Platón-idézetek a négy fő erényről

„Az erény valahogy a lélek egészsége, szépsége és virulása, a gonoszság pedig a lélek betegsége, csúfsága, fonnyadása.”
(Az állam, 444e)

„A kiválóság, az erény, akár tárgyról, akár testről, lélekről vagy bármilyen élőlényről van szó, jobbára nemcsak úgy véletlenül jelenik meg, hanem az illető természetének megfelelő rend, összhang vagy éppen művészet eredményeképpen.”
(Gorgiasz, 506d)

„Az erény, mindenfajta erény végső soron rendezettség és szabályosság.”
(Gorgiasz, 506e)

„Nem törődöm azzal, hogy mit tartanak rólam az emberek, hanem az igazságot szolgálom, s arra törekszem, hogy tőlem telhetőleg a legerényesebben éljek és úgy is haljak meg, ha az időm betelt.”
(Gorgiasz, 526e)

„Ne hízelegjünk sem magunknak, se másoknak, se keveseknek, se a tömegnek.”
(Gorgiasz, 527c)

„A legnemesebb jellemek általában olyan közösségben születnek, melyhez sem a gazdagság, sem a szegénység nem szegődik lakótársul: mert nem költözik oda sem a gőg, sem az erőszak, sem a vetélkedés, sem az irigység szelleme.”
(Törvények, 679c)

„A bölcsek is azt mondják, hogy a közösség, a barátság, a rendezettség, a józan mérték és az igazságosság fűzik egybe az eget és a földet, az isteneket és az embereket. Ezért hívják a mindenséget is világrendnek, nem pedig világrendetlenségnek.”
(Gorgiasz, 508a)

Igazságosság

„Hát a jogtalan cselekvéssel hogy állunk? Elég-e pusztán nem akarni, s már nem is fogjuk elkövetni? Vagy ehhez is kell valami hatalom, művészet, amelynek hiányában, tehát ha nem tanuljuk meg és nem gyakoroljuk, amit kell, bizony elkövethetünk jogtalanságot?”
(Gorgiasz, 509e)

„Jogtalanságot cselekedni, illetve elszenvedni tehát kétféle rossz, és mi azt állítjuk, hogy nagyobb rossz a jogtalan cselekvés, kisebb rossz a jogtalan szenvedés. Kérdés, milyen úton-módon segíthetnénk magunkon, hogy mind a két előnyünk meglegyen: ne is kövessük el, és ne is szenvedjünk el jogtalanságot. Hatalom kell hozzá vagy akarat?”
(Gorgiasz, 509d)

„Mi hasznosabb: az, hogy igazságosan cselekszünk, szépen tevékenykedünk és igazságosak maradunk, ha látják, ha nem – avagy hogy igazságtalanságot cselekszünk, igazságtalanok vagyunk, ha éppen nem is kell lakolnunk érte, és nem kell büntetésben javulnunk?”
(Az állam, 445a)

„Jobban kell óvakodnunk elkövetni az igazságtalanságot, mint elszenvedni, és mindenekelőtt arra kell törekednünk, magánemberként is és a közéletben is, hogy jó emberek legyünk, arra kevésbé, hogy annak látsszunk.”
(Gorgiasz, 527b)

„A legfőbb jó az, ha az ember igazságos, a második jó pedig, ha az ember megbűnhődik az elkövetett igazságtalanságért és igazságos lesz.”
(Gorgiasz, 527c)

„Annak, aki jó szónok akar lenni, igazságos embernek kell lennie s tudnia kell, mi az igazság.”
(Gorgiasz, 508c)

„Az igazságos ember nem engedi, hogy a lélekrészek egymás feladatával foglalkozzanak és egymás dolgába beleártsák magukat, hanem valóban minden részt a saját dolgára fog, így önmagán uralkodik, rendet teremt, barátja lesz önmagának, összhangba foglalja a három részt.”
(Az állam, 443c–e)

„Mit hoz létre az igazságosság? Nem azt, hogy a lélek egyes részei a természet rendje szerint uralkodnak és szolgálnak egymásnak?”
(Az állam, 444d)

„Akkor élünk a legjobban, ha az igazságosság és a többi erény gyakorlásában élünk s úgy is halunk meg.”
(Gorgiasz, 527e)

Bölcsesség

„…az igazságosság, a józanság és a bátorság nem más, mint tudás.”
(Prótagorasz, 361b)

„A bölcsek valamennyien tisztában vannak vele, hogy mindazok, akik valami szégyenteljes és rossz dolgot tesznek, nem urai akaratuknak.”
(Prótagorasz, 345e)

„Az önmagunkkal vívott küzdelemben alulmaradni – nem lehet más, mint tudatlanság; az önmagunk fölött aratott győzelem pedig semmi más, mint a bölcsesség.”
(Prótagorasz, 358c)

„Mi a véleményed a megismerésről? […] A legtöbb ember ugyanis nem tartja a megismerést erős, irányító, sőt parancsoló tényezőnek, nem, egyáltalán nem ilyennek tartja, hanem azt gondolja, hogy bár az emberben sokszor megvan a megismerés, mégsem az irányítja, hanem valami más erő: hol a harag, hol a gyönyör, máskor a fájdalom, néha a szenvedély, gyakran a félelem.”
(Prótagorasz, 352b)

„Gyengének bizonyulni a gyönyörrel szemben tudatlanság, éspedig a legnagyobb tudatlanság.”
(Prótagorasz, 358e)

„Kedves barátom, hogyan is tudna bárki hamis véleményből kiindulva az igazságnak akár csak egy kicsiny darabjához eljutni, és ekképpen tenni szert belátásra?”
(Az államférfi, 278e)

„Értelmes és belátással bíró, megfontolás nélkül sohasem volt még lélek, és nem is lehet sohasem, úgyhogy a belátás a bátorságtól merőben különbözik.”
(Törvények, 963e)

Bátorság

„Vitéznek is aszerint nevezünk valakit, ha indulata minden kínban-gyönyörben konokul hű marad ahhoz, amit az értelem hirdet a félelmetes és nem félelmetes dolgokról.”
(Az állam, 442b)

„A félelmetes, illetőleg nem félelmetes dolgokra vonatkozó bölcsesség azonos a bátorsággal.”
(Prótagorasz, 360d)

„Az erősek cselekvőképesek.”
(Prótagorasz, 351a)

Mértékletesség

„Amit az egész világ, azt mondom én is önuralomnak: ha valaki józanul mértéktartó, tud magának parancsolni és féken tartja magában a gyönyöröket és a vágyakat.”
(Gorgiasz, 491e)

„Az emberi természet nem állhatja meg, hogy ha korlátlan hatalommal kormányozhatja az emberi dolgokat, ne teljen meg gőggel és igazságtalansággal.”
(Törvények, 713d)

„Minden erőnket, a sajátunkat is és a városét is arra kell fordítani, hogy meglegyen bennünk az igazságszeretet és az önmérséklet, ha egyszer boldogok akarunk lenni, és mindenben ennek megfelelően kell cselekedni, nem pedig szabadjára engedni a vágyainkat és csak azok betöltésén fáradozni.”
(Gorgiasz, 507e)

„A zabolátlan ember sem embertársa, sem az istenek előtt nem lehet kedves. Képtelen közösségben élni, ahol pedig nincs közösség, nincsen barátság sem.”
(Gorgiasz, 508a–e)

„A mértéktartó lélek jó.”
(Gorgiasz, 507a)