogy aztán szeptemberben újra köszönthessük egymást!

 A szerkesztőség

 

ÓKORI ARCKÉPCSARNOK:
APULEIUS ÉS AZ ARANYSZAMÁR

„Találóan jegyezte meg egyszer asztal mellett valamelyik bölcs: »Az első serleg a szomjúságé, a második a vidámságé, a harmadik a mámoré, a negyedik már az őrültségé.« Hanem a Múzsák italára épp az ellenkezője áll: minél gyakrabban és minél tisztábbat iszunk belőle, annál világosabbá teszi elménket. Az első serleggel az írástudás próbájára serkent, a másodikkal a grammatika tudományával tölt el, a harmadik meg a szónok ékesszólásával vértez fel. Ennyivel be is érik a legtöbben. Hanem én Athénban még más serlegekből is ittam, mégpedig a költészet leszűrt, a geometria kristálytiszta és a dialektika fanyar illatát, s végezetül az egyetemes filozófia nektárját, amellyel betelni sohasem lehet.”(1)

A Kr. utáni 2. században a Római Birodalom afrikai szegletében született Apuleius, aki sokoldalú tehetségként vonult be a latin irodalom és filozófia történetébe: korában nem szokatlan módon egyszerre volt író, ismert rétor, tanár, filozófus, ügyvéd és egyben az államvallás főpapja. Az előkelő családból származó ifjú Karthágóban nevelkedett, ahol retorikai képzést kapott, majd az athéni Akadémián filozófiai tanulmányokat folytatott, és elsősorban Püthagorasz, Szókratész és Platón nyomdokain járt. „(…) az igazság keresése közben és az istenek iránti kötelességem tudatában sokféle szent tanítással, jó néhány ősi szokással és különféle vallásos szertartással ismerkedtem meg” – írja a retorikával foglalkozók számára ma is jól ismert, a latin szónoklat és stílus egyik alapművének számító Apologia-ban.(2) Beutazta a birodalom keleti provinciáit, majd Rómában, később Karthágóban telepedett le.

A népszerű író és szónok, akinek – Vergilius mellett egyedüliként a római irodalom történetében – már életében szobrot avattak, utólag a Lucius praenoment kapta neve mellé. Lucius a főszereplője annak az egyik első európai regényként számon tartott műnek, amelynek eredeti címe Átváltozások (Metamorphoseon libri XI), illetve későbbi, ismertebb elnevezése Az aranyszamár (Asinus Aureus). A címek elárulják ennek a kalandos, parodisztikus elemeket is tartalmazó, olvasmányos regénynek a fő történését: Lucius, a mindenféle mágiára, titokra kíváncsi fiatalember Thessaliába érkezik, hogy megismerkedjen a varázslás tudományával. Szerencséjére találkozik is egy asszonnyal, aki éjente madárrá változik, és birtokában van számos praktikának. Hősünk is szeretne madárként repdesni, és ráveszi a bűvös varázslónő szolgálóját – akivel időközben szerelmi viszonyt kötött –, hogy segítsen beavatni őt az átváltozásba. Csakhogy „véletlenül” nem tollak, hanem durva szőr és nagy fülek nőnek testén, ugyanis szamárrá alakul át, és ezen a végzetes éjszakán, amikor nem sikerül visszakapnia emberi formáját, megkezdődik furcsa, kalandokkal teli históriája.

A világirodalomban nem ismeretlen, hogy az író egy állatbőrbe bújtatott szereplőn keresztül mutatja be a normálisnak tartott emberi világ fonákságát, valódi borzalmát (pl. Franz Kafka: Átváltozás). Lucius csodálatos „alászállása” az állati létbe kivételes helyzetbe juttatja őt (az „arany” jelző „csodálatos” jelentésben szerepel): a regény egyes szám első személyben meséli el, mi mindent él át az állati külsejű, de emberi értelmű szamár. Látja, mi rejlik környezete viselkedése mögött, meghallja a hazugságokat, amelyeket egy jószág előtt nem lepleznek, és a jászol mögül észreveszi a kétlábúak számára nem látható fonákságokat. Az Apuleius által az alaptörténetbe illesztett számos kisebb epizód (ezek külön történetekként is megállják a helyüket) tovább színesíti a szatirikus kor- és lélekrajzot.

Egyfajta halált is jelent a főszereplő állati léte, hiszen egyrészt a rokonai is halottnak vélik Luciust, másrészt ő maga is kiábrándul addigi életéből, értékrendjéből, és az élet értelmét kezdi keresni. A hős kiszakad az addig emberinek hitt létből, és szamárként rengeteg kalandon, sok megpróbáltatáson megy keresztül. Elrabolják, kínozzák, egyik kegyetlen gazdától a másik, ugyancsak bűnökkel terhelt emberhez kerül, mintha vezekelne. Végig szenved, de eközben egy pillanatra sem felejti el célját: újra emberré válni. Viszontagságos odüsszeiájából akkor szabadulhat ki, ha sikerül rózsát ennie. Szenvedései végén álmában megjelenik Ízisz, megváltásának ígéretével, és az istennő ünnepén valóban megkapja a rózsát és visszaváltozik emberré. Ő azonban már nem ugyanaz, akit a történet elején megismertünk. Nem a varázslást, a testi örömöket kutató és a titkos praktikákat könnyen megszerezni vágyó ifjú, hanem a titkokat magában, a saját bensőjében kereső Ember. Lucius hálából Ízisznek szenteli életét, és metamorfózisát a misztériumába való beavatása koronázza meg.

A tizenegy fejezetből álló regény közepén különösen hangsúlyos helyen, majdnem három fejezetet átfogva egy újabb elbeszélés, Amor és Psyché története jelenik meg. A többi epizód közül nemcsak terjedelme miatt emelkedik ki, hanem amiatt is, hogy ez az egy szól istenekről, továbbá mert tartalma érdekes párhuzamot mutat Az aranyszamár fő történetszálával. A „regény a regényben” hőse egy gyönyörű királylány, Psyché, aki káprázatos „szépségének semmi gyümölcsét nem élvezte. (…) Megcsodálják isteni szépségét, de mindenki csak úgy tekint rá, mint egy remekbe faragott szoborra.”(3) Venus úgy dönt, hogy fiának, Amornak a segítségével egy nyomorult, kivetett ember iránt lobbantja lángra a szépség szívét. A család azt a jóslatot kapja, hogy a leánynak meg kell halnia, így a szülők menyegző helyett temetésre kísérik a hajadont. A szerelemébresztő Amor azonban maga szeret bele a földi leányba, és Psyché nem a halál torkába, hanem az isten csodálatos palotájába kerül. Éjjelente megjelenő láthatatlan férje mindössze arra kéri, hogy ne akarja meglesni a titkát. Psychét azonban meglátogatják irigy nővérei, akiknek elhiszi, hogy párja valójában egy vadállat, akit meg kell ölnie. Enged a benne bujkáló kíváncsiságnak meg kételyeknek, és felfedi Amor kilétét, aki emiatt elhagyja kedvesét, és megjósolja, hogy a leánynak meg kell lakolnia ígérete megszegéséért. Az áldott állapotban levő hősnő keserves kutatásba kezd, hiszen már képtelen elfeledni égi szerelmét, de csak akkor lelhet rá újra, ha kiengeszteli Venust és kiállja próbáit. Szenvedései végén, miután minden tőle telhetőt megtett Psyché, Iuppiter úgy ítélkezik, hogy bevezeti a leányt az égbe, hogy a halhatatlanságot elnyerve ülje meg menyegzőjét Amorral.

Psyché, akinek neve görögül „lélek”, és Lucius, akinek nevében a latin „fény” szót sejthetjük, az alászállás, a szenvedés és a felemelkedés útját járják be. Az epizódtörténet mintegy allegóriaként magába sűríti Lucius históriáját. Mindkét hős a kíváncsiság miatt kényszerül próbái elviselésére, mindkettőjük meghal a külvilág és addigi élete számára. Az „aranyszamár” a szenvedélyekkel és gonoszságokkal teli környezettel szembesülve mintha saját alvilágába merülne, hogy megláthassa, megtapasztalhassa korábbi életének kereteit. Tudatos átalakulásának végén az istenek felé fordulva megtisztul, és ezzel érdemli ki Ízisz-Venus rózsáját, a kivirágzott, megszépült lélek jelképét. Psychének, a léleknek szintén tanulnia kell, és a tudatos keresés és törekvés révén a szenvedéseken, próbákon keresztül meg kell tisztulnia. A két utat belső útként is értelmezhetjük, és bár Apuleius arra figyelmezteti olvasóit a mű elején, hogy „vigyázzanak”, mert szórakozni fognak, igazából ezzel a mesteri stílussal, humorral és könnyedséggel éppen arról tanít, hogy mit jelent és miért is komoly létszükséglet az ember számára a lélek átváltozása.

Takács Mária

 

1. Apuleius: Florida, idézi: Apuleius: Apologia/Védőbeszéd, ford. Drétshy Mihály, General Press Kiadó, Bp., 7. o . (Előszó)
2. Apuleius: Apologia/Védőbeszéd, ford. Drétshy Mihály, General Press Kiadó, Bp., 145. o.
3. Apuleius: Az aranyszamár, ford. Révay József, Európa Könyvkiadó Bp., 93. o.

IDÉZETEK APULEIUSTÓL

A szépségről

„Mert a test szép formájában semmi egyebet nem kell szeretnünk, mint azt, hogy isteni eredetű lelkünket arra a szépségre emlékeztesse, amelyet korábban az istenek között a maga igaz és tiszta mivoltában látott. (…) A bölcs nem annyira szeret, mint inkább visszaemlékezik.” (Apologia, 45. o.)

A gazdagságról

„(…) az életünk fenntartásához szükséges összes javakkal úgy vagyunk, hogy ha elveszítjük a helyes mértéket, a felesleg inkább terhünkre lesz, mint hasznunkra.” (Apologia, 63. o.)

„Hiszen mindig annak lesz a legtöbbje, aki a legkevesebbel beéri, mert aki a legkevesebbet kívánja, annak mindig annyija lesz, amennyit kíván. Éppen ezért a gazdagságot sem a birtokok és a jövedelem nagyságával kell mérni, hanem az emberek jellemével.” (Apologia, 63. o.)

 

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

A kreativitás

A kreativitáshoz tudásra van szükség, a tudás pedig az idő és az ismétlés révén növekszik. Arról hallani, hogy az embernek spontán módon kell cselekednie ahhoz, hogy minden tette kifejezhesse azt, ami „bensejében születik meg”. De miféle „bensőről” van szó? Mihelyt átmegyünk a test határán, elkezdődik a „benső”, s ott a visszataszító szenvedélyek ugyanúgy megtalálhatók, mint a misztikus eksztázis… Ha „ki kell fejeznünk” valamit, akkor azt kell kifejezni, ami a legjobb bennünk, az alapján teremtsünk, ami a legjobb bennünk.

A természet állhatatosan ismétli évszakjait, nappalait és éjszakáit; a mag mindig ugyanúgy csírázik ki a földben… Mivel mi is a természet részei vagyunk, nem lehet, hogy ugyanazt a természeti ritmust követjük? Ismétlünk, ismétlünk, ismétlünk… a tökéletesség igényéből. Az ember, aki ismétel, nem mindig ugyanazt teszi: egyre jobban teszi, látja magát növekedni tanulásának minden új fázisában.

Vegyük komolyan az ismétlés értékét. Ne becsüljük le ezt a tanítást. De vigyázat: aki csak ismétel, géppé válik, és utálja azt, amit csinál; aki úgy ismétel, hogy a tökéletességet keresi, élvezi minden egyes tettét, mert mindegyikben megtalálja a parányi továbblépés lehetőségét. Aki csak ismétel, naponta veszít képességeiből; aki a tökéletességet keresi, minden nappal egyre jobbá válik.

Aki csak ismétel, tetteket halmoz fel; aki keresi a tökéletességet, tetteket végez el. Aki csak ismétel, végérvényesen megöregszik; aki azért ismétel, mert keresi a tökéletességet, egyre közelebb kerül az örök fiatalsághoz, „Arany Aphroditéhoz”.

Delia S. Guzmán az Új Akropolisz nemzetközi elnöke

 

NYÁRI PROGRAMJAINK

GYŐR

Helyszín:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 9021 Győr, Árpád u. 9.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 400 Ft, diákoknak: 200 Ft

2005. július 8. péntek, 19.00

A TÁNC – találkozások és érintések a parketten Közérzetjavító művészeti „koktél” táncos gyakorlatokkal, beszélgetéssel és élőzenével Hogy szólítanád meg? Miről beszélgetnél vele? Mit akarsz tőle? A kapcsolatteremtés útvesztői és a mozdulatok rejtett jelzései

 

 

MŰVÉSZETEK VÖLGYE

Helyszínek:

Az előadások Taljándörögdön lesznek a lőtér melletti iskolában, ami egyébként is helyszíne a Fesztiválnak, kivéve a Zenekuckót és a Mezőszárnyasit, amelynek helyszíne a Monostorapáti óvoda udvara

2005. augusztus 4. csütörtök, 16.00	ÖNISMERET A SZÍNHÁZON KERESZTÜL Mire tanít ma az ókori görög színház? Hogyan legyünk életünk főszereplői? Kínpad vagy színpad az élet nagy játszótere?
2005. augusztus 5. péntek, 16.00	LEONARDO Modern találmányok a reneszánszban Leonardo, a művész, tudós, filozófus A Leonardóvá válás művészete – avagy a képzelet és a kreativitás felszabadítása
2005. augusztus 6. szombat, 11.00	ZENEKUCKÓ – dalos hangszerbemutató kicsiknek Dalainkkal dallammagokat szeretnénk ültetni hallgatóink szívébe, mellyel széppé tehetnek maguknak és másoknak egy-egy hosszú pillanatot…
2005. augusztus 6. szombat, 16.00	RENESZÁNSZ „KOKTÉL” Közérzetjavító művészeti délután élőzenével, jelenetekkel. Együtt gondolkodunk a kor politikai, művészeti, tudományos mozgatórugóiról, valamint zenék, humoros jelenetek, versek és idézetek varázsolják elénk az ember újjászületésének e történelmi pillanatát.
2005. augusztus 7. vasárnap, 11.00	PSZICHOLÓGIÁRÓL EMBERKEDVELŐKNEK Kapcsolataink buktatóiról a humor és vidám versek nyelvén szólunk az előadáson és az azt követő beszélgetésen. Az önmarcangolástól az önbizalomig, a félelemtől a szerelemig, az elvárásoktól az aktív erőig sokféle belső utat járnak be kis jeleneteink főszereplői.
2005. augusztus 7. vasárnap, 11.00	MEZŐSZÁRNYASI – magyar népmese Játszóházunkban a gyerekek segítségével megelevenednek a mese daliás legényei, gyöngyömadta lányai, és a sárkánnyal megvívott csatát hétnapos dínom-dánom koronázza meg.

 

 

SZIGET FESZTIVÁL

Helyszínek:

Az idén is a Civil Sziget rendezésében veszünk részt a Sziget Fesztiválon, sátrunkat a Nagyszínpad szemközti oldalán lehet megtalálni.

Minden napunk egy-egy téma köré fog csoportosulni, amelyhez filozófiai kvízkérdések, illetve 14.00 óratól egy rövid előadás-beszélgetés kapcsolódik.

