Filozófiai felüdülés a Szigeten

Mit keres egy filozófus a Szigeten? Ugyanazt, amit Szókratész a piactéren. Azt, ami a filozófiához nélkülözhetetlen, ahonnan kiindult, és amiért létrejött: az embereket. Hiszen ez az egész rólunk szól: a mi életünkről, örömünkről-bánatunkról, nehézségeinkről és lehetőségeinkről. A Szigetre mindannyian azért megyünk, hogy kiszakadjunk a mindennapokból, lazuljunk, pihenjünk. És ez nagyszerű alkalom arra is, hogy egy kicsit másképp is ránézzünk az életünkre.

Beszélgetéseink témája idén az álmok és az álmok megvalósítása körül forgott, mert úgy éreztük, ez ma világszerte hiánycikk. Terveink persze mindannyiunknak vannak. Mindenkinek vannak személyes céljai, vannak hosszú és rövid távú, stratégiai és akciótervek, tantervek, üzleti tervek, sőt haditervek is – ezek azonban mind csupán eszközök, hogy megfeleljünk a gyakorlati élet számtalan kihívásának. De hol vannak azok az álmok, amelyek miatt érdemes reggel felkelni? Amelyekre csak rágondolnunk is elég, hogy elmúljon a rosszkedvünk, amelyek bearanyoznak minden feléjük vezető tettet? Hol vannak azok az álmaink, amelyektől nagynak érezzük magunkat, amelyeket legszívesebben az égbe kiáltanánk vagy világgá kürtölnénk, máskor meg magunkban is csak a titkos nevükön merjük megnevezni őket? Hol lehetnek ezek az álmok? Miért porosodnak elfeledve, mint szép, de haszontalan csecsebecsék lelkünk valamelyik szegletében?

Sokszor azért, mert magunk sem hiszünk benne, hogy megvalósulhatnak… De vajon ez elég ok-e arra, hogy megfeledkezzünk róluk, és mentség lehet-e arra, hogy meg se próbáljunk tenni értük? Éppen ezért volt az idei kvízeink patrónusa Don Quijote, a lehetetlen álmok védelmezője. Mi mindenesetre megpróbáltuk a lehetetlent: egyetlen hétbe és néhány beszélgetésbe sűríteni az álomtól a megvalósításig terjedő utat – amire sokszor egy egész élet sem elegendő. Utunk a képzelettől indult, és az első lépésektől a kitartó cselekvésen át végül – legalábbis az eszmecserék során – eljutottunk a győzelemig. Lehet, hogy a győzelem nincs is olyan távol, csak rossz helyen keressük.

Én magam – csak hogy semmiképp se tévesszem szem elől az eredményeket – a beszélgetések közti szabadidőmben a Civil Sziget többi sátrában is körülnéztem. Ez egy külön kis világ – sziget a Szigeten belül. Igazi színes kavalkád olyan emberekből, akik hisznek valamiben, és tesznek is érte – szabadidejükben, ellenszolgáltatás nélkül, Don Quijote elszántságával. Egyesek az emberi jogokért küzdenek, mások a környezetvédelemért vagy a rászorulókat igyekeznek segíteni… abban azonban megegyeznek, hogy a sok megerősítő nehézség és akár kudarc mellett mindenkinek megvan a maga sikertörténete is. Ezek legtöbbször nem világraszóló diadalok, de mégis igazi győzelmek, amelyek rengeteg erőfeszítést koronáznak meg. Éppen ettől értékesek, mert közel vannak a mi jól ismert, hétköznapi valóságunkhoz, és mégis világosan bizonyítják, hogy bár az út hosszú, a nagy álmok igenis megvalósíthatóak.

A hosszú úthoz a mindennapi útravalót pedig egy nagy filozófustól, Senecától kölcsönöztük. A sztoikus filozófus arra tanított, hogy bár lehetetlennek tűnik, hogy az ember tökéletessé váljék, de ha mindennap csak egy erényt kitűz maga elé, amelyben aznap jobbá szeretne válni, akkor idővel nagy változásokra is képes lehet. Az Erénykereket – ahol harminckét erény közül választja ki a sors keze az aznapi gyakorlandót – minden nap több százan pörgették meg. Ez azt jelenti – ha komolyan vesszük a gyakorlatba való átültetését – hogy egy hétig csak a Szigeten több száz ember törekedett arra, hogy jobb emberré váljon. Márpedig: „Ha valaki egyedül álmodik, az csak egy álom. Ha sokan álmodnak együtt, az egy új valóság kezdete.” (Friedensreich Hundertwasser)