Filozófiatörténeti előadás a bennünk élő istenekről
Milyen az ideális vezető? Milyen az ideális férfi? Milyen az ideális zene? És mi köze mindehhez az ókori görög mitológiának? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kerültek boncasztalra a Hunyadi Kultúrműhely előadásán.
„Férfi archetípusok” címmel tartott előadást szeptember 14-én szombaton Apáti János filozófus, a Hunyadi Kultúrműhely vezetője. Az élőzenével fűszerezett másfél órában a közönség betekintést nyert a görög mitológia szimbólumvilágába, és kulcsokat kapott ahhoz, hogyan meríthetünk segítséget az ősi bölcsességből jelenünk hatékonyabb megéléséhez.
Az archetípus (etimológiailag „ősminta”) nem jelent mást, minthogy a mindenkiben egyformán jelenlévő személyiségformáló erők közül kiben-kiben más és más a domináns. Apáti János elmondta: ha az archetípusokat kellő mélységben tanulmányozzuk, felfedezhetjük, milyen képességek kifejlesztésére van a leginkább lehetőségünk – az pedig már rajtunk áll, hogy a megszerzett erővel hogyan élünk. Így lehet a Zeusz-férfiből kiváló vezető vagy zsarnok is, az Apollón-típusúból utánozhatatlan diák és örök második, Dionüszoszból magasztos vagy züllött zenész, Héphaisztoszból pedig szorgalmas férfi vagy magányos munkamániás.
Az előadássorozat mostani felvonásán ez a négy archetípus jutott szerephez. Kiderült, hogyan kapcsolódik Zeuszhoz a villám, miért áll nagy nőcsábász hírében, és miért vesz fel különböző állat-alakokat; valamint, hogy annak, aki a főisten erejét véli felfedezni magában, elsősorban önmaga felett kell hatalmat gyakorolnia, s akkor nem fogja megkísérteni az igazságtalan irányítás. Szó esett arról is, hogy Héphaisztosznak voltak ugyan gyermekei – bizonyos mítoszok szerint –, csak Aphroditével nem, akivel tökéletes párt alkot, s hogy miért sántít, valamint, hogy aki a kovács isten munkakedvével jött a világra, a legnagyobb nehézségekből is győztesen fog kikerülni.
Apollón, Zeusz kedvenc fia maga a színtiszta racionalitás, és ez nemcsak éles elméjében, hanem az ő ihlette zenében is megnyilvánul; ahogy Apáti János fogalmazott, „a barokk zene, és elsősorban Bach zenéje színtiszta matematika!” – inspirációként a közönség élőben meg is hallgathatott egy fuvoladarabot a német zsenitől. Kiderült az is, miért tűnik manapság ideális partinak az Apollón karakterű férfi, és hogy miért maradt távol a napisten a Trójai háborútól. Testvére, Dionüszosz ellenben nem marad ki semmiből: számára nincsenek korlátok, még a halál sem kísérti meg (ahogy neve is utal rá, „kétszer született”), és ez a mámoristen sugallta zenéből is kiderült: zilált elektromosgitár-szólam idézte fel a szellemét. Fény derült rá, hogyan kapcsolódik a bor és a színjátszás Dionüszoszhoz, valamint, hogy miért lesznek oly sokan művész-utódai közül szenvedélybetegek, és – végül –, hogy Apollónnal szövetkezve mindezek a szélsőségek könnyedén kiküszöbölhetők.
Az előadás után ki-ki próbára tehette magát, milyen, amikor a húrok közé csap, vagy amikor vésővel lát hozzá egy fadarab faragásához – így bújhattak bele a résztvevők Apollón, Dionüszosz és Héphaisztosz bőrébe. Ami pedig Zeusz erejét illeti… nos, az önmagunk felett gyakorolt hatalomhoz kinek-kinek magának kell megválogatnia a megfelelő eszközöket.
Bujáki Márton
A program eredeti ajánlója itt olvasható.