„Ha a józan ész szabályainak megfelelő módon, buzgón, határozottan, békés lélekkel azt teszed, amit a pillanat kíván, ha sem jobbra, sem balra nem nézel, hanem géniuszodat olyan tisztán igyekszel megőrizni, mintha már vissza kellene adnod; ha még hozzá mit sem vársz és mitől sem remegsz: ha úgy cselekszel, hogy tevékenységed mindig összhangban áll a természettel, és minden szavadban-megnyilatkozásodban beéred a hősi időkre emlékeztető igazsággal, akkor boldogan élsz. Márpedig ebben senki meg nem akadályozhat.”
(Marcus Aurelius)
„Ami ma vagy, tegnapi gondolataidból ered, s amit most gondolsz, holnapi életedet formálja. Életünk az elménk teremtménye. Aki tisztátalan elmével szól vagy cselekszik, azt úgy követi a szenvedés, mint kocsiba fogott igásállatot a kerék.
Ami ma vagy, tegnapi gondolataidból ered, s amit most gondolsz, holnapi életedet formálja. Életünk az elménk teremtménye. Aki tiszta elmével szól vagy cselekszik, azt úgy követi az öröm, mint a saját árnyéka.”
(Buddha)
„Ismerd meg önmagad és megismered a világegyetemet, ismerd meg a világegyetemet és megismered önmagad!”
(A delphoi jósda felirata)
„Mihelyst társaid jó és rossz tulajdonságaival foglalkozol, rést nyitsz a szíveden, amin belép a gonoszság. Mások vizsgálata, bírálata és a velük való versengés gyöngévé tesz, majd legyőz téged.”
(Ueshiba Morihei)
„Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte. Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.”
(Seneca)
„Az ember szempontjából így hangzik a döntő kérdés: vállalod-e a végtelent vagy sem? Ez életének kritériuma. Csak akkor nem vesztegetem érdeklődésemet semmiségekre és csekély jelentőségű dolgokra, hogyha tudom, hogy a határtalan a lényeg. Ha ezt nem tudom, akkor ilyen vagy olyan tulajdonság kedvéért, amelyet személyes javamnak tekintek, ragaszkodom hozzá, hogy a világban számítsak valakinek. Tehát, mondjuk, a tehetségem vagy a szépségem miatt. Minél erősebben ragaszkodik vélt tulajdonához az ember, és minél kevésbé érzi meg a lényeget, annál kevésbé elégíti ki az élete. Korlátozva érzi magát, mivel korlátozottak a szándékai, ez pedig irigységet és féltékenységet szül. Megváltoznak a vágyak és a beállítódás is, ha megértjük és érezzük, hogy már ebben az életben hozzákapcsolódtunk a határtalanhoz. Végső soron csak a lényeg révén számít valaminek az ember, és ha az nincs a birtokában, akkor elrontotta az életét. A másik emberrel való kapcsolatban is az a döntő, vajon kifejeződik-e benne a határtalan vagy sem.”
(C. G. Jung)
„Ha nem vagy rá hajlandó, hogy változtass az életeden, nem lehet rajtad segíteni.”
(Hippokratész)
„Tűzz magad elé egy jellemet mintaképül, és ahhoz igazodj, akár egyedül vagy, akár az emberek között!”
(Epiktétosz)
„Aki sorsát maga kívánja irányítani, ismernie kell önmagát: lelkialkatát, ítélőképességét, tehetségét, hajlamait.”
(Akhilleusz Tatiosz)
„Amíg nem ismerjük, nem vesszük komolyan, nem tiszteljük magunkat, nem békülünk meg önmagunkkal és nem éljük saját életünket, addig csupán, mint a marionett, külső hatásoknak és törvényeknek engedelmeskedve, idegen életet élünk.”
(Hermann Hesse)
„Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.”
(Weöres Sándor)
„Azt talán sokan elismerik, hogy szükség van önismeretre és józan észre, de csak nagyon kevesen tartják magukra nézve is kötelezően érvényesnek e szükségleteket.”
(C. G. Jung)
„Szoktasd magad hozzá, hogy minden emberi cselekedet láttán, ha lehetséges, tedd föl magadnak a kérdést: vajon mi célból teszi ezt? De önmagadon kezdd, és először önmagadat vizsgáld meg.”