2005. augusztus 10., szerda	NYITÁS Megnyitjuk sátrunkat, amelyben különböző filozófiai fejtörőkkel és játékokkal várjuk az érdeklődőket.
2005. augusztus 11. csütörtök, 14.00	AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM MÍTOSZAI A gép szolgálja az embert… vagy fordítva? Vissza a természeteshez Egy mítosz tündöklése és bukása
2005. augusztus 12. péntek, 14.00	CSAPDÁK A TÁBLÁN ÉS AZ ÉLETBEN – A sakkról kicsit másképp A figurák és a játszma „jelentése” Játék- és személyiségtípusok Csatatér vagy konditerem?
2005. augusztus 13. szombat, 14.00	ELÉG A SZENVEDÉSBŐL! – avagy Buddha a világ orvosa Szenvedésünk forrásai Buddha receptje Boldogságpirulák a mindennapokra
2005. augusztus 14. vasárnap, 13.00	ÖNISMERET A SZÍNHÁZON KERESZTÜL Ki van az álarc mögött? A Sors ereje – avagy hogyan legyünk szabadok? Színészi hatáskeltés az önismeret szolgálatában
2005. augusztus 14. vasárnap, 14.00	NÉHÁNY PERC ÖRKÉNNYEL – színi előadás élőzenével
2005. augusztus 15. hétfő, 14.00	KATASZTRÓFÁK KORA A különféle katasztrófák okai Az önkéntesség szerepe a katasztrófák elhárításában Humán ökológia: az emberi természet védelme Mit tehetünk ma a „Holnaputánért”?
2005. augusztus 16. kedd, 14.00	EGYSZER ÉLÜNK… VAGY MÉGSEM? „A filozófia nem más, mint felkészülés a halálra.” Seneca Mit tanítanak az életről a Halottas könyvek? Ami segít megtalálni az élet értelmét – évezredek óta bevált tanácsok

INFORMÁCIÓK

Rövid Hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten:  1085 Budapest, Rigó u. 6-8. Nyitva tartás: nyári szünet
  Telefon: 334-2756. E-mail: info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Győrött:  9021 Győr, Árpád u. 9. Nyitva tartás: nyári szünet
  Telefon: (96) 311-727. E-mail: gyor[kukac]ujakropolisz.hu (gyor[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Pécsett:  Telefon: (20) 320-9294. E-mail: pecs[kukac]ujakropolisz.hu (pecs[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Szegeden:  6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36. Nyitva tartás: nyári szünet
  Telefon: (62) 452-183. E-mail: szeged[kukac]ujakropolisz.hu (szeged[at]ujakropolisz[dot]hu).

Kulturális Hírlevél 37. szám
2005. szeptember

TARTALOM

• Fej–szív–kéz
  
  
• Portré: Johann Sebastian Bach
  
  
• Egy mű eredete és egy művész értéke…
  
  
• Ajánlók
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Szeptemberi és októberi programjaink
  
  
• Információk

 

FEJ–SZÍV–KÉZ

Ha egy kis piktogramon egymás mellett látnánk egy fejet, egy szívet és egy kezet, bizonyára sokféle megfejtést tudnánk kitalálni hozzá. De ha még egy olyan felirat is szerepel mellette, hogy Fedezd fel velünk a filozófiát!, azzal valószínűleg már fejtörést okoznánk. A filozófiához nyugodtan társíthatjuk a fejet, de mit keres ott a szív meg a kéz?! A válasz nagyon egyszerű: a három ábra a filozófia elveszett teljességére utal, és egyben az ember teljességére is.

Ha a gondolat, az érzelem és a cselekvés is a filozófia alá tartozik, akkor mire terjed ki a filozófia? Lehet-e benne olyan, amit kizár, ami kiesik belőle? Ha mindent magában foglal, ami az emberi élet része, akkor mi a célja? Miért van szükség olyan tanulásra, amely nem szakosodik külön-külön semelyik rész tanulmányozására, hanem átfogóan vizsgálja az egész életet? Nos, miért van szükség karmesterre, aki maga nem szólaltat meg egy hangszert sem a koncerten?!… Ugyanígy tanít meg a filozófia „hallani” minden szólamot, látni minden zenészt, és megteremteni a harmóniát közöttük.

A harmóniát a különböző részek közötti összhang adja. Gondolataink, érzelmeink és tetteink olyanok, mint a különböző hangszerek, amelyek mind ugyanazt a zeneművet játsszák, azonos tempóban és ritmusban. És minden zeneműnek van eleje, közepe és vége, akárcsak az ember életének. Az ember kitalálhat sokféle zenei, illetve életstílust, melyek akár diszharmóniára is épülhetnek, de a természet csakis a harmóniát helyesli. Ha fellép a diszharmónia, az összeütközés az együtthangzás helyett, zavar keletkezik, amely előbb vagy utóbb pszichés vagy testi betegségbe torkollik.

A filozófia megtanít egy fokkal kiemelkedni – ahogy a karmester is a dobogóra lépve – a „zenészek” közül, hogy egységben láthassuk mindannyiukat: vagyis megtanít minden pillanatban irányítani valamennyi részünket, és együttesen elvezetni a közös cél felé. Összeegyezteti szavainkat a tetteinkkel, gondolatainkat az érzelmeinkkel. Azzal, hogy segít feloldani a belső ellentmondásokat és összeütközéseket, megtanít élni. Azzal, hogy a konkrét tanulások mögötti képességekre helyezi a hangsúlyt, megtanít továbbfejlődni. Ha az életből kimarad a tanulás, akkor csupán túlélés lesz belőle.

A filozófia középpontjában tehát az ember áll. És ezért talán ma még aktuálisabb is, mint az ókorban, amikor keletkezett. Az ember értékét emeli ki, és az egész ember harmonikus fejlődését tűzi ki célul korunkban, amikor annyira csak az ember körülményeire és technikai eszközeire összpontosítunk, és csakis ezeknek a továbbfejlesztési lehetőségeit keressük. Gépeink, házaink, városaink… mindenhol újabb és jobb megoldásokra törekszünk, és ebben a fejlesztési őrületben a józan mértéket is meghaladva sok, a természetnek feldolgozhatatlan anyagot termelünk.

Az ember pedig marad olyan, amilyen. Nem tud vetélkedni egy géppel, és nem is szabad őt a gép szintjére lehúzni, ahol a teljességre való jogát egy leszűkített szakmai ismerettel cseréljük fel. Az embert önismeretre, azaz teljességének felismerésére kell tanítani, amelynek része például a múlt ismerete, vagy a szépségre való érzékenység is, ami a művészetekben ölt testet. Egy teljes ember bármilyen szakmát el tud sajátítani, és mellette kiegyensúlyozott és boldog ember maradni.

 

Deák Szilvia a magyarországi Új Akropolisz elnöke

 

 

PORTRÉ: JOHANN SEBASTIAN BACH (1685–1750)

„Az elmúlt nyolcvan évben minden egyes napot ugyanúgy kezdtem. Nem afféle gépies rutin ez, hanem valami, ami nélkülözhetetlenül fontos mindennapi létemhez. Leülök a zongorához, és lejátszom Bach két prelúdium és fúgáját. Nem is gondolok rá, hogy másként is tehetnék. Ez afféle mindennapi áldás a házra. De számomra egyebet is jelent. Ezáltal fedezem fel újra a világot, melynek örömmel vagyok részese. Ilyenkor újra felismerem az élet csodáját, és eltölt az ámulat, hogy milyen hihetetlenül nagyszerű dolog embernek lenni.”

Pablo Casals

 

Johann Sebastian Bach pályája, jelleme a fegyelem, a tanulás, a munka és a szilárd akarat példáját mutatja. Ezért is tartotta őt a jogtudós, egyben híres orgonaművész, majd érett fejjel az afrikai szegényeket önkéntes orvosként segítő Albert Schweitzer a mesterének. A zeneszerzőről írt könyvében objektív művésznek nevezi, akinek nem tudnánk többet művei keletkezéséről, indíttatásáról akkor sem, ha az összes levele, feljegyzése megmaradt volna¹, mivel életműve nem személyes, hanem az egyes ember felett álló egyetemes forrásból táplálkozó, az emberi lelkeket megtermékenyítő patak. („Bach” nevének jelentése „patak”.)

 

Örökség és tanulás

Az 1685. március 21-én a türingiai Eisenachban született Bach családjának már nemzedékek óta tehetséget adott a zene géniusza. Az ősként számon tartott Veit még molnár volt, de már ő is muzsikált a malomkő mellett. (Veit Bach Magyarországon élt, amíg a lutheránusokat ért támadás vissza nem űzte hazájába, Németországba.) A legalább négy generációra visszavezethető zenészelődök között volt városi muzsikus, orgonista, kántor és udvari zenész egyaránt.

E ritkaságszámba menő örökség birtokosaként, Bachban már igen kicsi gyermekként megmutatkozott a tehetség, a tudásvágy és a zene szeretete. A leírásokból kiderül, hogy őt nem tanítani kellett, hanem sokkal inkább csillapítani óriási tudásszomját. A karvezetősdit játszó négyéves fiút, aki a zenemester édesapa templomi kara által énekelt többszólamú korált első hallásra megjegyzi, szinte el kellett tiltani a csembalótól, hogy ne fogjon túl korán a nemes hangszer tanulmányozásához. Nem volt szükség arra, hogy messziről hívjanak hozzá mestert, mert apja maga is zenetanító volt. A hatgyermekes család kitűnő kórust és zenekart adott ki, amelyben boldogan játszott kis hegedűjén a legkisebb gyermek is.

Tízéves korától, amikor árvaságra jutott, egyik zenész testvére neveli. Tanulmányaiban óriási léptekkel és töretlen szorgalommal halad előre. Bár abban a korban nem lehetett meglepő, hogy a mesterség kitanulása céljából a zenészek is úgy kelnek útra, mint az iparos legények, feltűnő a még igen fiatal Bach törekvése, hogy mesterektől, elsősorban neves orgonaművészektől tanuljon. Később, amikor már maga is mesternek számított, szinte minden évben vállalkozott egy-egy tanulóútra. Schweitzer kiemeli, hogy akár autodidaktának is tekinthető, mert fáradhatatlan kitartással és kísérletezőkedvvel saját maga tanára is volt. A rá élete végéig jellemző nyitottsággal igyekezett meghallgatni minden jelentős kortársat, és jó ismerője volt az itáliai és francia mestereknek is. Idős korában is szívesen másolta saját kezűleg mások műveit.

Már 15 évesen a muzsikálással kereste meg kenyerét. Anyagi fedezet híján nem ment egyetemre, de valószínűleg nem is akart, mert alig várta, hogy megkezdhesse igazi zenei hivatását. Karvezetői állások után udvari muzsikus és orgonista lett, majd 1723-tól életének mintegy fele a lipcsei Tamás-templom szolgálatában telt el, ahol karnagyi és fő-zeneigazgatói tisztséget viselt haláláig, 1750-ig.

 

Az ember

Életrajzírói szerint Bach egyik legfőbb jellemvonása az igazsághoz való ragaszkodása volt. Szigorúságát, pontosságát bizonyítja, hogy Németföld kikezdhetetlen orgonaszakértőjének tartották, aki tiszteletet keltett pártatlanságával. Nem állotta a középszerűséget, annál többre becsülte a tehetséget, de csak akkor, ha szorgalommal párosult. Semmiféle simulékonyság nem volt rá jellemző, így a városi hatóságok és más feljebbvalói nem szívelték az ingerlékeny és „szent haragú” zeneigazgatót. Gondossága, precizitása kitűnik abban is, ahogy a háztartást és családja életét szervezte: takarékosság, szerénység, bármiféle kényelemkeresés és művészi allűr nélkül. Bár feletteseivel önérzetesen lépett fel, köztudott volt szerénysége: nem éreztette tudásbeli fölényét. Nem beszélt sikereiről sem, nem említette például, hogy Marchand, a francia udvar Bachnál sokkal ismertebb orgonistája „zenei párbajra” hívta ki, de meghallván a német Meister játékát, nem merte felvenni vele a versenyt.

Korában orgonaszakértőnek és virtuóz játékosnak ismerték el, zeneszerzőként azonban alig volt ismert, művei nagy részét ki sem nyomtatták. (Halála után 80 évvel újította fel Mendelssohn a Máté-passiót, és ezzel vette kezdetét a zeneszerző bemutatása és méltatása.)

Napjai szerényen és szigorú munkarendben teltek. Lipcsei karnagyként minden vasárnap és egyházi ünnepen új kantátát kellett bemutatnia, így ebben a korszakában mintegy 300 művel adakozott az egyházi évre. Kántorlakása az iskolában volt, és a dolgozószoba fala a hatodik osztály szomszédságában... Mekkora önfegyelem kellett, hogy az áthallatszó zsivaj mellett remekműveket alkothasson.²

Nyilvánvaló tehát, hogy nem a pillanatnyi siker, és nem az elismerés és hiúság vezette. Zenéjéhez méltatlan lett volna a mulandó szolgálata. Amikor megkérdezték tőle, minek köszönheti, hogy ilyen magasra jutott a művészetben, csak ennyit válaszolt: „Szorgalmasnak kellett lennem, eljuthat eddig más is, aki ilyen szorgalmas.”³

 

A zene feladata

Bach egy-egy művét, pl. a híres g-moll toccata és fúgát „gótikus kőcsipkéhez” hasonlították, életművét pedig egy méltóságteljes és csodálatos katedrálishoz. A komponista tudatosan építkezett. Ahogy minden szentély és templom célja az, hogy az embert az istenire emlékeztesse, és vele teremtsen kapcsolatot, a bachi életművet is tekinthetjük egy ilyen kapocsnak. A művei nagyobb részét kitevő egyházi zene (korál, korálelőjáték, motetta, passió, oratórium) közvetlenül az Isten szolgálatára született, de talán világi művei kapcsán sem túlzás szolgálatról beszélni.

Bach nemcsak a családi hagyományokat követi, hanem kifejezetten Luther Márton örökösének mondható. A Luther-féle zenefelfogás gyökere a 4. században élt Augustinus „De musica” (A zenéről) című művében megfogalmazott tétel: a zene feladata Isten dicsérete (laudatio Dei) és a szív felélénkítése (recreatio cordis). A muzsika a harmóniájával hat a lélekre, és azt az isteni rendhez vezeti. „A zene: a helyes rend érzelemmel telített megértése. Az értelemmel megáldott halandó ember számára az isteni nagylelkűség adománya abból a célból, hogy a magas dolgok felé tekintsen.”– írja Augustinus. Luther is isteni adománynak nevezi a muzsikát, amely felderíti a kedvet, elűzi az „ördögöt”, ártatlan örömöt okoz, segít elcsendesíteni a dühöt, a vágyakat és a fennhéjázást. „Ha szomorú vagy, ülj le a házi orgona mellé: játsszál és énekelj addig, míg a szomorú gondolatok el nem távoznak” – írja egyik levelében.⁴

Bach hű maradt a reformátor, és rajta keresztül Augustinus felfogásához. Feladatának azt tartotta, hogy zenéjével az Istent dicsérje. Az Orgelbüchlein címlapjára a következőket írja: „A legmagasabb Isten tiszteletére, és hogy embertársainkat okítsuk belőle”. Mire gondolhatott, amikor a szív felélénkítéséről olvasott Luthernél? A re-creatio elsősorban ’élénkítés’, ’erősítés’ értelmű, de a latin szó eredeti jelentéséhez érve ’újrateremtés’-t, ’újjáépítés’-t érthetünk ki belőle.

 

„Nem pataknak, tengernek kellene hívni!” (Beethoven)

A bachi zene tehát nem lehet öncélú, csak magasabb, a Szellemet és a hozzá repítő lelket szolgáló feladatokat teljesíthet. Delia S. Guzmán arról ír Mája játékai című esszékötetében, hogy az igazi művész utánozza, visszatükrözi a természetet. A művészettel csak játszadozó ember tükre azonban nem tiszta, sőt meg is repedhet, mert „azt a képet adja vissza, amit a világ kelt benne”.⁵ Bach nem ismeri ennek a torz értelemben felfogott önkifejezésnek és játszadozásnak a fogalmát. A 17. század első felében már az operák és a színházi stílus előretörése volt jellemző, amely az egyházi zenét is átformálta. Ő azonban küzd a divatos érzés-egoizmus ellen, nem veszi át a szubjektív hangot. Elődeihez hasonlóan a közösséghez kötődő zenélést tartotta hivatásának, és nem volt ideál számára a saját ötletekből származó komponálás.

Sorsánál fogva természetesen a keresztény egyházhoz, azon belül is a protestantizmushoz kötődött, és mély vallásosság, a mindennapokban megélt istenhit jellemezte. A szakirodalom azonban gyakran kiemeli, hogy túl tudott lépni felekezetén, és például a h-moll mise nem íródhatott lutheránus istentisztelethez, de a katolikus miserend kereteit is túllépi. Monumentális művei, mint például a passiók, olyan egyetemes alkotások, amelyeket nem is lehetne előadni a templomi keretek közt. Ahogy Schweitzer fogalmazta: „Bach zenéje elsősorban vallásos, de nem felekezeti zene, tehát nem protestáns, nem is katolikus, hanem misztikus.”⁶

Takács Mária

Felhasznált irodalom:

Johan Bouman: Musik zur Ehre Gottes. Giessen-Basel, 2000.
Gáncs Aladár: Az ötödik evangelista? Budapest, 1985.
Delia S. Guzmán: Mája játékai. Budapest, 2003.
Láng György: A Tamás-templom karnagya. Budapest, 1980.
Albert Schweitzer: J. S. Bach. Leipzig, 1958.

