„Az ember ne keverje össze az emberi elképzeléseit Istennel. Isten nem látható képen, Isten nem hallható szóban. Mik tehát a legitim Isten-képek? Minden elképzelés és gondolat, mely felfoghatóvá teszi, hogy ő felfoghatatlan.”
(Esterházy Péter)
„Ha az ökröknek, a lovaknak vagy az oroszlánoknak kezük lenne, és kezükkel művészeti alkotásokat tudnának készíteni, mint ahogy azt az emberek teszik, akkor az ökrök az istenüket valamilyen ökör, a lovak ló, az oroszlánok pedig oroszlán formájában festenék le.”
(Xenophanész)
„Isten halott – Nietzsche. Nietzsche halott – Isten.”
(Graffiti)
„Istent soha nem tudtam elképzelni, valószínűleg, mert nem emberi és földi, hanem isteni.”
(Márai Sándor)
„A mindenség.
Olyan ez, mint a titkos-írású írt levél. Aki nem ismeri a kulcsát, azt mondja:
Micsoda betűzavar! Micsoda értelmetlenség!
A mindenség titkos írásának ez a szó a kulcsa:
Isten.”
(Gárdonyi Géza)
„A lélek-rezdülés honnan fakad?
Oly messziről, hol csillag sincsen,
és el nem éri a gondolat.”
(Weöres Sándor)
„Ez az egész látható világ csupán észrevehetetlen pont a természet dús keblén. Nincs gondolat, amely meg tudná közelíteni. Hiába csigázzuk az elképzeléseinket, tágítjuk ki őket az elképzelhető tereken túlra, csak atomokat szül képzeletünk a dolgok valósága helyett.”
(Blaise Pascal)
Szélfútta levél a világ.
De hol az ág? de Ki az ág?”
(Zelk Zoltán)
„Isten nem jó és nem rossz. Isten nem emberi. Nézz a lelkedbe és figyelj.”
(Márai Sándor)
„Isten mindenütt jelen vagyon, nemcsak a klastromban. Ha imádkozásra gondolok, imádkozhatok én akár a kazal tetején is.”
(Gárdonyi Géza)
„Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden.”
(Ady Endre)
„A világban a gonosz és a káosz uralkodik, mert az emberek elfelejtették, hogy minden dolog ugyanabból a forrásból fakad. Térjetek vissza ehhez a forráshoz és felejtsétek el az én-központú gondolatokat, kisszerű vágyakat és negatív indulatokat!”
(Uesiba Morihei)
„Add, hogy imámban ne kérjek semmit,
de annál inkább hallhassalak
és hallgassalak téged.”
(Pilinszky János)
„Isten embernek soha nem segít közvetlen, de mindig csak közvetve, »esze, tudománya, szorgalma által«.”
(Széchenyi István)
„Nem az orvos hat a gyógyszerrel, hanem Isten, mint ahogy a gabonát is Ő növeszti, nem a földműves.”
(Paracelsus)
„Valahányszor kárhoztatod a gondviselést, szállj magadba, és akkor rá fogsz jönni, hogy észszerűen történt, ami történt.”
(Epiktétosz)
„Akit az istenek el akarnak veszejteni, előbb az eszét veszik el.”
(Mihail Bulgakov)
„Képtelen vagyok hinni abban, hogy az Isten, aki felruházott bennünket ítélőképességgel, józan ésszel és szellemmel, úgy akarta volna, hogy ne használjuk ezeket.”
(Galileo Galilei)
„Élj együtt az istenekkel. Az istenekkel pedig az él együtt, aki sorsával megbékült, géniuszának akarata szerint cselekvő lelket tár eléjük. A géniuszt Zeus adta az embernek irányítóul és vezérül, mint saját kiszakított részét. Ez pedig az ember esze és értelme.”
(Marcus Aurelius)
„Isten nem törődik semmilyen külsőséggel és magyarázattal és dogmával és ornátussal és liturgiával. Isten csak a te tiszta szíveddel törődik.”
(Lázár Ervin)
„Isten a szívet nézi, nem a rangot, Isten előtt valamennyien anyaszült meztelenül állunk, a tábornok csakúgy, mint a közlegény.”
(Thomas Mann)
„Ha az ember felismeri és érzi lelkében az Istent, akkor felismeri és érzi a világ minden emberével való közösséget is.”
(Lev Tolsztoj)
„Minden lélekben van egy kis szivárvány,
Kis csapóhíd, amelyet lebocsát,
Hogy egy más lélek átjöhessen rajta, -
Ennek a hídnak hídpillére nincsen,
Ezt a hidacskát csak az Isten tartja.
Az Isten, aki a szívekbe lát.”
(Reményik Sándor)
„Minden jó ember szívében megleled Istent.”
Lucius Annaeus Seneca
„S ne hidd, míg száll sóhajod,
Hogy Teremtőd nincsen ott,
És ne hidd, ha könnyezel,
Hogy Teremtőd nincs közel.
Belénk oltja örömét:
Hogy bajunk ő zúzza szét,
És míg meg nem enyhülünk,
Mellénk ül és sír velünk.”
(William Blake)
„A minden évben visszatérő tavasz az Isten szeretetének a jele, aki soha nem felejt, és aki jóságos és erős kezével felemeli az árnyékban tévelygő utolsó lényt is, és átlényegítve kivezeti a fényre. A sötét mag zöldellő növénnyé alakul és felemeli bimbófejét. Újra a létezésének értelmet adó, függőleges irányba tör, kivezető utat keresve a fekete rögök közül, ahol fogva tartotta a tél.”
