Kultúra

Az Új Akropolisz alicante-i központjában az „Elveszett világok” című előadássorozat legutóbbi állomásán a sumer kultúráról és társadalomról esett szó. A mezopotámiait a történelem legkorábbi civilizációjaként tartják számon. Ennek ellenére leleteit csak a 19. század közepén találták meg a bibliai mitikus városok nyomai után kutató régészek.

A chicagói Új Akropolisz hallgatóinak a közelmúltban online workshopot tartott az Izraelben élő Pierre Poulain filozófus és fotóművész. Az online előadásnak „A döntő pillanat” címet adták, és az előadó nemcsak saját kalandos életéről, de a művészet és a filozófia szerves kapcsolatáról is beszélt.

Ismét közeledik a halottak napja. A mi családunkban ilyenkor mindig rendbe rakjuk a sírokat, gyertyát gyújtunk az elhunytak emlékére, de mindehhez sosem társult számomra mélyebb lelki tartalom. És más kultúrák ünnepi szokásai sem mozgattak meg különösebben, mint például a halloween-rémségek vagy a mexikói daloló csontvázfigurák.

Mégis úgy gondoltam, az nem lehet véletlen, hogy ebben az időszakban a világ számos pontján a halottak felé fordul a figyelem. Miből eredhetnek ezek a szokások, milyen mélyebb, lényegi tartalom fűződik hozzájuk?

A spliti Új Akropoliszban a boldogság témájának szenteltek egy előadást, ahol vágyainkat „filozófiai mikroszkóp” alatt vizsgálták a szervezők. A résztvevők az ókor bölcseitől hallhattak gondolatokat a boldogságot érintő, húsbavágó kérdésekről, például arról, hogy miért vágyunk rá, és miért gondoljuk azt, hogy életkörülményeinkben keresendők.

Az Új Akropolisz méridai központja május óta dolgozik Santa Barbara lakosságával karöltve közösségi mezőgazdálkodás létrehozásán. A gyümölcsös gondozásával a céljuk többek között önellátó, környezetkímélő és fenntartható gazdaság életre hívása. Munkájuk eredményeként természetes eredetű vetőmaggal tudják ellátni a helyi közösséget.

Az Új Akropolisz filozófiai iskola online interjút készített a történelmi témákat feldolgozó regényeivel világhírűvé vált Steven Pressfielddel. A többek között a Thermopülai csatáról szóló „A tűz kapui” című könyv szerzője a 10000 nézőt vonzó beszélgetésen elmondta, hogy úgy véli, a legnagyobb kihívás az ember életében, hogy szembe merjen nézni azzal, ki is ő valójában, és elvégezni azt a munkát, amelyre hivatott.

A karantén idején a varsói Új Akropolisz online felolvasóest-sorozatot indított facebook-platformján, hogy a szellemi társaság orvosolja a szociális érintkezés hiányát. Az egyesület tagjai Marcus Aurelius, Seneca, Xenophón, Szókratész és Boëthius műveiből olvastak fel részleteket. 

Áprilisban az Új Akropolisz colabai központja online előadást tartott, ahol a résztvevők megismerkedhettek egy meditatív képzőművészeti tevékenységgel. A kurzus célja, hogy fejlessze a hallgatók türelmét és koncentrációs készségét, amelyeknek manapság is igen nagy hasznát vehetjük. Az egyik résztvevő meg is osztotta a többiekkel, milyen felszabadító és megnyugtató élmény volt neki az aprólékos firkákra fókuszálnia.

A mikolajivi Új Akropolisz szervezői filozófiai játékot szerveztek a „Labirintus mint a választás útja” címmel. A résztvevők megismerték a labirintus ősi mítoszát, feltárult előttük szimbolikus jelentése. Miközben gyakorolták az átjutást a kacskaringón, minden kanyarban új kérdést tettek fel maguknak, amelyet megválaszolni hol hosszabb, hol rövidebb időt engednek az út egyes szakaszai. A labirintus az életünket jelképezi. Lépésről lépésre próbálunk közelebb jutni célunkhoz. Ez az út nem könnyű, mert választásokkal teli, és a jó válaszhoz emlékeznünk kell arra, hová is tartunk. Így végigsétálni az építményben személyiségünk átalakulását, megújulását és fejlődését szimbolizálja.

Arra, hogy szükség van a makulátlan jellemből, az ember lényegi mivoltából fakadó erkölcsi szintre, több mint kétezer éve legtöbb művében már Platón is rámutatott, később pedig ugyanígy tett Kant és minden követője.

Nem is létezett olyan, magát filozófusnak valló ember vagy nagy gondolkodó, aki kétségbe vonta volna ennek szükségességét, noha a klasszikus világ összeomlása után ezt az egyébként nyilvánvaló tényt teológiai, politikai, társadalmi vagy pusztán gazdasági megfontolásoknak vetették alá.