Szerző
Az idő lelki viszonyulás. Élj intenzíven és könnyedén, de ne téveszd szem elől célodat, és így nem kell sok idő hozzá, hogy az álmod valóra váljon. De úgy álmodd meg, hogy legyél biztos benne; ne az érzéseiddel kívánd, különben minden óra örökkévalóságnak fog tűnni.
Ne becsüljük le a múltat, inkább tekintsünk rá úgy, mint a jelen gyökerére. A jelent pedig lássuk olyan erős törzsnek, amely fenntartja a jövő lombozatát.
Amit időnek nevezünk, vagyis a fogalom, amely megfogan és összeáll bennünk két vagy több dolog viszonyából egy folyamatban – amely lehetővé teszi számukra, hogy felülmúlják a teret, mivel ezek nem egyidejűek –, mélyen érint bennünket, mert az anyagi részünk szigorúan csak az egymásutániságot ismeri, az átszövődés és az egyidejűség pedig a szellemi síkra jellemző. A múló világ változékony, tünékeny részekből áll, amelyek gyorsan áthaladnak a jelenen és a jövőből múlttá alakulnak. A szellemet a maradandóság és a harmonikus építkezésre való hajlam jellemzi, valamint az, hogy nem enged a mulandóság siettető nyomásának, ami egy pillanat alatt ki akarja elégíttetni a vágyakat, mert az ösztönök azt sugallják, hogy a vágyakban nincs elég akaraterő a fennmaradáshoz, és hogy gyorsan le is cserélődnek.
A múlt, a jelen és a jövő nem léteznek különálló létezőkként, hanem ugyanazon dolog részei; azonban nem valóságos részek, csupán annak tűnnek, és milyenségük attól függ, hogy honnan nézzük őket. A valóban szellemi ember nem azonosul ezekkel az időleges megjelenésekkel; ő korábbról való, most van és holnap is lesz, az idők végezetéig.
Ne vergődj a múlt hálójában, mert még az Istenek sem változtathatnak egy szemernyit sem azon, ami már megtörtént; viszont a legkisebb lénynek is van lehetősége változtatni valamennyit a jövő kimenetelén.
Ha a jövő a múlt gyermeke vagy unokája, az öröklődés törvénye szerint nagyon valószínű, hogy hasonlítani is fog rá.
Az idő képes kiemelni a jelenségeket, hogy felfigyelhessünk rájuk.
Ha kezdjük szem elől téveszteni a jövő értelmét, akkor már nem gondolunk azokra, akik majd akkor élnek, hanem csak emlékszünk azokra, akik már tovatűntek. Így lassan felőröl saját keserűségünk, fásultságunk és a múlt dicsőítése.
Minden dolog az őt követő oka és az őt megelőző okozata, minden ember valamiből ered és valamit kivált. Minden dolog, bármelyik fázisában, valaminek az eredménye, akkor is, ha ő maga látszólag élettelen. Semmi sem lehet csak ok vagy csak okozat; ok és okozat összetartoznak. A nappalt az éjszaka követi, az éjszakát a nappal.
Minden pillanatnak önálló értéke van, megvan a saját vonzó és taszító oldala; és lehet, hogy az utána következő pillanat épp csak annyira hasonlít majd rá, mint a sötét éjszaka a verőfényes nappalra.
Az éjszaka jóságos anyaként magához öleli azt, aki csillagainak fényét szomjazza.
Még ha annak is lenne szüksége az időnkre, akit a legjobban szeretünk, akkor sem tudunk átadni egyetlen percet sem. Az idő a legfőbb értékünk, egyéni jussunk, amelyet hozzánk mért az Isten, a természet, vagy hívhatjuk, ahogyan akarjuk.
Minden elmúlik, hogy újrakezdődhessen… A virágok elhervadnak, de az illatuk mindig ugyanaz, hiába múlnak el az évszázadok. A természet ciklikus, és ez az oka annak, hogy a népek életében is van alkonyat és hosszú éjszaka… de mindig eljön a hajnal… örökkön-örökké…
A múlékony tudat csak a múló időt képes felfogni… De ez is illúzió csupán, mint a méret vagy a távolság.
A türelem az örökkévalóság gyakorlata.
Jorge Angel Livraga
A múlt, a jelen és a jövő nem léteznek különálló létezőkként, hanem ugyanazon dolog részei; azonban nem valóságos részek, csupán annak tűnnek, és milyenségük attól függ, hogy honnan nézzük őket. A valóban szellemi ember nem azonosul ezekkel az időleges megjelenésekkel; ő korábbról való, most van és holnap is lesz, az idők végezetéig.Ne vergődj a múlt hálójában, mert még az Istenek sem változtathatnak egy szemernyit sem azon, ami már megtörtént; viszont a legkisebb lénynek is van lehetősége változtatni valamennyit a jövő kimenetelén.
Ha a jövő a múlt gyermeke vagy unokája, az öröklődés törvénye szerint nagyon valószínű, hogy hasonlítani is fog rá.
Az idő képes kiemelni a jelenségeket, hogy felfigyelhessünk rájuk.
Ha kezdjük szem elől téveszteni a jövő értelmét, akkor már nem gondolunk azokra, akik majd akkor élnek, hanem csak emlékszünk azokra, akik már tovatűntek. Így lassan felőröl saját keserűségünk, fásultságunk és a múlt dicsőítése.
Minden dolog az őt követő oka és az őt megelőző okozata, minden ember valamiből ered és valamit kivált. Minden dolog, bármelyik fázisában, valaminek az eredménye, akkor is, ha ő maga látszólag élettelen. Semmi sem lehet csak ok vagy csak okozat; ok és okozat összetartoznak. A nappalt az éjszaka követi, az éjszakát a nappal.
Minden pillanatnak önálló értéke van, megvan a saját vonzó és taszító oldala; és lehet, hogy az utána következő pillanat épp csak annyira hasonlít majd rá, mint a sötét éjszaka a verőfényes nappalra.
Az éjszaka jóságos anyaként magához öleli azt, aki csillagainak fényét szomjazza.
Még ha annak is lenne szüksége az időnkre, akit a legjobban szeretünk, akkor sem tudunk átadni egyetlen percet sem. Az idő a legfőbb értékünk, egyéni jussunk, amelyet hozzánk mért az Isten, a természet, vagy hívhatjuk, ahogyan akarjuk.
Minden elmúlik, hogy újrakezdődhessen… A virágok elhervadnak, de az illatuk mindig ugyanaz, hiába múlnak el az évszázadok. A természet ciklikus, és ez az oka annak, hogy a népek életében is van alkonyat és hosszú éjszaka… de mindig eljön a hajnal… örökkön-örökké…
A múlékony tudat csak a múló időt képes felfogni… De ez is illúzió csupán, mint a méret vagy a távolság.
A türelem az örökkévalóság gyakorlata.
Jorge Angel Livraga
Cimkék