 

¹ Schweitzer 1. o.
² Gáncs 59. o.
³ Schweitzer 132–133. o.
⁴ Bouman 15., 12–13. o.
⁵ Guzmán 148. o.
⁶ Gáncs 36. o.

 

EGY MŰ EREDETE ÉS EGY MŰVÉSZ ÉRTÉKE…

Kaiserling gróf, a szász választófejedelem volt oroszországi nagykövete, aki sokszor megfordult Lipcsében, magával hozta Goldberget, hogy Bachtól zenét tanuljon. A gróf gyakran betegeskedett, és nem tudott aludni. Ilyenkor Goldberg, aki vele lakott, egész éjjel a szomszéd szobában csembalózott neki. A gróf egyszer azt mondta Bachnak, hogy valami szelíd, lélekemelő zenére vágyik, amelytől felvidul virrasztás közben. Bach írt neki egy variációsorozatot, amely oly jól sikerült, hogy a gróf ezután csak mint az én variációmat emlegette. Sose fáradt bele a hallgatásába, és ahányszor álmatlanság gyötörte, így szólt: „Kedves Goldberg, játszd el az egyik variációmat!” Bach egyetlen művéért sem részesült ehhez hasonló díjazásban – a gróf egy aranyserleget adott neki, benne száz Lajosarannyal.

Az örökszép Bach-mű mégsem a gavallér grófról, hanem a mű kitűnő előadójáról, Bach legtehetségesebb csembalótanítványáról kapta a nevét. Így lett a címe: Goldberg-variációk.

 

AJÁNLÓK

BESZÉLGETÉS TOLKIENNAL A KÉPZELŐERŐRŐL

Győr, szeptember 21. szerda, 18 óra

Beszélgetni jó. És mennyire jó, ha éppen egy kreatív, szinte kultikus alaknak számító nyelvészprofesszor és író a beszélgetőtársunk. Az Új Akropolisz – hasonlóan a félév több előadásához – Győrött is különleges eszmecserére hívja a közönséget. Kérdéseinket ezúttal Tolkiennak tehetjük fel, akinek életét, valamint műveit faggatjuk. Mi inspirálta az ősi szimbólumokat új ruhába öltöztető regényeket? Milyen archetípusok fedezhetők fel a szereplőkben? Miért fontosak ma is a hőstörténetek?

A tolkieni régi-új mitológia vonzerejét sokan igyekeztek megmagyarázni. Valószínű, hogy a most már két nemzedék óta tartó hallatlan népszerűség egyik oka az, hogy az olvasó egy sodró lendületű képzeletvilággal találkozhat, és – talán eddig nem ismert módon – saját képzeletét is megmozgathatja. Hogyan lehet jól használni a képzeletünket? Mikor válik képzelgős meneküléssé és jelent tévutat? Miként adhat számunkra új lehetőséget akár az életünk megváltoztatására is?

Az első képzeletgyakorlatot már végre is hajthatjuk: képzeljük el, mit válaszolna ezekre a kérdésekre maga Tolkien…

 

BOLDOGSÁG-RECEPTEK

Szeged, szeptember 22. csütörtök, 19 óra

Nincs ember, aki ne vágyódna a boldogságra. Gyakran kívánunk egymásnak „sok boldogságot”, mégis mintha félnénk ettől a szótól, mert hátha azonnal elillan, ahogy kimondtuk. Sokan úgy vélik, csak a vágyainkban ismerjük, a valóságban nincs rá lehetőségünk. Érzelmi állapotként határozzuk meg, határtalan örömként, amely mögött – már előre sejtjük – ott leselkedik a mulandóság.

Egy ismert japán történetben a kőfaragó nincs megelégedve élete sorával. Megadatik neki, hogy újabb és újabb alakokba-életekbe bújjon, hogy erősebb, boldogabb lehessen. Végül azonban mégis visszatér eredeti életébe, és rájön, hogy éppen a hegy oldalában, ahová született, lehet elégedett ember. Akkor mi is a boldogság? Nem is egy érzelem, hanem gondolkodásmód, a lélek viszonyulása?

Seneca szerint „…nem a dolgokban rejlik a hiba, hanem magában a lélekben”. Esetleg nem is a külső körülményeink (pedig hányszor hisszük így), hanem a belsőnk dönt arról, hogy boldognak érezzük-e magunkat. Különös módon sokan az életük legboldogabb időszakát firtató kérdésre éppen egy feladatokkal, viszontagságokkal teli küzdelmes időszakot említenek meg.

Ugyancsak Seneca írja, hogy a „jobbá tett és rendbe szedett lélek” jelenti a boldogságot. Van receptje annak, hogyan lesz jobbá a belsőnk? És mivel erényesnek és bölcsnek lenni nem lehet a világtól elvonulva, hogyan segíthet ez a viszonyulás a társas kapcsolatainkban is?

Seneca mellett más bölcsek és bölcsességkeresők tanácsait is hallhatjuk a szegedi előadáson, amelyek segítségével talán már nem kell végigjárnunk a kőfaragó útját.

 

TITKOK FÖLDJE: EGYIPTOM

Pécs, szeptember 29. csütörtök, 19 óra

A titkok birodalma Egyiptom, amely utazók ezreit vonzza, és óriási érdeklődést kelt még mindig. Titkait, szellemi kincseit a mai napig őrzik a szimbólumok. Őrzik, hiszen az utókor csupán lenyűgöző méretű építményeit és különösnek tűnő ábrázolásait láthatja, de a mögötte lévő rejtett lényeg csak akkor válik érthetővé, ha mi, a modern kor embere közeledünk hozzá. Előadásunkon állandóan mozgó, változásokat sürgető világunkból szeretnénk közelíteni egy évezredeken át fennálló fenséges civilizációhoz. Egy olyan civilizációhoz, mely úgy gondoskodott az emberekről, hogy megadta a lehetőséget nekik, hogy a mindennapokban törjenek az ég felé, akárcsak a piramisok, az örökkévalóságot hirdetve.

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„De arra kérlek és biztatlak, Luciliusom, hogy a filozófiát szíved mélyére bocsásd be, és fejlődésed tapasztalatait ne beszédben vagy írásban szűrd le, hanem lelked szilárdságával, vágyaid megnyirbálásával: a szavakat tettekkel bizonyítsd.

Más a szónokok célja, azoké, akik a koszorúba gyűlt emberek tetszésére vadásznak; más azoké, akik az ifjak és a ráérők fülét töltögetik tarkabarka, gördülékeny fejtegetéssel: a filozófia tenni tanít, nem beszélni, s arra késztet, hogy mindenki a maga törvénye szerint éljen, hogy élete ne mondjon ellent nyilatkozatainak vagy magának az életnek, hogy minden cselekedete egy színezetű legyen.

A bölcsesség legfőbb tiszte és tanújele, hogy a tettek a szavakkal összecsengjenek, hogy az ember mindenütt egyenlő és azonos legyen önmagával.

(…) mi a bölcsesség? Mindig ugyanazt akarni és ugyanazt nem akarni. Akár ne is fűzzük hozzá, hogy amit akarunk, helyes legyen; hiszen nem is tetszhet mindig ugyanaz egyformán, csak ami helyes. Így hát az emberek nem tudják, mit akarjanak, csak abban a pillanatban, amikor akarják. Teljesen senki sem döntötte el, hogy mit akar vagy mit nem akar. Véleményük naponta változik, ellenkezőjére fordul, s a legtöbb embernek játék az élet. Maradj szorosan a nyomában annak, amibe belefogtál, s talán eljutsz a csúcsig, vagy oda, ahol egyedül te érted meg, hogy még nincs itt a csúcs.”

Seneca – Erkölcsi levelek, 21. levél

SZEPTEMBERI ÉS OKTÓBERI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Helyszínek:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 1085 Budapest, Rigó u. 6–8.
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Kisgaléria, 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1.
Millenáris Park, 1024 Budapest, Fény u. 20–22.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 500 Ft
A Meseház programjaira: 400 Ft, nagycsaládoknak: 300 Ft/fő
A kurzus díja: 2000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
A Millenáris Parkban és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban az előadásaink díjtalanok.

2005. szeptember 26. hétfő, 18.00	Fedezd fel velünk a filozófiát! Filozófiai bevezető kurzus. Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár
2005. szeptember 29. csütörtök, 18.00	Az információs társadalom mítosza A gép szolgálja az embert… vagy fordítva? Vissza a természeteshez Egy mítosz tündöklése és bukása Helyszín: Millenáris Park
2005. október 18. kedd, 18.30	Fedezd fel velünk a filozófiát! Filozófiai bevezető kurzus. Helyszín: Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület
2005. október 20. csütörtök, 19.00	József Attila-est „Én nem emlékezem és nem felejtek. Azt mondják, ez hogy lehet? Ahogy e földön marad, mit elejtek, Ha én nem, te megleled.” Verses-zenés percek a költő tiszteletére. Helyszín: Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület
2005. október 26. szerda, 18.00	Fedezd fel velünk a filozófiát! Filozófiai bevezető kurzus. Helyszín: Millenáris Park
2005. október 27. csütörtök, 18.00	Csillagok háborúja – egy örök mítosz újjászületése A Jedi-képzés alapjai Sors vagy végzet: Anakin és Luke A bennünk rejlő Sithek ármányai Helyszín: Millenáris Park

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

2005. október 22. szombat, 16.00

A kiskakas gyémánt félkrajcárja Játszószínházunkban színjátszóink és a gyerekek segítségével kelnek életre a mese népszerű és kedvelt szereplői, hogy közös erővel és furfanggal legyőzzék a török császárt. Kézművesség: ujjbáb és krajcár készítése. Előadásunkat 4–8 éveseknek ajánljuk. Helyszín: Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület

GYŐR

Helyszín:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 9021 Győr, Árpád út 9.
Széchenyi István Egyetem, Győr, Egyetem tér 1.
Rómer-ház, Győr, Teleki L. u. 21.
Zichy-palota, Győr, Liszt Ferenc u. 20.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 400 Ft, diákoknak: 200 Ft
A kurzus díja: 1200 Ft/hó, diákoknak: 800 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
A Zenekuckó-foglalkozás bérletének ára 2000 Ft/család. Az első foglalkozás díjtalan.
A Rómer-házban 400 Ft, a Zichy-palotában 500 Ft, a Széchenyi István Egyetemen az előadásaink díjtalanok.

2005. szeptember 11. vasárnap, 10.00	Zenekuckó 0–3 éves korú gyermekeknek vasárnaponként, 5 héten keresztül A heti félórás foglalkozásokon a zenehallgatás, a mondókák és egyszerű énekek tanítása mellett helyet kapnak ritmusgyakorlatok is, s közben a gyerekek maguk is kipróbálhatnak néhány egyszerű ütős hangszert. A gyerekek mellett a szülők részvételére is számítunk. Helyszín: az Új Akropolisz győri központja
2005. szeptember 21. szerda, 18.00	J. R. R. Tolkien Képzelt riport a Gyűrűk Ura szerzőjével a lélek alkotóerejéről, a mítoszok jelentőségéről és a pipafűről. Helyszín: az Új Akropolisz győri központja
2005. szeptember 29. csütörtök, 18.00	Fedezd fel velünk a filozófiát! Filozófiai bevezető kurzus. Helyszín: az Új Akropolisz győri központja
2005. október 13. csütörtök, 17.00	Maszkok és ál-arcok „Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.” Gárdonyi Géza Az élet mámoros karneválja – a nagy szerep A szakrális maszk – a nó színész átalakulóművészete Helyszín: Zichy-palota
2005. október 20. csütörtök, 18.00	Csillagok háborúja – egy örök mítosz újjászületése A Jedi-képzés alapjai Sors vagy végzet: Anakin és Luke A bennünk rejlő Sithek ármányai Helyszín: Rómer-ház
2005. október 22. szombat 9.00–13.00	Környezetszépítési akció
2005. október 26. szerda, 18.00	Elég a szenvedésből! – avagy Buddha, a világ orvosa Szenvedésünk forrásai Buddha receptje Boldogságpirulák a mindennapokra Helyszín: Széchenyi István Egyetem

PÉCS

Helyszín:

Pécsi Kulturális Központ, Pécs, Dominikánus-ház, Színház tér 2.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 300 Ft

2005. szeptember 29. csütörtök, 19.00	Titkok földje: Egyiptom Az egyiptomi pantheon Ozirisz mítosza A mindennapi élet mégiája Helyszín: Pécsi Kulturális Központ
2005. október 5. szerda, 18.30	Fedezd fel velünk a filozófiát! Filozófiai bevezető kurzus. Helyszín: Pécsi Kulturális Központ
2005. október 20. csütörtök, 19.00	Az információs társadalom mítosza A gép szolgálja az embert… vagy fordítva? Vissza a természeteshez Egy mítosz tündöklése és bukása Helyszín: Pécsi Kulturális Központ
2005. november 24. csütörtök, 19.00	Beszélgetés Buddhával a boldogságról Szenvedésünk forrásai Buddha receptje Boldogságpirulák a mindennapokra Helyszín: Pécsi Kulturális Központ

SZEGED

Helyszínek:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36.
Juhász Gyula Főiskola díszterme, Boldogasszony sgt. 6.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 350 Ft, diákoknak: 300 Ft
A kurzus díja: 1200 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.

2005. szeptember 22. csütörtök, 19.00	Boldogság-receptek A hosszan tartó boldogság titka Lehet-e boldog az, aki szenved? Bölcsek és bölcsességkeresők tanácsai a mindennapokra Helyszín: az Új Akropolisz szegedi központja
2005. szeptember 27. kedd, 19.00	Fedezd fel velünk a filozófiát! Filozófiai bevezető kurzus. Helyszín: az Új Akropolisz szegedi központja
2005. október 5. szerda, 19.00	Csapdák a táblán és az életben A játék mögött rejlő tudás A játszma, amit a tábla mellett, vagy a táblán játszunk A hengersakk és a havas úttest Helyszín: a Juhász Gyula Főiskola díszterme
2005. október 14. péntek, 19.00	Weöres Sándor-est Színpadi játék élőzenével „Ha meghalok, ki hal meg bennem, velem, helyettem… Azt, akiért aggódtam, nem tudom, én-e, más-e, valahol elvesztettem.” Helyszín: a Juhász Gyula Főiskola díszterme
2005. október 20. csütörtök, 19.00	Mi lesz, ha nagy lesz? A mesék szerepe a felnőtté válásban A példamutatás a nevelés legjobb módja Mi történik, ha a hőssel együtt harcolunk a hétfejű sárkány ellen? Helyszín: az Új Akropolisz szegedi központja
2005. október 26. szerda, 19.00	Fedezd fel velünk a filozófiát! Filozófiai bevezető kurzus. Helyszín: az Új Akropolisz szegedi központja

INFORMÁCIÓK

Rövid Hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten:  1085 Budapest, Rigó u. 6–8. Nyitva tartás: H–CS 17–21 óráig. Telefon: 334-2756. E-mail: info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Győrött:  9021 Győr, Árpád út 9. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 311-727. E-mail: gyor[kukac]ujakropolisz.hu (gyor[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Pécsett:  Telefon: (20) 320-9294. E-mail: pecs[kukac]ujakropolisz.hu (pecs[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Szegeden:  6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (62) 452-183. E-mail: szeged[kukac]ujakropolisz.hu (szeged[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  

Kulturális Hírlevél 38. szám
2005. október

TARTALOM

• A passzivitás – korunk betegsége
  
  
• Portré: József Attila
  
  
• Ajánlók
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Októberi és novemberi programjaink
  
  
• Információk

 

A passzivitás – korunk betegsége

Számos filozófiai rendszer az ember működésében is vizsgálja az élet minden szintjén látható kettősséget. E szerint a fény-sötétség, nyár-tél, mozgás-mozdulatlanság mint két, egymást váltó fázis jelenik meg az emberben: ébrenlét-alvás, aktivitás-passzivitás… Kiegyensúlyozott életről, egészségről csak akkor beszélhetünk, ha a két energia ugyanolyan erős, és a kettő egymásba alakulása az ember számára megfelelő ritmust követ. Bármilyen eltérés, kizökkenés ebből a mind ránk, mind az egész természetre jellemző éltető lüktetésből, előbb-utóbb testi-lelki betegségekhez vezet.

