Interjú az Új Akropolisz természetvédelmi csoportjával
Az Új Akropolisz önkénteseinek természetvédelmi csoportja közel 20 éve munkálkodik a természet és a benne élő lények megóvásán minden olyan városban és környékén, ahol a filozófiai iskolának központja van. A főváros szívében magasodó Gellért-hegy tisztaságáért például az évente meghirdetett takarítási akciókkal rendszeresen 50–150 önkéntest mozgósítanak. A Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó Szénásokon kihelyezett odúkban pedig madárcsaládok találnak békés és védett költőhelyre. A budapesti csoport tevékenységeiről és önkéntes munkájukban szerzett tapasztalataikról a természetvédelmi csoport vezetőjével és tagjával beszélgettünk.Legközelebb áprilisban lesz Gellért-hegyi akció. Miért tartjátok fontosnak ezt a kezdeményezést?
Pálosi-Magyar Myrtill, a természetvédelmi csoport vezetője: Egyrészt azzal, hogy évente visszajárunk oda, egy gyönyörű és festői helyet ismerhetünk meg közelebbről. Ilyenkor tavasszal, szép, napsütéses időben a szabad levegőn élmény a mozgás és az, hogy aktívan tehetünk a lakóhelyünk tisztaságáért. Tanárként az is fontos a számomra, hogy ezt az életérzést másoknak, a felnövő generációnak is át tudjuk adni, hiszen sok iskolás csoport is részt vesz ezeken a megmozdulásokon, aminek formáló ereje van, és ahol a fiatalok elsajátíthatják a környezetünkhöz való felelős viszonyulást.
Bakos Bettina biológus: Talán nem mindenki tudja, de a hegy egy olyan országos jelentőségű természetvédelmi terület, ahol számos őshonos növényfaj maradt fent. Számunkra fontos ezeknek az értékeknek a megőrzése is. Az akciók fotósaként meg is örökítem ilyenkor a változást, és azt veszem észre, hogy miután felszedjük az akár évtizedek óta az avarban megbújó, bomladozó szemetet, lefestjük a padokat és korlátokat, kitisztítjuk a vízelvezető árkokat, olyan, mintha fellélegezne a talaj, és a környezet is megszépül.
A Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal együttműködve más helyeken is segítetek az élővilág gondozásában.
BB: Igen, például 2010-ben 10 és idén újabb 9 madárodút készítettünk és helyeztünk ki a Kutya-hegyen. Ezeket és a szintén védett környéket polgári természetőreinkkel évente három-négy alkalommal ellenőrizzük, tisztogatjuk, költéskor feljegyezzük a tojások vagy a kikelt, főleg széncinke-fiókák számát. Biológusként és kutatatóként is azt tartom, hogy a természet részei vagyunk, egységet alkotunk, hatunk egymásra. Ha szemetelünk, az az élet törvényei alapján előbb-utóbb a tányérunkon fog kikötni, míg ha tisztán tartjuk, óvjuk a minket körülvevő világot, akkor azt is visszaadja, többszörösen is.
Elköteleztétek magatokat a természet szolgálata mellett. Hogy született meg bennetek ez a szándék és mi segít fenntartani?
PMM: Én is azt tapasztalom, hogy a természet – sokszor szavakkal ki sem fejezhető módon – minden pillanatban ad, feltölt és ezt szeretném viszonozni. Amikor kint vagyunk a szabadban, megismerjük és megszeretjük a növényeket, állatokat, és azután kezdünk el vágyni arra, hogy amit megszerettünk, arról gondoskodjunk és felelősséget vállaljunk érte. A kisgyerekekben ez a késztetés még ösztönösen megvan.
Filozófusként, a bölcsesség szerelmeseiként amúgy is a világunk valódi értékeit keressük és igyekszünk ezekért tenni, megőrizni őket. A természet egy ilyen kincsünk, amely mostanában segítségért kiált, mert bajba került az emberi túlfogyasztás miatt, de mi vagyunk azok is, akik ezt orvosolhatjuk. A filozófia abban segít, hogy minél hamarabb ráébredjünk erre, és ha ez a tudás részünkké válik és összefogunk, rendet teremthetünk saját környezetünkben. Ha egyre többen tevőlegesen képviselik mindezt, akkor ezek a kis tettek összeadódnak, egyre tisztább és egészségesebb lesz a Föld és vele együtt mi is.
Mindketten említettétek, hogy a természet és az érte való munkálkodás nemcsak sokat jelent, de sokat is ad nektek. Mondanátok erre példát?
PMM: Azt tapasztalatom, hogy ez az egész nemcsak a környezetre jótékony, hanem a belső, lelki és szellemi szintekre is hat. Ha mondjuk a szemétszedést gyakorlatként fogjuk fel és tudatosan cselekszünk, akkor ugyanúgy, ahogy az avar alól felbukkan az évtizedes szemét, lelki szinten is feljöhetnek régi megoldatlan kérdések, amikbe ha beleássuk magunkat, észrevehetjük, hogy mi az, amitől érdemes lehet megszabadulni. A belső szemetet felszedni és kirakni ugyanakkora, ha nem nagyobb körültekintést és tudatosságot igényel. De megéri, mert olyan változást és megújulást hozhat, mint amikor a kígyó levedli a bőrét.
BB: Számomra nagy élményt jelent, hogy ott a természetben mindig ki tudok kapcsolni és egy dombról vagy egy hegyről lenézve láthatom a távolságokat, ugyanakkor, ha leguggolok, a hangyát is a fűszálak között. Ez rész−egész szemléletet ad, és ez a természeti tudatosság fejleszti a gondolati tudatosságot is. Szeretem nézni, amikor a méhek virágról-virágra szállnak, ami arra tanít, hogy el kell engedni a múltat, mint ahogy a virág is elengedi az őt beporzó méhecskét, miközben az esszencia megmarad. Számomra az az üzenet, hogy merhetünk távolabbra tekinteni, és egyszerre közelre is nézhetünk. Elmélyíthetünk vagy elengedhetünk tapasztalatokat, és mindig eldönthetjük, hogy éppen melyikre van szükség. A természeti példák önmagukért beszélnek, és ha megtanulunk figyelni, olvashatunk a Természet könyvében és felfedezhetjük rejtett törvényeit.
Olvastad már?