(Jorge Ángel Livraga)
„...ha Istent ismerni akarjátok, ne talányok megfejtésével foglalkozzatok;
Inkább tekintsetek magatok köré, és meglátjátok Őt, amint gyermekeitekkel játszik.
És nézzetek fel a légbe; meglátjátok Őt, amint a felhőn jár; villámlással kitárja karját, s az esővel visszaszáll a földre.
Látni fogjátok, amint a virágokban mosolyog, azután fölemelkedve felétek int a fákban.”
(Kahlil Gibran)
„Minden, amit megtanultam és megismertem, lépésről lépésre közelebb vitt Istenhez. Ma már megingathatatlan meggyőződésem, hogy létezik Gondviselő. Csak abban hiszek, amit biztosan tudok. Ez kiküszöböli a hit szükségességét. Ezért nem azt mondom, hogy hiszek Isten létezésében – tudom, hogy Ő létezik.”
(Carl Gustav Jung)
„Mint az óceán, olyan a ti istenlényetek.
Makulátlan marad mindörökre.
És mint az éter, csak azt emeli, akinek szárnya van.
És mint a nap, olyan a ti istenlényetek.
A vakondok útjait nem ismeri, sem a kígyó fészkében nem kutat.
Ám a ti istenlényetek nem egyedül lakik bennetek.
Sok van még bennetek, ami ember, és sok van bennetek, ami még nem ember,
Hanem torz törpe, aki álmában kóborol a ködben, önnön ébredését keresve.”
(Kahlil Gibran)
„Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.”
(Reményik Sándor)
„A halál nem létezik. Hogyan is létezne halál, amikor minden az Istenség része? A lélek sohasem hal meg, a test pedig igazából sohasem élő.”
(Jack London)
„Hagyd, hadd veszekedjenek a tudatlanok a formákon és a neveken, amelyekkel Keleten és Nyugaton különböző időkben az emberek felruházták az Istenséget és azt a Láthatatlant, mely benned lakozik. Tanulj, hasonlítsd össze őket, s lásd meg: a maszkok alatt megmutatkozik a belső, a burkolt Istenség. Ha megpillantottad, kövesd. Ha még nem, várj...a türelem a hit egyik formája.”
(Jorge Ángel Livraga)
„Keressük meg, mi az, amit nem kerít napról napra jobban hatalmába valami ellenállhatatlan erő. Hogy mi az? A lélek, de az egyenes, a jó, a nagy lélek. Mi másnak neveznéd, mint az emberi testben vendégeskedő istennek?”
(Lucius Annaeus Seneca)
„Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot.”
(József Attila)
„Az emberi lélek mindennél nagyobb, és Isten van benne jelen, a maga teljességében, és nem kell a világ másik végére futnunk, ha keressük őt. Elég, ha szívünk mélyébe pillantunk.”
(Nikosz Kazantzakisz)
„Akiben Isten
hisz: teljesen mindegy, hogy
hisz-e Istenben.”
(Fodor Ákos)
„A marhahajcsár szekeret hajtott a faluba. A szekér beesett egy mély szakadékba. Segítenie kellett volna, ő azonban tétlenül leült, és könyörögni kezdett, de csak Héraklészhez, mert valamennyi isten közül őt tisztelte a legjobban. Az isten váratlanul megjelent előtte, és így szólt: »Ragadd meg a kereket, ösztökéld az ökröket, az istenekhez pedig akkor fordulj, amikor magad is tettél már valamit, egyébként hiába fohászkodsz hozzájuk.«”
(Aiszóposz)
„Nem tudhatjuk, miből áll az egész mű, amit Isten rajtunk keresztül végez, de lehetetlen nem tudnunk, hogy miben áll a mi részvételünk.”
(Lev Tolsztoj)
„Ha valóban mindenben és mindenkiben látjuk az Istent, méltók lesznek természetes tiszteletünkre.”
(Delia Steinberg Guzmán)
„Ne válaszd szét gondolataid szavaidtól, és terveid megvalósulnak. Isten gyűlöli a hamis szavakat, megveti a kétszínűséget.”
(Amenemope intelmei)
„Igen kevés ember rendelkezik olyan képességgel, hogy megálljon és szemlélje környezetét, ami önmaga szemlélésének egyik formája. Csak járunk és járunk, mindent letaposva az úton, gondolkodás nélkül, és így valójában nem veszünk részt a Természet tervében, amely a minket uraló Isten Tervének megnyilvánulása.”
(Jorge Ángel Livraga)
„Egyetlen Megváltó sem válthat meg bennünket, amíg mi magunk neki nem láttunk ennek a munkának. A megszabadulás egyéni csoda. Csoda, de nem azért, mert ritkán fordul elő, hanem azért, mert bármikor megvalósíthatjuk, amikor az emberi egyetértésbe kerül az istenivel.”
(Jorge Ángel Livraga)
„Ha az Isten adott terhet, vállat is ad hozzá.”
(zsidó közmondás)
„Isten mindig mind a két kezével belenyúl az ember életébe. Amikor elvesz, ad is, és amikor ad, el is vesz.”
(Szabó Magda)
„Soha ne sakkozzatok az Istennel! Az Isten mindig tud új figurákat teremteni a táblára, amikor azt hiszitek, hogy már megnyertétek a játszmát.”
(Popper Péter)
„Az ember az odaadás révén, amit a benne lévő Isten irányában gyakorol, tiszta ártatlanságra tesz szert, amivel egyszerűen, ösztönös biztonsággal teszi azt, ami helyes, anélkül, hogy érdekre vagy előnyökre vonatkozó hátsó gondolatok foglalkoztatnák.”
(Jorge Ángel Livraga)
Kép forrása: flickr.com