Az egyik ilyen lehetséges gond a túlzott passzivitás, a tehetetlenség felé való kizökkenés. A téma azért is fontos, mert sokszor akkor is passzivitásról van szó, amikor éppen az ellenkezőjét gondolná az ember. Az indiai filozófiai tanítás szerint akkor is a tehetetlenség (Tamasz) jellemez bennünket, ha ugyan sokat cselekszünk, de nem azt tesszük, amit tennünk kellene.

Amikor az ember megbetegszik, akkor magától értetődően felkeresi orvosát, és tőle, illetve a kezeléstől várja, hogy visszatérjen az egészsége. Minél kevesebbet kell saját magunknak tenni, annál jobban örülünk neki, a legnehezebben pedig azt viseljük, ha szokásaink, életvitelünk megváltoztatására irányuló előírásokat kapunk. Éppen abban nehéz aktívnak lennünk, ami miatt a betegség is kialakult, és aminek orvoslása a legbiztonságosabb gyógyulási utat is jelentené.

Amikor a természet mozdul ki az egyensúlyából – ami a pusztító szelekben és a földre zúduló óriási mennyiségű esőkben is megnyilvánulhat –, akkor gondolkodni és vitatkozni kezdünk azon, hogy mennyire felelős ezekért az emberi tevékenység a Földön. Sokkal kényelmesebb azt bizonygatni, hogy tulajdonképpen nem is tehetünk semmit, és csupán ártatlan áldozatai vagyunk a természet szeszélyének, mint bármiben is változtatni az életmódunkon, hogy legalább mérsékeljük az ember okozta levegő- és vízszennyeződéseket.

Mintha a tehetetlenség betegsége az egész emberiséget gúzsba kötné, és sem belátásunk, sem erőnk nincs, hogy megtegyük a helyes lépéseket, amelyek mindig a baj okának ismeretén alapulnak. A cselekvő a helyes cselekvés révén saját erőit hozza mozgásba, és arra is képes, hogy erőfeszítéseket tegyen, sőt áldozatokat is hozzon. Ez a különbség a felelősségtől menekülő és a felelősen cselekvő ember között.

Ha nem vállalunk felelősséget saját életünkért, akkor másokat vagy a körülményeket fogjuk okolni a minket ért károkért, sérelmekért. És ha egyszer másoké a felelősség, akkor nyilván nekik kell megváltozniuk, nekik kell jobbá válniuk. Mi pedig maradhatunk olyanok, amilyenek vagyunk. Csak az a baj, hogy ha mindenki így gondolkodik, és maga nem lép, miközben másoktól várja a lépéseket, akkor senki nem jut el sehova. Mi ez, ha nem a passzivitás betegsége?

Az egyetlen megoldás az egyéni felelősségvállalás saját lépéseinkért, ami a filozófia egyik leghatásosabb alkalmazását jelenti. Ehhez meg kell tudnunk határozni lépéseink irányát, azaz emberhez méltó célokat kell állítanunk magunk elé, amelyeknek sokkal inkább a tőlünk függő belső értékek növelésére kell irányulniuk, mint a másoktól függő, bármilyen jellegű elismerésre vagy juttatásra. Ezzel olyan viszonyítási alapot kapunk, amelyhez képest helyesbíthetjük tetteinket is, kijavítva az elkövetett hibákat.

Az egyéni felelősségteljes életmód sokkal emberibbé és derűsebbé tenné közös életünket. Ha az egyén boldog, akkor a családja is az lesz, és végső soron egész emberi családunk is egyre egészségesebbé és boldogabbá válhatna. És amikor azt mondjuk, hogy ez nem tőlünk függ, és nem tehetünk érte semmit, akkor mi ez, ha nem passzivitás?

A labirintus ősi, de ma is élő szimbólum. Az ember életének a képe, akinek születésétől a haláláig lépnie kell, döntéseket kell hoznia, és ezekért felelősséget kell vállalnia. Merre vezet az út? Tarthatunk bárhol, és haladhatunk látszólag teljesen eltérő irányokba is, mégis mindenki ugyanazt az utat követi végig, azaz a labirintus egyetlen útját annak rejtett középpontjáig. Mind egy nagy család tagjai vagyunk, mindannyian egy óriási labirintusban élünk, amelyből azonban van kiút, és sokan már ki is jutottak belőle. Azokat az embereket, akik már elérték a középpontot, nagy bölcsként és tanítóként ismerjük. Ők kivétel nélkül mindannyian úgy fogalmazták meg az ember önmegvalósítását, hogy az önmagunk jobbításától, a felelősségteljes életmódtól függ.

 

 

PORTRÉ: JÓZSEF ATTILA (1905–1937)

„Én nem emlékezem és nem felejtek.
Azt mondják, ez hogy lehet?
Ahogy e földön marad, mit elejtek,
Ha én nem, te megleled.”

 

„Amit szívedben rejtesz, szemednek tárd ki azt!” – írja József Attila a harmincas évek Budapestjén. És persze nemcsak magának szól e mondat, hanem annak a több millió olvasónak is, aki azóta, hogy a költő alig harminckét évesen meghalt, kezébe vette versesköteteit. József Attila neve ugyanis ma már fogalom, és egyben szimbóluma a 20. századi magyar lírának, a modern kornak és a benne élő ember érzésvilágának.

Élete, miképp költészete, szorosan összefonódott városával, Budapesttel. Itt látta meg a napvilágot egy szerény körülmények között élő munkáscsaládban. Apja szappanfőző volt, anyja pedig mosónő. Az apa a gyermek hároméves korában elhagyta a családot. Attila később egész életében kereste ezt az apát, emlékeiben és barátságaiban csakúgy, mint verseiben. Úgy tudta, Amerikába vándorolt, még élete vége felé is, amikor A Dunánál című költeményét írta. Valójában a férfi Temesváron telepedett le, s egy másik életet kezdett egy új családban. Ez a hiány okozta, hogy az anya lett a fiatal fiú mindene, s miután őt is elvesztette, végleg elárvult.

A fővároshoz kötődik a költő gyermekkora is, bár járt Öcsödön is, ahol Pistának hívták nevelői, mivel úgy gondolták, Attila név nincsen. Ezzel egy életre megsértették a fiatal lelket, aki így írt erről saját önéletírásában: „úgy éreztem, hogy a létezésemet vonták kétségbe”. A Ferencvárosban járta az elemit, majd itt kezdte meg a polgári iskolát, ám amikor kilencéves korában kitört a világháború, nehéz lett a megélhetés, és dolgozni kényszerült. Hol vizet árult, hol színes papírforgókat, máskor csomagokat hordott a vásárcsarnokban, olykor tűzifát ment lopni a pályaudvarra. Ilyen körülmények közt cseperedett fel és vált lassanként költővé. Első versét alig tízévesen írta, de attól fogva egyre többször ragadt tollat, hogy kifejezze a benne forrongó gondolatokat és érzéseket. Nem meglepő, hogy hamar felfigyeltek rá. A Nyugat, a kor meghatározó irodalmi orgánuma már tizenhét éves korában publikálta verseit.

A biztató kezdet azonban hamar véget ért. Anyját elvitte a rák, és József Attila fölé az árvaszék gyámot nevezett ki, aki előbb hajósinasnak adta, majd kemény fizikai munkákat végeztetett vele. Taníttatása így csak később folytatódhatott, érettségit is utólag tett. Meglepő, mégis igaz, hogy magyarból elégségesre sikerült a matúrája. Megjelent azonban első verseskötete, A szépség koldusa, és barátságot kötött Juhász Gyulával, a neves költővel, aki támogatta őt. Árvaságérzete azonban nőttön-nőtt, és első öngyilkossági kísérleteit újabbak követték. Hallgatója lett a szegedi bölcsészkarnak, ahol heti 52 órát vett fel, de Tiszta szívvel című költeménye miatt egy nyelvészprofesszor eltanácsolta az egyetemről. Ez a sérelem később többször lett téma költészetében, leghíresebb feldolgozása talán a Születésnapomra című verse.

Az utazás évei következtek. Az osztrák fővárosban megismerkedett Kassák Lajos körével, és filozófiai tanulmányokat folytatott, majd Párizsban vendégeskedett. Jóformán csak a verseiből élt, és azokból a kisebb-nagyobb összegekből, amelyeket barátaitól, mecénásaitól kapott. Érzékeny természete miatt alkalmatlan volt a hétköznapi foglalkozásokra, és egy állásban sem tudott hosszabb ideig megmaradni. Ugyanakkor aktív életet élt. Nem mindig jött álom a szemére, így az éjszakákat sétával és beszélgetésekkel töltötte, a nappalokat pedig kávéházakban és különböző barátoknál. Szenvedélyes vitapartner volt, aki soha nem hátrált meg, ha védenie kellett igazát. Ugyanakkor tisztelte mások gondolatait, még ha azok merőben el is tértek az övétől. Gyermeki módon hitt a szépségben. Akár a Holdról, a Napról, a csillagokról, akár egy nőről vagy egy munkásemberről volt szó, őszintén tudta csodálni és megénekelni verseiben. Soha nem unta meg a játékot. Költőtársaival gyakran órákig szórakoztak azzal, hogy rímekben beszélgettek.

Ennek ellenére magányossága ott kísértett egész életében. Ezt sem a megjelenő verseskötetek, sem a jóbarátok, de még a szerelmek sem tudták enyhíteni. A kezdődő neurózis jelei látszódtak rajta, egyre többször, egyre súlyosabb állapotban került kórházba. A harmincas években írásai mind súlyosabbak, komorabbak lettek. A politikában megerősödött rokonszenve a kommunizmus iránt, s elkötelezett párttaggá vált. Ám csakhamar csalódott a magyar marxista mozgalomban, és attól fogva nem politizált költészetében. A közéleti kudarcokhoz újabb magánéletiek is társultak, friss párkapcsolatai rendre tönkrementek. A pszichiátriai kezelések nem tudtak tartós segítséget nyújtani, inkább súlyosbították a betegséget. Végül szanatóriumba került, onnan pedig nővéreihez Balatonszárszóra. Egy decemberi estén, miután búcsúlevelet írt, sétálni indult, de nem tért vissza többé. Máig nem tudni, vajon szándékosan vagy véletlenül lett-e egy gyorsvonat áldozata, bár a levél és utolsó versei az első feltételezést valószínűsítik.

Hogy kicsoda József Attila, akkor még nem tudta a világ. Az a néhány közeli barát ismerte csak, akivel együtt élt és alkotott, és akik akkor még csak sejtették, hogy egy rendkívüli ember veszett el. Halála után egy évvel összegyűjtött versei a korszak egyik legnagyobb könyvsikerét jelentették, s ma már életműve kiemelt helyen szerepel valamennyi tankönyvben és irodalmi lexikonban.

Sokan sokféle választ adnak arra a kérdésre, hogy milyen szellemi örökséget hagyott hátra. Versei minden kornak, minden generációnak mást jelentenek. Ám éppen ez a korszakokon át tartó töretlen népszerűség, gondolatainak és sorainak őszintesége és örök aktualitása az, ami bizonyítja nagyságát. S hogy mivel érte el mindezt? Talán azzal, hogy mindenben és mindenkiben a tökéletest kereste, akkor is, amikor a csillagokat, s akkor is, amikor a földet nézte. Hiszen ahogy az égen, úgy lenn a földön is ott az igazság, amit ő így fogalmazott meg: „Légy a fűszálon a pici él, s nagyobb leszel a világ tengelyénél.”

Orbán István

Idézetek József Attilától

„Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
Mint kis lepkék, a levelek.”
(Eszmélet)

„Ha mosolyog, mosolya csupa csillag,
De ha szomjazom, akkor friss patak,
Az én kedvesem az egeknek nyílhat,
De megcsókolni csak nekem szabad.”
(Csudálkozunk az életen)

„Ó, azt hittem, lágy völgyben vagyok,
két melled óv meg észak s dél felől,
a hajnal nyílik hajam fürtjiből
s a talpamon az alkonyat ragyog!...”
(Mióta elmentél)

„Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.”
(Ősz)

„Én úgy vagyok, hogy már százezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.”
(A Dunánál)

 

 

AJÁNLÓK

 

BESZÉLGETÉS CICERÓVAL A JÓSLÁS MŰVÉSZETÉRŐL

Budapest, november 3. csütörtök, 19 óra

Évezredek óta keresik a filozófusok a választ arra a kérdésre, hogy miért törekszünk a jövő megismerésére. A korszakok jöttek-mentek, de ez az igény itt maradt, és ma is aktuális.

Ebben az előadásban egy olyan korba látogatunk el a híres római szónok és filozófus, M. T. Cicero segítségével, ahol még élő volt a jövendőmondás hagyománya. Az ókori Rómában ugyanis, ahol áthatotta a mindennapokat az istenek jelenléte és tisztelete, a jóslás ma már elképzelhetetlenül fontos szerepet kapott, akár közérdekről, akár az egyes ember sorsáról volt szó.

A madárjósok és a béljósok azóta már kihaltak, de a felvetett kérdésekről most is érdemes elgondolkodni. Miért gondolta „komolyan” egy római hadvezér, hogy a csata megkezdése előtt megkérdezi a jósokat? Mi függ az embertől, mennyire szabad a döntése? Mit tehet meg és mit nem? Mi számít jóslásnak és mi nem? Egyáltalán hasznos-e az életben, ha megismerjük a jövőt?

 

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„A természet teremti és újrateremti a »hasonlókat«, de soha nem engedi az »azonosakat«, mert az ökológiai gazdaságosság nem tűri a másolatokat, hiszen nem hoznak új tapasztalatot.”

A tapasztalat egyértelműen az ismétléseken alapszik. Az ezernyi próbálkozás során bevezetett újítások teszik lehetővé a megújulást, a mély átalakulást és az új tapasztalatokat, amelyek együttesen az evolúciót adják.

Naponta tucatnyi tettet ismételsz, amelyek egyformának tűnnek, mégsem azok. Tudatosan figyeld őket, és meglátod, hogy minden növekszik. Azt hiszed, hogy ugyanazokat a könyveket olvasod, hogy ugyanazokkal a szavakkal beszélsz, hogy kész formulákat használsz, de semmi sem lesz többé ugyanolyan, ha már te sem leszel olyan, mint egy gép. Nyisd ki a szemed és meglátod, egész világod mozgásba jön.

 

 

OKTÓBERI ÉS NOVEMBERI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Helyszínek:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 1085 Budapest, Rigó u. 6–8.
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Kisgaléria, 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1.
Millenáris Park, 1024 Budapest, Fény u. 20–22.
Budavári Labirintus, 1015 Budapest, Úri u. 19.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 500 Ft
A Meseház programjaira: 400 Ft, nagycsaládoknak: 300 Ft/fő
A kurzus díja: 2000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
A Millenáris Parkban, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban és a Budavári Labirintusban az előadásaink díjtalanok.