(Marcus Aurelius)
„A legbölcsebb ember is húzza meg magát szerényen. Mert miből áll a nagy bölcsessége? Talán abból, hogy legfeljebb egy félrőffel tovább lát a másiknál, a közönséges eszűnél, egy félrőffel, egy olyan horizontba, amely egy billió mérföldre terjed. Az egész mély látás csak egy valamivel kisebb vakság. Hát érdemes ezért a csekélységért annyi hűhót csinálni? Szétosztályozni az embereket, hogy ezek az okosak, emezek a nem okosak, azok a bolondok, mintha a mákszemeket szétraknák: kis mákszemek, nagy mákszemek.”
(Mikszáth Kálmán)
„Önmagadban akkor jutsz előbbre, ha képességeidet mennél teltebbé s összecsengőbbé teszed; mindegy, hogy képességeid mekkorák: fő, hogy a tőled telhető legjobbat formáld belőlük és általuk.”
(Weöres Sándor)
„Aki kifelé tekint, álmodik, aki befelé, az ébred.”
(C. G. Jung)
„Lelki-
Ismereted
méri önzésed
őszinteségét.
Hallgasd
figyelmesen.”
(Richard Bach)
„Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.”
(Seneca)
„Létezik benned a csendnek egy olyan tisztása, egy rejtett szentély, ahová bármikor visszatérhetsz, és ott az lehetsz, aki valójában vagy.”
(Hermann Hesse)
„Szomorkodnak felhőim a sötétben,
elfelejtik, hogy a napfényt
maguk rejtették el.”
(Rabindranath Tagore)
„Aki saját erőből önmagának urává válik, az olyan, mint a sarkcsillag: mozdulatlan, és a Világmindenség őkörötte kering.”
(Konfuciusz)
„Ha egy ember ezreket és ezreket tud legyőzni a csatában, míg egy másik le tudja győzni önmagát, bizony a másodiké a nagyobb dicsőség, mert az önmagunkon aratott győzelem a legnagyobb győzelem, és sem az istenek odafenn, sem a démonok odalenn nem tudják elvenni ezt a dicsőséget.”
(Buddha)
„Befelé nézz, bensődben fakad fel a jónak forrása, s ha szüntelenül mélyíted, szüntelenül buzog!”
(Marcus Aurelius)
„Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.”
(Weöres Sándor)
„Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha beleveszünk mások szolgálatába.”
(Mahatma Gandhi)
„Csak azt tudom, hogy semmit sem tudok.”
(Szókratész)
„Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.”
(József Attila)
„Mindenki az emberiséget akarja megváltoztatni, és senki sem önmagát.”
(Lev Tolsztoj)
„Nem az erszény, a lélek üressége a nagyobb baj.”
(Kodály Zoltán)
„És szólt egy férfi, mondván:
– Szólj nékünk az önismeretről!
És ő így felelt:
– Szívetek a csendben ismeri a nappalok és éjszakák titkait.
De fületek hallani vágyik szívetek tudását.
Szeretnétek szavakban is tudni azt, amit gondolatban mindig is tudtatok.
Szeretnétek ujjaitokkal érinteni álmaitok mezítelen testét.
És ez jól is van így.
Lelketek rejtett forrásának fel kell törnie, hogy mormolva a tengerhez futhasson; és végtelen mélységeitek kincsei ki szeretnének tárulkozni szemeitek előtt.
De ne legyenek mérlegeitek, hogy lemérjétek ismeretlen kincseiteket; és ne kutassátok tudásotok mélységeit rúddal, vagy mérőónnal.
Mert az Én határtalan és megmérhetetlen tenger.
Ne mondjátok: ‘Megtaláltam az igazságot!’, inkább így szóljatok: ‘Találtam egy igaz-ságot.’
Ne mondjátok: ‘Megtaláltam a Lélek útját!’, hanem inkább: ‘Találkoztam a lélekkel, amely ösvényemen jár!’
Mert a Lélek minden ösvényen jár.
A Lélek nem egyetlen vonalon jár, sem nem növekedik, mint a nádszál.
A Lélek önmagában bontakozik ki, mint a megszámlálhatatlan levelű lótusz.”
(Khalil Gibran)
„Csak egy kicsit csalódjon az ember önmagában, és máris rájön, hogy mások nem is olyan rosszak, mint hitte.”
(Petőfi Sándor)
„Aki másokat ismer, okos,
Aki magát ismeri, bölcs,
Aki másokat legyőz, erős,
Aki önmagát legyőzi, hős.”
(Lao-ce)