A sokszínűség

A sokszínűség gazdagít. Mi több, ha megfigyeljük, a réten egyetlen négyzetméteren a szurokfű, a lándzsás útifű, a kis ezerjófű, a füzények, orbáncfű, apróbojtorján, kakukkfű stb. hihetetlen sokféle növény együttélését, szembetűnő a külső forma változatossága: lilák, zöldek, sárgák, rózsaszínek, eltérő magasságúak, és árnyékot kedvelők vagy napra vágyók is akadnak közöttük. Más és más tápanyagot vesznek fel, más és más részüket hasznosítják az ott élő állatok és növények. Folyamatosan növekednek és folyamatosan adnak. S ha nem taroljuk le a rétet, csak elkérjük a természettől a szükséges szálakat, leveleket vagy virágokat, már akkor is, arról a kis talpalatnyi területről is egy egész család nagyjából egy hónapra elegendő gyógyfűkészlete gyűjthető be, hogy aztán gyógyító és egészségtámogató főzeteket, forrázatokat, olajakat, tinktúrákat készíthessünk belőlük.
Micsoda mintát ad a természet!

Együttélésből ad leckét számunkra, hogy megértsük a sokféleség szépségét és egymást kiegészítő erejét. Arra tanít, hogy miközben a növény magából ad és jó szolgálatot tesz más élőlényeknek, egy-egy metszés után maga is megújul, s akár második, harmadik virágzását éli, vagy nyomon követhetjük, ahogy évről évre tovább erősödik. A valódi szépség jellemzőit láttatja, ahol a különbözők harmóniája adja az összhangot, olyan összhangot, amely semmilyen egyformasághoz nem fogható, órákig szemlélheted úgy, hogy mindig találsz benne új és új felfedezni valót.

Mi, emberek mégis újra meg újra elhitetjük magunkkal, hogy a hasonlókkal jobb együtt élni, s ha tehetnénk, kicsit mindenkit a magunk képére formálnánk. Becsapjuk magunkat, hogy nem kell adni folyamatosan a közvetlen és tágabb környezetünknek, mert fárasztó, elfogy az energiánk, kiüresedünk… és ehhez hasonlók. Emiatt elhalványul előttünk, hogy az energia mozgás közben pezsdül fel és újul meg, a gondolatvilágunkat új nézőpontok, frissen olvasottak, éberen meghallottak termékenyítik meg. Valahogy ülünk a babérjainkon, mert az a biztos. A szépséget összekeverjük tetszéseinkkel, s nem szívesen vagy nem kitartóan tanuljuk a szép tettek, vagy a szép szavak, vagy a szépen kifejezett érzelmek művészetét.
Mégis valahogy vágyunk visszailleszkedni a nagy egészbe, és (ha más nem) a fájdalmak a szebb életmód felé terelnek minket. Ebben nagyon sokat segít a természet. És ez nemcsak lehetőség, követnünk kell a példáját, olyannyira, hogy ha ez az élő valóság marad az egyetlen útmutatónk egy szép nyári vagy őszi napon, akkor is tudjuk: nem vagyunk egyedül. Harmónia vesz körül, ami tanulható.

Olvasásra ajánljuk még: https://www.ujakropolisz.hu/cikk/egyseg