2005. október 6. csütörtök, 20.00	A Sors színháza Az ókori misztériumszínház célja Hogyan lettek a nézőkből szereplők? Aiszkhülosz, a tragédiaírás atyja Helyszín: Budavári Labirintus
2005. október 11. kedd, 20.00	Ciceró és a jóslás művészete Jóslási technikák régen és ma Miért vágyakozunk a jövő megismerésére, és mi történik, ha netán megismerjük? Tanulható-e a jóslás? Helyszín: Budavári Labirintus
2005. október 18. kedd, 18.30	Fedezd fel velünk a filozófiát! Filozófiai bevezető kurzus. Helyszín: Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület
2005. október 20. csütörtök, 19.00	József Attila-est „Én nem emlékezem és nem felejtek. Azt mondják, ez hogy lehet? Ahogy e földön marad, mit elejtek, Ha én nem, te megleled.” Verses-zenés percek a költő tiszteletére. Helyszín: Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület
2005. október 26. szerda, 18.00	Fedezd fel velünk a filozófiát! Filozófiai bevezető kurzus. Helyszín: Millenáris Park
2005. október 27. csütörtök, 18.00	Csillagok háborúja – egy örök mítosz újjászületése A Jedi-képzés alapjai Sors vagy végzet: Anakin és Luke A bennünk rejlő Sithek ármányai Helyszín: Millenáris Park
2005. november 3. csütörtök, 18.00	József Attila-est „Én nem emlékezem és nem felejtek. Azt mondják, ez hogy lehet? Ahogy e földön marad, mit elejtek, Ha én nem, te megleled.” Verses-zenés percek a költő tiszteletére. Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár
2005. október 26. szerda, 18.00	Beszélgetés Ciceróval a jóslás művészetéről Jóslási technikák régen és ma Miért vágyakozunk a jövő megismerésére, és mi történik, ha netán megismerjük? Tanulható-e a jóslás? Helyszín: Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület
2005. november 17. csütörtök, 19.00	Beszélgetés Tolkiennal a képzelőerőről Van-e igazság a képzelet világában? Gondolatok a mítoszok jelentőségéről és a pipafűről Helyszín: Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület
2005. november 24. csütörtök, 19.00	Beszélgetés Ciceróval a jóslás művészetéről Jóslási technikák régen és ma Miért vágyakozunk a jövő megismerésére, és mi történik, ha netán megismerjük? Tanulható-e a jóslás? Helyszín: Millenáris Park
2005. november 24. csütörtök, 18.00	Beszélgetés Aiszkhülosszal az önismeretről Ki van az álarc mögött? A Sors ereje – avagy hogyan legyünk szabadok? Színészi hatáskeltés az önsimeret szolgálatában Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

2005. október 22. szombat, 16.00

A kiskakas gyémánt félkrajcárja Játszószínházunkban a gyerekek segítségével kelnek életre a mese népszerű és kedvelt szereplői, hogy közös erővel és furfanggal legyőzzék a török császárt. Kézművesség: ujjbáb és krajcár készítése. Helyszín: Új Akropolisz Központja Előadásunkat 4–8 éveseknek ajánljuk.

2005. november 26. szombat, 16.00

Az üres virágcserép A távoli Kínában az öreg császár utód nélkül fog meghalni, hacsak nem talál egy méltó trónörököst, akinek elég tiszta a szíve az uralkodáshoz. Különleges próbának veti alá a fiúkat, hogy kiderüljön, melyikük a legbecsületesebb. Az árnybábokkal megjelenített mesét – amelyet hangulatos kínai zene kísér – közös kézműves foglalkozás követi, ahol a mese szereplőinek árnyfiguráit készítjük el. Kézművesség: árnybáb és tusrajz készítése. Helyszín: Új Akropolisz Központja Előadásunkat 7–14 éveseknek ajánljuk.

GYŐR

Helyszín:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 9021 Győr, Árpád út 9.
Széchenyi István Egyetem, Győr, Egyetem tér 1.
Rómer-ház, Győr, Teleki L. u. 21.
Zichy-palota, Győr, Liszt Ferenc u. 20.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 400 Ft, diákoknak: 200 Ft
A kurzus díja: 1200 Ft/hó, diákoknak: 800 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
A Zenekuckó-foglalkozás ára alkalmanként 500 Ft/család.
A Rómer-házban 400 Ft, a Zichy-palotában 500 Ft, a Széchenyi István Egyetemen az előadásaink díjtalanok.

2005. október–november, vasárnaponként 10.00	Zenekuckó 0–3 éves korú gyermekeknek vasárnaponként. A heti félórás foglalkozásokon a zenehallgatás és egyszerű énekek tanítása mellett helyet kapnak ritmusgyakorlatok is, s közben a gyerekek maguk is kipróbálhatnak néhány egyszerű ütős hangszert. A gyerekek mellett a szülők részvételére is számítunk. Helyszín: az Új Akropolisz győri központja
2005. október 13. csütörtök, 18.00	Maszkok és ál-arcok „Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.” Gárdonyi Géza Az élet mámoros karneválja – a nagy szerep A szakrális maszk – a nó színész átalakulóművészete Helyszín: Zichy-palota
2005. október 20. csütörtök, 18.00	Csillagok háborúja – egy örök mítosz újjászületése A Jedi-képzés alapjai Sors vagy végzet: Anakin és Luke A bennünk rejlő Sithek ármányai Helyszín: Rómer-ház
2005. október 22. szombat, 9.00–13.00	Környezetszépítési akció
2005. október 26. szerda, 18.00	Elég a szenvedésből! – avagy Buddha, a világ orvosa Szenvedésünk forrásai Buddha receptje Boldogságpirulák a mindennapokra Helyszín: Széchenyi István Egyetem
2005. november 16. szerda, 18.00	Az információs társadalom mítosza A gép szolgálja az embert… vagy fordítva? Vissza a természeteshez Egy mítosz tündöklése és bukása Helyszín: Széchenyi István Egyetem

PÉCS

Helyszín:

Pécsi Kulturális Központ – Pécs, Dominikánus-ház, Színház tér 2.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 300 Ft

2005. október 5. szerda, 18.30	Fedezd fel velünk a filozófiát! Filozófiai bevezető kurzus. Helyszín: Pécsi Kulturális Központ
2005. október 20. csütörtök, 19.00	Az információs társadalom mítosza A gép szolgálja az embert… vagy fordítva? Vissza a természeteshez Egy mítosz tündöklése és bukása Helyszín: Pécsi Kulturális Központ
2005. november 24. csütörtök, 19.00	Beszélgetés Buddhával a boldogságról Szenvedésünk forrásai Buddha receptje Boldogságpirulák a mindennapokra Helyszín: Pécsi Kulturális Központ

SZEGED

Helyszínek:

Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, 6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36.
Juhász Gyula Főiskola díszterme, Boldogasszony sgt. 6.
Ifjúsági Ház, 6720 Szeged, Felső Tiszapart 2.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 350 Ft, diákoknak: 300 Ft
A kurzus díja: 1200 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.

2005. október 5. szerda, 19.00	Csapdák a táblán és az életben A játék mögött rejlő tudás A játszma, amit a tábla mellett, vagy a táblán játszunk A hengersakk és a havas úttest Helyszín: a Juhász Gyula Főiskola díszterme Az Őszi Kulturális Fesztivál keretében. A belépés díjtalan!
2005. október 13. csütörtök, 19.00	Weöres Sándor-est Színpadi játék élőzenével „Ha meghalok, ki hal meg bennem, velem, helyettem… Azt, akiért aggódtam, nem tudom, én-e, más-e, valahol elvesztettem.” Helyszín: Ifjúsági Ház Az Őszi Kulturális Fesztivál keretében. A belépés díjtalan!
2005. október 14. péntek, 19.00	Weöres Sándor-est Színpadi játék élőzenével „Ha meghalok, ki hal meg bennem, velem, helyettem… Azt, akiért aggódtam, nem tudom, én-e, más-e, valahol elvesztettem.” Helyszín: a Juhász Gyula Főiskola díszterme Az Őszi Kulturális Fesztivál keretében. A belépés díjtalan!
2005. október 20. csütörtök, 19.00	Mi lesz, ha nagy lesz? A mesék szerepe a felnőtté válásban A példamutatás a nevelés legjobb módja Mi történik, ha a hőssel együtt harcolunk a hétfejű sárkány ellen? Helyszín: az Új Akropolisz szegedi központja Az Őszi Kulturális Fesztivál keretében. A belépés díjtalan!
2005. október 26. szerda, 19.00	Fedezd fel velünk a filozófiát! Filozófiai bevezető kurzus. Helyszín: az Új Akropolisz szegedi központja Az Őszi Kulturális Fesztivál keretében. A belépés díjtalan!
2005. november 3. csütörtök, 19.00	Humor a viccen túl „Akinek van, humora az mindent tud. Akinek nincs, az mindenre képes.” Karinthy Humorban rejlő bölcsesség és a bölcsességben rejlő humor Nincs értelme pesszimistának lenni. Úgysem jön be. Helyszín: az Új Akropolisz szegedi központja
2005. november 24. csütörtök, 19.00	Mitől zseni a zseni? A bennünk is rejlő géniusz Lángelmék az emberiség szolgálatában: Leonardo, Bolyai, Einstein, Neumann, Rubik… Ki felel a géniuszért: nemzet, iskola, család, egyén, szerencse, véletlen, kemény munka? Helyszín: Juhász Gyula Főiskola – díszterme

INFORMÁCIÓK

Rövid Hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten:  1085 Budapest, Rigó u. 6–8. Nyitva tartás: H–CS 17–21 óráig. Telefon: 334-2756. E-mail: info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Győrött:  9021 Győr, Árpád út 9. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 311-727. E-mail: gyor[kukac]ujakropolisz.hu (gyor[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Pécsett:  Telefon: (20) 320-9294. E-mail: pecs[kukac]ujakropolisz.hu (pecs[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Szegeden:  6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (62) 452-183. E-mail: szeged[kukac]ujakropolisz.hu (szeged[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  

Kulturális Hírlevél 39. szám
2005. november

TARTALOM

• Eger csillagai

• Portré: Gárdonyi Géza

• Idézetek Gárdonyi Gézától

• Ajánlók

• A filozófia mint életforma

• Novemberi és decemberi programjaink

• Információk

Eger csillagai

A magyar olvasóközönség ízlését mérő statisztikák szerint az egyik legkedveltebb olvasmányunk Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye, de emellett népszerűek más regényei és novellái is. Nemrég megjelentetett Füveskönyve (Földre néző szem, Égre néző lélek) szintén hamar olvasókra talált.

Egy statisztika nehezen tudna arról beszélni, hogy mi magyarázza ezt a népszerűséget. Korunk nem az egri hősök, az önfeláldozás és a vitézi erények kora, nem éppen az egri csillagok, például Bornemissza Gergely vagy Cecey Éva lennének az újságok felkapott sztárjai. Azonban a regény sikere mintha mégis azt bizonyítaná, hogy ott van bennünk a vágy arra, hogy igazi hősökkel, a becsület ideáljaival találkozzunk. Gárdonyi olyan líraisággal teleszőtt prózát írt, amelyet olvasva átéljük és átérezzük a megjelenő sorsokat. Hányan követtük szívdobogva az egyszerű jobbágykovács fiának, Bornemissza Gergelynek az életfonalát, aki vitézségével a király hadnagyává emelkedik, vagy a nemcsak származása, hanem szíve szerint is nemes, hazájáért bármit feláldozó Török Bálint történetét. És nem azt nevezzük-e igazi szerelemnek, amely összefűzi Évát és Gergelyt: mert ebben az odaadó, tűzpróbákat kiálló szerelemben a lelkek is találkoznak. Az egri vár védői mégsem egysíkúan ábrázolt természetfeletti, romantikus lények, hiszen látjuk a gyöngeségeket, a kételkedést, a félelmet és az árulást is. A bátorság, a tisztaság és az összefogás példája jelenik meg ebben a több irodalomtörténész által „modern eposznak" nevezett regényben, és ezekre az erényekre lelkünk mélyén igen sokan szomjazunk. Gárdonyi azonban nem elérhetetlen égi csillagokat ábrázol, hanem olyan hús-vér embereket, akik ismerik a szív szavát - és ebben a képességben igazából mi sem vagyunk távol tőlük.

Érdeklődést kelt az a titokzatosság is, amely körülveszi az író egyéniségét. Kortársai közül sokan különcnek tartották, félszeg emberkerülőnek, és nem értették, miért nem illeszkedik be a 19-20. század fordulójának pesti társasági életébe, miért „menekül" szeretett Eger városába. Leírták őt szellemekkel beszélő remetének, mások a magyar Tolsztojt tisztelték benne. Az egyik rádiós nyelvművelő műsorban pedig úgy ajánlották, mint a nyelv mesterét, akitől „szép magyarságot" lehet tanulni.

Gárdonyi magát „kövek alatt nőtt fűnek" nevezte. Fűnek, amely az élet erejét bizonyítja a legnehezebb körülmények között is. Az írásai mögött rejlő gondolatvilágot, filozófiát vizsgálva elmondhatjuk, hogy az ő szimbólumai között mást is jelenthet ez a fű: mégpedig a lelket, amely a test köve alatt él. Gárdonyi élete azt sejteti, hogy őt ez a lélek érdekelte legfőképp.

 

 

 

 

PORTRÉ: GÁRDONYI GÉZA (1863–1922)

„Istenem, beh szeretnék irodalmi pályára lépni!"

Az 1863-ban született Ziegler Géza a szülőhelyéhez, Agárdpusztához közel fekvő Gárdonyról vette fel később a Gárdonyi nevet. A szűkös anyagi körülmények mellé gazdag szellemi örökséget kapott a családjától. Az apában a becsület és kitartás eszményét látta, és fogékony lélekkel hallgatta szabadságharcos emlékeit. Ziegler Sándor, a jónevű bécsi fegyvergyáros, 1848 tavaszán a magyar forradalom hírére Pestre sietett, és saját vagyonából fegyvergyárat alapított, majd a bukáskor álruhában menekült az aradi várbörtönből a halálos ítélet elől.

Gárdonyi befelé forduló természete már gyerekkorában megmutatkozott. „Én komoly gyerek voltam, nem az a kacagva futó, mint a legtöbb." Ha teheti, visszavonul a kertbe, és órákig elheverészik egy szegfűbokor előtt. Fellelkesíti a természet szépsége, ekkor rémlik fel benne először a gondolat, hogy le kellene írni, amit átélt. Apja a pénzhiány ellenére is mindenképpen taníttatni akarta fiát. Gárdonyi Sárospatakon és Pesten végezte középiskolai tanulmányait, ekkor kezdett rendszeresen olvasni; feljegyzései szerint Cervantes Don Quijotéja jelentette számára a legmaradandóbb élményt (ennek humoros emlékét őrzik újságírói időszakának álnevei: Don Gitárosz, Don Copé). ¹ A nélkülözés miatt minél előbb kereső pályára kellett lépnie, ezért a tanítóságot választotta. Az egri tanítóképző elvégzése után négy esztendeig volt kántor-tanító. A gyermekek szeretete a pályán tartotta volna, de az átdidergett telek és a szűkös kereset arra kényszerítette, hogy hírlapíróként helyezkedjen el. Remélte, hogy ezzel egyszersmind irodalmi ambíciója is kibontakozhat. Újságírói korszakára nem emlékezett később jó szívvel, sőt szégyellte, hogy olcsó folytatásos regényeket kellett írnia. Ezek azonban a szárnybontogatás évei voltak, és legalább sikerült olyan anyagi alapot teremtenie, amely elegendő volt a valódi írói léthez. A „kövi emberek" kiüresedett, áludvarias budapesti világa idegen volt számára, ezért 1897-ben Egerbe költözött, és itt, az „egri csillagokat" idéző egri vár alján élt magányosan 1922-ig.

Novellagyűjteményének (Az én falum) és kisregényeinek (például A lámpás) megjelenése után az Egri csillagok című regény országos hírre emeli Gárdonyi nevét. A török-magyar végvári harcok idejébe kalauzoló mű megírása előtt sok időt áldozott a kutatásra: áttanulmányozta a 15-16. századot megörökítő krónikákat, elutazott Konstantinápolyba, sőt tanult törökül, és a Koránnal is foglalkozott. Többi történelmi tárgyú regényét (A láthatatlan ember, Isten rabjai) hasonlóan alapos előkészítés előzte meg. Kritikusai azonban megjegyzik, hogy bármennyire is elevenen jeleníti meg az adott történelmi korszakokat, sokkal inkább az egyes emberi sorsok érdekelték, mint a történelmi folyamatok. Számára az irodalom az emberi benső kutatását és egyben a tanítás lehetőségét jelentette.

Titkosnaplója szerint folyamatosan törekedett az írói önfejlesztésre. Gyakran kezdődnek így önmagához írt bejegyzései: „Megvilágosodtam...", vagy „Mindig gondolj rá...". Az állandó tanulás sok olvasást jelentett, továbbá például a növények, az állatok, a természeti jelenségek pontos megfigyelését is. Gárdonyi törekedett az írói nyelvhasználat tudatos építésére, továbbképzésére is, ennek bizonyítéka szóalkotásainak egész gyűjteménye.

