Emlékszem, milyen lesz

Életed történeteHa valaki megkérdezné, hogy mennyire lehet izgalmas egy nyelvészprofesszor élete, az emberek túlnyomó többsége valószínűleg azt válaszolná: semennyire. Azonban mi van akkor, ha a Föld bolygónak egy messzi-messzi galaxisból érkeznek látogatói, és az ismeretlen lények csak recsegni, ropogni és gurgulázni tudnak? Az idegen űrhajók megjelenésekor Louise Banks, a nyelvészet tudósa tanszéki értekezlet helyett egy intergalaktikus kommunikációra tett gigantikus kísérlet kellős közepén találja magát. Fizikus társával együtt egy speciális tükör segítségével próbálják felvenni a beszélgetés fonalát a tükör túlsó felén helyet foglaló „Huhogóval” és „Prüszkölővel”, a heptapodoknak elkeresztelt jövevényekkel, hogy feltárják jöttük indítékait, és azt: kik is ők valójában.

Ezzel kezdetét veszi a tudósnő utazása a logogrammákkal és szemogrammákkal kirakott sárga köves úton a hordószerű, hétvégtagú vendégek titkának megfejtése felé, amely során lassan egy, az emberiségétől teljesen eltérő belső világ és tudatállapot képe dereng fel. Ennek a belső utazásnak a leírása az Életed története, a kevésbé termékeny, azonban számos irodalmi díjjal kitüntetett amerikai sci-fi író, Ted Chiang novellája, amely egy nyolc rövid írást magába foglaló kötet (Életed története és más novellák, Agave Könyvek, 2016.) méltán leghíresebb darabja. (Ismertségét különösen annak köszönheti, hogy a téma Hollywoodot is megihlette, Denis Villeneuve Érkezés címmel forgatott belőle filmet 2016-ban.)

A történet narrátora maga a főhős. Az elbeszélés két szálon fut: az egyiken nyomon követhetjük a heptapodok gondolatvilágának feltérképezését beszédükön, de sokkal inkább különleges írásukon keresztül, a másik szál pedig az asszony életébe enged intim betekintést: a lányának címezve, jövő időben mutatja be családjuk történetének legjelentősebb pillanatait, amelyek sokszor egybecsengenek a heptapodokkal végzett munkával és tapasztalatokkal. Megmutatkozik, hogy ember és ember, szülő és (különösen kamasz) gyermeke között is lehetnek olykor akkora különbségek, mintha egy másik naprendszerből érkezett lénnyel kellene kommunikálni.

A szerző a professzornő kutatásain és elmélkedésein keresztül felkészülten és precízen vezeti be a laikus olvasót a rejtély megértéséhez szükséges nyelvtudományi és fizikai ismeretek világába, hogy aztán könnyed mozdulattal és biztos kézzel kiragadja a hétköznapi emberi gondolkodás sarokköveiként szolgáló paradigmák keretei közül oda, ahol megváltoznak az élet legfontosabb törvényszerűségei.

Louise Banks felnéz a heptapodok nehezen megfejthető írásképeiből, és olyan kérdések merülnek fel benne, mint „Lehet-e látni a jövőt?”, „Ha igen, mi történik a szabad akarattal?”, „Mi van akkor, ha a jövő ismerete nem kevesek kiváltsága, hanem az általános tudatállapot része?”. Chiang engedi olvasóját a lényeges filozófiai kérdésekre koncentrálni, írásában csak annak van helye, ami a mondanivaló kibontakozását segíti. Takarékosan bánik a szereplőkkel, leírásokkal, érzelmi ábrázolásokkal; a novella letisztult, ha nem is annyira, mint egy szoftver-felhasználási útmutató (a szerző polgári foglalkozása ugyanis számítástechnikai műszaki író), de nagyjából, mint egy áramvonalas csillagközi űrhajó.

A heptapodok végül, ahogyan jönnek, úgy el is mennek, különösebb magyarázat nélkül, de a levegőben továbbra is kérdések lebegnek, szellősen, tág teret adva az olvasónak a továbbgondolásra: leszállhat-e valaha az emberiség a tér és idő keresztjéről, elemelkedhet-e a linearitás talajáról? Akit egy kicsit is foglalkoztat a fenti kérdés, annak az Életed története emlékezetes olvasmányélmény marad.
 

 

 

Ez a cikk ingyenes havi kulturális hírlevelünk 2017. februári számában jelent meg. Ha nem szeretnél lemaradni a legújabb írásokról, a jobb oldali sávban iratkozhatsz fel.