A filozófia csodapatikája

Seneca, a kétezer évvel ezelőtt élt bölcs egyszer azt találta mondani, hogy a filozófia gyógyszer, nem sütemény.

Biztosan azért, mert ő is találkozott már ún. „sütemény-gondolatokkal”. Ezek manapság leginkább a közösségi oldalakon terjednek csillagos éggel és kiskutyákkal, meg néhány, az élet értelméről szóló velős bölcsességgel. „Mennyire igaz!” – sóhajtunk fel olvasásuk közben. A nehéz pillanatokban azonban ezek a léleksimogató gondolatok valahogy nem sietnek segítségünkre.
Ilyenkor szívesen betérnénk Lázár Ervin mesebeli, enyhet kínáló csodapatikájába. Van ott gyógyír kapzsiságra, hiúságra, lustaságra, sőt sértődékenységre is – egy velük a bökkenő, hogy csak saját magunknak kérhetünk orvosságot. Így persze nem kell egyikünknek se, hiszen melyikünk akarná beismerni saját hibáit? De mitől válik egy gondolat gyógyszerré? Mikor vesszük be mégis „örömmel” a keserű pirulát? Csakis olyankor, ha már régóta vergődünk egy-egy lelki nyavalyánk miatt kényszerű „szobafogságban”. Egyetlen esetben fogjuk beismerni a hibáinkat: ha feltett szándékunkká válik, hogy kijavítsuk őket.

A filozófia a bölcsesség szeretete. Nem a sütibölcsességeké, a hasztalan nagy szavaké, hanem az élő tudásé – azé a tudásé, amely megváltoztatja az életünket. A filozófuslét akkor kezdődik, amikor nem törődünk bele többé saját tökéletlenségünkbe, és keresni kezdjük a jobbítás lehetőségét; legelőször ott, ahol a legnagyobb hatalmunk van: önnön belső világunkban.

Filozófiai kurzusunk erre tesz kísérletet: tizenkét témában, Görögországtól Kínáig számos kultúra és gondolkodó „csodapatikájában” keressük az önismeret, a helyes tettek és az emberi együttélés kulcsait azzal a határozott céllal, hogy ez a tudás a mi bölcsességünkké váljon, vagyis önmagunk és a világ jobbá tételének hatékony eszközévé.

Klebercz Orsolya