„Írói főgondom: keresni az emberben az angyalt."

Rövid ideig dolgozott tanítóként, de íróként is inkább pedagógusnak tekinthető, hiszen művei bevallottan didaktikus tartalmúak. A nevelés igazi értelméről lelkes fiatal tanítóként szerzi első tapasztalatait - sok csalódás árán. Abban az időben örült a tanító, ha a mezőn dolgozó szülők nem vitték el a kicsiket, ha éjszaka legalább az osztályteremben alhatott a fagyos kis tanítói szoba helyett, és ha nem kellett egy hatalmaskodó pap miatt szenvednie. Csakhamar ráébredt, hogy az ő szolgálatának nem csupán az ismeretek átadásának, hanem "a lélek fejlesztésének" és „a szív nemesítésének" kell lennie. "Tudja-e ez a kultúrkormány – kérdezi egyik cikkében –, hogy a kultúra célja micsoda? A kultúra célja az embert az állatiasságból kivezetni, fölemelni, s a nép millióit okosságban, nemességben. fejleszteni." Írásaiban vissza-visszatér az a gondolat, hogy a tanító népének világító lámpása. Javasolta, hogy vegyék bele a tantervbe az előzékenység oktatását; elítélte a szajkózást, az értelem nélküli oktatást. Kifogásolta, hogy a nevelők munkájából hiányzik a gyermekekkel való egyéni foglalkozás. Ő maga igyekezett mindent szemléltetni, a gyakorlatban bemutatni, és mellőzni a diákokat a padhoz láncoló, merev tanítást. A tanító nem lehet „ispán a napszámosok között", ezért cikkeiben többször kritizálta a tanítók lelkiismeretlen, erőszakos bánásmódját. A pedagógusok önképzését szolgáló folyóiratot indított, részletes terveket készített az életközeli, az anyanyelv gazdagságát bemutató olvasókönyvekről, javaslatokat dolgozott ki arra, hogy a gyermekek milyen, a lelket és a szépérzéket fejlesztő meséket, történeteket kapjanak kezükbe a mesterkélt tankönyvszövegek helyett. ²

Az író munkájának is az emberjavítást kell szolgálnia: „nem Misererét énekelni, hanem Alleluját az emberi élet jövőjén. Vödrönként hordani a tiszta vizet a lecsapolhatatlan mocsárba."³ Mi az emberi élet jövője? „Világunk életének egyik főcsodája a lelki tökéletesség felé való szakadatlan, vissza nem csuszamló haladás." Igaz ez az egyes emberre és az egész emberiségre. Már korai írásaiban (pl. A lámpás) határozottan kritizálja a dogmákat hangoztató, a valós erkölcstől elszakadt vallásosságot. A szakirodalom megemlíti, hogy akár ateistának is lehetne tekinteni, de a hitét valójában nem vesztette el. Különösen az egri évek alatt fejlődött ki az a fajta vallásossága, amely egyik tételes tanhoz sem kötődik. „A Biblia mellé tegyétek Buddha beszédeit - írja fiainak a Füveskönyvben. - És ehhez szerezzétek meg az összes vallásalapítók könyveit. Mindegyik a maga korához és a maga nemzetéhez alkalmazta a tanítását, de mindegyik a legnagyobb igazságot tette a tanítása magvának. Tanításuk alapja azonos, csak egyik a másikat bővíti." Világlátásában találkozik a kereszténység és a buddhizmus. Behatóan kezdi tanulmányozni a keleti filozófiákat, tanulja a tibeti nyelvet. Jókai körében megismerkedik a teozófiával, amely ezután egész életén át foglalkoztatja, beszerez minden vele kapcsolatos könyvet.

A folytonos átalakulásban az élet és a halál ugyanannak az érmének két oldala: „Minden halál vedlés. Vedlés után megújult testben, megújult erővel élünk a következő vedlésig, aztán megint egy fokkal előbbre." Az egyre átváltozó világot vasúthoz hasonlítja, melyben nagy állomások vannak, „de a legnagyobbra akkor érkezünk, mikor ebben a szóban: Én, először értjük a lelket. Innentől kezdve bent vagyunk az értelem országában." ⁴ Az ember ugyanis nem a testével, a látható arcával azonos. „Az emberi test két fújtatóval magamagát folyton élesztő sárszobor. Lehetetlen meg nem ismerni, hogy lakás: lélekház. Ha megszűnik a két fújtató, megfagynak a folyók, patakok, csermelyek az emberi testben. Akkor a lélek kiköltözik belőle, és más házat keres." ⁵ Ezért sírján, az egri vár Bebek bástyáján, az egyszerű fakereszten mindössze ezt olvashatjuk: „Csak a teste."

 

 

¹ Kispéter András: Gárdonyi Géza, Gondolat Kiadó Bp. 1970, 8., 10.o.
² Hegedüs András: Gárdonyi, a néptanító, Tankönyvkiadó Bp. 1962, 68-69.o.
³ Gárdonyi Géza: Titkosnapló, Szépirodalmi Könyvkiadó Bp., 1974, 49.o.
⁴ Kispéter Anrás: Gárdonyi Géza 155., 93–94.,97.o.
⁵ Gárdonyi Géza Füveskönyve - 1. Földre néző szem, 2. Égre néző lélek, Lazi Kiadó, Szeged 2005, 2. kötet, 36.o.

 

Idézetek Gárdonyi Gézától

„Tárd fel a köznapi élet szépségeit! Minden szép, amit szeretettel néz bárkinek a szeme. Az ideál: szeretettel néző valóság.”

„Ma világosodtam rá, hogy minden olyan téma elvetendő, amely nem a szívnek szól. Krisztusnak kevés mondása maradt fenn, de az mind a szívnek szól.”

„Dicsőség vágya: kép lenni mulandó szemek mulandó tükrében.”

„Ez a világ csak Füzesabony, ahonnan csak a motyódat elvesztve utazhatsz tovább.”

„Okos ember nem haragszik azért, amin nem változtathat. Okos ember egyáltalán nem haragszik.”

„Meg akarjuk érteni a világegyetemet, pedig egy tyúktojás rejtelmei is kétségbe ejtenek bennünket.”

„Mindenki élete erre a kérdésre felel meg: mit akar? A legtöbb ember kapni akar. Az igazi író azonban alkotni akar, vagyis adni. Minden egyéb mellékes semmi.”

„Ki az erősebb? Aki beleviszi minden izmát, erejét a zajgó életbe, és ínnal, lánggal, verejtékkel küzd és küzd? Vagy aki minderre - világra és küzdőkre - vállat von?”

„Mikor baj ér bennünket, azt mondjuk: Nincsen Isten! Nincsen isteni gondviselés! Nincs őrzőangyal! De hát az Isten nem szárazdajka. Azért adott az embernek észt, hogy vigyázzon magára. Különben ez a sokminden földi jaj-baj csak megerősíti, hogy Istentől eltávozott lelkek vagyunk.
A Föld a Világegyetem javítóintézete.”

„Valaki azt mondja: Az élet célja rejtve van előttem.
Válasz: Az utat azonban láthatod. Ha azon az úton haladsz, amelyen a náladnál tökéletesebb emberek nyomai látszanak, mindig nyugodtan gondolhatsz az utad végére.”

 

 

AJÁNLÓK

 

NEVETÉSTERÁPIA A HUMOR MESTEREIVEL

Győr, december 1. csütörtök, 18 óra, Rómer Ház;
és december 7. szerda, 18 óra, az Új Akropolisz központja

Az ókori görög orvoslásban a testnedveket nevezték „humor"-nak, és úgy tartották, hogy az ember egészsége felborul, ha ezek a nedvek nincsenek egyensúlyban. Annak ellenére, hogy nehéz egyértelműen levezetni a szó útját a mai jelentéséig, talán nem annyira vicces feltételezés, hogy a humor valóban a lelki egészség jele, akár az ókori testnedvekről, akár mint manapság, a nevetőizmok intenzív használatáról van szó.

Sőt „terápiás" céllal is alkalmazhatjuk a nevetést, miként a győri előadás ajánlja, amely híres specialistákat hívott meg a konzíliumra, mint például Karinthy Frigyest vagy Örkény Istvánt, és amelyen a filozófia mestereinek receptjei is hallhatók lesznek. Természetesen nem mások kinevetéséről van szó, hanem arról, amikor a lelkünk bölcsen mosolyog vagy nevet a saját botlásunkon, elbizakodottságunkon, túlbonyolító gondolatainkon, sértettségeinken, bolhából elefántot növesztő képzelgéseinken, és egyéb hibáinkon, kissé el is távolodva ezektől a gyengeségektől. Maga a nevetés és a humor jellegzetesen emberi megnyilvánulás, mivel az elméhez kapcsolódik. Ezért használhatjuk az önismeret és önmagunk irányításának eszközeként - kockázatok és nem kívánt mellékhatások nélkül!

 

 

BESZÉLGETÉS AISZKHÜLOSSZAL AZ ÖNISMERETRŐL

Budapest, november 24. csütörtök, 18 óra, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

Az ókorban a színház korántsem a szórakoztatás eszköze volt, sőt céljának éppen a katarzist, azaz a játék útján való megtisztulást tekintették, amely mind a színészekre, mind a nézőkre hatott a köztük kialakult bensőséges kapcsolaton keresztül. Így a darabok témájául sohasem elvont helyzeteket választottak: a középpontban mindig az ember állt a maga nehézségeivel, küzdelmeivel, törekvéseivel és győzelmével. Kérdés, hogy ki vagy mi fölött arathatott győzelmet egy hős? Úgy tartották, hogy az embernek a Sors vagy a másik ember nem ellenfele, így a céljuk sem az volt, hogy ezeket a külső körülményeket legyőzzék. A valódi szabadságot, a lélek szabadságát keresték, amelynek köszönhetően az ember összhangban élhet önmagával és az őt körülvevő világgal. Képzeljük el, milyen nagy boldogságot, felszabadultságot adhat az embernek az, ha gondolatai, törekvései nem ütköznek az első legnagyobb akadályba, a saját tetteibe. Vagyis aszerint cselekszünk, ahogy gondolkodunk, hűek vagyunk önmagunkhoz.

És a színház szerepe nem áll meg itt, ez csupán az első lépcső: az önismeret. Hol tartok, milyen vagyok, milyenek a gondolataim, érzelmeim, tetteim? Tekinthetjük ezt az első lépést olyannak, mint amikor az ember megismeri a rendelkezésére álló eszközöket, ahogy a színész is megismerkedik a szerepéhez szükséges kellékekkel: a szöveggel, a mozgással és a maszkkal, amelyben játszani fog.

Megvizsgálva több civilizáció kulturális hagyományát, tanítását, azzal találkozunk, hogy az embert sosem úgy képzelték el, mint egy kész, befejezett lényt, hanem éppen arra a kettősségre hívták föl a figyelmét, amely a gondolatai és tettei közti ellentétből fakadhat. Az ókori színházban is ez az embereszmény jelenik meg, éppen ezért a színdarabokban megjelenő mintákon, példákon keresztül tanították a nézőt arra, hogy hogyan lehet a gondolatokat emelve, nemesítve egyre tökéletesebb életet élni, és a Sors látszólagos szeszélyeit megismerve kezébe venni élete irányítását.

Az előadás arra a kérdésre keresi a választ, hogy miként lehetett a színház a tanítás, a nevelés „háza". Milyen úton tudott a néző lelke változni, befogadva és megértve a drámákban látott mintákat? Hogyan adja a színház az önismeret lehetőségét? Vajon mit válaszolna Aiszkhülosz ezekre a kérdésekre?

 

 

BESZÉLGETÉS A PLATONIKUSOKKAL A SZERELEMRŐL

Budapest, december 1. csütörtök, 19 óra, az Új Akropolisz központja

A szerelmet mint az élet csodáját élhetjük át, és amikor ránk talál, boldogság, optimizmus, alkotóerő, önbizalom jár a nyomában. Éppen ezért mindig is izgalmas kérdés volt, hogy miként lehet megőrizni ezt a különleges állapotot, lelki üdeséget és nyitottságot.

Platón A lakoma című párbeszédében a bölcs Diotíma beszél a filozófusoknak a szerelem titkáról és a szépséggel való kapcsolatáról: a szépség, amikor megragadja lelkünket, vágyat ébreszt, hogy elérjük, bármilyen erőfeszítés árán. Miféle szépségre vagyunk fogékonyak? És meddig? A szerelmünk ettől függ - mondja.

Plótinosz, a neoplatonikus iskola megalapítója, egy olyan történetet mesél el, amelyben a szerelem a gazdagság és a szegénység gyermeke. Számos költő leírta a szerelemnek ezt a telített, és mégis hiánytól feszülő kettősségét. Csak idézzük Shakespeare szonettjét: "Koldus szegény, királyi gazdagon / részeg vagyok és mindig szomjazom." Mi ez a hiány, és mi ez a gazdagság bennünk, amely teljesen átalakít, mássá, jobbá formál?

A reneszánsz Firenzében Marsilio Ficino, Platón fordítója és magyarázója, az égi és a földi szerelem kettősségét említi. Az első a lélek hajtóereje, hogy felfedezze önmagát, a másik a lélek alkotóereje, hogy létrehozzon valami szépséget, ahhoz foghatót, amely őt is megihlette.

A mai pszichológia szerint ebben az állapotban az ember felfedezi saját magát, képességeit és erejét.

Az előadás egy képzeletbeli beszélgetésre hív a platonikusokkal. Gondolkodjunk el az ő segítségükkel, hogy mire vágyunk igazán: szerelmesnek lenni vagy szeretve lenni? Kicsikarni más szerelmét szinte lehetetlen vállalkozás - de mi magunk képesek vagyunk-e átérezni a szerelem küzdelmes boldogságát?

 

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„A lelki erőgyakorlat két súlyzója.

1. Mindennap valamit megtenni, ami a lelki jóra irányul. Ráerőltetni az akaratomat olyasmire, amire nem szoktam. Pl. türelem, mikor nem vagyok türelmes. Nyugodtság, mikor nem vagyok nyugodt. Nyájas arc, mikor haragszom. Harag elnyomása (mert a harag kínzó és ártalmas képzet-rajzokat idéz elő) stb.

2. Mindennap valamit meg nem tenni, amit a test kíván. Pl. fölkelni korábban, mint a test óhajtaná. Megtagadni egy jó falatot, csupán azért, hogy éreztessük a testtel, hogy nem ő parancsol nekünk stb.”

 

Gárdonyi Géza

 

NOVEMBERI ÉS DECEMBERI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Helyszínek:

Az Új Akropolisz központja, 1085 Budapest, Rigó u. 6–8.
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Kisgaléria, 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1.
Budavári Labirintus, 1015 Budapest, Úri u. 19.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 500 Ft
A Meseház programjaira: 400 Ft, nagycsaládoknak: 300 Ft/fő
A kurzus díja: 2000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban és a Budavári Labirintusban az előadásaink díjtalanok.

