Egy sztori a Déli-sark meghódításáról
Szerző
1911 telének elején két csapat indult el a Föld utolsó ismeretlen pontja, a Déli-sark meghódítására. Robert Falcon Scott brit haditengerész-tiszt és Roald Amundsen norvég felfedező csaknem egyszerre, azonban egészen különböző motivációval, felkészültséggel vágott neki.
Scottot a dicsőségvágy mellett a tudományos ambíció és a hazafias érzület is fűtötte. Hazáját nemcsak a felfedezés győzelmével, de a még fel nem derített földrész gondos tanulmányozásával, kutatásokkal és mérésekkel is szerette volna gazdagítani.
Amundsen korábbi, az északi sarkkörön tett expedíciói alatt sokat tanulmányozta az itt élők életmódját, hogy eltanulja tőlük a túlélés fortélyait – legyen szó ruházatról, táplálékszerzésről vagy közlekedésről, és mindezt latba vetette a küldetés sikeréért.
Amundsen kutyaszánon vágott neki, figyelve az időjárási viszonyokat és komoly utánpótlás-raktárakat épített ki. Scott pónilovakon indult el, mert nem találta elég elegánsnak a kutyaszánokat, ez a gőg azonban később nemcsak az ő vesztét, hanem az egész küldetés kudarcát is hozta. A pónik ugyanis elakadtak a hóban, ezért hátra kellett hagyniuk őket.
Az emberei – akik nem fordultak vissza – maguk húzták a szánokat, ami nemcsak lassította, hanem rendkívül ki is fárasztotta őket. És bár elérték a Déli-sarkot, csalódottan vették tudomásul, hogy a norvég zászló már ott lobog a jeges szélben. A visszaútra pedig sem erejük, sem tartalékuk nem maradt. Míg Amundsen és társai diadalmasan, egészségesen tértek haza, Scott és maradék csapata mind odaveszett.
Mindkét vezető tapasztalt, sokat látott felfedező volt, akiket fűtött a becsvágy. De mindketten a saját útjukat járták, és Amundsen alázata, amely jól átgondolt, szervezett csapatmunkában és az eszközök helyes megválasztásában mutatkozott meg, ezúttal az élet és a halál közti különbséget jelentette. Ami a tudományos vívmányokat illeti: Scott és csapatnának kutatási, mérési eredményeit és mintáit megtalálták, és valóban sokat hozzátettek az angol tudományos ismeretekhez.
De vajon mire ment volna a két felfedező, ha rivalizálás helyett összefogtak volna, és egyéni vagy hazafias ambícióik tetejébe az emberiség gazdagításának zászlaját tűzik? Ha megosztják egymással tudásukat, tapasztalataikat és egyesítik készleteiket, fizikai és jellembeli erejüket? És vajon mi, akik tanulságok távlatából szemlélhetjük a múltat, tudunk-e tanulni a történtekből?
Cimkék