2005. november 3. csütörtök, 19.00	Beszélgetés Ciceróval a jóslás művészetéről Jóslási technikák régen és ma Miért vágyakozunk a jövő megismerésére, és mi történik, ha netán megismerjük? Tanulható-e a jóslás? Helyszín: Az Új Akropolisz központja
2005. november 3. csütörtök, 20.00	A Labirintus titkai Labirintus vagy útvesztő? Mit tükrözhet a több ezer éves forma? Van kiút? Helyszín: Budavári Labirintus
2005. november 17. csütörtök, 19.00	Beszélgetés Tolkiennal a képzelőerőről Van-e igazság a képzelet világában? Gondolatok a mítoszok jelentőségéről és a pipafűről Helyszín: Az Új Akropolisz központja
2005. november 24. csütörtök, 18.00	Beszélgetés Aiszkhülosszal az önismeretről Ki van az álarc mögött? A Sors ereje – avagy hogyan legyünk szabadok? Színészi hatáskeltés az önismeret szolgálatában Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár
2005. december 1. csütörtök, 18.00	József Attila-est „Én nem emlékezem és nem felejtek. Azt mondják, ez hogy lehet? Ahogy e földön marad, mit elejtek, Ha én nem, te megleled.” Verses-zenés percek a költő tiszteletére. Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár
2005. december 1. csütörtök, 19.00	Beszélgetés a platonikusokkal a szerelemről A fiatalság receptje: a szerelem Rózsaszín szemüveg vagy egy szebb jövő megsejtése? A szerelemnek múlnia kell..? Helyszín: Az Új Akropolisz központja
2005. december 8. csütörtök, 18.00	Emlékezet és képzelet Vidám időutazás emberi jellemek és helyzetek között Weöres, Örkény és Karinthy nyomán. Előadás és beszélgetés egyperces komédiákkal, versekkel, élőzenével fűszerezve. Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

2005. november 26. szombat, 16.00	A kiskakas gyémánt félkrajcárja Játszószínházunkban a gyerekek segítségével kelnek életre a mese népszerű és kedvelt szereplői, hogy közös erővel és furfanggal legyőzzék a török császárt. Kézművesség: ujjbáb és krajcár készítése. Helyszín: Új Akropolisz Központja Előadásunkat 4–8 éveseknek ajánljuk.
2005. december 10. szombat, 16.00	Ünnepváró Ünnepi műsorunkban a gyerekekkel együtt versekkel, zenével és dalokkal átéljük a tél hangulatát, és közösen elkészítjük a karácsonyi ajándékokat. Talán még a Mikulás is bekukkant hozzánk. Helyszín: Az Új Akropolisz központja Korhatár nélkül.

GYŐR

Helyszín:

Az Új Akropolisz központja, 9021 Győr, Árpád út 9.
Széchenyi István Egyetem, Győr, Egyetem tér 1.
Rómer Ház, Győr, Teleki L. u. 21.
Zichy-palota, Győr, Liszt Ferenc u. 20.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 400 Ft, diákoknak: 200 Ft
A kurzus díja: 1200 Ft/hó, diákoknak: 800 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
A Zenekuckó foglalkozás bérletének ára 2000 Ft/család. Az első foglalkozás díjtalan.
A Rómer Házban 400 Ft, a Zichy-palotában 500 Ft, a Széchenyi István Egyetemen az előadásaink díjtalanok.

2005. októberben és novemberben minden vasárnap 10.00	Zenekuckó 0–3 éves korú gyermekeknek vasárnaponként. A heti félórás foglalkozásokon a zenehallgatás, a mondókák és egyszerű énekek tanítása mellett helyet kapnak ritmusgyakorlatok is, s közben a gyerekek maguk is kipróbálhatnak néhány egyszerű ütőhangszert. A gyerekek mellett a szülők részvételére is számítunk. Helyszín: Az Új Akropolisz központja
2005. november 16. szerda, 18.00	Az információs társadalom mítosza A gép szolgálja az embert… vagy fordítva? Vissza a természeteshez Egy mítosz tündöklése és bukása Helyszín: Széchenyi István Egyetem - B2-es előadóterem
2005. december 1. csütörtök, 18.00	Nevetésterápia a humor mestereivel Akik a recepteket írják: Karinthy Frigyes, Örkény István és más mesterek A terápia időtartama (ha az orvos másként nem rendeli): 1,5 óra. Hatóanyagok: vidám jelenetek és írások élőzenével. Helyszín: Rómer Ház
2005. december 7. szerda, 18.00	Nevetésterápia a humor mestereivel Akik a recepteket írják: Karinthy Frigyes, Örkény István és más mesterek A terápia időtartama (ha az orvos másként nem rendeli): 1,5 óra. Hatóanyagok: vidám jelenetek és írások élőzenével. Helyszín: Az Új Akropolisz központja

PÉCS

Helyszín:

Pécsi Kulturális Központ – Pécs, Dominikánus-ház, Színház tér 2.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 300 Ft

2005. november 24. csütörtök, 19.00

Beszélgetés Buddhával a boldogságról Szenvedésünk forrásai Buddha receptje Boldogságpirulák a mindennapokra Helyszín: Pécsi Kulturális Központ

SZEGED

Helyszínek:

Az Új Akropolisz központja, 6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36.
Juhász Gyula Főiskola díszterme, Boldogasszony sgt. 6.
Ifjúsági Ház, 6720 Szeged, Felső Tiszapart 2.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 350 Ft, diákoknak: 300 Ft
A kurzus díja: 1200 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.

2005. november 3. csütörtök, 19.00	Humor a viccen túl „Akinek van humora, az mindent tud. Akinek nincs, az mindenre képes.” Karinthy Humorban rejlő bölcsesség és a bölcsességben rejlő humor Nincs értelme pesszimistának lenni. Úgysem jön be... Helyszín: Juhász Gyula Főiskola - díszterem
2005. november 24. csütörtök, 19.00	Mitől zseni a zseni? A bennünk is rejlő géniusz Lángelmék az emberiség szolgálatában: Leonardo, Bolyai, Einstein, Neumann, Rubik. Ki felel a géniuszért: nemzet, iskola, család, egyén, szerencse, véletlen, kemény munka? Helyszín: Juhász Gyula Főiskola - díszterem
2005. december 2. péntek, 19.00	Mikulásműsor Ünnepi műsorunkban a gyerekekkel együtt versekkel, zenével és dalokkal átéljük a tél hangulatát, és közösen elkészítjük a karácsonyi ajándékokat. Talán még a Mikulás is bekukkant hozzánk. Korhatár nélkül Helyszín: Az Új Akropolisz központja
2005. december 15. csütörtök, 19.00	Boldogság-receptek A hosszan tartó boldogság titka Lehet-e boldog az, aki szenved? Bölcsek és bölcsesség-keresők tanácsai a mindennapokra Helyszín: Juhász Gyula Főiskola - díszterem

INFORMÁCIÓK

Rövid Hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten:  1085 Budapest, Rigó u. 6–8. Nyitva tartás: H–CS 17–21 óráig. Telefon: 334-2756. E-mail: info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Győrött:  9021 Győr, Árpád út 9. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 311-727. E-mail: gyor[kukac]ujakropolisz.hu (gyor[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Pécsett:  Telefon: (20) 320-9294. E-mail: pecs[kukac]ujakropolisz.hu (pecs[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Szegeden:  6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (62) 452-183. E-mail: szeged[kukac]ujakropolisz.hu (szeged[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  

Kulturális Hírlevél 40. szám
2005. december

TARTALOM

• Don Quijote és Sancho Panza képzelt beszélgetése haláluk után

• Portré: Cervantes

• Idézetek a Don Quijote című regényből

• Ajánlók

• A filozófia mint életforma

• Decemberi és januári programjaink

• Információk

Don Quijote és Sancho Panza képzelt
beszélgetése haláluk után

– Sancho fiam, lám, Te is megérkeztél a földi világból. Isten hosszabb időt szabott reád, mint személyemre és kalandjaimra. Aztán mondd, mi hírem van énnekem a gyorsan szaladó idő birodalmában?

– Don Quijote uram! Nem véltem volna, hogy találkozni fogunk! Ami a hírét illeti kegyelmednek, bizony jó Teresám meg a falubeliek ma is úgy emlegetik, mint vak tévelygőt, aki nem látott jól a két teremtett szemével. No és – tán nem lesz rám zivatarbeli mennydörgés módjára haragos – meg kell mondanom, bolondnak mondják jó uramat, mégpedig sültnek.

– Tudod, jó fegyverhordozóm, volt nekem két szemem, láttam is én azokkal. De mit? Rútat, gyengeséget, tökéletlenséget, hajhászását a mulandó javaknak. Egyszóval, ahogy annak idején mondám is néked, a vaskort láttam. Nem úgy van ám, fiam, hogy ne lenne a vasnál jobb fém! Ideátról majd te magad is láthatod, hogy a földi dolgok mintha csak torzói lennének az égieknek. Van bennük valamennyi a szépből, jóból, de nem teljes egészében. Az ideának nevezett tökély nem anyagi dolog, hiába keresnéd megtestesülve, ám több vagy kevesebb mindenben megnyilvánul belőle.

– Aztán, lovag uram, ne mondja nékem, hogy bennem is van ilyen valami tökéletes micsoda, merthogy miképp kerülne az la Mancha tartományába messze fentről!

– Dehogynem, Sancho barátom, van mindenben a jóból, szépből meg igazból is. Nem mindig tudunk róla, meg talán nem is mindig akarunk a tudatában lenni ennek a láthatatlan ajándéknak, melyben az isteni kegyelem részeltet bennünket, mert akkor bizony számot kellene vetnünk azzal, hogy lehetünk mi jobbak is, szebbek is. Pedig, úgy vallom én, minden emberfia képes, a kóbor lovagrend mintájára, egyre erősíteni magát, s a lelki emelkedés virágos, bár olykor tövises útjára lépni.

– Be szépen mondja kegyelmed! Hát erről jut eszembe, hogy még azt is beszélik uramról, hogy túlságosképpen is optipista volt, mert mindenről többet képzelt, példaképpen az öszvéres leányokról, hogy nemes kisasszonyok, vagy a lovagokról, hogy azokat fel lehet támasztani.

– Azt szándékozod-e mondani, hogy optimistának tartanának? Miért ne lehetnék az? Nem tudnál-e te is szebben szóló, én magam is még bátrabb és rettenthetetlenebb lenni, mint ez idáig? Azután nem nemesedhet-e az a fokhagymaszagú leány? El vagyunk varázsolva, csakhogy fellebbenthetjük a fátyolt, hogy meglássuk egymásban a jobbá érő lelket. Lehet ám ahhoz a tökéleteshez közeledni, ezért vagyok én olyan bizakodó. Az elménk, fiam, alkalmas arra, hogy többet látóvá tegye a szemedet meg a lelkedet. Érted-e, földi életemben hű fegyverhordozóm?

– Nagyszívű az én uram, mert én úgy vélem, nagy szív kell ahhoz, hogy az emberfia ilyen bizodalommal és híven éljen. Mármint ha majd ugye megint a földi életbe szállunk.

 

 

Kedves Olvasóink!

Békés, derűben eltöltött ünnepet, és az új esztendőre – az egészség és sok energia mellett – azt kívánjuk Önöknek, hogy merjenek álmodni és álmaikat megvalósítani!

 

PORTRÉ: CERVANTES (1547–1664)

Éppen négyszáz esztendeje, 1605-ben született meg Don Quijote, a búsképű lovag, akinek kalandjai világhíressé tették a korszakalkotó regény íróját. Miguel de Cervantes Saavedra élete ugyancsak tele volt kalandokkal és regénybe illő eseményekkel...

Az 1547-ben született hidalgo már gyermekkorában sokat utazik Spanyolföldön, mert orvos apja a családot kínzó pénzszűke miatt egyre újabb és újabb városokban vállal munkát. Cervantes alig húsz éves, amikor talán párbajba keveredve megsebzi a királyi udvar egyik emberét. Száműzetésre és jobb keze levágására ítélik, de az ítélet végrehajtása elől Itáliába menekül. Nagy hatással van rá a pezsgő reneszánsz környezet, a zárkózottabb, görcsösen vallásos spanyol gondolkodáshoz képest sokkal szabadabb szellem. Itáliában „szívta magába azt a gúnyolódásra is, komoly bírálatra is hajlamos művészi alapállást, amely beleitta magát áradó mesélőképességébe, s egyedülálló jelenséggé tette az egész gazdag spanyol irodalomban, de úgy, hogy egyben világirodalmi példaképpé fejlődhetett” – mondja róla Hegedüs Géza.

Hazatérve felcsap katonának, és 1571-ben Lepantónál, a kor igen népszerű hadvezére, Don Juan d'Austria mellett részt vesz a Győzhetetlen Armada tengeri ütközetében, amelyben a spanyoloknak sikerült megállítani a törökök terjeszkedését. Ekkor úgy megsebesül, hogy bal karja egész életére béna marad. Felépülése után újra katonának áll, és most egy afrikai expedíció részese lesz, de ez alkalommal kalózok fogságába kerül, akik eladják rabszolgának. Szökése nem sikerül, végül családja váltja ki a keserű raboskodásból.

Már fogsága idején is több elbeszélést ír, és visszakerülve Spanyolországba, figyelme egyre inkább az irodalom és a színház felé fordul. Azonban bármilyen szívesen szentelné életét a versek és drámák írásának, jövedelmező állás után kell néznie, ezért vállalja az adóbehajtás nem éppen poétikus feladatát. De csakhamar elszámolási gondjai támadnak, és emiatt börtönbe csukják. Az újabb fogság, az előző raboskodásához hasonlóan, irodalmilag ugyancsak termékeny: ekkor kezd bele a Don Quijote első részének megírásába, amely azután, írója ötvennyolc éves korában, hamarosan megjelenik. A kezdeti vegyes fogadtatást hatalmas siker követi, és az egyre szélesebb olvasóközönség körében még olyan vállalkozó szellemű is akad, aki folytatást ír a regényhez. Ez az „irodalmi kalózkodás” arra készteti Cervantest, hogy ő maga fejezze be az elmés nemes történetét addig a pontig, a főhős haláláig, ahonnan az már nem folytatható. A második rész 1615-ben látta meg a napvilágot. Írója rá egy évre elhunyt, a hagyomány szerint ugyanazon a napon, mint Shakespeare.

Cervantes már nem érhette meg, hogy regénye szinte kultuszkönyvvé lett. A Don Quijote a világon az egyik legtöbbet fordított és olvasott alkotás, amelyet, ahogy például egy 2002-ben készült felmérés mutatja, számos elismert író a világ legjobb regényének tart. A kortársak számára első olvasásra még úgy tűnhetett, hogy egy újabb lovagregényt kaptak kezükbe, hiszen abban az időben sorra jelentek meg az ilyenfajta divatos könyvek. Ezekben a szinte giccses történetekben már csak külszín a lovagi erény, és a színpadias jelenetek alig emlékeztetnek a középkori lovagregényekre.

Azonban a Don Quijote megjelenése után nem kellett hosszú időnek eltelnie, hogy kiderüljön: nem lovagregényről van szó. Cervantes ugyanis megsemmisítő szatírájával végső csapást mért a módit utánzó történetekre: ez a mű, ahogy az irodalomtörténet besorolja, a lovagregények paródiája, és egyben a regénynek mint műfajnak egyik fő mérföldköve.

A búsképű lovag története mégis több, mint egy szórakoztató gúnyirat. A főhős sok-sok lovagregény elolvasása után úgy dönt, hogy maga is lovaggá lesz.: „én csak abban fáradozom, hogy a világnak értésére adjam, milyen öreg hiba, ha elmulasztja föleleveníteni azt a boldog időt, midőn hajdan a kóbor lovagrend viaskodott.” A „mi vaskorunkban, gyűlöletre méltó századainkban” – mondja – szükség van a lovagokra, hiszen „a gonoszság növekedtével, éppen a biztonság érdekében támadt a kóbor lovagrend, hogy védje a hajadonokat, óvja az özvegyeket, és segítségére keljen az árváknak és szűkölködőknek.” Az eszményeihez hű lovag többet, szebbet, nemesebbet lát, mint amit csupán szemei észlelnének: a parasztlányban nemes hölgyet, a fogadóban várkastélyt, a szélmalmokban óriásokat, és mindenben a kaland, a megmérettetés lehetőségét. Egy pillanatra sem kételkedik magában. Az ő valósága belülről, a lelkéből vetül kifelé, és nem a külsőre reagál, nem annak akar az elveivel megalkudva mindenáron megfelelni. Az eszmények világa élhetőbb, emberibb és tisztább számára, mint a külső. Don Quijote így a hit, a szívós akarat és a világ megváltoztathatóságába és megválthatóságába vetett bizalom hőse. A nemes lovag és fegyverhordozója azonban egyre-másra pórul jár, és az olvasó számára igencsak mulatságos eseményekbe keveredik. Nevetünk is nagyokat a kalandokon, ám az is eszünkbe juthat, hogy jobb-e az a világ, amelyet a fantázia és eszmények nélküli Sancho Panza és Don Quijote kicsúfolói látnak.

Rokonai és barátai bolondnak tartják a lovagot, és igyekeznek kigyógyítani háborodottságából. Egy ál-lovagot küldenek ellene, aki legyőzi őt, majd megígérteti vele, hogy hazatér, s nem indul újabb lovagi kalandra – és mivel a búsképű lovagi szavát adja, így természetesen betartja az ígéretet. Don Quijote élete végén megtagadja a lovagregényeket. Környezete azt hitte, segít rajta, pedig közvetve megfosztották az életétől: elvették az álmait.

Egyszerre komikus és tragikus az elmés nemes története. Don Quijote olyannak szeretné látni a világot, amilyennek lennie kellene – csak éppen nem találja, ezért keveredik fura és megmosolyogtató kalandokba. Talán szebb is volna ez a világ, ahogy ez a jóhiszemű és emelkedett lélek látta. Érdemes elgondolkodni George Orwell szavain: „Ha az ember mélyen a lelkébe néz, eltöprenghet azon, hogy vajon önmaga melyik figura: Don Quijote vagy Sancho Panza?”

 

Idézetek a Don Quijote című regényből

„Homérosz vagy Vergilius a szereplőket nem olyanokul írja le (...), amilyenek voltak, hanem aminőknek lenniök kellett volna, hogy ekképp az ő erényeikben példaképet hagyjanak a jövendő korok emberiségének.”

„Jegyezd meg, Sancho: ha az erény a mértéked, s arra fordítod legfőbb gondodat, hogy erényesen cselekedjél, akkor nem lesz miért irigyelned a fejedelmeket és főurakat, mert a vért örököljük, de az erényt el kell érnünk, meg kell szereznünk, s az erénynek önmagában is van értéke, a vérnek pedig nincs.”

„– Hogy mondhatod ezt? – kiáltott fel Don Quijote. – Avagy nem hallod-e a lovak nyerítését, a trombiták harsogását s a dobok pörgését?
– Nem hallok én semmi mást – válaszolt Sancho –, csak juhok és birkák bégetését.
Ez valóban így is volt, mert a két nyáj már egészen közelükbe érkezett.
– A félelem okozza azt, Sancho – mondta Don Quijote –, hogy se nem látsz, se nem hallasz világosan, mert a félelemnek egyik gyakori hatása, hogy megzavarja az érzékeket, s a tárgyak egészen másnak látszanak, mint amik valójában; s ha ily nagyon félsz, vonulj félre s hagyj magamra engem, mert én egymagam is elég vagyok, hogy győzelmet szerezzek annak a félnek, amelyhez csatlakozom.”

„– Avagy mondd: nem láttál-e még olyan színdarabot, melyben királyok, császárok, főpapok, lovagok, úrhölgyek s más egyéb személyek szerepeltek?
– Ha láttam-e! – kiáltott fel Sancho. – Láttam bizony.
– Ugyanaz történik, lásd, e világ színpadán és folyása szerint is – folytatta Don Quijote –, van császár, főpap, szóval ahány szereplő csak lehet valamely színdarabban. Mikor azonban a darabnak vége, azaz, ha vége az életnek: a halál minden szereplőt kivetkőztet öltözetéből, mely a többitől megkülönböztette, s a sírban aztán egyenlőkké lesznek valamennyien.”

 

AJÁNLÓK

EMLÉKEZET ÉS KÉPZELET
Budapest, december 8. csütörtök, 18 óra, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

„Minden a másé, kedves Lucilius, csak az idő a miénk.” Seneca

Az idő kérdése mindig is foglalkoztatta az embert.
Hogyan lehet megragadni ezt a különös világot, amely egyeseknek túl gyorsan, másoknak túl lassan telik? Van, akinek órája boldog, tartalmas órákat mér, és van, aki ugyan eltölti az időt, de maga is érzi, hogy mint a homokszemek, kifolynak ujjai közül a percek. S valljuk be, hogy önmagunk is hol ezt, hol azt éljük át. A pillanat, a jelen megragadása nem könnyű feladat. Előadásunkon először az ember múlthoz és jövőhöz való viszonyát vizsgáljuk meg.

Képzeljünk el egy utazót, aki az idő végtelen folyamában áll. Már megtett egy jókora utat, maga mögött hagyott sziklákat, fákat, köveket és még előtte van az út többi része.

Emlékszik-e, merre járt, kikkel találkozott, és mit látott? Hoz-e magával valamit? Mit mesél arról, amit átélt?
A tenger kék színét, a hegyek magasságát vagy a metsző hideg szelet nem tudjuk egymással megosztani, de mindenki számos kalandban is részt vesz. Mi adható át egy kalandból? Rájöttem, észrevettem, megértettem, átéreztem...

A valódi változás az utazóban megy végbe: új emberként tér haza. Mint az, aki szerelmes – ez az erő átalakítja gondolatait, érzéseit és tetteit. Kincseket, tapasztalatokat hoz magával útjáról.

Ezek fényében néz a jövőbe, s igyekszik teljes erejével elképzelni, mi vár rá, mit tud majd hasznosítani kincseiből. Kapuban áll. Az ókori Rómában ezt a kaput, a múltra és a jövőre, a halálra és az életre nyíló kapuként tisztelték, védelmezője Janus, a kétarcú isten volt. Múltba néző arca szakállas, bölcs, érett, míg jövőbe néző arca jóságos, nyitott, tettrekész. Mindig, amikor valami fontosat kezdünk életünk során, szükségünk van Janus mindkét arcára. Az emlékezetre és a képzeletre. Ez a valódi kezdet, a múltból táplálkozik és a jövőt építi. Az évek, évszázadok első pillanatainak őre Janus, amikor egyesülhet lelkünkben az eltelt idő eszenciája és a jövő képe.

A képzelet nem csak a művészek sajátja. Mindenkiben rejlő képességről van szó.

A késő reneszánsz egyik gondolkodója, Bartolomeo del Bene egy képzeletbeli várost alkotott. Célja az volt, hogy egy képben jelenítse meg az emberi fejlődés útját. Városában nem emberek, hanem erények élnek, melyek hierarchikus rendet alkotnak. A városba vezető öt kapu az öt érzék. Az utak a központ felé vezetnek, ahol egy toronyban a tiszta megértés tüzéhez három lépcső vezet fel: emlékezet, képzelet és közösségi érzés, azaz az együttműködés szándéka és ereje.

A jelenben állunk, tapasztalatokkal és tervekkel gazdagon. Ha a jelenben állunk, akkor a központban vagyunk. Az ember központjában, ahol, mint egy toronyból, láthatjuk életünk tetteit és következményeit.

Előadásunkon néhány vidám jelenet és helyzetgyakorlat segítségével gondolkodhatunk el együtt emlékezetünk és képzeletünk korlátairól és lehetőségeiről.

 

ZENEKUCKÓ
Négyhetes zenei foglalkozás-sorozat 0–3 éves korú gyermekeknek,
vasárnaponként (a foglalkozások időtartama fél óra)
Győr, január 8. vasárnap, 16.30, Az Új Akropolisz központja

Zenekuckó címmel 2005. szeptemberétől kezdve tartunk zenei foglalkozásokat 0–3 éves korú gyermekeknek.

Az eddigi alkalmak során a korosztálynak megfelelő egyszerű dalokat énekeltünk, melyekhez a szülők segítségével játékos mozgást is társítottunk. A csemeték maguk is kipróbálhattak néhány egyszerű ütős hangszert, és a foglalkozás második felében gitárral, furulyával, metallofonnal, illetve a kicsik játékával kísérve hangulatkeltő dalokat játszottunk.

Januári foglalkozásainkon is sok énekléssel, valamint az örömteli és játékos tanulás lehetőségével várjuk a kicsi zenekedvelőket.

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„Ha megtanulunk álmodni, észrevesszük a dolgok fejlődését, és olyannak tudjuk látni őket, amilyenné a jövőben válhatnak. Ez különösen abban segít, hogy olyan cselekedetek között láthassuk magunkat, amelyeknek köszönhetően ezek a változások valóban bekövetkezhetnek.

Álmodni azt jelenti, hogy mindig elégedetlenek vagyunk, de nem szeszélyből vagy csupán kevésbé irányított érzelmi állapotaink miatt. Ez a filozófus elégedetlensége, aki egy jobb világot keres szüntelenül, és nem elégszik meg azzal, amit már elért. Ez annak az embernek az egészséges ambíciója, aki a jövőben a fejlődés lehetőségét látja, és szeretne abban aktívan közreműködni. Ez a többre és a jobbra vágyás, önmaga és mások számára, a mának és a holnapnak egyaránt.”

 

 

DECEMBERI ÉS JANUÁRI PROGRAMJAINK

BUDAPEST
Helyszínek:

Az Új Akropolisz központja, 1085 Budapest, Rigó u. 6–8.
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Kisgaléria, 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 500 Ft
A Meseház programjaira: 400 Ft, nagycsaládoknak: 300 Ft/fő
A kurzus díja: 2000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban és a Budavári Labirintusban az előadásaink díjtalanok.

2005. december 1. csütörtök, 18.00	József Attila-est „Én nem emlékezem és nem felejtek. Azt mondják, ez hogy lehet? Ahogy e földön marad, mit elejtek, Ha én nem, te megleled.” Verses-zenés percek a költő tiszteletére. Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár
2005. december 1. csütörtök, 19.00	Beszélgetés a platonikusokkal a szerelemről A fiatalság receptje: a szerelem Rózsaszín szemüveg vagy egy szebb jövő megsejtése? A szerelemnek múlnia kell...? Helyszín: Az Új Akropolisz központja
2005. december 5–10. H–P: 17–21 óráig Szo: 16–19 óráig	Ruhagyűjtési akció Az Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület ismét megrendezi téli ruha- és játékgyűjtési akcióját a kerületben élő rászorulók megsegítésére. Egyesületünk a felajánlott, jó állapotban lévő gyermek- és felnőttruhákat a Nagycsaládosok Egyesületéhez, a hajléktalanokat segítő szervezetekhez és több olyan alapítványhoz  szállítja el, amelyek személyesen juttatják el azokat a rászorulókhoz. Helyszín: Az Új Akropolisz központja
2005. december 8. csütörtök, 18.00	Emlékezet és képzelet Tapasztalatbank – az örökösök elherdálják a vagyonukat? A kétarcú idő – múltunk és jövőnk találkozása MOST Álmaink és a valóság kapcsolata – összeütközések a pszichében A reneszánsz kor ideális városát felépítő erők és képességek Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár
2006. január 12. csütörtök, 19.00	Beszélgetés Konfuciusszal a változásról Hogyan teremtsünk harmóniát a családban? A változások szükségessége – irányok és célok Az ember útja a természettel való összhangig Helyszín: Az Új Akropolisz központja
2006. január 26. csütörtök, 19.00	Beszélgetés Mozarttal a zsenialitásról Magasztos és démoni figurák Mozart operáiban A mutatott kép és a rejtett igazság kettőssége   Helyszín: Az Új Akropolisz központja

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

2005. december 10. szombat, 16.00	Ünnepváró Ünnepi műsorunkban a gyerekekkel együtt versek, zenék és dalok segítségével teremtjük meg a tél hangulatát, majd közösen karácsonyi ajándékokat is készítünk. És talán még a Mikulás is bekukkant hozzánk. Helyszín: Az Új Akropolisz központja Kicsiket és nagyobbakat egyaránt várunk.
2006. január 12. csütörtök, 18.00	A kis herceg Egy megindító történet a barátság, az őszinteség és az örök hűség erejéről. Vajon miben találja meg az ember a boldogságát? Vannak-e a nagy kérdésekre igazi válaszok? Színielőadásunk a Kis Herceg történetének feldolgozásával igyekszik közelebb kerülni a nagy titokhoz. Az előadás főszerepeit gyermek színjátszóink alakítják. Kézművesség: papírból rózsahajtogatás Kicsiket és nagyobbakat egyaránt várunk. Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár
2006. január 14. szombat, 16.00	A kis herceg Egy megindító történet a barátság, az őszinteség és az örök hűség erejéről. Vajon miben találja meg az ember a boldogságát? Vannak-e a nagy kérdésekre igazi válaszok? Színielőadásunk a Kis Herceg történetének feldolgozásával igyekszik közelebb kerülni a nagy titokhoz. Az előadás főszerepeit gyermek színjátszóink alakítják. Kézművesség: papírból rózsahajtogatás Kicsiket és nagyobbakat egyaránt várunk. Helyszín: Új Akropolisz Központja

 

GYŐR

Helyszín:

Az Új Akropolisz központja, 9021 Győr, Árpád út 9.
Széchenyi István Egyetem, Győr, Egyetem tér 1.
Rómer Ház, Győr, Teleki L. u. 21.
Zichy-palota, Győr, Liszt Ferenc u. 20.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 400 Ft, diákoknak: 200 Ft
A kurzus díja: 1200 Ft/hó, diákoknak: 800 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
A Rómer Házban 400 Ft, a Zichy-palotában 500 Ft, a Széchenyi István Egyetemen az előadásaink díjtalanok.

2005. december 1. csütörtök, 18.00	Nevetésterápia a humor mestereivel Akik a recepteket írják: Karinthy Frigyes, Örkény István és más mesterek A terápia időtartama (ha az orvos másként nem rendeli): 1,5 óra. Hatóanyagok: vidám jelenetek és írások élőzenével. Helyszín: Rómer Ház
2005. december 7. szerda, 18.00	Nevetésterápia a humor mestereivel Helyszín: Az Új Akropolisz központja
2005. december 18-23-ig.	Karácsonyi kézművesvásár Helyszín: Győr belvárosában az Arany János utcában
2005. január 8. vasárnap, 16.30 a foglalkozások időtartama: fél óra	Zenekuckó Nagyszámú érdeklődés esetén korosztály szerint két csoport indulhat, 16.30-kor, illetve 17.30-kor. Helyszín: Az Új Akropolisz központja
2005. január 25. szerda, 18.00	A kelta szimbólumok Szimbolikus építészet: dolmenek, menhírek Ősi motívumok: labirintusok, fonatok, keresztek Kelta ünnepek: Samhain, Beltane, Yule A kelták Magyarországon Helyszín: Széchenyi István Egyetem – B2-es előadóterem

SZEGED

Helyszínek:

Az Új Akropolisz központja, 6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36.
Juhász Gyula Főiskola díszterme, Boldogasszony sgt. 6.
Ifjúsági Ház, 6720 Szeged, Felső Tiszapart 2.

Belépődíjak:

Az előadásokra: 350 Ft, diákoknak: 300 Ft
A kurzus díja: 1200 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.

2005. december 2. péntek, 19.00	Mikulásműsor Ünnepi műsorunkban a gyerekekkel együtt versek, zenék és dalok segítségével teremtjük meg a tél hangulatát, majd közösen karácsonyi ajándékokat is készítünk. És talán még a Mikulás is bekukkant hozzánk. Helyszín: Az Új Akropolisz központja   Kicsiket és nagyobbakat egyaránt várunk.
2005. december 15. csütörtök, 19.00	Boldogság-receptek A hosszan tartó boldogság titka Lehet-e boldog az, aki szenved? Bölcsek és bölcsesség-keresők tanácsai a mindennapokra Helyszín: Juhász Gyula Főiskola – díszterem
2005. december 16-23-ig.	Karácsonyi kézművesvásár Helyszín: Szeged belvárosában a Dugonics téren
2006. január 19. csütörtök, 19.00	Az alkotás öröme A művész, aki a márványból embert faragott: Michelangelo A festő, aki ismerte a lélek útját: Botticelli A költő, aki felfedezte a szív titkait: Shakespeare Helyszín: Az Új Akropolisz központja
2006. január 26. csütörtök, 19.00	Beszélgetés Giordano Brunóval az asztrológiáról A felettünk kéklő és a bennünk rejlő ég csillagásza A hibák kiűzése lelkünk csillagképeiből Egy reneszánsz elme útmutatásai a teljesség felé Helyszín: Juhász Gyula Főiskola – díszterem

INFORMÁCIÓK

Rövid Hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük, jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten:  1085 Budapest, Rigó u. 6–8. Nyitva tartás: H–CS 17–21 óráig. Telefon: 334-2756. e-mail: info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Győrött:  9021 Győr, Árpád út 9. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 311-727. e-mail: gyor[kukac]ujakropolisz.hu (gyor[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Pécsett:  Telefon: (20) 320-9294. e-mail: pecs[kukac]ujakropolisz.hu (pecs[at]ujakropolisz[dot]hu).
  
  
• Szegeden:  6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (62) 452-183. e-mail: szeged[kukac]ujakropolisz.hu (szeged[at]ujakropolisz[dot]hu).